Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)
1955-12-14 / 292. szám
1335. DECEMBER 14. NAPLÓ 3 Néhány tapasztalat a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság munkájáról Csakugyan úgy van, mint Swébl Károly elvtárs a tervosztály vezetője mondotta. A Mezőgazdasági Igazgatóság dolgozóira szép, de nehéz feladatot bízott a párt, a dolgozó nép. A mezőgazdasági termelés meggyorsítása érdekében szervezési, műszaki és adminisztratív munkát kell végezni egyszerre a megye mezőgazdaságát irányító legfontosabb szervnek, a Mezőgazdasági Igazgatóságnak. Nos, hogy tölti be hivatását ez a fontos intézmény? Ez itt a kérdés ... AZ IGAZSÁG AZ, hogy sok jó vonás van az igazgatóság munkájában, de ugyan akkor nem mondható teljesen kifogástalannak még sem. Nézzük sorjában ... Tolna megye mezőgazdasági jellegű. Ez röviden azt jelenti, hogy a megye párt és állami szerveinek elsősorban a mező- gazdasági termelés fellendítésére kell összpontosítani erejüket. • Ezen a téren ebben az évben sokat mentünk előre. A párt és állami szervek segítségével a Mezőgazdasági Igazgatóság, majd ezen keresztül a járási mezőgazdasági osztályok irányításával sokat javult a mezőgazdasági termelés. Igaz, hogy ebben az évben az időjárás is kedvezőbb volt a tavalyinál. De ez önmagában nem lett volna elég, szükség volt arra, hogy a gépállomások dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai és az egyéni gazdák a szakemberek tapasztalatai nyomán és sokoldalú közreműködésükkel jó munkát végezzenek. Ez az őszi munkák kezdetéig kisebb, nagyobb hibáktól eltekintve, jól ment. Az őszi munkák kellős közepén azonban MEGKEZDŐDTEK A BAJOK. A Szabad Nép is írta, s a Földművelésügyi Minisztériumban is, meg az illetékes felsőbb pártszervek is — nagyon helyesen — megállapították, hogy baj van, azonnal rá kell kapcsolni a vetés érdekében kifejtett jobb munkára, mert veszélyben á jövő évi gabonatermés. Ekkor kezdődött a nem éppen szerencsés állapot a Mezőgazda sági Igazgatóságon. Kapkodás, szervezetlenség, sok esetben felelőtlenség jellemezte az őszi, főképp a vetés meggyorsítására irányuló munkát. Kiadták a jelszót, mindenki a területre, a tömegek közé. Ez önmagában helyes is, csakhogy amit ebben az esetben elvesztettünk a réven, azt nem kaptuk vissza a vámon, sőt néha többe került a leves, mint a hús. Egy községbe kiküldték például Weisz Lajos anyaggazdálkodási előadót is — vetésfelelősnek. Míg Kocsolán szorgalmazta a vetést, ugyanakkor több traktor üzemanyaghiány miatt állt. Ezért igazság szerint Weisz elvtárs volt a felelős. No, de mit tehetett? Végrehajtotta az utasítást és kész. Ugyanígy helyhezkötötték a Gépállomások Megyei Igazgatóságának több funkcionáriusát is. Papp Lajos elvtárs, a gépállomások megyei igazgatója azt állítja, ez nem volt helyes. Mint mondja, (igaza is van) ha a gépállomási igazgatóság funkcionáriusai a gépek maximális kihasználásán, a betakarítás fokozottabb gépesítésén, a gépi munka jobb megszervezésén munkálkodtak volna, sokkal jobban előre viszik az ügyet. Úgy hiszem, a felsoroltakon kívül most már felesleges volna mindazt felidézni, amit a Mezőgazdasági Igazgatóság az őszi munkák elvégzése érdekében nem tett meg, vagy amit az elvtársak csak részben végeztek el. Hogy A VETÉS NEM FEJEZŐDÖTT BE még napjainkban sem, azért elsősorban a Megyei Igazgatóság vezetője, másodsorban az igazgatóság osztályvezetői felelősek. Munkájukban, volt néhány olyan fogyatékosság, amelyeknek egyik napról a másikra való kiküszöböléséhez nem kellett volna több gépkocsi (munkájuk akadályának azt is felhozták, hogy a vb. nem adott elég gépkocsit), csupán több körültekintés, több felelősségérzet. Az igazgatóságról több felelős, kevésbé felelős és jóné- hány hozzá nem értő ember is volt kint a vetés elősegítése érdekében hosszabb ideig egy- egy faluban. Munkájuk közben sok olyat tapasztaltak, amely máshol feltétlenül elősegítette volna az őszi munkák meggyorsítását. De a jó tapasztalatokat senki sem hasznosította, senki nem értékelte. Az történt ugyanis, hogy rövid írásos jelentést adott az illető elv- társ tapasztalatairól az igazgatóság vezetőjének, Marko- vics elvtársnak. Markovics elvtárs ezt a meglehetősen sok jelentést, vagy elolvasta, de sokszor még arra sem futotta ideje, hogy valamennyit átnézze. így aztán a jelentéseknek az lett a.sorsa, hogy a jó tapasztalatokkal együtt bekerültek a fiókba. Vagy ki tudja ... Annyi azonban biztos, hogy a területen szerzett tapasztalatokat az osztályvezetőkkel Markovics elvtárs nem beszélte meg, ami szintén kedvezőtlenül éreztette hatását. Ez volt az egyik hiba. A másik az, hogy SENKIT SEM VONTAK felelősségre a kiküldött elvtársak közül azért, hogy mit végeztek a községben. Akadt olyan ember — mégpedig jó- nchány —, aki lelkiismeretesen dolgozott. Megfogta az öle- ző lécet és az agronómussal, vagy éppen a tanácselnökkel fáradhatatlanul járta a határt, szúrópróbákat végzett. De bizony a kiküldött vetésfelelősök között olyan is volt, aki beült a tanácselnök irodájába, idézéseket gépelt, vagy éppen várta a beidézett feleket. Persze olyan elvtárs is volt, aki jól dolgozott, a dolgozó parasztság körében sok kisgyűlést tartott, ahol ismertette a vetésterv teljesítésének fontosságát, módszerbeni segítséget adott a mezőgazdasági állandó bizottságnak. A tanácselnöknek és a község mezőgazdasági szakemberének olyan segítséget adott, melyet egy megyei szerv kiküldöttjétől mindenkor elvárnak. De sajnos az igazgató Ságról kiküldött elvtársak közül kevés cselekedte az utóbbit. A Mezőgazdasági igazgatóság munkájával kapcsolatban az a vélemény, hogy Markovics elvtárs nem mindig a legjobb módszerekkel dolgozik. A növénytermesztés és a gépesítés rovására, sokat foglalkozik az állattenyésztéssel. Szem elől téveszti, hogy a fejlett állattenyésztéshez, az állatok hozamának fokozatos növeléséhez elengedhetetlenül fontos a technika tökéletesítése, széleskörű elterjesztése, ezen keresztül a növénytermesztés fokozása. Markovics elvtárs nagyon becsületes, áldozatkész kommunista. Naponta 13—14 órát dolgozik. A hiba az, hogy törekvése sokszor nem az egész megye mezőgazdasági termelésének fellendítésére irányul. Sokat, túl sokat jár Markovics elvtárs Aparhantra. Munkája persze meg is látszik. Oroszlánrészé van abban, hogy a két aparhanti termelőszövetkezet ebben az évben a megye legjobbjai közé küzdötte fel magát. A hiba az, hogy a rosz- szabb termelőszövetkezeteket Markovics elvtárs elhanyagolta. MINDEZT ÖSSZEGEZVE a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság munkája ebben az évben sokat javult. Abban, hogy emelkedtek ebben az évben a termésátlagok, népszerűbbek lettek a mezőgazdasági gépek, a párt helyes politikája nyomán sokat fejlődtek a termelő - szövetkezetek, nagy része van a Mezőgazdasági Igazgatóság- ,ak. De mindez nem mentesíti az igazgatóság vezetőjét, dolgozóit a felelősségtől, mely az őszi munkák, főképpen a vetések elmaradásával kapcsolatban rájuk hárul. Igaz, hogy itt az objektív okok is közrejátszottak, hiszen emberemlékezet óta nem volt olyan év, melynek október hónapjában 144 milliméter csapadék hullott volna. De jobb szervezéssel, december elejéig be lehetett volna, be kellett volna fejezni az őszi vetéseket. Nem indokolt az őszi mélyszántásban és a gépjavításokban mutatkozó lemaradás sem. Nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hagynánk a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Földművelésügyi Minisztérium segítségét. A MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA az őszi mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban sok helyes, a munkákat előbbrevivő határoza tot hozott. A végrehajtó bizottság több olyan kiváló elvtársat küldött a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság segítségére, mint Lóki elvtárs. Abban viszont hibás a végrehajtóbizottság, hogy sokszor olyan jelentést követeltek Markovics elvtárstól, arfii nem helyes. Azt például nem feltétlen fontos tudni Markovics elvtársnak, hogy milyen a tömegszervezési munka és milyen versenyszellem van a megyében. Ennek a területnek külön gazdája van persze nem különálló a mező- gazdasági munkáktól, szorosan hozzátartozik, de nem egy mezőgazdasági igazgató köteles ezt számontartani. Azt is felvetették a Mezőgazdasági Igazgatóságon többen, hogy a Végrehajtó Bizottság fukarkodik a dicsérettel, az elismeréssel. Igaz, hogy az őszi munkákkal kapcsolatban az igazgatóságot nem igen illeti elismerés. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen nehéz körülmények között dolgoznak ott az elvtársak és azt, hogy azért vannak eredmények is. Ebben az évben például 10 köbméter silót készítenek egy-egy szarvasmarha részére a megyében . Tavaly 7 köbméter volt az ilyenirányú előirányzat, mégis napjainkban jobban áll a megye, mint tavaly ilyenkor. Márpedig ebben feltétlenül része van a Mezőgazdasági Igazgatóságnak, személy szerint, Markovics elvtársnak. Ami A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM segítségét illeti, azzal kapcsolatban keveset tudunk mondani, mert erről keveset tudtunk meg. Mindössze annyit mondott dr. Mió János az igazgatóság titkárságának vezetője, hqgy a Földművelésügyi Minisztériumban egyes elvtársak nem mindig helyes utasításokat adtak az igazgatóságnak. A közelmúltban például megyénkben járt Szőke Mátyás elvtárs, a földművelésügyi miniszter helyettese. Akkor még jó párezer hold vetnivaló volt a megyében, Szőke elvtárs még is olyan utasítást adott, hogy elsősorban a termelőszövetkezetekben végezzék el a mélyszántást és azután segítsenek csak a még visszalévő vetések befejezésében. Mire az utasítást az igazgatóság továbbította, addigra megérkezett egy másik, éppen ellentétes utasítás. Olyan rendelkezést adott ki a Földművelésügyi Minisztérium, hogy első a vetés, ennek érdekében köteles dolgozni minden traktorvezető. — Mindezt csupán azért írtuk le, hogy a jövőben az ilyeneket lehetőleg elkerüljék még a Földművelésügyi Minisztériumban is. Levelező-ankét Tamásiban A levelezők, azok a hűséges segítőtársai a kommunista sajtónak, akik a lapot hozzásegítik ahhoz, hogy valóban eleven, érdekes legyen, tükrözze, szervezze azt a hatalmas munkát, amely üzemeinkban, falvaink- ban napról-napra folyik a szocializmus