Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-05 / 31. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! TOLNA xm. ÉVFOuiftM, 31. SZÁM. r A MAI SZÁMBAN: A tsz-ek megerősítéséről, a kommunista helytállásról tárgyaltak a bonyhádi gépállomás taggyűlésén (3. o.) — Új korszak kezdődött Regölyben (3. o.) — Az irodalom problémáiról (1. o.) — A szekszárdi borvidék helyreállításáról (5. o.) — Nagyobb megbecsülést a kollektív szerződésnek (7. o.) — Né- ^ hány sort, Tolna megye postásairól (7. o.) ________ E GYEI PAR ÁRA: 50 FILLÉR. K LAPJA VASÁRNAP, 1956 FEBRUÁR 5. N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének ,és Dwight D. Eisenhowernak, az Egyesült államok elnökének üzenetváltása Örömmel üdvözöljük Bulganyin elvtárs kezdeményezését Mai napon megtartott röpgyülésünkön foglalkoztunk Bulganyin elvtárs üzenetével, melyben fl Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti barátsági és együttműködési j szerződésről hallottunk. Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy a Szovjetunió felelevenítette a genfi szellemet és gyümölcsözni akarja a genfi találkozó során elért eredményeket, mely eredményeket a világ népei szintén lelkesen köszöntöttek. Mindannyiunknak nagy megnyugvásul szolgál, hogy a Szovjetunió híven a bolsevik külpolitikához, a béke megszilárdítása érdekében, ezt a világtörténelmi jelentőségű kezdeményezését megtette. Hisszük, hogy ez az üzenet újabb kísérlet arra, hogy enyhülés álljon be a nagyhatalmak közötti feszültségben és szabaddá váljék az út a megegyezés felé a nehezen megoldódó kérdésekben. Együtt érzünk a szovjet néppel, a világ dolgozó niépével is, akkor, amikor ehhez a kezdeményezéshez sok sikert kirínunk. DUNAFÖLDVÁRI y SERTÉSTENYÉSZTŐ VÁLLALAT DOLGOZÓI. 33 aláírás. (Moszkva, február 3. (TASZSZ) Mint ismeretes, G. N. Zarubin, a Szovjetuniónak az Egye sült Államokban működő rendkívüli és meghatalmazott nagy követe január 25-én felkereste Dwight D. Eisenhowert és átnyújtotta neki N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének január 23-i üzenetét. Az üzenet szövegét a sajtó közölte. Február 2-án G. N. Zarubin nagykövet felkereste John F. Dullest, az Egyesült Államok külügyminiszterét és átnyújtotta neki N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa, elnökének Dwight D. Eisenhowerhoz, az Egyesült Államok elnökéhez intézett új üzenetét. Az új üzenet az Egyesült Államok elnökének N. A. Bulganyin január 23-i üzenetére adott válaszával kapcsolatos. Fegyverkezés helyett kölcsönös egyutfmukodest Méltáh került a világ érdeklődésének homlokterébe a? az üzenetváltás, ami a szovjet és az amerikai államfő között folyt le, mert azt a kérdést tárgyalja, ami ma az emberek százmilliói nak legnagyobb óhaja és akarata, a béke, a nemzetközi feszültség enyhülésének, a viták és viszályok békés megoldásának kérdését. A genfi találkozó után az egész világon enyhülés következett be, a kitisztult láthatárt azonban újra elsötétitették olyan kijelentések amelyek a hidegháború feszült időszakát akarták feléleszteni. Nyugati körök ismét az „erőpolitika” elkopott frázisát idézték, de a frázisok mögött tettek is voltak, amelyek a genfi szellem elnémítását, a feszültség újabb kiterjesztését jelentették. Elég csak N.yugat-Németország újnfel- fegyverzésére, az amerikai hadiköltségvetés olyan felduzzasztására emlékeztetni, amely meghaladja a háborús évek hadiköltségvetését is. Ekkor, ebben az egyre feszültebbé váló nemzetközi légkörben küldötte eh Bulganyin elvtárs első üzenetét Kisenhoverhez, amit szerte a világon úgy üdvözöltek, mint a nemzetközi bizalom és együttműködés megteremtésére irányuló őszinte szándékot. Az amerikai sajtónak az a része, amely a fegyverkezési hajsza miatt érdekelt a hidegháborúban, érthetően fanyalogva, sőt ellenségesen fogadta a szovjet államfő üzenetét. Miután a levél tényeit megcáfolni nem tudták, az volt a cél, amint a New York Post megírta, hogy a szovjet javaslatot elbagateli- zálják, mert. visszautasítása így egyszerűbbé válik. De azért a New York Post is jónak látta megjegyezni, ,,ne keltsük azt a benyomást, hogy az Egyesült Államok nem kívánja a barátságot.” Az amerikai sajtó a legtöbb esetben durva és rágalmazó modorától nagyon különbözik az a levél, amellyel Eisenhower Bulganyin elvtárs üzenetére válaszolt, ami azt bizonyítja, hogy az amerikai népben mély rokonszenvet váltott ki a baráti jobb felkínálása s a népnek ezzel a rokonszenvével az amerikai államférfiaknak számolniok kell. Az amerikai elnök békevágyai lehetnek őszinték, azonban mégsem a közhangulatot fejezi ki, amikor arra hivatkozik, hogy a Szovjetunió baráti javas'ata nem talált kedvező fogadtatásra az amerikai vezető körökben. Ezekben a körökben nem is találhatott megértésre ez az üzenet, mert ezek a vezetők azok, akik hetenként éles kirohanásokat intéznek a Szovjetunió ellen s rendszeresen hidrogénbombával, tömegpusztító fegyverekkel fenyegetőznek. Ugyanígy nem a békét szolgálja Nyugat-Németország felfegyverzése, a hadiköltségvetés egyre nagyobb‘emelése. Ilyen tények mellett az amerikai elnök minden jószándéka, szép kijelentése mögtii hiányzik az a tett, amire pedig Eisenhower levele külön is kitér. A Szovjetunió békevágya ezzel szemben konkrét tényekben is megnyilatkozik. Erre vall egyetlen, idegen területen lévő támaszpontjának, Porkkala-Udd-nak épp ezekben a napokban történt kiürítése, a haderő csökkentése, nemcsak a Szovjetunióban .hanem a szocialista tábor valamennyi országában s ezt a békére való őszinte törekvést fejezi a varsói szerződésijén résztvevő államoknak az elmúlt napokban lezajlott prágai ülésén kiadott deklarációja is. Ezt a tényt szögezi le most ismét Bulganyin elvtárs válasza, amikor külön kitér arra. hogy a Szovjetunió fegyveres erői létszámának csökkentésén kívül az Idén, a tavalyihoz -viszonyítva, 9.6 milliárd rubellel csökkentették a katonai célokat szolgáló kiadásokat. Méltán írhatta Bulganyin elvtárs, „a Szovjetunióban úgy vélik, hogy más államok is alátámaszthatnák kijelentéseiket határozott tettekkel.” A világ már eddig is láthatta, hogy a Szovjetunió őszinte békevágya nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilatkozott. Ezek a tettek pedig mindennél szemléltetőbben mutatják, hogy kik állanak a béke, a nemzetközi feszültség enyhülésének becsületes ügye mellett. Bulganyin elvtárs újabb levele arról győzheti meg a világ közvéleményét, hogy a szovjet békepolitikát nem lehet eltéríteni útjáról s nem lehet elodázni a világ legégetőbb .kérdésének, a tartós béke biztosításának megoldását. Eisenhower válasza N. A. Bulganyin január 23-i üzenetére NY1KOLAJ A. BULGANYIN Őexcellenciájának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsa elnökének Moszkva. Tisztelt Elnök Ur! Köszönetét akarok mondani önnek január 23-i leveléért, amelyet Zarubin nagykövet — nyújtott át nekem. Tüzetesen átgondoltam a levelet. Engedje meg, hogy először Í5 megmondjam: valóban úgy vélem, a jelenlegi nemzetköz, helyzet megköveteli, hogy minden állam, főként a nagyhatalmak törekedjenek a nemzetközi feszültség enyhítésére, valamin a nemzetközi bizalom és biztonság szilárdítására. A romboló erők növekedésének arányában szükségessé válik, hogy necsak ezen erők elenőrzésének megteremtésére és korlátozására törekedjünk, hanem arra is, hogy megszüntessük a meglévő anta- gonizmust, amely arra ösztökélheti az embereket, hogy felhasználják ezeket az erőket. — Biztosíthatom önt, hogy az Egyesült Államok népei és politikai vezetői kivétel nélkül mindannyian ezt a szempontot követik. Meggyőződésem, hogy ezt a szempontot osztja a világ minden népe és azoknak az embereknek, akikre politikai hatalmat bíztak, magasrendű kötelességük, hogy lépéseket tegyenek a népek egyetemes béketörekvései felé. Mint emlékezni méltóztatik. nem egyszer hivatkoztam arra a rendkívül értékes pozitívumra, amelyet népeink történelmi barátsága nyújt nekünk. Mélységesen hiszem, hogy ezen az alapon jobb politikai kapcsolatokat lehetne teremteni. Biztosíthatom önt, Elnök Ur arról, hogy nincsen a világon nép amely az amerikai népnél őszin tébben szenteli magát a béke épülete felépítésének. Egész népünk arra törekszik, hogy véget vessen a nemzetközi hely zetben jelenleg meglevő feszült ségnek és veszélyeknek. Valóban nincs olyan nemes tett, amelyet véghez ne vinnénk, ha meg volnánk győződve arról, hogy elősegíti az igazságos béke megteremtését az egész világon. Éppen ebből a szempontból tanulmányoztam a mostani javaslatát, hogy a jelen pillanatban a béke ügyét szolgálná, ha országaink 20 évre szóló barátsági és együttműködési szerződést kötnének. Először is megjegyzem, hogy országainkat már egymáshoz fűzi egy ünnepélyes szerződés: az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya. A szerződés, amelyet Ön most javasol, három fő cikkelyből állana. — Megjegyzem azt is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeté. nek keretében kötött szerződésünk szabatos kikötései mindhárom cikkelyt magukban foglalják. Az ön tervezetének első cikkelye arra kötelezné a két országot, hogy fejlessze népeink baráti kapcsolatait az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsülés és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. Mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai, vállaltuk, hogy ezen a szervezeten keresztül „fejlesztjük a nemzetek közötti baráti kapcsolatokat az egyenjogúság és a népek önrendelkezése .elvének tiszteletbentartása alapján’’. Az ön által javasolt szerződés második cikkelye arra kötelezne bennünket, hogy csakis békés eszközökkel oldjuk meg nemzetközi vitáinkat. Ez olyan kötelezettség, amely az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának 2. és 3. cikkelye értelmében hárul országainkra. Az ugyanis kimondja, hogy „a tagok kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel rendezni’’. A 3. cikkely arra kötelezne bennünket, hogy gazdasági, kulturális és tudományos téren szilárdítsuk az együttműködést. — Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának IX. fejezete, amely a „nemzetközi gazdasági és szociális együttműködés”-ről szól, felhív bennünket, hogy munkálkodjunk „a nemzetközi gazdasági, szociális, egészség- ügyi és rokonfeladatok megöl dásán” és „nemzetközi kulturális és nevelésügyi együttműködésre’’ ösztönöz bennünket. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya ünnepélyes szerződés az ön országa és az én országom között. — Sok ország közötti szerződés ez. — Ezen országok mindegyike szerződéses kapcsolatban van velünk és az összes többi országgal és mindegyikük nek érdeke az egész világ bé. kéje. Az amerikai nép őszintén segíteni kíván abban, hogy ezen alapokmány céljai megvalósuljanak. Az alapokmány szavai azonban nem hárították el a nemzetközi feszültség fennálló állapotát. Hogyan remélhetnék, hogy a fennálló helyzet kijavítható pusztán e szavaiénak kétoldalú megállapodás formájában történő megisfhéi lésével. Azt kérdem magamtól, nem okozna-e kárt a béke ügyének a szerződéskötési eljárás, — amelyhez most újból és ezúttal csupán kétoldali .alapon folyamodnánk — azáltal, hogy olyan illúziót kelt, mintha egy tollvonással ' olyan eredmény volna elérhető, amely a valóságban csakis magának a szellemnek megváltoztatásával érhető el. — (Foly atás a 2. oldalon.) N. Á. Bulganyin válasza Eisenhower január 27-i (kenetére Őexcellenciája DWIGHT D. EISENHOWERNAK, az Amerikai Egyesült Államok elnökének Washington Tisztelt Elnök Ür! Január 27-i üzenetének, amely annyira baráti hangnemben íródott, feltétlenül fel kellett keltenie bennem azoknak az őszinte és nyílt beszélgetéseknek enüékét, amelyeket mi és kollégáink télesztendővel ezelőtt Gcnfben folytattunk. Ha különböző álláspontokon va gyünk is, az ilyen viták, ameny nyiben jóakarat és az egymás megértésére irányuló törekvés nyilvánul meg, elősegítik a bizalom szilárdulását, baráti kapcsolatok keletkezését. örömet okozott nekem, hogy Ön egyetért azzal, hogy a mostani nemzetközi helyzet megköveteli minden államtól és elsősorban a béke és a népek biztonsága szavatolásáért különösen felelős nagyhatalmaktól, hogy olyan intézkedéseket tegye nek, amelyek elő tudják segíteni a nemzetközi feszültség enyhülését és az államok közti bizalom és együttműködés szilárdulását. Megelégedésemre szolgált, hogy Ön egyetért azzal, hogy a népeink közötti történelmi barát ság olyan alapot nyújt, amelyen jobb politikai kapcsolatokat lehetne teremteni országaink között. Minthogy ez az alap megvan, én és kollégáim nem sokkal azután, hogy népeink az új esztendő beköszöntését megünnepelték, elhatároztuk, javasoljuk önnek, gondoljuk át együtt azokat a konkrét lépéseket, amelyek lehetővé tennék az or szagaink közti kapcsolatok lényeges megjavítását. Ennek során szem előtt tartottuk, hogy az egész világ békéjének sorsa nagymértékben attól, függ, hogyan alakulnák kapcsolataink. Ügy véltük és úgy véljük, hogy eljött az ideje országaink barátsági és együttműködési szerződése megkötésének. Ez fontos lépés ler.ne a szovjet— amerikai kapcsolatok fejlődésében. és egyben elősegítené a kapcsolatok megjavítását az Önök és a mi barátaink között a nemzetközi porondon. Csak sajnálhatjuk, hogy javaslatunk n< ni talált kedvező fogadtatásra. Amennyire megérthettem, Önt az zavarja, hogy az általunk javasolt szerződéstervezet bizonyos mértékben ismétli az ENSZ alapokmányának bizonyos kikötéseit. Ezen alapokmány alatt pedig ott vannak or szagaink aláírásai. Ez a körülmény azonban, úgy hisszük, nemhogy nem akadályozza, hanem ellenkezőleg, kedvez a szerződés megkötésének. Az ENSZ alapokmányának megléte egyáltalán nem zárja ki a szervezet tagjai közötti, az alapokmány elvein alapuló kétoldalú szerződések kötésének lehetőségét. Hiszen az ENSZ alapokmánya egyenesen kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjainak meg kell teremteniük „azokat a feltételeket, amelyek mellett az igazságosság és a nemzetközi szerződésekből, valamint a nemzetközi jog egyéb forrásaiból eredő kötelezettségek iránti tisztelet fenntartható“. Az Egyesült Államok éppúgy, mint sok más állam, az ENSZ megalakulása után számos két-, valamint sokoldalú szerződést és megállapodást írt alá. Ennek kapcsán sohasem vonták és nem is vonhatták kétségbe a szuverén államoknál!, azt a vitathatatlan jogát, hogy a béke érdekében bárminő olyan szerződést és megállapodást kössenek, amely szabályozza más országokhoz fűződő kapcsolataikat. Feltétlenül tekintetbe kell venni azt is, hogy az ENSZ alapokmánya nem lehet elég hatékony, ha a világ két legnagyobb hatalma — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — nem rendezi kapcsolatait. Az alapokmány hatékonyabb lehet abban az esetben, ha e két ország együttműködik az Egyesült Nemzetek Szervezete elé tűzött célok elérésében. Úgy gondolom, hogy Ön egyetért ezzel. Amennyire megérthettem, Önben némi kétséget ébreszt az a körülmény, hogy „kétoldalú“ szerződés kötését javasoljuk, míg az ENSZ alapokmánya „sok ország közti szerződés.“ Ön egyetért azonban azzal, hogy a világ két legerősebb hatalma barátsági és együttműködési szerződésének megkötése hatalmas mértékben megjavítaná a nemzetközi helyzetet. Mi viszont hajlandók vagyunk ugyanilyen szerződéseket kötni mag államokkal, köztük Angliával és Franciaországgal is. Végül érvényben marad az a javaslat, hogy kössenek szerződést a két államcsoport: a NATO tágjai és a varsói szerződés aláírói. Ön joggal jegyzi meg üzeneté ben, hogy az egész világ békéjének megteremtésében a tel leknek van jelentőségük, nem pedig a szavaknak. A Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződésének megkötése a legfontosabb konkrét tettek egyi(Folytatás a 2. oldalon.)
