Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-18 / 220. szám

1955. SZEPTEMBER 18. NA PLÓ 3 MNDSZ-szervezet alakult a szedresi Petőfi TSZ-ben Az MNDSZ asszonyok igen nagy segítséget adtak járá­sunk termelőszövetkezeteinek, annak ellenére, hogy még igen sok tennivaló van ezen a téren. Sok helyen még nem ismerik el megfelelően a nők egyen­jogúságát és ezért az MNDSZ sem folytat következetesen minden esetben harcot. Nem egyszer megtörtént, hogy a fér­fiak nem fogadják el a nők egyébként helyes javaslatait. Az MNDSZ-nek éppen ezért az az egyik alapvető feladata, hogy az asszonyokat megtanít­sa az Alkotmány biztosította jogaikra és ezzel párhuzamo­san kötelezettségeikre. A ter­melőszövetkezetekben az újon­nan alakuló MNDSZ szerve­zetek munkája azt bizonyítja, hogy az asszonyok nagy ered­mények elérésére képesek. A szedresi Petőfi Termelő- szövetkezetben nem régen ala­kult meg 25 taggal az MNDSZ- szervezet. Megalakításánál már figyelembe vettük az új szervezeti formát. Az SZŰCS IMRE elvtárs hosszú ideig dolgozott járási pártfunkcióban. Mun­káját kommunistához híven becsületesen elvégezte és egé­szen beleszokott a felelősség- teljes beosztásba, abba, hogy egész községek munkájáért felelős, úgy kell gondját vi­selnie a reája bízott területnek, mint ahogyan a jó gazda gond­ját viseli saját portájának. Szí­ve azonban nem tudott elsza­kadni szülőföldjétől, Bátától. Hiába volt jó sorsa a város­ban, mindig kívánkozott vissza a faluba, ahol mintegy három étizedet élt le, életéből, ahol gyermekévet töltötte, ahol meglett emberré fejlődött. Sze­rette a mezőgazdaságot, egész életében paraszti munkával foglalkozott és amikor a vezető funkcióban volt, akkor is úgy gondolta, hogy sokkal eredmé­nyesebb munkát tudna végez­ni, ha közvetlenebbül foglal­kozhatna a termelőszövetke­zetekkel, a falu életével. Ami­kor aztán alkalom nyílt rá, örömmel ment Bátaszékre füg­getlenített párttitkárnak. Igaz, hogy nem saját falujába, Bá­lára került vissza, hanem an­nak tőszomszédságába, de itt is megtalálta szíve számítását, mert ez a község is mezőgaz­dasági jellegű és alkalma nyí­lik a gyakorlatban megmutat­Azonnal megválasztottuk a termelési, gazdasági bizottsá­got. Egy-egy ilyen bizottság 4—5 tagból áll. Az új szervezetben különö­sen jó munkát végez a terme­lési bizottság. Megalakulása után egy hét múlva Radvá- nyiné elvtársnő, a termelési bi­zottság vezetője összehívta az asszonyokat és megbeszél­ték a feladataikat. Többek között elhatározták, hogy összefognak és lesze­dik a tsz paprikáját, nehogy hasznavehetetlenné váljon. Az eredmény az lett, hogy rövid idő alatt 40 zsák pap­rikát és 4 mázsa paradicso­mot szedtek meg. Ebben a szorgalmas munkában részt vett Radványiné, Bíró Ferencné, Körösi Istvánná, Szűcs Ántalné, Szabján Ist- vánné, Luncz Ferencné, Kré- zák Vincéné és Sovány Mi- hályné. tf m «I ni, hogy kellő akarással ho­gyan lehet megváltoztatni egy falu arculatát, milyen fejlő­dést lehet elérni a szocialista nagyüzemi gazdálkodás terén. SZAMOKKAL, adatokkal még nagyon nehéz lenne lemérni, hogy milyen változás történt a községben Szűcs elvtárs párttitkársága óta. Vannak azonban olyan események, példák, amelyek­ről Szűcs elvtárs jó munkájá­ra lehet következtetni. Napközben ritkán lehet az irodában találni. Azt tartja, hogy ß jó vezető elsősorban nem az íróasztal mellett igyek­szik megoldani a feladatokat, hanem mindig ott van, ahol se­gítségre van szükség. Aki hol­léte iránt érdeklődik, rendsze­rint ezt a választ kapja: el­ment a Búzakalász TSZ-be, vagy a kövesdpusztaiba, vagy pedig a lajvéribe. Segíti kü­lönféle problémáik megoldását, elsősorban nagy gondot fordít a tsz-pártszervezetek őr i üté­sére, mert ez az' alapja a tsz megerősítésének is. Ügyel arra, hogy még a községtől távol eső településeken is megfelelő DISZ-élet legyen. A múltkor Lajvér-pusztán azzal fogadtak, hogy nincs DISZ-helyiség, ahol összegyűlhetne a fiatalság. A Radványiné elvtársnő gyak­ran emlékeztet régi életé­re és sokat beszél megválto­zott jelenéről. Különösen so­kat mesél azokról az időkről, amelyet a termelőszövetkezet­ben töltött el férjével és fiával együtt. Azelőtt az egész csa­lád a decsi kulákok szőlőit munkálta éveken keresztül, de keresetük mindössze any- nyi volt, hogy nem haltak éhen. Amióta termelőszövet­kezetben dolgoznak, gond nél­kül élnek, több mint 20 mázsa búzát, nagyobb mennyiségű rozsot kaptak munkaegységeik után és ezenkívül mintegy 3000 forintot. A Vidám Vásáron több mint 3000 forint értékű ruhaneműt vásároltak. Az ilyen érvekkel napról napra agitációs munkát végez Radványiné a tsz tagsága kö­rében és a kívülállók között is. Bodrics Jánosné járási elnök. tanácselnökkel, Lehőcz János elvtárssal karöltve mindjárt megtette a szükséges intézke­déseket. HA NINCS a termelőcsoportokban, akkor valószínűleg megtalálható a községi tanácsnál. Itt egyéb­ként mindennapos .,vendég“: mindig szakít időt arra. hogy elmenjen a tanácshoz és ellen­őrizze az egyes osztályok — pénzügyi, begyűjtési stö. — munkáját, vagy éppen a ta­nácselnökkel tárgyal meg né­hány feladatot. Szűcs elvtárs párttitkársága óta különösen megjavult a pártbizottság és a tanács közötti kapcsolat és ez főleg azt eredményezi, hogy a tanács egyre jobban ellátja a reábízott feladatokat. A pártbi­zottság titkára és a tanácsel­nök nem egyszer közösen men­nek egy-egy feladatot megol­dani. HA A TAN ÁCSNÁL sincs, akkor megtalálható vala­melyik egyéni dolgozó paraszt­nál, mert Szűcs elvtárs idejé­nek jelentős részét az egyéni gazdák körében tölti: ismerke­dik, beszélget velük. A be­széd témája«rendszerint a napi feladatokkal kapcsolatos, el­Az aparhanti Márás 9 TSZ DISZ-szervezetérí!... Az aparhanti Március 9 Termelőszövetkezet pártszerve­zete kibővített taggyűlésen tár­gyalta meg a Központi Vezető­ség határozatát a DlSZ-szer- vezetekkel kapcsolatos munka megjavításáról. Erre a tag­gyűlésre meghívtak öt DISZ- tagot is. Ezen a taggyűlésen a fiatalok véleményének meg­kérdezése után határozatot hoztak egy silózóbrigád léte­sítésére. A fiatalokat bevonták a tsz-agitációba is: öt DISZ- tagot azzal bíztak meg, hogy rendszeres agitációs munkát végezzenek az egyéni dolgozó parasztság körében. A termelőszövetkezet fiatal­jai példamutatóak a gazdasági munkálatokban. Varga elv­társnak, a DISZ-szervezet tit­kárának például mintegy 370 munkaegysége van, neki van a fiatalok közül a legtöbb. De a többi fiatalok is több, mint 200 munkaegységet szereztek az idei gazdasági évben. beszélget velük a begyűjtésről, a mezőgazdasági munkálatok­ról és elsősorban a termelőszö­vetkezeti mozgalomról. A be­szélgetések során mind több és több barátot szerez magának, olyan barátokat, akik hallgat­nak a szavára, megfogadják ta­nácsait. Szűcs elvtársat mos­tanában, ha végig megy az utcán, lépten-nyomon megál­dják valami tanácsért. Isme­rik és szeretik a község dol­gozói Szűcs elvtársat és ez biz­tosíték arra, hogy a párt útmu­tatásait mind szélesebb körben követik a községben. TERMÉSZETESEN nem egyedül dolgozik Szűcs elvtárs, mert hiszen a felada­tok végrehajtásáért minden kommunistának dolgozni kell. Vezetőségi és taggyűléseken feladatokat ad a többi kommu­nistának is, igyekszik bevonni minden párttagot a pártmun­kába, sőt, még az élenjáró pár- tonkívülieket is megbízza kü­lönféle feladatok végrehajtá­sával. íme néhány példa, amelyek a község megváltozott párt­életéről tanúskodnak és di­csérik az új párttitkár jó munkáját. párttitkár Vasárnapi jegyzetek Forintok gazda nélkül Öt évvel ezelőtt találkoztam egy emberrel, aki néhány ifröccsért 'elkótyavetyélte ezer forint értékű államkölcsön kötvényét. Később, éveken át többször is találkoztam olya­nokkal, akik a kötvénysorsolások alkalmával meg sem néz­ték, hogy nyertek-e. Amikor szóbahozták legyintettek, „ki­csinált dolog ez barátom, az nyer, akinek a számát beteszik a szerencsekerékbe“ — mondták és rejtélyesen mosolyogtak, mint akik titkot tudnak. Ennek a bizalmatlanságnak, ha sza­bad így mondani, történelmi hagyományai voltak nálunk; nem szabad csodálkozni rajta. Gondoljuk meg, a felszabadulás előtt nem volt államkölcsön, amit csak részben is visszafizet­tek volna, s élnek még olyanok is, akiknek jóformán egész vagyona az első világháború hadikölcsönében úszott. A kez­deti bizalmatlanságnak tehát oka és hagyománya volt; a fel- szabadulás előtti rendszerek alaposan és tartósan elhintették a kétely és gyanú magvait. Most a napokban egy hivatalos kimutatásban azt olvas­tam, hogy az OTP 250 sorsolási tanácsadót tartott eddig a me­gyében, amelyek során 27 000 forint értékű visszamaradt nye­reményt fizettek ki a gazdátlannak hitt kötvények tulajdono­sainak. Ez a két adat több szempontból is elgondolkoztató. Mi a magyarázata annak, hogy egyesek veszni akarják hagyni forintjaikat, amikor pedig törvény és -jog szerint megilleti őket? Milyen konok bizalmatlanság, vagy tunya nemtörődöm­ség okozza, hogy 27 ezer forintnak meg kell keresni a gazdá­ját? De más szempontból is elgondolkoztató ez a tény. Minden­nél világosabb és bizonyítóbb ereje van a 250 sorsolási tanács­adásnak, mert azt mutatja, hogy az állam becsületes kölcsön- vevö: aggodalmas gonddal és lelkiismeretességgel kutatja fel hitelezőit s kezükbe nyomja nemcsak a kölcsönvett összeget, hanem busás kamatként a nagy nyereményt is. S az emberek, akik gyanakodva írták alá a kölcsönjegyzési ivet, vágy közöm­bösen legyintettek a húzások hírére, most szégyenkezve vall­ják be, hegy ez a bizalmatlanság alaptalan volt és könnyelmű, s majdnem bűnös is. Igen, legalább is alaptalan volt, mert az elfekvő és fel nem vett nyeremények gazdáitól függetlenül közben épült az ország, új városok keletkeztek, a szó legszo­rosabb értelmében, könyvtárak, kórházak, iskolák, kultúrott- honok gazdagítják az országot. Egy szekszárdi dolgozó, névezerint Kishonti János, éve­ken át abban a tudatban élt, hogy a kötvénysorsolások kegyes csaláson alapulnak, mert csak az RM művek, állami gazdasá­gok dolgozói nyernek. Egy fél évvel ezelőtt Kishonti János 50 000 forintot nyert, pedig sem termelőszövetkezetben, sem az RM művekben nem dolgozik. Amikor a hatalmas summát átvette, szemlesütve vallotta be, hogy tévedett, mert a kölcsö­nök körül nincs semmi turpisság, a jegyzés is, a sorsolás is igazságos. Bár Kishonti Jánost elég nyomatékos érvvel, azaz 50 000 forinttal kellett meggyőzni