Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-27 / 278. szám

4 NAPLÓ 1955. NOVEMBER CT. Ismerd meg megyénket Váralja ii. A céhbeli irodalomtörténész­nek és a szépirodalom nagyon te l^etséges munkásának együttes érdemei teszik jelentőssé és von zóvá ezt a tanulmányt, Vörös­marty ifjúkorának a bemutatását Imponáló világirodalmi művelt­ségnek és a reformkor legaprólé­kosabb ismeretének a birtokában hét fejezetben tárja fel az író a korszak — a XIX. század első ne gyedének és a XVIII. század vé­gének — bonyolult társadalmi és irodalmi életét. A szépíró az­tán intuitív léleklátásával és öt­letes írásművészetével a korviszo ■nyokból hiánytalanul életre tudja kelteni a fiatal Vörösmarty em heri és művészi alakját, ahogy ebben a világméretű romantiku­sunkban a nemzet várakozása, saját népboldogító humanizmusa, az irodalmi barátok és fegyver­társak szűkebb meg tágabb köre olvasmányai, a völgységi táj. vé­gül pedig egy szerelem megér­lelték a korszakos művet, a „Za­lán futásá”-t. Csányi László szemléletének legörvendetesebb vonása talán a fejlődés vonalának a feltüntetése, bármilyen nagyobb hatású törek­Az ifjú Vörösmarty Csányi László tanulmánya vésről jegyen is szó, de ugyan­akkor a korszak frontális, szimul tán ábrázolása is. Szűkre szabott keretei között is széles arcvona­lon járja a reformkorbeli közélet és irodalmi mozgalmak hadszín­terét. A beavatott szakember b Ízt ős tájékozódásával a két nagy irodalmi vezérnek: Kazin- czynak és Kisfaludy Károlynak, a lelépőnek és a trónfoglalónak az értékeléseiben is leméri Vö- i ösmarty első költői vállalkozá­sait, a legzsengébbektől kezdve egészen az országos hatású „Zalán futásá”-ig. Termékeny módszer ez, mert egy korváltás küzdelmeiben és kavarodásában a szembenálló legnagyobb erők dialektikája tisztázhatja így a ki­bontakozó és diadalmaskodó új értékét. Ezenfelül a magyar ro­/ mantika ismerői számára külön kellemes meglepetés, hogy Csányi László nemcsak a hang­adó nagyokat szólaltatja meg, hanem a második és harmadik vonalbelieknek a jellemző és hasznos nyilatkozatait is kibá­nyássza a feledésből és felhasz­nálja ábrázolásához. Ami már most a részleteket illeti, e tekintetben is el kell is­mernünk, hogy a szerző hét kis fejezetében helyes távlat- és arányérzékkel s kitűnő logikával osztja el sok mondanivalóját: a világirodalmi mozzanatokkal is szerencsésen megduzzasztott anyagot. A tanulmány végső eredményeként az összes kortör- téneH és lélektani motívumok mintaszerű összegezésében' arról kapunk egységes képet, hogy mit is köszönhetett Vörösmarty Tolna megyei tartózkodásának. A részben filológus lelkiisme­retességgel, részben pedig egy novellista stiláris eleganciájával megírt könyvecske egy sokolda­lúan Képzett, egesz látóhatárt be tekintő és a saját fejével gondol­kodó^ fiatal szerző műve. Felfo­gása újszerű önállóságát főként Vörösmarty Perczel Etelkához fűződő szerelmének bizonyosfokú átértékelése árulja el. E részben levelek tanúságára és Deák Fe­rencnek egy nagyon érdekes nyi­latkozatára támaszkodva az író lényégesen leszállítja ennek a szerelemnek eddig elismert való­ságértékeit, ezzel szemben mint­egy kiegyenlítődésül megnöveli az alkotáslélektani indítékoknak és a nagy szerelem szerepében való divatos tetszelgésnek a fon­tosságát. A nagyon értékes kis könyv a Tolna megyei Tanács Népműve lesi Osztályának gondoskodásé val és anyagi áldozatkészségéből jelenhetett meg. Az intézmény bőkezűsége és a mű jelessége egybehangzóan bizonyítja, hogy decentralizálódó kultúréletünk és tudományosságunk erősen élet képes, és hogy figyelemreméltó alkotásokat is tud érlelni. Antal László Bonyhádbörzsönyben Színes és szép műsor. Bonyhádbörzsönyben ma is teljesen ép állapotban van meg az egykori Perczel-kuria, amely nek egyik szobájában az 1820-as években Vörösmarty lakott. A kis szobához a magyar irodalom nem egy jelentős emléke fű­ződik, a fiatal Vörösmarty itl írta a Salamon című szomorú- játékot, s számos költemény mellett itt írta a Zalán futásá­nak előhangját is, miután Gör- bőről, mint patvarista visszatéri a Perczel-családhoz. Most, amikor halálának szá­zadik évfordulóját ünnepeljük, illő és méltó, hogy a börzsönyi udvarházba is jusson az ünnep­ségekből, mert a pályakezdő Vö­rösmarty számára Börzsöny na­gyon fontos állomás volt. Aki el­zarándokol a börzsönyi tájra, melyről Vörösmarty azt írta, hogy „csendes örömü leikével éppen megegyez” s felkeresi egykori lakóházát, ahol a bör­zsönyi erdőről írt verset, sajnos, egészen mást talál. Mert a haj­dani Perczel-ház tulajdonosai, a bonyhádi Dózsa Nápe TSZ tagjai, mintha nem is tudnának a mostani évfordulóról, mintha nem is hallottak volna arról, hogy éppen az ő házukban la­kott az egyik legnagyobb ma­gyar költő. Mert akkor, amikor az ország minden részében Vö- rösmarty-ünnepségek vannak, s hírek jönnek a világnak szin­te minden tájáról, Moszkvából. Varsóból, Londonból, hogy meg­emlékeztek a költőről, a bör­zsönyi házban minderről nem vesznek tudomást. — A szoba, amelyben Vörösmarty lakott, ma is épségben, régi állapotá­ban van. A szobában azonban, melynek falai között a költő élt és alkotott, a tsz nyúltenyé- szetet rendezett be. És itt egy pillanatra érdemes megállni. A bonyhádi Dózsa Népe TSZ már nem egyszer adta szép ta- nujelét annak, hogy tud és akar is áldozni a kultúráért, s mivel a megye egyik legjobban mű­ködő termelőszövetkezete, van is miből. A tánccsoportot meg­felelő kosztümökkel látta el, ál­landóan támogatja a DlSZ-szér- vezetet, de vajon elég-e ez? A kultúra ,a műveltség egyetlen "ismérve a tánccsoport lenne? A Vörösmarty-évfordulóra — szép és emlékezetes ünnepsége­ket rendeztek Bonyhádon. Töb­bek között felavatták a költő most készült szobrát is, az isko­lákban pedig ünnepségek, sza­valóversenyek követték egy, mást. A börzsönyi házról azon­ban mindenki megfeledkezett. Még a bonyhádi DISZ-szervezet is, amely a tavasszal messze­menő' terveket szőtt s nem ke­vesebbet akart, mint Börzsöny­ben egy Vörösmarty-múzeumot berendezni. Ebből egyelőre nem lett semmi, de reméljük, ezt a szép tervet nem ejtették el végleg. De addig is, amíg a börzsönyi múzeum létrejöhet, Vörösmarty egykori szobájában ne tartsanak nyulakat, mert ez legalább is tiszteletlenség. Gazdag műsor várja az év hátralévő idejében a dolgozókat a bonyhádi járási kultúrházban. A kultúrház vezetőségének különös gondját képezi, hogy minden dolgozó igényét kielé­gítse. November 26-án nagysza­bású Vörösmarty-estet rendez a TTIT és kultúrház közösen. — Ezen az ünnepélyen Horváth Károly előadó és Pallós Endre, a Néphadsereg Színház tagja lép fel. Az ünnepélyen szerepel a járási kultúrház énekkara és zenekara. 27- én kerül sor a fiú diákott­honban Vörösmarty szobrának leleplezésére. A járási könyvtár kiállítással készül erre a napra. 28- án a Fővárosi Varieté „Téli szerenád” című ' előadásában gyönyörködhetünk. A december sem lesz szegény műsorban. December 1-én ün­nepi békegyűlést tart a béke­bizottság és kultúrház a TTIT- vei közösen. December 3-án ánciskola záró koszorúcska. — December 4-én „Bartók-est”. Ünnepi műsorral emelékezünk meg a nagy zeneszerző halálá­nak 10. évfordulójáról. Decem­ber 5-én mutatja be a Zománc­művek színjátszó csoportja Kis­faludy „Csalódások” című szín­művét. December 5-én a Pécsi Nemzeti Színház 2 előadásban mutatja be „A néma levente” című 3 felvonásos történelmi drámát. A helyi színjátszó csoportok sem tétlenkednek. Serényen foly nak a próbák. A rendörec vés li­lét Gárdonyi „Fehér Ann> c. darabját tanulja Szakács Antal rendezésében. A Zománcművek műsorra vették a Csalódásokon kívül „Csongor és Tünde” című darabot Szűcs Aladár rendezé­sében. A járási kultúrház szín­játszói is alig fejezték be az Uj Föld című darabot, máris új­ból készülnek. Most Schiller „Ármány és szerelem” című da­rabját tanulják. Előreláthatólag februárban kerül bemutatásra, majd ezt követően az „Egri csil- lagok”-at hozzák színre. Az általános iskola tantestü­lete is készül nagyobb színda­rab előadására. A tanulók pedig Jancsi és Juliska című mesejáték operett Változatával kívánják a szülőket szórakoztatni. Bonyhádon már tradíciója van a színjátszásnak. Ez a szín­darabjátszási kedv most az utóbbi időkben még fokozódik. MAJOR MÁTYÁS. ÚTTÖRŐKNEK Vörösmarty emlékünnepély Zombán A zombai általános Iskola irodalmi szakköre az elmúlt va­sárnap rendezte meg irodalmi műsorát Vörösmarty Mihály ha­lálának 100. évfordulója alkal­mából. A kultúrotthon nagytermében összegyűlt közönség előtt az ál­talános iskola énekkara nyitotta meg az ünnepélyt a Himnusszal. Majd Pesti Anna VIII. oszt. ta­nuló, az irodalmi szakkör tagja elszavalta a Szózatot. Ezután Ismét az énekkar énekelt: Vörös­marty Fóti dalát adták elő, zon gorakísérettel. Az emlékbeszé­det Boros Béla általános iskolai Igazgató mondotta. Máté Erzsé­bet szavalta el ezután a Szép Ilonka című elbeszélő költe­ményt, s a kultúrotthon vegyes­kara Vörösmarty—Gáspár „A vén cigány” című szerzeményét adta elő. A Vén cigány-t Újvári István szakköri tag is elszavalta, végül az iskola tánc-szakköre népi táncot táncolt. Az ünnepség a Szózat elének- lésével ért véget. Német epigrammák a XVII. századból Fordította: Csányi László Hipponax a hitveséről: Nejem két jó napot szerzett életemben, a nászéjszakánkon s mikor eltemettem. M. Opitz A fele Opim így szól a nejéhez: te drága, te szép feleség! S Opim bizony nem is téved, mert a szomszédé fele rég. Lichtenberg Bizonyos papokra Ügyesen játszod a pásztorszerepet: a birkát s a gyapjút együtt szereted Haug Egy hazugra Hazugságaidért rémes bosszút állok, nem mondok mást rólad, csak áz igazságot! E. IM. Kuh Beszélgetés A. Miért vagy szomorú, szólj, mi történt veled? B. 'A kutyám megveszett s megmarta nejemet. A. Szent Isten, és meghalt? B. Neki kutya-baja, de a harapástól megdöglött a kutya! M. A. von Thümmel. A sírásó imája Add meg, uram, napi kenyeremet nékem: add, hogy az orvosunk még sokáig éljen. Dr. Beyer tói kapottkét modern fúrógéppel működik. Ezen az aknán át tör ténik a mázai bánya palájának eltávolítása. 1948-ban épült 2000 forint költséggel a Váralja- Nagy mány oki bekötő út is, me lyen a műszakra siető bányá szaink és a Nagymányokon orvo si gyógykezelésben részesülő be­tegeink gyorsabban és könnyeb­ben közlekednek. Az utóbbi évek ben mind intenzívebben és ked­vezőbb eredménnyel folynak kör nyéken a szénkutatások is, me­lyek felszínre hozzák a község határának rejtett és még mindig parlagon heverő kincsét, a „fe­kete gyémántokat.” Az ötéves terv keretében esz­közölt beruházások újra mérföl- des lépésekkel viszik előre a köz séget a fejlődés és a felemelke­dés útján. 1951-ben 1000 forint költséggel ártézi kutat fúrnak, hogy a gyakran strumát okozó jódszegény víz helyett a község lakossága egészséges, jó vízellá­tásban részesüljön. 1953-ban a gyalogosok biztonságosabb köz­lekedésének előmozdítására 33 000 Ft-os költséggel a falu legforgalmasabb részén beton gyalogjáró épül. A tűzoltó szertárat is bővítik, fejlesztik. Ugyancsak bővülnek, fejlődnek a lakosságot élelmiszer rel, ruházati cikkekkel ellátó népboltok. A kulturális helyzet emelésére 1950-ben könyvtárat kapunk. Köteteinek száma ma már 300 darab, 190 olvasója van 1952-ben az iskola kap új épüle­tet, 3 tanteremmel, irodahelyi­séggel, tanítói és altiszti lakással. 1953 tavaszán két tanterméhez kapunk teljes felszerelést. 1946 óta a község tanerőinek száma a szakos oktatás ellátására 3—7-re növekedik. A nyári időszakban a még nem iskolaköteles gyerme kék napköziotthoni ellátásban ré­szesülnek. A felnőtt lakosság kulturális igényeinek kielégítését, szórakoz­tatását szolgálja az 1953 tava­szán körülbelül 170 házba besze­relt vezetékes rádió és az 1952- ' ben létesült állandó mozi is. Váralja lakossága tudatában van a kapott támogatás értékének és a népi demokrácia iránti hálájá­nak jeléül követi pártunk és kor mányunk útmutatásait. B. G. A jobbágyokból lett kisbirto­kosok jövedelmének részét 1848 után a szőlőtermesztés biztosítja. A 80-as években azonban szőlőik nagy részét elpusztítja a filoxe ra és kevés a szántóföldjük — melyhez a jobbágy szabadítás után jutottak, — csak szűkös megélhetésükre elegendő. Vár alja határának nagyrésze a job bágyszabadítás után is a püspök ség birtokában marad. A püspök­ségnek Váralján még 1937-ben is 1313 kataszteri hold területe főképp erdeje van, a hajdani ur béresek 435 kataszteri hold fölei jével szemben. A hajdani jobbá gyoknak politikai jogaik sínese nek. Nem vehetnek részt az or­szág ügyeinek intézésében, hisz legtöbbjük szavazati joggal sem rendelkezik. Kulturális helyzetük is elhanyagolt. A fiataloknak nincs lehetőségük a továbbtanu lásra. Hasonló a sorsa az ittélő ke vésfizetésű bányászságnak is. 1848 célkitűzéseinek maradékta lan megvalósítását Váralja köz­ség számára is a felszabadulás hozza meg. Ez teremti meg Vár alja dolgozóinak jobb anyagi lehetőségét, kulturális felemelke dését, szabad boldog életét és a jobb jövő széles persjektíváit. Megtörténik Váralján is a föld osztás. Az 1946-ban és 1948-ban kitelepített németek földjei így szétosztásra kerülnek. A földhöz juttatott dolgozó parasztok nagy része belátta a társasgazdálko­dás előnyösebb voltát 1950 augusztus 20-án az Alkotmány TSZCS-be és 1952-ben az Uj Élet TSZCS-be tömörül. A dolgozó nép lesz a hatalom birtokosa. A váraljai bányászok és dolgozó parasztok az üzemi bizottságokban, községi tanács bán foglalnak helyet. Fiaikból leányaikból lesznek a népi de mokrácia tisztviselői, a Néphad sereg tisztjei. A közép- és főiskolák szélesre tárulnak a dolgozók gyermekei előtt, kik nagy számban tanul nak tovább a bonyhádi közép­iskolákban. az ország különböző ipari technikumaiban, de föisko Iáin is, hol vegyészmérnöki, bá nyamémöki, orvosi képesítési szereznek. A 3 éves terv ideje alatt új akna épült, mely a Szovjetunió­Uj tervek a bátai kultúrotthon munkatervében Szűkös konyhában — á bátai kultúrotthon igazgatójának lakásán — három ember üldögél. Farkas Vilmos a kultúrott­hon igazgatója, egy vendég és a házigazda 10 éves kisfia az asztalnál.. A házigazda egyébként cipészmester. Az ölébe fek­tetett cipő talpán keresztül szaporán kergetődzik az ár és a tű. A munka mellett a kultúrotthon terveiről beszélgettek a mel­lette ülő vendéggel. Apró szünetekkel tarkított beszélgetést egyszerre az ajtó nyílása zavarja meg, melyen egy 10 év körüli fiú lép be, egyik kzében fokos, melynek kampóján színes zsebkendő, a másik kezében apró hordó tele borral. A kalapja mellett roz­maringszál zöldéi. Megáll a házigazda előtt, s rigmusos mondó­kába kezd, melyet gyorsan, megszakítás nélkül darál el: A versbeszedett szöveg tartalma — melyet talán 20, de lehet, hogy 100 év óta mondanak így, ilyen alkalmakkor — meghívó egy lakodalomra, melyet szombat délután tartanak a kultúr- házban. A borkóstolás után, már a lakodalomnál marad a beszél­getés témája, s a két ember most a kultúrcsoport terveiről kezd beszélgetni. Arról, hogy a község régi lakodalmi szokását kellene feldolgozni a népiegyüttes számára. A környék közsé­geitől eltérően különös lakodalmi szokás volt a községben'. Egy másik, lassan feledésbe merülő hagyományból — a vindicsek bátai megjelenéséből — is színre szeretnének hozni egy drámai jelenetet. Ennék a hagyománynak ma már csak emléke él és egy-két szó, például a gyerekeket azzal ijesztik, hogyha rossz vagy, jön a vindics és elvisz. A ballada szerint, • melyet még a télen szeretnének előadni, vindics katonák vo­nulnak át a községen, s a bátaiak asszonyait próbálják elcsábítani. Emiatt ellentét támad a bátaiak és az átvonulok között. A ballada legszebb és legkidolgozottabb része előrelát hatólag a férj, vagy vőlegénybúcsúja lesz kedvesétől, vagy feleségétől, mielőtt védelmükre indul. %

Next

/
Thumbnails
Contents