Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)

1955-10-02 / 232. szám

1955. OKTÓBER 2. NAPLÓ 7 Fejlődnek ipari üzemeink Határidő előtt A Dunaföldvári Kendergyár A BEKÖTŐÚT mellett hatal­mas kenderasztagok terpeszked nek. Az áztató medencék felől jellegzetes kendertllatot ringat felénk a délutáni szél. A Duna- földvári Kendergyár területére léptünk. Első látásra ez is olyan mint más gyárak. Hatalmas kar csu kéménye füstöt okád. bejá­rathoz hallik a gépek bugása és belépőt adnak a portán. Ez a gyár is szerves része, egy sejtje népgazdaságunknak. Egy sejt, amelynek életjelenségeiből követ keztetni lehet az egészre. Egy sejt, amely kiáltó ellentétet rejt önmagában, mert találkozik benne a múlt a jelennel. Itt van mindjárt a bekötőút: a gyárépületet köti össze a más­fél kilométer távolságra lévő főútvonallal, öreg munkások me sélik, hogy esős időben és télen majdnem járhatatlan volt. 1950- ben makadámutat építettek a ré gi földút helyébe. Vagy nézzük az áztatómedencéket. Államunk 14 deszkafalu elhanyagolt áztató medencét vett át a Magyar Ken der- Len- és Jutaipari RT-től. Két medencét egyáltalán nem le hetett használni. 1950-ben eze­ket is átalakították. A korhadt deszkafalak helyébe beton és téglafalakat építettek, ugyanak­kor az áztatókhoz vezető kisvas­út hálózatot is generáljavitották A kiázott kendert szárítani kell. 1950-ben kapott a gyár egy darab Schillde rendszerű szári tógépet, majd 1953-ban 1 darab folyosószárító berendezést. Nincs olyan üzemrész, amelyre nem gondolt 5 éves tervünk Nagyteljesítményű, modern törő gépek, rázógépek álltak üzembe 1950 óta és sokáig lehetne so­rolni még a létesítményeket. Je lenleg is építkezés folyik: az üzemi épületek bővítése, korsze rűsítése. NEMCSAK a gyár arculata gépparkja változott meg, a leg­fontosabb változás az emberek életében történt. Idegenek előtt ezt is megmutatják a külsősé­gek: a bölcsőde, a napközi ott­hon, az üzemi étkezde, a mun kásházak villamosítása stb. Van azonban sok olyan dolog Is, amit ma már mindenki természetes­nek tart, csak az nem, aki össze tudja hasonlítani a múltat a je­lennel. Idős Hadobás József elv társ 1935 óta dolgozik itt a gyár bán. Most az áztató részleg mű­vezetője. — Régen munkaruháról nem álmodhattunk, ma lenolaj kencé- vc.l impregnált védőruhát és gu­micsizmát kapunk az áztatóban. Melegítő ital? Ma olyan terme szetes mint a vízital. Régen még nem is gondoltuk, hogy ez is kellene. Tizenkét órás volt a munkaidő és a nők, meg a gye rekek sokkal kevesebbet keres­tek mint a férfiak, még akkor i« ha ugyanazt a munkát végezték. Három bérkategória volt: fér­fiak — ez volt a „legmagasabb” nők — és végül a gyerekek bér- kategóriája. A gyerekek csak­nem ingyen dolgoztak, még is kólába sem igen jártak. Ma Mé­száros Istvánná fia egyetemre jár. BÁLINT KAROLY eivtárs is összehasonlítja a múltat a jelen nel. Otthon beszélgetünk vele. és saját lakásán mutatja be a változásokat. Büszkén mutatja szép, új dióbarna szobabútorát. tár! Aztán képzeljék el, kanászt kellett fogadni a munkásoknak disznóőrzésre. Disznóól loméi nyunk meghaladja a nyolcvan­ötöt. Ritka az a család, amelyik ne vágna minden évben disznót. Kinézünk az ablakon, a mun­kásház hátsó udvarán fehérre meszelt hosszú disznóól húzódik a kerítés mellett. — Ezt is mi építettük. Aztán 300 négyszögöl földet is kapunk a gyártól. Idén 7 mázsa kukori catermést várok. Visszaemlékezik Bálint elvtárs a felszabadulás idejére. Elmond ja, hogy a szovjet katonák mi­lyen sok segítséget nyújtottak a gyár megindításához. Arról is beszél, hogy teheneket, disznó­kat kaptak a szovjet katonáktól s így oldották meg az élelmezési zavarokat. — Voltak ám harcos idők elv­társ, de azóta nagy utat tettünk meg. IGEN. Varga János telepveze­tő elvtárs irodája tele van okle­velekkel, vándorzászlókkal. Ezek a zászlók jelzik a Dunaföldvári Kendergyár útját. Egy héttel az október 1-i ha'áridő előtt elkészültek a Szek­szárdi Nyomda építkezésen a fi' démbetonozással a Tatarozó Vál­lalat Vörös Csillag brigádjának tagjai. Képünkön a brigád négy tagja, Borza Gycrgy, Rottler Adám, Schwébl Antal, id. Merk János, végzi a be'onozásb F öldműv esszövetkezeteink fejlődése — Hol volt régen egy mun­kásnak ilyen szobája: modern bútorok, szőnyegek, rádió, könyv Fejtett technológia — jobb minőségű tégla Jelentős fejlődésen ment ke­resztül az elmúlt években me­gyénkben a földművesszövetke­zeti mozgalom. Pártunk az el­múlt ötéves terv egyéb fontos célkitűzései mellett nagy gon­dot fordított a kereskedelem szocialista átszervezésére, mely nek egy részét a földművesszö­vetkezeti kereskedelem alkotja. Tapasztalatok a Mázai Téglagyárban A Mázai Téglagyárra talán rá sem ismerne az, aki tíz eszten­dővel járt arra utoljára. Vala­mikor mindent kézierővel végez tek itt, kéziformával ,,verték” a téglát, a szállítóeszköz a talicska és a targonca volt. MA VILLANY KOTRÓGÉP TERMELI KI A FÖLDET motorvontatású csillékkel szállít­ják a présgéphez, a kész nyere tégla nagyrésze pedig a keller- szárítókba kerül. Sokat fejlődött a gyár, sok új felszerelést, gépet kapott az elmúlt években, a legutób­bi időkig mégsem nagyon mu­tatkozott ez meg a termelés­ben. Nem látszott, hogy most már fej lettebb technikával dolgoznak a gyárban. Ez év első nyolc hó­napjában például nem készült nagyszilárdságú tégla az üzem­ben, pedig erre minden lehető­ség megvolt. A selejt 5 százalék körül mozgott. Gyakran elma radt a tervteljesítésével is a gyár. Sok baj volt a munkafe­gyelemmel, a technológiai fe­gyelemmel. Bár eddig is voltai: kidolgozott gyártás technológiai előírások ,azok a téglagyárban a fiókok mélyén porosodtak, nem­hogy a dolgozók, de a vezetők •sem tanulmányozták azokat. Az elmúlt hónapokban a Tég­lagyári Egyesülésnél hozzáfog tak az egyes üzemekre vonatko zó gyártástechnológiai előírások kidolgozásának. Széleskörű vita előzte meg ezt a munkát, bevonták a műsza­kiakat, de figyelembevették az üzemi dolgozók javaslatait is. Így készült el a mázai üzemre vonatkozó gyártástechnológia is, amit egy hónappal ezelőtt ismer­tettek a dolgozók előtt és azóta is ki van függesztve az üzemhe lyiségekben, ahol a dolgozók gyakran tanulmányozzák. Szeptemberben MAR JAVULT A TERMELÉS a gyárban. A termelt tégláknak mintegy 50—60 százaléka nagyszilárd­ságú, a selejtet pedig sikerült 2 százalék alá szoríteni­Ezt csak úgy tudták elérni, hogy minden műveletnél pontosan be­tartják a technológiai előíráso­kat. Néhány példa: A földbányá nál négy földréteg van, minde­gyik más minőségű. A legfelső humuszos, az alattalévő nagyon homokos. Ezután egy kevésbé homokos réteg következik, majd egy kemény agyagréteg. Ezeket úgy kell keverni, hogy a prés­géphez megfelelő minőségű föld kerüljön. Sok bajt okozott a múltban a rossz keverés. Előfor­dult, hogy túl homokos volt a föld, nedvesebben kellett vele dolgozni, hogy a szájnyílásnál pe repedezzen meg, amikor ki jön, a túlnedves tégla pedig könnyen deformálódott. Most több kis átalakítást végeztek a kotrógépen, a négy földréteget •két részletben bányásszák vele úgy, hogy mindkét esetben meg felelő keverés legyen. Makker József gépkezelő már pontosan Ismeri és betartja a bányászás .„menetrendjét”, mindig jókeve- résü földet küld a présgéphez. SOK BAJT OKOZOTT azelőtt az is, hogy gyökerek maradtak a földben, nem lehe tett vágni a téglát. Ma már gon­dosan lenyesik a gyepes részt a kibányászásra kerülő földről, megtisztítják a földet a gyöke­rektől. Az új gyártástechnológia elő írja, hogy a csillekocsikat — amelyekkel a géptől a nyerstég­lát hordják ki — minden fordu­ló után homokolni kell. Ennek betartásával elkerülik, hogy a tégla odaragadjon. Kíméleteseb ben szedik le a kellerkocsikról a téglát, így ott sem deformáló­dik. Kelemen Istvánná csillerakó javaslatára vették be a tech­nológiai előírások közé, hogy a behordásncl mindenki dobja ki a selejtes nyerstéglákat, hogy ne kelljen azok égetésére munkaerőt, tüzelőanyagot pazarolni. Betartják azt az előírást is, hogy a lábazatba csak teljesen száraz téglát raknak, 5 centiméter tá­volságot hagynak a téglák kö­zött. A gyár új égetőmestere, Zaccomer Román állandóan a behordok között van, megmu tatja, hogyan kell a téglákat a legmegfelelőbben egymásra rakni. A fejlett technológiai előírá­sok betartása tehát azt eredmé­nyezi, hogy a gyár jobbminősé- gü téglát tud adni az országnak. Nem megy a tervteljesítés rová­sára sem, hiszen szeptember utolsó dekádjában a gyár mint egy 50 000 darab nyerstéglával gyártott többet, mint amit a terv előír. Az ötéves terv előtti időszak­ban a szövetkezeti bolthálózat kisszámú és korszerűtlen volt. Az első években azonban ko­moly fejlődés indult meg. 1951- ben 209 vegyesbolt, 10 ve­gyes jellegű szaküzlet és 22 egyéb üzlet hozta forgalomba földművesszövetkezeteinknél a dolgozó parasztok számára szűk séges iparcikkeket. 1952-ben már a földművesszövetkezetek 342 boltegységgel szolgálták a falusi lakosság áruellátását. A bolthálózat fejlődésével egyidő- ben fokozatosan nőtt a dolgo­zó parasztság vásárlóereje is. Míg 1951-ben 156 millió, 1954- ben már 500 millió forintot tett ki a szövetkezeti boltok áru­forgalma. Fejlődő szocialista iparunk évről-évre nagyobb mennyiségű és bővebb válasz­tékú árut bocsátott a kereske­delem rendelkezésére. Ugyan­akkor számos új boltot létesí­tettek szövetkezeteink, sok meg lévőt pedig korszerűsítettek. Az elmúlt évben a földművesszö­vetkezetek már 387 boltegység­gel rendelkeztek. Az új boltokat elsősorban olyan helyeken létesítették, ahol eddig egyáltalán nem volt, Á Szekszárdi Kendergyár üzemi konyhája Annyi szilvásgombócot még nem lát­tam együtt, mint a Szekszárdi Kender­gyár üzemi konyhájában. De nem láttam még olyan ügyes szakácsokat sem. Papp Mihályné és Halász Imréné kezei közül úgy gurulnak a gombócok a gyúródesz­kára, mint a bűvész kabátujjából előva­rázsolt billiárdgolyók. — Hány szilvásgombócot főznek itt. egy ebédre? — Nem sokat, körülbelül ötszázat. Alig 75-en étkeznek most és fejenként 6 gom­bóc az adag. Régen nem volt a gyárnak üzemi konyhája. Bizony sokszor fordult elő, hogy napokig nem ettek a munkások meleg ételt. 1951-ben bölcsődét, napközi otthont és üzemi konyhát kapott a gyár. Azóta a dolgozók 3,50 forintért naponta változatos ebédet kapnak. Nézem az ét­rendet: Hétfő — kalarábéleves, lecsó tar­honyával; kedd — karfiol leves, marha- pörkölt burgonyával; szerda — burgo­nyaleves, káposztás tészta; csütörtök — zöldbableves, sertéspörkölt... Schrott Margit konyhavezető mentegetőzik. — Ezen a héten nincs gyümölcs, pedig az is szokott ám lenni. Télre is főzünk be gyümölcsöt és savanyúságot is te­szünk el. Elmondja azt is, hogy jelentős meg­takarítást tudtak elérni azzal, hogy a gyár disznókat vásárolt az üzemi konyha részére és azokat meghízlalták. így nem veszett kárba a konyhai hulladék sem. Az ebédlőben ragyogó tisztaság ural­kodik. Oklevelek, sztahanovisták képei díszítik a falakat. Pehm Vilmos ifjú gép­lakatosnak nem ízlik a kalarábéleves. — A második fogásokkal meg vagyok elégedve, de a levesek ellen kifogásom van. Nem elég változatosak és lehetné­nek izletesebbek is. A szilvásgombócnál azonban felvidul ábrázata. Nagy gonddal vágja villájával négy részre a szilvát, hogy a felvagdalt tésztához arányosan elossza. A második falat után letörli a szája szélére ragadt cukrot és rámkacsint: — Nem rossz ... Bizony nem! Papp Mihályné fősza­kácsnő ma is remekelt. Megelégedetten mosolyog az ételosztó nyíláson keresztül a jóétvágyú, ételtdícsérő emberekre. Az üzemi étkezdével építették egybe a gyár napközi otthonát. A gyerekek ebéd­jét is az üzemi konyhába készítik. Varga Julia óvónő felsorakoztatja gárdáját ebéd előtti tisztálkodásra. Utána min­denki helyére áll, majd egyszerre foglal­nak helyet apró székeiken. Heilig Lacika marad csak állva. Talán büntetésből? Ä, dehogy... Lacika jó fiú. Csak ő ma a napos. Határozott hangon kíván jóétvá­gyat, még egyszer szétnéz, hogy minden rendben van-e, látja, hogy igen — most már ő is leülhet. A napközi otthon apró lakóinak hangulatos ebédje is tükör­képe az üzemi konyha jó munkájának. — GY — pedig a lakosságnak szüksége volt rá. Az iparcikkel való ellá­tás mellett nagymértékben szol gálják a szövetkezetek a dolgo­zók munka utáni szórakozását is. 1951-ben még csak 80 ital­boltja volt a megye földműves­szövetkezeteinek, a múlt év vé­gén már 128 italbolt, 9 vendég­lő-étterem, 8 cukrászda, 2 büffé szolgálta korszerű berendezésé­vel, étellel-itallal a dolgozók megnövekedett igényeit. Szólni kell arról is, hogy a közvetlen termelési kapcsolatok során segítették a mezőgazda­ság fejlődését mind a termelő- szövetkezeteknél, mind az egyéni dolgozó parasztoknál. Évről-évre nagyobb mennyisé­gű műtrágyát, gazdasági gépet, felszerelést juttattak el a dol­gozó parasztsághoz. 1954-ben már túlnyomórészt a földmű­vesszövetkezetek vásárolták fel a dolgozó parasztok felesleges terményeit. Ez évben mintegy 150 vagon zöldségfélét, ugyan­annyi gyümölcsöt vásároltak fel a földművesszövetkezetek, amelyeknek nagyrészét szerző­déses alapon termelték a dol­gozó parasztok. Ma már több, mint ötven­ezer tagja van megyénkben a földművesszövetkezeteknek, — mintegy tízezerrel több, mint 1951-ben. Ezzel nemcsak moz­galmikig, hanem gazdaságilag is erősödtek a szövetkezetek, hiszen a befizetett részjegyek összegéből új boltokat lehetett létesíteni. A földművesszövet­kezetek azonban nem csak sa­ját erejükből fejlődtek ilyenek­ké, amilyenek ma. Pártunk és kormányunk segítsége nélkül elképzelhetetlen ilyen fejlődés. Az új boltok, vendéglők, ét­termek, áruházak nagyrésze állami hitelekből épült fel. Eh­hez minden dolgozó hozzájárult az évenként államnak adott kölcsönnel. A második ötéves terv még nagyobb távlatokat nyit a földművesszövetkezetek fejlődésében. Még több új bol­tot, áruházat akarunk nyitni, hogy a falusi lakosság megnö­vekedett igényeit még jobban tudjuk kielégíteni. Ehhez is hozzájárulnak a falu dolgozói, amikor — pártunk és kormá­nyunk felhívására — kölcsön­adják forintjaikat az államnak. MOLNÁR JÓZSEF, MÉSZÖV, Szekszárd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents