Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-21 / 44. szám

'i‘o ina Világ proletárjai egyesüljetek !■ r A MAI SZÁMBAN: Mezőgazdászok ez évi feladatairól tanácskoztak az Agronó- mus Napon (3. o.) — Az SZKP XX. kongresszusának megyei visszhangja (3. o.) — A dombóvári üzemek harca a téllel (3. o.) — Gyorslista az ötödik Békekölcsön második sorso­lásáról (4. o.) ^ _________________:_____J A Z MDP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTT5AGANAK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM. ARA: 59 FILLÉR. KEDD, 1956. FEBRUÁR 21. Áz SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai Mikojan és Molotov elvtárs felszólalása a kongresszuson A. I. Mikojan elvtárs a feb ruár 16-i esti ülésen felszólait. Felszólalásának első részét la­punk vasárnapi számában közöl­tük, az alábbiakban kivonato­san ismertetjük felszólalásának második részét. A Központi Bizottság beszá­molójában felvetett elméleti kér dések közül az a legélesebb és a legfontosabb, hogy a szocia lista forradalom feltétlenül min dig, minden országban és min den körülmények között fegyve rés felkelés útján történik-e. vagy lehetséges a forradalom békés fejlődése is? Az Októberi Forradalommal foglalkozva Mikojan rámutatott, hogy a bolsevikok az első világ­háborúig a fegyveres felkelés­ben látták az oroszországi forra­dalom győzelméhez vezető utat, mert az imperialista háború pol­gárháborúvá változtatása volt az egyetlen eszköz, amellyel meg lehetett állítani a világméretű mészárlást, ki lehetett vívni a népek békéjét és szabadságát. Oroszország dolgozói a feb­ruári -forradalom következtében olyan demokratikus szabadság jogokat vívtak ki maguknak, amelyek még az Egyesült Alia mokban, az akkor legdemokra- tikusabbnak tartott országban sem léteztek^ Lenin figyelembe vette a megváltozott helyzetet és híres áprilisi tézisében azt a jelszót - mondotta ki, hogy a munkásosztály békés úton, a szovjetekben a többség megszer zésével ragadja meg a hatalmat és fejezze be a szocialista for­radalmat. A forradalom békés fejlődésé­nek jelszavát csak az 1917. jú­liusi események után vonták vissza, mert a helyzet megválto­zott, amikor az Ideiglenes Kor­mány a Petrográd utcáin béké­sen tüntető munkásokra tüzelt. Lenin és a bolsevikok október után sem akartak polgárháborút erőszakot. Nem. A párt azonnal kijelölte Oroszország békés fej­lődésének útját. A polgárháborút az imperia­lista hatalmak kezdeményezték, a véres polgárháborút nem a forradalom, hanem az ellenfor-' radalom tervezte, nem a bolse­vikok akarata szerint, hanem az ő akaratuk ellenére tört ki. Ez volt a helyzet országunk­ban. Elvben más országokat ille­tően ugyanez volt Marxnak, En- gelsnek és Leninnek erről a kér­désről vallott felfogása is — mindig hangsúlyozták, hogy minden a fejlődés időszakától, az osztályerők viszonyától, a konkrét helyzettől függ. Lenin halála óta a világhely­zet lényegesen megváltozott. Ez ad lehetőséget Központi Bizott­ságunknak, hogy ugyanarról az elvi, marxista—leninista állás pontról az új helyzetben új mó­don vesse fel azt a kérdést, hogy a különböző országokban az át­menet a szocializmusba milyen formát ölt. A nemzetközi helyzet gyöke­res változásának fő tényezője a hatalmas szocialista tábor létre­jötte, növekedése és megerösö: dése — mondotta Mikojan, majd így folytatta: Mindinkább