felépítéséért. Ennek szellemében jöttek össze az elmúlt hét szombatján Tamásiban a járás munkás, paraszt és értelmiségi levelezői, hogy elmondják milyen segítséget adott a Tolnai Napló beküldött írásaik leközlésével, s hogyan segítette elő: a hibák kijavítását. Firgi László ozorai levelezőnk arról beszélt, hogy legutóbbi levelében az állatátvétellel kapcsolatos hibákra hívta fel a szerkesztőség figyelmét. „Örömmel tapasztalta a szerkesztőség intézkedését” —■ mondotta. „Az utóbbi időben az állatforgalmi vállalat dobszó útján értesítette a falusiakat, hol, mikor lesz állatfelvásárlás, így az illetékes gazdák idejében felkészülhettek az állatok átadására, s nem fordul elő az, ami miatt panaszt tettem — nem vették át a leszállított sertést.” Horváth Jánosné a tamási JB politikai munkatársa három év óta segíti leveleivel a lap munkáját. „Előfordult, hogy a lap cikkeiben bírálta egyes elvtársak, sőt, az én munkámat is. A bírálat általában rosszul esik az első pillanatban, s azt gondoltam, tiltakozók ellene — mondotta. — Aludtunk rá egyet kettőt, megvitattuk, s megállapítottuk a bírálat nevelő hatását, igyekeztünk a hibákon javítani.’’ A levelező ankét résztvevői hasznos javaslatokat is tettek a lap színvonalának emelésére. Nagy segítséget adhat a lap a falusi kultúrmunkásoknak — mondotta többek között Mráz József járási könyvtárvezető. — Javaslom, hogy időközönként műsorválasztási tanácsadót is közöljenek a lapban, ha van erre lehetőség, így megelőzhetnénk azt, hogy egyes kulturcso- portok politikailag nem megfelelő színdarabok tanulásával töltik idejüket. Tóka József ozorai pedagógus örömmel üdvözölte a lap kezdeményezését, s elmondta, hogy a pedagógusok munkájához nagy segítséget ad a hetente egyszer megjelenő Úttörő Híradó, s ennek színesítésére tett néhány javaslatot. „Nyolcadik osztályosainknak már vannak pályaválasztási problémái és e tekintetben sokat segíthetne megyénk sajtója” — mondotta. „De jó lenne, ha e lapon keresztül mi pedagógusok is állást foglalnánk egy- egy fontos kérdésben. Hasznos lenne például vitát indítani arról, hogy a felnőttek hogyan segíthetik a pedagógusok nevelő munkáját. Befejezésül Tóka eiv társ ígéretet is tett arra, hogy a közeljövőben ír egy vitaindító cikket." A levelező ankét résztvevői valamennyien elmondták véleményüket és ígéretet tettek arra, hogy továbbra is segítik a Tolnai Napló munkáját, igyekeznek betölteni a kommunista sajtó levelezőjének megtisztelő feladatát. Levelezőnk írja: „A Járási DISZ-bizottság nem nagyon segít bennünket44 Közel két hónapja vagyok alapszervi DISZ-titkár. Igyekszünk lehetőleg minél több munkát végezni, de nagyon hiányoljuk, hogy a járási DISZ-bi- zottság nem nagyon segít bennünket. A DISZ-bizottság tagjaival itt Tolnán alig találkoztunk, legfeljebb akkor, ha valami kampánymunkát kellett megoldani. Vezetőségi üléseinket sem ellenőrizte még a DISZ-bizottság, sem pedig a taggyűléseinket. Pedig szükségünk lenne arra, hogy itt kint a helyszínen segítséget adjanak a munkánkhoz. Hiányoljuk azt is, hogy már egy hónapja beküldiünk a járáshoz több tagfelvételi kérelmet, de azok „elfeküdtek” a DISZ-bizottság szekrényeiben még értesítést sem küldtek arról, hogy elfogadják-e vagy sem és a tagkönyveket sem küldik. Most, amikor a DISZ tagkönyvcsere előkészítésén — dolgozunk, fokozatos gondot kell fordítanunk új DISZ-tagok szervezésére. Az ilyen dolgok nyilván nem segítik elő a munkánkat. Az a feladatunk, hogy a tagkönyvcsere alkalmával lehetőleg minden fiatalnak adjunk DISZ-tagkönyvet. Ennek érdekében igyekszünk is megtenni mindent, de szükség lenne arra is, hogy az egyes állami és gazdasági vezetők segítsék ennek a feladatnak a végrehajtását. De, sajnos, az a tapasztalatunk, hogy egy-két vezető nem foglalkozik a fiatalokkal. A tolnai postánál dolgozó fiatalok például nem igen jönnek a DISZ- szervezetbe. Ebben hibás a DISZ-vezetőség is, de nem utolsósorban a posta vezetője, aki még csak meg sem kérdezte, hogy a fiatalok hol töltik szabad idejüket. Ezeket a hiánj'osságokat azért írtam meg, hogy ezentúl ne forduljanak elő. MOLNÁR JÁNOS, községi DISZ-titkár, Tolna. (Folytatás) MÉG EGY JEGYZET. Zombán élesedik a harc. Ez a lappangó harc ma már első sorban nem a különböző nép csoportok egymás elleni küzdel me. A község leghaladóbb erői már évekkel ezelőtt megalakí tották az első termelöszövetke zeteket. Lassan érik a szocializmus a ma még kívül álló pa rasztok gondolatában is. Na gyón sok egyénileg dolgozó pa raszt forgatja már fejében hogy ha szövetkezésre áll keres annyit .mint ez vágy az az ism< rőse, aki már szövetkezeti tag Közben ott van még a régi szó kás és ez mondja — még maradok. — De meddig, amíg gazdaságilag leromlanak? — Nem, azt nem várjuk meg, mert’ akkor hogyan kezdjük a közöset? Ez a kérdés fog lalkoztatja a parasztokat. A hosszú téli estők alkalmat ad Szamos Rudolf: Jegyzetek egy falu életéből — Zombcs — nának arra, hogy a már ismer tetett módon segítse a zombai pártszervezet, felvilágosító okos szóval ezeket az embere . két. A kommunizmus, a szocia lizmus nem ijesztő kísértet a dolgozó parasztság előtt, hanem az új emberi élet nagyszerű célja és ez a cél most bontako zik egyre erősebben a faluban A régi szokás már kopik, nemcsak az öltözködésben kopik hanem a szellemében is. A falu plébánosa arról panaszkodik hogy felmondja a szolgálatot mert egyre életképtelenebb lesz az egyházközség. A templomba járás nem olyan nagy divat, mint volt régebben — egy két évvel ezelőtt... A parasztok' nem fizetik az egyházi adót.. . A telepesek új hazára leltek. — Bár beadás van — mondta az egyik — de azért létezni lehet és ha a szövetkezetre fordít juk magunk, talán még jobb is lesz. Biztosan jobb lesz. Ott a bizonyság Zomba határában a há rom termelőszövetkezet életében. Am a bizonyságot a zom- ba: haladó erőknek, azoknak az embereknek, akik már tovább látnak a mánál, kell napról napra okos szóval a bizonytalankodók elé tárni. A faluban megvannak azok az erők, amelyek győzelemre vihetik a szocializmus ügyét... A pártépítésnél pedig ne gondoljanak Ambrus gazda szavá ra, ki e sorok írójának így nyilatkozott, „Lettem volna én kommunista, meg velem együtt Igen sok paraszt ember, mert a szívünk odahúz, csak hát annak idején a paraszt meg a kis gazda párt nagyon széthúzta itt a népet... s mióta annak vége senki se hívott minket, mi pe dig nem szeretünk tolakodni. ’ Mindez csak néhány jegyzet Zomba mai életéből. Ezekben a hetekben a Járási Bizottság egy brigádot küldött a faluba, hogy a pártmunka alapos vizgálatá- val. a hibák feltárásával és hasznos módszerekben adjon segítséget a zombai kommunistáknak. Remélhetőleg a segítés nyomán megerősödik a pártszer vezet és vele együtt a falu. A feladat nehéz, de segítő akarattal Zomba lakói az eddiginél sokkal szebb és hasznosabb életet alakíthatnak maguknak. Vége.
