Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)
1955-10-28 / 253. szám
1955. OKTÖBEK 28. NAPLÓ A gerjeni tanács érzi a felelősséget a kenyérgabona vetés meggyorsításáért Jól felhasználják Tolnán a békekölcsön visszamaradó összegét GERJEN mindig a paksi járás ■élenjáró községei közé tartozott. A falubeli dolgozó parasztokat igyekezetükről, kötelességtudatukról ismerik a környékbeliek. A gazdálkodáshoz jól értő gerjeni dolgozó parasztok mindig idejében végeztek a mezőgazdasági munkákkal, pon tosan teljesítették eddig állam iránti kötelességüket. Ezen az őszön azonban megkéstek a mezőgazdasági munkák elvéglésével. Október 25-ig máskor általában elvetették az őszi gabonát, betakarították a kapások terméseinek túlnyomó több cégét, Napjainkban nem ez a helyzet. A gerjeni gazdák október 22-ig kenyérgabonavetésüknek nem egészen 30 százalékát teljesítették. A LEMARADÁSOK okait keresve, megkérdeztük Szappanos Lajos elvtársat, a községi tanács végrehaj főbizottság elnökét is. Szerinte a vetés lemaradásának egyedüli oka az eső, emiatt ritkán volt alkalmas az idő a szántásra-vetésre. Sok igazság volt abban, hogy az eső hátráltatta munkájukban a gerjeni gazdákat, mert a község határában túlnyomórészt kötött agyagtalaj van, amelyen nem lehet mindjárt eső után szántani-vetni. De mindezek mellett azt is elismerte a tanácselnök, hogy az elmúlt hetekben ők, — a község vezetői — nem igen törődtek az őszi munkákkal. Úgyszólván dolgozó parasztok jóindulatára bízták, hogy mikor vetnek. .Mikor rájöttünk, hogy ez így nem lesz jó, — még idejében — intézkedtünk. A tanács vezetői és a tanácstagok felosztották maguk között a községet, és mikor a dolgozó parasztokat otthon lehet találni, — főleg este, — akkor keresik fel őket. Elbeszélgetnek velük a kenyér- gabona termelés fontosságáról és mindenkivel megbeszélik, — mikorra fejezi be az őszi gabona vetését. Az a dolgozó paraszt, akit eddig otthonában felkerestek a népnevelők, megfogadta, ha egy kicsit is száraz lesz a talaj felszíne, s vetni lehet, elsőnek az őszi búza vetését fejezi be. Olyan gazda is akadt, aki megsértődött, hogy felszólították a kenyérgabonavetésre. Az idős Vass József bácsi például azt mondotta a nála járt népnevelőnek: „Tudom én barátom, hogy elsőnek most a búzát kell elvetni, tisztában vagyok azzal, hogy mindennél fontosabb a jövőévi kenyér biztosítása.” De nemcsak ő, általában így vélekedtek a gerjeni gazdák. EZUTÁN már nem is tesz semmit a tanács, hogy legrövidebb időn belül befejeződjön a vetés? — tettem fel a kérdést a tanácselnöknek. — De igen! — hangzott a határozott válasz. Mig a község nem teljesíti kenyérgabona vetéstervét, a népnevelők esténként mindig eljárnak a dolgozó parasztokhoz. Ezzel kettős célt érünk el. Először is azt, hogy minden gazdának megmagyarázzuk, — ha egyszer nem elég, többször, — mindennél fontosabb most a gabona vetése. Má sodszor pedig mindig tisztán látjuk, hogy hol tartunk a vetéssel, hol szorít a cipő, s akkor! oda összpontosítjuk erőnket. — Ehhez még csak annyit mondhatok: mi a gerjeni tanács vezetői, — a pártszervezettel karöltve — gondoskodunk arról, hogyha az idő engedi, azonnal, egy-két nap alatt minden gazda elvesse a búzát. Tolna községben az idén jóval több békekölcsönt jegyeztek, mint az elmúlt évben: tavaly 32 000 forint, az idén pe'i; 82 000 forint volt a kölcsönjegy zési összeg. Ennek fele, 41 000 forint a községben marad, amit a tanács saját belátása szerint használhat fel a falu szépítésére fejlesztésére. A tolnai tanácsülés úgy határozott, hogy a kölcsön- jegyzés visszamaradó összege bői megvalósítják a tolnai kul túrotthon színpadának kibővítését, növelik a falu hangoshiradc hálózatát, sőt kisebb összeggel segítik a napköziotthont is, a'no va felszerelést, játékszereket vá súrolnak. A jegyzett összegből 7850 fo rint folyt be s a tanács most azzal Igyekszik meggyorsítani a befi zetés ütemét, hogy felv lágositjc az egyéni jegyzőket, aki rend i szeresen nem fizeti be a részle teket elveszti részletfizetési kea vezményét. Bíznak abban, hogy november első napjaira olya i összeg gyűlik be a községi pénz tárba, amelyből meg tudják való sítani a kölcsönjegyzés vlsszam,, re dó összegéből az első beruházást. Három silózó DISz-brigád versenye Megyénk állami gazdaságai mintegy 90 százalékra teljesí tették a silőzási tervüket október 27-ig. Hat gazdaság: Alsóleperd Juhépuszta, Biritópuszta, Fornád Gerjen és Högyész már telje í tették, sőt némelyikük jelentősen túlteljesítette a sllózást tervét. A silózáshoz legtöbb helyen nagy segítséget nyújtottak a fia talok. A juhépusztai törzsállaL tenyésztő gazdaságban például három DlSZ-brlgád egymással versenyezve silózta a zöldtakar mányt. A vetélkedésben a tabó- di üzemegység DlSZ-brlgádj.i lett a győztes, amely 800 köbmé terrel több silót készített az elő irányzott mennyiségnél. A máso dik és a harmadik brigád is túl teljesítette tervét és ennek ered menyeként összesen ezerszá? köbméterrel több tápdús, jómi nőségű silótakarmány készült el A juhépusztai fiatalok most is példát mutattak. Példájuk köve tésreméltó valamennyi állami gazdasági DISZ fiatal előtt. Ankét Kaj mádon Ma délelőtt kilenc órai kezdettel a Kajmádi Állami Gazda Ságban az állami gazdaságok igazgatói és szakemberei rész vételével értekezletet tartanak, amelyen megbeszélik a szarvasmarhatenyésztés időszerű gyakorlati kérdéseit, különös figyel met fordítva a tejtermelésre és a borjúnevelésre. Előadó Dr. Kostyák József minisztériumi fő- állatorvos. Az értekezlet után a résztve vők megtekintik a Kajmádi Álla mi Gazdaság tehenészetét és a borjúnevelőt. Sztahanovista DISz-brigád a Dunafoldvári Kendergyárban Egyikük sincs még 18 éves. Most cserélték ki iskolásfelszerelésüket a törőgépekkel, s máris hír járta be a gyárat, az ifjú törős brigád teljesítette a sztahanovista feltételeket. Augusz tusban történt ez, az Alkotmány műszak idején, azóta tartják a „szintet”, pedig egy idő óta nem is szakmájukban dolgoznak, áthelyezték őket a műszárítóba. A termelési értekezleten elsők között tettek felajánlást: „Tekintve a műszárítás fontosságát az időjárás kedvezőtlen alakulása miatt, vasárnap is dolgozunk a forradalmi műszak idején.” Klopcsik Katalin és Horváth István nedves kendert raknak a kocsira. Munkájuk közben ismertem meg őket. — ketten rakták kocsira a nedves kendert, hárman pedig a műszárítóba szállították a telt kocsit. Majd együtt figyelték, kezelték a szárítóberendezést. Szárítási idő után megismétlődött az előbbi munkafolyamat fordítottja. A megszáradt kendert kocsistól kitolták, rendeltetési helyére szállították és lerakták. Márton Julia és Papp Rozália kihúzzák a műszárítóból a megszáradt kendert. Látszólag egyszerű. Mintha nem állna másból, mint kocsitologatásból és rakodásból. Azonban ennek is van sokféle fortélya. Például nem mindegy az, hogy mennyi kendert raknak és hogyan a kocsira. Aztán annak is van módja, hogy lerövidítsék a szállítások a ki- és berakás idejét. Együtt a brigád. Fent: Jákli Mária és Klopcsik Katalin; lent: Horváth István, Papp Rozália és Márton Júlia. Mi a titka jó munkájuknak, ők azt állítják, hogy jól összeszoktak, szeretik egymást és nincs az a nehézség, amit ők öten együtt le nem győznek, öten együtt dolgoznak, együtt járnak a DISZ taggyűlésre, együtt szeretnének kultúrmunkát végezni, ha a kendergyárban ilyen is volna, aztán együtt járnak majd a Petőfi-iskolára is. Nemcsak a munkában és a DISZ-életben tartanak össze, hanem vasárnapon ként együtt járnak táncolni is és együtt sétálgatnak a Dunaparton. Kellemes, vidám perceket töltöttem velük. Uj arcú fiatalságunk életkedvét, vidámságát, de egyben nagyon nagy komolyságát ismertem meg bennük. És még egyet megtanultam tőlük, azt, hogy egy jó kollektíva csodákra képes. is— OS— November 7-re készül a Bonyhádi Járási Kultúrház November 7 méltó megünnep lésére készül a Bonyhádi Járási Kultúrház. November hatodikén este községi ünnepély lesz a járási kultúrházban gazdag műsorral. Hetedikén dél-j előtt megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét, majd este aj Járási Kultúrház Vörösmarty j színjátszó csoportja bemutatja Szabó Pál „Uj föld” című há- romfelvonásos színművét. Ezen kívül az üzemek külön háziünnepségeken is megemlékeznek a nagy nap jelentőségéről. — Szakmai iskola indul n Dombóvári Fémtömegcik' gyár tó Vállalatnál a fiatal szakmun kások képzésére. A fiatalok a bi dögös szakmunka gyakorlati el sajátításán kívül kéthetenkén: 2—2 órán keresztül számtant mértan^ és politikai ismereteket is tanulnak. — A paksi járásban október 1-től 24-ig 136 család, 148 tag 1 512 hold földdel a közös gazdálkodás útjára lépett. Az eredményekért keményen meg kell dolgozni... Látogatás a kölesdi Kossuth TSZ-ben 3 Alig egy évvel ezelőtt a kö- lesdi Kossuth TSZ 21 tagja összesen 242 holdon folytattak közös gazdálkodást. A nyár folyamán azonban megnőtt a tagok száma. A kölesdi gazdák közül sokan határoztak úgy, hogy belépnek a termelőszövetkezetbe. Az újonnan belépők száma elérte a 67-et, a földterület pedig összesen 655 holdra gyarapodott. A megnövekedett taglétszám és földterület változást idézett elő a vetéstervben is. így az eredetileg tervezett 56 hold kenyér- gabona helyett 151 holdon vetnek kenyérgabonát. Ez eddig rendben is lenne. Csak az nem érthető, hogy a tsz tagsága között miért van széthúzás, miért nem törekednek arra valamennyien, hogy időben földbe legyen a búza magja. Van még vetnivaló, hiszen alig 70 holdon fejezték be eddig a kenyérgabona vetését. Napokkal ezelőtt 67 tag közül nyolc tag jelent meg a munkában, abból is három az állattenyésztésben dolgozik, egy pedig az agronómus volt. Ezen a napon négy fő ment ki kukoricát törni. Vajon mikor fejezik be a kukorica törését, a kenyérgabona vetését a kölesdi Kossuth TSZ tagjai, ha heteken keresztül csak szüretelni járnak? Meg kellene a Kossuth TSZ- ben javítani a munkafegyelmet. Nem szabad a tsz régi tagjai között annak a nézetnek elterjedni, hogy „elvetettük mi azt a kenyérgabonaterületet, ami eredetileg tervezve volt, a többit pedig vessék el az új tagok, ha enni akarnak.“ Nincs igazuk ezeknek az embereknek, mert nincs különbség régi és új tag között. Valamennyieknek megkülönböztetés nélkül arra keli törekedniük, hogy mielőbb befejezzék a vetést. Hatvanhétén vannak, ami zt jelenti, hogy a kapások betakarítását már régen el kellett volna felejteniök, ha akarták volna, ha valamennyien dolgoztak volna. Persze a rossz :élda is ragadós: Brenner György a tsz elnök négy napig szüretelni járt. E példa láttán a tagok is azt csinálnak, amit éppen akarnak, ezért nem lehet munkafegyelemről beszélni, ezért nem halad a vetés, a kapások betakarítása. Felelőtlenek az új tagok is. Közülük nem egy abban a hitben ringatja magát, hogy már nem érdeke a búza határidőre történő elvetése, azon egyszerű „elv“ alapján, hogy „semmi közöm ehhez.“ Pedig nagyon sok közük van ahhoz, hogy mielőbb földbe kerüljön a mag. Ha nem vetnek, nem is arathatnak, nem tudnak osztani, amiért nem vádolhatnak senkit, csak saját magukat. Vannak szép eredmények termelőszövetkezeteinkben, de azok nem a „terülj, terülj asztalkám“ módon varázslódtak elő, azokért keményen meg kellett dolgozni. Ha tehát a Kossuth TSZ valamennyi tagja jó terméseredményt akar elérni, nem várhatnak sültgalambra, hanem valamennyieknek a régi és az új tagoknak egyaránt szorgalmasan, becsületesen dolgozniok kell. —y—a )egpet@k Koreából Varga Teréz, a szekszárdi Balassa jJános kórház ápolónője, aki a magyar orvos- és ápolóküldöHséggeí Koreába utazott, hogy az orszáqépítő munkában a magyar nép segíteni akarását nyújtsa a baráti koreai népnek. ... Utazásunk kitűnően sikerült: Phenjanig repülőgéppel jöttünk. A repülőgépen való utazás a maga kényelmében külön élmény volt számunkra. Gyönyörűek voltak a repülőtéri állomások és szállodák végig az egész Szovjetunió területén. Az a tisztaság és pazar berendezés, amit itt láttunk, kiváltotta valamennyiünk elismerését. A szállodák ablakain földigérő csipkefüggönyök, a parketten perzsák, az asztalokon hófehér abrosz és ólomkristály teríték ... Első állomásunk Lemberg. Szerda reggel fél ötre Moszkvában voltunk. Moszkva szépsége nagyon meglepett, utcái tágasak, mint Pesten a Hősök tere, és rendkívül tiszták. Sehol nem láttam egy eldobott cigaretta véget. A hatalmas város a legmodernebb építkezéssel napról napra bővül. Megnéztük a Metrót is, ahol naponta körülbelül 3 millió ember utazik. Kalauz nincs: a jegyet fent kell megváltani és mozgólépcső visz le a 70 méteres mélységbe. Nagyon tetszett a „Majakovszkij állomás“, ami 1938-ban megnyerte a New- yorki világkiállítás első díját. A „Honvédő Háború Hőseidnek emlékére épített állomás hófehér márványból épült és képeinek, cirádáinak festésére 3 kiló aranyat használtak fel. A képek különböző csatajeleneteket ábrázolnak ... Másnap vonattal indultunk tovább. Novoszibirszkben 4 órát időztünk. Innen 3000 kilométert repültünk tovább: át a Szajáni hegységen, ami körülbelül olyan magas, mint a Mátra, majd a híres Bajkál- tó fölött. Csitából reggel 7 órakor indultunk a kínai határ felé. Az Amur fölött nótaszó csendült (A kanyargó Tisza mentén ...). Harbinban sült csirkét ettünk és valódi málnából készült szörpöt ittunk. A kínai repülőtéri állomások nem olyan szépek, mint a szovjetek. ... Sok, sok mindenről ábrándoztam valamikor régen, de ábrándjaimból kevés valósult meg. Most úgy érzem, hogy ez az utazás sok mindenért kárpótolt. Amikor megérkeztünk Phenjanba, mintha csak haza mentünk volna. A fogadtatásunkon a kórház összes tagjai megjelentek, dr. Bakács János igazgatóval együtt. A repülőtérről a követségre mentünk, ahol „magyar“-uzsonna várt bennünket és vonattal indultunk tovább. A háború nyomai még mindenhol láthatók, de megkezdődött már az építő munka, melyben Korea népe megmutatja hatalmas erejét... (Folytatjuk.)
