Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-27 / 278. szám

19^. NOVEMBER 27. IVA Pf .0 a PART ÉS PÁRTÉPÍTÉS Á felelősségrevonás a pártfegyelem megszilárdításának egyik előfeltétele A jtóítf egy elem megszilárdí­tásának egyiik alapvető előfelté­tele a »unkájukat nem megfe­lelően végző párttagok felelős- ségrevonása, vagyis megfele­lően alkalmazni a felelősségre- vonásnak azokat a módozatait, amelyeket a Szervezeti Szabály zat előír. A párt tagjának len­ni nemcsak jogokat, hanem kötelességeket is jelent és aki ezeket nem hajtja végre, vét a Szervezeti Szabályzat ellen — mert megsérti a pártfegyelmet és az ilyen elvtársakkal szem­ben felelősségrevonást kell al­kalmazni. Szekszárd Város Pártbizottsá­gának fegyelmi bizottsága igen sok fegyelmi ügyben tárgyalt már az idén és hozott határoza­tot. Ez mutatja, hogy a pártbi­zottság a fegyelmi eljárások igen sok formájával igyekszik szilárdítani a pártfegyelmet. A fegyelmi ügyek egy része pél­dául a Központi Vezetőség már­ciusi határozatának végrehajtá­sát tükrözi, harcot indított azok nak a hibáknak, elhajlásoknak a felszámolásáért, amelyek a Nagy Imre-féle opportunista politikában gyökereztek. Volt olyan „elvtárs”, aki a pártot még mindig valami „ér­dek-szervezetnek” képzelte: — kérte a pártba való felvételét, de hiába tellett le a tagjelölt- ségi ideje, mégsem igyekezett olyan munkát végezni, hogy ki­érdemelje a párttagságot. Há­rom éven keresztül vajúdott a tagfelvételi ügye, míg végül a fegyelmi bizottság pontot tett a végére: kizárási határozatot terjesztett a végrehajtóbizottság elé. Több esetben előfordult, hogy egyes elvtársak olyan embere­ket javasoltak tagjelöltnek a pártba, akik osztályidegenek, vagy munkájukkal ezt nem ér­demelték ki. Fegyelmi eljárást indítottak éppen ezért olyan elv társak ellen is, akik az ajánlás­nál elmulasztották a kötelező éberséget. A pártnak nemcsak arra kell állandóan éberen ügyelnie, — hogy soraiba ne kerüljenek be ellenséges elemek, hanem arra is, hogy tagjai munkájukban, magatartásukban példát mutas­sanak. Előfordult már Szek- szárdon is, hogy egy helytelen útra tévedt párttag felelőtlen munkájával, vagy erkölcstelen magatartásával rontotta a párt tekintélyét, tömegkapcsolatát Az ilyen ügyekben legszigo­rúbban kell eljárni. Az idén például három-négy esetben is történt a pártból való kizárás a kommunista erkölcs megsértése miatt. Minden párttagnak elemi kö­telessége, hogy valamelyik alap szervezetben pártmunkát vé­gezzen és rendszeresen fizesse a tagsági díjat. Több párttag nem tett eleget ennek az elemi kötelességének, a többszöri fi­gyelmeztetés és szép szó sem használt neki, az ilyen emberek természetesen nem valók a párt ba. Több ilyen ügyben is a ki­zárást eszközölte a pártbizott­ság. A Szekszárdi Városi Pártbi­zottság fegyelmi eljárásainak van azonban egy nagy hibája: nem tükrözi megfelelően a Központi Vezetőség határozatai és általában a napi feladatok végrehajtásáért folyó harcot. — Egész évben például nem volt felelősségrevonás azért, mert valamelyik párttag nem hajtot­ta végre a soronlévő mezőgaz­dasági, vagy egyéb munkálatok­kal kapcsolatos feladatát. Fel­tűnően kevés azoknak is a szá ma, akiket azért vontak felelős­ségre, mert nem látta el megfe­lelően a hivatali kötelességeit, vagy ipari jellegű üzemekben, vállalatoknál elmulasztotta pél dául a tervszerű önköltségcsök­kentési harcot. A pártmunka e fogyatékossá­gát felismerte a Városi Pártbi­zottság és az utóbbi hetekben már hozzá is látott a hiba kija­vításához. Nagy hiba Sztekszárdon, hogy az alapszervezetek egy része nem él megfelelően a jogaival és ahelyett, hogy több fegyelmi ügyet saját maga intézne el, a könnyebbik megoldást választ­ja: jelenti a városi pártbizott­ságnak. Természetesen a fel­sőbb pártszervek hagyják jóvá a fegyelmi döntéseket, de ettől függetlenül az alapszerve­zeteknek önállóan kell tevé­kenykedniük a különféle hibák kijavításáért. Az újvárosi alap­szervezetnél erre találhatunk jó példát. Az egyik pártvezetőségi tag sem végzett pártmunkát, pártvezetőség, helyesen, tag­gyűlés elé terjesztette ügyét és először ott döntöttek felette. Nincs minden esetben kellő kö­vetkezetesség a felelősségrevo­nás terén. A pártbüntetés külön­féle módozatait nyilván nem le­het mechanikusan alkalmazni és a hibák kijavítását nem ez- el, hanem az elbeszélgetés, ne­velés módszereivel kell kezde ni. Előfordult, hogy egy elvtár­sat alaptalanul, minden előzetes figyelmeztetés nélkül akartak súlyos pártbüntetésben részesí­teni. Ez nem minden esetben helyes, mert nagyon sok olyan eset van, amikor módot lehet és kell adni az illető elvtársnak hibája kijavításához. Vannak azonban olyan fegyelmi ügyek, amikor a felsőbb szervek jogo­san adnak minden előzetes fi- gelmeztetés nélkül magas párt- büntetést. Ilyen esetekben ter­mészetesen nincs helye sem- miféle fellebbezésnek sem az­zal az indokkal, hogy nem volt figyelmeztetve sem az illető elvtárs. A fegyelmi ügye­ket minden esetben egyénileg kell elbírálni és aszerint hozha­tó megfelelő határozat. B. J*. ...a mi áldozatkész munkánkon múlik... Szomorú, de szinte naponta értesülhetünk a sajtóból arról, hogy megyénk utolsó az orszá­gos begyűjtési versenyben. Meg kell állapítani, hogy ez ránk, községi funkcionáriusokra nézve is nagy szégyent jelent. Elsősorban nekünk funkcionáriusoknak van nagy szerepünk abban, hogy megyénk az utolsó és éppen ezért elsősor­ban a mi áldozatkész munkánkon múlik, hogy elkerüljünk erről a szégyenteljes helyről. Az újság hasábjain kérésziül hívom fel a többi párt- és állami funkcionáriusok figyelmét, hogy sürgősen tegyenek meg mindent a be­gyűjtési lemaradás pótlása érdekében. Nap­jainkban az egyik legfontosabb feladatunk a begyűjtési tervek teljesítésének minden eszköz­zel való biztosítása. Feltétlen érvényt kell sze­reznünk a törvényességnek. Ennek biztosítása érdekében rendszeresen számon kell kérni a tanácstól, hogy mit tettek a beadási kötelezett­ségek teljesítése érdekében. Időközönként pártvezetőségi és bizottsági üléseken is napi­rendre kell tűzni a begyűjtés problémáit. Tolna község pártbizottsága rendszeresen tevékenykedik a begyűjtés érdekében, aminek megmutatkozik az eredménye is. A november közepén készült kimutatás szerint községünk így állt a beadási kötelezettség teljesítésében, kukorica 80, burgonya 99, bab 115, napraforgó 97, sertés 80, vágómarha 102, tojás 103, ba­romfi 79 százalék. A viszonylag jó begyűjtési eredményben nagy szerepe van a begyűjtési állandó bizott­ságnak, amely Bücher József elvtárs elnök irá­nyításával jól dolgozik és a tanácstagok példa- mutatásának. Tornóczki Mihály, Simon Ferenc, Szauter Mihály, Schulcz Ádámné, akik egész évben példamutatóan teljesítették kötelezettsé­geiket. EIGNER GYÖRGY, t , községi pártbizottság titkára, Tolna. Vasárnapi jegyzetek Egy kis értekezlet Szerdán az SZTK szakorvosai és körzeti orvosai számára értekezletet tartottak. Ez így, a kijelentő mondatnak ebben a szerény formájában nem kelthet feltűnést, mert annyi érte kéziét van, hogy éppen az lett volna a feltűnő, ha nem tar tottak volna értekezletet. Egy kis értekezlet, egy egészen pi cike értekezlet tehát, amely délelőtt 10 órakor kezdődik és tart végkimerülésig, nem tarthatna számot különösebb ér deklődésre. De aki ezen a napon a szekszárdi SZTK-ban megfordult — s ilyenek pedigvoltak szép számmal —, egé­szen másként vélekedett. Mert az történt, hogy szerdán a szekszárdi SZTK-ban nem „rendeltek”. Hiába volt a hivatalos meghirdetett rendelési idő, hiába utaztak be vidéki bete gek szakrendelésre, hiába fájt valakinek a foga> nem volt aki kihúzza, s a beteg gyerekek is eltehették betegségüket másnapra, mert az orvosi kar értekezett. A betegek tehát lézengtek a folyosókon, s csodára vártak, hogy vagy magától elmúlik a bajuk, vagy befejeződik az értekezlet, ami nagyobb csoda lett volna. meg De miről értekeztek az SZTK-orvosok, mi volt az a fon­tos és halaszthatatlan ügy, ami miatt érdemes volt hiába vá­ratni és a végén hazaküldeni a betegeket? Semmi egyéb­ről, mint — a munkafegyelem megjavításáról. Mert az SZTK- ban, úgy látszik, rossz a munkafegyelem, legalább is erre vall hogy a reggel kezdődő értekezlet belenyúlt a délutánba is. Az orvosok eszerint rosszul, vagy legalább is nem a legjobban látják el betegeiket, talán felületesen vizsgálják meg őket, vagy esetleg nem is fogadják a szegény nyavalyásakat. Le­het, hogy ilyesmi előfordul, mert például ez történt szerdán is, amikor az SZTK szakorvosi rendelése arra korlátozódott, hogy az asszisztensnők kitartásra buzdították, vagy hazaküld- ték a betegeket, kit, k't vérmérséklete és hajlama szerint. Majakovszkijnak van er re egy verse, amelyben azt ajál- ja, hogy hívjanak össze egy roppant méretű értekezletet s ezen szüntessék meg a világ valamennyi értekezletét. Van ebben némi költői túlzás, semmi kétség. De azért az is túl­zásnak nevezhető, hogy hivatalosan, éppen a munkafegye­lem rovására tárgyaljanak a munkafegyelemről. Mert tud-e valaki dolgozni akkor, ha azzal tartják fenn a munkájában, hogy órákon át beszélnek neki a munkafegyelemről, s kizá­rólag emiatt nem tudja ellátnia munkáját? Az én módszerem — Hozzászólás — Lányok a DISZ-ben — A cihói fiatalok életéből — A falusi fiatalok egyrésze gyakran panaszkodik arról, hogy unalmas a „mi falunk”. Szórakozni, művelődni igazán csak a nagyobb városokban, ipari központokban a járási vagy megyeszékhelyen lehet. Sok mindenre visszavezet­hető ez a hangulat, de a gyöke­re, ahonnét táplálkozik a leg­több esetben abból adódik, hogy a faluban hiányzik az ifjú ságot összetartó, szervező erő, gyenge a DISZ-szervezet. Hogy milyen sokat jelent a a falu társadalmi és kulturális életében az ifjúsági szövetség, erre szeretnénk idézni Cikó és a cikói fiatalok példáját. A falu ifjúságának nem kell a szomszédba menni, ha igazán jól, otthonosan akarja érezni magát, ha művelődni, szórakoz­ni akar. A közös összefogás teremti meg azokat a lehetőségeket, amelyek után a fiatalok vá­gyódnak. Cikóról el kell mon­dani, hogy ebben a hegyek közé szorított „eldugott” községben, ahonnét még járható út sem ve­zet tovább, a közelmúltban szép mutatós kultúrház épült az ál­lam anyagi támogatásával és a fiatalok összefogásából. Az ifjú­sági szövetségnek százhúsz tag­ja van ebben a községben. Azt is el kell mondani; hogy nem­csak kimutatásban szerepel eny ' i fiatal, hanem tevékenyen részt is vesznek a szervezet éle­tében. Örvendetes jelenség, hogy a tagság nagyobb része leány és Cikón a szülők, a lá­nyos mamák nyugodtan enge­dik, sőt küldik lányaikat a DISZ-be. Most, az egyre hosszabb téli estéken két épület ablakai vi­lágítanak legtovább. A DISZ- szervezet helyiségei és a kultúr­ház ablakai. A DISZ-ben szórakozhat a fiatal. Ha kedve tartja, asztali- teniszben mérheti össze tudá­sát társaival, vágj' ha akar sak­kozhat, olvashat, rádiózhat... A kultúrházban pedig színdarabot tanulnak a fiatalok. Köztük nagyon sok a fiatal­asszony, aki férjével együtt el­jár ide esténként. Bíró Vilmosné, aki első osz­tályos kislányát is magával hozza, arra a kérdésre, mit szól a férje mindehhez, csodálkozva kérdezte: — Mit szólna, elvégre .mi sem vagyunk öregek és Vilivel együtt járunk ide.. és külön­ben is itt csak jót tanulhat az ember. Bíró Marika ehhez még hoz­záfűzte — engem az édesanyám küldött ide ... Ne maradjak ki a fiatalok közül, elvégre a ba­rátnőim mind itt vannak. A fiatariegémyek között meg­találjuk itt még azokat az em­bereket is, akik már tíz eszten­deje házasok. Miklós Gáspár 8 holdas gazda, akinek két csa­ládja van, ha nem is tagja a színjátszó együttesnek mégis el­jár a DISZ-fiatalok közé. — Azért jövök ide, mert itt jól ér­zem magam... Ahhoz, hogy a fiatalok és az idősebb fiatalok jól érezzék ma­gukat a DISZ-ben sok minden kell, de ahogy a községi DISZ- titkár, Német Ferenc rrlbndja, om nagy ördöngösség kell eh­hez. — Magam is nős vagyok és a szülők nyugodtan engedik kö­zénk gyermekeiket, mert tud­ják, hogy itt csak jót tanulnak. A lányok itt készítik a „stafi- rungjukat”, Forral Jolika, a Nagy Mari, az Illés Bora, meg a többiek a kézimunkaszakkör­ben a tanítónőnk segítségével nemcsak szép hímzéseket ta­nulnak, hanem együttesen jól töltik az estéket. Simonsics bá­csi, a fiatalok kedves tanítóbá­csija, a szerep tantilgatás köz­ben, szerető türelemmel tanit- gatja a színjátszókat a helyes ki­ejtésre ... a színházról, a ma­gyar színházkultúra történeté­ről mesél. Nem is történik me*g, hogy kimaradjon valaki. A fia­talok türelmetlenül várják a Petőfikörök összejöveteleit, ahol közös tanulással erősödik poli­tikai és kulturális tudásuk. A szervezet tekintélyét erő­síti, hogy a tanácselnök is gyak­ran ellátogat ide, a fiatalok meghívják a szülőket is és bi­zony nagyon sokszor szűknek bizonyul a helyiség. Együtt van nak, könnyebben oldódnak a falu problémái is. A pártszerve­zet és annak titkára sokat segít ebben, támogatják a fiatalok kívánságát. A cikói fiatalok he­lyiségét a falu szeretete díszíti, csinosítja egyre szebbé, ottho­nossá. A cikói fiatalok nem vágyód­nak a nagyvárosokba’, hiszen ez a kedves kis Tolna megyei falu, ugyan úgy biztosítja a szórako­zás, a tanulás lehetőségét, mint minden más község vagy város. A különbség csak az, hogy a cikói fiatalok ,a DISZ vezetésé­vel, okosan élnek is az adott lehetőségekkel és megteremtik maguknak mindazt, amire min­den falusi fiatal vágyódik, a kultúrált szórakozást biztosító falusi estéket. (SZ. R.) Bátaszéken a községi alapszer­vezetben vezetek „Marxizmus- leninizmus alapjai’ 'tanfolyamét. Már ötödik éve, hogy propagan damunkát végzek. Eddigi tapasz talataim alapján írom le az aláb­biakban azokat a dolgokat, ame­lyek módszerem legfőbb 'sajátos­ságait alkotják. Az oktatás sikerében nagy sze repe van a lemorzsolódás meg­akadályozásának. A lemorzsoló dás elleni harcot már az oktatás kezdetétől fogva folytatni kell. Ebbe be kell kapcsolni az egész kollektívát. Ezt részben faliújsá­gon, részben személyes beszélge­tés folytán lehet biztosítani. Ha egy esetben valaki elmarad a fog lalkozásról, a tanfolyam hallgatói figyelmeztetik, elmondják neki, hogy mi volt a foglalkozás anyaga hogy pótolni tudja a mulasztást, valamint elmondják azt is, hogy mik lesznek a következő foglal­kozás fő' kérdései, hogy felkészül hessen és teljes értékű hallgató­ként vehessen részt a foglalko­záson. ­Az előadással kapcsolatban az a véleményem, hogy legcélrave­zetőbb a bő vázlat. Az előadának körülbelül 50 százaléka legyen lerögzítve papírra. Az előadás teljes felolvasását nem tartom helyesnek, mert az előadó elsza­kad a hallgatóktól. A túl rövid vázlat viszont mellékvágányra viheti az előadót, s esetleg meg­zavarja, vagy megakasztja. Nagyon fontosnak tartom a jegyzetelést, ami sok esetben nehezen megy a hallgatóknak. Többéves tapasztalataim azt bi­zonyítják, hogy a hallgatókat rá lehet vezetni a helyes jegyzete­lésre, ha ebben segítünk nekik. Én esetenként javasolni szoktam a hallgatóknak, hogy a foglalko zás befejezése után kollektíván tanuljunk jegyzetelni. Ez úgy tör ténik, hogy a tankönyvből fel­olvasok egy-egy bekezdést, amit mindenki lejegyez, utána elbírál juk a jegyzeteket. Ez a módszer nálam minden esetben bevált. Persze vigyázni kell, hogy az el­bírálásnál meg ne sértsük a hall­gatót. Ezt a módszert hallgatóim mindig helyeselték, sőt volt rá eset, hogy maguk a hallgatók jávasolták ezt. Az aktivitással kapcsolatban az a véleményem, hogy minden hallgatót be lehet vonni a vitába ha a vitát helyesen vezetjük és bőséges vitavázlatot készítünk. Gondolok itt arra, hogy a fő kér­déseket sok alkérdésre bontjuk fel és menetközben kikérjük azoknak a hallgatóknak a véle menyét is, akik kevésbé szoktak hozzászólni. A hozzászólások során, ha va laki elkalandozik, azt azonnal le állítom, de úgy, hogy ne sért­sem a hozzászóló önérzetét. Ab­ban az esetben, ha a hozzászólás a kérdés meg nem értéséből ta núskodik, kisegítő kérdéseket teszek fel, hogy helyes irányba tereljem a hozzászólót. Az a tapasztalatom, hogy főleg az oktatási év végén szívesen jönnek a hallgatók hozzám egy egy nehezebb kérdést megbe­szélni. Ezzel elérjük azt, hogy a gyengébb hallgatók is megértik az anyagot és az év végén nem lesz egy hallgató sem, aki előtt tisztázatlan kérdés maradna. Varjas József propagandlsa.

Next

/
Thumbnails
Contents