Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-17 / 269. szám

Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka dolgozó parasztoknak a száma >— elsősorban a termelőszövet­kezetekben —, akik nagy lelke sedéssel keresik az új módsze­reket, amelyekkel nagyobb ter­mést lehet elérni. A ke*iyérgaí>ona-vetés — országos agy — A kenyérgabonavetés — a jövő évi kenyerünk biztosí­tása 1— nemcsak az egyes dol­gozó parasztoknak és egyes termelőszövetkezeteknek az ügye, hanem országos ügy, ezért a Minisztertanács fel­szólít minden dolgozó parasz­tot, termelőszövetkezeti tagot a kenyérgabonavetéstervek ma­radéktalan teljesítésére. — Engedjék meg, hogy a kormány nevében köszönetéi mondjak a termelésben élen­járó, az állampolgári kötele­zettségüket becsületesen telje­sítő termelőszövetkezetek tag­jainak, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, az álla­mi gazdaságok és gépállomá­sok kiváló dolgozóinak. (Hosz- szantartó, lelkes taps.) — Bár mezőgazdasági ter­melésünk tagadhatatlanul fej­lődött, elbizakodottságra sem­mi okunk nincs, mert a mező- gazdaság fejlődésének üteme elmarad az iparétól és mert a mezőgazdaság még nem tud­ja megfelelően kielégíteni a mezőgazdasági termékekben mutatkozó növekvő szükség­letet. Ezért a Minisztertanács úgy véli, nemcsak hogy csök- kentenünk nem szabad a me­zőgazdasági termelés fejlesz- ése érdekében kifejtett erő­feszítéseinket, hanem tovább kell növelnünk azokat. — Iparunk segítségével — a mezőgazdasági termelés fej­lesz léséhez egyre gyorsabb ütemben tudunk biztosítani — és biztosítunk is — a korszerű követelményeknek megfelelő gépeket és anyagokat. • A termelőszövetkezetek ter­mésátlaga a folyó évben búzá­ból már 19 százalékkal, rozsból 25,4 százalékkal, őszi árpából 10,2 százalékkal haladta meg az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztok termésátlagait. A továbbiakban Hegedűs elvtárs a gépesítésről, a mű­trágyagyártásról és a vegysze­res gyomirtásról beszélt, majd megállapította: — A magyar kormány a szo­cialista iparosítás eredmé­nyeire támaszkodva el kívánja érni, hogy a magyar mező- gazdaság túlszárnyalja a fel- szabadulás előtti legmagasabb termelési színvonalat és az egy főre és egy hektárra eső ter­melési érték elérje a hazánk­hoz hasonló természeti adott­ságokkal rendelkező fejlett or­szágokét. Gyorsabban kell előrehaladnunk a mezőgazdaság szocialista átszervezésében — A mezőgazdaság fejlesz­tése érdekében gyorsabban kell előrehaladnunk a mezőgazda­ság szocialista átszervezésében Már eddig is bebizonyosodott hogy a technika jelenlegi szín­vonalán a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek 1—2 év alatt le tudják gyűrni a kezde­ti akadályokat. — Dolgozó parasztságunk látva a termelőszövetkezetek javuló gazdálkodását, egyre in­kább magáévá teszi a belépés gondolatát. Ezt bizonyítja a termelőszövetkezeti mozgal­munk fejlődésének lendülete. — A Minisztertanács, kö­vetve a párt útmutatásait, hatá­rozott és gyakorlati intézkedé­sekkel segíti a falu új életének bátor úttörőit. — Segíteni a termelőszövet­kezeti parasztokat, de ugyan­akkor biztosítani azt is, hogy az egyénileg gazdálkodó dol­gozó paraszt — aki még nem szánta rá magát a szövetkezeti életre — megkapjon minden a termeléshez szükséges esz­közt és anyagot és megtalálja számítását a mezőgazdasági termelésben, ez a mezőgazda- sági termelés fejlesztésének, a mezőgazdaság egészséges ala­pon történő szocialista átszer­vezésének egyik legfontosabb alapelve. Az ország felemelke­désének érdekében ennek meg­valósítását népi demokratikus kormányunk egyik legfonto­sabb kötelességének tartja. A* 1956-os népgazdasági tervről — A kormány ezeknek az iparban és a mezőgazdaságban előttünk álló feladatoknak fi­gyelembevételével dolgozta ki az 1956-os népgazdasági ter­vet, amelyet az országgyűlés külön napirendi pontként meg­tárgyalt. Az 1956-os népgazda­sági terv feladatul tűzi ki a nemzeti jövedelem 6,2 százalé­kos növelését, amelyet úgy ér­hetünk el, hogy az ipari terme­lést ez évihez képest 6, ezen be­lül a minisztériumi ipar ter­melését 6,8%-kal a mezőgazda- sági termelést pedig mintegy 3 százalékkal emeljük. A nemzeti jövedelem tervezett növelése lehetőséget ad arra, hogy tovább javítsuk a dolgo­zók életkörülményeit, növel­jük beruházásainkat és jelen­tős összegekkel csökkentsük külföldi tartozásainkat. — Az 1356. évi népgazdasági tervjavaslatban magunk elé tűzött irányszámok megvaló­sítása nem könnyű, de végre­hajtható feladat. Erőink növe­kedőben vannak és e felada­tok végrehajtásában is bizton támaszkodhatunk dolgozó né­pünkre. Az országgyűlés elé terjesztett tervjavaslatban cé­lul kitűzött feladatok végre­hajtásával megtesszük az első lépéseket a második ötéves terv végrehajtásához, amely­nek eredményeként — pártunk III. kongresszusának határo­zata szerint — a „jelenleg el­maradt mezőgazdaság felzár­kózik a szocialista iparhoz, a népgazdaság egészében ural­kodóvá válik a termelés szo­cialista rendje, általánosan éivényre jut népgazdaságunk­ban a szocializmus gazdasági alaptörvénye. Mindezzel lerak­juk a szocializmus alapjait or­szágunkban.“ — A Minisztertanácsot vala­mennyi intézkedésénél — amelyet népgazdaságunk fej­lesztése, az ipar és a mező- gazdaság termelésének foko­zása érdekében tett — az a eél vezette, hogy a népjólét emeléséhez szilárd alapot te­remtsen. A Minisztertanács az életszín­vonal folyamatos emelését igyekezett egyeztetni fejlődé­sünk távolabbi céljaival. A népjólét növekedésével együtt olyan színvonalon akarjuk tar­tani beruházásainkat, amely lehetőséget ad az ipar és a mezőgazdaság gyors fejleszté­sére. Éljünk jobban, de ne úgy, hogy megegyük és felél­jük a jövőnket. gának zavartalan ellátását és a mezőgazdasági termékek terve­zett kivitelét nem biztosítják. Szükséges, hogy az állam ke­zében a kötelező begyűjtéssel biztosított mennyiségnél na­gyobb készletek, több búza, zsír, tej és más fontos élelmi- szeripari és mezőgazdasági ter­mék álljon rendelkezésre. — A szervezett állami sza­badfelvásárlás rendszere — a szabadpiaci forgalom fenn­tartása mellett — egy­aránt kedvező mind a dolgozó parasztságnak, mind a mun­kásosztálynak, egész dolgozó népünknek. A dolgozó paraszt­ság szabadfelvásárlás kereté­ben az államnak eladott mező- gazdasági termékeiért olyan összegeket kap, amelyek a ter­melés fokozására, új eddig nem alkalmazott agrotechnikai és termelési módszerek beve­zetésére ösztönöznek, gazdasá­gossá teszik a többletmunkát. Gondoljunk csak arra, hogy az állami szabadíelvásárlás kere­tében a búzáért 280, a kukori­cáért pedig 240 forintot ad az állam, tehát lényegesen töb­bet, mint amennyi a dolgozó parasztság termelési költsége. Az állami szabadfelvásárlás rendszere ebben az évben je­lentős sikereket hozott. Míg. ta­valy a begyűjtésen felüli alig 3000 vagon kenyérgabonát vá­sároltunk fel, az idén az első tíz hónapban 28 000 vagont vá­sároltunk. — Nem kisebbek az eredmé­nyek a sertéshizlalási szerző­déskötésnél sem. Ez év október 1-től a jövő év szeptember 30-:g történő át­adásra eddig több mint 540 000 hízottsertést kötöt­tünk le, háromszor annyit, mint az elmúlt év hasonló Időszakában. — Az élelmiszerellátás terén ez évben még nem tudtuk tel­jes mértékben kielégíteni a hús iránti keresletet, noha a központi készletekből — első­sorban Budapesten — a múlt évinél nagyobb mennyiséget hoztunk forgalomba. Átmeneti nehézségek jelentkeznek a zsírellátásban is. Enyhítésére jelentősebb mennyiségű étola­jat hoztunk forgalomba. A szerződéses hizlalás szám­szerű növekedése lehetőséget fog adni az államnak arra, hogy fokozatosan javítsa a városok ellátását sertéshús­sal, zsírral és különböző hús­termékekkel. — A lakosság egyéb mező- gazdasági termékekkel való el­látásának további javítása ér­dekében kormányunk nagy erőfeszítéseket tett a zöldség- termelés fokozása és a zöld­ségkereskedelem megjavítása érdekében. A piaci árak ala­kulása azt mutatja, hogy ezek az erőfeszítések eredményesek voltak. Megfelelő mennyiségű és minőségű és a tavalyinál ol­csóbb zöldség állt és áll a la­kosság rendelkezésére. Meg kell azonban mondanunk azt is, hogy zöldségkereskedel­münkben még mindig sok a bürokratikus vonás, nagyon drága a szállítás, sok a romlás, ami indokolatlanul drágítja a városokban a zöldségtermékek árát. — Az idei jó gyümölcster­més lehetővé tette, hogy a vá­rosok lakossága nagy mennyi­ségben és olcsón jusson gyü­mölcshöz. Csupán az állami kereskedelem ez év felső há­romnegyedévében — a múlt év azonos időszakához viszo­nyítva — mintegy 50 százalék­kal több gyümölcsöt hozott forgalomba. A termelők által felhozott zöldség- és gyümölcs- félék együttes mennyisége több mint 20 százalékkal haladta meg a tavalyit, a gyümölcs­árak is jelentősen csökkentek az elmúlt évihez viszonyítva. — Komoly javulás van a la­kosság ipari termékkel való el­látásában is, amely 1—2 cikk­től eltekintve, úgyszólván za vartalan. Az állam jelentős mennyiségű ipari árukészlettel rendelkezik. A szocialista ke­reskedelemben lévő készletek ez év október 1-én 12 milliárd forintot tettek ki. Ez másfél- szerese az elmúlt év október 1-i készletnek. Iparunk fejlesz­tése lehetővé teszi, hogy tovább javítsuk az iparcikkek válasz­tékát és biztosítsuk a lakosság jó ellátását. — Az életszínvonal alakulá­sában igen nagy jelentőségű országunkban, a fogyasztási termékek forgalmán kívül, a lakáshelyzet. Lakáshelyzetünk, különö­sen a nagy ipari városokban, nem kielégítő és még sok ezer dolgozó család él rossz lakás körülmények között Budapest­ien, Miskolcon, Ózdon és több ipari városban is. A kormány nagy erőfeszíté­seket tett és tesz azért, hogy meggyorsítsa és olcsóbbá te­gye a lakásépítést. Az újon­nan épülő lakások számának növelése érdekében nemcsak a beruházások összegét nö­veljük mintegy hetven száza­lékkal. hanem csökkentjük az épülő 2—3 szobás lakások számát, hogy ilymódon át­menetileg több 1 szoba-kony- hás lakást építve, növelni tudjuk a megépített lakások számát és hogy ily módon mi nél több családot tudjunk minél rövidebb idő alatt la­káshoz juttatni. A lakásépítés növelésére irányuló erőfeszítésünket mu­tatják a következő számok: Budapesten az elmúlt évben isszesen 4200, 1955-ben 5750 akás épült. 1956-ban pedig érveink szerint csupán állami erőből több mint 6000 állami lámogatással és magánerőből ledig mintegy 3500 lakást, azaz tözel 10 000 lakást építünk. Ezután Hegedűs elvtárs az egészségügy terén elért ered- nényeinket ismertette. A továbbiakban kulturális térdéseinkről szólva oktatás­igyünk, a könyvtárak és az rodalom kérdéseiről beszélt, najd így folytatta: Rákosi Mátyás és Hegedős András elvtársak fogadták a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára és Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke fogadta a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét, amelyet N. M. Pe- gov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének titkára vezetésével a Magyar Népköz­társaság országgyűlésének meghívására érkezett hazánk­ba, és meleghangú, szívélyes beszélgetést folytattak a kül­döttség tagjaival. A beszélgetésen részt vett Gerő Ernő, a Magyar Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese és Rónai Sándor, a Magyar Nép- köztársaság országgyűlésének elnöke. Jelen volt a beszélgetésen J. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának küldöttsége kedd este a Magyar Állami Operaházban megtekintette a „Bihari nó­tája“ című balett előadást. juk, hogy ez a két feladat nem csak nem ellentétes egymás­sal, hanem egyenesen feltéte­lezi egymást. — A Minisztertanács a to­vábbiak során is harcol a bürokratizmus ellen azért, hogy eddigi rendelkezéseinket további hatékony intézkedések kövessék az ügyvitel és a munkamódszerek megjavítása terén. Még mindig sok az uta­sítás, a papíros a különböző kimutatások, nyilvántartások, jelentések bekérése, amelyeket a kérő szervek sokszor fel sem használnak. Az ilyen felada­tok elvonják az apparátust mindennapi munkájától, a dol­gozók ügyeinek tényleges inté zésétől. A lélektelen bürokratikus ügyintézés elleni harcnak lé­nyegében az állami fegyelem megszilárdulását, az állami munka megjavítását kell eredményeznie, ami álla­munk további erősítésének döntő kérdése. A lakosság ellátásáról —Országunkban a népjólét fellendítésének egyik sarka­latos előfeltétele a lakosság zavartalan ellátása mezőgaz­dasági termékekkel. Amint a képviselő elvtár­sak előtt ismeretes, a mező- gazdasági termékek kötelező begyűjtéséből származó meny- nyiségek az ország lakossá-“ Feladataink sikeres elvégzéséhez tovább kell erősítenünk népi államunkat — Azoknak a feladatoknak a sikeres elvégzéséhez, ame­lyek a népgazdaság, a kultúra és a tudomány területén előt­tünk állnak, tovább kell erő­sítenünk népi államunkat. Erősítenünk kell szocialista hazánk külső és belső bizton­ságát szolgáló szerveinket: a néphadsereget, az államvé­delmi és rendőri szerveket is. — Tovább kell javítanunk az állami munkát, államszer­vezetünk minden láncszemé­ben. E munkában az az elv vezeti a kormányt, hogy szo- cialistá államszervezetünkben az államhatalom és az állam- igazgatás helyi szervei széles hatáskörrel rendelkezzenek, lehetőségük nyíljék a helyi ön- tevékenység, kezdeményezés kibontakoztatására; ugyanak­kor érvényesüljön a szilárd központi vezetés, amely bizto­sítja a nép egységes hatalmá­nak megvalósulását, az orszá­gos és a helyi érdekek össz­hangját, azaz biztosítja azt, hogy a helyi szűk szempontok és érdekek ne érvényesülhes­senek az egész nép érdekeinek rovására. — Ennek az elvnek értel­mében növeltük az elmúlt fél évben helyi államhatalmi és állam- igazgatási szerveink hatáskö­rét, mert a legnagyobb hiba nálunk az ügyek intézésének túlzott központosításában volt és van bizonyos mérték­ig még ma is. Figyelmünket az előttünk álló időszakban a járási, városi és községi tanácsok jogkörének növelésére kell elsősorban for­dítani. — Tovább növeljük a taná­csi szervek önállóságát, de ugyanakkor tovább erősítjük a központi vezetést is. Úgy lát­—- Egész állami munkánk alapja a szocialista törvényes­ség, jogszabályaink szigorú be­tartása és betartatása. Törvé­nyeinkben, jogszabályainkban a dolgozó nép akarata jut ki­fejezésre: a törvényeket és egyéb jogszabályokat az or­szággyűlés, illetőleg az al­kotmányban erre felhatalma­zott szervek alkotják. — Az elmúlt évben — a Ma­gyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének márciusi határozata előtt — gyakran előfordult, hogy állami szer­veink meghátráltak az úgyne­vezett népszerűtlen feladatok megoldása elől, azaz nem kö­vetelték meg olyan jogszabá­lyok végrehajtását, amelyek egész társadalmunk számára feltétlenül hasznosak, egyes rétegek, vagy személyek, leg­többször a hanyagok, a mun­kakerülők, a spekuláns elemek számára természetesen kelle­metlenek. Ennek a megalkuvó, az állami fegyelmet súlyosan sértő gyakorlatnak kezdünk véget vetni és következetesen érvényt szerezni jogszabá­lyaink előírásainak. Jobban megköveteljük — dolgozó né­pünk érdekében — az állam- polgári fegyelem betartását. — Ugyanakkor kezd fellép­ni a szocialista törvényesség megsértésének egy másik, rendkívül káros formája. Egy­re gyakrabban találkozunk olyan esetekkel, amikor egyes végrehajtó bizottságok és más állami szervek megsértik s szocialista törvényességet. Nem engedhetjük, hogy tör­vényeinket bárki is semmibe vegye, vagy csak részben hajt­sa végre. Nem tűrhetjük, hogy államapparátusunk bármelyik szerve megsértse szocialista tör­vényeinket. Az ilyen magukról megfeled­kezett emberekkel szemben a legszigorúbban kell fellép­nünk, mint ahogy már eddig is eltávolítottunk egynéhány tanácsfunkcionáriust ,aki meg­sértette a szocialista törvé­nyességet. Államunkban sen­kinek sincs olyan kiváltsága, hogy önkényeskedjék és túl-dületlenül tovább folytatja tegye magát törvényeinken. Ezért nem tűrtük és a jövő­ben sem fogjuk megtűrni ál­lamapparátusunkban az önké­nyeskedő, törvényeinket és rendeleteinket megszegő ele­meket. — Államunk külső és belső biztonságát, a társadalmi tu­lajdont védő és a szocialista együttélést szabályozó törvé­nyeink megsértőivel szemben továbbra is keményen fogunk eljárni, mert egy pillanatra sem hagyhatjuk figyelmen kí­vül, hogy társadalmunkban, bár jelentősen csökkentettük a bűnözést, de még korántsem számoltuk fel azt. Nem feled­kezhetünk meg arról, hogy a letűnt úri Magyarország kü- ’önböző rendű és rangú képvi­selői, az osztályellenség első­sorban a kulákok közül szá­mosán támadják állami és tár­sadalmi rendszerünket. A szo- ■ialista törvényesség azonban megköveteli, hogy másképpen bíráljuk el azoknak a dolgo­zóknak az ügyét, akik egész életükben becsületesen dol­goztak, de valamilyen kisebb jelentőségű ügyben egy ízben megsértették a népi demokrá­cia rendelkezéseit. Ügyészi szer veink és bíróságaink egy része nem tesz elég különbséget az ilyen kisebb jelentőségű, tehát a társadalom szempontjából ke­vésbé veszélyes ügyek és a meg rögzött bűnözők, illetve népi demokráciánkkal szemben álló tudatos osztályidegen ellenséges elemeknek a társadalmat súlyo­san veszélyeztető bűntettei kö­zött. — Változtatni akarunk ezen a helyzeten. Ezért a Miniszter- tanács törvénytervezetet ké­szül beterjeszteni az ország- gyűlés, illetve az Elnöki Ta­nács elé a járási, városi és községi tanácsok mellett mű­ködő szabálysértési bizottságok felállításáról, amelyek felha­talmazást kapnának arra, hogy a jelenlegi szabálysértési ügyeken túl, az olyan kisebb jelentőségű ügyekben bírságo­lást alkalmazzanak, amelyek­ben eddig a bíróságok ítélkez­tek. — Ugyanakkor intézkedni kívánunk, hogy az állami gazdasági és társadalmi szer­vek fokozott erőfeszítéseket tegyenek dolgozó népünknek a szocialista jogrend megtar­tására, törvényeink, jogszabá­lyaink tiszteletben tartásara irányuló nevelése érdekében — A Minisztertanács köz­ponti kérdésként foglalkozik az állami munka minden szintjén az ellenőrző tevékeny­ség megjavításával. Az ellen­őrzési munka megjavítása ér­dekében szerveztük meg az Állami Ellenőrzés Miniszté­riumát, amely a kormány köz­ponti ellenőrző szerve. Ezen­túl valamennyi állami és vál­lalati szervünk vezetőjére is fokozott felelősség hárul az ellenőrzés megjavítása és eredményesebbé tétele terén. — A Minisztertanács ren-

Next

/
Thumbnails
Contents