erről, de így is igaza van. Igazságos volt az ő ötvenezer forintja, mint ahogy az igazsá­gon épül tovább az ország, a becsület és igazság nevében ra­kunk le minden téglát, emelünk fel minden épületet. Ez a be­csület és igazság van velünk, s minden bizonnyal ezért lehe­tünk napról napra erősebbek. . CSANYI LÁSZLÓ A DISZ tagdíjfizetésről A DISZ-szervezetekben is alapvető feladat a tagdíjfizetés. A tagdj fizetés eredménye azon bán a DISZ-vezetőktől függ. A nagyszokolyi termelőszövetke­zetben például hónapokig nem fizettek a fiatalok tagdíjat, mert a járási DISZ-bizottság nem küldött bélyeget. A tabó­di DISZ-szervezetben a fiata­loknak még 50 százaléka sem fizetett tagdíjat, mert a vezető­cég nem* törődik vele meg­felelően. Az iregszemcsei DISZ- szervezetnél az utóbbi időben megjavult a tagdíjfizetés. Eb­ben a hónapban még pótlólag is kértek bélyeget. Menedékhely, vagy állami vállalat? A TOLNAI Sertéstenyésztő Vállalat portájára lépve szo­morú hírrel fogadják a látoga­tót: A tíz mázsás bikának el­törték a lábát és ezzel tönkre tették azt a közel 15 000 forint értékű hírneves apaállatot. A szomorú hír hallatára mindjárt arra terelődik a szó, hogy kik azok az emberek, akiknek a hanyagsága miatt ez megtörténhetett, mert azért mégsem clyan kis dolog, egy­szerűen tönkretenni egy kiváló apaállatot. — Az egyik Szabó György tehenész brigádvezető — vála­szolják — a másik pedig Bíró János kovács mester. Termé­szetesen ez csak a jelenlegi foglalkozásuk, mert a múlt­ban egészen más mesterséget űztek. Szabó például tovább­szolgáló főtörzsőrmester volt, Bíró pedig' nyilasvezér. Le akarták vágni a bika körmeit, de nem az előírásoknak megfe­lelően jártak el és amikor a bi­kát bevezették a kalodába eltört az egyik lába. így tehát feltét­lenül összefüggés van a régi „szakmák“ és e nagy kár elő­idézése között. — Még ilyen szennyesmultú emberek is találhatók ebben a gazdaságban? — Hogy találhatók... ? Egész szakaszt lehetne kiállí­tani a gazdaságban lévő régi csendőrökből és a horthysta-ka- tonatisztekből. SAJNOS, EZ ÍGY VAN. Sőt hozzátehetjük, nemcsak a csendőrök, régi katonatisztek találtak otthonra ennél a vál­lalatnál, hanem a 80—10Ó hol­das „nélkülözhetetlen szakem­berek“ is. Nézzünk csak egy kicsit kö­rül a gazdaságban: Imre Lász­ló építésvezető beosztásban van a vállalatnál. Régi foglal­kozása: ludovikás tiszt, ponto­sabban tüzér-főhadnagy. A hozzája beosztott „közlegé­nyek“ feljegyezték néhány kedvelt módszerét, amelyet a második világháború idején különös előszeretettel alkalma­zott. így többek között azt, hogy a „parancsot megszegő“ katonákat az ágyúcsőhöz kö- töztette ki. Mindezek után azt hiszem senki sem kételkedhet abban, hogy Imre főhadnagy úr népi demokráciánkban „kiváló“ épí­tésvezetővé vált... Terézhalmi Géza tervelőadó szintén tüzérfőhadnagy volt, sőt, állítólag még kitüntetést is kapott „vitéz“ cselekedetei­ért. Persze szaktudása miatt rá is nagy szükség van ... Horváth József volt csendőr nemrégiben még mint raktáros szerepelt a vállalatnál. Bojté Eleknek az állattenyésztésben volt felelős beosztása. Ezt ter­mészetesen nem szaktudásá­val, hanem cséndőr tiszthelyet­tesi múltjával érdemelte ki. AMI KÜLÖNÖSEN érdekes­sé teszi e dicső személyek lis­táját, az nem más, mint a be­sorolás: a jelenlegi beosztásaik egytől egyig azt igazolják, hogy régi rendfokozataik ará­nyában kapták a vállalatnál beosztásukat. Böjté, Horváth, Szabó, akik nem érték el a tiszti rendfokozatot, a vállalat­nál is csak olyan „kisebb“ be­osztást érdemeltek,Egészen más volt a helyzet Imre és Teréz­halmi „uraknál,“ akik egészen a főhadnagyi rendfokozatig vit­ték ... Nekik már vezetői ál­lás dukált... Sőt, nagyon érdekes az is, hogy e tiszt és tiszthelyettes urak többsége a tolnai ala­kulatnál teljesített szolgála­tot. Tehát még arra sem volt szükségük, hogy más vidékre menjenek és letagadják a múltjukat, mert hát, ugye a szaktekintély ... A vállalat jelenlegi igazga­tósága a kommunisták segít­ségével néhány ilyen dicsőmúl­tú egyénnek már útilaput kö­tött á talpa alá. Elbocsájtották például Surányi György kör­zeti agronómus urat, akinek múltjáról szintén sokat lehet­ne mesélni. Surányi a nyáron 3,5 vagon gabonát akart meg- romlasztani, szerencsére idő­ben leleplezték. Elbocsájtották dr. Csirzó Antal régi ügyvédet és főhadnagyot, aki sikkasztott a vállalatnál. DE LÁM, még itt is meny­nyire kedvez a szerencse ezek­nek a tisztelt uraknak. Néme­lyiket annyira kegyeiben tartja a „szerencsés véletlen,“ nevén nevezve, a régi kapcsolatok so­rozata, hogy egy ilyen fegyelmi elbocsájtás tiszta formalitás, mert életükben lényegében annyi változás történik, hogy egyik ló hátáról, átültetik őket a másikra. Dr. Csirzó Antal például a Tolnai Sertéstenyész­tő Vállalattól való elbocsájtá- sa után szeretettel kebleire ölelte a Gerjeni Állami Gaz­daság és megtette agronómes- nak, mert hát egy ilyen „érté­kes“ embert mégsem lehet csak úgy elégtétel nélkül szél­nek ereszteni... Surányi Györgyön a Kanacsi Állami Gazdaságnak esett meg a szíve. Amikor meghallották, hogy Surányinak nincs többé helye a Tolnai Sertéstenyésztő Vállalatnál, értesítették: — Jer hozzánk, éppen egy ilyen ki­váló szakemberre lenne szük­ségünk ... Meg kell hagyni, hogy a Tol­nai Sertéstenyésztő Vállalat­nál a volt tőkések pártfogása sem kisebb méretű, mint a csendőröké, vagy a volt hort­hysta katonatiszteké. Pajzs Tibornak például nagykeres­kedése volt Tolnán, most ő is „megfelelő“ beosztást kapott a vállalatnál: régi szakmájának nagyrabecsülése jeléül őt ne­vezték ki számviteli osztályve­zetőnek. Kiss István kulák je­lenleg brigádvezető. Kiss Pál 142 holdas „nincstelen“ telep­vezető, amikor megtudta, hogy egy-két sorstársát kiebrudal- ták, felmondott, hogy mégse maradjon lehetőleg nyoma múltjának, mert így még neki is akadhat pártfogója valame­lyik állami gazdaságban. . Hogy a kecske se panaszkod­jon, arra pedig rábízták a ká­posztát: Szibert Józsefet, aki­nek a szülei nagybérlők vol­tak, megbízták az üzemi kony­ha irányításával. SOROLHATNÁNK tovább e neveket, e „jellemvonásokat,“ de helyszűke miatt csak a leg­kirívóbb eseteket említjük meg. Megjegyzésként csak annyit fűzünk hozzá, hogy egy állami vállalat, amelyekbe a dolgozó nép sokmillió forint­ját ruházták be, nem csendőr és katonatiszt laktanya, nem is kulák és tőkés menedékhely, hanem a gazdasági élet fontos bázisa, és itt semmi esetre sem kaphatnak menedékhelyet a régi világ letűnt alakjai. Ezt még az illetékes minisz­tériumnak is figyelmébe ajánl­juk. A vállalat igazgatója, Sze­keres János elvtárs ugyanis panaszkodott, hogy gyakran maga a minisztérium javasol ilyen „szakembereket.“ Sze­rencsére az új igazgatóság volt olyan gerinces, hogy nem fo­gadta el őket, hanem mielőtt felvesz valakit, megnézi, hogy mennyiben alkalmas egy fon­tos pozíció betöltésére. Boda Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents