Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-12 / 37. szám
Jrodatom * Iflüvéázet * XZudomány Eszmeiség és esztétika Az egész országban megrenüe zésre kerül február 12-e és 19-e között a „TBC elleni küzdelem hete”. Ez a hét azt a célt szolgálja. hogy orvosaink, a lakosság széleskörű segítségével, felkutassák a betegeket és a betegségre hajlamosakat, illetve felkeltsék a dolgozók figyelmét. Ennek a hétnek a megrendezése országos méretekben történik és országos jelentőséggel bír. Az orvosok egymagukban nem tudják megoldani azt a nagy feladatot, ami rájuk vár, tehát feltétlenül szükséges, hogy ebbe a munkába kapcsolódjon be minden dolgozó. A sikernek egyik legfontosabb feltétele az, hogy mindéi} községben, minden lakos p'orfosan megjelenjék a szűrővizsgálaton és feltétele az is, hogy a betegségre hajlamos, vagy a már fertőzött személyek önként, maguktól jelenjenek meg orvosi vizsgálaton, mert ezzel nagyban elősegítik és megkönnyítik az orvosok munkáját, jelentkezéssel és a rendszeres kezeltetéssel hozzájárulnak ahhoz is, hogy országunkban egyre kevesebb áldozatot szedjen magának a tuberkulózis. A felszabadulás után újjáépülő országunk gyors fejlődést ért el p.z egészségügyi szervezkedés és azon belül a TBC elleni küzdelemben. Nemcsak a háborús károkat állítottuk helyre, hanem új intézményeket létesítettünk. Az Országos Korányi TBC Intézet vezetésével létrejött a" megyei TBC gondozó intézetek rendszere, ezek köré csoportosulnak a járási TBC gondozó és a fekvő-beteg intézmények. Megyénkben a felszabadulás előtt három TBC gondozó volt, most pedig minden járásban van egy egy: 1953-ban 30 ágyas TBC sebészeti osztály kezdte meg mun káját a megyei kórházban. A TBC elleni küzdelem súlypontját megyénkben Is a megelőzésre helyeztük. TBC-gondo- zóink évente 50 000 betegvizsgálaton kívül ugyanennyi szűrővizsgálatot is végeznek. Az ország első komplex TBC felderítő és megelőző brigádja a gyönkl járásban kezdte meg munkáját a múlt év decemberé bon. A gondozókban és osztályain kon betegeinknek megtudjuk adni a legkorszerűbb gyógyszeres, vagy műtéti kezelést. Területünkön a TBC elleni védőoltást, az úgynevezett BCG oltást, az újszülötteknél 90 százalékon felüli eredménnyel végezzük és országos kezdeményező szereppel 1952 óta rendszeresen BCO oltásban részesítjük az iskolás gyermekeket is a szekszárdi, a gyönki és a paksi járásban. Az eredmény nem maradt el: Tolna megyében a TBC halálozás az 1938. évinek egyharmadára csökkent. A múltban, a kapitalista elrjyomás alatt sínylődő Magyarországon a kedvezőtlen körülmények között élő dolgozókból szedte a TBC áldozatait. A rossz táplálkozás, a nedves lakás, a szellőzetlen, poros munkahely voltak a gümőkór melegágyai. Népgazdaságunk erejéhez képest kormányunk rendkívüli áldozatokat hoz a TBC elleni küzdelem anyagi feltételeinek megteremtéséhez, - gazdasági helyzetünk és a népjólét felemelésé1 héz. Mindennek ellenére a -rCC ma is komoly károkat okoz tar1 sadalmunknak, mert a TBC s megbetegedések száma jelentékeny mind a gyermekkorban, mind a produktív felnőtt korban. A TBC-s betegek egyrésze még ismeretlen, felvilágosító és fel derítő munkánk hiányosságai miatt. Ez a tény további kötelezettséget ró az egészségügyi dől gozókra. Az egészségügyi dolgozók száma és ereje azonban minden megelőző és gyógyító esz közzel is kevés ahhoz, hogy felszámoljuk e betegséget. NépüriK egészségügyi kultúráját kell felemelnünk, hogy minden dolgozo tudatosan vehesse fel a harcot a TBC ellen. Legyünk tisztában- azzal, hogy á beteg ember és a beteg állat váladékai, a beteg tehén teje, a fertőzött forrás, azzal hogy a íer tőzés tisztaság rendszabályaival elkerülhető, hogy a betegség a BCG védőoltással elhárítható, vagy mérsékelhető. Ismerje fel minden dolgozó, hogy a TBC. kifejlődése legtöbbször tünetin en tes, ezért kell elmenni szűrővizsgálatokra. Tudni kell azt, hogy az idejében felfedezett betegség gyorsabban gyógyítható, azt is, hogy a gyógyszerek nem csodaszerek, emellett pihenés, kórház, esetleg műtét is szükséges. A fegyelmezett, illetve gyógyult beteg sem családját, sem kör nyezetét nem fertőzi, munkahelyére átmeneti könnyebb beosztás után visszahelyezhető. A TBC hét szakelőadásain a filmek, a napi sajtó rés/ietekbe- menően foglalkozik, a TBC probléma egy-egy fejezetével, hallgassák meg, nézzék meg ezeket és váljék mindenki a szerzett ismeretek birtokában ezek terjesztőivé, saját maga és népünk hasznára. Dr. Reglődi József smrég a Bonyhádi Állami Petőfi Sándor Általános Gimnázium magyar irodalmi szakkörének üléséről érdekes és egyben elgondolkoztató ta- pasztalatokal tértünk haza. Miért volt érdekes ez a szakköri ülés? Az érdekességet is túllépve élvezetessé tette az az érdeklődés és akarástól telített beszélgetés, amely a szakkör tagjai részéről megnyilvánult. Csodálkozást vált hatott ki az emberből annak az irodalmi igényességnek a megnyilvánulása, melyet a szakkör tagjai kifejeztek. A beszélgetésnek ez a része örömöt és felemelő érzést jelentett a hallgató számára. De ezt a jóleső érzést ellensú lyozta az az elgondolkoztató tény, hogy mennyi helytelen nézet veődött fel és kapott hangot a diákok részéről. A vita (itt már szükséges megemlíteni) egy fiatal költő versei körül bonyolódott. Ezeket a verseket a pesszi mizmus, a lemondás, és a két ségbeesés jeli ímezte. Kidolgozásuk esztétikai szempontból elfogadható volt és az il lető fiatal leány tehetségére enged következtetni. (Tehet ségét elismerték irodalmi mér tékkel mérő magasabb körökben is). A versekből kifej lődött vita, a versek mon danivalójának megválasztása körül bonyolódott és a szakkör tagjainak általános véleménye egyetértett a vers írójának gondolkozásmódjával. A többség elfogadhatónak és helyesnek látta, hogy az író főhősének életét, cselekedeteit és jellemének ■ alakításán keresztül tragikussá teheti. (Tipikus alakról és annak megrajzolásáról van szó.) Szélesebb alapokra helyezve tehát a mű (feltételezve tipikus alakot, tipikus körülmények között mozgat) a szocializmust építő ember életét tragikus befejezéssel ábrázolja. Arról természete sen nincs szó, hogy egy költő nem írhat lírai verset, s ebben a versben nem adhat hangot szerelmi csalódásának, de egészségtelen felfogásra és életszemléletre enged következtetni, ha egy fi- atal, tehetséges költő ver - sei nem tükröznek mást, mint csalódást, életúntságot. Ha szép rímekbe és életerős ritmusokba tudja egy költő öltöztetni csalódását, pusztán nevelés (a jelen fiatal esetében elvitathatatlanul az) kérdése, hogy ilyen fiatal megtanulja észrevenni, meglátni a körülötte történő, folyó harcot, ami az életért, a szebb, boldogabb életért folyik s ennek írásaiban hangot is adjon. Az egyéni problémát nem lehet teljesen elszakítani a társadalmi prob lémától. Idézzük csak a Kommuniszt szerkesztőségi cikkének egyik részletét: „A tudománytól eltérően a művészet képekben tükrözi a valóság törvényszerűségeit, vagyis konkrét érzékelhető formában, úgy, hogy az általánost az egyedibe testesíti meg. A művészetnek erre a sajátosságára Belinszkij már több mint 100 éve rámutatott.“ U most túlnőve az említett vita keretein, nézzük meg azokat a verseket, írásokat, melyek szerkesztőségünkhöz érkeznek és amelyekről meg kell állapítanunk, hogy igen sok mű csak formai szempontból felel meg a követelményeknek. Ha tar talmát nézzük nehézséget okoz a • megírást indokló mondanivaló megkeresése, Pedig nem szabad hiányozni a művekből az eszmei tartalomnak és mondanivalónak. A Moszkvában tartott fiatal szovjet írók országos értekezletén Azsajev többek között a következőket mondotta: „Mi jellemzi az új írónemzedéket? Az, hogy ez a nemzedék anyatejjel szívta magába a szocialista haza iránti szeretetet, s a kommunizmus iránti hűséget...“ A hozzánk befutott. írások mindegyikéből sajnos nem tükröződik ez a haza iránti hűség, a szocializmus iránti önzetlen odaadás. De nemcsak az odaadásnak, hanem az együttérzésnek sem na gyón adnak hangot fiataljaink. Pedig ők is részese^ napi résztvevői a haza építé sének, s ki más adhatna ennek mélyebben és örömtelje sebben hangot, mint azok a fia talok, akik ebben az építőmunkában nőnek fel, s nagyrészt élvezni fogják a szocialista haza nyújtotta boldogságot. Éppen ezért jóleső érzés egy-egy új névvel találkozni, egy-egy sikerült, vagy kevésbé sikerült mű alatt, melytől ilyen tartalmat várunk. De a tehetség, az egyéni jellegzetesség, meglátás, sajátos színek mellett figyelembe kell venni az irányt is, mely mutatja az író felfogását, eszmei irányvonalát. Minden műnél várjuk, hogy harcos szellemmel, szilárd pártossággal, helyes eszmei színvonallal, a nép érdekeivel való azonosulással találkozunk, mert ezek a hű és hiteles értékmérői bármely' író művének. nemzetközi élet ' feszültségében jelenleg tapasztalható enyhülés, az államok egymáshoz való közeledése semmiesetre sem enged arra következtetni és nem jelenti azt, hogy eszméinkben valamilyen változás is végbemenjen. Hruscsov elvtárs maga mondotta: „Mi soha nem tagadtuk meg és nem is fogjuk megtagadni soha eszmé- • inket, nem fogunk lemondani a kommunizmus győzelméért folytatott harcról. Senki se várjon tőlünk ideológiai leszerelést!“ ... Megyénk fiatal íróinál is természetes törekvéssé kell, hogy váljon a dolgozó, hétköznapi emberek életének hű tükrözése művészi formában. A szerelmi líra a látszat szerint komoly helyet fog- | lal el fiataljaink költészetében. Ez nem baj, de hamissá és szinte semmitmondóvá válik akkor, ha a versek csupán szerelmi vallomások és nem tükrözik azt, hogy ifjúságunk életéhez egyéb problémák is legalább olyan közel állanak, mint a szerelem. Ezt az érzést se lehet külön légkörbe helyezve vizsgálni, figyelmen kívül hagyva az ember egész társadalmi életét. Vegyék figyelembe íróink, hogy az ember életének ábrázolása nem csupán két részből áll (köznapi „és termelő ember), hanem a mun- j ka, a társadalmi és magánélet sokoldalúságának elválaszthatatlan egysége alakítja ki egy ember jellemét. Jtt ismét felvetődik, hogy fiatal íróink kitől és milyen módon tanulják mindezt meg. Ez a nevelés, tanítás — hogy a mű esztétikai szépséggel párosuljon az eszmei mondanivalóval, szintén az írócsoport képzett tagjainak feladata lenne ... Buní Gésa Gyenis János: Barna föld fia A barna föld fiára ismersz bennem: a szél, eső cs napfény rokonom, lm elhagytam szép ősi otthonom, hogy megmutassam mélyre szántott lelkem. Hová lépsz most, gondold meg, óh, tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: „Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenr észszel, angyal érzelemmel, Használni tudnák éltök napjait.” (Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban.) Száztizenkét esztendővel ezelőtt, 1844-ben vetette papírra Vörösmarty, a nemzet ébresztője a reformkorszak legnagyobb költője ezeket a komor szavakat... Több, mint egy .évszázad telt el azóta, ezer veszéllyel övezve a nemzet" bölcsőjét. De ma mégis itt vagyunk, itt 1956- ban, élünk, él a nemzet. Vajon ment-e előre azóta világ? A nemzet? Ment. Különösen az utol só tíz-tizenegy esztendő alatt. Népünk hatalmas utat tett meg minden téren. Kultúrforradal- munk nagyságát mérjük le megyei viszonylatban. Csupán egyszerű számadatok következnek, de mégis mennyire sokatmondóak ezek a számadatok! Népünk szereti az irodalmat és a költészetet. Pöttömnyi gyermekek és leánykák, ifjúvá cseperedő úttörők, legények, leányok, öregek, asszonyok, férfiak ezrei keresik fel a Megyei Könyvtárat, hogy olvashassák a klasszikus művektől kezdve a mai irodalom minden termékét. Hónuk alatt néhány könyvvel hagyják el a könyvtárhelyiséget, viszik a tudást szórakozást, művelődést nyújtó könyveket. Parasztok, munkások, c Ltelmiségíek százai, ezrei tanulnak az irodalomból, a költészetből, tudást és műveltséget szereznek. Mit jelent ez, ha nem azt, hogy ma már a nép uralja a kultúrát is?! De nézzünk körül egy kissé a számok világában is, hiszen azok mindennél jobban tanúskodnak a megváltozott életről, a számok a való igazságot tükrözik. A Megyei Könyvtár 1952 óta működik hivatalosan. Az 1955. évi kimutatás arról ad számot, hogy a Megyei Könyvtárnak tavaly 30.651 olvasója volt. Ebből a 14 éven aluliak száma eléri majdnem a tizennégy és félezret. A könyvállomány száma a tavalyi esztendő utolsó napjának adatai szerint 87.884 ■. volt. A kikölcsönzött könyvek száma pedig elérte az 583.813-at. Csupán Szekszárd viszonylatában 96.801 könyvet olvastak el, ebből 3424 politikai-ideológiai művet, 6872 tudományos alkotást, 54 348 szépirodalmi könyvet, az ifjúság ■pedig 32.157 könyvet kölcsönzött ki 1955-ben Szekszárdon. A megyében pedig, a népkönyvtárakat kivéve, majdnem tizenkétezer politikai, több mint 23.000 tudományos, majdnem 150.000 szépirodalmi és ' 12.409 ifjúsági témájú könyvel kölcsönöztek ki az olvasók. Akkor tűnnek különösen szembe ezek a számok, ha figyelembe veszi az ember, hogy megyénkben 281.000 ember él. Talán kissé szárazán hatnak ezek a számadatok. De ha az ember elgondolkodik ezeken •a számokon, egyből valamilyen melegséggel telítődnek meg a gondolkodó ember számára, mert kiérzi belőle azt a hatalmas változást, ami bekövetkezett kulturális téren népünk életében. Melegség árad a számokból, mert azt tükrözik, hogy az egykoron elnyomott munkásság, parasztság, akiket elzártak a múlt urai a kultúra minden kincsétől, mert féltek, féltették hatalmukat, meghódították a „tudomány várát”. — Egyre gyakrabban tapasztalható, hogy műnké, ban rpegvénhedt parasztemberek ülnek le estén ként az asztal mellé, kezükben könyvvel. A könyvből merítik szakmai tudásukat, a könyvből merítik műveltségüket. Ma már elmondhatjuk megyénkben is, hogy kialakulóban van falun a művelt parasztság. A hajnalhasadástól vakulásig gürcölő parasztokból irodalmat, tudományt kedvelő, művelt parasztok válnak. S mindez miért történhet meg? Azért, mert a nép van uralmon, mert pártunk és államunk minden erejével támogatja a dolgozók művelődési lehetőségét. Erről tanúskodnak az eddig elért eredmények,, és erről tanúskodik az a se-* gítség is, amelyet idén nyújt a Megyei és Városi Tanács a Megyei Könyvtárnak. A Megyei Tanács 20.000 és a Városi Tanács 10.000 forintot ajánlott fel könyvtárfejlesztésre. Ezenkívül megyénk minden falvában a tanácsok hozzájárulnak a könyvtárak könyvállományénak növeléséhez. Ez a segítség azt jelenti, hogy 1956-ban mintegy 10.000 könyvvel szaporodik a Megyei Könyvtár könyvállománya. S miért mind e segítség? Mert pártunk és kormányunk kötelességének tekinti, hogy a dolgozó nép kulturális igényeit, mely évről-évre növekszik, kielégítse. Mert a cél, hogy művelt munkásság és parasztság alakulják, fejlődjék ki. Küzdeni kell ezért. Talán sohasem hangzottak igazabban Vörösmarty szavai, mint napjainkban: .. És mégis fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani, i Hogy végre egymást szívben átkaroljak, \ S uralkodjék igazság, szeretet, Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók: En védem őket, ők megvédnek engem. Nem félek tőled, sors, bármit akarsz. Ez az, miért csüggedni nem szabad .. (Vörösmarty: Gondola ok a könyvtárban.) Változott a világ. Egy új szellem küzdi fel magát, s egy új irány tör át a lelkeken, elmondhatja ma már a „legalsó pór” is, hogy nincsen maga. Hatalmas változáson ment át megyénk lakossága is, ma már a legkisebb tanyára is eljut ü kultúra jótékony áldása. Méltán mondhatjuk Vörösmarty szavaival: „Ez jó mulatság, férfi munka volt.” 4 KOVÁCS JÓZSEF. a .TBC elleni küzdelem hete“ Tolna menyében „Gondolatok a könyvtárban”
