Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)

1955-10-30 / 255. szám

1955. OKTÓBER 30. NAPLÓ S Az éberség a párt számszerű fejlesztésének alapfeltétele Á pártszervezeteknek segíteniük kell a szakszervezeti választásokat is A párt állandóan fejlődik, erősödik és ez többek között abban is kifejezésre jut, hogy növekszik taglétszáma. A párt élcsapat jellege éppen abban rejlik, hogy a munkásosztály és a dolgozók legjobbjait fel­veszi sorai közé. A számszerű fejlesztés azonban semmi eset­re sem jelentheti azt, hogy bár­ki bejuthat a párt soraiba — ha ez így lenne, a pártbajutott ellenséges elemek bevinnék oda a megalkuvás szellemét, veszélyeztetve voina a párt for- radalmisága és nem tudná be­tölteni az élcsapat szerepét. Sztálin elvtárs is erre a ve­szélyre hívta fel a figyelmet, amikor azt írta, hogy a párt soraiba „nemcsak be­csületes és odaadó emberek igyekeznek, hanem véletlen elemek, karrieristák is, akik arra törekszenek, hogy ki­használják személyes érdeke­ik céljaira a párt zászlaját.“ Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy: „Rendszeresen javítanunk kell a párt össze­tételét azáltal, hogy... a párt soraiba egyéni kiválasztás út­ján, csakis megbízható és a kommunizmus ügye szempont­jából odaadó elvtórsakat ve­szünk fel.“ A MI PARTUNK SZERVE­ZETI SZABÁLYZATA a pártalapszervezeteknek kü­lön alpontban így szabja meg a tennivalókat: „ ... állandóan erősítse a párt sorait a dolgozó nép legjobbjaival.“ A párt számszerű erősítésé­nél a gyakorlat azonban sok esetben nem tükrözi, hogy az egyes pártszervezetek, funk­cionáriusok vezetőink tanításá­nak szellemében járnak el és betartják a Szervezeti Szabály­zatot. Több esetben a szám­szerű fejlesztés a minőség ro­vására megy: az illetékes elv­társak nem nézik meg körülte­kintően, hogy ki az, aki kéri tagjelöltfelvételét, csak azt, hogy „egy fővel szaporodik“ a párt taglétszáma. Ennek az­után olyan következménye van, mint ami a tamási járásban történt: Császár József pincehelyi la­kos kérte tagjelöltfelvételét, a községi pártbizottság java­solta felvételét, a járási párt- bizottság szintén és végül ki­derült róla, hogy volt cséplő­géptulajdonos. Ez nyilván súlyos felelőtlenség az illetékes pártszervektől és kommunistáktól, még akkor is, ha Császár igyekezett eltagadni múltját. A megfelelő éberség elmulasztására semmiféle el­fogadható indok nincs. SOKKAL SÚLYOSABB az olyan helyzet, amikor a té­nyeket még keresni sem kell, mert ott van a párttagság sze­me előtt. Várdombról a párt­szervezet beküldött a Szekszár­di Járási Pártbizottságra egy tagjelöltfelvételt, Kovács Fe­renc Vöröshadsereg utca 68. szám alatti lakosét. A kérdőíven Kovács Ferenc minden kertelés nélkül meg­írja, hogy semmiféle társadal­mi és pártmunkát nem végzett. Ez már magában véve is ki­zárja a pártba való felvételt, mert vajon minek alapján le­het valakit ajánlani tagjelölt­nek ha semmiféle társadalmi és pártmunkát nem végzett. A következő kérdésre a vá­lasz betetéz mindent; — Ol­vas-e rendszeresen és mit? — Kérdezi a kérdőív. A vá­lasz szóról szóra így hang­zik: „Igen, a bibliát, vagy egyéb vallásos könyveket.“ A párt nem szól bele az egy­szerű emberek vallásos érzel­meibe, de a pártba való felvé­telnél alapvető, hogy az illető a párt ideológiáját vallja ma­gáénak. A kérdőíven rajta van a két ajánló neve: Maros Antal és Bárány Ferencné. Ki van töltve az a rész is, amelyik az alapszervezet vezetőségének véleményezésével foglalkozik: — Javasoljuk, mert... és fel­sorolnak néhány „érvet“, ame­lyek jórésze ellentétes Kovács beismeréseivel. A pártvezető­ség részéről aláírta Fábián Já­nos párttitkár és Lucska And­rás vb. elnök. A járási pártbizottság ter­mészetesen nem fogadta el a felvételi kérelmet és a 4 javas­ló elvtársat figyelmeztetésben részesítette a kötelező éber­ség elmulasztása miatt. Megfelelő javaslatokkal el­látott tagfelvételi kérelem ér­kezett be a faddi pártbizott­ságtól. Ebben Baranyai Ferenc­né kérte tagfelvételét. A járási pártbizottság kivizs­gálta az ügyet és kiderült, hogy Baranyainé olyan er­kölcstelen életet él, amely nem egyeztethető össze egy párttag magatartásával. Éppen ezért a járási pártbi­zottság nem fogadta el tagfel­vételi kérelmét, hanem még á tagjelöltek közül való kizárás­ra is javasolta Baranyainét, a 4 ajánlót pedig — Köztük Má- csik István elvtársat, a pártbi­zottság titkárát — figyelmezte­tésben részesítette. Nem fogadták el a felsőbb szervek a mözsi Koncz István tagfelvételi kérelmét sem, aki agjelöltsége idején semmiféle pártmunkát nem végzett. EZEKBEN AZ ESETEKBEN a felsőbb pártszervek szeren­csére megakadályozták, hogy nem odavaló elemek kerülje­nek a párt sorai közé, de sú­lyosan felvetődik a felelősség kérdése, amely a javaslókat és a pártszervezetek tagjait ter­helik, akik felületes munkájuk­kal megszegték a Szervezeti Szabályzatot, amely szigorúan előírja a párt egysége feletti szigorú őrködést. B. F. A Simontornyai Bőrgyárban a múlt napokban tartották meg a szakszervezeti választást. Az Üzemi Bizottság újjáválasztá- sához komoly segítséget adott az üzem pártszervezete. A pártvezetőség érezte a felelős­séget, amely terheli azért, hogy az ÜB. újjáválasztása a szak- szervezet megerősödéséhez ve­zessen. A pártvezetőség vezetőségi ülésen tárgyalta meg, hogy mi­lyen tennivalók vannak a vá­lasztás előtt. Utána felvilágo­sító munkát végeztek a dolgo­zók körében, hogy azokat a dolgozókat válasszák be az Üzemi Bizottságba, akik mun­kájukkal leginkább bebizonyí­tották, hogy méltóan meg tud- Yik állni majd a helyüket. A pártszervezet segítése nyomán sikeresen zajlott le a vezető­ségválasztás. A gyűlésen élénk vita bontakozott ki, sok kom­munista is felszólalt és bírál­ták az előző vezetőség hibáit. Helyesen, elsősorban azért bí­rálták, mert hiányos volt sok Csütörtökön este az MNDSZ Városi Elnöksége a tömegok­tatás előkészítése céljából ér­tekezletet tartott, amelyen a területi és üzemi alapszerveze­tek elnökei és oktatási felelő­sei vettek részt. A gyűlésen is­mertették a városi elnökség 1955—56. évi oktatási tervét. A terv szerint november 1-ig városi oktatási bizottság ala­kul Szekszárdon, 20 fővel. Ugyancsak november 1-ig ki­válogatják az olvasókörök ve­zetőit, az előadások megtartá­sára az előadókat, a gazdaasz- szonykör-vezetőket. Megbeszé­lik a tél folyamán tartandó elő­adásokat a TTIT-vel, s az MSZT-vel. A terv a továbbiakban is­merteti, hogy Hány olvasókört, gazdaasszonykört, s különféle Az előző leveleimben több­ször írtam arról, hogy nálunk Pusztahencsén nem lehet ko­moly eredményeket elérni a termelőszövetkezeti mozgalom terén, mert nálunk a dolgozó parasztok hallani sem akarnak a tsz-ről. Hasonló véleményük volt a járási szervektől kint­járó elvtársaknak is. Ennek nyo mán aztán nem is végeztünk tsz agitációs munkát. A múlt- korjában azonban kellemesen csalódtunk. Eljöttek közsé­günkbe a tengelici Petőfi TSZ tagjai közül többen, azok fel­keresték a gazdákat, beszél­gettek velük megváltozott éle­tükről a termelőszövetkezetben esetben a kollektív vezetés el­vének gyakorlati végrehajtása. A választás demokratikusan történt és kijavította azt a hi­bát, ami miatt az előző ÜB. nem tudott kielégítő munkát végezni. A régi ,ÜB. tagjainak mintegy 90 százaléka a talp­kikészítő üzemrészben dolgo­zott és így az ÜB. tagja.nak igen gyenge volt a tömegkap­csolatuk. Ha egy-egy dolgozó­val akartak beszélni, akkor va­lamelyiknek abba kellett hagy­nia a munkát, amig átment a másik üzemrészbe. így az ÜB. tagjai vagy nem foglalkoznak a dolgozókkal vagy pedig a munka rovására beszélgettek velük. Most úgy oldották meg, hogy lehetőleg minden üzem­részből legyen egy-egy ÜB-tag. A reszortelosztó gyűlés még nem volt meg az ÜB-ben. Az üzem párttitkára ezen részt fog venni és a feladatok meg­határozásánál képviseli a pártot Az újjáválasztott ÜB-nek fel­adatokat ad a pártvezetőség és időközönként beszámoltatja majd a munkájáról. előadást szervez az MNDSZ Szekszárdon. Tíz olvasókör fog működni a városban, hat gaz­daasszonykor, a „Nőkről a nők­nek“ előadássorozatból tíz elő­adást szerveznek területi és üzemi alapszervezetenként. Egészségügyi előadást szintén tízet tartanak. Beütemeztek egy kozmetikai előadást is, amely tanácsokat ad a dolgo­zó nőknek külsejük ápolásával kapcsolatban. Ugyanebből a célból előadást fognak rendez­ni az ízléses öltözködésről. A város tisztaságának ápolására, s az utcai kiskertek megóvá­sára a „Virágos otthon — vidá­mabb élet“ című előadással mozgósítják az asszonyokat. Az MNDSZ elő fogja segíteni a szülők főiskolájának sikeres munkáját is. és agitációjuknak az lett az eredménye, hogy 27 család, 64 taggal a közös gazdálkodás út­jára lépett. Ezek között két párttag is van, névszerint Hor­váth Ferenc és Bonyai István elvtársak. A tengelici Petőfi TSZ tag­jainak ez a szép eredménye meggyőzött bennünket arról, hogy községünkben nem azért volt gyenge a tsz-mozgalom hosszú ideig, mert „különös“ gazdák laknak itt, hanem azért, mert nem volt megfelelő az agitációs munka. Bartos József i levelező, Pusztahencse. AZ ÉN MÓDSZEREM Viiíi a propagandisták munkájáról Több év óta végzek propagandamunkát vezetői beosztásom mellett. Az idén is propa­gandista vagyok, a gépállomáson marxizmus— leninizmus alapjai tanfolyamot vezetek. A tapasztalataim alapján a propagandista egyik legfontosabb feladatának tartom az elő­adásra való jó felkészülést. Én már több éven keresztül tanultam politikai gazdaságtant, az idén is felkészültem a járási propagandista tanfolyamra, de ennek ellenére még külön fel­készülök az előadásra. Az előadás vázát a tan­könyv alapján építem fel, de részletesen az egyéb irodalom alapján dolgozom ki. Az elő­adást leírom szóról-szóra. Ezt nem egyszerűen felolvasom, hanem a fontosabb részeknél saját szavaimmal mondom el. A fontosabb részeket külön kihangsúlyozom. Az elvi meghatározá­sok mellett ügyelek arra, hogy legyen az elő­adásomban néhány olyan érdekes esemény, ami a hallgatók érdeklődését különösén fel­kelti és érthetőbbé teszi magát az egész anya­got is. A kapitalizmus jellemzésénél elmond­tam például saját élményeimet az 1933-as idők­ről, amiken• a Lampart Művekben dolgoztam. Úgy vélem, ez jó módszer. Erre abból is követ­keztetek, hogy az első előadás után többen jöttek hozzám kérdezősködni az anyag egyes részleteiről. Az első előadásom 1 órás volt. Most készülünk a csoportos foglalkozásra, amikor szeminárium formájában megvitatjuk az első anyagot. A vitát így fogom irányítani: megadom a főkérdést és mindjárt adok ráve­zető kérdéseket is, hogy lehetőleg mindenki hozzá tudjon szólni. Ezt szeretik a hallgatók és el is várják, hogy segítsek nekik a válaszok ki­dolgozásánál. Természetesen ügyelek arra, hogy a hallgatók ne csak abból éljenek, amit én segítek, hanem önállóan gondolkozzanak és készüljenek fel. Ha valaki nem igyekszik részt- venni a vitában, azt felszólítom. A hozzászólá­sok közben gyakran megtörténik, hogy valaki elvileg helytelen dolgot mond. Ilyenkor nem szólok közbe, hanem amikor befejezte hozzá­szólását, megkérdezem, hogy ki, milyen hely­telen dolgot vett észre. Ha véletlenül senki sem vette észre, külön vitára bocsátom azt a kérdést, amit helytelenül mondott a hozzászóló. A vita után összefoglalom a kérdési, ügyelve arra, hogy az ne legyen terjengős, 4—5 percnél több, csupán a lényeget érintem és értékelem az egyes hozzászólásokat. A propagandista egyik fő feladata, hogy megelőzze a lemorzsolódást. Az a véleményem, hogy ezt azzal lehet leginkább elérni, ha érde­kes előadást készítek, nem pedig felolvasás: tartok a tankönyvből. Az első előadáson nem volt igazolatlan hiányzó, a résztvevők azonban sorra kinyitogatták a tankönyveiket, hogy abban úgyis megtalálják az előadás szövegéi. Természetesen nem engedtem meg a könyv né­zegetését, megmondtam, hogy úgy sem találják meg ott az előadást és elkezdtek jegyzetelni. Ha ez nem így van, a következő előadásom min­dén bizonnyal lettek volna igazolatlan hiány­zók is abból az elvből kiindulva, hogy „Úgyis: megvan a könyvben, amit az előadó mond,'’ Ezenkívül aktívahálózatot építettem ma­gamnak, 4—5 elvtársat megbíztam azzal, hogy agitáljanak a lemorzsolódás ellen. SIMON MIHÁLY, gépállomási igazgató, propagandista. Pincehely. * Simon elvtárs cikkét vitaindítónak szán­tuk. Szeretnénk, ha a propagandisták közül minél többen elmondanák véleményüket Simon elvtárs módszereiről, annak jó és a gyakorlat­ban nem bevált részeiről és ezzel párhuzamo­san megírnák tapasztalataikat a propaganda- munkáról. A régi propagandisták írják meg szer kesztőségünknek, hogy az előző évek tapaszta­latait hogyan haszonsítják az idei oktatási év ben, az újak pedig számoljanak be arról, hogy a kezdeti nehézségeket hogyan küzdik le mun­kájuk közben. A propagandamunka módszereivel foglal­kozó írásokat küldjék be szerkesztőségüknek, azokat közöljük lapunk hasábjain ér, végül összefoglaljuk a vitát, ezáltpl igyekszünk ki­alakítani a legjobb propagandista módszereket. (A szerk.) Hz agitálnának lett is eredménye... Levél Puszfahertcséről Értekezlet volt Szekszárdon A bírálatok nY@mábesn A bírálatra többféleképpen lehet válaszolni. Van ak/ a bírá­lat után végnélkül! magyarázko dással igyekszik elterelni a lé­nyegről a figyelmet, van aki még a kézzel fogható tények után is tagadja hibáit, van aki ónbírálatot gyakorol de csal: szavakban, van aki rosszindula­tot lát a segiteniakaró bírálatban mert tekintélyüket fellik tőé. Ilyen példákkal elég gyakran le­het találkozni és annál is iskább elszomorító, mert a párt és álla­mi funkcionáriusok, de még az egyszerű dolgozó emberek Is tudnak annyit a leninizmusból, hogy a bírálat a párt éltető ereje és alapja a hiányosságok kijaví­tásának. Tanulságképpen néz­zünk néhány Jó és rossz példát. A Bonyhádi Zománcgyár bírá­latot kapott a nem kielégítő mi­nőségi munkájáért. A bírálat nyomán az Igazgató személyesen beszélgetett el azokkal a dolgo­zókkal, akiken elsősorban füg­gött a minőségi munka. A tamá­si járás egyik párttitkára, F. elv­társ viszont a kapott bírálat után felháborodottan reklamált: „Ná­lam nem is járt újságíró, hogyan bírálhattak meg, ráadásul nem Is volt igaz a bírálat, mert én ren­desen készültem a foglalkozás­ra.” Mivel ez olyan dolog, hogy bizonyos mértékig utólag is le­het ellenőrizni a valóságot, meg kértük F. párttitkár és propa­gandista elvtársat, hogy mutassa Jegyzeteit, amelyet az első fog­lalkozásra készített. Erre F. elv­társ elővette a tankönyvet, fel­nyitotta és azt mondta: „Már alá húzkodtam a lényeget, csak ki kell másoltatni és kész az elő­adás (I)" így készült a foglalkozásra és reklamált, hogy bírálatot kapott. Császár elvtárs, aki Szekszár­don a városi pártbizottság tltká rát helyettesíti annak távollété­ben, bírálatot kapott, mivel nem kielégítően halad a városban az őszi vetés. Válasza röviden ennyi volt: „Kedves pajtás, köszönöm a „segítséget”, alkalomadtán majd én is visszasegítem.” Más szavakkal: zokon vette, hogy bí­rálatot kapott, úgy vélte, hogy ezzel csorba esett „tekintélyén” és éppen ezért piszkálódásmk minősítette azt. De mivel tuda tában lévén felelős beosztásának, minden lelkiismeretfurdalás nél­kül hozzá tette: „Alkalomadtán én is visszasegítem .. Vannak vezetők, akiknek mun kájában igen sok jó tapasztal­ható, de ennek nyomán aztán azt gondolják magukról, hogy amit mondanak, vagy amit csi­nálnak, abból már eleve ki van zárva minden hiba és ak] neta­lán mégis szót emelne munkájuk egynémelyik fogyatékosságáért — az rosszindulatú, nem hozzá­értő stb.... Emellett természe­tesen arra törekszenek, hogy környezetükben is hasonló nézet alakuljon ki róluk. A közelmúlt­ban Kántomét a pakSj járási kultúrotthon művészeti elő­adóját dicséret után egy „kis” bírálat is érte — Jogosan. Erre postafordultával levél érke zik a szerkesztőségbe Paksról. Természetesen nem Kántorné írta, hanem a környezetében dől gozók, közel tizen. A deputáció bán ilyen megjegyzések: „A leg nagyobb igazságtalanság, hogy Kántomét is vádolta a cikk a hi­bákért...”, „A legnagyobb fel háborodással olvastuk a cikket" és utána következik a végnélküll magyarázkodás, főleg az éré nyekre való hivatkozás, de a fele lősséget egy-két frázissal igyek szik elkendőzni. Természetesen hiába is akarja, mert a tények beszélnek és semmiesetre sem Kántorné Javára. Losonci Sándor, a szekszárdi Szpartakusz kerékpárszakosz. tály volt edzőjének szennyesét kiteregette az egyik cikk — Jo gosan. Erre Losonci városszerte fenyegetőzni kezdett. Szeren cséré ügyét a bíróság Is letár gyalta — és több szennyes ke rült a felszínre, mint amennyit a cikk kiteregetett... Természetesen vannak sokkal „gyakorlottabb” és éppen ezért óvatosabb bírálatvisszaverők is. A Szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat bírálatot ka­pott újítómozgalmáért, mert nem volt jó. A bírálattal dip­lomatikusan egyetértettek a vállalat vezetői, — de nem tét tek semmit a hiba kijavításáért. A bírálatnak lehetőleg nyil vánosnak kell lennie, hogy ab­ból mások is okuljanak és ne kövessék el ugyanazt a hibát És mégis sok esetben mit ta pasztái az ember... Az értény! tanácselnök az újságban bírálatot kapott azért, mert a DISZ-t egyszerűen ki- ebrudalta helyiségéből. Ezt elöl vasta a pári tanácselnök Is, de egy fél nap múlva elkövette ugyanezt a hibát. Vigasztalásul ezt mondta: „Az értény! elnök példájából tudtam, hogy nem jól cselekszem, de — gondoltam — hátha nem tudja meg senki.. Az egyik tsz-ből küldöttség jött a szerkesztőségbe reklamál­ni: „Mi már két hónapja feldol­goztuk a Központi Vezetőségnek ezt a határozatát” — mondta a tsz egyik pártvezetőségi tagja. Persze könnyű volt szavukon fogni, mert a reklamálás napján még csak két hét telt el a neve zett KV. határozat megjelenése óta ... A reklamálással több em bér egész napi munkaideje ve­szett kárba. Nyilván sokkal hasz­nosabb lett volna, ha ezt az időt — megszívlelve a bírálatot — a KV. határozatának végrehajtásé ra fordítják ... Boda Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents