Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-18 / 270. szám

Äz országgyűlés ülé gyelem megszilárdítása, amit az azonos adókivetési alap mellett 12 százalékkal maga­sabb adóbefizetést is mutat. Az elért eredmények alapján nőtt a nemzeti jövedelem, ami lehe­tővé teszi beruházási progra­munk előreláthatólag 800 mil­liós túlteljesítését, másrészt az életszínvonal szerény, de a múlt évinél összehasonlíthatatlanul biztonságosabb növelését. A munkások reálbére mintegy 4.4 százalékkal emelkedik, nö­vekszik a parasztság reáljöve­delme is. Az életszínvonal nö­vekedése kifejezésre jut a kis­kereskedelem várható forgal­mának mintegy 4,8 százalékos kiszélesedésében. — Mindezeket az eredménye­ket azért érhettük el, mert a Magyar Dolgozók Pártja teljes erővel, következetesen fellépett a jobboldali opportunizmussal szemben, mert eredményesen mozgósította a város és a falu dolgozóit a népgazdasági terv teljesítésére és túlteljesítésére, mert munkásosztályunk és az egész dolgozó nép odaadó mun­kával, kitartó erőfeszítéssel helytállt a termelés frontján. — Az 1955. évi terv végrehajtása során elért eredményekhez igen nagymértékben hozzájárult az az önzetlen baráti segítség, amelyet elsősorban a Szovjet­unió kormánya, valamint a népi demokratikus országok nyújtottak nekünk. . — A tervteljesítésben elért eredményeket, bármily jelen­tősek is legyenek, nem szabad túlbecsülnünk. Világosan kell látnunk, hogy ezek az ered­mények nagyrészt még csak az 1953. utáni visszaesés be­hozását jelentik. Nem szabad szemet hánynunk afelett sem, hogy a terv általános tel­jesítése mögött nagy hiányos­ságok és fogyatékosságok is meghúzódnak. A hiányosságok közt felso­rolta a tervteljesítés egyenlőt­lenségét, egyes iparágak el­maradását, a programszerűség és ütemesség megsértését, a kooperáció hibáit, majd kül­kereskedelmünk hiányairól szólott. Nyíltan kell beszélnünk az 1955. évi t«*w végrehajtása' so­rán mutatkozó legsúlyosabb hiányosságról: külkereskedel­mi tervünk nem kielégítő tel­jesítéséről is. Az 1355 évi terv kivitelünk jelentős emelését irányozta elő, mégpedig nem­est k a baráti, hanem a kapi­talista országokba is, hogy a növekvő importot kiegyenlít­hessük és kötelezettségeink­nek teljes mértékben megfelel­jünk. A külkereskedelmi terv teljesítése során azonban lé­nyeges eltolódások történtek: az import általában eléri és meghaladja a tervben elő­irányzott színvonalat, ugyan­akkor azonban az export — noha 1954-hez képest emelke dett — az előirányzott összeg alatt marad. — Külkereskedelmünknek erre a nem tervszerű alakulá­sára komoly figyelmet kell fordítanunk, mert a mi nép­gazdaságunknak 1956-ban is sok nyersanyagra, félkész-ter­mékre, valamint egyes gépi berendezések behozatalára lesz üksége és kötelezettségeink­nek 1956-ban is teljes mérték­ben eleget akarunk és eleget is fogunk tenni. Ehhez azon­ban egyrészt véget kell vet­nünk egyes cikkek felesleges, luxusszerű importjának, az ed­diginél sokkal takarékosabban kell gazdálkodnunk főleg a kapitalista országokból impor­tált anyagokkal és másrészt igen nagy erővel kell fejlesz­teni exportunkat nemcsak a baráti, hanem a nyugati, a közel-keleti és a tengerentúli országok irányában is. Ezután áttért az 1956. évi terv feladatainak ismer­tetésére. — 1956. évi tervünkben elő­irányozzuk a népgazdaság szo­cialista szektorának további megerősödését és kiszélesíté­sét. A mezőgazdaságban szá­molunk a termelőszövetkezeti szektor szántóterületének to­vábbi növekedésével: ezt a párt és a kormány júniusi határo­zatára, a szövetkezeti gazda­ságok eredményességének to­vábbi fokozására, a parasztok önkéntes belépésére alapozzuk. százalékkel növeljük a kőolaj feltárására irányuló kutatófúrá sokat. Harmadik döntő jelentőségű nyersanyagforrásunk, a bauxit feldolgozása alapján tervünk a timföldtermelés 15,6 százalékos és az aluminiumtömb-termeléS' 10,8 százalékos növelését irá nyozza elő. A szines fémbehozatal csők kentése szempontjából számot tevő jelentősége van a gyöngyös- oroszi ércbánya és ércdúsító üzembehelyezésének is, amely r.ek eredményeként 1956-ban megkezdjük a kinyert ólom-szín por nagyüzemi kohósítását. Az építkezések növelése, vala­mint a lakosság építőanyagszük ségletének emelkedése szüksé­gessé teszi az építőanyag-terme lés jelentős fokozását. Különösen nagy arányokban emeljük a be tananyagok előállítását, amelyek kel nehezen beszerezhető faanya­gokat is tudunk helyettesíteni. •Jelentősen kibővült kohásza­tunk hazai nyersanyagbázisa. A barna-vasérc termelését közel 12 százalékkal növeljük és -> sztálinvárosi ércelőkészítő üzem­belépése további importanyag megtakarítását vonja maga után. Kohókoksz gyártásunk a szia linvárosi kokszaié üaembelé- pése eredményeként három szorosára fog emelkedni Üzembelép a második Sztálin városi nagykohó is. Mindez lehetővé teszi a hengerelt acél termelésének 5,7 százalék kai való növelését. Villamosenergia-term elésünk is szélesedik 8,7 százalékkal, va gyis nagyobb arányban, mint az ipari termelés átlagos növeke­dése. Az energiaelosztás helyes arányait és zavartalanságát 1956-ban is szervezetten kap­csolási menetrend alapján kell biztosítani. 1956. évi tervünk nagy mér­tékben, 11,9 százalékkal növeli a gépipari termelést. A gépipari fejlődés irányát 1956-ban az szabja meg, hogy nagymértékben növeljük a újtí­pusú, magasabb műszaki szín­vonalat megkövetelő exportcé­lokra is elkalmas korszerű gépek híradástechnikai termékek és műszerek gyártását. Így például a Diesel-motorok előállítását több mint 42 százalékkal emeljük, a villamos és elektronikus mérő­műszerek gyártását több mint 21 százalékkal. Ugyanakkor az 1956. évi terv előirányozza a mezőgazdasági gépgyártás nagy mértékű fejlesztését is: az 54 ló­erős, lánctalpas traktort már so­rozatban fogjuk előállítani és le fogjuk gyártani a 25 lóerős univerzál-traktor és kukorica­kombájn 0-szériáját. 1956. évi tervünk különös súlyt helyez a gépipar egyik, évek óta beteg kérdésének, az alkatrészgyártásnak megoldá­sára. Minthogy a gépipar fejlődése döntően meghatározza vala­mennyi iparág műszaki fejlődé­sét, 1956. évi tervünkben a gép­iparban a technika különösen nagyarányú fejlesztésére törek­szünk. A szerszámgépipar terü­letén nagyfontosságú speciális gépek — forgácsoló gépek he­gesztőgépek — gyártását kezd­jük meg. Jelentős mennyiségben állítunk elő televíziós vevőket és telev ziós képcsöveket! Az összes iparágak között a vegyipar termelése emelkedik a legnagyobb mértékben, 13.8 százalékkal 1955-höz képest. Különösen nagy jelentősége van a nitrogén műtrágyatermelés több mint háromszorosára való emelkedésének, valamint annak hogy a vfegyipar 1956-ban hazai és export célokra sokkal több gyógyszert — és köztük számos rendkívül értékes új gyógyszert >— is fog előállítani. t Könnyűiparunknak csökken­tett termelése mellett teljes erő vei törekednie kell minél több jó minőségű, korszerű cikk elő­állítására. Az élelmiszeriparban a terme­lés 10,1 százalékos növelése ér­dekében előirányozzuk a rendel­kezésre bocsátott mezőgazdasági termékek és egyéb anyagok 1956. évi tervünk feladatai — A szocializmus alapjai­nak kiszélesedése kifejezést nyer abban, hogy megnő a szo­cialista szektor részesedése a nemzeti jövedelem termelésé­ben. Ez a részesedés 1956-ban 74.5 százalékot fog kitenni, szemben az 1955-ben elérendő 73 százalékkal. Az 1956. évi terv fontos feladata a nehézipar je­lentős fejlesztése, népgazdasági súlyának növelése. Ez nélkü­lözhetetlen feltétele a szo­cialista iparosítás előbbrevite- lének és a második ötéves terv szilárd megalapozásának. Míg az utolsó két év folyamán a nehézipar aránya az ipar össztermelésében csökkent, 1956-ban a nehézipar súlya növekszik és az egész szocia­lista ipar termelésének 46,5 százalékát teszi majd ki. 1356. évi tervünkben feladatul tűz­zük ki a mezőgazdasági terme­lés további növelését. Elsősorban a mezőgazdaság erősödő szocialista szektorára támaszkodva és ugyanakkor támogatva az egyéni gazdál­kodást folytató dolgozó pa­rasztok termelési lehetőségeit is, 1956-ban előirányozzuk a mezőgazdasági termelés érté­kének háromszázalékos növe­lését az 1955. évihez képest, ami — tekintettel az ezévi vi­szonylag jó terméseredmé­nyekre — komoly feladatot jelent. A mezőgazdasági ter­melés ilyen előirányzata lehe­tővé teszi — a szabadfelvá­sárlás és a szerződéses termel­tetés növekedésének eredmé­nyeként — a begyűjtés 7,5 százalékos növelését, az élel­miszeripari termelés 10,1 szá­zalékos emelését és mindezek alapján a lakosság élelmiszer- ellátásának tovább javítását. Az 1956. évi terv — központi jelen­tőségű feladatként — aktív kül­kereskedelmi egyenleget irá­nyoz elő mind a baráti, mind a kapitalista országok viszony­latában, mégpedig az év első negyedétől kezdve. 1956. évi tervünkben igen nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a műszaki színvonal ed­diginél sokkal gyorsabb emelé­sének, az új technika fokozott alkalmazásának, hogy terme­lésünk legfontosabb ágaiban minél előbb el tudjuk érni a fejlettebb országok, szín­vonalát. Elsősorban a régi termelőberendezések jobb fel­használása, másrészt új .gépek, berendezések, műszerek beve­zetése, valamint új, értékesebb és jobb minőségű termékek elő állítása révén a munka terme­lékenységét a minisztériumi iparban 4,8 százalékkal kell emelni. 1956. évi tervünk előirá­nyozza a takarékosság fokozá­sát minden téren és mindenek­előtt az anyagok felhasználásá­ban. Elsősorban az anyaghá­nyad lényeges leszállítása alap­ján a minisztériumi iparban az önköltséget 3 százalékkal kell csökkenteni. 1956-lpan a nemzeti jöve­delem jóval nagyobb részét for­dítjuk az állóalapok bővíté­sére, mint 1955-ben. A nemzeti jövedelem 1955-höz képest 6,2 százalékkal növekszik a beru­házásokra viszont 30 százalékkal többet fordítunk mint 1955-ben. A beruházások növelése elő­feltétele annak, hogy az újra­termelés a második ötéves terv folyamán megfelelő ütemben bővüljön. Ugyanakkor előirányozzuk a nemzeti jövedelem személvi fogyasztásra fordított részének oly mértékű növelését,. hogy egyrészt az ipari és építőipari munkások reálbérének emelke­dése az év folyamán elérje a termelékenység emelkedésének ütemét, és hogy másrészt a parasztság jövedelme a mező- gazdasági termelés emelkedésé­nek megfelelő arányában növe­kedjék. Végül az 1956. évi terv fon­tos feladata a baráti országok­kal való gazdasági .és műszaki együttműküdés továbbfejleszté­se és kibővítése. Olyan nemzetközi munkameg osztásra törekszünk a szocialista tábor országai között, amely mel lett az egyes országok a leggaz­daságosabb irányban fejleszthe­tik termelésüket. Ezek azok a legfontosabb fel­adatok, amelyek megvalósítását 1956. évi tervünkben biztosítani kell. Ezek a feladatók teljes össz hangban vannak pártunk és kor mányunk határozataival, s munkásosztály és az egész dol­gozó nép érdekeivel. Áz ipari termelés alakulása Népgazdaságunk döntő jelen tőségű ágában, a szocialista iparban a teljes termelés hatszá zalékos növelését irányozzuk elő. Ez a termelésemelés látszólag szerény feladatot jelent, de meg­valósítása ténylegesen nagy erő­feszítéseket igényel. Mindenek­előtt figyelembe kell venni, hogy a termelés hatszázalékos emelke dése mellett az iparban jelentős szerkezeti átalakításokat irányo­zunk elő. Amíg az utolsó két év­ben az iparon belül egyrészt a könnyűipar gyorsabban fejlődött mint a nehézipar, és másrészt a helyi- és szövetkezeti ipar fejlő­dése felülmúlta a minisztériumi nagyipar fejlődését, 1956. évi tervünk fordulatot irányoz elő a nagyipar és a nehézipar javára. A minisztériumi nagyipar ter­melése 6,8 százalékkal fog nőve kedni, míg a helyi- és szövetke­zeti iparé csak 1,6 százalékkal. A nehézipar termelése 10,1 szá­zalékkal fog növekedni, míg a könnyűipar termelése 3,8 száza­lékkal csökken. A nehézipari termelés jelentős emelésére szükség van, hogy megfelelő mértékben tudjuk ter­melőeszközökkel és berendezé­sekkel ellátni a temelés többi ágát és nem utolsósorban a kül­kereskedelmet, nem is szólva lakosságunk növekvő keresleté­ről a vas- és fémipari cikkek iránt. Miért válik szükségessé a könnyűipar termelésének csők lcentése? Elsősorban azért, mert egyes könnyűipari cikkek export­ja nem bizonyult gazdaságosnak és ezeknek a külföldről beszer­zett anyagokból előállított tér mékeknek exportcélokra való gyártását nem volna helyes to­vább folytatni. Ez jelentős im­portanyag-megtakarítást tesz le­hetővé. Ugyanakkor ruházati és más könnyűipari cikkekben Igen jelentős készletekkel rendelke­zünk és így a könnyűipar csök­kentett termelése mellett is nagy­mértékben tudjuk javítani a la­kosság ellátását könnyűipari termékekkel. A nehézipar viszonylag magas előirányzatának teljesítése és általában egész ipari termelési tervünk végrehajtása különösen azért követel nagy erőfeszítéseket mert a növekvő termelést a ren­delkezésünkre álló korlátolt nyersanyagforrásokból kell táp­lálni. Nyersanyagbázisunk fejlő­dése éveken át elmaradt az ipa­rosítás gyors üteme mögött és az utolsó két évben a nehézipar­ra fordított beruházások elégte­lensége még növelte ezt az elma­radást. • Ezért 1956-ban különös gondot fordítunk azon iparágak termelésének foko­zására, amelyek az ipar többi ágát nyersanyagokkal, illetve félkész-termékekkel látják el. A szénbányászati termelést 7—8 százalékkal kell emelnünk, ugyanakkor a széntermelésen be lül növeljük egyrészt a fekete szén arányát, másrészt a szén átlagos kalóriaértékét. A kokszol ható szén termelését 1955-höz képest 18 százalékkal emeljük. Különös súlyt helyezünk a szénbányászatban a rendelkezésre álló gépi berendezések jobb ki használására és a gépesítés foko zott ütemben való megvalósító sára. A millszekundos robbantá­sok alkalmazását 21 százalékkal növeljük. Másik nagyfontosságú alap anyagunk, a kőolajnak termeié sét 1956-ban 6,6 százalékkal emeljük. Ugyanakkor közel 40 jobb felhasználását, a még min­dig jelentős anyagveszteségek csökkentését, a kihozatal arányának javítását, elsősorban cukor és a növényolajgyártás területén. Tervünk az ipari termelés egész területén előirányozza a műszaki színvonal jelentős ö- velését, a fejlett technológiai eljárások széleskörű beveze­tését és az új technika foko­zott alkalmazását. Elsősorban ez alapozza meg a munka termelékenységének 4,8 izázalékok emelését. A . műszaki színvonal emelésé­nek együtt kell járnia a fokozott anyagtakarékossággal, a fajla­gos anyagfelhasználás javításá­val, a selejt csökkentésével. Min den iparágban az önköltség anyaghányadának jelentős csök­kentését irányozzuk elő, ami meg alapozza az ipari termékek ön­költségének átlagosan 3 száza­lékkal való leszállítását. Az ipari termelés terén kitű­zött feladatok nem könnyűek, tel jesítésük és túlteljesítésük egyik legfontosabb feltétele abban áll, hogy fokozzuk a termelés szer­vezettségét, ütemességét és prog ramszerűségét, gondoskodjunk a kooperációs tervek pontos kidol­gozásáról és betartásáról. Mezőgazdaságunknak saját erejéből kell kielégítenie a gyors ütemben növekvő igényeket 1956. évi tervünkben igen nagy súlyt helyezünk a mező- gazdaság fejlesztésére. Mindent el kell követnünk, hogy mezőgaz daságunk a gyors ütemben nö­vekvő igényeket saját erejéből ki tudja elégíteni, mert lehetetlen nagy mennyiségű kenyér- és ta­karmánygabona importhoz folya modni, mint ahogy ez ebben az évben történt. Az 1956. évi tervben a mező- gazdasági termelés 3 százalé­kos növelésének elérésére a legfontosabb növényfajták át­lagtermését és az állattenyész tés hozamait is magasabb szín­vonalon irányozzuk elő, mint amit akár az utolsó öt év, akár a felszabadulás előtti tíz év átlagában elértünk. Ez erősen feszített feladatot je­lent. Ugyanakkor azonban tuda tában kell lennünk annak, hogy még a termelés ilyen növekedése mellett is több cikkben csak szű kösen tudjuk fedezni a szükség leteket és hogy azok a termés átlagok és hozamok, amelyek el érése számunkra nehéz feladat nak tűnik fel, sokkal alacsonyab­bak, mint azok, amelyeket egész sor fejlettebb agrotechnikával rendelkező ország — köztük Csehszlovákia és a 'Német De­mokratikus Köztársaság — évről évre elér. Ahhoz, hogy a kenyérgabona­ellátást saját erőnkből biztosít suk, mindenekelőtt szükség van a kenyérgabona vetésterületének az ideihez ké­pest mintegy 150 000 katasz trális holddal való növelésébe. Növeljük a napraforgó vetésterii letét is mintegy 40 000 katasz trális holddal, hogy megkönnyít sük a lakosság zsiradékszükség­letének kielégítését és hogy ex port célokra is több napraforgó olajat adhassunk. A rizs vetés területét viszont — tekintettel az évek óta rizzsel bevetett földek egy részének kimerülésére — 7500 katasztrális holddal csök­kentjük, ami lehetővé teszi az ésszerű rizs vetésforgóra való át térést és a legöregebb gyomos rizstelepek kikapcsolását. Állattenyésztésünk fejlesztését kizárólag a hazai takarmánybá zisra építjük fel. Ezért kukorica vetésterületét az ez évi magas szinten tartjuk, és a szálastakar mányra fordított területet mint egy 160 000 katasztrális holddal növeljük. Ugyanakkor állatállo mányunk alakulását összhangba hozzuk a rendelkezésre álló ta­karmányalappal. Az 1956. évi tervünk különö­sen nagy súlyt helyez a mezőgazdaság szocialista szék torának fejlesztésére, ez évben már megmutatkozott termelési fölényének további megszilár­dítására. Az állami gazdaságok és a tér melőszövetkezetek termésátlagai és hozamai lényegesen meg fog ják haladni az egyéni gazdaságo két. Az értékesítési előirányzatai' szerint az állami gazdaságok 1956-ban 7,9 százalékkal több kenyérgabonát, 39 százalékkal több vágó- és hízómarhát, 28 százalékkal több vágóbaromfit és 29 százalékkal több tejet fognak a lakosság ellátására és részben export célokra átadni, mint 1955-ben. Az 1956. évi terv előirányozza a termelőszövetkezetek fokozott állami támogatását. A termelő szövetkezetek 21 százalékkal többet fognak beruházási cé­lokra fordítani, mint 1955-ben és ezenkívül 50 százalékkal több közép- és rövidlejáratú hitelt kapnak. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek messzeme nő támogatása mellett 1956-ban is jelentős segítséget nyújtunk az egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztoknak, hogy tér melési lehetőségeiket — ameny nyire csak lehet — ki tudják használni. — A mezőgazdasági termelés előirányzott növelését csak ab bán az esetben lehet megvalósí­tani, ha a mezőgazdaság ren­delkezésére bocsátjuk azokat a gépeket, növényvédő- és gyom irtó szereket, különféle mű­trágyákat, amelyek meg alapoz­zák a korszerű agro- és zootech nikai módszerek minél szélesebb körű alkalmazását. — A nehézipart, elsősorban a gépipart és a vegyipart — úgy kell fejlesztenünk, termelési programját úgy kell előirányoz­nunk, hogy a mezőgazdaságot a szükséges termelőeszközökkel mi nél nagyobb mennyiségben és minél jobb minőségben zavarta­lanul eltudja látni. — 1956-ban a mezőgazdaság összesen 673 millió forint ér­tékű gépet fog kapni, ebből 304 arató-cséplő gépet, 1500 kulti vátort és 3759 traktort, ezeknek mintegy fele univerzál-traktor lesz, amiben mezőgazdaságunk­nak különösen nagy hiánya van. A mezőgazdasági termelés ál­talános emelkedésénél jóval nagyobb arányban fog növe­kedni 1956-ban a mezőgazda­ság árutermelése. Az állami szervek által be­gyűjtött termékek mennyisége összesen — búzavagonra át­számítva — el fogja érni a 727 000 vagont, szemben az 1955. évi 676 000 búzavagon nal. Ennek az emelkedésnek legnagyobb része a hús, tej, és a tojás begyűjtésére esik. Közlekedés éshírkőzlés Az ipari és a mezőgazdasági termelés emelkedéséből kifo­lyólag megnőnek a közlekedés 1956. évi szállítási feladatai. Különösen az áruszállítás emelkedik, 4,7 százalékkal. Minthogy az áruszállítások legnagyobb részének terhe to­vábbra is a vasutakra neheze­dik, tervünk elsősorban a vas­utak teljesítőképességének az előző éveknél nagyobb arányú növeléséről gondoskodik. 1956-ban összesen 440 kilo­méter sínt cserélnek ki ,szem­ben az 1955. évi 300 kilomé­terrel és az 1954. évi 182 kilo­méterrel. Több, mint 30 száza­lékkal növeljük az önműködő térközbiztosító berendezéssel ellátott -főútvonalak hosszát. A gördülő anyagállományt 55 új mozdonnyal, 85 új személyko­csival és 1150 új teherkocsival növeljük. A műszaki fejlődés szempontjából nagy jelentősé­ge van annak, hogy 20 Diesel­mozdonyt és 5 új villamosmoz­donyt helyezünk üzembe. — 1956-ban 1680 új teher­gépkocsit bocsátunk a közle­kedés rendelkezésére, ami le­hetővé teszi, hogy a tehergép-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents