Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-18 / 270. szám

1 Tolnai Égj Világ proletárjai egyesüljetek ! Al HPP TOlHAMSOYil PÍBTBIZOTT3Á6XWAK IAPJÍ~~] X!I. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM. ARA: 50 FILLER. PÉNTEK, 1955 NOVEMBER 18. Áz 1956. évi népgazdasági terv az országgyűlés előtt Befejeződött a Minisztertanács beszámolójának vitája Az országgyűlés szerdai ülé­sét néhány perccel tíz óra után nyitotta meg Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. Az ülé­sen megjelentek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József , Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla, és a Minisztertanács tagjai. Jelen volt az ülésen N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének titkára, a szovjet parlamenti küldött­ség vezetője és a küldöttség tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti dip­lomáciai képviseletek több ve­zetője és tagja. Szalai Béla elvtárs felszólalása Az ülésen először a Mi­nisztertanács elnökének a ked­di ülésen elhangzott beszá­molóját vitatták meg. Elsőnek Szalai Béla, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Vezetőség titkára szólalt fej. Hangsúlyozta, hogy a már­ciusi határozat óta eltelt fél év friss levegőt hozott az ország gazdasági és politikai életébe. A dolgozó nép széles tömegei szívesén fogadták a változást, látják, hogy ismét egyenes és helyes úton járunk, a párt és a kormány ingadozás nél­kül vezeti az országot a szo­cialista építés útján. Ezzel magyarázható, hogy az országban bizakodóbb a han­gulat, fokozódott a dolgozók munkakedve és erősödött az állampolgári fegyelem. Ezután utalt a Minisztertanács elnöké­nek beszámolójában felsorolt intézkedésekre, az állami hatá­rozatok végrehajtása ellenőr­zésének fokozására, egyes mi­nisztériumok munkájának megjavítására, a második öt­éves népgazdasági terv rész­beni kidolgozására, s hangoz­tatta: az eredményekért elis­merés jár a dolgozó népet be­csülettel szolgáló népi kormá­nyunknak. Hangsúlyozta, hogy az eredmények azonban nem adhatnak okot az elbizako­dottságra, nem vagyunk túl a munka nehezén. A párt arra tanít — mondotta —, hogy ne elégedjünk írneg az elért eredményekkel, hanem min­dig előre, a jövőbe nézzünk, azt keressük, hol vannak még a munkában gyengesé­gek és hiányosságok, ame­lyeknek kijavítása meggyor­sítja országunk felemelkedé­sét, fokozza a szocialista épí­tés ütemét. Hivatkozott a párt Központi Vezetősége határozatára, amelynek végrehajtása lehe­tővé teszi a technika gyors ütemű fejlesztését, a munka termelékenységének fokozott növelését, meggyorsítja egész előrehaladásunkat. A Minisz­tertanácsnak nagy feladatai vannak a határozat végrehaj­tásának megszervezésében, a technika fejlesztését gátló aka­dályok elhárításában. Kiemelte, hogy a Központi Vezetőség ülésén megbírált minisztériumoknak és állami szerveknek a hiányosságok gyors felszámolásával kell méltó módon válaszolriiok a párt bírálatára. Elmondotta: a technika gyors fejlődésének legfőbb feltételei nálunk meg­vannak, s bízunk abban, hogy az újítók, a feltalálók, a gép- szerkesztők, konstruktőrök, akik már sok dicsőséget sze­reztek a magyar névnek, most új lendülettel látnak munká­hoz és kiváló újításokkal, ta­lálmányokkal, konstrukciókkal segítik elő a technikai haladás nagy ügyét. Ezután hangoztatta, hogy a műszaki fejlesztés kezdetben anyagi áldozatokat, több be­ruházást követel, s ehhez jobban kell takarékoskodni az állami eszközökkel. Ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy ebben az évben az első kilenc hónap során az önkö'lt- ségcsökkentési tervet csaknem valamennyi ipari minisztérium teljesítette, s az üzemi ered­mény a tervezettnél több mint egymilliárd forinttal kedve­zőbb, ami lehetővé tette, hogy az idei népgazdasági beruhá­zásokra mintegy hét százalék­kal többet fordítsunk a terve­zettnél. A takarékosság foko­zása tehát új, terven felüli üzembővítéseket, kulturális és szociális beruházásokat ho­zott. Számos cikk önköltsége azonban nem csökkent kielé­gítően, sőt, egyeseké emelke­dett: a szén önköltsége 0,7 szá­zalékkal, a dömperé 2,4, a Cse­pel D—350 tehergépkocsiké 2,8 százalékkal. Sok a selejtkár, magasak az építkezési költsé­gek. A kezdeti általános ered­mények mellett egyes vállala­tok erősen elmaradtak. így a könnyűipari vállalatok 15 szá­zaléka a második és harmadik negyedévben elmaradt az elő­irányzattól. Kedvezőtlen sok gépállomás eredménye is. Ezután az önköltségcsöken- tésében elért eredmények nép­szerűsítéséről beszélt, a jó módszerek elterjesztéséről, majd hangsúlyozta, hogy a pa­zarlás elleni küzdelemben fon­tos feladat egyes gazdasági vezetők nemtörődömségének és felelőtlenségének megszün­tetése. Példaként említette meg erre vonatkozóan, hogy az Állami Gazdaságok Minisz­tériumának gépesítési igazga­tósága kékre festette az álla­mi gazdaságok valamennyi traktorát, a gyárból érkezett vadonatújakat is, s hogy a So­mogy megyei tanács volt VB elnökhelyettese hétezer forin­tért két autórádiót rendelt ez év januárjában. — Tékozló emberek — foly­tatta Szalai Béla —, akik felelőtlenül kezelik az állam pénzét, nem valók vezető helyre. Bármilyen szép szava­kat mondjon valaki rendsze­rünk iránti hűségről és oda­adásáról, ha szórja az állam pénzét és nem őrzi a szo­cialista tulajdont, szavainak gyenge az ereje és kevés a hitele. Fel kell számolni minden fe­lelőtlenséget és pazarlást, fe­lelősségre kell vonni a hanya­gul gazdálkodó vezetőket, fo­kozni kell az ellenőrzést, a dolgozók széles tömegeit az eddiginél jóval nagyobb mér­tékben be kell vonni a takaré­kosságért folyó küzdelembe. A továbbiakban arról beszélt Szalai elvtárs, hogy társadal­munk fejlődésének egyik leg­főbb mozgató ereje a nép­tömegek alkotó kezdeménye­zése, egyes állami funkcioná­riusok azonban nem értik még, milyen óriási energia van a népben. Nagyszabású célkitűzéseink megvalósítása megköveteli, hogy gyors változás követ­kezzék be a dolgozók kezde­ményezéseinek felkarolásá­ban. A tanácsok munkájával kapcsolatban elmondotta, hogy itt is előfordul a dolgozók in­dítványainak lebecsülése Ilyen esetekben azután csökken a dolgozók aktivitása, a helyi vezetők magukra maradnak és a politikai felvilágosító, s szer­vező munkát adminisztratív intézkedésekkel akarják pó­tolni. Pedig a dolgozók üzem­ben és falun egyaránt ott ad­nak komoly segítséget a veze­tők munkájához, ahol hallgat­nak a dolgozók szavára, meg­szívlelik bírálatukat. A párt és állami funkcionáriusoknak mindig szem előtt kell tarta­mok, hogy a dolgozó töme­geket nemcsak tanítani ke’!, hanem tanulni is kell tőlük. Népi államunk ereje a mun­kás- és paraszttömegekkél való elszakíthatatlan kapcso­latban van. Ezután a mezőgazdaság fej­lesztésére vonatkozó erőfeszí­tések ' növeléséről szólott, hangsúlyozva: az idei termés- eredmények világosan mutat ják: a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztése nem zárja ki az egyéni pa­rasztgazdaságok termésének fejlődését a fejlesztés idősza­kában, pedig a jobboldali né­zetek egyes képviselői ennek ellenkezőjét állították. A nemzetközi helyzetről szól­va kiemelte: külpolitikánk sarkköve és si­kereinek legfőbb biztosí­téka a Szovjetunióval, vala­mint a népi demokratikus or­szágokkal a legszorosabb őszinte barátság, a sokoldalú gazdasági, műsza­ki, tudományos és kultúrális együttműködés megvalósítása. — A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa küldöttségének jelenléte a teremben nagyszerű bizonyí­téka annak — folytatta —, hogy a hatalmas Szovjetunió­val most még jobban elmé­lyülnek kapcsolataink, amelyek eddig is őszinték, barátiak, bensőségesek és közvetlenek voltak. — Hegedűs elvtárs a Mi­nisztertanács beszámolójában érintette Jugoszláviával való viszonyunkat. Azzal, amit er­ről a kérdésről mondott, teljes mértékben egyetértek, ez a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének állás­pontja. A legnagyobb jóindulattá! mindent el fogunk követni hogy tovább javítsuk kap­csolatainkat a népi Jugoszlá­viával. Ezután a függetlenségüket csak most kiharcolt vagy azért még harcoló országokkal kiépítendő kapésolatokról beszélt Szalai Béla, s kifejezte azt a véleményét, hogy kül­ügyi, gazdasági és kulturális szerveinknek az említett or­szágok irányában a legna­gyobb figyelemmel, bizalom­mal, a kölcsönös érdekek szem Befejeződött a külügyminiszteri konferencia L. F. Iljicsov, a szovjet kül­döttség szóvivője sajtóértekez­leten közölte, hogy a genfi ér­tekezlet szerdai záróülése 15,00 órakor kezdődött és 18,40 óra­kor ért véget. Az ülésen, ame­lyen V. M. Molotov, a szovjet küldöttség vezetője elnökölt, elfogadták az együttes záró­közleményt. A záróülésen mind a négy külügyminiszter beszé­det mondott. Az elnöklő Mo­lotov a záróülés berekesztése előtt köszönetét mondott a nyugati hatalmak külügymi­nisztereinek azért a figye­lemért, amelyet az értekezlet ülésein és magánbeszélgetések során a napirenden szereplő kérdéseknek szenteltek. Molo­tov ezután mind a négy kül­ügyminiszter nevében köszö­netét fejezte ki Svájc kormá­nyának, Genf kantonális és váiosi hatóságainak, valamint az ENSZ európai hivatalának vendégszeretetükért és az érte­kezlet titkárságának odaadó munkájáért. Dulles amerikai, Pinay fran­cia és Macmillan angol kül­ügyminiszter meleg szavakkal köszönte meg Molotov elisme­rő kijelentéseit és a maga ré­széről köszönetét mondott Mo­lotov értékes közreműködé­séért a külügyminiszteri érte­kezleten. V. M. Molotov ezután befejezettnek nyilvánította a négy hatalom külügyminiszte­reinek genfi értekezletét. Á genfi értekezlet záróközleménye Genf, november 16 (TASZSZ) Franciaország, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügymi­nisztereinek 1955. október 27- től november 16-ig Genfben megtartott értekezletéről az alábbi közleményt adták ki: Azoknak az irányelveknek megfelelően, amelyeket a négy kormányfő júliusban Genfben megtartott értekezlete után adott ki, a Francia Köztársa­ság, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió és a Amerikai Egyesült Államok külügymi­niszterei 1955. október 27-től november 16-ig értekezletet tartottak Genfben. Őszinte és átfogó eszmecsere folyt le kö­zöttük arról a három kérdésről, amelynek megvitatását az irányelvek alapján rájuk bíz­ták, mégpedig 1. az európai biztonság és Németország; 2. a leszerelés; 3. a Kelet és Nyu­gat közötti kapcsolatok fejlesz­tésének kérdéséről. A külügyminiszterek meg­egyeztek abban, hogy tárgya­lásaik eredményeiről jelentést tesznek kormányfőiknek és ja­vasolják, hogy a külügyminisz­terek tárgyalásainak jövő me­netét diplomáciai úton szabá­lyozzák. előtt tartásával, az egymás belügyeibe való be nem avat­kozás és a szuverénitás elve tiszteletbentartásával kell vé­gezniük munkájukat. A többi állammal is jó viszonyt aka­runk a kölcsönösség alapján. Hívei vagyunk a nemzetközi kereskedelem útjában álló akadályok elhárításának. A magyar nép saját országát építi — ehhez béke kell. Mi békepártiak vagyunk. Kül­politikánk népünk és az ösz- szes népek érdekeit tartja szenselőtt. Reménykedéssel nézzük a nagyhatalmak közötti tárgya­lásokat. Bízunk abban, hogy a Szovjetunió következetes har­ca a békéért és a népek közötti barátságért további eredmé­nyekre vezet. De vannak még a békének ellenségei is, ezek­kel szemben a népek ébersé­gére van szükség. A béke el­lenségei között nyugaton van­nak olyan agresszív körök, amelyek hazánkban és más népi -demokratikus országok­ban a régi, népelnyomó úri rendet szeretnék visszaállítani. Márpedig ezeknek az uraknak egyszer s mindenkorra meg kell érte­niük, hogy országunk nem eladó! Népünk soha többé nem hajtja fejét az urak igá­jába, megszerzett szabadsá­gához és függetlenségéhez úgy ragaszkodik, mint sze­me világához. Befejezésül hangoztatta: a kormány és az országgyűlés számíthat arra, hogy az 1956- ra kidolgozott nagyszabású célkitűzések megvalósításáéit az első sorokban fognak küz­deni a kommunisták, akik a jövőben sem kímélik erejüket és mindenütt ott lesznek, ahol a dolgozók ügyét kell szolgál­ni, élenjárnak a hazánk fel- emelkedéséért, a szocialista társadalmi rend győzelméért folyó harcban. Béréi Andor elvtárs beszámolója az 1955. évi terv teljesítéséről és az 1956. évi tervről A délutáni ülésen Béréi Andor elvtárs, az Országos Tervhivatal elnöke ismertette az 1956. évi népgazdasági terv- javaslatot. — Az 1956. évi terv — mon­dotta beszéde elején — a má­sodik ötéves terv első évére terjed ki, az első lépést jelenti új ötéves tervünk megvalósí­tásához. A második ötéves terv szilárd megalapozása arányainak elemzése, összefüg­géseinek kidolgozása széleskö­rű, elmélyült munkálatokat igényel. Ezeket a munkálato­kat teljes erővel folytatjuk, de még nem zárultak le. Ezért jelenleg még nincs módunkban a második ötéves tervet az országgyűlés elé terjeszteni. Ugyanakkor a népgazdaság, az egész ország érdekei azt köve­telik, hogy az 1956. évi nép- gazdasági terv minden kése­delem nélkül elkészüljön. A továbbiakban részletesen beszélt arról, milyen károkat okozott a népgazdaságnak az elmúlt években a népgazdaság évi terveinek késedelmes el­készülése, amivel szemben idén már novemberben a Mi­nisztertanács által jóváhagyott tervvel rendelkezünk, decem­ber elején pedig minden válla­lat és intézmény összes rész­letében ismerni fogja jövő évi tervét. A terv országgyűlési megtár­gyalása hozzájárul ahhoz, hogy a minisztériumok, igazgatósá­gok és üzemek vezetői fel­használják a terv időbeni el­készülésének kedvező lehető­ségeit és alaposabban felké­szüljenek tervük végrehajtá­sára. Az 1956. évi terv irány­elveit a III. pártkongresszus, valamint a Központi Vezető­ség márciusi és ezt követő ha­tározatai szabják meg. Ezek a történelmi jelentőségű határo­zatok leleplezték és elítélték azokat az antimarxista, jobb­oldali opportunista felfogáso­kat, amelyek a nehézipar fej­lesztéséről és a kollektivizá­lásról való lemondást hirdet­ték. Pártunk határozatai szét­zúzták azt a jobboldali állás­pontot is, amely az életszínvo­nal emelését elválasztotta en­nek szükségszerű előfeltételei­től. Megállapították, hogy a dolgozók szükségleteinek ma­ximális kielégítése, az életszín­vonal fokozatos emelése, amely a szocializmus alaptör­vényéből kötelezően követke­zik, csak akkor valósítható meg, ha a termelés szakadat­lanul emelkedik, ha a korsze­rű technika alkalmazásának eredményeképpen állandóan növekszik a munka termelé­kenysége és csökken a terme­lés önköltsége. 1956. évi népgazdasági ter­vünk kidolgozásánál ezekből a határozatokból indultak ki. A második ötéves terv első évében mindenekelőtt a szocia­lizmus építésének ügyét kell előre vinnünk 'és ezt csak úgy érhetjük el, ha tovább növeljük a szocialista ipar súlyát a nép­gazdaságban, ha megerősítjük és kiszélesítjük az állami és a szövetkezeti nagyüzemi gazdál­kodást a mezőgazdaságban, a továbbiakban hangsúlyozta: to­vábbi előrehaladást kell elér­nünk az életszínvonal emelésé­ben, s ezért az 1956. évi terv az új technika elterjesztésének, a munka termelékenysége emelésének, az önköltség továb­bi csökkentésének jegyében áll. A terv előirányzatai arra irá­nyulnak, hogy kiküszöböljék a még megmutatkozó pazar­lást, biztosítsák a munkaerő- és anyagtakarékosságot, az álla­mi és munkafegyelem szigorú betartását, hogy az eddiginél nagyobb összhangba hozzuk a nemzeti jövedelem termelését és elosztását és így minél kö­vetkezetesebben váltsuk való­ra az „addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér” elvét. Az 1955-ös tervteljesítés eredményei és hibái Az évi terv kidolgozásánál figyelembe vettük az 1955. évi terv megvalósítása során mu­tatkozott eredményeket és fo- nyatékosságokat. Az idei terv azt tűzte ki célul, hogy a jobb­oldali hibák káros népgazda­sági következményeit kiküszö­bölve, új lendületet adjon a termelésnek, szilárd alapra helyezze a megnövekedett élet- színvonalat, ugyanakkor ked­vező feltételeket teremtsen a második ötéves terv megindí­tásához. A párt határozataira és a kor mány megfelelő intézkedéseire támaszkodva, az 1955. évi terv e feladatait egészében sikeresen oldjuk meg. Itt hivatkozott Béréi Andor a szocialista ipar ez évi eredmé­nyeire, amelyeket a párt hatá­rozott fellépése, a kormány in­tézkedései, a jobboldali elhaj­lás felszámolása után nyert lendület hozott. Szocialista ipa­runk 1955-ben előreláthatóan 8—8,5 százalékkal termel töb­bet, mint az előző évben a mi­nisztériumi nagyipar pedig amely 1954-ben egy ■ helyben topogott, idén mintegy 7,5 szá­zalékkal növeli termelését. A termelékenység előreláthatóan csaknem 6 százalékkal halad­ja meg az 1954. évben elért színvonalat. Kedvezően alakul az önköltség: majdnem egy százalékkal erősebben csökken, mint előirányzatunk és mintegy 3,7 százalékkal lesz kedvezőbb a tavalyinál. Ezután méltatta a mezőgazdaság, különösen a termelőszövetkezetek fejlődé­sének eredményeit, amelyek az aránylag kedvező időjárás hatása mellett pártunk, kor­mányunk segítségét, nehézipa­runk támogatását is tükrözi. Hangoztatta: az évi tervtúltel­jesítés egyik legjelentősebb eredménye az állampolgári fe~

Next

/
Thumbnails
Contents