Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-03 / 258. szám

1355. NOVEMBER 3. VAPLO Ci Á póri gazdák tudják kötelességüket Jegyzetek Koreából H. A megye északnyugati részé­ben. Tamásitól délre húzódik meg egy csendes kis falu, Pári. Nem sokban különbözik a kör­nyéken fekvő falvaktól, határa ugyanolyan dimbes-dombos, — mint azoké. Nagy események sem játszódnak le a községben, lakói tavasztól őszig szorgalom­mal dolgoznak és a mezőgazda- sági munkákban mindig élen­járnak. Péri egyébként arról neveze­tes, hogy a begyűjtésben első szokott lenni a tamási járás­ban. Ebben a községben nincsenek hátralékosok nem akadályozzák úgynevezeti „objektív okok” a begyűjtést. A nyáron Ozorán, Tamásiban még 12—14 vagon hátralék volt, amikor Pári már teljesí­tette gabonabegyüjtési tervét. Hasonlóan jól halad most a ka­pások begyűjtése. Burgonyá­ból, napraforgóból csaknem tel­jesítették már tervüket. Elké­szültek a kukoricaértékesítési szerződéssel is. A pári gazdák, úgy látszik, tudják kötelességüket, s nem húzzák-halasztják az állam iránti kötelezettségük teljesíté­sét. Mi ennek a magyarázata? — Párinak talán előnyösebbek a természeti viszonyai, mint a szomszédos falvaknak? Nem. Páriban hasonlóak a körülmé­nyek, mint másutt. Másban kell keresni a magyarázatot, abban, hegy a községi pártszer­vezetnek, s a községi tanácsnak eleven kapcsolata van a dol­gozó parasztokkal. A községi tanács elnöke, Pápszi József, mint jó kommunista a dolgozók minden apróbb problémáját is­meri, nem zárkózik el hivatalá­ba, hanem minden este elbe­szélget az emberekkel, taná­csot ad ügyes-bajos dolgaikban, s tőle telhetőén teljesíti kéré­seiket. Nem ritka jelenség Páriban, hogy esténként egyik, másik háznál a tanácselnök, s rajta kívül még többen meg­jelennek kukoricát fosztani, s ott a nagy társaságban elbe­szélgetnek a betakarításról, a begyűjtésről, a vetésről meg- hányják-vetik a falu dolgait. A múltkor például Müller Istvánnál fosztotta a kukoricát Pápszi elvtárs, Vidóczi László elvtárssal, a járási tanács elnök helyettesével. Elbeszélgettek olt is mindenről, többek közt a szép kukoricáról, amire a házi­gazda megjegyezte, hogy másik darab földjén még szebb ter­més lesz. Közben arra terelő­dött a beszéd, hogy mikor tel­jesíti Müller gazda beadási kö­telezettségét, mert a kukorica már elég száraz is volt. Meg­ígérte, hogy másnap. ígéretét teljesítette is. Ez a példa nem áll egyedül Páriban. Szinte esténként meg­ismétlődik, s a dolgozó parasz­tok nem vonakodnak köteles­ségük teljesítésétől. Nem vona­kodnak, mert megbíznak Pápszi Józsefben, s munkatársaiban, akik közöttük élnek, minden dolgukról tudnak, s ügyeiket elintézik. Sokat jelent az, ha valaki este 6 órakor, vagy még később is meghallgatja az em­berek kérését és segítséget nyújt. Páriban tudnillik a ta­nács napi munkája nem zárul le a hivatalos időponttal, to­vább folytatódik este a dolgo­zók között. A begyűjtésben elért szép eredményekben nagy szerepe van a község begyűjtési meg­bízottjának, Lehr Jánosnak. Ez a szőke fiatalember már öt év óta végzi munkáját, s a község lakói szeretik, mert ha kéréssel fordulnak hozzá, teljesíti azt, ha teljesíthető. A begyűjtési terv felbontásánál mindig figye lembe veszi a dolgozók kíván­ságát. Előfordul, hogy valame­lyik termelő többet szeretne beadni például búzából, s keve­sebbet kukoricából. A másik viszont éppen fordítva szeretné elintézni. Lehr elvtárs teljesíti kérésüket, s az eredmény az, hogy a község teljesíti begyűj­tési tervét, s nem marad hátra­lékos egyetlen gazda sem. Lát­va, hogy kérésüket teljesítik, a dolgozók megnyugodva, s meg­elégedetten hagyják el a tanács házát, azzal az érzéssel, hogy ügyük meghallgatásra és elin­tézésre talált. Sokszor munka­idő után keresik fel kérésük­kel a begyűjtési megbízottat, s Lehr elvtárs ilyenkor is rendel­„KORAI VETÉS, bő ter­més", hirdeti már messziről a dicsőségtábla a bátaszéki köz­ségi tanácsháznál. E rövid mondat minden betűje az iga­zat mondja, de szólnunk kell azért, hogy necsak a táblán legyen olvasható ez örök igaz­ság, hanem követőkre talál­jon a község három termelő- szövetkezete, öt I. típusú cso­portja és a több mint 1200 egyéni gazdája között. November 3-át írunk, ami azt jelenti, hogy három nap­pal túlhaladtuk már a kenyér gabonavetés befejezésének a határidejét. Erre az időre földbe kellett volna tenni Bátaszéken is a kenyérgabona vetőmagnak túlnyomó részéi. Hogy ez nem így történt, ra­jon kit terhel a felelősség? — Kinek, vagy kiknek a nemtö­rődömségén múlott, hogy n bátaszéki határban csak 30 hold kenyérgabonavetést végeztek kezesükre áll. Az az elve, hogy „amit ma megtehetsz, ne ha­lasz holnapra’’. Bizony sokat számít, hogyan beszélnek az emberekkel akár a hivatalban, akár a hiva­talon kívül, mert Pápszi József és Lehr János nem hivatalosan is sokat beszélgetnek az embe­rekkel. Ezek a barátságos, ben­sőséges beszélgetések jó hatás­sal vannak a község lakóira, ami mindenben megmutatko­zik. Abban is, hogy Pápszi Jó­zsefet és Lehr Jánost, ha este végigmennek valamelyik ut­cán, a gazdák maguk invitál­ják meg egy kis beszélgetésre, meg poharazásra; abban is. hogy Pári községben jói halad­nak az őszi munkák, a betaka­rítás és a vetés; s abban is, hogy mindenki eleget tesz az állam iránti kötelezettségének. cl. A több, mint 1200 gazda közül talán nyolc olyan gaz­dáról tud a tanács, akik befe­jezték a búza vetését. A 61 ta­nácstag közül 26 egyéni gazda tanácstag van. Közülük ket­ten, Szelényi Mihály és Po- '■>ácz János egyéni gazdák vetették el részben a búzát. A három termelőszövetkezet kö­zül a Vörös Csillag és a Sza­bad Május TSZ-ek tagjai, még egy négyszögöl kenyér- gabonái sem vetettek. — NAGYON ROSSZUL ál­lunk a kenyérgabona vetésé­vel — mondotta a tanácsel­nök, Lehőcz János elvtárs. — A tényeket vizsgáivá, ezi látjuk, de mit- tett a ve­rés meggyorsítása, érdekében a tanács, a községi pártszerve­zet? — Rövid a válasz, mégis nehéz kimondani, hogy sem­mit. — Tavaly is elvetettek a gaz­dák — mondja a tanácselnök Varga Teréz tollából, aki a Szekszárdi Balassa János Kór­ház ápolónője volt, s jeienleq a Koreai Népköztársaságban tar­tózkodik a magyar orvos és ápoloküldöttségqal, folyama, ü- san tudósításokat közlünk la­punk hasábjain. Ennek az országnak az elmúl, háborúban 3 millió halottja volt. Nem beszélve az eltűntekről és a nyomorékokról, a háború után igen sok betegség kapott lábra, melyeknek áldozataival a kór­házban találkoztam. A nép elma radott, hisz a japánok uralma alatt még mozdonyvezető se le­hetett koreai. S rövid párnapos ismeretségünk alatt már bebizo nyitották, hogy szeretnek és akarnak tanulni. A háború alatt az ország gazdaságilag teljesen tönkrement, pedig nagyon gaz­dag ország. Wolframból a vilá gon legtöbbet termel. Van ara­nya, szene, vasa, s önkénytelenü! jut az ember eszébe, mindezt hallva és látva, hogy Ameriká­nak nem ok nélkül fáj rá a foga. Igen gazdag vlllamosenergiában Is; minden lakásban ég a villany, — és gondoltuk ,hogy majd elvetnek az idén is. Olcsó kifogás ez, hiszen már a kedvezőtlen időjárás előtt is vethettek volna Báta­széken, ha a község vezetői nem ringatják magukat ab­ban, hogy „fog ez menni’’, tudják a gazdák mi a köteles­ségük, majd vetnek. De nem vetettek a gazdák nem érez­ték kötelességüknek, a me­gyei, a járási tanács mező- gazdasági osztályai pedig „el­felejtették" a községi tanács figyelmét felhívni a felelős­ségre a kötelességre, amellyel Bátaszéken is tartoznak a nép államának. VAJON HIVATÁSA, fel­adata magaslatán áll-e az olyan pártszervezet, ahol nem törődnek a kenyérgabona ve­téssel. Maga az alapszervezet titkára, Fazekas Aurél, 5 hol­das egyéni gazda, sem vetette el búzáját. Ilyen példamuta­tás után, már azon sem lehet melyet az állam ingyen ad. S ha az ember az itt folyó hatalmas országépítő munkát figyeli ön­kénytelenül arra gondol, hogy ez a nép biztosítani tudja magának boldogságát. Szorivonban — ahol kórház­ban dolgozunk -— október 4-én igen szép fogadtatást rendezett számunkra a tartomány a város színházában. Könnyekig mégha tó érzés vett rajtunk erőt, ami­kor a koreaj és a magyar Him­nusz elhangzása után gyönyörű virágcsokrokkal köszöntöttek ben nünket. (Talán kilométeres kör­zetben letépték nekünk az összes virágot.) Az ünnepségen koreai barátaink biztosítottak bennünket szeretetükről és munkánk iránti hálájukról, majd megvendégel­tek bennünket a tartományi szék házban. A köszöntők után a színház művészei szórakoztattak bennün két, majd kértek, hogy mi is énekeljünk valamit... Úgy érzem, hogy az elkövet­kező egy év életem egyik leg­szebb éve lesz. V. T. csodálkozni, hogy a község 33 párttag dolgozó parasztja kö­zül még egyetlenegy gazda sem fejezte be a vetést. De nem vetettek még a Végre­hajtó Bizottság dolgozó pa­raszttagjai sem. Nemcsak a kenyérgabona, hanem a takarmánygabona, az őszi árpa vetése körül is van még tennivaló. Az őszi árpának már régen bokrosod- ni kellene, de Bátaszéken még mindig van közel 300 hold vetnivaló. A FELSOROLT TÉNYEK azt'vmtatják, hogy Báiaszé- ken nagyon ráérnek a vetéssel, figyelmen kívül hagyva, hogy . novembert írunk, az időjárás ezután mindig kedvezőtle­nebb lehet. Éppen ideje lenne, tehát kicsit lelkiismeretesen foglalkozni a kenyérgabona­vetés kérdésével Bátaszéken is. —y. —a. Kincs idő várakozásra — mire várnak Bátaszéken? korszakot nyitott a nők életében szes agronómusainak több mint 40 százaléka no. Az Ukrán Köz­társaságban egyedül 189 nőt választottak meg kolhoz el­nökké és 15 000 a mezőgazda­ságban foglalkoztatott specia­lista. A szovjet nő aktívan vesz részt az állam kormányzásában is. A Szövetségi Köztársasá­gok mindegyikében vannak női miniszterek és miniszterhe­lyettesek. A Szovjetunió Leg­felsőbb Szovjetjének több mint 280 női küldötte és a helyi szovjeteknek több mint félmil­lió nőküldötte van. Nagy eredményeket ériek el a szovjet nők a művészet és az irodalom területén is. A tudo­mány, az irodalom és művé­szet terén elért kiváló teljesít­ményekért 740 nő nyerte el a Sztálin-díjat. A szovjet nők, akik egészében megismerték a szovjet társadalmi rend előnye­it, aktívan és lelkesen dolgoz­nak az egész szovjet néppel együtt a békéért. A magyar asszonyok, akik példaképüknek tekintik a szov­jet nők életét, munkáját, szin­tén derekasan kiveszik részü­ket az építőmunkából. Vannak sztahanovista munkásnőink, élmunkás parasztasszonyok. Az országban 2308 nő részesült kormánykitüntetésben, 48 ka­pott Kossuth-díjat. Az ország- gyűlés munkájában 52 nő vesz részt. Női tanácstagjaink szá­ma 15 298, női tanácselnök 209, tanácselnökhelyettes 154, női tanácstitkár is többszáz. Ilyen sokat fejlődtek népi demokrá­ciánkban azok az asszonyok, akiknek a múltban szavazati joguk sem volt, akik a múltban még a férfiak alacsony bérét sem kapták meg. A nők hatalmas méretű ak­tivitását a Szovjetunióban nagymértékben segítette elő, hogy a szovjet állam olyan kö­rülményeket teremtett a nők számára, amelyek között képe­sek összeegyeztetni a nemes anyai kötelességeket, a gazda­sági, állami, kulturális és nyil­vános politikai életben való részvétellel. Népi demokra­tikus szamunk is gondoskodik arról, hogy a dolgozó tanuló, politizáló nő, eleget tudjon ten­ni anyai hivatásának, családi kötelezettségeinek, munkája ne legyen hátrányos egészségé­re. Az anyasági és szülési se­gély, a terhes és szoptatós anyáknak járó fizetett szabad­ság, az ingyenes csecsemőke­lengye, a bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, úttörőtábo­rok, gyermeküdülők fenntar­tása és fejlesztése mind-mind dolgozó nők háztartási és gyer­meknevelési gondját könnyítik meg. A lehetőségeket, amelyet ál­lamunk nyújt a nőnek a ház­tartási munkák megkönnyíté­sére, nem használjuk ki min­denütt. Állam és tömegszerve­u feladat egyaránt — itt kü­lönösen a tanácsoknak, szak- szervezeteknek és az MNDSZ- nek kell lényegesen többet ten­nie. A dolgozó nők joggal szá­mítanak arra, hogy az állam, a párt, a tömegszervezetek megkülönböztetett gondosság­gal foglalkoznak velük, hiszen legtöbbjük kétszeresen is helytáll az ország építésében, munkahelyén és otthonában. A nők helyzete a Szovjetunióban és a népi demokratikus orszá­gokban erősíti a kapitalista és gyarmati országokban élő nő­ket a felszabadulásukért vívott harcukban. A szovjet állam­rend a nők új típusát fejlesz­tette ki. A szocializmus orszá­gában, ahol az emberek fel­szabadultak a kapitalista rab­ság alól, ahol adva vannak az összes előfeltételek az ember fejlődésére, a nő a társadalom teljes értékű tagjává, kormá­nyának lelkes tagjává vált. Ezt az új szovjet nőt fejlesztet­te és nevelte ki a párt, a szov­jet állam A közösség és az egyén ér­dekeinek a szovjet társadalom­ban mutatkozó egysége a leg­főbb forrása a szovjet hazafi- ságnak és annak az erőnek is, amellyel a szovjet nép minden nehézséget le tud győzni. A szocializmus ügye iránti határ­talan hűség, a szülőföld iránti szeretet, a társadalom iránti kötelezettségek teljes átérzése, ez a forrása a Nagy Honvédő Háború hősei és hősnői nagy tetteinek. Ugyanez lelkesíti munkájuk­ban hőstettekre a munkásnő­ket, a kolhoz parasztasszonyo­kat. A „Szovjetunió Hőse“ cí­met 70 nőnek, „Szocialista Munka Hőse“ címet 2170 nő­nek adományozták. Több mint 730 000 szovjet nőnek, munkás­nőnek, kolhoz parasztasszony­nak adományozták a Szovjet­unió kitüntetéseit és érdem­rendjeit. A szovjet haza jólété­nek növelését minden szovjet nő, honleány kötelességének tartja. A haza iránti ilyen nagy kö­telességtudásból fakadnak az Olga Bojkó-brigádja által elért hőstettek. Olga Bojkó-brigádja vállalta, hogy hektáronként 600 mázsa répát takarítanak be. „Ilyen termés betakarítása — mondotta — nem könnyű do­log, de nem lehet, hogy meg ne tegyük, nem engedi a lelki­ismeretünk“. Ilyen a szovjet ember, ilyen a nagy szovjet rendszer legyőzhetetlen ereje, amely felnevelte az új szocia­lista embert. A szovjet példa messzevilá- gító fénye mutatja számunkra is az utat, a szocialista nő-típus nevelésében. Markovics Jánosné MNDSZ megyei elnök. Ttúlteljesítette október havi tervét a Paksi Konzervgyár A Paksi Konzervgyárban az elmúlt hónapban szinte naponta kísérték figyelemmel, hogyan állnak a havi terv teljesítésével, hogy az éves terv határidő előtti teljesítését — amit korábban vál­laltak — meg tudják-e valósíta­ni. Már hónap közben is látszott, hogy magasan túl fogják teljesí­teni a havi tervet, ilyen ered­ményre, amit azonban elértek, nem számítottak a gyár vezetői és dolgozói. Az október hav; termelési ter­vet 155 százalékra teljesítette a gyár. Terven felül gyártottak többek közt 18 vagon gyümölcs- félkészárut, pulpot és velőt, ami­ből majd a tél folyamán fognak különböző gyümölcsízt, dzsemet készítenj Exportra kerülő finom főzelékekből 415 mázsát, sűrí­tett mustból 180 mázsát gyár­tottak terven felül. Ugyancsak terven felül végezték el 470 má­zsa savanyú uborka és paprika hordókból üvegekbe való átraká­sát. Az eddig gyártott készletekből, nagyarányú exportszállítások kezdődnek meg ebben a hónap­ban a gyárban. Sok vagon kon­zerváru — főleg savanyú uborka és egyéb savanyúság — indul külföldre, hogy hirdesse a ma­gyar konzervipar jó munkáját. Rövidesen megjelennek az üzletekben a Paksi Konzervgyár üve­ges savanyúság készítményei. A nyáron készített savanyú ubor­kát válogatják, rakják üvegekbe a gyár dolgozói.

Next

/
Thumbnails
Contents