Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-07 / 286. szám

199S. DECEMBER 7. NAPLÓ n P4fyr és párt építés * A tagdíjfizetésről... A tagdíjfizetés elemi feltétele a párthoz való tartozásnak. Amikor Lenin először megfogal­mazta, hogy ki lehet a párt tagja a három alapvető feltétel között szerepelt a párt anyagi támoga tása. A kommunista és munkás pártokban a szervezeti szabályza­tok kötelezőnek írják elő a tag- díjfizetést. A párt a szükséges anyagi eszközöket elsősorban a tagságtól összeszedett tagdíjból fedezi. A tagdíjfizetés nem csak egy­szerien anyagi támogatást je­lent, hanem tükrözi az egyes eürtársak részéről a párthoz való viszonyt is. A mi pártunk szervezeti sza­bályzata kimondja: „Az a párt­tag, vagy tagjelölt, aki három hónapig indokolatlanul nem fizet tagsági díjat, s ez idő eltelte után felszólítás ellenére sem tel­jesíti ezt a kötelességét, megszü nik a párt tagja, illetve tagjelölt je lenni.” A szervezeti szabály­zat a párt alaptörvénye és a párt- szerveknek, szervezeteknek leg­fontosabb feladatuk az, hogy minden körülmények között ér vényt szerezzenek, napról-napra betartsák és betartassák, mert a pártfegyelem megszilárdulásának ez a kiindulópontja. A pártfegyelem megszilárdu­lásának a tagdíjfizetési kötele zett.ségek teljesítése természete­sen csak egy része, de külön is beszélni kell erről, mert fontos rész« annak. TWI A tapasztalat azonban azt mu­tatja, hogy a pártszervezetek aa egyéb feladatok mellett nem foglalkoztak vele a fon­tosságának megfelelően. Még a járási pártbizottságok egy része sem jutott tovább, hogy mintegy fél évvel ezelőtt vb. ülé sen megtárgyalta és utána lénye­gében maradt minden a régiben, így volt ez a tamási járásban is. Különösen rossz a helyzet Tamási községben ,ahol a községi alap­szervezetnél mintegy 15 olyan párttag van, aki nem fizet rend­szeresen tagdíjat, tehát nem tel­jesíti a szervezeti szabályzatban előírt kötelezettségeit. A fő hiba az, hogy csak a gazdaság vezetők foglalkoznak ezzel, mert reszort feladatnak tekintik. Mint ahogyan a többi feladato­kat, ugyanúgy ezt a feladatot sem tudják máshogyan megolda­ni, csak kollektív munkával. A másik nagy hiba pedig az, hogy a szervezeti szabályzat idevonat­kozó pontját mechanikusan igye­keznek alkalmazni. A tagdíjfize­téssel késlekedő elvtársakat leg­feljebb „felszólítják”, hogy mi­lyen következményei lesznek, ha nem rendezik tagdíjukat, ahe­lyett, hogy elbeszélgetnének ve­lük és a párttagok nevelése során ezzel is rendszeresen foglalkoz­nának. A tagdíjfizetés progresszív fór mában történik, ezt így írja elő a szervezeti szabályzat. Több he­lyen hiba van ezen a téren is. Tolnán több felelős állami és pártfunkcióban lévő elvtárs nem a szervezeti szabályzat progresszív előírásai szerint fizeti a tagdíjat, ami nyilván nem engedhető meg. A pártvezetőségi és bizottsági tagoknak ilyen téren is példát kell mutatniok mert ez az alapja annak, hogy megköveteljék az előírt tagdíjfizetést a többi párt­tagoktól. Nem általános, de még olyan eset is gátolta helyenként a tag- díjfizetést, hogy nem kapott egy­egy alapszervezet megfelelő mennyiségű bélyeget .Ilyen elő­fordult Faddon a közelmúltban, a szükségesnél kevesebb bélye get küldött a járási pártbizottság a községbe és két tsz alapszerve­zetnek kevesebb bélyeget tudtak kiadni, mint amennyit az ottani párttagoknak meg kellett volna vásárolniok. A hibák elsősorban nem ebből fakadtak, de ez is gátolta a 10Ü százalékos tagdíjfizetőst és éppen ezért minden pártbizottságnak nagy gondot kell fordítani a technikai előfeltételekre is, hogy ilyen hibák még szórványosan se forduljanak elő. Bőséges a takarmásralap az ozorai II. Pártkongresszus TSZ-ben Az ozorai II. Pártkongresszus TSZ tagjai jó munkát végeztek az ősz folyamán. Befejezték az őszi kalászosok vetését, bár az idő viszontagsága többször gá­tolta munkájukat, őszi árpából 67 holdat, búzából pedig 40 hol­dat keresztsorosan vetettek. E munkák mellett nagy gond­dal készülnek az állatok áttelel- tetésre is. 510 mázsa abrakot és 600 mázsa szálastakarmányt biz­tosítottak. Ezenkívül 130 köbmé­ter zöldsilót készítettek, amely kedvezően befolyásolja a tejho­zam emelkedését. Jelenleg is fo­lyik a silózás a tsz-ben, 150 köbméter kukoricaszárból és 400 mázsa répaszeletből lédus silóta­karmányt készítenek, takarmány répából pedig 500 mázsát tá­roltak. Megjeleni a Pártépíiés novemberi száma Tartalmából az alábbi cikkek emelkednek ki: NEMETH KA­ROLY: Konkrétan, operatívan ve­zessük a pártszervezeteket! Lan­kadatlanul javítsuk az ifjúság nevelését! LÖRINCZ JÓZSEF: Fejlesszük élenjáró mezőgazdasági nagyüze­mekké az állami gazdaságokat. VÁNDOR BÉLA: Emeljük a verseny színvonalát a budapesti üzemekben. HORVATH JÁNOS: Nagy erő a pártszervezet új termelőszövet­kezeteinkben. STEINER TIBOR: A pártokta­tási év megkezdése Komárom megyében. Versenymű Tolnai Napló terjesztéséért Á gyönki járás is csatlakozott a versenyhez A Gyönki Járási Párt-végrehajtóbizottság elfogadja a Ta­mási Járási Párt-végrehajtóbizottság versenyfelhívását a Tolnai Napló terjesztésére és a versenyhez csatlakozunk. Ezt a feladatot a párttitkár és instruktor elvtársakkal megbeszéltük, továbbá foglalkozni fogunk a terjesztés, a pél­dányszám növekedése és megyei lapunk fontosságával a párt­taggyűléseken, népnevelő értekezleteken és a pártoktatásokon is, hogy a kitűzött célt elérjük. A pártbizottság elhatározta, hogy a Tolnai Napló példány­számát 1955 december 31-ig 300 példánnyal fogja növelni a járás területén. A terjesztési munkában résztvevő, legjobb eredményt elérő sajtófelelősöket, népnevelőket, postakézbesí­tőket értékes jutalomban fogja részesíteni. EKLICS GYULA, JB. ágit. prop. oszt. vez. ' * Terjesztési verseny Szekszárdon A Szekszárd Városi Pártbizottság aktívaértekezletet tar­tott a pártsajtó terjesztése érdekében, amelyen Scherer Sándor elvtárs, a városi pártbizottság ágit. prop. osztály vezetője tar­tott előadást. A különböző szervektől jelenlévő aktívák ver­senyre keltek egymással a Tolnai Napló példány számának növelése érdekében. Acsádi elvtárs a Vendéglátó Vállalat ne­vében az Állatforgalmi Vállalatot hívta versenyre. A verseny­kihívást Bartusek elvtárs el is fogadta. A városi tanács a bíró­sággal, a Termény forgalmi Vállalat a Tejipari Egyesüléssel kelt párosversenyre a Tolnai Napló terjesztése érdekében. A városi pártbizottság igen értékes jutalmakat tűzött ki a legjobb eredményt elérő terjesztők részére. — Az első díj 500 forint, ezenkívül több jutalom van, köztük 4—3—2—100 forintos díjazások. Az első helyezettnek legalább 30 Tolnai Napló-előfizetőt kell szerveznie, közte 15 negyedéves elő­fizetéssel. * A postások versenye A postahivatalok közül egyre többen csatlakoznak a tamási postahivatal Tolnai Napló terjesztési versenyfelhívásá­hoz. A hőgyészi postások közül Erdélyi Sándorné, özv. Kiing Ádámné, Jung Istvánná, Kovács Józsefné és Kovács István, a paksi postások nevében pedig Hernádi Ferenc jelentette be, hogy csatlakoztak a tamási postahivatal versenyfelhívásához. — És maga — kérdem a fiú­tól. — Csak az őszön léptem kö­zibük. — És kapott valami segélyt a közösből? — Nem vagyok én arra szo­rulva, megtermett minden, még a vetőmagot is behoztam, hátra­lékom se volt. — Miért jött akkor ide? — Miért? Az öregnek jobban ment a közösben.­— Ez az agitáció — nevet az öreg Kulcsár. — Derék gyerek ez, csak egy bajom van... — Nincs unokám. — Az bizony baj... Maga hány éve nős? — Hét — mondja a fiú. — Kiveszik a Kulcsárok magja? — Még nem érkeztünk eddig hozzá. — Nagyon elurasodnak ezek a mai fiatalok — dohog az öreg.-— A gyerek nem babramunka, ha az ember akarja- az áldást, megterem az két kapafordítás között is ... Veled is úgy vol­tunk, pedig akkor még keser­ves volt a szegény magyar sorsa... — Ami késik, nem múlik — ezzel abbamaradt ez a téma. A BOLDOGULÁS titka Szép szál fiatalember, Ka­lász János bácsi, a pénztáros. — Szemben ülünk egymásnak. — Lopva figyelem arcát. Időnkint sodor egyet mongolosan lecsün­gő bajuszán. Érdekes, itt az öregek java­része olyan bajuszt visel, mint Benczúr festményein az ősmagya rok. A fiatalok már „kopasz szá- jujak”. Kopik, pusztul az ősi ha­gyomány, az új meg most akar csak születni. Már tizen vagyunk az irodá­ban. Fegyelmezett sorrendben beszélgetnek .egyszerre csak egy szól. A többi figyeli. Meglepően kulturált a gondolkozásuk, maga tartásuk. Dohányoznak és nem köpködnek a kőre. Aranyszívű, jó humorú, nyílt beszédű magyarok. Nyugodtan bíznám kezükre sorsom, nem csa lódnék egyekben sem. — Hogy szuperál János bácsi a patikamérleg? — kérdezi vá ratlanul az egyik fiatalember. Nagy a nevetés erre. Moso­lyogva billen Jánosbácsi bajusza is. — Úgy nézze elvtárs a mi pénztárosunkat, hogy újabban csak kilóra méri a pénzt. — Ki győzné számolni — mondja az öreg ... Vettünk egy patikamérleget, csak rádobom a százasköteget .lemérem és tudom mennyi a pénz ... — Nem is lehet máskép, a ml nap is hozott az öreg 200 000 fo­rintot, egésznap számolhatta vol­na, így meg a százaskötegeket rá tette a mérlegre ... Egy köteg 20 deka ... S pillanatok alatt ellenőrizte megvan-e a „piros csikó” hiánytalanul... — Honnét maguknak ez a ten ger pénz? — Mi nem reggel 8 órakor mentünk ám kapálni! Nekünk már zöldéi 170 holdon az őszi búza, az őszi árpa, az őszi takar mánykeverék... Az állataink tiszták, nem pusztult belőlük hál’ istennek egy se ... ötvenhá rom család, 110 tag van nálunk, de megvan az összetartás is ... — A mi birtokunk ez a 628 hold, nem gáztermelő csoport. Én nem is gondoltam — mondja Bodony bácsi (az őrmester), hogy közös erővel, közös ésszel mire juthat az ember.. . Úgy nézzen rám, hogy 56 éves vagyok, le 69 000 forintot hozott családom­nak a szövetkezet ebben az év­ben. — Mennyit? ? ? A társasághoz fordul mintegy bizonyságul hívja őket. — Emberek annyit írtatok alá . . . — Kivételesen igazat beszél az öreg, mert egyébként nagy Hárijános, nem hiába a K. u. K. bán szolgált... — Nem hazudok ugye? — Még kilóra is annyi... Ekkor szól közbe a könyvelő, az Erzsiké — nincs még egy ilyen csoport a környéken. — Hát a Március 9„ a másik, aparhanti szövetkezet? — Az is olyan jó mint a miénk, de a nagyvejkeiek, len- gyeliek