Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)
1955-10-23 / 250. szám
NAPTjÓ 1955. OKTOBER 23. IRODALOM * MŰVÉSZET * TUDOMÁNY Beszélgetés Peres Ádám kultúrcsoport vezetővel Őszhaj ú, ráncoshomlokú ember Peres Ádám, nagyszokolyi pedagógus, a kultúrcsoport vezetője. A szeme szürke, mint a tó vize, de mögötte mély lélek, tapasztalt gondolkodás és őszin te jóakarat csillog. Bajusza állandó mosolyt varázsol szája körül. Csöndes szobájában a kultúrotthon munkaterve fölé hajol és most összegezi az elvégzett munka eredményeit s a még megoldásra váró feladatokat, problémákat. Miről van szó a kultúrotthon munkater- véfcen? Ilyeneket olvashatunk: „Arat a kombájn ... Gyűl az érett mag a magtárba ... Vásárlás a boltban ... Miért nem gazdálkodnék újra egyénileg ... stb.” Ha egy-egy címnél megáll az érdeklődő és a cím mögötti rész után kutat, megtorpan egy pillanatra, de Peres Ádám kisegíti. Megmagyarázza, hogy a munkaterv egy-egy címe mit is jelent a valóságban. A címek — szinte valamennyi — rövid jelenetek címei, melyeket Peres Ádám rögtönzött a nyár folyamán egy-egy eredményéről a tsz-nek, vagy egy jelenetből, amit az utcán lesett el az emberektől. Ha eredményekről akarunk beszélni, elkerülhetetlenül visz- sza kell pillantani a nyári munkákra, amikor a termelő- szövetkezet és a jól dolgozó parasztok népszerűsítéséből a kultúrcsoport jól kivette a részét. Példák voltak erre a fent említett rövid jelenetek, melyeket mikrofon előtt mutattak be és a gazdák esténként munka után a hangszórón keresztül hallhatnak. Olyan jelenetet is dolgoztak fel például, hogy egy tsz-tag vásárolt a boltban és éppen hazafelé ballag, amikor egy egyéni gazdát megkérdeznek, hogy ő miért nem vásárol a sok, szép áruból? A felelet: „Nem vagyok én tsz-tag nincs annyi pénzem ...” Ilyet hallva ,aztán gondolkozni kezdenek a község dolgozó paraszt jai és komoly összehasonlítást csinálnak saját és a termelőszövetkezeti dolgozók jövedelme között. Az összehasonlítás eredménye csak az lehet, hogy érdemes a közöst választani A komoly nyári munka után. szinte automatikusan következik, hogy télen még jobban kiszélesedik a kultúrmunka a községben. November 7-re már szép műsorral készül a kultúr- gárda. Szavalatok és énekszámokon kívül két egyfelvoná- sost is mutatnak be. S Peres Ádám azt is elárulja, hogy a hosszú téli estéken a „Tanítónő” előadására készül a kultúrcsoport... B. G. Válasz a „Szép volt66 kiélezett kritikára A TOLNAI NAPLÓ munkatársa a Kultúrotthon Központi Művészegyüttes október 11-i előadásáról „kiélezett“ kritikát írt, melyhez szeretnénk pár szót szólni, A többség véleményét a cikk írója Is elismeri, hogy „szép volt"... De amikor „boncoló kése" alá veszi az egyes szereplőket, megállapíthatjuk, hogy a tárgyilagos kritikától némely vonatkozás bán messze eltér. Légrádi Ilona szereplése kifogástalan, — ezzel teljesen egyetértünk. Krizák Istvánt érintő kritikája nagyon egyol- dálú. a cikk írója csak hibáit élezte ki, figyelmen kívül hagy va, hogy Krizák István nem hivatásos „művész", akinél az esetleges csekély hibákat is éles kritika alá kell venni. Elismerés illeti a kedves szép tenor hangján előadott számai ért, ami mellett el kell. hogy törpüljenek a vele szemben fel hozott hibák. KÉRDEZZÜK, mit kifogásolt Mayer szerepén és modorán, talán azt, hogy a közönséget általános derűre hangolta, nem Ízléstelen módon? Mayert úgy ismertük, mint az együttes egyik agilis és tehetséges tag ját. Elhallgatta bírálatában töb bek között a zenekar nagysze rű szereplését. Minden elismerést megérje mel a zenekar és vezetője mert komoly munka és erőfeszítés kellett ahhoz, hogy a ze nekar tökéletesen tudja kisírni a zenei képzésben nem része sülő énekeseket. Még annyit, hogy a fiatal szavalok is megérdemeltek volna néhány elismerő és dicsérő szót. Utoljára hagyjuk m; is az összekötő szöveg bírálatát. Sze retnénk tudni, hogy az összekötő szövegben mi volt az „ömlény" és „szentimentális ömlengés". Az összekötő szöveget mi is figyelmesen végighallgattuk, s véleményünk sze rint annak tömör összeállítása, magyaros mondatszerkesztése, és felépítése nagyon jó kiegészítő része volt a „Szerelem dalban és versben" című mű sornak. NINCS FÁJÓBB, mint amikor valakit jószándékú munká jáért ért méltatlan kritika. Kétségtelen, hogy Krizák István kéztartása nem volt olyan, mint ahogy azt fővárosi (vagy nem éppen fővárosi, de hivatá sós) művészektől megszoktuk, azonban ml mégsem juttattuk volna ezt úgy kifejezésre, mint ahogy azt a cikk írója tette, mert ez a kéztartás Krizáknál a játékban való gyakorlatlanság következménye. Nem vonjuk kétségbe, hogy a cikk í ó ját jószándékú segíteniakarás vezette, azonban úgy érezzük, hogy kritikájával ezt a célt nem érte el. Kritikája Krizák Istvánnal és Zeke Lászlóval szemben éppen olyan darabos, mint amilyen darabosnak minő siti kritikájában Krizák István kéztartását. így ezek szerint az építésre szánt „kiélezett kritikája" nem viszi előre a művész együttes további munkáját, mert az ilyen kritika nem nyújt segítséget az együttes to vábbi munkájához. Hálásnak kell lennünk, hogy városunkban ez a művészegyüttes, fáradtságot nem ismerve munkál kodik azon, hogy számunkra egy-egy előadással kelletne- szórakozást nyújtson. Az előadás szép és nívós volt. Szeretnénk elérni azt. hogy a kritikához többen is hozzászólnának a tárgyilagos hallgatók közül. Több tárgyilagos hallgató. Minden vita, ha az helyes irányban halad és építő szán. dékkal fejtik ki nézeteiket a hozzászólók, hasznos. Reméljük, hogy a most induló vitához olvasóink közül többen ho‘ rászólnak, elmondják észrevételeiket a Központi Művészegyüttes „Szerelem dalban, versben” c. előadásával kapcsolatban. Az előadás fölött vitát nyitunk, s kérjük olvasóinkat, hogy tárgyilagos bírálatukkal és helyes észrevételeikkel segítsék elő városunk kultúrájának fejlődését. (A szerk.) Sió Sándor két verse : Bétái ballada Felhős égből hull az eső, Duna mentén fu a szellő, Szívem mélyén nagy a bánat Vízbe ölték a babámat. A szememből hull a könnyem Lágy szellőtől szoknyám lebben, Fájdalomtól ég a lelkem Vigasztalást nem lelhettem. Jöjj kedvesem karjaimba Puha ágyad lesz karomba, Fujhatsz szellő, hullhatsz eső Duna mélye lágy temető. Zord idővel jöttél (1945) Zord idővel jöttél Széllel köszöntöttél, Fagyrózsát vetettél Viharral nevettél. Zord idővel jöttél Bajokkal küzdöttél, Pirosló földünkbe Életet vetettél. Zord idővel jöttél Népet melengettél, Szovjet seregekkel Minket köszöntöttél! Máté Imre: Tűzmadár és korommadár Tűzmadár és korommadár, kiégett fekete határ, és lángszínű vérpiros ég. Vörös tollak és feketék. A tűzmadár fönn keringett, valakinek messze intett, két szeme, két piros szirom, s várt rá egy fehér liliom. Korommadár észrevétlen, megjött gyászfénnyel szemében, s hollóként felsírt: kár, de kár, és mégis jött a tűzmadár. Tűzmadár jött, lobbant szárnya, kigyult minden a határba, s kietlen puszta hantokon, elpihent némán a korom. Ismerd meg megyénket Nagymányok Nagymányok a Mecsek keleti kiágazásának északi oldalán, a megye déli részén, a Völgységben terül el. Határának déli részén dimbes-dombos, a többi irányban nagyrészt síkság. A dombokon szőlői, legelői és erdei vannak. A hegyek, dombok méhében szétágazó kőszéntelepek, a felső rétegekben mészkőtelepek vannak, de akad márványkő is bennük. Határa keleten Kismányok, északon Hant és Izmény nyugaton és délnyugaton Váralja, délen és délkeleten Püspök- nádasd és Hidas. A község határában talált régi leletekből Wosinszky Mór azt állapította meg, hogy a megyében talált legrégibb neolit kőkori telepek egyike Mányokon volt (egy kettétört kővéső, egy feketeszínű középső része felé szélesedő kővéső, melyet a nagymányoki erdő mellett a nádasdi szőlőhegyen találtak. Ugyancsak találtak egy kőbaltát is). Egy présház bővítése alkalmával a lőszréteg felett lovassírt találtak, amely bizonyítja, hogy a község a népvándorlás korában is lakott volt már. A sírban egy lócsontváz mellett hanyatt, kinyújtott helyzetben fekvő embercsontvázat találtak, két négy szögalakú hosszú lyukkal áttört szíjtartó kengyelvassal, egy vasból készült lándzsa csúccsal, egy vas-zablával, egy 70 centiméter hosszú vaskarddal... A honfoglalás után elsőízben a tatárjárás idején pusztult el a falu. 1241—42 telén a tatárok ugyanis átkelve a Duna jegén, a Dunántúlt is elpusztították. Feltételezhető, hogy akkor semmisült meg a falunak a déli domboldalon épült része. A XIV. század elejére már tekintélyes és megyei viszonylatban is jelentékeny község volt Nagymányok, melynek saját papja és temploma volt. A templom szilárd anyagból épült, ugyanazon a helyen áll, ahol a mai templom van. Körülötte temető volt. Az évszázadok során a község neve többféle alakban fordul elő, míg eljutott a mai nevéhez. 1015-ben Maneg, 1333-ban Manuhd, 1334-ben Manuk, 1361-ben Manyk, 1400-ban Manyuk és 1432-ben Manyok. Hogy a község mikor és mi módon került a pécsváradi apátság birtokából a pécsi székeskáptalan birtokába, nem tudjuk. Egy 1737-ben készült birtokkimutatásban már mint Tápászi Pál, pécsi kanonok birtoka szerepelt. — Ugyanezen birtokkimutatásban találkozunk először a két szomszéd község jelzőkkel való megkülönböztetéseivel: Nagy Mányok és Kys-Mányok nevével. A két község népe már együtt szenvedte végig a török uralom minden terhét. A török hódoltság okozta Nagymányok második pusztulását Ha a község nem is esett mindjárt a török hadsereg útjába, amely 1526 szeptember 3-án felégette Mohácsot és csaknem ellenállás nélkül tört Buda felé, sokáig nem kerülhette el annak pusztítását. Amikor Szulejmán 1543-ban másodízben foglalta el Pécset. Ahmed basát a kisebb várak (Pécsvárad, Szászvár. Döbrököz. Tamási, Ozora, Simontpr- nya. Palota) elfoglalására küldte, ki feladatát ebben az évben végre is hajtotta. Szászvár így elbukott, Márévár ura, Bakits Pál pedig a Koppány melletti ütközetben esett el és így ettől kezdve Nagymányok teljesen a török uralom alá került. A törökök által kivetett adók részben államiak, részben földesúri terhek voltak. Az adókon kívül tizedet is kellett fizetni. A különböző vétségeket is bírsággal sújtották, hogy minél több pénzt préseljenek ki. Bírságot róttak ki a civa- kodásra, ha a jobbágyok egymást vagy főleg törököt gúnyoltak: ha egymást rágalmazták: ha a családban verekedtek stb. Különleges adót vetettek ki a házasságkötésekre, melyet mátkaadónak, vagy ágypénznek neveztek. Ezt a községek rendesen átalányban fizették, tekintet nélkül a kötött házasságok számára. A jobbágyok robotot is kötelesek voltak szolgáltatni. E terheknek tulajdonítható, hogy a község lakosságának száma nem emelkedett, hanem állandóan fogyott és évről-évre több és több ház üresedett meg. A törökök kiűzése után a kipusztult területeket telepesekkel népesítették be. A német telepeseknek elsősorban a meglévő régi utcákban és a Csala-pusztán megüresedett házakat engedték át. Az üres helyeken hamarosan felépítették házaikat és gazdasági épületeiket. A tető fedésére a kezdetben nádat használtak, amíg ez a mocsaras részeken kellő meny- nyiségben termett: később zsuppszalmát. Mivel azonban mindkettő könnyen gyúlé kony volt — főleg az 1818. évi tűzvész után — áttértek a cserépfedésre. (Folytatjuk.) Ó r i a s F e in. Nemsokára megtalálta, S Törpeországnak királya, Fogadta őt szívesen: — Isten hozott gyermekem! — Erre Ferkó köszönt vissza: — öt bizony a lába hozta. — Azután rneg elmesélte, Hogy került e szép vidékre. Nem szólt közbe a király, Várta, míg a szó megáll, S mikor Ferkó szava gyérül, Kifogyva a szó vizébül, Akkor is csak bólogat, Aprókat, — és nagyokat. Hallgatja, — míg elmeséli: Munkát jött hozzája kérni. És a hosszú beszéd végén. Törpe király szeme fény én, Huncut mosoly átsuhan, S így szól hozzá: — Nos, fiam, Munka van itt, mindig bőven, És az ilyen jó erőben Lévő izmos fiatal, Munkát talál, — ha akar. Ám vannak itt ős szokások, S csak ha tíz próbánk kiállód, Munka akkor jut neked. Szedd össze hát az eszed! Minden szóra jól vigyázz, Mert rája, — ha nem találsz, Feleleted, — mit mondsz rosszul, Tíz centi az, — a testhosszbul. ÚTTÖRŐKNEK... A regölyi általános iskola úttörői szorgalmasan díszítik osztálytermeiket, igyekeznek, hogy minél otthonosabbá te gyék. Szorgalmasan dolgoztak a pajtások kirándulásuk alkalmával, amikor makkot gyűjtöttek a közeli erdőgazdaságban. Az osztálytermek faliújságja in színes rajzok, kedves kis versek beszélnek az úttörők életéről és munkájáról. Különösen szép a nyolcadik osztály faliújságja, amiért dicséretet érdemelnek a pajtások. Hasonlóan szép rajzok díszítik a hatodik osztály faliújságját is. Hogy meg ne feledkezzenek kötelezettségeikről és fel adataikról, a faliújságra is kiírták az úttörők kötelességeit és jogait. Szép lenne pajtások ha hasonlóan feldíszítenétek az iskola faliújságját is ...
