Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-05 / 31. szám

l»Sfc FEBRUÁR 5. TOLNAI NAPLÓ 3 PART ÉS PARTÉPÍTÉS « A tsz-ek megerősítéséről, a kommunista helytállásról tárgyaltak a bonyhádi gépállomás taggyűlésén A bonyhádi gépállomás kom­munistái is megtartották a ve­zetőségválasztó taggyűlésüket. A pártszervezet tagjai már jó val előtte készültek erre az ese­ményre, mert itt nem csak az új vezetők személyéről dönte­nek, hanem felteszik a kérdést is ezen a gyűlésen, hogy az el­múlt két évben mit tettek he­lyesen és mit nem. Jól felké­szült erre a gyűlésre a tagság is és a vezetőség is. — Arra törekedtünk — mon­dotta Kurek elvtárs, a pártszer­vezet titkára a gyűlés előtt —, hogy az önkritikusság és a bá­tor bírálat hassa át a beszámo­lót és ez mutatkozzon meg a hozzászólásokban is. A taggyűlésen a gépállomás minden kommunistája megje­lent. A beszámoló feltárta a ré­gi vezetőség munkájának fogya tékosságait — amint mondotta — elhanyagoltuk a tsz pártszer­vezetek segítését, állandó erősí­tését és ennek tudható be, hogy míg a gépállomáson 20 kommu­nistával erősödött a pártszerve­zet, ugyanilyen arányú fejlődés nem tapasztalható a tsz-párt- szervezeteknél. A beszámoló megdicsérte a jó munkát végző elvtársakat. A beszámoló feltárta a hibákat. A pártszervezetben a kollektív ve zetés nem kielégítő, de elmon­dotta azt is, hogy ezen a téren nagyobb segítséget várnak a felsőbb pártszervektől, mert az elmúlt két év alatt helyszíni segítséget alig kaptak. A beszámoló megszabta a fel­adatokat is, amelyek a máso­dik ötéves terv irányelveiből fakadnak. A vezetőség határozati javas­latot terjesztett a taggyűlés elé, amelyben á termelőszövetkeze­tek megszilárdításával, a ter­melékenység növelésével, a pártépítéssel, a DISZ-munkával és a gépjavítással kapcsolatos tennivalókat foglalták össze. A hozzászólások során Mik­lós Pál elvtárs elmondotta, hogy a termelőszövetkezetek­ben a terméshozamok növeke­dése nagymértékben múlik a traktorosokon. És éppen ezért, a gépállomás dolgozói felelős­séggel tartoznak a termelőszö­vetkezetek jó, vagy rossz zár­számadásáért. Ezért nem en­gedhető meg az sem, hogy a traktorokat másnak adjuk, ami kor még a tsz-ben sem végez­tek. A taggyűlésen sokat foglal­koztak a fiatalsággal is. Egy­hangúlag amellett foglaltak ál­lást az elvtársak, hogy ezentúl nagyobb segítséget adnak a DISZ-nek, mint eddig. Többen elmondották azt is, hogy a fia­talok jól dolgoznak, csak az a baj, hogy nem becsülték meg eléggé őket kellően. Felszólalt, Szabó Gábor elv­társ is, aki a párt hívó szavára jelentkezett falusi munkára. El­mondotta, hogy az eddiginél több segítséget vár a vezetőség­től. Foglalkozott a fegyelmi helyzet megszilárdításával is. Nem fordulhat elő olyan dolog, Mint Miklós Géza esetében, aki a szántás díjat felvette és a pénzt saját céljaira költötte el. Sokat foglalkoztak a kommu­nista helytállás kérdésével. Bí­rálták Neubauer felelős traktor vezető elvtársat, aki rendszerint a kocsmában ül munkaközben, míg segédvezetője végzi a mun kát — persze rossz minő­ségben — és csak lejáratják a kommunisták és az egész gép­állomás tekintélyét. Blénesi Kálmán A földrengéssújtotta községek megsegítéséért Mélyen átérezve azokat a gondokat, amelyek a földren­géstől legjobban sújtott két község: Dunaharaszti és Tak­sony károsultjait ezekben a na­pokban foglalkoztatja vállala tunk dolgozói és DISZ fiataljai elhatározták, hogy hajlékaik helyreállításához s céljaik mi nél előbbi megvalósításához se­gítséget nyújtanak a károsul­taknak. 2408 forintot ajánlottak fel fiataljaink kezdeményezésére vállalatunk dolgozói. Ez egy csepp a tengerben, de ha az or­szág üzemei és hivatalai mind egy-egy cseppet tesznek ehhez az összeghez, akkor ez a csepp hatalmas tengerré nő és elég lesz ahhoz, hogy Dunaharaszti és Taksony dolgozói ismét meg­találják meleg otthonukat. A Tolna megyei Tatarozó és Építő Vállalat DISZ-szervezete nevében: Jantner Jánosné Szerda este van. A závodi Előre Tsz marxizmus—leninizmus tanfolyam hallgatói egyenként érkeznek a foglalkozásra. A barát­ságos teremben kellemes meleg várja a hallga­tókat. Hét felé jár az idő. Elsőnek érkezik Ber- kócz János elvtárs — mint rendszerint minden alkalommal, aki egyben a legaktívabb hallgató, mert mindig jól felkészül a foglalkozásokra. Berkócz elvtárs nagy élettapasztalattal ren­delkezik, saját bőrén érezte a kapitalizmus minden átkát, szenvedését. Amikor a banktőké­ről volt szó, elmondotta saját példáját is: ami­kor háza felépitésére hitelt vett fel a banktól, mire kifizette, a kamatok elérték a felvett összeget. * Nyílik az ajtó és belép Stefán elvtárs, a tsz párttitkára, majd Amberger Antal tsz-tag, Reitenbach Ádám, a növénytermesztési brigád vezetője, László Aladár elvtárs és lassan min­den hallgató megérkezik és most már lehet kezdenj a foglalkozást. A foglalkozás azzal kezdődik, hogy röviden megtárgyaljuk az időszerű kérdéseket a község életéről. Ez alkalomból arról volt szó, hogy milyen okok gátolták a községben az állam- polgári fegyelem megszilárdulását. Utána át­térünk a/ első témakör utolsó kétheti anyagá­nak megvitatására. A nyitó kérdés megválaszo­lására Jáhn Elemér elvtárs jelentkezik, igen helyesen elmondja a kérdés lényegét. Utána egymásután kapcsolódnak be a vitába a többi elvtársak is. Gyorsan repülnek a percek és alig vesszük észre, hogy már 10 óra felé jár az idő. Az elvtársak nem sajnálják az időt, amit a foglalkozáson eltöltenek, mert tudják, hogy az nem hiábavaló, mert a marxizmus—leniniz­mus tanulmányozása hasznukra van a minden­napi munkájukban. A sok jó példa mellett néhány hiányossága is van a foglalkozásnak. Mégpedig az, hogy egynémelyik elvtárs nem készül fel kellően. Abból akar „megélni”, amit a foglalkozáson hall. Ezentúl jobb szereplést várunk Marosi Sándor elvtárstól, Mácsai Magda elvtársnőtől aki a község fiatal agronómusa. Hogy Závod községben talán először sike­rült ilyen eredményes oktatást szervezni, ez annak köszönhető, hogy a Központi Vezetőség márciusi határozata óta a pártszervezet mun­kájában javulás állott be és a határozat nagy hatással volt, nemcsak a kommunistákra, ha­nem még a pártonkívüliekre is. BUDAI LÁSZLÓ a bonyhádi JB instruktora. Csak a párt vezetésivel és segítségével érhetjük el céljainkat A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének múlt év júniusi határozata azt a célt tűzi ki a DISZ elé, hogy soraiban a dolgozó fiata­lokkal, az ifjú munkások, a parasztfiatalok, s a fiatal értel­miségiek átfogó szervezetévé válva — nyújtson hathatós se­gítséget a szocializmus építése feladatainak megoldásához. A határozat a DISZ segítségét, tá­mogatását kötelességévé teszi a párttagoknak is, mert az előttünk álló feladatok meg­oldása, szép terveink meg­valósulása, csak a párt vezetésével s mindennapos irányító, támogató tevé­kenységével érhető el. Minde­nek előtt a párt vezetése szüksé ges ahhoz, hogy a DISZ ma- gábafoglalja ifjúságunk egészét s politikai nevelő munkáját az egész dolgozó ifjúságra kiter­jessze. A határozat végrehajtása ál­landó, szívós munkát követel. Vannak azonban olyan idősza­kok, amelyekben a legtöbbet lehet tenni a határozat végre­hajtása, a célok valóraváltása érdekében. Ilyen időszak most a tagkönyvcsere ideje, beleért­ve a politikai és technikai elő­készítést is. A tagkönyvkiosztó taggyűlé­sek Szekszárd DISZ szerveze­teiben is fellendülést eredmé­nyeztek. Mozgósították a fiata­lok többségét. A taggyűléseken