szívhatják a fogukat. . Azoknál az asszonyok nem dol­goztak a közösben, az emberek is csak úgy tessék-lássék. — Bolond az az ember, aki a maga kárára henyél... Az aparhanti milliomosok kö zös erővel, egy akarattal dolgoz­tak és az eredmény egymillió forint egy év alatt. így az apar hanti „Felszabadulás” szövetke­zet összvagyona 2 660 000 forint­tal emelkedett. Mindennél beszédesebbek ezek a számok .. . Ennek ered­ménye, hogy a közelmúltban 13 család lépett a Felszabadulás tagjai közé. Szamos Rudolf Fáeánkeríi képek Elaludtak esz újítások Tolna felől hasadozik az ég. Rózsaszín arccal közeleg a hi­deg decemberi hajnal. Oszla­dozik a köd: a hajnal leveszi Fácánkertről a pelyhes ködpap­lant, amit még az éj borított az alvó falura. Tele tüdővel riog- nak a kakasok, megmozdul az élet. Először lassan, nyújtóz­kodva, majd mind élénkebben. Először A FÁCÁNKERTI SZESZGYÁRBAN mozdul meg az élet. November­ben sok nehézséget kellett le- győzniök a gyár vezetőinek és dolgozóinak. Többek között az egyik Henze-féle gőzölő megrepedt, kiesett a termelés­ből. Tác-pusztáról szereztek egy másik gőzölő készüléket és azt üzemeltetés közben szerel­ték fel. Ezt feltétlenül javára kell írni Führer elvtársnak is, meg Gaál elvtársnak is, akik ezt a munkát irányították, de az már nem válik dicsére­tükre, hogy eddig egyetlen egyet sem vezettek be abból a sok ötletes újításból, ésszerű­sítésből, amelyet még nyáron a karbantartás idején dolgoz­tak ki. Novemberben ' tervük­nek felét sem teljesítették mű­szaki nehézségek miatt, most éppen az lenne a feladatuk, hogy műszaki tökéletesítéssel is segítsék a súlyos lemaradá­sok pótlását. Az ötletes és könnyen megvalósítható ja­vaslatok valahol egy íróasztal mélyén pihennek, ahelyett, hogy megvalósítanák őket, ugyanis most „termelni kell és nem érnek rá újításokkal fog­lalkozni.“ Mit gondolnak a Fácánkerti Szeszgyár vezetői, hogy egy olyan gyárban, amely állandó­an termel és nem áll rendel­kezésére 4—5 hónap karban­tartási időszak, mint nekik, va­jon mikor vezetik be az újítá­sokat? Nyilván termelés köz­ben! És még arra is jut ide­jük ezeknek a gyáraknak, hogy túlteljesítsék tervüket. Amit máshol meg lehet oldani, az talán még Fácánkerten is megoldható. Csak elő kell ven­ni azokat az értékes ötleteket, le kell fújni róluk a port, és hasznosítani kell azokat. DICSÉRETÜKRE VÁLIK A Szeszgyár mellett állattar­tó telep működik, ahol a szesz melléktermékét, a moslékot, marhák hizlalására használják fel. Némedi József a telep ve­zetője büszkén mutogatja a teltfarú, gömbölyödő állatokat. Az állattartó telep eddig 125 százalékra teljesítette éves ter­vét és a versenyben maga mö­gött hagyta a vállalat nagydo­rogi telepét. MEGÉRTE PAPRIKÁT TERMELNI Bekecses emberek hozzák fa­gyos, göröngyös úton a papri­kát Újfaluba, a bogyiszlói pap­rikamalom átvevőjéhez, Fehér Jánoshoz. Jani bácsi — ahogy a „felek“ nevezik az átvevőt — mindenkit ismer, mindenkihez van egy-két kérdése, jó tanácsa meggyőző szava. A meggyőző szavakat a kövér csekktömbből kitépett, kitöltött lapokkal tá­masztja alá. Ez a leghatáso­sabb agitáció. Kaizer János, meg Bartos István örömtől su­gárzó arccal veszik tudomásul, hogy megérte paprikát termel­ni. Mindketten idén kötöttek először szerződést paprikater­melésre. Kaizer János 400 négyszögölön termelt paprikát és több mint 2000 forintot, meg 6 kiló őrölt paprikát kapott kedvezményes áron. Bartos Ist­vánnak jobb termése volt. Ő is 400 négyszögölön termelt paprikát, de ő 7 mázsával jobb terméseredményt ért el és így 1000 forinttal több pénzt ka­pott, mint Kaizer János. Abban azonban mindketten egyek, hogy szerződést kötöttek már a jövő évre nem négy, hanem 600 négyszögöl paprika terme­lésére. NÖVÉNYVÉDŐ ÁLLOMÁS 1954 márciusa óta működik Fácánkerten a Tolna megyei Növényvédő Állomás. Tolna megye területén idén is sok­ezer holdon végzett eredmé­nyes védelmi munkát a növé­nyek kártevői ellen. Jelenleg a gépek javítása, karbantartása van napirenden. 1956-ban, a második ötéves terv első évé­ben jelentősen megnövekedik az intézet gépparkja, kétszere­sére emelkedik kapacitása. Magyar Ferenc szakagronó mus elmondja, hogy különösen szép eredményeket ért el az állomás a vegyi úton való gyomirtásban. A jövő évben még jobb vegyszerekkel, na­gyobb területen fognak vegy­szeres gyomirtást végezni. Télen 6 hetes szakmai bent­lakásos iskolán vesznek részt a dolgozók, ahol megismerked­nek a növények és kártevők bi ológiájával, a vegyszerekkel és azok kezelésével, a gépek szer­kezetével. Komoly problémája az in­tézetnek az, hogy nincs még normarendszerük, így nem tud­ják megállapítani a sztahano­vista feltételeket és nehezen tudják értékelni a dolgozók tel­jesítményét. A Földművelés- ügyi Minisztérium még üzem­anyagnormát sem állapított meg a növényvédő állomások részére. BESZÉLJENEK A TÉNYEK A tanácsház? kapuján díszes tábla hirdeti a Vörös Hajnal TSZ ezévi eredményeit. A még egyénileg gazdálkodó parasztok hosszasan nézegetik a táblát, gondolkoznak a szá­mokon, összehasonlítják azo­kat saját eredményeikkel. A gondolkodást elhatározás, majd tett követi. Most ősszel 17 tag­gal gyarapodott a Vörös Haj­nal TSZ. A belépők nagy ré­sze középparaszt. A TSZ-ben már egy hónap­pal ezelőtt befejezték a vetést, és 100 százalékra teljesítették beszolgáltatási kötelezettségü­ket. Tiszta lelkiismerettel áll­nak a zárszámadás előtt: jó munkájuknak bőséges lesz az eredménye. A fiatalok színes kultúrműsorral készülnek, hogy még vidámabbá , hangulato­sabbá tegyék a zárszámadás napját. AZ ÖREG FALUBAN IS VAN ISKOLA Délután 3 órakor van a gyü­lekező, de van olyan is, aki egy órával előbb eljön. Hogyne jönnének, amikor olyan nagy feladattal bízta meg a tanítóné­ni az öregfalusi iskola III. osz­tályos tanulóit, hogy ők hoz­zák rendbe a tágas iskolaud­vart. Vastag avarszőnyeggel borította az udvar pázsitját az ősz, ezt kell most eltakarítani, még rá nem esik a hó. A kis szöszi Reiser Magdi gondosan söpri a leveleket, egyetlen ügy­nek sem szabad az udvarban maradnia. Lehőcz Feri, meg Ferkelt Peti pedig nagy vesz- szőkosarakban hordják egyra- kásra az avart. Kovács Jóska, hangos szóval parancsokat osz­togat, ő a lelke, szervezője a munkálatoknak. A gyerekek is, meg a tanitó- néni is mindent megtesznek, hogy minél szebbé, otthonia- sabbá tegyék az iskolát. Azon­ban nem tudni kinek a hanyag­ságából (talán a járási tanács oktatási osztálya is ludas ben­ne?) nincs az iskolának szekré­nye, rossz a kerítés és egyéb olyan javítani való dolgok van­nak, amelyekhez csak egy kis jó­akarat kellene az illetékesek részéről. Ez a jóakarat ab­ban is megnyilvánulhatna, pél­dául, hogy az illetékesek tudo­másul vennék: nemcsak a központi iskola létezik Fácán­kerten. is—os

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents