Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-17 / 14. szám

1956. JANUÄR 17.

TOLNAI NAPLÓ

3

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS *

Propagandista tanfolyam Gyünkön

A gyönki járásban a marx- izmus-leninizmus alapjai propagandista tanfolyamot 1956. január elején tartották, hogy Pártunk Központi Vezetőségének határozata alapján propagandistáinkat felkészítsük a kettes számú anyag levezetésére.

Ez a tanfolyam-rendszer jó, bizonyítéka az első tanfolyam, majd pedig a második 3 napos tanfolyam, amelyet most tartottunk. Jó elsősorban azért, mert a propagandista elvtársak mielőtt foglalkozást vezetnek, a járási tanfolyamon meg vitatják az anyagot és

a tisztázatlan kérdéseket mindjárt tisztázzuk az elvtársakkal, másodsorban pedig nemcsak kint a területen ellenőrizzük, hogy tanulnak-e a propagandista elvtársak, hanem a tanfolyamon le lehet mérni, hogy melyik elvtárs, hogyan készült fel.

Ezek a tanfolyamok sok segítséget adnak a propagandista elvtársaknak a szeminárium le vezetéséhez, annak módszeré hez. Ezen a tanfolyamon a hall gatók felkészülése jobb volt, mint az első tanfolyamon, bizonyítéka a megnövekedett aktivitás, de az is, hogy sokkal tartalmasabbak voltak a hozzászólások,

folyamon.

mint az első tanA TANFOLYAM EREDMÉNYESSÉGÉT

bizonyítja az, hogy a vita jó volt egyes kérdések felett, jó megértették és értékelték a szocialista és kapitalista államok közötti különbséget, az ál lám keletkezését. Ha valamelyik elvtárs elvi hibát követett el, arra a legtöbb esetben azonnal reagáltak, de nehezen értették meg a forradalmak jellegét, ezen belül különösen a munkás-paraszt demokratikus diktatúrát, amelynek vitáján Perecsi Ferénc elvtárs, a Megyei Pártbizottság ágit. prop. osztály munkatársa is részt vett és nagy segítséget adott hozzászólásában a kérdés tisztázásához.

Voltak hibás nézetek is, például Sebestyén elvtárs, a var- sádi gépállomás propagandistája azt állította, hogy a fasizmus létrejötte a kapitalista országokban törvényszerű, de Gyuricza elvtárs, a pártbizottság másodtitkára, aki a szemináriumot vezette, tisztázta ezt a kérdést és megmagyarázta, hogy nem törvényszerű, mert meg lehet akadályozni.

A munkásosztály a kommunista párt vezetésével meg tudja akadályozni azt,

vagyis a munkásosztály ösz- szcfogása szükséges a fasizmus létrejöttének megakadályozásához.

A TANFOLYAM TAPASZTALATAI

azt bizonyítják, hogy az anyag tanulása a propagandistáknak ilyen rövid tanfolyamokon sokkal jobb, könnnyebb s érthetőbb is, mint a nyári propagandista képző iskolákon.

Összegezve a tanfolyam mun káját.

a tapasztalat az, hogy a propagandisták felkészültek, az aktivitás a legtöbb propagandista elvtársnál jobb volt, mint az első tanfolyamon,

de voltak hiányosságok is, amit még a hátralévő időben ki kell javítani a járási pártvégrehajtó bizottság ágit. prop. osztályának. Sokkal több segítséget kell adni a propagandistáknak kint a helyszínen — különösen ott, ahol gyengébben megy az oktatás és ott pedig, ahol a propagandista gyengén készül fel többször kell ellenőrizni a felkészülést és egyben segítséget is adni.

HIÁNYOSSÁG volt

a tanfolyamon például az, hogy akadt olyan elvtárs, mint Baranyai elvtárs, a Tolnanémedi

TÉR VEZGETESE...

Javában berreg a siló töltőgép, idős, hajlott bácsi eteti kukoricaszárra!, amelyet fiatal fiú ad a kezeügyébe. Két asz- szony a kévéket hordja a gép mellé. Egy jól megtermett férfi a silógödörben vezetget körbe egy tehenet. Idős, nagybajúszú bácsi teregeti szét a leszecskázott kukoricaszárat, töreket, takarmányrépát. Ketten a répát lapátolják be időnként a gödör száján, vagy vizet hordanak a közeli kútról, ahogyan a silótöltés módja megkívánja. Amint később kiderül, egyikük a sárpilisi Márciusi Ébredés Tsz elnöke. Bodor István.

Holcz elvtárs, nagyon lassan megy a tehened, magyarázd meg neki, hogy sajátmagának dolgozik — tréfálnak a tehén vezetőjével, aki hirtelen behúzza a fejét, mert a gép a nyakába szórta a szecskát.

— Azt csinálja, amit ti, amikor a káposztát tapossátok a hordóban — kontráz vissza.

— De a tehén legalább jobban tejel tőle...

— Bizony szükség van a takarmányra — válaszolnak kérdésemre. — Ma megtöltjük ezt a silógödröt, hétfőn a másikat is tölteni kezdjük. Már előbb kellett volna ezt elvégezni, azonban csak most készült el ez a két silógödör. De jobb későn, mint soha.

— Szálastakarmányunk és répánk van, hosszabb a répaprizmánk, mint itt ez az istálló — mutatják az 50 férőhelyre készülő tehénistállót.— Reméljük, nem lesz most takarmánygondunk mint az előző években. Aztán most már nekünk is arra kell törekednünk, hogy jobban foglalkozzunk az állattenyésztéssel, abból van a pénzjövedelem. Igaz, hogy 43 forint 10 fillér lett egy munkaegység értéke, de csak 6 forint abból a készpénz. Ha tavaly is csak 3 kg kukoricát osztunk ki, nem 6 kilót, akkor több sertést hizlalhattunk volna s akkor nagyobb lett volna a jövedelmünk is. Ebben az évben már jobban gondolunk a jövőre.

— És mivel foglalatoskodnak majd, ha a silózást befejezték? — kérdem.

— Akkor a tsz-szervezéshez akarunk hozzálátni — válaszol Bodor elvtárs. — A tsz tagok, elsősorban a kommunisták, felkeresik az egyéni dolgozó parasztokat, ismertetik velük, milyen jó jövedelmük van, mennyivel jobban élnek a tsz-ben. Holcz István elvtárs részesedése például 16.000 forinton felül ván. A szervezést megbeszéltük már a községi tanáccsal és a pártszervezettel, ők is adnak segítséget. Decemberben 8 új tagot vettünk fel. Most is van kettő, aki már a

belépés előtt áll, azokat is fel kell még keresni és beszélni velük.

— Mit akarnak megvalósítani ebben az évben?

— Elsősorban a taglétszámot akarjuk növelni, aztán az állatállományt akarjuk fejleszteni és ezen keresztül növelni a terméseredményeket. A végső cél az, hogy növekedjen a tagság jövedelme és egyúttal több gabonát, húst, tejet adjunk közfogyasztásra is. Csak azt kell még leszögezni, hogy mindehhez a tagság szorgalmára, igyekezetére van szükség.

Bognár

Kendergyár propagandistája, aki a nagy elfoglaltságra hivatkozott és azért nem jött el. Kovács Mihályné elvtársnő a keszőhidegkúti propagandista azért nem jött el, mert „sok munkája van“ és arra hivatkozott, hogy egyébként is szabadságon van. így ezek az elvtársak igazolatlanul voltak távol a tanfolyamról. Ez egyben azt is jelenti, hogy az általuk vezetett oktatás nem lehet majd színvonalas, nem tudnak kellőképpen felkészülni a szemináriumra.

A TANFOLYAM EREDMÉNYEI

főleg a jó felkészülésben mutatkoznak meg. Jó készült fel és eredményesen részt vettek a vitában:

Marsai elvárs, a kistormási Dózsa Tsz agronómusa, Ku- rucz Antal elvtárs, a kölesd- borjádi propagandista és Pásztor elvtárs,

a diósberényi propagandista, de még sorolhatnám tovább is azokat az elvtársakat, akik jól felkészültek.

A TANFOLYAM ÉRTÉKELÉSÉN

elmondották a propagandista elvtársak, hogy sok segítséget kaptak az anyag alapos megismeréséhez, továbbá értékeltük a járásunk községei tanfolyamainak eredményeit, hiányosságait és a propagandista elvtársak ígéretet tettek, hogy hazamenve felszámolják a lemorzsolódást, ami több helyen megvolt.

A marxizmus-leninizmus 3 napos tanfolyama sok segítséget adott a községben folyó oktatási munka megjavításához és éppen ezért megvan minden feltétele annak, hogy a jól végződő járási propagandista tanfolyam után a községi tanfolyamok ez eddigi hibákat kijavítják és sikerre visszük pártunk oktatásról szóló hatá rozatát.

Eklics Gyula

Gyönki JB. ágit. prop. oszt. vez.

A dohánysimítók vidám beszélgetése lefékezve, mint halk zsongás szűrődik át a szomzséd szobából. Szorgalmas, fürge járású kezek válogatják, simítják a sárgás, rozsdabarna leveleket. Egy ugrifüles, szemüveges lány minduntalan benyit hozzánk, az órát lesi, nagyon mehet- néke van már...

Varga Ferenc elgondolkozva néz az éppen, kiperdülő pufókképű türelmetlenség után és újra beszélni kezd.

— Bizony, nem ment köny- nyen a dolog. Én már nagyon sokat dolgoztam nagy csapatban, nem valami sok jót tapasztaltam, azért nem akar. tam belépni a termelőszövetkezetbe. Nehéz munkában nőttem fel, alig voltam 9 éves már dolgozni kellett. A Széchenyi gróf birtokán 5 évig voltam, de otthagytam azt g helyet, nem szerettem ott, — más uradalmakon 11 évig voltam szőlőmunkás, arató, vagy ami kellett, de azokat is otthagytam." 1934-ben aztán végétért a vándorélet, megnősültem, ide Decsre, de itt is csak másnak dolgoztam. — Gazdag parasztokhoz jártam el munkára. Először még elég jól ment, de azok is mindig szorították a szegény embert. Mikor idekerültem, harmaA sokat próbált ember

dában dolgoztam, aztán ötö- dösbe, végül alig kerestem annyit, amit éppen megeszik a család, akkor már öten voltunk. Mindig az volt a vágyam, hogy saját földem legyen, amit a családdal meg tudok munkálni...

Varga bácsi azonban hiába törte magát, hiába izzadt, hiába öregedett bele a felesége a sok dologba, a 16 évi uradalmi munka, meg a gazdag parasztok izomfacsaró jótéteménye — hiszen kenyeret adtak neki —nem volt elég ahhoz, hogy megvesse a lábát. A gyötrelmés évek el- nyűtték a fél tüdejét, mély ráncokat véstek a homlokára, de a szegény ember, csak szegényember maradt.

— A felszabadulás után, hogyan boldogult? — kérdezem Varga bácsitól. — Kapott földet?

— Kaptam. Egyideig elég jól ment, de aztán megrekedtem. Rossz esztendő volt, nem boldogultam egyedül. A múlt év végén aztán bejöttem az Alkotmány Tsz-be.

— Nem ilyen rövid sora volt ennek — szólok közbe —

hiszen megfontolja az ember az ilyesmit, mielőtt határozna.

Varga bácsi hátratolja hóm lokáról a kucsmát, eligazítja térdén a vedlett télikabátot és megfontolt lassúsággal válaszol. — Hát igaz, sok minden közrejátszott abban. Azt már mondtam, hogy mindig saját földet szerettem volna. A háború után kaptam is hat holdat, de nagyon sok bajom volt vele. A feleségem már mondta azelőtt is, hogy menjünk be a termelőszövetkezetbe, de én akkor még nem akartam.

— Ismeri maga a tsz-eket, tudja hogyan dolgoznak itt?

— Már hogyne tudnám, van nekem két öcsém, a ten- gelici Petőfiben dolgoznak, azok is mondogatták már nem egyszer „lépj be bátyám a tsz-be, meglátod, megszabadulsz a gondoktól”. Voltam is náluk, megnéztem egypár- szor őket, szépen vannak, jól gazdálkodnak. Aztán ősszel meggondoltam a dolgot. Mindig becsülettel dolgoztam, soha nem loptam a napot, hat hold földem is lett 45 után,

Egy bírósági ügy tanulsága

— Kérem a K...-ügyben megjelenteket — hangzik a Szekszárdi Járásbíróság szűk és homályos folyosóján a szólítás. — Mozgolódás támad és a padokról fejkendős asszonyok, kucs- más férfiak kászolódnak fel nagy lassúsággal és egymást előrebocsátva lépnek a tárgyalóterembe. Utoljára két nyurga fiatalember jön be, fejükről lekapják sapkájukat, melyet ettől kezdve idegesen morzsolgatnak kezükben. Barna hajuk szemükbe hullik, tétova tekintettel néznek jobbra-balra, majd lesütik a szemüket. Arcuk szégyenpirban ég. A megjelentek megilletődve állnak a teremben.

*

— Üljenek le! — szól a tanácsvezető és a megjelentek eseclen fészkelődésén meglátszik,, hogy először járnak „törvényben”. Végre mégis helyet foglalnak.

— Maguk ide, előre üljenek — szól a tanácsvezető a két nyurga fiatalemberhez — akik közül az egyik 18 éves, a másik még annyi se. Egy percnyi néma csend, majd kezdetét veszi a tárgyalás.

A két fiatalemberen szemmel láthatóan meglátszik, hogy nagyon röstellik magukat. Zavarukat még fokozza, hogy a tanácsvezető korban alig idősebb, fiatal nő. Zavarttá teszi őket, a DISZ-fiatalokat, — hogy a tanácsvezető mellén ott díszeleg a dicső lenini Komszomol jelvénye. Zavarólag hat a is reájuk, hogy az ügyész szintén fiatal, DISZ-tag, és ő olvassa rájuk bűnüket, amely ha nem is főbenjáró, mégis az első lépés a lejtő útján.

*

— „Sokra viszik, ha már ilyen korán kezdik — hangzik keményen, szigorúan — mi lesz magukból? És a kérdésben az öntudatos, pártnevelte DISZ-fiatal aggódása csendül ki a züllés útjára lépett fiatalokért. Hangjából kiérződik, hogy szedetne rajtuk segíteni, hogy vissza akarja őket rántani arról

az útról, amelyen elindultak. A tárgyalóterem lassan tanteremmé válik, ahol magas színvonalon folyik a nevelés. A szak- kifejezések egyre gyérebbek, az értelemhez szóló emberi szavak egyre sokasodnak. A bíróból nevelő, a pulpitusból katedra lett.

Bűncselekmény történt, ítéletet kell hozni. Magánosok sérelmére elkövetett lopás, 30 forint értékben. Síri csendben hangzik: „A Népköztársaság nevében!...” Ezúttal még nem kapnak büntetést. A rendelkező része az ítéletnek, egyévi próbára bocsátásról beszél.

— „Nagyon vigyázzanak, embereljék meg magukat, válja- v nak hasznos tagjává szocialista társadalmunknak.” — Ezekkel

a szavakkal bocsát javulás útjára két magáról megfeledkezett fitaalt Topor Zsuzsanna tanácsvezető, DISZ-iatal.

*

Ekkor a judikaturában szokatlan esemény történik. A két fiatal odalép bírája elé és kezet nyújtanak. Ai kézfogásban ígéret van. Ígéret arra, hogy megjavulnak. Ígéret arra, hogy olyan utat választanak, mely méltó a DISZ-tagsághoz.

A magyar irodalmi művek Kínában

A Kínai Népköztársaságban egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a magyar irodalom alkotásai. A Kultúrkapcsolatofy Intézetének közreműködésével kínaira fordított magyar regényeket, színdarabokat és verses köteteket szétkapkodják.

1956-ban egész sor újabb magyar szépirodalmi művet jelentet meg a Kínai Népi Irodalmi Könyvkiadó. A többi között megjelenik Petőfi „János vitéz”-ének illusztrált kiadása és egy körülbelül 100 verset magában foglaló magyar költészeti antológia. 1956-ban elkészül és kiadásra, kerül Katona József „Bánk bán”-jának kínai fordítása is. 'Megjelenik továbbá Fazekas Mihály „Ludas Matyi”-ja, Vörösmarty „Csongor és Tünde” című, Madách Imre „Az ember tragédiája” és Mikszáth Kálmán „Szent Péter esernyője” című műve.

mégsem mentem semmire. A család meg elég nagy ...

— Hányán vannak Varga bácsiék?

— Nyolcán vagyunk, sok a gond, vesződség, a haszna meg nagyon kevés — gondoltam hát, véget vetek ennek. Bejöttem az Alkotmányba ezzel a gyerekkel e, — mutat rá az éppen belépő 16 év körüli fiúra.

— Meg van elégedve a helyével — kérdezem Varga bácsitól, mivel kíváncsi vagyok, hogy ez a nehéz utat járt ember megtalálta-e végre a helyét.

— Nem panaszkodhatom, — hangzik az óvatos elismerés, — tudom hogy az Alkotmányban jól dolgoznak, 36 forintot ért most is egy munkaegység, pedig adósságot is fizettek, meg segítenek is. Már mondta az új elnök — Pestről jött —, hogyha kifogyok a kenyérnek valóból, hát szóljak csak bátran, számíthatok rájuk.

Odakint már rátelepedett az est a házakra, utcákra, a nap vége felé közeledik, mi is felcihelődünk, ideje már haza menni. A kapuban nyugodalmas jóéjszakát kívánunk egymásnak, Varga bácsi a fiával balra, én meg jobbra indulok. Míg a sáros gyalogjárón csúsz kálók — gondolatban hazakísérem őket. Beállítanak, az asszony bizonyosan vacsorával várja őket és elujságolja, hogy írt a lányuk. Mert a két legidősebb lányuk nincs már idehaza. Az egyik bölcsődében dolgozik Tolnán és közben a gimnáziumot végzi, a másik meg Pesten tanul, orosz-magyar szakos tanár lesz. A harmadik, a fiú, az nem szeret tanulni, de dolgozni annál inkább. Azt mondják róla az irodában, bár 100 ilyen lenne.

Varga bácsiék egész életükben dolgoztak a semmiért, nappallá tették az éjszakát eredménytelenül, mindig csak beljebb ásták magukat a szegénységbe. Most azonban minden megváltozott, a lányok tanulnak az asszony a kicsiket gondozza otthon. Ők meg a fiúval a termelő- szövetkezetben dolgoznak és mindenki megbecsüli a munkájukat. Végre nehéz és küzdelmes élet után biztos és boldogabb jövőnek néznek elébe s az, év végére talán kicserélheti már Varga bácsi a vedlett télikabátot égy újra.

Bézi