Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1955-11-01 / 256. szám
1955. NOVEMBER 1. NAPLÓ A sertésbeadás teljesítése az aparhanti gazdákra is kötelező •• Unnepségeh a Komszomol megalakulásának 37. évfordulója alkalmából Több mint 100 mázsa hízottsertéssel tartoznak a nép államának az aparhanti gazdák. Felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges ez? Miért van Aparhantoi 35 gazda hátralékban, mikor a leszállítás határideje már régen (lejárt? Ez év januárjában 4, februárban 1. márciusban 17 Dobos János 11 holdas gaz dának még 1953-ró’ Is van sertés hátraléka. Az idei sertésbeadásával együtt összesen 355 kiló sertéssel adós. A községi begyűjtési előadó szinte örömmel ■újságolta, hogy most már sikerült elérni, hogy a gazda beál ít sa azokat a hízónak valókat, amelyeket már ez év első negyed évben le kellett volna adnia. Nem tételezhető fel, hogy egy 11 holdas gazdának ne legyen sertésállománya. Nem Erről nincs is szó. Volt és van Dobos Jánosnak sertése csak különö; agyafúrtsággal úgy játszotta ki a begyűjtést hogy anyakocákat tartott. Kis malac mindig volt az ólban, de a fias és a hasas ko; ákat nem lehet adóság fejében elvinni. így aztán csak a malacok és az adóság gyarapodott. Végül felébredt a begyűjtés, hogy ennek nem lesz jó vége és sikerült végre rábirniok a gazdát 3 süldő hízóba állításra. Sebestyén Antal 5 darab sertéssel adós. 10 fíold földje van. de nem nevel egy malacot sem. Ö saját maga sem vág, hogy ne kelljen beadni. Ezt a módszert nyugodtan ü.zi már éveken keresztül, de nemcsak e téren, hátralékban van még 80 mázsa májusi morzsolt kukorica beadással is. E két gazdán kívül sajnos mé-, „nagyon sokat lehetne megemlí teni, akik nem törődnek a beadással, a saját földjükkel, inkább kiadják részes megművel- lésre. Mit.tgtt eddig a tarthatatlan helyzet felszámolásáért a be gyűjtési hivatal és a községi tanács. Röviden szólva, semmit. Hat hónapja már, hogy a begyüj táisi hivatalnak nincs kinevezett megbízottja. A járási begyűjtési hivatal jól tudja ezt, mégis csak arra tett ígéretet, hogy november 1- Vel kapnak begyűjtés; megbízo*- tat. Igaz voltak időközben be gazda nem teljesítette hizott- sertésbeadási kötelezettségét. A hátralék még a mai napig is fennáll. A helyi begyűjtési híva tál a hivatalos felszólításon kívül semmit nem tett annak érdé kében, hogy rendezzék ezt a lehetetlen helyzetet. gyűjtési megbízottak rövidebb hosszabb időre, azok azonban nem törődtek a 35 hátralékos gazdával. Kisebb és nagyobb gondjuk volt az, hogy leellenőrizzék a gazdákat, vajon be- állította-e a 3 hónap múlva le A Bonyhádi Cipőgyár DISZ- szervezete november 7 tiszteletére az éves terv határidő előtti teljesítéséért, a második ötéves terv előfeltételeinek megteremtéséért áll versenyben. Vállalatunk közel 300 ifjúmunkása az eddigi versenyszakaszokban is kiváló eredményeket ért el. Soraink között számos kitüntetett ifjúmunkás van, akik nemcsak meny- nyiségi, hanem minőségi munkával is élenjárnak. Ifjúmunkásaink eddigi eredményeire és öntudatára támaszkodva a következő vállalásokat tesszük: X. Éves tervünket december 21-re befejezzük. 2. Az ifjúmunkások között munkamódszerátadást szervezünk. Vállalatunknak ezidő szerint két okleveles sztahanovista, kilenc „Kiváló Dolgozó“, Szombaton este Szekszárdo.i a Pártoktatás Házában Tarjányi Sándor elvtárs az MDP K. V. munkatársa többszáz hallgatónak előadást tartott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségéről, nemzetközi hatásáról. Részletesen elemezte a szocialista tábor erősödését, az imperiaadásra beütemezett hízónak valót. — Kellene valamit tenni — mondotta a tanácselnök, Kajos Zsígmond elvtárs. — Tarthatat lan ez a,helyzet. Idáig semmit sem tettünk — folytatta tovább őszintén. Ez az őszinte önkritika azonban vajmi keveset segít Aparhanton a begyűjtés helyzetén. Hasonlóan dolgozik a begyűjtési állandó bizottság. Igaz elnöke Cseri Lajos mindig elké- szítj tanácsülésre a beszámolót és nagy általánosságban vázolja a begyűjtés helyzetét, őszintén szólva Cseri Lajost nem nagyon érdekli a begyűjtés, ö tsz-tag, egy „Szakma Kiváló Dolgozója“ és egy kétszeres „Szakma Kiváló Dolgozója“ van az ifjúmunkások közül. Kitüntetett ifjúmunkásaink vállalják, hogy munkájuk területén patronálják a gyengébben teljesítő ifjúmunkásokat. 3. Ifjú sztahanovistáink és kitüntetett dolgozóink számára a DISZ-szervezeten belül további fejlődést kívánunk biztosítani és erre a célra felhasználjuk az üzemi műszaki könyvtárat. Emellett jó nevelőmunkával elérjük, hogy az üzemünkben folyó szakoktatásról egyetlen fiatal sem fog lemorzsolódni. Gondoskodunk arról is, hogy a fiatalok felkészülve jelenjenek meg az oktatáson. 4. Valamennyi üzemrészben az ifjúmunkások között lista országok munkásmozgalmainak fellendülését, mint az Októberi Forradalom terméke nyitó hatásának következményeit A Magyar Tanácsköztársaságról szólva, Tarjányi elvtárs megemlé kezett a szekszárdi direktóriumról, a szekszárdi dolgozók harcának eredményeiről is. neki nincs beadása, hogy a többi mit csinál, nem törődik v“lc. Ezt a nótát fújják a tanácstagok is. A 29 tanácstag közül 16 tsz-tag, 8 egyéni gazda a többi pedig egyéb. A tsz-ta- goknak és az egyebeknek nincs beadásuk, az egyéni gazdák pedig azt mondják, hogy „írják a többihez.’’ Ideje lenne már legalább az év befejezése előtt 2 hónappal a begyűjtés; szerveknek és a községi tanácsnak arra gondolni, hogy legalább év végéig rendezzék a begyűjtés helyzetét. —y—a— megszervezzük a párosversenyt. Egyes műszakokban és futószalagokon a kulcshelyen dolgozók egymást hívják ki párosversenyre a minőségi munka megjavítása céljából. Ennek alapján 0,6 százalékról 0,4 százalékra fogjuk lecsökkenteni, a selejtet. 5. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében a késéseket felére csökkentjük. 6. Az anyagtakarékosság és az önköltségcsökkentés területén vállaljuk, hogy a sztahanovista szinten előírt 3 százalékos anyagmegtakarítást valamennyi fiatal dolgozó eléri. 7. A minőségi munka további megjavítása céljából „minőségi őrjáratot“ szervezünk. Valamennyi munka-műveletnél ügyelünk a hibamentes termékek gyártására . 8. Versenyt indítunk „Az üzem legjobb ifjúmunkása“ cím elnyeréséért. Valamennyien tudjuk, hogy vállalásaink teljesítésével elősegítjük a Második ötéves Terv sikeres beindítását és hozzájárulunk a magyar nép életszínvonalának további emelkedéséhez. Réti János DISZ-titkár. Miklós Kálmán termelési felelős. Miért nem alkalmazzák a törvény szigorát? A Második Ötéves Terv előfeltételeinek megteremtéséért II Bonyhádi Cipőgyár DiSZ-szervezetének versenyvállalása november 7 tiszteletére Előadás Szekszárdim a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról SZEKSZARD A lenini Komszomol megalakulásának 37. évfordulóját ünnepelte Szekszárd ifjúsága vasárnap este az Április 4. Kultúr- otthonban. A terem zsúfolásig megtelt, amikor Pánczélné a Vá rosi DISZ VB. nevében megnyit) szavait elmondta. Egy szavalat után Mátai László, a DISZ K. V. Előadó Irodájának tagja mon dott ünnepi beszédet, amelyben a Komszomol 37 éves építő mun káját, a polgárháború és az in tervenció, valamint a Nagy Honvédő Háború idején a szovjet haza védelmében tanú ított hősi ességét méltatta. A Komszomol nevében Mihailj Antonovics Ka- racsevcev üdvözölte a magyar ifjúságot. A beszédek elhangzása után Dávid Ágnes énekelt, maid Tamás Éva, az Operaház tagja Kocsis Albert hegedűművész és Franki Péter zongoraművész — mindhárman VIT-díjas művészek — léptek fel. Előadásukat nagy tetszéssel fogadta a közönség Szerepelt a Garay János Általános Gimnázium énekkara és az úttörők színjátszó csoportja Is. A műsor második felében kom szomoiisták (s-ovjet katonák) szórakoztatták a közönséget ének- és táncszámaikkal. A műsort táncmulatság követte. * MÓRAGY A mórágy! DISZ-szervezet lelkes ünnepi taggyűlésen emlékezett meg a 37. évfordulóját ’;n- neplő lenini Komszomolról. Már a délutáni órákban nagy volt a sürgés-forgás a diszisták helyiségében. Dekoráltak és cslnosftot ták otthonukat. Az ünnepély elő készítésében lelkesen tevékeny kedtek a pedagógusok is: Donáth Árpád DISZ titkár, Révész Etel népművelés] felelős és Ga- rai elvtárs az iskola igazgatója. Az esti ünnepélyen még olyan fiatalok is részt vettek, akik már régóta nem jelentek meg a DISZ rendezvényein. Ez azt mutatja, hogy a diszisták jól mozgósították az ünnepélyre a község fiataljait. A fiatalok mellett idősebb dolgozók is részt vettek a gyűlésen. Ott volt többek között a község tanácstitkára is. A DISZ titkár, Donáth elvtárs szemelvényeket olvasott fel „Acél és salak” című könyvből, amely a Komszomol munkájával kapcsolatos. A szemelvényeken keresztül igyekezett bemutatni a Komszomol isták bátorságát, áldozatkész munkáját és hazaszere tétét. Ezen a gyűlésen a fiatalok többek között elhatározták, hogy ők is hasonlóan dolgoznak a lenini Komszomolhoz és megfogad ják Lenin elvtárs tanítását, amelyet a Komszomol megalakulásától kezdve mindig követett: Nagy gondot fordítanak a tanulásra, politikai képzettségük fo kozására. Ez megmutatkozik munkájukon is. A mórágyi DlSZ- szervezetben beindult a Petőfi iskola, amelynek állandóan 16— 18 résztvevője van. * SZALKA Szálkán a termelőszövetkezeti és a. községi DISZ-szervezet közösen .rendezte meg a Komszomol ünnepséget. Az el "készítő munka alaposságát mutatja, hogy a gyűlésen igen szép számmal jelentek meg az idősebb elvtársak is. Az; ünnepi műsort ifj. Nagy Ferenc DISZ titkár és Jelics Miklós elvtársak szervezték meg, Finta Mihály fiatal pedagógus DISZ vezetőség: tag és kultúrotthon igazgató segítségével. A kultúrtermet a fiatalok szé pen kidekorálták és a színpadot ezzel a felirattal díszítették: „Éljen a lenini Komszomol 37. évfordulója.” Az ünnepélyt a DÍVSZ indulóval kezdték. A gyűlésen Bach elvtárs a járási pártbizottság instruktora mondotta az ünnepi beszédet, amelyben megemlékezett a Komszomol megalakulásáról, harcairól, tevékenységéről. Beszélt arról is. hogy a magyar fiatalok hogyan követhetik leginkább a Komszomol példáját. Finta Mihály fiatal pedagógus Ady: „Az ifjak es küje” című versét, utána Bálint Mária elvtársnő a Komszomol tagsági könyv című verset szavalta el. Az ünnepély után a fiatalok még sokáig együtt maradtak, szórakoztak, a következő napokban pedig lázasan készülnek november 7. méltó megünneplésére. B. Gy. Szüretelünk, szüretelünk... A SZEKSZÁRDI hegy ritká- san szétszórt tanyavilágából ezidáig minden esztendő október közepén öreges cifra betűkkel kanyarított levelet hozott nekem a posta. A levelet kedves bátyám, Pocz Mihály írta, hogy .........öcsém uramat e zesztendőben is szívesen látjuk nálunk szüreten. Az almák is megpirosodtak és Kati nénje csibéi is megnőttek.“ Ilyen tartalmú leveleket kaptam én minden esztendőben 8 év óta, amióta elkerültem szülővárosomból. Igen jól megértettük egymást Mihály bácsival, baráti kapcsolatainkat a tavalyi esztendőig nem zavarta semmi. Akkor olyasmi történt, amiért az idén már nem is számítottam rá, hogy szüretre hívó levelet kapok. Az történt, hogy Mihály bácsinak közvetlen tanya és szöllő szomszédja volt Tóth Mátyás és amikor tavaly megérkeztem a hegyre, Mihály bátyámat igen nagy munkában találtam, a Tóték felőli oldalon száraz napraforgó szárból kerítést font. Ott guggolt a mes- gyén és először a tanyában. Kati nénivel találkoztam, akit a szokásos módon faggattam, — mi történt az elmúlt eszten- tdő során. — Az öreg megháborodott — sóhajtotta Kati néni. — Csak nem? — De bizony ... Képzeld édes fiam, huszonhárom esztendeje lakunk a hegyen jó szomszédságban a Tótékkal és most vénségére faricskálja azt a kerítést. HAMAROSAN magától Mihály bácsitól tudtam meg, a kerítés történetét. Az öreg füstölgő indulattal mesélte — a Tóth-szomszéd megbontotta az ősi egyességet, közösbe adta mindenét és maga is belépett a szövetkezetbe, hát ezért kerítek én most, hogy nehogy valaki azt merje gondolni, ez is közös birtok, mert ez nem közös, ez az enyém és ide ne akaródzon „agitálni“ a Tóth szomszéd, mert a köszönést ugyan fogadom, de mióta szövetkezeti lett, nekünk elváltak az útjaink... Az öreg így fejtegette a történteket és hamarjában nem tudtam mit válaszolni és magam is segédkeztem a kerítés építésében. Ahogy ott bíbelődünk a karókkal — mert másnap kezdődött csak a szüret — látom ám, erősen veresedik Mihály bátyám nyaka és mereven figyel a szöllő közé. — Itt van megint, az a bitang éhenkórász, csapja már agyon öcsém uram, mert én nem tudok úgy célozni. CSAK NÉZTEM, mit csapjak agyon. — Azt a vörös kakast, ott kapirgál, lecsipegeti a legjobb szöllőt... A Tóth kakasa, hót az én birtokomba ne élősköd- jön egy közösködő kakasa se. — Talán a Katinénémé. — Az nem — erősítette határozottan az öreg, a mieink nem járnak a szöllőbe... Itt ez a karó, csapjon már közé. Nem akartam megsérteni az öreget, de a kakast sem akartam agyoncsapni, a dobás mégis olyan jól sikerült, hogy a szép vöröskakas egy rikkantás nélkül megdöglött. Megszeppentem, pislogott Mihály bátyám is —, hogy nem kellett volna ennyire. — Maga mondta — válaszoltam én. — Igaz, igaz — és az öreg körülnézett nem jár-e idegen a szöllők között, akkor súgva biztatott — fogja meg öcsém és vigye át a Tótékhoz, oda a bodzafa alá bedobhatja. — De bizony én oda nem megyek ... Végül az öreg nagy morogva és mint a tolvaj, settenkedve odalopta a kakast a bodzafa alá. így elrendeztük volna, de mintha Mihály bátyámnak már nem lenne olyan beszédes a kedve. Ha megzörrent a szél, degesen kapta fel a fejét, nem jönnek számonkérni a kakast. Arra is rákerült a sor, mert úgy dél felé a félig kész kerítés túloldaláról beköszön a Tóth; — Jónapot. MIHÁLY BÄTYÄMNAK csak a szája járt, hangját nem hallottam. Ott volt a Tót felesége is és a tanyából jött elő- fele Kati néni. — Mi járatban — nyögte Mihály'bácsi. Tót mintha mosolygott volna és egy váratlan mozdulattal előmutatta a kakast. Én a legparázsabb veszekedésre készültem. Mihály bátyám is borzolta már a haját. — Nem te csaptad agyon? — kérdezte békességesen Tót. — És ha én? — ölég botor ember vagy szomszéd, mert, hogy a más kárát nem siratod, az még valahogy elmegy, de hogy saját magadnak kárt okozz? Ekkor ért oda Kati néni és i kakast látva ő is elkezdte; — ki volt az a lelketlen gazember, aki a magkakasom ... Jaj nekem, hogy a bőr nem sül le az olyan ember képéről, aki agyonverte, agyon tudta verni ezt az ártatlant. Egyelőre az én fülem veresedéit erősen. — No, itt a kakastok — ée Tót a bakhátra tette a döglött kakast. — Akkor, mi mennénk. — Szomszéd — kezdte akadozva — Ez a kötök verte agyon — és énrám mutatott. Mondhatom rosszul esett, hogy az öreg a teljes felelősséget rám hárítja. — Ilyen a városi ember — mondta maga elé véleményét Tót. — Hát nem maga biztatott — mérgesedtem én is. Az öreg a világ legtermészetesebb hangján jegyezte meg; — öcsémuram még az egyetembe is járt, öcsémuramnak lehetett volna több esze. MEGTÖRTÉNT a szüret és Mihály bácsi nem ereszkedett velem többet szóba. Tudomásul vette, hogy ott vagyok, de a régi szíves barátságnak nyoma sem maradt. És amikor elköszöntem tőlük, még kostoló bort sem vihettem volna, ha Katinéném, aki jobban megérette kettőnk drámáját, meg nem tölt búcsúzóul egy literes veget jó szekszárdi mufcival. Ezért lepődtem meg, amikor •’én október közepén újból levelet hozott a posta Mihály bátyám cifra betűivel kacskaringózva.,. Szeretettel meghívjuk öcsémuramat a szüretünkre. A szövetkezetünk •inden tagja 'nevében hívom, merthogy beszéltem az elnökkel is ebben az ügyben és ha öcsémurí.m nem , evett még szüretes birkapaprikást, miná- lunk ehet olyat, amilyen még Katinénje csirke paprikása sem volt... Szamos Rudolf