szétesik a gyár mati rendszer. A tőkés országokban fokozódott a munkásosztály szervezettsége és nőtt osztályöntudata. Es most, amikor megvizsgál­juk a forradalom jelenlegi útjai nak kérdését minden egyes or­szágban és világméretekben egyaránt pontosan számba kell vennünk ,az osztályerők viszo­nyát és ebből kell kiindulnunk, amint ezt a maga idejében Marx és Lenin tette. Mindenki megértheti, hogy korunkban egyetlen ország sem fejlődhet elszigetelten, anélkül, hőgy más országok bizonyos fokig ne be folyásolnák. Már Lenin előre látta, hogy egy kicsiny tőkés országban, ha már sok szocialista ország van, az átmenet a szocializmusba bé­kés úton történhet. Mindezek alapján a Központi Bizottság beszámolója arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy a jelen­legi viszonyok között egyes or­szágokban reális lehetőség a békés út a szocializmusba való átmenetre Lenin halála óta több mint tíz országban győzött a szocialis­ta forradalom. , Hogyan történt ez? Lássuk Kínát. E nagy ország­ban évtizedeken át polgárháború dúlt. Itt sokáig tartottak a for­radalmi hadseregek súlyos, vé­res harcai a külföldi imperialis ták és a földesurak, meg a kom prádor burzsoázia ellenforradal­mi erői ellen. A proletáriátus és kommunista pártja, miután ve­zető helyzetet vívott ki és az antifeudális, antiimperlalista forradalomban fegyveres harc­cal győzött, biztosította a szo­cialista átalakulásokhoz vezető békés út lehetőségét. A leninizmus meghódította Kína legjobb millióinak eszét és szívét. A leninizmus megmutat­va a kínai népnek a szocializmus hoz vezető igaz utat, kínai talajon is felvirágzott és a nagy kínai forradalom ta­pasztalataival gazdagodott. Kívánjuk a kínai kommunis­táknak, hogy teljes sikerrel épít­sék a szocializmust e hatalmas keleti országban. • Sajátos volt a forradalom menetének képe Jugoszláviában. Jugoszlávia Kommunista Pártja a fasiszta Németországnak a Szovjetunió ellen viselt háborúja kezdetén élére állt a fasiszta rab ság ellen indított felkelésnek; a jugoszláv burzsoázia egy része emigrált, nem vett részt a fas­izmus ellen vívott harcban, má­sik része a fasizmushoz csatlako­zott, a megszálló rendszer ki­szolgálója lett. Ezért a fasizmus ellen vívott jugoszláv partizán­háború egybeolvadt a Jugo­szláviát eláruló burzsoázia és a földesurak elleni polgárhábo­rúval. A kommunisták jugoszláv pártjához és a szocializmust sikeresen építő jugoszláv nép­hez fűződő erősödő barátsá­gunknak' és testvéri szövetsé­günknek a jugoszláv forrada. lom győzelme a forrása. Másként ment végbe a for­radalom Csehszlovákiában. Csehszlovákia népei a forra­dalom békés fejlődésének út­ján győzedelmeskedtek. A maga módján, de szintén polgárháború nélkül jutott el a szocialista forradalom győ­zelméhez Bulgária, Románia, Magyarország, Lengyelország és a többi népi demokratikus ország munkásosztálya. Ilyenformán a történelem megcáfolhatatlanul bebizonyí­totta, hogy igazuk van a kom­munizmus tanítóinak, akik előre látták, hogy a fegyveres felkelés útján kívül a forradalom békés úton is fejlődhet. Akadhatnak olyan gyász-teo­retikusok, könyvmolyok, vagy politikailag bárdolatlan embe­rek, akik felteszik a kérdést: ha így áll a dolog, mi a kü­lönbség a marxizmus és a re­formizmus között,. nem csúsz­tunk-e a revizionisták útjára? A reformisták és a revizio­nisták azelőtt is és most is, mindig csak arra törekedtek és törekednek, hogy a munkásosz. tály harcát leszűkítsék az apró reformokért, a tőkének a mun­ka javára teendő kisebb en­gedményeiért vívandó küzde­lemre. Lényegében a kapita­lizmus szószólói voltak és azok ma is, nem revolucionisták, ha­nem evolucionisták ,akik le­mondanak a forradalomról. Ismeretes, hogy egyes szo­cialista pártok megszerezték a parlamenti többséget, sőt több országban szocialista kormány volt és van ma is. Ámde itt is csak egyes kisebb engedmé­nyekre szorítkoznak a munká­sok javára és nem épül semmi, féle szocializmus. Arra van szükség, hogy a társadalom ál­lami irányítása a munkásosz­tály kezébe kerüljön, hogy a munkásosztály ne csak szerve­zett legyen, hanem politikailag is, elméletileg is felkészült le­gyen a harcra a szocializ­Az új viszonyok között is ér­vényes az a lenini tétel, hogy amíg van imperializmus, meg­marad a háború kitörésének gazdasági alapja is. A háború azonban nem vég­zetszerűen elkerülhetetlen. A béke erőit számbavéve Mikojan utalt a szocializmus országaira, a gyarmati elnyo­más alól felszabadult ázsiai és afrikai országokra, sok euró­pai ország például Francia- ország, Olaszország fejletl munkásosztályaira. Majd így folytatta: A többi ország munkásai, pa- PaJJjai, dolgozói, értelmiségé­nek javarésze, burzsoziájának egy része nem kíván újabb há­borút, ismerik a háború pusz­tító erejét, keserű tapasztala­tokat szereztek a múlt háború­ban. Ez komoly és igen fontos tényező. De vannak nagy imperialista monopóliumok —, például az Egyesült Államokban — ame­lyektől a háború nem követelt áldozatokat, sőt, ellenkezőleg, minden eddigit felülmúló nye­reségforrás volt számukra. Ezek nem ellenzik a háborús terveket, noha az amerikai nép ellene van a háborúnak. Még nem volt olyan, háború, amikor idegen országok bom­bája, vagy lövedéke amerikai földre, amerikai városokra és gyárakra hullott volna, nem is hullhatott mert nem volt ehhez megfelelő technika, nem volt erre lehetőség. Most van erre reális lehetőség. Ameri­kai agresszió esetén viszonzás­ként hidrogénbombák eshet-1 nek amerikai városokra is és az amerikai imperialisták nem rejtőzhetnének el s gyáraikat sem tudják elrejteni e bom­bák elől. Ez alkalommal a háború részükre nem a gazda- godásn forrása lenne, a háború musért. ne elégedjék meg a kapitalisták asztaláról lehulló morzsákkal, hanem a többség megszerzése után vegye kezébe a hatalmat és szüntesse meg a fő termelési eszközök magántulajdonát. A történelmi materializmus arra tanít, hogy a kapitaliz­musnak felváltása a szocaliz- mussal az osztálytársadalom felváltása az osztálynélküli társadalommal: forradalmi ug­rás. Ez az átmenet lényegében azt jelenti, hogy az egyik tár­sadalmi rendet forradalmi úton felváltja egy másik társadalmi rend. Ennélfogva a kapitaliz­musból a szocializmusba vezető mindennemű átmenet, a társa­dalmi viszonyokban végbe­menő fordulat: többé vagy ke­vésbé éles forradalom, de for­radalom, amelyen minden nép keresztülmegy. A hatalom át­vétele a nép által, a fordulat a termelési eszközök tulajdo­nában, az áttérés a magán- tulajdon formájáról a társa­dalmi tulajdon formájára — ez a legnagyobb történelmi for­dulat. Ezért nem szabad a refor­mizmussal összekeverni azt a kédést, hogy lehetséges-e a forradalom békés fejlődésének útja egyes országokban. Ne fe­lejtsük el, hogy a forradalom — akár békés, akár nem bé- tés — mindig forradalom lesz a reformizmus pedig mindig meddő, egyhelyben topogás. csak pusztulást és megsemmi­sülést hozna rájuk. Mi, úgy véljük, ha valaki hidrogén, vagy atombombát próbál ledobni, akkor az em­beriség legjobbjai nem hagy­ják elpusztulni a civilizációt, azonnal összefognak, kényszer­zubbonyt húznak az agresz- szorokra és vpgetvetnek min­dennemű háborúnak, de egy­úttal a kapitalizmusnak is. Minél erősebb a szocializmus tábora — annál nagyobbak az esélyek, hogy a világot át­fogó békemozgalom győzedel­meskedik és az agresszorok nem mernek háborút kirob­bantani. Ezért mondja a Központi Bi­zottság beszámolója, hogy a háború nem végzetszerűen el­kerülhetetlen. A történelem olyan szakaszába lépett, ^mikor továbbra is fennáll ugyan a háborús veszély és kitörhet a háború, de létrejöttek a feltételek és a lehetőség a háború kirobban, tásának megakadályozásá­ra és nem csupán a tartós béke, hanem a szilárd héke biztosítására is, azzal a kötelező feltétellel hogy a népek szakadatlanul harcolnak a békéért, a háborús veszély ellen, éberek az esetle­ges agresszióval szemben. Ellenségeink úgy értelme­zik, hogy mi végeredményben a háború hívei vagyunk há­ború segítségével az egész vi­lágra ki akarjuk terjeszteni a kommunizmust. Ez politikánk megrágalmazása. A kommunizmusnak nincs szüksége háborúra, a kommu­nizmus ellenzi a háborút, a kommunizmus eszméi háború nélkül is győzsdelmeskednek! Mi nemcsak azért helyezke­dünk ilyen álláspontra a hábo­rúval szemben, mert a szovjet emberek humánusak, mert baráti érzelmeket táplálnak az összes népek iránt. A kommu­nista építés sikerének érdekei, ép helyzetének megjavítá­Mikojan elöljáróban kijelen­tette, hogy az elméleti munka nem kielégítő, majd így foly­tatta: Sajnos, az utóbbi tizenöt­húsz esztendőben nálunk ke­véssé, igen kevéssé fordultak a lenini eszmék kincsestárához, akár az ország belső életének, akár a nemzetközi helyzet je­lenségeinek megértéséről és megmagyarázásáról volt szó. Ez természetesen nem azért történt így, mintha a lenini eszmék elavultak, vagy elég­telenek lennének a mai helyzet értelmezésére. A leninizmus, amely a marxizmus alkotó továbbfej­lesztése az imperializmus és a proletárforradalmak korsza­kára, megőrzi és továbbra is meg­tartja tudományos értékét, valamint politikai erejét és gyakorlati jelentőségét. Mikojan ezután a Központi Bizottság beszámolójára hivat­kozva azt mondta: Bizonyára mindannyiunkat érdekel a kapitalizmus jelen helyzete, az, hogy képes-e a kapitalizmus a rothadás és az általános válság korszakában egyáltalán fejlődni. Lehetsé­ges-e ma és holnap a technikai haladás és a termelés növeke­dése a tőkés országokban? A marxizmus—leninizmustól idegen a kapitalizmus abszolút pangásának elmélete. Nem le­het arra az álláspontra helyez­kedni, hogy a kapitalizmus ál­talános válsága a tőkés orszá­gokban a termelés és a techni­kai haladás fejlődésének meg­szűnéséhez vezet. A mai tőkés gazdaság álla­potát elemezve, aligha segíthet és aligha helyes Sztálinnak „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” című művében az Egyesült Államokra, Angliára és Fran­ciaországra vonatkozó és arról szóló ismert megállapítása hogy miután a világpiac ket­tészakadt, „ezekben az orszá­gokban a termelés mérete csökkenni fog”. Ez az állítás nem magyarázza meg a mai kapitalizmus bonyolult és el­lentmondó • jelenségeit és több kapitalista ország termelésé­nek növekedését a háború után. Amint azt a Központi Bizott­ság beszámolója is már emlí­tette, Lenin 1916-ban az im­perializmusról írt művében lángeszűén megvilágította az imperializmus törvényszerűsé­gét és rámutatott, hogy a ka­pitalizmus rothadása nem zár­ja ki a termelés rohamos növekedését, hogy egyes ipar­ágak, egyes országok az im­perializmus korszakában na­gyobb vagy kisebb erővel ezen irányzatoknak hol az egyikét, hol a másikat mutat­ják. Az összes tények amellett szólnak, hogy ezek a lenini fé­sűért vívott harc érdekei szöge­sen ellentétesek a fegyverke­zési verseny politikájával, az­zal, hogy katonai célokra fe­cséreljék a szellemi, emberi és anyagi erőket. telek sem egyik, sem másik részükben nem tekinthetők el­avultaknak. Egyébként feltétlenül meg kell jegyezni, hogy alaposabb megvizsgálásuk után a „köz- gazdasági problémák’’ egyes más tételei is arra szorulnak, hogy közgazdászaink mélyre­hatóan tanulmányozzák és bí- rálóan felülvizsgálják azokat a marxizmus—leninizmus fé­nyében. A történelem menete arról tanúskodik, hogy a marxizmus—leninizmus összes elvi tételei változatla­nul beigazolódnak az impe­rializmus fejlődésének adott szakaszában is. Ennek általános leszögezése — azonban kevés. Kötelességünk konkréten tanulmányozni, mi­kor hol, milyen mértékben és miképpen történik ez. Mikojan ezután a Tudomá­nyos Akadémia keretében mű­ködő közgazdasági intézet és más tudományos intézmények — köztük a Kelettel foglalkozó tudományos intézetek — mun­káját bírálta. Majd elismerőleg szólt a Politikai Gazdaságtan tankönyv kibocsátásáról, de hozzáfűzte, hogy ez további tökéletesítésre szorul. A továbbiakban Mikojan a statisztikai adatok feldolgozá­sának fontosságáról beszélt, majd ezt mondotta: A Központi Bizottság beszá­molója világosan beszél propa­gandamunkánk nem kielégítő állapotáról. Ennek az az egyik fő oka. hogy a marxizmus— leninizmust nálunk rendsze­rint csak a párttörténet rövid tanfolyama alapján tanulmá­nyozzák. Ez természetesen helytelen A marxizmus— leninizmus eszmei gazdagsá­gát nem lehet behelyezni pártunk történetének korláto­zott témakeretébe, még kevés­bé a párttörténet rövid _ tanfo­lyamának témakeretébe.’ Kívánatos, hogy erre a célra különleges elmé­leti tankönyvek készüljenek a különböző felkészültségű elvtársak részére. Ez az első feladat. Másodszor a párttörténet rövid tanfolya­ma nem elégíthet ki bennün­ket már csak azért sem. mert ez a rövid tanfolyam nem vi­lágítja meg pártéletünk leg­utóbbi, csaknem húsz eszten­dejének eseményeit. Vajon in­dokolt-e, hogy a párt utolsó két évtizedének története nincs kidolgozva? Mikojan ezután hangsúlyoz­ta. hogy gigászi elmélet és po­litikai jelentősége lenne egy olyan tankönyvnek, amely minden oldaláról megvilágíta­ná a világ első nagy szocialis­ta államának keletkezését és nődését. Mikojan ezután röviden fog­lalkozott a szovjet filozófusok munkájával, megbélyegezte az e téren mutatkozó dogmatiz- must, majd ezeket mondotta: Túlzás nélkül elmondhat­juk, hogy (Folytatás a 2. oldalon.) Á háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen Emeljük magasabb színvonalra az elméleti munkát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents