Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)

1955-10-06 / 235. szám

1955. OKTÓBER 6. NAPLÓ a Gyenge felkészülés—nem kielégítő eredmény Tapasztalatok a paksi járás propagandistáinak tanfolyamán Hétfőn kezdődött meg a paksi járás propagandistáinak tanfolyama. Külső látszatra az a megállapítás, hogy minden a leg nagyobb rendjén van: a meghí­vott propagandisták kivétel nél­kül megjelentek, látszik rajtuk, hogy komolyan veszik az anya­got, felelősséget éreznek hiva­tásuk iránt. Ez jó, nem elég azonban á tanfolyam sikeréhez. Ahhoz, hogy a tanfolyam sike­res munkát tudjon végezni, mindenekelőtt alapos felkészült ségre van szükség. Márpedig ez hiányzik a propagandista elvtár­sak többségénél. A TANFOLYAM TEMATIKÁJA arra van felépítve, hogy a pro­pagandisták felkészülten jelen­nek meg, hozzák magukkal jegy zeteiket, amelyeket a kiadott irodalomból készítettek. Ez nyilvánvaló, hiszen három nap alatt 8 hét anyagát nem lehet megfelelően megtanulni és sze­mináriumok formájában számon kérni, sőt, a három nap alatt még egyéb előadásokra, megbe­szélésekre is kell időt szakítani. A cél az, hogy kiegészítsék, rendezték ezen a tanfolyamon az otthon tanultakat és módszerbeli segítséget kapjanak. Nézzük, mi lett a gyenge fel­készülésnek a következménye? A 8 heti anyag első feléből kap tak egy előadást, amely viszony lag jól sikerült. Aki kellően fi­gyelt cs jegyzetelt, az valami! tudott a szemináriumi vitán is, de csak annyit, amennyit „hal lás" után tudni lehet és ez nyil­ván nem kielégítő. Az egész vi­tára az nyomta rá a bélyegét, hogy az elvtársak otthon nem készültek, csak a „rutinból” és az előadáson hallottakból akar tak élni. Tímár elvtárs, a német­kéri pártszervezet titkára jól sze repelt, helyesen foglalt állást az egyes kérdéseknél. Megtörtént azonban, hogy 6 — 7 elvtárs hoz zászűJt. .és, nem. tudták megfele­lően megmagyarázni az 1918-as forradalom jellegét, kérdését és szinte valamennyien közös neve­zőre hozták a felszabadulás utáni 1945—48-as koalíciós kö rülményekkel. A hallgatók több­sége nem volt tisztában olyan alapvető fogalmakkal, mint a pol gári forradalom ismérvei, a fasiz mus és az imperializmus. A GYENGE FELKÉSZÜLÉS megmutatkozott a kiselőadások­nál is. Minden propagandistának kiselőadásra kellett felkészülnie, és közülük kettő meg is tartotta az előírás szerint. A megszabott idő „kevésnek” bizonyult — a felkészülés hiánya miatt. Az el ső előadó Szalai elvtárs volt, a dunaszentgyörgyi tsz propagan­distája. Készített magának egy vázlatot, de azt arra alapozta, hogy a részleteket kiolvassa a tan könyvből. Bíró elvtárs, a foglal­kozás vezetője természetesen mindjárt leállította és megmond ta, hogy könyvből nem lehet elő adást tartani, mert erre azt mondják a hallgatók, hogy ők is el tudják olvasni és nem lesz te­kintélye a foglalkozásnak. Mindkét előadásnak alapvető hibája volt, hogy elvileg nem elég alaposan elemezte azokat a kérdéseket, amelyekre választ kellett adnia. Szappanos elvtárs előadása viszonylag jobban si­került, de még ez sem érte el a követelmények színvonalát. AZ ELŐADÁSOKRÓL a véleménynyilvánítást szinte .harapófogóval’ kellett kihúzni: úgy kellett felszólítani az elv­társakat, hogy mondjanak véle­ményt az előadásokról. Ez szin­tén oda vezethető vissza, hogy maguk sem voltak jobban tisz­tában az anyaggal és így nyilván valóan nem is tudtak róla véle­ményt mondani. A hibákat súlyosbítja, hogy a tanfolyamon még a megnyugvás elbizakadottság is felütötte a fe jét. Nem egy ilyen megjegyzést hallhattunk: „Mi úgyis tudjuk, ezért nem is lehet hibája a kis előadásnak, hogy nem foglalko­zott vele”. Olyan megjegyzést is hallhattunk: „A foglalkozásokra úgyis felkészülünk még külön.” Egyikre sincs semmiféle alap. A foglalkozásokon éppen az derült ki, hogy még sok alapvető prob­lémával sincsenek tisztában és éppen ezért ahhoz, hogy kellő színvonalon tudjanak tanítani, a legnagyobb körültekintéssel kel! megtanulniok minden úgyneve­zett „apró-cseprő” kérdést. Arra nem lehet építeni, hogy a fog­lalkozásokra külön is „felkészü­lünk”, mert amint a tanfolya­mon is észlelhető volt, némelyik elvtárs úgy gondolja, hogy a „rutinból” is megél majd. Az előző évek tapasztalatai arra in­tenek, hogy már az oktatási év megkezdésekor tisztában kell lenniök a propagandistáknak az anyaggal. Ezért vált szüksé­gessé a járási tanfolyamok rend s?ere is. Feltétlenül BESZÉLNI KELL a járási pártbizottság felelőssé­géről. E hiányosságok elsősor­ban ezért fordulhattak elő, mert a propagandisták felkészítését kampányfeladatnak tekintették, belenyugodtak abba, hogy tájé­koztatták őket a feladatokról, de azt már nem tették meg, hogy rendszeresen ellenőrizték volna a propagandisták készülődését, jegyzetelését. Ha ellenőrzik a propagandisták készülődését, nyilván nem fordul elő, hogy többségük készületlenül megy a tanfolyamra. Még az olyan területekkel sem foglalkozott kellő súllyal a párt- bizottság, ahol tavaly feltűnő le­maradás volt az oktatási munka terén. Erre vall, hogy a Biritói Állami Gazdaságban ugyanaz a hiba ismétlődött meg az idén, ami tavaly volt. Tavaly sem szer veztek politikai oktatást és az idén sem, annak ellenére, hogy mintegy 40 kommunista van a gazdaságban. GÁTOLTA a tanfolyam eredményes mun­káját, hogy a járási propagandis ták, akiknek az a feladatuk, hogy képezzék a községek pro pagandistáit, néha ugyanabba a hibába estek, ami ellen saját maguk is harcolnak. Egy példa: Bíró elvtárs — helyesen — nem engedte meg az előadásnál a könyv használatát. Néhány óra múlva Molnár elvtársnő tartott egy előadást, de az csaknem szóról-szóra az volt, ami a könyv ben is le van írva. Hogy mennyi re ragaszkodott a könyvhöz, azt az is mutatja, hogy a hallgatók nagy része nem jegyzetelt, ha­nem aláhúzta a könyvében azt, amit az előadó kimásolt. Van tehát még éppen elég tenni való ahhoz, hogy eredmé­nyesen induljon be a paksi já­rásban az oktatási év. A szervezett selyemtenyésztés 75 éve 1880-ban alakult az Állami Selyemtenyésztési Felügyelőség azzal a céllal, hogy ellássa a se lyemhernyótenyésztőket petével biztosítsa a szükséges eperfa­állományt és megszervezze a gu bóbegyüjtést. Emellett a felü­gyelőség szakmai tanácsokat is adott a tenyésztőknek. Ezt a munkát országosan először Be- zerédj Pál irányította a Földmű velésügyi Minisztérium megbízá sából, Szedres mellett lévő Hídja pusztai birtokáról. A selyemher nyótenyésztés országos központ­ja az 1930-as évekig Szekszár dón volt. Tolna megye napjaink bán is híres selyemhernyótenyész téséről. Szedres község pedig a régi hagyományokhoz híven je lenleg is az ország leghíresebb selyemhernyótenyésztési községe A Selyemtermeltető Szövetke zeti Vállalat Szekszárdi Kísérleti Intézete október 5-én ünnepelte a szervezetten folyó magyar se­lyemtenyésztést. Ezen alkalom­ból megnyitották az Intézet mú zeum jellegű kiállítását, amely tájékoztat a magyar selyemte­nyésztés története mellett azok­ról a- szakmai problémákról is, amelyeknek ismerete nagy segít­séget nyújt a tenyésztőnek. Az Ízlésesen berendezett, nagy szakmai gonddal készült kiállítás’ feledhetetlen élményt nyújt és megyénk alaposabb megismerését segíti elő. Begyűjtési munka a gyönki járásban A kenyérgabona maradékta­lan begyűjtése igen fontos fel­adat elé állította a begyűjtési hivatal és a tanácsok do'gozóit. Hl lehet mondani azt, hogy e feladat megoldásához komolyan fogtak hozzá és végezték is e munkát. Ennél a feladatnál nem kisebb az, amely a kapá­sok begyűjtése terén a begyűj­tési hivatalok és tanácsok dol­gozóira hárulnak. E feladat megoldására időben, teljes erő­vel fel kell és kellett készülni, hiszen a napraforgó és a bur­gonya begyűjtése már folya­matban van. Felületesen kezelik a kukoricaértékesitési szerződéskötést Gyönkön Pár héttel ezelőtt, országszer­te megindult a dolgozó paraszt­ság körében is a kukoricaérté­kesítési szerződéskötés. El le­het mondani azt, hogy a dolgo­zó parasztság körében a kuko­rica leszerződése jó visszhang­ra talált. Irtunk már több olyan gazdáról, aki örömmel szerződött nagyobb mennyisé­gű kukorica értékesítésére. — Ezeket a gazdákat, de a töb­bieket is népnevelők látogatták megért tetve annak a jelentő­ségét, amellett anyagi hasznot is jelent a gazdára nézve. Felvetődik a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy Gyönkön eddig mindössze 15 mázsa ku­koricára kötöttek értékesítési szerződést. Ez a hír éppen azért kelt nagy feltűnést, hiszen köztudo­mású, hogy a gyönki gazdák mindig példamutatóan teljesí­tették kötelezettségüket. Az éves tervhez viszonyítva, eddig 75 százalékra teljesítették ser- tésbeadásukát, 99.7 százalékra a tojás, 96.4 százalékra pedig a vágómarha beadásukat. Ezek az eredmények szépek és dícsé- retreméltóak. Hogy a kukoricaértékesítési szerződéskötés ilyen kezdeti stádiumban van, annak nem az esetleges gyenge kukoricater­més az oka, hanem az a nem­törődömség, az a gyenge politi­kai és nevelőmunka, amellyel ezt a feladatot fogadta a Ter­ményforgalmi Vállalat helyi ki- rendeltsége, a Földművesszö­vetkezet és a Községi Tanács. A földművesszövetkezet ügy­vezetőjének, Szoboszlai Jenő elvtársnak komolyabban kel­lett volna ezt a feladatot meg­szerveznie a földművesszövet­kezeti dolgozók körében. Nem pedig áthárítani ezt a munkát a Terményforgalmi Vállalat két dolgozójára. Nem elhihető, hogy a földműveszövetkezetek körülbelül 50 dolgozója nem tudna eredményt elérni, ha akarna. Ezért felelősség terheli a köz­ségi tanácsot, de a községi part szervezetet is, amiért nem ellen őrizték a feladat teljesítését. Valamennyiünk kötelessége a minisztertanács határozatá-1 gyönki földművesszövetkezet nak a teljesítése, amely Szó- valamennyi dolgozójára vonat- boszlai Jenő elvtársra és a Ikozik. ■ A kistormási Dózsa TSZ tagjai teljesítik beadásukat A kistormási Dózsa Termelő- szövetkezet tagjai megalaku­lásuk óta nagyon sokat kaptak már államunktól, ennek segít­ségével és jó munkájukkal gazdaggá tették tsz-üket. Az eddig kapott segítséget a tsz tagjai beadási kötelezettsé­gük maradéktalan teljesítésé­vel akarják törleszteni. Az elmúlt év beadási kötele­zettségét is becsülettel teljesí­tették. Az idei évben is eleget tettek; összesen 587 mázsa bú­za, rozs, árpa és zab beadásuk­nak. A beadott 350 mázsa bú­zán kívül még 80 mázsa szab- d búzára is kötöttek értékesítési szerződést, 284 kilogramm tojás beadásukból mindössze 70 kiló van vissza. Beadtak már több, mint 32 mázsa hízott sertést is. Nem olyan régen pedig 250 da­rab sertés hizlalására kötöttek szerződést. Ebből 60 darab ser­tést 90 kilós súlyban, a többit pedig 126 kilós súlyban fogják az államnak átadni. Jó termést ígérnek a kistor­mási Dózsa TSZ-ben a kapás >k is. A tsz tagjainak az a terve, hogy a 395 mázsa kukorica, a 334 mázsa burgonya beadásu­kat a földről szállítják a be- gyüjtőhelyre. Kisgyűléseken beszélték meg a kapások begyűjtését Kölesden Szeptember 20-tól október 1-ig folyamatosan mintegy 28 kisgyűlést tartottak Kölesden. Ezeken a kisgyűléseken a dol­gozó parasztok a kukorica, bur­gonya és napraforgó beadásá­nak mielőbbi teljesítéséről be­széltek. A várt eredmény nem is ma­radt el, eddig több, mint 1300 mázsa burgonyát és 165 mázsa napraforgót szállítottak a be- gyüjtőhelyre. A kukpricatörés megkezdődött a kölesdi határ­ban és a gazdák vállalásokat tettek arra, hogy beadási kö­telezettségüket azonnal a kuko­ricaföldről teljesítik. A megtartott kisgyűlést'n vál lalta Pintér János 5 és íélhol- das gazda, hogy az összes kapá­sait betakarítja és beadását tel­jesíti november 7-ig. Bíró Kál­mán 7 holdas gazda ugyancsak vállalta november 7 tiszteleté­re, hogy október 30-ig befejezi a kukorica törését és teljesíti beadási kötelezettségét is. Erre adta szavát Szarvas György 14 holdas dolgozó paraszt is. 1849 OKTÓBiSl 6 Dicső emlékű szabadsághar­cunk elbukott. Az országban a szabadságharc leverese után a Habsburg-reakció rémuralma következett. Sok történelmi tragédiát átélt népünk szenve­dései újra megelevenedtek. A monarchia börtönei megteltek, a magyar fiatalokat pedig újra elvitték idegenbe katonának. Népünk szívéből azonban ez az önkényuralom sem tudta ki­ölni a szabadságvágyat. Százhat esztendővel ezelőtt az aradi vár udvarából szomorú menet indult el. Isaszeg, Bra- nyiszkó hősei, a honvédsereg 13 hős tábornoka indult utolsó útjára. Az osztrák hadak ve­zére, Haynau a „bresciai hiéna ’ féktelen gazságát szabadjára engedte. Az annyi győzelmet aratott dicső honvédseregünk tábornokait gyilkosként kezelte bitón végeztette ki őket, csupán négynek „kegyelmezett” meg, akiket golyó általi halálra ítélt. 1849 okt. 6. E borús őszi hajnal tragédiája megmaradt s népünk minden évben megemlékezik róla. A magyar dolgozó nép levonta a következtetést az ara­di hősök életéből, s halálából. Megtanulta, hogy a reakcióval szemben megalkuvásnak helye nincs! Az aradi hősök inkább a halált választották, mint a megalkuvást, s a puska csövé­vel szemben, s az akasztófa alatt is a hazára gondoltak. Ma, szocializmust építő né­pünk kegyelettel emlékezik meg róluk, szabad hazánkban visszagondolunk 1849 október 6-ra. Büszke tudattal állapít­hatjuk meg, az ő haláluk sem volt hiábavaló. Haláluk intő példa s népünk le is vonta a tanulságot, s magatartásukból példát merít a jelen harcaiban. „Ma a Habsburgok korcs utó­dai, a modern Jellasichok, Flaynauk, Windischgratzek az új háborúra uszítok ügynökei próbálják megzavarni békés építő munkánkat.” Népünk azonban tanult s tántoríthatat- lanul követi a pártot, építi or­szágát, védi békéjét, saját, bol­dog jövőjét. Legszebben akkor emlékezünk meg az aradi hő­sökről, ha tovább haladunk a párt által kijölt úton és követ­kezetesen harcolunk eszméink megvalósításáért. 1849 október 6. hősei erre köteleznek ben­nünket. Ennek a napnak tra­gédiája és a hősök magatartása adjon tovább erőt országépítő munkánkban. HORVÁTH IMRE. JEGYZETEK Szorgalmasan vetnek a medinai gazdák Medina határát két folyó, a Sárvíz és a Sió szeli át. A földeken szorgalmas paraszt- emberek dolgoznak: szedik a burgonyát, ássák a cukorré­pát, takarítják be a cikóriát és némely helyen már törik a beérett kukoricát; ezenkívül a szépen elmunkált földeken vetik a rozsot és a búzát Me­dina egyénileg dolgozó pa­rasztjai. Pontosan 472 egyénileg dol­gozó paraszt lakja ezt a köz­séget. A földterülethez mér­ten 890 hold kenyérgabonát kell elvetniük. Ennek a köte­lezettségüknek becsülettel ele get tesznek, sőt, a tervezett mennyiséggel szemben idén 935 hold kenyérgabona kerül a földbe. Azért több, mert a dolgozó parasztok azt tartják: szükségünk van nekünk a bú­zára; kell fejadagnak, beszol­gáltatásra, vetőmagnak és el­adásra. A községben a vetéstervet már a cséplés után felbontot­ták. A 472 gazda közül vala­mennyi ismeri, hogy mennyi* kell még az ősz folyamán el­vetnie. Csupán 26 egyéni ter­melő nem vett részt a tervfel­bontásnál, de az értesítést ők is megkapták a tanács részé­ről. A tanács feladata most az legyen, hogy ez a 26 gazda is írja alá a tanácson lévő nyil­vántartó könyvben a nevét, mellyel igazolják, hogy vetési kötelezettségükről tudnak és -azt elismerik. De ne a munka idejüket foglalják le, hanem keressék fel őket este, vagy pedig reggel, amikor már rá­érnek. Szükség van erre, mert ez igazolása annak, hogy a gazdák tudomásul veszik a vetési kötelezettségüket. És szükség van arra az intézke­désre is, amit a medinai ta­nács valósítson meg, hogy a vetés befejezésétől számított három napon belül minden gazda jelentse: teljesítette vetési tervét. És mindenki pontosan jelentse, mert ta­valy előfordultak olyan ese­tek, hogy többet, vagy keve­sebbet jelentettek és így a tanács tavasszal kénytelen volt az illető gazdát tavaszi búzavetésre kötelezni. A medinai gazdák legtöbbje már vetett búzát és vannak olyanok is, akik már majd­nem teljes egészében befe­jezték, mint például Tóth Mi­hály, aki 600 négyszögöl ki­vételével kedden estig eleget tett búzavetési kötelezettségé­nek vagy Nyulász István, már két hold búzát elvetett és Pintér János ötholdas gazda már búzavetésének háromne­gyedrészben eleget tett. A búza vetésének mintegy 50 százaléka kapások után ke­rül a községben. A tanács és a termelési bizottság gondos­kodott arról is, hogy az e ta­lajokba kerülő búzák is idő­ben a földben legyenek. A dől gozó parasztok már majdnem teljes egészében végeztek a burgonya, a cukorrépa és a cikória betakarításával. A ta­nács és a termelési bizottság szorgalmazza, hogy ezeket a területeket gyorsan megszánt­sák a gazdák és megkezdjék a búza vetését. Egyes termelők pedig már megkezdték a korai kukorica törését is. Fo­lyamatosan történik ezenkí­vül a rozs elvetése. A szekszárdi járási mező- gazdasági osztály megadta a kellő segítséget a községi ta­nácsnak és azóta is segíti őket tanácsaival és ellenőrzé­seivel. A községi tanács pe­dig lelkiismeretesen foglalko­zik a kenyérgabona elvetésé­nek a problémájával. Ennek az erőfeszítésnek meg lesz az eredménye: Medina dolgozó parasztsága időben földbeteszi a búzát, a rozsot, hogy jövőre újból gazdag és bő termést takaríthassanak be. Jól jövedelmezett a zabtermelés a bátaszéki Buzakalász TSZ-ben Az idén 42 hold területen termeltek zabot, bükkönnyel együtt a tsz-ben. A 42 hold za­bos-bükköny vetésterületről 628 mázsa zabtermést takarítottak be. 600 mázsa minőségi vető­magnak megfelelő zabért, — ugyanennyi szokványminőségű zabot kapott cserébe a termelő­szövetkezet a vállalattól és ugyanakkor mázsánként. 40 fo­rint minőségi felárat is fizet­tek a termelőszövetkezetnek. — A tagok között munka­egységenként előlegbe 1 kiló zabot tudtak szétosztani a jó termésből, és ezenkívül még jelentős pénzösszeg is jutott a minőségi felárból.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents