Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)
1955-10-02 / 232. szám
1955. OKTÓBER 2. NAPLÓ a Állami gazdaság pártfifkára volt — ma egy új tsz elnöke tavat létesítenek. Kérték már az engedélyt is. VARGA KAROLY elvtárs hosszú ideig az Alsóleperdi Állami Gazdaság függetlenített párttitkára volt. Amikor megtudta, hogy a dalmandi dolgozók, akiknek javarészével együtt cselédeskedett a múltban, termelőszövetkezetet alakítottak, azt mondotta a járási pártbizottságnak: — Szeretnék hazamenni a falumba és belépni a termelő- szövetkezetbe. Szeretném én is követni azoknak az elvtársák- nak a példáját, akik a Központi Vezetőség határozata után termelőszövetkezetbe, vagy községbe kérték magukat. A szövetkezetben a tagság mindjárt megválasztotta elnöknek. Most tehát az a pártmegbízatása, hogy a tagság segítségével virágzóvá tegye a szövetkezetét. Varga elvtárs hozzá is látott a munkához ... Az első természetesen az volt, hogy a tsz kommunistáival és legjobb tagjaival karöltve tovább folytatták az agi- tációs munkát, így aztán még az őszi munkák megkezdése előtt mintegy 60-ra szaporodott fel a taglétszámuk. Közös állatállományt létesítettek a bevitt állatokból és az állam segítségével huszonnégy tehenet vásároltak eddig és a közeljövőben vesznek még hatot. Ebből létesítenek egy törzsállományt. A tehenek többsége hasas és hat kisborjú már a közös istállóban született. Most várják a sertéstörzsállományt. HOZZÁLÁTTÁK az olyan helyi lehetőségek felhasználásához, amelyekkel növelni tudják a munkaegység értékét. Létesítenek jövőre öt hold területen kertészetet. Úgy tervezik, hogy még az idén elkészítik a szükséges melegágyakat. Persze ez csak a kezdet, mert ahogyan erősödik majd a szövetkezet, úgy bővítik a nagy jövedelmet adó kertészetet is. A KÖZSÉG határában van olyan terület, ahol két gát építésével halastavat lehet készíteni. Varga elvtárs mindjárt javasolta: — Nem sok munkát igényel, de az is nagy hasznot hozhat a szövetkezetnek, ha halastavat létesítünk. — A tagság elfogadta a javaslatot és elhatározták, hogy 15 holdon halasVarga elvtárs az állami gazdaságok gyakorlatából tudja, hogy a közös vagyon védelme alapvető a gyarapodás érdekében és ez csak úgy biztosítható, ha jó könyvelés van. így lehet megakadályozni a közös vagyon elherdálását és így lehet elejét venni az egyenlős- dinek. Mindjárt, már a kezdet kezdetén rendszeres könyvelést vezettek be, annak rendje és módja szerint beírják a munkaegységeket. Csak az a baj, hogy egyes szervek, többek között a Nyomtatványellátó Vállalat akadályozza őket ebben a munkában. Hiába kérték, nem küldi meg a dalmandi Szabadság TSZ-nek a szükséges nyomtatványokat. AZ ŐSZI vetési munkálatok időbeni elvégzésére nagy gondot fordít Varga elvtárs, — itt szintén az állami gazdaságban szerzett tapasztalatait hasznosítja.. Azt mondta a tagoknak: — Most, az őszi vetési munkálatoknál kell megvetnünk a következő évi bő termés alapjait. — Elvetettek már közösen 50 hold őszi árpát, 25 I hold repcét és szöszösbük- könyt. Előkészítettek 160 hold területet búza vetésre, most csak azt várják, hogy megérkezzen a cserevetőmag, mert a tsz tagsága a közösen beadott sokféle vetőmagot egységes, jófajtájúra cseréli ki. A téli takarmánybázis biztosítása érdekében az állami gazdaságtól résziből kaszálót vállaltak és a többi munkálatok mellett az egész tagság odajár kaszálni. Még maga az elnök, Varga elvtárs is vágja a réndet. Ma nevezetes nap van a szövetkezetben: az első osztás napja. A bevitt állatok, szerszámok értékét fizetik és munkaegységelőleget is osztanak. Magas osztási eredményről még nem beszélhetünk, hiszen alig két hónapja alakult a tsz. Ennek ellenére mégis van bevételük, például tejből. Augusztusban még csak 1700 forintot, de szeptemberben már több mint 4000 forintot pénzeltek és a következő hónapokra még nagyobb bevételre van kilátás. A tamási Város Szikra TSZ fiataljai... A tamási Vörös Szikra TS Z-ben a fiatalok is bekapcsolód tak az őszi mezőgazdasági munkálatokba, az „öreg“ tagok mellett állandóan dolgoznak a fiatalok is. Silózóbrigádot alak ítottak és a betakarítással egyidőben végzik a silózást is — természetesen az idősebb tagok segítségével. A silókukoricát kombájn vágja és mindjárt össze is vagdalja, úgy, hogy a kombájntól közvetlenül a silógödörbe szállítják. Az adorjáni üzemegységben már több mint 300 köbmét er silót készítettek, úgy tervezik, hogy 8 köbméter silótakarmány jusson egy-egy számos állatra. A 17 hold napraforgó te rmését kombájnnal csépelték ki, a kicsépelt napraforgófejet pedig azon nal besilózták. Az első képen kombájnnal csépelik a napraforgót, a másodikon pedig a fiatalok töltik a silógödröt. Vasárnapi jegyzetek „...A dolgozó népet szolgálom“ A minap találkoztam néhány fiatal emberrel. Most húsz évesek. Rég nem láttam őket — még iskolás gyerekek voltak, amikor utoljára összejöttünk. A találkozás első pillanatában megcsodáltam — mekkorát nőttek és az embersorba lépő fiatalok arcán kutattam a régi vonásokat és megvallom magamban mosolyogtam is, milyen nagy igyekezettel növesztik ritka, selymes bajuszukat. Hárman voltak és mindegyik kabáthajtókáján csokorra kötött apró nemzetiszalag. Azt kérdeztem — tanultok? — Nem— válaszolták ... — Hol dolgoztok? — Már sehol — és mintegy magyarázat helyett a nemzetiszalagra néztek — ... Bevonulunk ... megyünk katonának ... Most értettem, sorozásról jöttek. Kíváncsi lettem, vajon milyen szívvel, milyen érzéssel mennek a Néphadseregbe. — Én a gépkocsivezetőkhöz szeretnék kerülni, legalább megtanulnám az autószerelést — így az egyik. — Az is valami? — és a középső kihúzta magát — a repülésé a jövő... — No jó — nevetett a harmadik — én meg híradás leszek és rádión közvetítem a veszkedéseteket, hogy ugyan melyik alakulat az elsőbb ... ugyanis — fordult hozzám — már egész délelőtt ezen vitatkoznak. Az egyik az autóra esküszik, a másik meg a repülőre ... Nem lehet itt igazságot tenni... A vita tovább folytatódna, ha nem szólok közbe — és nem nehéz fiúk, ruhát cserélni? Elhallgattak, majd az egyik, aki repülős szeretne lenni, csendesen megjegyezte — először szokatlan lesz, de ez nem olyan hadsereg ám ... Igazatok van fiúk, ez nem olyan hadsereg, mint amiről apáink beszéltek, ez a nép hadserege. Lámcsak, még „civilben“ vannak és a traktoros az autó- szerelésről ábrándozik, a könyvelő a levegőt akarja meghódítani, mintha nem is katonának, hanem iskolába mennének. Iskola?... Egy iskolával felér az a néhány év, amit a haza és a dolgozó nép szolgálatában töltőtök... Jó volt hallgatni ezeket a fiatalokat. Emlékezem, régen, amikor „bakának“ vitték a nép fiát, az a néhány év a szenvedések és emberi megalázás évei voltak, és ma ezek a fiatalok úgy készülnek a hadseregbe, mint egy nagy iskolába, mintha csak a „hazaszeretet egyetemére“ mennének. Mennek, hogy megtanulják védeni mindazt, amit tíz esztendő alatt alkotott a nép, hogy megtanulják a haza szent földjét óvni minden külső és belső ellenségtől... Eszembe jutott most egy másik találkozás. Egy évvel ezelőtt történt, hogy P. Laci a bevonulás előtt eljött hozzánk. Igen félt a katona élettől. A fiú akkoriban úgy öltözködött és viselkedett, mint egy nyegle hollywoodi filmsztár... Magam is azt hittem, ezen még a hadsereg sem segít... A nyáron láttam újból, megerősödött magatartása, modora annyira^ megváltozott, hogy alig ismertem rá. Tartalmat, kívül, belül értelmet kapott ez a fiatalember... Nincs szebb cél és nem lehet nemesebb gondolat, mint híven és becsületesen szolgálni a dolgozó nép hazáját és védeni mindazt, ami életünknek tartalmát adja, védeni a szocialista Magyarországot. Ebben a hadseregben szolgálni nemcsak megtisztelő feladat, de kötelessége is minden dolgozó magyar fiatalnak. Ebben a had seregben, az élet minden szépségére és arra tanítják a fiainkat, hogyan kell akár életünk árán is védeni hazánkat és győzni a támadókon. Néhány hét múlva bevonulnak az én ifjú ismerőseim, sok sokezer magyar fiatallal együtt, hogy híven szolgálják a dolgozó nép ügyét... — számos — Az áj pőrltitkőr... Plesz József párttitkár elvtárs, a Búzakalász TSZ tagjaival, Keglovics Istvánnéval és lányával, Máriával beszélget a dohányföldön. GYAKRAN HALLANI ilyen kijelentéseket: — Már három éve ismerem ennek a községnek a párttitkárát. — Ha Decsről esik szó. ilyen megjegyzést még véletlenül sem lehetne használni, mert itt még nem akadt párttitkár, aki ilyen hosszú ideig betöltötte volna ezt a funkciót, és így legfeljebb csak hónapokban lehet beszélni. Az egyik községi vezető ezt azzal magyarázza: — Azért nem tudtak itt meggyökerezni a párttitkárok, mert mindnek akadt rosszakarója és „megfúrták’’ őket. — Ezzel nem lehet egyetérteni, hiszen a gyakorlat igazolja a szólásmondás igazát: „A kákán nem lehet csomót találni.” Amint egy kicsit jobban körülnézünk Decsen, itt is igazolódik ez az arany- igazság. Volt olyan párttitkár — évekkel ezelőtt —, aki megalkuvóan bánt, sőt, összeszövetkezett az osztályellenséggel, volt olyan, aki egyéni érdekekre akarta felhasználni felelősségteljes funkcióját, úgy hírlik, azóta már a pártból is kizárták, volt, aki kiskirályoskodni akart és természetesen nem tudta megnyerni sem a párttagság, sem a becsületes dolgozók bizalmát. így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy Decsen sokszor a párttitkárok havonta váltogatták egymást. Meg kell jegyezni azt is, hogy Decsen nincs könnyű dolga egy vezetőnek. Aki eddig Decsr- került párttitkámak, az először is szembe találta magát a zabolátlan kuláksággal. A kulák- korlátozás politikája hosszú ideig csak elmélet volt Decsen és így a törvényeket, a vezetők szavait jóformán semmibe sem vették. A vezetők munkáját megnehezítette, hogy az osztályellenség rokoni hálózata szinte az egész községet behálózza. Ezekután mondani sem kell. hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése és a soronlévő különféle feladatok megoldása roppant sok nehézségbe ütközött. A párttitkárok egy része beleveszett ebbe a sok nehéz feladatba, egy részénél pedig nem is vo.il meg a kellő képzettség, kommunista helytállás, áldozatkészség. Volt olyan elvtárs is, aki elment Decsre, körülnézett és amikor meglátta, hogy milyen sok a tennivaló ebben a faluban, kijelentette: — Nem merem vállalni... PLESZ JÖZSEF elvtárs két hónappal ezelőtt azonban mást mondott: — Ismerem Decset, hiszen 5 kilométerre lakom tőle, tudom, hogy sok ott a tennivaló, azt is, hogy sokan meghátráltak előle, de ha a párt megbíz, én vállalom ... Plesz József elvtárs nemrégen szerelt le Néphadseregünk tisztikarából, szakmai beosztása mellett állandóan volt neki pártmegbiza- tása is, így elég sok gyakorlata van a pártmunka terén és ami legfontosabb, katonakorá- hen megtanulta, hogy mit jelent a kommunista helytállás, áldozatkészség és megtanulta, hogy megoldhatatlan probléma nincs, csak gyenge akarat. Azzal kezdte'munkáját, hogy hozzálátott a párttagság megismeréséhez, aktivizálásához. Ez egybeesett a tagbélyegek eladásának napjaival és úgy határozott, hogy első alkalommal saját maga adja el a bélyegeket. Napjait szinte azzal töltötte, hogy járta a párttagokat, beszélgetett velük, nem egynél többhavi elmaradás volt a tagbélyegragasztás terén, akadt olyan is, aki nem akarta megvásárolni. így aztán már az első néhány nap alatt megismerte a párttagság jelentős részét, megtudta, hogy kitől mit várhat, milyen feladattal tudja megbízni, melyik elvtársat kell elsősorban nevelni, hogy necsak párttagok, hanem kommunisták legyenek. A következő hónapban már olyan aktívahálózata volt, hogy a pártbélyeg egy részét az aktívák vitték szét a tagsághoz. Aktivizálta, mozgósította a vezetőségi tagokat is, felelősségteljes megbízatásokat ad nekik, megosztják a feladatokat és így mind nagyobb és nagyobb területen van ott állandóan a párt. Már agitátor hálózat működik a községben. Vezetőségi ülésen elhatározták, hogy tervet dolgoznak ki a tag- és tagjelöltfelvételre és ennek a feladatnak a végrehajtásába bevonják a legjobb párttagokat. A község termelőszövetkezeteiben mindennapos „vendég”. Tanácsokat ad, segíti a hibák javítását és elsősorban a tsz pártszervezetek erősítését. A Búzakalász TSZ-ben azt kezdte kutatni, hogy miért nem tud a tagság megfelelően boldogulni, amikor éppen olyan jó lehetőségeik vannak, mint megyénk bármelyik szövetkezetének. Kiderült, hogy dívik a munka- egységhigítás. Többek között két könyvelő volt, ezért mind a kettő munkaegységet kapott, de az egyik végezte a munkát és a másik pedig tsz-en kívüli jövedelmező munkákkal foglalkozott. Ezt a hibát természetesen megszüntették. A tehenészetnél az egyenlősdi van. Most ennek a megszüntetésén fáradozik. A TÖBBI MUNKÁKKAL párhuzamosan hozzálátott a tömegszervezeti élet, elsősorban a DISZ-munka megjavításához. Vezetőségi ülésen megtárgyalták a DISZ-munka megjavításának feladatait. A DlSZ-vezetőségnek^f el adatokat adtak. Ennek nyomán a DISZ-vezetőség tagjai hozzáláttak a fiatalok eggyékovácsolásá- hoz. Felosztották maguk között a falut és úgy szervezik a fiatalságot a DISZ-be. Lépéseket tett a pártszervezet Plesz elvtárs javaslata alapján a DISZ tekintélyének megszilárdítása érdekében. Pártvezetőségi ülésen határozatba ■foglalták, hogy különböző fiatalokról adott véleményeknél a párt és tanács javaslata mellett ott kell lenni a DISZ véleményének is, mert enélkül a helyi szervek nem alkalmazhatnak egy fiatalt sem. Sorolhatnánk tovább is a példákat, amelyek azt mutatják, hogy az új párttitkár munkája nyomán javul a községben a pártélet... Azt természetesen még nem mondhatjuk, hogy az új párttitkár megoldott minden problémát, mert ehhez ő is rövid időt töltött még Decsen. Az sem jósolhatjuk meg, hogy a sok párttitkár után ő mennyi időt tölt Decsen, mint párttitkár. Egy azonban bizonyos: jól fogott munkához és a kommunista helytállását konkrét eredmények tükrözik. BODA.
