Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)

1955-10-16 / 244. szám

<>\u

Ä'W'ät) i.nrwtoio't« janii-'

NAPLÓ

1955. OKTOBER 16.

fl Vörös Zászló Katonai Érdemrenddel tüntették ki Szevasztopolt

A TASZSZ jelenti, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Vörös Zászló Katonai Érdemrenddel tüntette ki Szevasztopol várost, az 1854—55-ös védelem századik évfordulója alkalmából.

A magas kormánykitüntetést a városi szovjet ünnepi ülésén nyújtották át.

Az ünnepségen megjelent: N. A. Bulganyin, K. J. Vorosi- lov, N. Sz. Hruscsov, A. J. Ki- ricsenko, A. J. Mikojan, G. K.

Zsukov, továbbá a Szovjetunió politikai, katonai és társadalmi életének más vezetői.

Az ünnepi ülésen K. J. Voro- silov és N. Sz. Hruscsov mondott beszédet.

K. 1. Várisiin beszéde

Kommunista Pártunk Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány megbízásából nagy örömmel nyújtottam át most a Vörös Zászló Katonai Érdemrendet a hős Szevasztopolnak, amely hősies védelmének századik évfordulója alkalmából és a haza előtt szerzett nagy harci érdemeiért kapta ezt a kitüntetést.

Száz évvel ezelőtt, 1854—55- ben Szevasztopol történelmi jelentőségű védelmének időszakában népünk rendkívüli hősiességet, bátorságot és önfeláldozást tanúsított a haza földjének védelmében.

Büszkén mondhatjuk, hogy népünk emlékezete a poltava? csatával és a borogyinói ütközettel együtt szentül őrzi Szevasztopol első védelmének emlékét, mint az orosz népnek a függetlenségéért és nemzeti becsületéért vívott harcban tanúsított hősiességének, bátorságának és merészségének nagyszerű példáját.

Az első orosz forradalom éveiben a fekete-tengeri flotta tengerészei, Szevasztopol munkásai és katonái ott voltak az önkényuralom megdöntéséért küzdők első soraiban.

A bolsevikek innen Szevasz- topclból irányították a feketetengeri hajóhad forradalmi moz galmát és felkelését. Kiemelkedő esemény volt a Patyom- kin páncélos cirkálón kitört felkelés 1905 júliusában, amely komoly csapást mért a cári önkényuralomra.

A szevasztopoli munkások és a fekete-tengeri flptta tengerészei önfeláldozóan harcoltak hazánk sok ellensége ellen a külföldi intervenciók és a polgárháború éveiben.

De Szevasztopol hatalmas dicsősége a második honvédő háború éveiben még hatalmasabb lett.

A szovjet hazafiak hősiességének nagyszerű példáját mutatták Szevasztopol védői — a szovjet hadsereg harcosai és a fekete-tengeri hajóhad tengerészei.

Hatalmas bátorsággal küzdöttek és a hitleristák tömegeit semmisítették meg. A fasiszták számbeli fölényben lévő erői 250 napon át nem tudták megtörni a szevasztopoliak hősi akaratát.

Nem sokkal több, mint 10 év telt el Szevasztopol felszabadítása óta. Ezalatt az idő alatt a Kommunista Párt és kormányunk gondoskodásával, az építők önfeláldozó munkájával a hős város felemelkedett a romokból és a hamuból, s ma újjáépítve — hogy ne tévedjek — hazánk egyik legszebb városa.

Engedjék meg, kedves elvtársak. hogy kifejezzem meggyőződésemet, hogy Szevasztopol dolgozói alkotó munkájukkal ezután is méltó helyet foglalnak el hazánk élenjáró kollektívái között.

A továbbiak során K. J. Vo- rosilov a nemzetközi helyzetet ismertette és rámutatott arra, hogy ,.a legégetőbb és a világ valamennyi népéhez legközelebb álló nemzetközi problémák között ott van a leszerelés problémája”.

A Szovjetunió őszintén törekszik a leszerelési probléma megoldására.

A szovjet emberek számára az alkotó munka és a népek közötti béke nagy alapelv és az egész fáradhatatlan alkotó élet tartalma.

Megszentelt kötelességünk, hogy úgy őrizzük ezeket az alap elveket, mint a szemünk fényét. Ezért, amíg vannak a világon olyan ellenséges erők, amelyek megpróbálják megakadályozni, hogy választott utunkon haladjunk, ébereknek kell lennünk és mindig emlékeznünk kell a múlt tanulságaira. E tanulságok népünknek hatalmas áldozatokba és nélkülözésekbe, a dolgozók sok kiontott vérébe kerültek. Elsősorban fegyveres erőinknek — a

szovjet hadseregnek és a hadi- tengerészeknek — kell arra emlékezniük. Fegyveres erőinknek mindig teljes harci készültségben kell lenniük, kitartóan el kell sajátítaniok a legújabb technikát, fáradhatatlanul tökéletesíteniük kell mind katonai tudásukat, mind pedig katona-politikai ismereteiket. — Más szóval mindig egy fejjel magasabban kell lenniük, mint az, aki valaha is a szocializmus megszentelt földjére támadni merészel.

N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde

— Engedjék meg. — mondotta N. Sz. Hruscsov, — hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében, a párt Központi Bizottságának Elnöksége nevében forrón üdvözöljem Önöket a Vörös Zászló-renddel történt nagy és megérdemelt kitüntetés alkalmából, amelyet az imént

nyújtott át Önöknek Kliment Jefremovics Vorosilov.

— Nemcsak azért jöttünk el Önökhöz — mutatott rá Hruscsov —, hogy Önökkel együtt ünnepeljük meg az örömteli eseményt, azt, hogy Szevasztopolnak átnyújtották a Vörös Zászló-rendet. Kicsit megdicsértük Önöket, de még jobban

megbíráltuk a fogyatékosságokat.

Úgy gondoljuk, hogy ez csak hasznos lesz. örülünk annak, amit tegnap elértünk, de mindig a holnapra kell gondolnunk, előre kell tekintenünk, bírálóan kell munkánkra tekintenünk, idejébn észre kell vennünk a fogyatékosságokat, ilyen pedig, sajnos, nem kevés van még nálunk. Emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy az önelégültség és a beképzeltség a legkárosabb dolog, csak ellen ségeinknek, a szovjet állam ellenségeinek használ.

Hruscsov felhívta a szevasz- fopoliakat, hogy a magas kitüntetésre válaszolva, gyarapítsák munkasikereiket, dolgozzanak jobban, úgy dolgozzanak, hogy mindenki érezze, hogy elégedett munkájával, — testi és szellemi munkájának eredményeivel, hiszen a munka a munka sikerei nagy örömöt okoznak az embernek, aki tudatában van'annak, hogy a nép javára, szocialista állama hatalmának szilárdításán dolgozik.

Hruscsov kifejezte meggyőződését, hogy Szevasztopol dolgozói, a feketengeri flotta tengerészei új sikerrel örvendeztetik meg a hazát.

Nyílt levél

Magyarország határain kívül tartózkodó honfitársainkhoz

DISZ propagandista póttanfolyam

Egy héttel ezelőtt a megye minden járásában előkészítették a DISZ propagandistákat a Petőfi iskolák vezetésére. Ezeken a tanfolyamokon azonban a propagandisták nem vettek részt teljes számban, mintegy 30 százalékuk hiányzott. A hiányzások általában elfogadható okok miatt történtek. Hogy minden propagandista felkészüljön az oktatásra, október 17-én, hétfőn propagandista póttanfolyamot rendez a DISZ M. V. B. Szekszardon a szekszárdi, bonyhádi, paksi járás és Szekszárd város, valamint Dombóváron a dombóvári, tamási és gyönki járás azon propagandistái részére, akik a múlt heti tanfolyamon nem vettek részt.

Kívánatos a propagandisták megjelenese teljes létszám mai, mert Petőfi iskolát csak az vezethet, aki a tanfolyamon részt veit, s ott megfelelt a követelményeknek.

Befejeződött a magyar-jugoszláv határügyi fővegyesbizottság VI. ülése

A Magyar Népköztársaság kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya között a határincidensek megelö zésének és kivizsgálásának tárgyában 1953. augusztus 28-án P.aján megkötött egyezmény értelmében a magyar-jugoszláv határügyi fővegyesbizottság 1955. október 10—14-ig Osijekon megtartotta VI. rendes ülés szakát.

A fővegyesbizottság megállapította, hogy a magyar-jugoszláv határon az V. és VI. ülésszak közötti időben javult a helyzet és teljes egyetértésben elhatározta, hogy megteszi a helyzet további javulásához szükséges intézkedéseket.

Végétért a Béke Világtcmács irodájának ülésszaka

Bécs (TASZSZ) Október 13-án este megtartották a Béke Világtanács Irodája ülésszakának záró ülését.

A felszólalások elhangzása után az ülésszak résztvevői A. Varela (Argentína) javaslatára elfogadtak egy határozatot, amelynek értelmében 1956-ban ünnepélyes keretek között megemlékeznek a világirodalom, a

tudomány, a művészet olyan kimagasló alakjairól mint Rembrandt (Hollandia), Benjamin Franklin (Egyesült Államok), Mozart (Ausztria), Heine (Németország), Bemard Shaw (Írország), Pierre Curie (Franciaország), Ibsen (Norvégia), Kalida- sza (India), Toio Oda (Japán), Dosztojevszkij (Szovjetunió).

Amikor búcsút mondtunk egymásnak, ezzel indítottak útnak: „írjátok meg az igazságot!“ És mi így válaszoltunk: „Megírjuk, mindent megírunk.“ Tele voltatok kétséggel és reménykedéssel, félelemmel és sajnálattal. Újra és újra szátokra tolakodtak a szavak, amelyekkel vissza akartatok tartani minket, a szavak, melyeket innen-onnan szedtetek fel és amelyek hiteles ségében ti sem bíztatok, de az ellenkezőjét sem mertétek hinni. Kétség a fülbesúgók Magyarországra szórt rágalmaival szemben és kétség a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa amnesztiatörvényével szemben. De egyúttal reménykedés is, hogy hátha mégis nekünk van igazunk, amikor véget vetünk önkéntes számkivetett- ségüftknek és amikor bízunk a magyar nép államában. A félelem azonban ott tartott benneteket és ránk bíztátok, hogy „derítsük fel a terepet.“ Mond- tátok, hogy írjunk, de féltetek, hogy nem lesz módunkban levelet küldeni nektek. Néni egy közületek már megkapta személyes, névre szóló üzenetünket, de úgy érezzük, — ez nem elég. Világgá kell kiáltanunk, hogy minden határainkon kívülre szakadt magyar fülébe visszhangozzék a szó: Idegenből — hazakerültünk végre. Hányódó, kallódó, mindenki prédájából, senki gyermekéből, az egyik napról a másikra tengődő hazátlan vándorból egy fejlődésére és új életére büszke ország egyenjogú polgáraivá lettünk.

Bevalljuk: a fölényes legyintés, mellyel agályaitokra feleltünk, a gúnyos mosoly, amellyel a ránkváró borzalmak meséit fogadtuk, az ellenérvek, amelyeket a jó és rosszhiszemű tanácsokkal szegeztünk szembe — csak félig- meddig voltak őszinték. Bennünk is fel-felrémlett a gondolat, hogy mi lesz, ha mégis ...?

És most, immár túl az utazás, a határátlépés, az első órák és napok izgalmain, úgy ahogy ígértük, megírjuk az igazságot. Megírhatjuk,

hogy mennyire megírhatjuk, azt ott, az idegenben talán meg

sem érthetitek igazán. Az első perctől kezdve éreztük a haza gondoskodását. A határ átlépése után könnyeiken keresztül mosolygó hozzátartozóink vártak bennünket. Már az első nap birtokunkban volt a személyi igazolványunk és munkakönyvünk. Munkatábor helyett képességeinknek megfelelő munkát kaptunk és néhány napon belül aktív dolgozói lettünk hazánknak.

Semmi egyebet nem kíván a magyar állam tőlünk, mint odaadó, szorgalmas munkát és azt boldogan teljesítjük. Egy hajdani elmaradt agrárországban, amelyen a háború ezer sebet ejtett — még a magyar nép történelmében példátlan fejlődés után is — rengeteg tennivaló akad és ebben ránk is számítanak.

Honfitársaink! Most már nem lehet okotok a kételkedésre, a habozásra. A magyar nép, a magyar állam, a haza vár benneteket. Megbocsát, támogat, becsületes munkát kér és biztosít nekünk és nektek, valamennyi külföldre szakadt megtévedt, de becsületes magyarnak.

Franciaországból hazatért Markovits Vera s. k. a Hunga- rotex mérnöke. Angliából hazatért Barsi Erzsébet s. k. a budapesti Vas utcai szülészeti klinika ápolónője. Olaszországból hazatért Babicsek Antal s. k. a solymári cipész kisipari szövetkezet dolgozója. Belgiumból hazatért Tuboly Ottó s. k. segédmunkás, Petőmihály- fa. Belgiumból hazatért La- boranovits Katalin s. k. háziipari szövetkezeti dolgozó, Budaörs. Olaszországból hazatért Juhász Imre s. k. a makói gépgyár dolgozója, a helyi Vasas labdarúgócsapat edzője. Franciaországból hazatért Jovi Béla s. k. volt légiós, a MÁVAUT szerelő lakatosa Pécsvárad. Ausztriából hazatért Nesz Ferenc s. k. egyénileg dolgozó paraszt Villány- kövesd. Szíriából hazatért Neubach György s. k. ipari tanuló Budapest. Nyugat-Német- országból hazatért Vágó Pál s. k. budapesti Element Gottwald gyár dolgozója.

A termelési mód fogalma alatt az anyagi javaknak azt a termelési módját értjük, amellyel az emberek megteremtik a létfenntartásukhoz szükséges anyagi javakat. A termelés minden társadalom lét szükséglete, ahhoz, hogy valaki éljen anyagi javakra, élelemre, ruházatra van szüksége és szüksége van szerszámokra, amelynek segítségével az anyagi javakat előállítja.

Az emberi társadalmaknak, legyen az bármilyen formájú, örök szükséglete volt és marad a termelés. Termelés nélkül nincs társadalom. Egyetlen társadalom sem maradhat fenn, még csak rövid ideig sem. szüntelen termelő tevékenvség nélkül. A társadalom alapja tehát: az anyagi javak termelése.

Á társadalom anyagi létfeltételei:

Mi tartozik bele ebbe a fogalomba?

1. A bennünket környező természet, vagyis a földrajzi környezet.

2. A népsűrűség, vagyis a lakosság szaporodása.

3. Az anyagi javak termelési módja.

Ezek esyüt* teszik a társadalom anyagi létfeltételeinek

Ä termelési mód és annak két oldala:

rendszerét. E rendszeren belül a fő erő, a döntő erő, amely a társadalom szerkezetét, fejlődését meghatározza az anyagi javak termelésének módja. Kétségtelen, hogy a természeti környezet és minimális népesség nélkül nem képzelhető el termelés, de hogy az adott környezet és a népesség milyen szerepet játszik a társadalom fejlődésében, azt éppen a ter^ melés fejlettsége dönti el. Tehát a társadalom fejlődését meghatározó döntő tényező: az anyagi javak termelésének módja, mert a termelés látja el az embereket a létük fenntartásához szükséges eszközökkel. — Az embereknek, hogy politikával. tudománnyal, művészettel foglalkozhasanak. élniök kell. ehhez pedig létfenntartási eszközökre van szükségük.

Amint a természetben az anyag az elsődleges és a tudat a másodlagos leszármazott, ép- úgy a társadalomban is az anyagi élet termelési módjának fejlődése határozza meg a társadalom szellemi életének fejlődését. Ezért látja a marxizmus a társadalom fejlődésének fő hajtóerejét a termelés módjában nem pedig a szellem sajátosságaiban. vagy az anyagi létfeltételeken belül a földrajzi környezetben, a népesség növekedésében. Ezért a társadalom fejlődésének története mindenekelőtt a termelés fejlődésének története és így anyagi javak termelőinek a dolgozó tömegek története.

Termelő erők:

A termelő erők alkotják a termelési mód egyik oldalát, annak szerves részét. Ennek fogalmába tartoznak a szerszámok és maga az ember a termelési tapasztalataival, begyakorolt ügyességével. A termelő erőkön belül a legfontosabb maga az ember. Az ember az, aki fizikai és szellemi képességének kifejtésével mozgásba hozza a szerszámokat és képes arra is, hogy új szerszámokat alkosson. Az ember nélkül a szerszámok csak holt tárgyak maradnának. Az embert az állattól pl. a szerszámok készítése különbözteti meg és végsőfokon a szerszámok fejlettsége határozza meg, hogy az emberek mit termelnek. „A munka eszközök maradványai — írja Marx — époly fontosak letűnt társadalmi, gazdasági alakzatok megítélése tekintetében, mint a csontleletek felépítése a kihalt állatfajok szervezetének

megismerése szempontjából. A gazdasági korszakokat nem az különbözteti meg, hogy mit, hanem, hogy milyen eszközökkel termelnek.”

A szerszámok fejezik ki tehát a termelő erők másik oldalát, de egyben kifejezik az embernek a természethez való viszonyát, kapcsolatát is. Kifejezik azt, hogy az ember technikailag, hogyan milyen körülmények közt termel, mennyire hajtotta uralma alá a természetet, mekkora a hatalma felette. Az emberek különböző termelési módokban, különböző szerszámokat használnak. A szerszámok fejlődésével, amellyel fejlődött maga az ember is. az ember fokozatosan hódította meg a természetet, ismerte fel a természet törvényeit és használta fel a maga számára. Fejlett termelő erőkről beszélünk akkor, ha az emberi' társadalom már komoly mértékben uralkodik a természeten A termelő erők legfejletlenebb állapota az ősközösségben állt fenn, amikor a legnagyobb volt az ember kiszolgáltatottsága a természet erőivel szemben. Az azóta letűnt termelési módok a termelőerők fejlettségének és ezzel együtt a társadalmi fejlődés, az emberi haladás egy-egy lépcsőfokát jelentette. A termelőerők szüntelenül fejlődnek és a termelésen belül azt az oldalt alkotják, amely az egész termelés és ennek folytán az egész társadalom fejlődését, változását végső soron meghatározzák. A termelőerők fogalmába azért csak az ember és a szerszámok tartoznak, mert ezek a termelés aktív tényezői, amelyek állandó fejlődésen, vál tozáson mennek át és meghatározzák végső soron a társadalom fejlődését. A termelés többi tényezői üzemi épületek, föld. utak stb., valamint a munka tárgyai: érc, fa stb. csak feltételei a termelésnek, de fejlődésében nincs meghatározó szerepük.

Termelési viszonyok

alkotják a termelési mód másik oldalát, szintén elválaszthatatlan részét. Termelési viszonyok fogalma alatt értjük azokat a viszonyokat, amelyek ember és ember közt alakulnak ki a társadalmi termelés folyamán. Az emberek a termelés folyamán nemcsak a természetre, hanem egymásra is hat-