Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-08 / 33. szám

I TOLNAI NAPLÓ 1956. FEBRUAR 8. Bulganyin és Eisenhower üzenetváltásának újabb sajtóvisszhangja BONN A nyugatnémet sajtó figyel­mének homlokterében N. A. Bulganyinnak Eisenhowerhez intézett újabb üzenete áll. A Frankfurtéi- Allgemeine Zeitung Bulganyin üzenetét — kommentálva, az alábbiakat írja: „Most már semmi kétség sincs afelől, hogy a Szovjet­unió rendkívüli nagy jelentősé­get tulajdonít az Axfierikával folytatandó tárgyalások felújí­tásának ' s hogy Moszkva a két legerősebb hatalom közti fe­szültség közvetlen és általános enyhítése felé halad.” DELHI A National Herald vezércik­kében foglalkozik N. A. Bulga­nyin Eisenhowerhez intézett második üzenetével. Bulganyin marsall javaslata a békés egy­más mellett élésre szólító felhí­vás — írja a lap. — Ha Anglia és az Egyesült Államok ellenzi a Szovjetunióval kötendő két­oldali szerződéseket, attól félve, hogy ez gyengítené a nyugati országok szövetségét, ellenkezé­sük annak bizonyítéka: a ka­tonai szövetségeknek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, — mint az egész világ békéjének, amelyet — szavaik szerint — elő kívánnak mozdítani. Ellen­kezésük arról tanúskodik, hogy éppen a nyugat és nem a Szov­jetunió érdeke a vasfüggöny fenntartása, mivel a nyugat fél a kommunizmus és a demokrá­cia békés versenyétől. HANOI A Doklap (Függetlenség), a Vietnami Demokrata Párt Köz­ponti Bizottságának sajtószerve megjegyzéseket fűz N. A. Bul­ganyinnak Eisenhower elnök­höz intézett javaslatához, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kössön barátsági es együttműködési szerződést. — „Azok között .akiknek érdekük­ben áll a béke fenntartása — mutat rá a lap — egyetlen em­ber sincs, aki ne vélné úgy: az egész világ békéje megerősödik, ha a nagyhatalmak és különö­sen a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kapcsolatai meg­javulnak. E tekintetben Bulga­nyin javaslata összhangban áll a világ népeinek létérdekeivel.’’ Zilliacus nyilatkozata London (TASZSZ). Mint a Press Association hírügynök­ség közli, Zilliacus munkáspár­ti parlamenti képviselő február 5-én Manchesterben kijelentet­te, hogy Eden és Eisenhower tárgyalásai után közzétett was­hingtoni deklaráció és Angliá­nak, valamint Amerikának Bulganyin barátsági és meg nem támadási szerződéskötési javaslatára adott válasz „vilá­gosan megmutatta, hogy Anglia és Amerika a hidegháború és a fegyverkezési hajsza végtelensé gig való folytatását akarja.“ Zilliacus azt mondotta, hogy ezek az országok nem akarnak háborút, de a béke biztosítását sem akarják. Noha kijelentet­ték —- folytatta —, hogy ren­dezni kell a megoldatlan euró­pai és ázsiai kérdéseket, egyet­len javaslatot nem tettek a kér dések megoldására. A szovjet kormány jegyzéke a Német Szövetségi Köztársaság kormányához Moszkva (TASZSZ). V. A. Zorin a Szovjetunió bonni rend kívüli és meghatalmazott nagy­követe február 6-án felkereste W. Hallsteint, a Német Szövet­ségi Köztársaság külügyminisz­tériumának államtitkárát és át­nyújtotta neki a szovjet kor­mány jegyzékét. A jegyzék az­zal a kérdéssel foglalkozik, — hogy amerikai katonai szervek arra használják fel az NSZK területét, hogy onnan léggöm­böket bocsássanak a Szovjet­unió légiterébe. Az utóbbi időben a Szovjet­unió területe felett jelentékeny számú, idegen eredetű léggöm­böt fedeztek fel és fogtak el — hangzik a jegyzékben. E lég­gömböket Nyugat-Németország területéről küldik szovjet terü­letre. A léggömbökre rakomá­nyokat függesztenek. Ez egyes esetekben röplapokból és más, a Szovjetunióval szemben ellenséges tartalmú propa­gandairodalomból, más ese­tekben pedig különleges készü lékekből áll. E készülékek kö zött vannak önműködő rádió­adó- és vevőberendezések, vala­mint filmkészlettel ellátott fény képezőgépek. Ezeknek az a cél­juk, hogy a léggömbök repülése alatt a területről légifelvétele két készítsenek hírszerző cél­lal. Ezeknek a készülékeknek és egyéb berendezéseknek össz­súlya eléri a 650 kilogrammot. Az elfogott léggömbök meg­vizsgálása kimutatta, hogy mind a gömbök, mind pedig a reájuk függesztett' berendezés az Amerikai Egyesült Álla­mokban készült. A szovjet kormány rendélke- zésére álló adatok szerint ezeket a léggömböket Nyugat-Német- ország területéről amerikai ka tonai szervek indítják el a Szovjetunió területére. Mint ismeretes, a szovjet kor­mány már a Szovjetunió és az NSZK kormányküldöttségeinek 1955 szept.-i moszkvai tárgyalá­sainak során felhívta Adenauer szövetségi kancellár figyelmét arra, hogy az NSZK-ban mű­ködő amerikai szervezetek Nyugat-Németország területéről olyan léggömböket küldenek a Szovjetunióba, amelyre rako­mányt függesztenek. E léggöm­bök repülése veszélyezteti a légi közlekedést, fenyegeti a repülő­gépek utasainak és legénységé­nek életét. V. M. Molotov a Szovjetunió külügyminisztere e kérdésre vonatkozó nyilatkozatában rá­mutatott: A szovjet kormány elvárja, hogy az NSZK kor­mánya megteszi a szükséges in­tézkedéseket az említett akciók­nak, és annak veszélyének meg­szüntetésére, amellyel a lég­gömbök a Szovjetunió belső vo­nalain, valamint a Szovjetunió és több más európai állam te­rülete felett húzódó nemzetközi vonalakon közlekedő repülőgé­peket fenyegetik. Az előadottakkal kapcsolat­ban a szovjet kormány kije­lenti, hogy feltétlenül felelős nek kell tekinteni az NSZK kormányát azért, hogy amerikai katonai szervek ilymódon olyan jogtalan akciók végrehajtására használják fel az NSZK terüle­tét, amellyel durván megsértik a Szovjetunió légiterét és nyil­vánvalóan veszélyeztetik a légi­közlekedést és az emberéletek biztonságát. A Szovjetunió kormánya ra­gaszkodik ahhoz, hogy az NSZK kormánya tegyen olyan sürgős és hatékony intézkedéseket, amelyek végetvetnek annak, hogy az NSZK területét ilyen­fajta megengedhetetlen akciók­ra használják fel, — hangzik a jegyzékben. Az osztrák rendőrség megszállta a Szakszervezeti Világszövetség titkárságának bécsi helyiségeit Bécs (TASZSZ). Hétfőn este az osztrák rendőrhatóságok vá­ratlanul körülzárták azt az épü­letet, amelyben a Szakszerve­zeti Világszövetség titkárságá­nak helyiségei vannak. Ebben a rendőri műveletben előzetes adatok szerint, több mint 60 rendőr vett részt. A Szakszervezeti Világszövet, ség munkatársaival közölték, hogy 15 percen belül hagyják el a helyiségeket. A, titkárság he­lyiségeit ezután megszállta a rendőrség, majd a rendőrök be­zárták a helyiségeket, lepecsé­telték az ajtókat és őröket állí­tottak az ajtók elé. Mint ismeretessé vált, a rend­őri akció előtt a Szakszervezeti Világszövetség titkársága az­zal a kéréssel fordult Raab kancellárhoz, hogy fogadja a titkárság vezetőségét, azzal a belügyminiszteri határozattál kapcsolatban, amellyel megtil­tották a Szakszervezeti Világ- szövetség tevékenységét Ausz­tria területén. Erre a kérelemre mindezideig nem érkezett vá­lasz. Bata István vezérezredes távirata Csői len Gén almarsallhoz A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének Phenjan A Koreai Néphadsereg Napja alkalmából a Magyar Nép­hadsereg és a magam nevében üdvözletemet küldöm önnek és a Koreai Néphadsereg egész személyi állományának. A testvéri Koreai Néphadseregnek újabb sikereket kívá­nok a harci és politikai kiképzésben, a koreai nép alkotó munkájának és hazája függetlenségének megvédésében. Bata István vezérezredes, a Magyar Népköztársaság- honvédelmi minisztere. U Pravda newyorki tudósítója Stevenson demokratapárti vezető nyilatkozatáról Moszkva (TASZSZ). — A Pravda keddi számában new­yorki tudósítójának jelentését közli „Stevenson nyilatkozata” címmel. Adlai Stevenson, az Amerikai Demokrata Párt ismert vezető személyisége a Califomiai ál­lambeli Fresno városban tartott pártgyűlésen mondott beszédé­ben a Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti barátsági és együttműködési szerződés — megkötésére előterjesztett szov­jet javaslat gandos áttanulmá­nyozása mellett szállt síkra. Stevenson nem titkolta bíráló magatartását a szovjet kor­mányfő javaslatával kapcsolat­ban és egyetértett Eisenhower január 22-i válaszüzenetének egyes érveivel, de ugyanakkor állást foglalt N. A. Bulganyin javaslatainak elhamarkodott el­utasításával szemben. A demo­kratapárti vezető ezt az állás­pontját azzal a törekvéssel in­dokolta: meg kell akadályozni hogy „a világ népei” helytele­nül értelmezzék az amerikai külpolitikát. Stevenson kijelentette beszé­dében: „Miközben azzal kérke­dünk, hogy összpontosított tá­madással vághatunk vissza és miközben atomfegyverrel fe­nyegetőzünk, Oroszország bé­kéről ,kereskedelemről, barát­ságról, gazdasági fejlődésről és olyan dolgokról beszél, amit szí­vesen hallgatnak Ázsia fogé­kony népei.’’ Ugyanakkor Stevenson el­ítélte az amerikai kormányt, mert külpolitikájában nem ta­núsít kellő tartózkodást és fele­lősségérzetet. „A mértéktelen- ség legfényesebb példája — mondotta, — véleményem sze­rint Dulles külügyminiszternek az a nemrég egy folyóirat ha­sábjain hirdetett különleges ké­pessége, hogy fegyverrel és atombombával hadonászik ... Ha Eisenhower kormánya foly­tatja kérkedését, akkor jobb lenne inkább a béke küszöbé­hez, mintsem a háború szaka­dékéhoz való elszánt közeledés sei kérkedni.” Stevenson biráló megjegy. zései az amerikai diplomáciai módszerekről, valamint az a tanács, hogy gondosan tanulmá­nyozzák a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti barát­sági szerződés megkötésére tett szovjet javaslatot, egyáltalán nem vétlenség, Stevenson a demokratapárt egyik valószínű jelöltje a novemberben tartan­dó elnökválasztásokon. Nyilat­kozata arról tanúskodik, hogy Stevenson a választók megnye­rése érdekében szükségesnek tartja valamiképpen figyelem­be venni a választók béketörek­vését és a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítására irá­nyuló igyekezetét. 11 Minisztertanács jóváhagyta a Politikai Tanácskozó Bizottság Prágában aláirt nyilatkozatát A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa február V-én ülést tartott. Az ülésen Hegedűs András elvtárs, a Miniszter- tanács elnöke beszámolt a varsói szerződésben résztvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának prágai ülésérőL A Minisztertanács jóváhagyta a beszámolót és a varsói szerződésben részvevő államok Politikai Tanácskozó Bizott­ságának Prágában aláírt nyilatkozatát. (MTI) összehívták esz Országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 12. § (2) bekezdése alapján az Orczággyülést február 8-án délelőtt 11 órára összehívta. (MTI) Durva beavatkozás beiiigyeinkbe A világ népei között mind nagyobb tért hódít a békés egymás mellett élés . gondo­lata, amelynek legszebb pél­dája a szovjet államférfiak­nak az elmúlt év végén lezaj­lott távolkeleti utazása volt. A t Magyar Népköztársaság külpolitikájának is egyik alap ja és sérthetetlen elve ez a gondolat, amely a más orszá­gok szuverenitásának tiszte- letbentartását is jelenti. Ép­pen ezért joggal elvárhatjuk, hogy más államok is tartsák tiszteletben függetlenségünket ne avatkozzanak durva kézzel belügyeinkbe. Az Amerikai Egyesült Álla­mok külügyminisztériuma azonban másként gondolko­zik. Erre vall az a minősíthe­tetlenül durva hangú jegy­zék, amit kormányunkhoz in­téztek s amelynek goromba hangja merőben különbözik a diplomáciai szokásoktól. Az amerikai külügyminisztérium jegyzékét éppen ezért a Ma­gyar Népköztársaság külügy­minisztériuma nem -további • tóttá kormányunkhoz, hanem visszaküldte az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségének. Mi váltotta ki ezt a minősít­hetetlen hangú jegyzéket, mi az, ami az Egyesült Államok külügyminisztériumának olyan fájdalmat okozott? Sem mi egyéb, mint az, hogy a magyar igazságügyi szervek törvényes eljárás során íté­letet hoztak idegen hatalom­nak végzett kémkedésért ma­gyar állampolgárok ügyében Minden országnak legele­mibb és legalapvetőbb joga, hogy védje önmagát idfegen hatalmak kémei és felforgatói elemei ellen. A Magyar Népköz társaság kormánya is termé­szetes kötelességének tart­ja, hogy megvédje hazánkat a felforgató elemektől és ügy­nököktől s erről a jogáról és kötelességéről az Egyesült Ál­lamok külügyminisztériumá­nak kedvéért sem fog lemon­dani. Népünk ugyanakkor mélyen elítéli és megbélyegzi a jogtalan beavatkozásnak ezt a durva és leplezetlen for­máját s teljesen egyetért a külügyminisztériumnak az el­járásával, amikor az otromba jegyzéket visszaküldte az ame rikai külügyminisztériumnak. Különös jelentőséget kölcsö­nöz ennek a jegyzéknek az a tény, hogy az amerikai kül­ügyminisztérium éppen akkor látta jónak elküldését, amikor az egész világon erősödik a nemzetközi feszültség enyhü­lésére irányuló mozgalom s amikor a világ békeszerető népei új és új erőfeszítéseket tesznek, hogy útját állják egyes amerikai körök olyan törekvéseinek, amellyel a. hi­degháborút akarják feltámasz tani. Ezen az úton halad a magyar nép is, amely mindig következetes harcosa volt a béke ügyének s mindig egy­ségesen szállt síkra a nemzet­közi feszültség enyhítéséért. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy hazánk 36 országgal tart diplomáciai kapcsolatot s jó­formán nincs olyan ország a földkerekségen, amellyel ne lennének kereskedelmi kap­csolataink. A békének, a nem­zetközi feszültség enyhítéséi­nek ügye azonban nem jelent­heti azt, hogy megtűrjünk ide gén kémeket és felforgató elemeket hazánk területén. Ezek ellen mindig fel fogunk lépni, bárhogyan nyilatkozzék is az amerikai külügyminisz­térium. A legszebb „ajándék“ jggy januári délután talál- ttoztam először vele. Már alkonyodott s az ablakon át egyre jobban elmosódva, ho mályosodva látszottak a szom­széd ház körvonalai. A sötéte­dő szobában ültünk és beszél­gettünk. Két kezét ölébe ejtve felelgetett kérdéseimre, sze­rényen, kedvesen. — Mióta az iskolát elhagy­tam,- a termelőszövetkezetben dolgozom. — Hány éve js annak? — kérdeztem. — Az ősszel múlt négy. Ak­kor alakult meg a termelőszö­vetkezet. — Szóval maga alapító tag? — Igen — hangzott a felelet s a beszélő kicsit elmosolyo­dott — csakhogy én még na gyón fiatal voltam. Két év­vel ezelőtt vettek fel tagnak, 16 éves koromban. I így faggattam, kérdezget­tem Jucikét, azaz: Bitter Júli­át, a faddi Kossuth Tsz fiatal tagját. 18 éves múlt az ősz­szel. Nyúlánk, barna, igazán csinos. Törékeny, csinos alak­járól ítélve alig hinném, ha nem mondanák, hogy milyen munkaszerető tagja termelő- szövetkezetének. Pedig az. Minden évben szorgalmasan gyűjtögeti a munkaegysége két, a kétszáznál mindig töb bet. Ég a keze alatt a munka. Meg is becsülik érte. Decem­berben két hetet töltött a Ga­lyatetőn, s boldogan, új él­ményektől telítve tért haza. — Jól érezte magát — koc­káztattam meg egy buta kér­dést. — Nagyon — felelte halkan s szép barna szeme lágy fény­nyel villant a félhomályban. röppenésnyi beszélgetés után kicsit megneheztel­tem Jucikéra. Mert mint má­soktól utána megtudtam, nem mondott el mindent magáról, ami fontos. Mikor Faddra jöt­tem, még nem gondoltam, hogy vele lesz találkozásom, de ahogy megismerkedtem vele s hzok után, amiket hallottam felőle, kíváncsi lettem egyéni­ségére, s elhatároztam, kikér­dezgetem saját magáról, ö azonban a maga nagy szerény ségével sok mindent elhallga­tott. Pedig lett volna miről beszélnie. Az elmúlt év sehol Tolna megyében nem volt olyan mozgalmas, mint Faddon. Szinte forrt, pezsgett az egész falu. Népnevelők jártak ház­ról házra, agitáltak, érveltek, Vitatkoztak a termelőszövetke zetért. Kemény, fáradságos munka volt, az bizonyos —, de volt eredménye. Nap mint nap gyarapodott azok száma, akik elhatározták magukat s az új útra léptek. T ucika is népnevelő volt, s " nem is akármilyen. Hány embert segített ő a döntésbe, hányat barátkoztatott meg az új gondolatával, amikor szor­galmasan, rokontól-rokonig, ismerőstőMsmerősig járta a falut, s terjesztette az össze­fogás gondolatát. ö hívta a termelőszövetke­zetbe a fiatal Samai Jánost, aki most a legjobbak közé tar­tozik a Kossuth-ban. <5 a ko­csisok csoportvezetője. Jucika

Next

/
Thumbnails
Contents