Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)
1955-10-02 / 232. szám
4 NAT*T,Ó 1955. OKTÓBER 2. Továbbra is szükség van kultúragitációra... IV ap, mint nap beszélgetünk 1 ’ műsorgondokkal küzdő kultúrotthon igazgatókkal és nap, mint nap halljuk, amint színjátszó csoportok vezetői játszásra alkalmas mű után érdeklődnek. Szomorúan hangoztatják, hogy ,.nincs darab”, amit előadhatnának ... Nagyon sok múlik azon hogyan állítják össze téli tervüket a falusi kultúrotthonok igazgatói Számításba kell venni azt is, hogy szórakozzon a falu lakos sága, ha végignézi a színjátszó csoport előadását, de a fontos az, — amiért a darab tulajdonképpen bemutatásra kerül — hogy tanuljanak belőle azok az emberek, akik meghallgatják Kultúrcsoportjainknak kell any- nyi művészeti készséggel rendelkezniük, hogy a szórakozni vágyó közönség gondolatvilágába a szórakozáson keresztül juttassák el a lejátszott darab politikai nevelő mondanivalóját. 0 Távolról sem szabad azt hin niök a kultúrotthonok igazgatóinak, hogy például a termelőszövetkezeti kultúragitáció már lejárt és kimerült abban, hogy egyes helyeken a kultúrcsopor- tok egy része — az úgynevezett csasztuska brigád — köszöntötte a tsz-ek jó munkát végző arató, vagy cséplő brigádját, vagy a nyár folyamán egyszer műsort adott a tiszteletükre... Nem! ... Nem szabad, hagy megelégedjenek ennyivel a kultúrcsoportja- ink. Továbbra is harcolni kell kulturális téren is a dolgozó pa rasztoTí megnyeréséért a termelőszövetkezet számára. A képes- agitáció, melyet egyes kultúrotthonok fotószakkörei csináltak —. nagyon helyesen —- továbbra sem idejétmúlt valami. Sőt a termelőszövetkezetek zárszámadásinak közeledtével, s különösen a zárszámadások után igen sok agitáclós — megörökítésre kínálkozó — esemény várja a fotósokat, ugyancsak a kultúrotthonok más szakköreit is. Felhívná például a dolgozó parasztok figyelmét fokozatosan a tsz- tagok jövedelmének alaposabb szemrevételére, ha a község tánccsoportja — melyről feltételezhető, hogy a nyár folyamán végzett kultúragitációs munkát — rövid, de kedves műsorral kö szönti a termelőszövetkezet legszorgalmasabb tagjait, amikor hazaviszi a bő burgonya-, kuko ricatermést, vagy zárszámadás után az összes részesedést. Ugyancsak alkalmazható a tsz tagok köszöntése a téli esték valamennyi színielőadásán, és műsoros estjén. De köszönthetők egy-egy ajándékszámmal a műsor keretén belül azok a dolgozó parasztok is, akik aláírták a be lépési nyilatkozatot s a tavasz- szal már a közösben kezdenek dolgozni. IVtf ilyen legyen a műsor? — teszi fel magában és kérdezi mástól némelyik kultúr otthon igazgató. A fiatalok mu tatósat, szépet, zenéset akarnak. Egyszóval valamilyen operettet. Sok helyen esne választás a falu si kultúrcsoportok előadásában kifogásolt Csárdáskirálynőre, Gül Babára, stb . . . Vitathatatlan, hogy szépek ezek a dara bök, mutatósak, zenések, de leg- kevésbbé szolgálják azt a célt. amelyért kultúrcsoportjainknak is harcolniok kell a kultúragitációs munkán keresztül: a termelő szövetkezetek fejlesztését szám bán és erőben. A következő kifogás hogy nincs, vagy kevés olyan darab (színmű) van, amiből válogathat nak falusi műkedvelő csoportok. Van ilyen darab. S ezek a dara j)ok inkább alkalmasak műkedvelő együttesek számára, mint az erejüket meghaladó operettek, melyek előadásának színvonala a tapasztaltak alapján távol ról sem közelíti meg a mű állítot ta követelményt. A következőkben a darabvá lasztásban szeretnénk segítséget nyújtani az együttesek vezetőinek. A következő műveket ajánljuk: Egész estét betöltő da rabok november 7-re: Afinoge- nov: Kisunokám, Burjakovszkij: Üzenet az élőknek, Szimonov: Orosz emberek, Rachmanov: Viharos alkonyat. Lavrenyov: Leszámolás. Ivanov: A páncélvonat Egyfelvonásosok: Ambrózy— Vidor: Az utolsó nap. Fagyejev —Grákov: Zászlók Krasznodon felett. Pagogyln—Német: Haj nalodik. Gorbatov: Apák ifjúsá ga. Pagogyin: A puskás ember. Ifjúsági színdarabok: Tér sánszky J. Jenő: A harmadik fiú. Hegedűs Géza: Mátyás király Debrecenben. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig. Fagyejev: Az ifjú gárda. Gergely Márta: Üttörő barátság. Katajev: Távol bán egy fehér vitorla. Sólyom László: Értünk harcoltak. Hárs László: A titkos őrs. Benedek András: Csuda karikás. Molnár Ferenc—Török Sándor: A Pál utcai fiuk. Szabó Pál — Balá:s Sándor: Darázsfészek. Egyfelvonásos: Forgács István: Kesztyűs kézzel. Bérezek A. Károly: Válaszúton. Kánya— Vasek: öregek és fiatalok. Mik száth—Túri—Németh: Tavaszi rügyek. Déri Tibor: Talpsimo gató. Túri András: Az osztály szégyene. Muszatov—K. Kul csár: Felragyognak a csillagok. Majoros István: És kezdődik az élet. .. A darabok lejátszásánál nem lehet kifogás az sem amit a nakl községi tanács titkára emelt, hogy nincs szín padfelszerelés, nincs nagy helyiség, ami van, abban a mozi játszik. Nem kell olyan költséget felemésztő díszlet mint egy zenés játékhoz, nem kell modern színpad, megfelel az amit a fiatalok tudnak készíteni, csak lelkesedés kell, egy kevés áldozatvállalás Gyulajon még kevesebbe kerül ne egy színdarab megrendezés, mert van egy kultúrterem, csak a színművet kellene megtanulni a fiataloknak. Nem szabad belenyugodni a tétlenségbe egyik község tanácstitkárának sem — szavaikból úgy tűnt, hogy nem is kívánnak változtatni a közel jövőben a község kulturális tes pedtségén. A szervezés, a helyi pártszervezet, tanács és DISZ tagjainak kötelessége. Pedagó gus pedig minden községben akad — a fentemlített kettőben is — aki irányítja a fiatalok kul- túrmunkáját. Buni Tinódi Lantos Sebestyén 450 évvel ezelőtt, 1505 október 2-án született egy Tinód nevű falucskában, Szigetvár közelében. Szülei valószínűleg jobbágyok voltak. Főnemesi ud varokban deákoskodott, vagy vándorénekesként járta az országot, főképpen a végvárakat. Költő volt, históriás énekeket szerzett. Históriái a magyar nép történelmének egy küzdelmes korszakába vezetnek bennünket, a XVI. század első felében. Eb ben az időben, kevéssel a nagy nemzeti katasztrófa, a mohácsi vész után, terjeszkedett a török a legnagyobb energiával, s ebben az Időben küzdött a magyar nép a legelszántabban a túlerőben lévő betolakodó ellenség ellen. Régies nyelvezetű, egyhangúan rimelő verseiben ez a mozgalmas, hősi kor elevenedik meg. Megjelennek a török ellenes küzdelem hősei: Losonczi István, Szondy György, Nyári Lőrinc, Dobó István és a többiek a végvárak hős kapitányai és vitézei, akik hajlandók voltak felvenni az egyenőtlen harcot, s az utolsó leheletig küzdöttek a magyarság fennmaradásáért, a nemzeti függetlenség megóvá sáért. Tinódi Lantos Sebestyén nem cél nélkül örökítette meg a honvédő hősök tetteit énekeiben. Szándékát maga is kifejezi históriáinak gyűjteménye, a „Cro- nica” előszavában: ,,E jelönvaló könyvecskét szörzeni nem egyéb ért gondolám, hanem hogy az ha dakozó, bajvívó, várak — és városok — rontó és várban szó rult magyar vitézöknek lenne ta núság, üdvösséges, tisztösségös megmaradásokra, hogy az po- gán ellenségnek mímódon ellene állhassanak és hadakozzanak.” Tinódit tehát az énekek szerzésekor és előadásakor a hazafi- ság vezérelte, ugyanúgy, mint hőseit, a végvári vitézeket, akik nyomorult életkörülmények között is becsülettel helytálltak a hódító ellenség ellen folytatott élet- halál harcban. Tinódi és a vándorénekesek ugyanolyan hő sei a végvári küzdelmek korszakának mint maguk a végvári vitézek, Buzdították a katonákat, megerősítették bennük a magyar nép ügyébe vetett hitet. Lelkesítő, hazafiui tettekre ösztönző munkájuknak nyilvánvalóan nagy része volt abban, hogy a végek bajvívó népe a sok nélkülözés, gyakori nyomor- gás és fizetetlenség ellenére is példás hűséggel, vitézül védel- mefte a rongált várakat, melyek a függetlenség oszlopai, a nem zeti lét biztosítékát jelentették, a históriákban megörökített hősi tettek serkentették további kitartó küzdelemre a katonákat. Tinódi Lantos Sebestyén, a históriás énekköltészet legna gyobb alakja elévülhetetlen érdemeket szerzett. Alkotásai nem csak saját korában bírtak jelentőséggel, értékük továbbra is fennmaradt. Irodalomtörténetfínv ma is a XVI. század egyik legnagyobb magyar költőjének tekinti Tinódit, Versei, amelyek általában történelmi tárgyuak, megörökítették az ütőkor szá mára a török világ eseményeit, a magyar nép XVI. századbeli küzdelmeit, a végvárak hőseinek önfeláldozását, minden idők fiának példát adva az igaz ha- zafiságról. TOLNAI HAJTÁSOK Ifj. Poór Ferenc A fiatal költő neve már nem ismeretlen olvasóink előtt. Pár verse jelent meg már lapunkban. Verseiben és általában egész költészetében kifogásolható, hogy — bár a nép között él, mint kultúrotthon igazgató, — nem dolgozza föl verseiben a nép életéi. Erősen a szerelmi líra felé fordul. Mindez nem lenne kifogásolható, ha ez a líra párosul egyenlő arányban a körülötte zajló mindennapi élet apró örömeinek feldolgozásával, amivel egyébként elég ritkán találkozunk verseiben ... Azt tanácsoljuk neki, hogy próbálja észrevenni a falusi emberek problémáit, s ezekkel a problémákkal verseiben is foglalkozzon... Elvei m Becsülettel kelni, a közért dolgozni, mindig csak jót tenni, s viszont mégsem várni. Egyre többet tudni, mindig körülnézni, tudást megbecsülni, tanulni nem unni. Szeretve szeretni, igazat ígérni, mindig csak adni, sohasem kérni. Senkit meg nem vetni, mindenkit szeretni, egyenesen járni, hazugot utálni. Tavasszal rügy fakad, bimbó s ebből rózsa A gyermek nyarat hoz megfagyott hóra. Feljebb... Feljebb, feljebb, mindig feljebb vágyok, a sárból aranyat csinálni kívánok. Feljebb, feljebb, tengerszínre jönni iszapból a gyöngyöt a partra kihozni. Feljebb, feljebb, szenvedést enyhíteni, könnytől ázó szemből könny gyöngyöt törölni. Feljebb, feljebb, világot gyújtani, a szívekbe: béke, e szót belevésni. MINDENEM Magamnak Gyermekek játszanak, mert nekik ez való; nekem az élet kell, a meztelen való. Vesszőparipámat már rég elvetettem, helyébe könyv, toll, mit kezembe vettem. Homokból várat nem építek többet; bennem alkotóvágy s a munkakedv lüktet. Szappanból nem fúvók gyöngynek látszó gömböt: egyengetni kell a meglévő göröngyöt. Gyermek a mindenem, sír, avagy gőgicsél, nagyobb kincs lesz nekem ezer aranyéknél. Mikor Deszélni kezd: — Papa, mama, pá pá. — Bármily szép költemény nem jelent oly drágát. Chopin, Haydn, Mozart nem írt olyan zenét, melyért odaadnám, ha gyermek gőgicsél. Gyere kicsim, gyere, mondhatnám így is tán gyermek az én álmom a szerelem taván. Kovács Józsefi MÁJUSFÁK I. TÓTH PISTA, Varga Bandi, Kovács Ferkó és Török Lajcsi alakja imbolygott az éjszaka koromsötétjében. Kezükben fűrész és kisbalta. Már kint jártak jóval a falu szélén és éppen a Déli-dűlőre kanyarodtak be, amely elvezet a kanálishoz, ahol azok a sudár nyárfák meresztik koronájukat az ég felé, amikor a hallgatást megtörte Török Lajcsi hangja: — Hallottátok? — Mit — kérdezték egyszerre, pedig sejtették, hogy olyasvalamit hallanak a másik pillanatban, ami nem fog az Ínyükre lenni. Egyiküknek se. Különösen pedig Tóth Pistának, ennek a magas, csinos barna fiúnak nem. — Hát, hogy a Simon Zoli is a Juhász Piroskának akar fát állítani. — Csend. Mélységes csend, hogy a következő másodpercben annál nagyobb erővel törjön fel a megrökönyödés, majd a düh. — A Pirinek? — Annak bizony — hagyta helyben Ferkó kérdését Török Lajcsi. — Az nem lehet igaz. — De bizony úgy van az, ahogy mondom. — Hiszen a tanító lányának csapta a szelet, már bejáratos volt hozzájuk. A Helesfay Eszternek. — DE AMINT hallottam, kiadták az útját — jegyezte meg Varga Bandi. Most meg aztán erre fájdult meg a foga, a Pirire. Nem mondom, szép lány a Piri, de nem őhozzá való. Mit keresne ott ez a szegény lány, csak a cselédjük lenne, mert nem becsülné őt meg a Simon-család. Örökké a szemére vetné a Zoli anyja, hogy „az apádnak csak öt holdja volt. Elcsavartad a fiam fejét, hogy bejöhess a jómódba.” Előre tudom, hogy ez lenne, mert az anyám bejárt hozzájuk tenni-venni ezt, azt és mesélte, «hogy mennyire fent vannak azzal az ötven lánc földjükkel. Tóth Pista szegény gyerek volt. Az apjának csupán pár magyar holdja van a rétalján .Ezt művelték a két kis tinóval, amit a tavaszon vettek meg a vásáron. Pista eddig nem szólt egy szót sem, csak hallgatott és a lépteit sza- porázta. Most megszólalt, de csak ennyit dünnyögött maga elé: — Majd meglátjuk — és ezután még gyorsabban mérte fiatalságával az út hosszát. Eszébe jutott most sok minden. Hogy az őszön szerelt le a katonaságtól és amikor megjött, először a kis Takács-lánynak kezdett udvarolni. De nem értették meg egymást. Szilveszter éjszakáján találkoztak össze Pirivel. A bálban. Amikor először állt oda elébe és kérte fel. Mennyire elpirult a kislány. Azelőtt nem is vette észre Pirit, hiszen még gyereklány volt. És hogy megnőtt azóta. Majd az első tánclépések, amikor eltévesztették, mennyire szégyelte Piri. S akkor azzal mentette ki magát, hogy harmadszor volt bálban. És milyen szép volt a mosolya, amint a pírban szétömlótt a kerek kis orcáján. Majd az első este, amikor hazakísérte és a kiskapuban megfogta a kezét. Mennyire meleg volt ez a kis kéz. Hirtelen megrázkódott, arra gondolatra, hogy ezt a meleg kis kezet Simon Zoli is megszoríthatja. — Nem! — mondta ki most már dühösen. Hiába. Megszerette a lányt. A magáénak szánta. A KISBALTA gyorsan csattogott a fa törzsén, egy másodpercre sem állt meg. Szép, sudár fa volt. A legszebbet választotta. Lehetett vagy húsz méter magas. Nem törődött most azzal sem, hogy valaki észreveszi őket, mert lopni mentek. Nem volt saját részük az erdőben, mint Simonéknak. Májusfa kellett, mert nem maradhattak szégyenben a lányok előtt, éshát örülnek is ezek a lányok, ha a fiú májusfát állít a ház elé. És mennyire irigyek azok, akik nem kapnak. Pista kezében elhalt a balta csattogása, majd recsegve kidőlt a fa. Azon a részén, amerre dőlt, letöredeztek az ágak róla. — Az enyém megvan — szólt Pista ezután, hogy az ágaktól is megtakarította. Körüljárta, gyönyörködött benne. Szép fa volt. — Mindjárt készen leszünk mi is — kiáltották vissza a többiek. Nemsokára ezután megindultak a négy fával, a falu felé. Mindegyiket lányosházhoz szánták. Pistáé volt a legnagyobb és a legszebb. Alig tudta vinni, de megfeszítette minden izmát. Csak nem maradhat szégyenben. Hazafelé menet már engedett a dühe, még viccelésre is kedve támadt. — Aztán Ferkó, mondd csak, hány csókot kapsz te ezért holnap az Erzsitől? — Ne bolondozz már Pista. Nem vagyunk mi még annyira. — De azért egyet mégis csak kapsz, egy édeset? A sötétségben nem lehetett látni, hogy Ferkó elpirult. Fiatal volt még nagyon. Tizenhét múlott és a tizennyolcadikhoz közeledett. Eddig csak vicceltek vele a lányok. Nem csókolt még meg egyet sem. Egyszer csak úgy játékból kapott egyet egy kis szőkétől. Erre emlékezett most hirtelen vissza, de ezt nem mondta a többiek előtt. Csak nem árulja el, hogy mennyire járatlan a kócosok körül — hiszen nemrég még az volt a legnagyobb boldogsága, ha pajkos jókedvében meghúzhatta a hajukat. De most már... A multkorában megölelte Erzsit... CSAK MOST ébredt tudatára annak, hogy mennyi mindent és szépet rejt magában a szerelem... — Nem válaszolsz Ferkó? — Mit válaszoljak? Inkább azt beszéljük meg, hogy kinél kezdjük meg a májusfa felállítását. — terelte el magáról a beszélgetést. — Hát Katicánál. Igaz-e Bandi? — és Pista elnevette magát, ö lakik mindjárt itt a faluvégen. — Jól van — hagyta helyben Bandi. — De aztán a kutyájukra vigyázz, nehogy kiszabja a nadrágunkat. — Nem kell félnetek, ismer az már engem. — És utána kihez megyünk? — kérdezte újból Ferkó. ■ — Na ugyan kihez mehetnénk? Hát az Erzsi- kédhez. Az következik utána. Majd a Panniék udvarára térünk be, ott meg a Lajcsi az ismerős. Végül a Piriékhez. — És ott ki az ismerős? — ravaszkodott Ferkó. Pista jóízűen nevetett. — Na csak ne nevess — mondta Ferkó, mert még megelőzhet Simon Zoli. — Soha... (Folytatjuk.)
