Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-12 / 37. szám
1*36. FEBRUAR 12. TOLNAI NAPLÓ 5 Ä iregszemcsei gépállomáson is fontos a javítás minőségi elvégzése A gépállomások legfontosabb feladata, hogy a lehető legtökéletesebben segítsék körzetük termelőszövetkezeteit. Ennek egyik alapfeltétele, hogy most a téli gépjavítás ideje alatt olyan minőségi munkát végezzenek, hogy egész év folyamán e téren ne legyen kifogás. Aa iregszemcsei gépállomáson január 23-án ellenőrzést tartott a Gépállomási Igazgatóság körzeti mechanikusa, Bölcsföldi Ferenc elvtárs. Ellenőrzése során megállapította, hogy a javítás minősége — különösen a munkagépeknél — sok kívánnivalót hagy maga után. A TAPASZTALT HIÁNYOSSÁGOKÉRT az iregszemcsei gépállomás igazgatója, Magyar Sándor elvtárs írásbeli figyelmeztetést is kapott. Ezek után az gondolható, hogy megszívlelték az iregszemcseiek az ellenőrzés során tapasztaltakat és igyekeztek azokat mielőbb kijavítani. A gyakorlatban azonban éppen az ellenkezője történt. Sőt a gépállomás igazgatója élénken tiltakozva állította, bogy a hiányosságok már ■era állanak fenn. Február 9 én ismét Iregszem- esáre látogattunk el. Az ott tapasztaltakról Bölcsföldi elvtárs a következőket mondta. Felelőtlen és meggondolatlan volt Magyar elvtársnak az a kijelentése, hogy a munkagépeknél tapasztalt hiányosságok már nem találhatók. Januári ellenőrzésem óta e téren alig van valami változás. A tárcsákról mintegy 160 darab sárkaparó hiányzik, de hiányuk a csapágyoldalak tömítése is. A vetőgépeknél nem jó a rugósnyelvek beállítása, amelynek az lesz az eredménye, hogy vetéskor a gép tűlkevés, vagy túlsók magot szór el. Valamennyi ekéről hiányzik a biztonsági szeg. Ezeken kívül LEHETNE MÉG TOVÁBB SOROLNI a tapasztalt hiányosságokat, amelyek azt bizonyítják, hogy az iregszemcsei gépállomáson a javítás minőségére keveset fordítanak. Vagy talán azt gondolták, hogy e téren náluk minden rendben van? Úgy látszik ezért nem küldtek egyetlen egy minőségi ellenőrt sem tanfolyamra. Vaion mivel magyarázza a gépállomás vezetősége és pártszerveze te ezt a lazaságot, amely a javítás minőségét kíséri. Gálos György elvtárs, a gépállomás vezető mechanikusa őszintén beismeri, hogy a munkagépek minőségi javítása terén komoly hibák vannak. Dicséretreméltó erény a hibák beismerése, de ennél tovább kell men- niök és komolyan kell hozzá látniok a munkák, a hibák kijavításához, hiszen alig 15 nap van vissza a téli gépjavítás befejezéséig. Könnyelmű és meggondolatlan volt a gépállomás igazgatójának az a kijelentése, hogy „február 20-ig befejezzük a gépjavítást.“ De hogyan? Amikor a javításhoz szükséges alkatrészekért most szaladgál nak Tolnára, holott azokat leg később a gépjavítás megkezdése előtt, azaz november 1-ig be kellett volna szerezni, örvendetes tény, hogy az iregszemcsei gépállomás vezetősége szívügyének tekinti az önköltségcsökkentés kérdését. Az önköltségcsökkentést azonban ne úgy igyekezzenek elérni, hogy nem szerzik be a javításhoz szükséges alkatrészeket. Inkább vonták volna felelősségre azt a traktorost, vagy brigádvezetőt, aki a behozott kultivátorról elhagyta a kapák egy részét, a kapatartókat és a rugókat. Ezeket az alkatrészeket valahol betemette a hó és most a kultivátort új alkatrészekkel kell felszerelni. Van tehát bőven tenniváló az iregszemcsei gépállomáson. A gépállomás vezetőségé, párt- szervezete és üzemi bizottsága ne a kifogások halmazával éljen, hanem .tegyenek is valamit, hogy ne csak az erőgépeken, hanem a munkagépeken is kifogástalanul végezzék el a javítást. Ennek egyik előfeltételé, hogy a traktorosok, szerelők a gépállomáson egy brigádszállást, pihenőt kaphassanak. Ne kelljen valamennyinek 10 —18 kilométerről kerékpáron — és ki hogy tud — bejárni. Ezt a problémát még nem tudták megoldani, pedig ez nagyon kihat a munkára. E PÉLDÁBÓL ne csak az iregszemcseiek, de valamennyi gépállomás, de még a megyei igazgatóság is okuljon. Nézzenek körül valamennyi gépállomáson, hogy a téli gépjavítás minőségben kifogástalan legyen. Az iregszemcseiek végezzék csak el a gépjavítást határidőre, de úgy, hogy a szemlén ne kelljen egy munkagépet sem visszaadni azzal, hogy nem felel meg. minőségileg B. R. Megkeresik a jövedelmező gazdálkodás mádját a szedresi Petőfi Tsz tagjai Termelőszövetkezeti paraszt ságunk a nagyüzemi gazdálkodás egyre jövedelmezőbb útján halad és a , kínálkozó adottságok közül állandóan keresi a legjobbakat, felhasz- aálja, kiaknázza azokat egész dolgozó népünk és a saját maga javára. Ezen az úton halad a szedresi Petőfi Termelőszövetkezet tagsága is. A tsz 54 tagja 268 hold szántóterületen gazdálkodik, de a családtagokkal együtt átlag 70-en dolgoznak egész éven át a közös gazdaságban. A Petőfi Tsz tagjai kezdettől fogja jól gazdálkodnak. Tavaly a tervezett 34 forintos munkaegység értékkel szemben, munkaegységenként 42.20 Ft értékű termény és készpénz jövedelemben részesült a tagság. Az idén 47.30 Ft-os munkaegység részesedést tervez, tek. Nézzük meg, hogyan erősítik az idén a tagok közös gazdaságukat. Milyen melléküzemágakat szerveznek, hogy a belépések folytán megnövekedett munkaerőt egész éven át jövedelmezően foglalkoztassák. Miként biztosítják az állammal szembeni kötelezettségek időbeni teljesítését? Általában hogyan gazdálkodnak az idén, hogy minél nagyobb jövedelmet érjenek el a közösből. A szedresiek mint minden rendes gazda, azt tartják — jó termést csak jól trágyázott kővér földtől lehet várni. Nem ta sajnálják az istálló és műtrágyaféléket földjeiktől. Időben kihordják és alászántják az érett, kezelt istállótrágyát, helyesen alkalmazzák a műtrágyát. Kenyérgabonát összszántó- területük 34 százalékára vetettek. 16 holdon frissen trágyázott földbe került a búza, a többit két éve trágyázott földbe, kapások után vetették. A tavalyt 14.1 mázsás holdan- kénti kenyérgabona termésátlagukat is azért érték el, mert alaposan meg'rágyázott és jól előkészített földbe vetették a magot. Gabonatermésüket — géppel takarítják le! A 64 bold búzát kombájnnal aratják. Kukoricát 56 holdra, szántó- területük 22 százalékára vetnek. A szedresiektől felesle- gos is megkérdezni, hogyan vetik a k lkoricát, mert náluk a legtermészetesebb dolog, — hogy négyzetesen. A tavalyi 85 hold négyzetes kukoricájuk 18 mázsás májusi morzsoltnak megfelelő holdankénti átlagtermést adott. Az idén 10 holdon 80x80 cm-es sor- és tő- távolpágra vetik a kukoricát és két szálat hagynak meg. — Két évvel ezelőtt termeltek először kétszálasan kukoricát és holdanként 10 q csőterméssel többet takarítottak be róla mint a többi területről, melyen ugyancsak négyzetesen, de kisebb sor- és tőtávolságon egy szálon termeltek. A szedresi Petőfi Tsz tagsága az idén a tavalyinál kisebb területen termel búzát és kukoricát, bár még így is meg felel a vetésterületek nagysága a követelményeknek. — Ezt azzal indokolják, hogy több munkát igénylő növényféleségeket kell termelniök, mert a belépések folytán megnövekedett munkaerőt egész éven ‘át jövedelmezően kell foglalkoztatni. A szedresiek, bár területükhöz mprten már elegen vannak, mégsem zárkóznak el a tagfelvétel elől. Maguk közé fognak minden becsületes, dolgos jelentkezőt és részére megfelelő munkáról is gondoskodnak. Tízholdas kertészetet létesítettek, — melyben túlnyomórészt a fiatalság foglalatoskodik, 5 hold szántón nyári káposztát termelnek, 2 holdon gyümölcsfaiskolához kezdtek. Az állami vállalat résiére 150.000 szál szőlővesszőt gyökereztetnek, 5 holdon dohányt termelnek. — Mindezek olyan üzemágak, — melyek egész éven át jelentős mértékű munkaerőt igényelnek, de ezzel szemben óriási jövedelmet is hoznak. Kertészetből 140.000 Ft, dohányból 65.000 Ft, vesszőgyökerezte- tésből közel 100.000 Ft jövedelemre számítanak az idén. Az állattenyésztésen belül a szarvasmarhatenyésztésből — nyerik a legtöbb jövedelmet, a bőséges istállótrágyázás ered ményei a növénytermesztésben jelentkeznek, de emellett a tejhozam 81.000 forint jövedelmet jelent az idén a tagoknak. Nem megvetendő a tenyészállat nevelés hozama sem, bikák és csikók eladásából 30.000 forint jövedelemre számítanak. Ezenkívül a 80 db szerződött hízóért legkevesebb 200.000 forintot kapnak. Az állatállomány részére biztosítják az egész évi bőséges takarmány ellátást. Főleg a pillangósok termesztésére törekednek és a meglévő 17 hold lucerna mellé még 17 holdat vetnek, öt holdat meghagynak magfogásra. Vetnek 10 hold kölest, 7 hold silókukoricát főnövényként és 24 hold csalamádét, silókukoricát másodnövényként. 28 hold rét és 700 köbméter siló egészíti ki a takarmánybázist. Ilyen gazdálkodás mellett a szedresi Petőfi Tsz tagjainak az állam mai szembeni kötelezettségek teljesítése sem okoz különösebb gondot, megerőltetést. — Száz darab pulykát és 60 darab libát hizlalnak a beadásba. A hízottbaromfit a 20 q sertéssel együtt október 15-ig leadják. A tej- és tojásbeadási kötelezettségeiket folyamatosan teljesítik. A kenyérgabonát a cséplőgéptől adják be. Áz előző évek sikeres gazdálkodása, az idei tervek és az eddig végzett munkák biztosíték arra, hogy a szedresi Petőfi Tsz tagsága az idei gazdasági évet is eredményesen fejezi be. Szüntessük meg az itatásos borjúnevelésnél előforduló hibákat Tegyük jövedelmezőbbé a szarvasmarhatenyésztést KOVÁTS JENŐ járási állatorvos II. Az itatásos borjúneveléshez megfelelően begyakorolt, lelki- ismeretes gondozók szükségesek. A módszer kényes voltánál fogva gondosságot, megfelelő szakismereteket, lelkiismeretességet és nem kismértékben tisztaságot igényel. Ezért komolyan esik latba a megválasztott dolgozók személye. A mesterséges nevelőbe csak előzetes kiképzés után állítható be a dolgozó, lehetőleg olyan öríkéntes jelentkező, aki szereti az állatokat és van türelme a „borjúcsecsemőkkel” való foglalkozáshoz. — Itt nyílik tág tere a nők bevonásának, akik természeti adottságaik következtében erre a feladatra a férfiaknál alkalmasabbak. El kell kerülni, hogy a dolgozók a nevelőben állandóan váltsák egymást. Rendkívül fontos az itatással nevelt borjak szempontjából az anyák megfelelő előkészítése. A legkülönbözőbb bántalmakra hajlamosító alkati gyengeséggel ruházza fel az újszülöttet az anyaállat különféle betegsége (gümőkór, brucellózis, májmé- telykór stb.), de különösen az anyaállat meg nem felelő táplálása a vemhesség alatt. Megállapítást nyert, hogy az A-vita- minban, illetőleg karotinban szegény takarmányon tartott tehenek gyenge borjai fogékonyabbak a bélgyulladás kórokozói iránt. Ezért is ajánlatos az anyaállattal a vemhesség utolsó heteiben karotinban gazdag takarmányt, répaféléket jóminőségű silót, takarmány- káposztát, sárgarépát stb. etetni. A vemhes tehenek hiányos és helytelen takarmányozása esetén'gyenge és kicsi borjak szü letnek, melyeknek élősúlya sokszor 15—50 százalékkal kisebb a normálisnál. Az ilyen borjak étvágytalanok, gyengén fejlődnek, gyakran és könnyen megbetegszenek. Ha gondozásuk is hiányos, jelentős elhul. lás fordulhat elő közöttük. j Nem szabad megfeledkezni az anyák mészsóforgalmának helyes szabályozásáról sem. Mész- és foszforhiány, valamint e két ásványi anyag sóinak helytelen aránya súlyos következményekkel jár. Az újszülött borjak gyenge csontozattal jönnek a világra, rajtuk hamarosan angolkóros tünetek jelentkeznek, az anyákon pedig az ásványi anyagforgalom zavarainak változatos következményei, mint A közösben mégis jobb A falu széle felé falcnak Dózsáék, egy jól gondozott, de kicsi verandás házban. Sokszor üres a fészek, nem füstöl a kémény, mert szana-széjjel van a család, csak a nagy fehér komondor őrzi a ház bejáratát. A két gyerek Pesten dolgozik, azok nagyon ritkán vetődnek haza, hisz megvan a dolguk, meg a szórakozásuk is odafönn. Különösen a nagyobbik, az nem is igen ad haza pénzt. t Dózsa Gyula, a család feje ugyanolyan ritka vendég ot'hon, mint a fiai. Paraszt- ember, földdel dolgozna, van 7 holdba, de neki eddig más elgondolásai voltak: több jövedelemre kell szert tenni, az nem elég, amit a földből kihoz az ember ... Dózsa Gyula azonban nem jó utakon kereste a még jobb megélhetést. Elment a betonozókhoz, az útépítőkhöz dolgozni. Ha esett, ha fújt, jó vagy rossz időben, távol az otthontól törte magái. — Nem könnyű mesterségbe fogott, s 5 hosszú éven át ki is tartott mellette. Dózsáné maradt csak idehaza. A 7 hold föld elég gondot adott neki, az ő feladata volt, hogy kevés segítséggel mindazt előteremtse, ami termény a családnak kellett. így ment ez éveken keresztül, a fiúk Pesten dolgoztak, Dózsa Gyula hol itt, hol ott, a felesége pedig itthon. Közben azonban, míg a Dózsa-család más utakon kereste a boldogulást, Duna- szentgyörgyön új erő fejlődött, a Szabad, ság Termelőszövetkezet. Azok az emberek, akik beléptek a tsz-be, már nyugodtan néznek a jövő elébe és Dózsáék is gondolkodóba estek. Az asszony emlegette is az ősszel. — Te, Dózsa — maguk között csak így nevezik egymást — én nem zavarlak a tsz-be, de már meguntam ezt a dolgot, hogy mindig egyedül va- & gyök. Maga Dózsa Gyula is emlegette, hogy nem jó élet az ilyen, de azért szorgalmasan eljárogatott továbbra az útépítésekhez. Beköszöntött az újév, a Szabadság Tsz-ben is az új tervek megvalósításán dolgoznak, s a Dózsa-család válaszúton állt. Egyik nap, amikor az ember hazament és a szokásos házimunkákat végezték otthon, Dózsa Gyula odaállt az aszszony elé és feltette a nagy kérdést: Mi lenne, ha belépnének a tsz-be? Az asz- szonynak tetszett, hát örömmel beleegyezett, menjen csak el a Szabadságba és intézze el a dolgot. . Itthon tehát rendben volnának, most már csak az a kérdés, a gyerekek mit szólnak hozzá, pedig azoktól nem kellett tartani. Mikor Dózsa Gyula felutazott Pestre és megmondta a két fiúnak miről is volna szó, mindjárt beleegyeztek. Mint mondták, — legalább az idén már biztosan vágnak otthon disznó*, s jobban tudnak nekik is egy kis hazait küldeni. — A családban tehát megegyeztek a vélemények, nem volt helye a további töpren- kedésnek. Dózsa Gyula bement a Szabadság Tsz szép nagy épületébe, az irodába és aláírta a belépési nyilatkozatot — tsz-tag lep. A Szabadságbeliek már nagyon várják, hogy mikor jön be dolgozni, mert mint mondják, Dózsa Gyula mindig becsületes, szorgalmas ember volt, itt is meg fogja állni a helyét. az ellés előtti és utáni raegfek- vés, az ellési bénulás stb. Az itatásos borjúnevelés tech nikai kivitelezéséről kiadott szakmai utasítások pontosan előírják az egyes korosztályokban a borjaknak adagolandó tej mennyiségét. Ez nem változhat naponként, sőt, etetésenként, — mert ez az emésztőszervi megbetegedések egész sorát okozhatja, Ezért az előírt mennyiségű teljes és fölözött tejet etetésről etetésre rendszeresen — biztosítani kell. Feltétlenül fontos, hogy az itatásra kerülő tej egészséges, tiszta, friss, fertőzésmentes legyen. Ezért a tej termelésének a legtisztább körülmények között kell történnie. Ennek különösen ott van nagy jelentősége, ahol a tej csírátlanítása nem történik meg akár azért, mert az állomány brucellózis- és gü- mőkórmentes, akár a felszerelés hiányossága miatt vagy hanyagságból. Tiszátalan módon történő ’tejtermelésnél a tej csiraszáma rendkívül magas Jókra emelkedik. Ez feltétlenül bekövetkezik, ha több tehén tőgyét ugyanazzal a vízzel mossák meg, különösen, ha a mosás a fejőedényből történik (helyesen: hátra szerelt irigátorból, folyó vízzel vagy öntözőkanna rózsájával); ha a fejő egyének kezüket csak az első tehén előtt mossák meg (mindnyájan egy vízben), ha az első tejsugarakat belefejik a fejőedénybe a többi t-ej közé, nem pedig külön edénykékbe; ha a fejőgulyás tenyerének megnedvesítésére, si. kosítására tejsugarat használ vagy esetleg saját köpetét; ha a fejőedények, szűrők, tejeskannák tisztogatása hiányos; ha a farokmosást elmulasztják; ha a teheneket csak a fejés után tisztogatják meg; ha a fejőruha szennyes stb., mindmegannyi ok a tej fertő: ődésére. Az istállóból a borjúnevelőbe való átszállítás és az azt követő tejkezelés közben még számos alkalom nyílik a tejszennyeződésére, különösen a tisztátlan tej kezelőhelyiség, a legyek, a piszkos itatóedények és különös mértékben a kezelőszemélyzet piszkos keze útján, főleg amikor a borjakat szopni, inni tanítják a borjú szájába való dugásával. Ha a borjúnevelő távol van <j tehénistállótól, a hosszú é$ sokszor körülményes szállítás miatt, különösen nyári melegben, a borjak gyakran megsa- vanyodott tejet kapnak, melynek bélhurut a következménye. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy mindig a fejésnek megfelelő idejű tejet adjunk a borjaknak, vagyis reggel a reggeli fejésűt, délben a délit, este pedig az esti fejésből származó tejet. Ennek is, különösen nyáron van jelentősége, amikor a hosszabb tárolás miatt a tej savanyodása könnyen bekövetkezik. A tej szennyeződésének a lehetőségét nyáron a tisztátlan tejkezelőhelyiségekben állandóan jelenlévő légytömeg fokozza. Feltétlenül szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a borjának adagolandó és előzőleg már pasztőrözött tejbe hullott légytömeg miatt a csírátlanítás érdekében végzett munka teljesen haszontalannak bizonyul. Ezért a tej kezelő helyiségekben a folyamatos légyirtást biztosítani kell. Ha bármi oknál fogva nem lehet a tej teljes édes állapotát biztosítani, akkor lehetőleg acidophil kultúrával (ú. n. tejoltó) teljesen megalvasztott állapotban kell azt a borjakkal megetetni. (Folytatjuk.)