megbeszélték a szervezeti élet megjavításában előttünk álló feladatokat, megállapodtak a tennivalókban és tisztázták azo­kat a problémákat, amelyek a fiatalok életében mutatkoztak, akár a termelő munka, akár a nevelés vagy a szórakozás te­rén. T^cladataink megoldásához 4 nagy segítséget jelent a pártvezetőségek újjáválasztása. Az új vezetőségek az eddigi munka tapasztalataiból okulva tevékenyen támogatják a fiata­lokat, s a fiatal kommunistákat bíznak meg DISZ-ben végzendő munkával. Állandó jellegű segítséget kap pl. a pártszervezettől a Nép­bolt DISZ-szervezete. Ádám Zoltánnét, a DISZ titkárát szin­te minden probléma megoldásé ban segíti Papp Mátyásné, a pártszervezet titkára. Ennek az eredménye elsősorban, hogy a Népbolt DISZ-szervezete erős, életképes. Komoly segítséget ad a fiata­loknak a belvárosi pártszerve­zet vezetősége is. A belvárosi DISZ-szervezet tagjait régeb­ben nehgzen lehetett egybe­fogni, mert nagyrészük külön­böző vállalatoknál dolgozik. A pártvezetőség segítségével elér­tük, hogy a tagkönyvkiosztó taggyűlésen nagyszámban meg­jelentek, megbeszélték a felada tokát, s lelkesen láttak hozzá azok teljesítéséhez, A tagkönyvátadó taggyűlés megindította az életet az új városi DISZ-szervezetben is. E szervezetnek a tagjai több­nyire parasztfiatalok, akik ed­dig alig látogatták a DISZ-t s ma már színdarabot tanulnak és készülnek a február 26 án sorra kerülő farsangi mulat­ságra. A tagkönyvkiosztó gyűlések és az eddigi DISZ-munka ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy ahol a pártszervezet irá­nyítja, támogatja az ifjúsági szervezetet s fiatal párttagokat bíz meg ifjúsági munkával — ott eleven a szervezeti élet s erős a DISZ szervezet. A válla­lati DISZ szervezeteket segítik a vállalatok kommunista veze­tői is. Nagy segítséget kap pél­dául a Terményforgalmi Válla­lat DISZ-szervezete, Farkas elv társtól, a vállalat vezetőjétől. Hasonló a helyzet a KISZÖV- nél is, ahol különösen Biber elv társ, a pártszervezet titkára foglalkozik sokat a fiatalokkal. Az ilyen DISZ-szervezetekben, ahol a párttagok is látogatják a DISZ gyűléseket — eredmé­nyesen folyik a fiatalok politi­kai és kulturális nevelése, jól működnek a Petőfi iskolák. Sajnos, vannak negatív ta­pasztalataink is. Néhány DISZ szervezetünkben nem volt meg­felelő a tagkönyvcsere előkészí­tése, amiért a Városi DISZ Bi­zottság is felelős. Nem tudtuk biztosítani a taggyűlés sikerét a Kendergyárban sem, ahol csak néhány fiatal jelent meg a tagkönyvátadáson. A Városi DISZ Bizottság sokat tanult az eddigi eredményekből és hibákból s hátralévő taggyűlések előkészí­tésében és megtartásában hasz­nosítani fogja a jó tapasztala­tokat. Az alapszervezetek felé­ben még nem voltak meg a tagkönyvkiosztó gyűlések. Ezen alapszervezetek vezetőségének az eddiginél jóval nagyobb se­gítséget adunk, a beszámoló, a munkaterv elkészítéséhez. Több időt fordítunk arra, hogy egy- egy alapszervezetet segítsünk az előkészítésben. Megbeszél­jük a problémákat a pártalap- szervezetek vezetőivel és együtt tes erővel oldjuk meg a felada­tokat. Tormássy János a Városi DISZ Bizottság titkára. Regöly kis község nem is fekszik valami forgalmas he­lyen, mégis eléggé ismert a ne­ve. Országszerte emlegetik a híres regölyi lótenyésztést: — Nem egy helyen mint külön fajtát emlegetik a regölyi lova­kat. Nevezetes még a község bőven termő földjeiről és arról, hogy a község dolgozói nagy szakértői a gazdálkodásnak. — Volt egy másik ismérve is en­nek a falunak — csak az nem vált dicsőségére. Még a hetedik faluban is használták ezt a ki­fejezést: „a regölyi bicskások...” A szőlőhegy jó termése jókedv­re tüzelte a regölyieket és va­sárnap délután, este ha egy-egy vidéki legény betévedt a falu­ba, nem igen úszta meg a re­gölyi „kirándulást” ép bőrrel. Ez a duhajkodó virtus „apáról fiúra szállt” és csak az utolsó tíz esztendőben kezdett új tar­talmat kapni ez a virtus. Sőt, ha pontosabban akarjuk meg­határozni: az évtized néhány utolsó évében. Az egész elindítója az volt, hogy a regölyi eazdák is mindig -t keresik, kutatják, hogyan lehetne még többet kisajtolni abból a kövér kaposmenti föld­ből és azokból az enyhe lankák­ból. Erőlködtek, törték magu­kat, de a föld termése csak nem akart úgy szaporodni, ahogyan szerették volna. A párt azt tanácsolta a regölyieknek is: alakítsanak termelőszövetke­zetet, mert úgy jobb, könnyebb és kifizetőbb lesz a gazdálkodás. A válasz először ez volt: „Amíg a Kapos vize Simontornya felé folyik és egy szem krumpli ke­rül az asztalra, addig itt nem lesz szövetkezet”. Az ország élete — természe­Uj korszak kezdődött Regölyben tesen — még a regölyiek nya­kaskodás ellenére is zajlott a maga medrében. Regöly kör­nyékén termelőszövetkezetek alakultak. Közülük egy, a ta­mási Vörös Szikra országos­hírűvé lett. Bebizonyították, hogyan lehet a földből többet kisajtolni, szinte annyit, ameny nyit az ember akar. Ezt már le­hetetlen volt nem észrevenni. De a regölyiek mégis szíveseb­ben beszéltek azokról a rossz foltokról, amelyeket egyik-má­sik tsz-ben tapasztaltak. Hogy mi idézte elő a válto­zást, azt nehéz pontosan meg­határozni. Talán az, hogy a ta­másiak meghívására többször ment küldöttség meglátogatni a tsz-t, talán az, hogy rendszere­sen olvasnak újságot, hallgat­nak rádiót. Egy azonban bizo­nyos: döntő szerepe volt annak, hogy körülbelül egy évvel ez­előtt a helyi pártszervezet is aktívan kezdett tevékenykedni az új gondolat kialakításán. Farkas elvtárs, amikor a köz­ségbe került, bizony még támo­gatókat sem nagyon talált, mert még a párttagok egy része sem látta világosan, hogy mit akar a párt a szövetkezéssel. Először tehát a párttagoknál kellett kezdeni: beszélt, vitatkozott ve­lük, taggyűlésen, munkaközben és bizonygatta, hogy a szövetke­zet miért jó. Támogatót talált Csapó János VB elnökben, aki 8 hold földdel jelentkezett a tsz-be, az alapszervezeti titkár­ban, Horváth Antal elvtársban, a szövetkezés mellé állt Faze­kas Ferenc 11 holdas dolgozó paraszt, pártvezetőségi tag. Még ki sem világosodott, a hír szétfutott a faluban. Azt is megtudta mindenki, hogy kik alakították meg, hogy Hanák Péter, a falu egyik legtekinté­lyesebb gazdája lett az elnök. Ettől kezdve olyan a falu, mint egy megbolygatott méhkas. A dermesztő hidegben nem egy­szer órákig beszélnek, vitatkoz­nak az utcákon az emberek, — megélénkült a tanácsház elő­csarnoka. Idejönnek azok, akik valami újabb híreket akarnak hallani. A beszédtéma azonban mindenütt egy: A szövetkezés. — Miért tett ilyet ez a Hanák Péter, hiszen jól gazdálkodott és úgy élt, mint egy „gróf”? Ha valahol meglátják ezt a kerekképű, életvidám embert, egyszerre v-árom helyről is szólnak neki, hogy „Gyere már közelebb egy kicsit..Neki­szögezik a kérdést: „Miért tet­ted ezt?’’ — Miért?? — válaszolja. — Azért, mert szeretnék még job­ban élni. Még ha jól élek, még akkor se mindegy, hogy mek­kora kenyeret és mellévalót tu­dok az asztalra tenni. Körülbelül ilyen a kezdet, de azután egy végnélküli vita kö­veti. Csak az otthoniak „pa­naszkodnak”. hogy szombat óta napközben alig látni a család­főt Járják a többi kommunisták Is a házakat és most már azt mondják: „Állj te is közénk”. A párttitkár felesége az egyik leg­lelkesebb agitátor. Főleg az asz- szonyokat látogatja, mert több helyen'' úgy áll a dolog, hogy már csak az asszony nyakasko- dik. Az eredmény eddig egy új termelőszövetkezet, amelynek tagjai már tervezgetik a közös gazdaság .rialakítását és a kö­zös munka megkezdését. Az el­nök felesége, Hanák Péterné már most azon „verseng”, hogy lesz-e asszony, aki annyi mun­kaegységet szerez, mint ő, mert ki akarja vágni a rezet a tsz-ben. — Sokan már most halálra ítélték a szövetkezetei, — mondja — de mi majd megmu­tatjuk, hogy mit ér a szövetke­zet. Nehezen döntöttünk, de ha már itt tartunk, ki is teszünk maeunkért. Még nem volt szövetkezetben, talán még nem is látott köze­lebbről, de amit hallott róla és a maga logikája szerint min­denkinek azt mondja: — Olyan lesz a szövetkezet, amilyenné tesszük, mert ott s^m dolgozik helyettünk senki De az biztos, hogy a gépekkel, meg az összefogással többre megyünk, mint így. Böröcz István igazgatósági tagnak a háza valósággal olyan, mint valami „tudakozó iroda”. Még az anyós. Balog József né, aki egyébként a szomszédban lakik, gyakrabban átjár a ..kis­babát babusgatni...” Ahogy be'épünk. most is ott van. egy más’k idősebb nénivel együtt. A beszédtéma természetesen a szövetkezet. Először tamáskod- va beszél róla, de közben nem tudja megállni, hogy ne kap­csolódjon bele a beszélgetésbe. — Hogy ki találta ki ezt a nevet, hogy Uj Korszak? Az én vöm — dicsekszik. — Mert tudja, olyan ember, hogy ami a szívén, az a száján is. — Nem azért mondom, hogy a családba tartozik, de minden lépését meggondolja és tudja mit csi­nál. Tudja az én vöm, hogy mit csinál... Nem kell az én vömet félteni.... Ezidő alatt a kisgyereket dudliztatta, de közben annyira mesélt, beszélt, hogy észre sem Vette: kicsúszott a szopóka a pici szájából és még a pólya is csupa tea lett. — Ne a fülébe nyomja édes- 'nvám, hanem a szájába — figyelmeztette a boldog anya. — ... hogy már az ember nem is lát rendesen ... Szóval ezek a vőmék biztosan úgy csi­nálják majd, hogy jó legyen, mert ha dolgozni kell, akkor is megfogja a munkavégét... Szó sincs arról, hogy Balogh Józsefné talán kivételt tesz a három vője és a gépkocsivezető fia közül, de amikor szóba ke­rül a másik két vő, akarata el­lenére is kimondja: — Aaa, azok még nem léptek .be, de majd irigyelni fogják az Istvánt... Szóval így állunk a regölyiek gondolkodásmódjával: Megszü­letett bennük az új és ha még nem is érett elhatározássá — mindenkiben, azt mutatja, hogy Regölyben is termékeny a talaj a szövetkezés számára. Az agitátorok meglátogattak egy fiatal özvegyasszonyt. — Egyedül gürcöl a gazdaságban. O’van kérges a ke A, mint egy idős kubikosé. Éppen fafűrésze- léssel bajmolódik. Az egyik kommunista agitátor segít neki egy nagy rönköt lefűrészelni. — Közben itt is előjön a szó az Uj Korszakról... A válasz: — Szeretném, ha Farkas Já­nos bácsi, a párttitkár eljönne még valamelyik nap és akkor majd megbeszéljük ... Amikor Regölyben jártunk, nagy eseményre készültek a kommunisták: rendkívüli tag­gyűlésre. Itt új tagok felvételé­ről döntenek. A párttitkár fel­olvassa majd a nyilatkozatokat: ..Hanák Péter tsz-elnök kéri a pártba való felvételét. A veze­tőségnek az a véleménye, hogy javasoljuk mindiárt taggá való Elvételét tagjelöltségi idő nél­kül. Hanák Péter már letöltötte tagjelöltségét az elmúlt hetek­ben, hónapokban, mert ő az Uj Korszak egyik úttörője... — Ezenkívül kéri tagjelöltfelvé­telét Horváth Gyula, aki szin­tén az „úttörők” közé tartozik, mert ő is belépett a szövetke­zetbe ... így állnak a dolgok Regöly­ben ... Elkezdődött az új kor­szak s ez feltartóztathatatlanul napról -napra újabb teret hódít magának — és megjelent az új „virtus”: az újhoz való töretlen ragaszkodás, a virágzó szövet­kezet megteremtése — a régi, még az apáktól örökölt akarat­erővel „virtussal”, de fiatal, új gondolkodásmóddal... B. F. Egy oktatási nap Zárodon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents