Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-05 / 31. szám
TOLNAI NAPLÓ 1856. FEBRUÁR 5. Eisenhower válasza N. A.Bulganyin január 23-i üzenetére (Folytatás az 1. oldalról.) Az államok közötti barátságos együttműködés nemcsak a szerződésben foglalt Ígéretektől, hanem az érdekelt államok kormányait eltöltő szellemtől és tényleges akcióiktól is függ. Éppen az ilyen szellem és ilyen akció megteremtése reményében mentem el tavaly júliusban Gén be. Ez a lépés az amerikai történelem békés éveiben példa nélkül áll. Bár sokan kételkedtek abban, hogy ez a küldetés ' valóban valamilyen hasznos célt szolgál, én úgy véltem, hogy a fennálló helyzet annyira komoly, hogy nem lehetett a javulás semmiféle esélyét sem elhanyagolni, bármennyire jelentéktelen esély volt is ez. Genfben Ön azonos nézeteket és törekvéseket fejezett ki. Őszintén reméltem, hogy az Önnel, valamint Franciaország és az Egyesült Királyság kormányfőjével folytatott tanácskozás eredményeként megjavulnak a nemzetközi kapcsolatok, különösen az ott képviselt négy ország között, azokat a különleges problémákat illetően amelyek miatt a négy országra különös felelősség hárul. Sajnos, az amerikai népnek arra a szomorú következtetésre kellett jutnia, hogy az értekezletünket követő események nem igazolták e reményeket. Engedje meg, hogy röviden emlékeztessem önt a legutóbbi események történetére. Genfben azt az utasítást adtuk külügyminisztereinknek, hogy hathatós intézkedéseket dolgozzanak ki három konkrét kérdés megoldására. Az első ilyen kérdés az európai biztonság és Németország problémája volt. Határozottan megegyeztünk abban, hogy a német kérdés rendezését és Németországnak szabad válasz-j tások útján történő újraegyesítését a német nép nemzeti érdekeivel és az európai biztonság érdekeivel összhangban kell végrehajtani. Azonban a három nyugati hatalom által Németország újraegyesítése és az európai biztonság kérdésében előterjesztett építő jellegű javaslatok ellenére az ön kormánya úgy vélte, hogy jelenleg nem fontolhat meg semminő olyan javaslatot, amely Németországnak szabad választások útján való egyesítését érinti. A második kérdés a leszerelés problémája volt. — Midőn Genfben e kérdést megvitattuk, azon reményben terjesztettem be a „nyílt égre” vonatkozó javaslatomat, hogy valóban tehetünk valami olyant, amivel meggyőzzük a világot: nincsenek ágreszív céljaink egymás ellen. Az ön kormánya azonban a külügyminiszteri értekezleten elvetette e javaslatot. A harmadik kérdés a Kelet és a Nyugat közti kapcsolatok fejlesztése volt. A nyugati hatalmak miniszterei számos konkrét intézkedést javasoltak a szorosabb kapcsolatok és a jobb kölcsönös megértéi megteremtésére, az ön kormánya ezeknek egyikét sem fogadta el. N. A. Bulganyin válasza Eisenhower január 27-i üzenetére E tény ellenére az utóbbi időben, mint Ön rámutat, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban bizonyos javulás állt be. Rosszabbodás ezután azért következett be, mert szemünkben úgy tűnt, hogy az ön kormánya a világ különböző területein olyan irányvonal követésébe kezdett, amely a történelmi nemzetközi vitákban rejlő gyűlölet és ellenségeskedés fokozásával növeli a feszültséget. Osztozom az ön arravonatkozó meggyőződésében, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítása halaszthatatlanul szükséges. Azt azonban, ami számunkra úgy tűnik, mint az Ön kormányának szándéka e területeken, őszintén szólva, népünknek nehéz összeegyeztetnie az ön jelenlegi szavaival, azokkal a szavakkal amelyek oly. helyesen hangsúlyozzák, — hogy kormányaink különös felelősséggel tartoznak a nemzetközi feszültség csökkentéséért és az államok közti bizalom és együttműködés elmélyítéséért. Kizárólag azért érintem a múlt év történetét, hogy nagyobb siker kilátásával vázolhassuk jövőnket. Országunk baráti jobbot nyújt mindazoknak, akik őszintén szorítanák meg azt. Gyakran mondottam és újból ismétlem: nincs semmi amit ne tennék meg az egész világ igazságos békéje előmozdításáért. — Azonban tudjuk, hogy a tettek számítanak, nem csupán a szavak. Gondolja el Elnök Ur, milyen hatalmas változás történnék, nem csupán a mi kapcsolataink ban, hanem az egész világon is, ha haladéktalanul intézkedéseket foganatosítanának Németország szabad újraegyesítésére a biztonság keretein belül; ha teljesítenék a háború alati tett ígéretünket: tiszteletben tartjuk a népek azon jogát, hogy megválaszthassák azt a kormányformát, amelyben élni fognak; ha intézkedéseket tennénk országainknak a felügyelet számára történő olyan kölcsönös megnyitására, hogy a váratlan támadás lehetősége megszűnjék, s ha a fegyverzet csökkentése gyakorlatilag megvalósíthatóvá válnék azzal, hogy a felszabadult termelőerőket az emberiség életkörülményeinek megjavítására használják fel. Gondolja el ezenkívül azt is, hogy a felhalmozódott bizalmatlanság és félreértés eltűnnék, ha népeink szabad hír-, tájékoztatás-, látogatás- és eszmecserét folytathatnának. Ezek mindazon kérdések, — amelyeket ön és én Genfben együttesen megvitattunk. Ezek azon végcélok, amelyekhez országom hű marad, s amelyek felé mi bármely pillanatban készek vagyunk haladni a megbékélés szellemében. Az ön levele alapján remélhetem-e, hogy ön szintén e nemes céloknak szenteli magát? Várom az Ön nézeteinek további kifejtését. 1956. január 27. Őszinte híve D. DWIGHT EISENHOWER Vorosilov fogadta a Bolgár nemzetgyűlés küldöttségét Moszkva (TASZSZ) K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke pénteken a Kremlben fogadta a Bot gár Népköztársasaág Nemzet- gyűlésének küldöttségét. Vorosilov szívélyesen üdvözölte a vendégeket, sok sikert kívánt a szocializmus építésében és azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a Nemzetgyűlés küldöttei éppúgy, mint a bolgár nép, minden eszközzel erősítik majd a szovjet néphez fűződő barátságukat és harcolnak a világbékéért. Mihajlov szovjet kolturálisügyi miniszter Londonban London (TASZSZ). Mihajlov szovjet kulturálisügyi miniszter pénteken beszélgetést folytatott William Williams-szel, az angliai Művészeti Tanács főigazgatójával. Mihajlov meglátogatta a BBC rádiótársaságot és elbeszélgetett Jacob-bal, a társaság vezérigazgatój ával. Dodds-Parker külügyi államtitkár ebéden látta vendégül Mihajlovot. Mihajlov este megtekintette Shakespeare: V. Hen rik című drámájának előadását. (Folytatás az 1. oldalról) ke volna e téren, minthogy országaink a szerződéstervezetben előirányzott legfontosabb kötelezettségek vállalásával megszilárdítanák a bizalmat és megnyugvást hoznának az egész nemzetközi helyzetben. Ez azt jelentené, hogy országaink nem szorítkoznak a barát- közős óhaját emlegető szóbeli nyilatkozatokra, hanem megkezdik vállalt kötelezettségeik gyakorlati teljesítését. Egyben megjegyezhető, hogy a genfi értekezlet után történtek már ebben az irány oan olyan fontos lépések, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség enyhülését. Ily módon nehéz egyetérteni azzal az állítással, hogy a Genf utáni időszak nem igazolta a népek reményeit. A szovjet kormány a maga löszéről már több olyan intézkedést tett, amelyeknek az a céljuk, hogy enyhítsék a nemzetközi feszültséget és szilárdítsák az államok közti bizalmat. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a Szovjetunió 1955-ben 640 000 fővel csökkentette fegyveres erőinek létszámát, 1956-ban 1955-höz viszonyítva 9,6 milliárd rubellel csökkenti katonai célokat szolgáló előirányzatait; a Szovjetunió lemondott Finnországban a Porkkala-üdd-i katonai tá maszponíról, amely idegen állam területén fekvő utolsó támaszpontja volt; a Szovjetunió kezdeményező lépést tett az osztrák államszerződés megkötését illetően, és ez arra vezetett, hogy minden külföldi csapatot kivontak Ausztria területéről és Ausztria kötelezettséget vállalt, hogy állandó semlegesség! politikát folytat. Ismeretesek a Szovjetuniónak más olyan lépései is, amelyek a nem zetközi feszültség enyhítésére és az államok közötti kapcsolatok javítására irányulnak. A Szovjetunióban úgy vélik, hogy más államok is alátámaszt hatnák kijelentéseiket határozott tettekkel. Egyébként, ha őszinte akarok lenni, Elnök Ur, akkor meg kell mondanom, hogy egyes nagyhatalmak nemcsak hogy nem tettek hasonló lépéseket, hanem ellenkezőleg, néni keveset tesznek a nemzetközi feszültség fokozására. Genfi találkozásunk kedvező eredményei ellenére, egyes nyu gáti hatalmak, köztük az Egyesült Államok, katonai előirányzatai nemcsak hogy nem csökkennek, de még növekednek is. Növekszik az idegen területen levő amerikai katonai támaszpontok száma is, ráadásul ezeket a támaszpontokat főképp 3 Szovjetunió mentén levő térségekben helyezik el. Megértheti, hogy ez szükségképpen teljesen érthető aggodalmakat kelt a Szovjet népben az Egyesült Államok szándékai iránt. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az Egyesült Államok egyes vezető személyiségei annak ellenére, hogy a genfi értekezleten mi, Elnök Ur, kölcsönös békeszerető nyilatkozatokat tettünk, továbbra is olyan kijelentéseket tesznek, amelyeket egyáltalában nem lehet „a genfi szellemmel“ összhangban levőnek nevezni. Ismeretes például, hogy az Egyesült Államokban nemrég nyilatkozat hangzott el, amely helyeselte azt a politikát, amely az országot a „háború küszöbén“ tartja. Fel kell hívni a figyelmet a NATO néhány katonai vezetőjének harcias kijelentésére is. Ezek a vezetők nyiltan a további fegyverkezési hajszát és azt követelték, hogy a NATO csapatainál atomfegyver-készleteket halmozzanak fel és nem riadtak vissza attól, hogy e fegyver bevezetésével fenyegetőzzenek. Amikor az országaink közötti barátsági és együttműködési szerződés megkötését javasoljuk, abból indulunk ki, hogy e szerződés megkötése és az orszá gaink közötti viszony megjavítása megkönnyítené a fegyverzet és a fegyveres erők lényegen csökkentése megvalósításának lehetőségét. Meg lehetne például állapodni az öt hatalom fegyveres erőinek arra a színvonalra való csökkentésében, amellyel annak idején mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió egyetértett. Ezt elősegítené az atomfegyverről szóló megállapodás is, amelynek betiltását a népek követelik. Könnyebbé válna a megfelelő nemzetközi ellenőrzés létesítésének megoldása is. •Üzenetében Ön ismét felhívja a figyelmet a katonai értesüléscserére és a „nyílt égről“ szóló javaslatára, amely utóbbi szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok területét megfelelően amerikai és szovjet repülő gépek repülnék át, légifényképezés céljából. Nekem és kollégáimnak már lehetőségünk voíí véleményt mondani erről a javaslatról. ügy véljük, hegy a jelenlegi nemzetközi helyzetben és főképp a teljes korlátlan fegyverkezési hajsza közepette, az ilyen repülések nemcsak, hogy nem szabadítanák meg a népeket az új háború miatti aggodalomtól, hanem ellenkezőleg fokoznák ezt a kölcsönös gyanakvást. ítélje meg Ön, Elnök Ur: Mit tennének az Ön országának katonai vezetői, ha jelentenék nekik, hogy a légi felvételek szerint a szomszédnak több repülőtere van? Valószínűlég megparancsolnák, hogy haladéktalanul növeljék repülő tereik számát. Természetes, hogy a mi katonai vezetőink hasonló esetben ugyanígy járnának cl. Nem nehéz megérteni, hogy ez további fegyverkezési hajszát eredményezne. Más volna a helyzet, ha megállapodnának a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésében. Akkor a megfelelő ellenőrzés — amelynek módszereiben meg lehetne állapodni — indokolt és szükséges volna. Azt is látni kell, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok azon kötelezettségvállalása, hogy egymás között minden vitás kérdést kizárólag békés eszközökkel oldanak meg, s amely kötelezettségvállalás azt jelenti, hogy elvetik egymás között az erő vagy az erővel való fenyegetés alkalmazását, beleértve az atom- és hidrogénfegyvert, valóban megnyugvást vinne a nemzetközi helyzetbe és kedvezőbb feltételeket teremtene a többi rendezetlen nemzetközi problémában való megállapodás számára. Ily módon az Egyesült Államok és a Szovjetunió barátsági és együttműködési szerződésének megkötése azt jelentené, hogy valóban tehetünk valamit, mint Ön üzenetében mondja, „amivel meggyőzzük a világot; nincsenek agresszív céljaink egymás ellen.“ Ami az Ön üzenetében érintett konkrét nemzetközi problémákat illeti, továbbra is meg győződésem, hogy azok közül a a leszerelés problémája mellett az európai biztonság szavatolásának problémája a legfontosabb. A Szovjetunió kormánya 1955 őszén a külügyminiszterek genfi értekezletén e probléma megoldására több konkrét javaslatot tett. A szovjet kormány, mint eddig is, úgy véli, hogy az európai biztonság hatékony szavatolásának feladatát legjobban az egységes, általános európai kollektív biztonsági rendszer megalakításának alapján lehet megoldani. Javaslatainkban egyúttal elébe mentünk sok fontos kérdést illetően a három nyugati hatalom kívánságainak, és figyelembe vettük az erre vonatkozó konkrét eszméket, amelyeket a nyugati hatalmak képviselői genfi találkozásunk idején kifejtettek. A szovjet kor mánynak az európai biztonság szavatolásáról szóló javaslatai figyelembe veszik azt a rendkívül fontos szerepet, amelyet az Amerikai Egyesült Államok az európai ügyek eldöntésében betölt. A három hatalom kormánya azonban nem értett egyet javaslatainkkal, és olyan tervet állított vele szemben, amely a militar izmus egész Németországban való feltámasztására vezet és ráadásul előírja, hogy az egyesített Németország csatlakozzék a nyugati hatalmak által alakított katonai tömbhöz. Könnyen megérthető, hogy ez a terv nem jelentheti az igazi európai biztonság biztosítása kérdése megoldásának és a német kérdés rendezésének az alapját. Mivel Európában a háború utáni időszakban két, különböző társadalmi és gazdasági remi szerű, és különféle úton fejlődő német állaim keletkezett és szilárdult meg, az egységes Német országnak, mint békeszerető és demokratikus államnak a megteremtését, természetesen nem lehet megoldani anélkül, hogy maguk a németek — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — ne- érjenek el erre vonatkozó megállapodást. Egyúttal meggyőződésem, hogy a szovjet—amerikai viszony rendezése, többi között a Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződésének megkötése, rendkívüli kedvező jelentőségű volna a német kérdés megoldásához szükséges féltéi telek megteremtése szempontjából. Ami Önnek azt a megjegyzését illeti, hogy a népeknek joguk van megválasztaniuk azt a kormányformát, amelyben élni akarnak, meg kell mondanom, a Szovjetunió mindig ahhoz az elvhez tartatta és most is ahhoz tartja magát, hogy az állam belső rendje — népének bel- ügye. Elvárjuk, hogy ez fogja vezérelni nemzetközi kapcsolataiban a többi hatalmat is. Ön üzenetében a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének fontos problémáját is érinti. E kapcsolatok jelentőségét illetően teljesen egyetértünk Önnel. Éppen ezért a Szovjetunió tavaly ősszel, a kül ügyminiszterek értekezletén, olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyeknek célja a normális kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődését akadályozó sorompók eltávolítása, va lamint a kulturális, a tudományos, a művészeti, a sportérintkezések, az idegenforgalom stb. kiterjesztése. Valamennyien megelégedéssel állapítottuk meg, hogy ebben a kérdésben az értekezleten bizonyos megegyezés rajzolódott ki. Az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak küldöttsége azonban az utolsó pillanatban olyan követeléseket támasztott, amelyek ellentétben álltak azokkal az irányelvekkel, amelyeket mi Önnel, Eden úrral és Faure úrral külügyminisztereinknek adtunk. A szovjet kormány nem fogadhatta el ezeket az új kö- — vetéléseket, mert ezek szuverén államok belügyeibe való nyílt beavatkozást írtak elő. Sajnos, a szovjet kormány- gok az országaink közötti kapcsolatok, a többi között a kül- döttságcsere fejlesztésére irányuló gyakorlati intézkedései amerikai részről komoly akadályokba ütköznek. Hiszem, hogy közös erőfeszítésekkel sikerül megszüntetnünk az úgynevezett „vasfüggönyt“, és sikerül megteremtenünk az országaink állampolgárai közötti személyes kapcsolatok széleskörű fejlesztésének feltételeit. Szeretnék hangot adni ama reményemnek, hogy Ön osztja ezt a véleményt. Az országaink közötti barátsági és együttműködési szerződés megkötése c kérdésben is kétségtelenül igen pozitív jelen tőségű volna. Ez az a néhány elgondolás, amelyet ki akartam fejteni Önnek, tisztelt Elnök Ür, azokkal a megjegyzésekkel kapcsolatban, amelyeket Ön üzenétében tett. Nagyon szeretném, ha ezek az elgondolások segítenének megvilágítani azt a jelentőséget, amelyet én és kollégáim a Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződése megkötésének tulajdonítunk. Mi készek vagyunk a legfigyelmesebben megvizsgálni az Ön minden megjegyzését, melyet a szerződéstervezet egyik vagy másik tételével kapcsolatban szükségesnek tart megtenni. Várom erről a kérdésről az ön további elgondolásait. 1956. február 1. Őszinte megbecsüléssel: N. BULGANYIN. Amerikai sajtó a Szovjetunió ötéves tervéről Newyork (TASZSZ). Az amerikai sajtó' továbbra is kommen tálja a Szovjetunió hatodik ötéves tervének tervezetét. A Newsweek című folyóirat azt írja, hogy a Szovjetunió, „a gigászi ipari fejlődés terveit tette közhírré.“ A Kreml nyilvánvalóan valóra akarja váltani azt a szándékát, hogy felülmúlja az Egyesült Államokat.“ t A Time című folyóirat megjegyzi, hogy a nyugati szakemberek elemezve a terv számada tait, „egyre nagyobb tiszteletet kezdenek érezni a Szovjetunió gazdasági haladása iránt.“ A lap rámutat, hogy jelenleg a Szovjetunió gazdasága kétszer olyan gyorsan fejlődik, mint az Egyesült Államoké. A San Franciscóban megjelenő Chronicle szerint a terv kifejezi az egymás mellett élés és a kölcsönös verseny politikáját, amiről a Szovjetunió beszél. A Szovjetunió eredményeit tanúsító számok okvetlenül hatást keltenek. A lapot különösen nyugtalanítja a nehéziparnak az új ötéves terv alatt előirányzott fejlődése. Ennek kapcsán rámutat, a Szovjetunió ipari kapacitása lehetővé teszi, hogy gépeket és gépi berendezéseket ajánljon fel Ázsia, Közép-Kelet, sőt ma már Latin-Amerika országainak is. A Christian Science Monitor című lap rámutat annak a nyug talanságnak az okaira, amelyet az Egyesült Államok bizonyos körei éreznek az új szovjet ötéves terv miatt és annak a véleményének ad kifejezést, hogy a nyugati diplomatáknak számolni kell a Szovjetunió gazdasági hatalma növekedésének tényével és ennek megfelelően felül kell vizsgálniok politikájukat. A lap rámutat, hogy a Szovjetunió gazdasági erejének növekedése „komoly probléma” az angol—amerikai diplomácia számára. „Egy évvel ezelőtt a nyugati országok általában abból a fel- íevésből indultak ki, hogy Moszkva rendkívül nehéz gazdasági viszonyokkal küzd és ezek a gazdasági nehézségek esetleg a szovjet rendszer gazdasági csődjéhez is vezethetnek Az utóbbi események leleplezték ezt a mítoszt” — írja a Christian Science Monitor. A lapok nyilatkozatai azt tanúsítják, hogy az Egyesült Államok bizonyos köreit aggodalom tölti el a Szovjetunió gazdasági hatalmának megerősödése miatt.
