Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-14 / 216. szám
2 NAPIiÓ 1955. SZEPTEMBER 14. N. Á. Búig a nyíri és Konrad! Adenauer beszéde N. Á. Bulganyin fogadásán Az Űj Kína hírügynökség különtudósítőiának kommentárja a genfi kínai-ameriipá tárgyalások eredményeiről (Moszkva, TASZSZ.) N. A. Bulganyin szeptember 12-én a Kremlben fogadást adott Adenauer úrnak, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjának tiszteletére. A fogadás során N. A. Bulganyin' a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Konrad Adenauer szövetségi kancellár beszédet mondott. N. A. Bulganyin megjegyezte, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségének tárgyalásai befejezéshez közelednek, majd a következőket mondotta: — Ne találgassuk most a tárgyalások eredményét. A dolog a maga útján halad. Mégis úgy vélem, hogy minden jól végződik. Nem hiába mondják: a türelem és a munka mindent legyőz. Azonban már most elmondhatjuk — folytatta N. A. Bulganyin —, hogy a szövetségi kancellár úr ide, Moszkvába érkezése és a vele, valamint a szövetségi köztársaság külügyminiszterének és a többi tisztelt vendégünkkel való találkozásunknak igen nagy jelentősége lesz a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság normális diplomáciai és baráti kapcsolatainak megteremtésére nézve. Önökkel folyó tárgyalásaink, kancellár úr, uraim — mondotta N. A. Bulganyin — különös jelentőségűek népeink számára, mivel mi valóban őszintén beszéltünk Önökkel. — Beszélnünk pedig van miről! — jegyezte meg N. Sz. Hruscsov. — Minden esetre — folytatta N. A. Bulganyin — derekasan fáradoztunk, amikor őszinte eszmecserét folytattunk. Ez mind jól van így. Nem vagyok borúlátó. Optimistán tekintek a dolgokra. S meggyőződésem kancellár úr, hogy minden jól fog menni. — Ha mindkét fél kívánja! — jegyezte meg, N. Sz. Hruscsov. — Úgy vélem — mondotta a továbbiakban N. A. Bulganyin, — hogy az általunk nyiltan és őszintén megvitatott kérdések kedvező megoldása nagy jelentőségű lesz az országaink közötti kölcsönös megértésre vonatkozó valamennyi kérdés megoldása tekintetében: Syen kérdés pedig nem kevés van. Azt szeretném uraim, hogy Önök tudatában legyenek: a Szovjetunió kormánya nem űz játékot, hanem őszinte, békeszerető, a világbéke megszilárdítását célzó külpolitikát folytat. (Viharos taps.) Emelem e poharat — mondotta befejezésül N. A. Bulganyin — a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság reális diplomáciai, baráti kapcsolatai megteremtésére, e politika folytatóira, a Német Szőve'ségi Köztársaság vezetőire és a Szovjetunió vezetőire. (Viharos taps.) Konrad Adenauer szövetségi kancellár válaszbeszédében az alábbiakat mondotta: Uraim! Az utóbbi napokban igen őszinte, nyilt és néha heves megbeszéléseink is voltak a szovjet kormány vezetőivel. — Jobboldali szomszédom, HrusBerlin (MTI). Willi Kressmann, a Nyugat-Berlin amerikai megszállási körzetéhez tartozó Kreutzberg szociáldemokrata polgármester a Berlingske Tidende című dán lap tudósítójának adott nyilatkozatában javasolta, hogy Adenauer kancellár a Szovjetunióból való visszatérése után kezdjen reálpolitikai alapon közvetlen megbeszéléseket a Németország újraegyesítésével összefüggő kérdésekről Otto Gro- tewohllal, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökével. Kressmann javaslata nyugatberlini és nyugatnémetországi körökben nagy feltűnést keltett, mivel eddig mind a bonni kormány, mind a Német Szociáldemokrata Párt elutasította a Német Demokratikus Köztársaság vezető képviselőivel való közvetlen eszmecsere gondolatát. • Berlin (MTI). A Neues csov úr igen nyiltan megmondja, amit gondol. Erre az emberre lehet építeni. Adenauer úr a továbbiakban megjegyezte, hogy N. A. Bulganyin a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke, kitűnően szervezte meg a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségének moszkvai tartózkodását, majd a következőket mondotta: Azzal a meggyőződéssel térünk haza, hogy a moszkvai látogatás hasznos volt és sok kellemes emléket hagyott bennünk. Önök sokat olvastak a lapokban tárgyalásainkról. — Amit a lapok írnak, gyakran helyes, de nem mindig. Azt szeretném mondani, hogy mi itt igen fontos és döntő tárgyalásokat folytattunk. Emelem poharam a köztünk evő jó, baráti, nem csupán diplomáciai kapcsolatokra, — a diplomaták nem mindig a legjobb barátok — de a diplomáciai kapcsolatokra is. A szovjet és német nép egészségére! (Taps.) Deutschland, Németország Szocialista Egységpártjának központi lapja keddi vezércikkében hangoztatta, hogy a bonni kormány „erőpolitikája“, amelyhez Adenauer és környezete olyan nagy reményeket fűzött, a moszkvai tárgyalások Borán végleg hatástalannak és a német újraegyesítés legnagyobb akadályának bizonyult. Adenauer Moszkvában tett kijelentésének, hogy „senki sem gondol erőpolitika folytatására“ csak az lehet a politikai értelme, hogy mindenekelőtt Németországban, a két német állam viszonylatában változzék meg a helyzet. Ez a moszkvai tanácskozások egyik tanulsága. A nyugatnémet politika só ét fej-'i-te elhárítha- tatlanul végéhez közeledik. Most a két német állam közötti megegyezés és együttműködés jegyében a német politika új fejezetének kell megkezdődnie. Kína és az Egyesült Államok nagykövete szeptember 10-i 14. ülésén megállapodásra jutott tárgyalásaik napirendjének első pontjában —, a két fél területén lévő polgári személyek hazatérésében. Amint a megállapodásról szóló nyilatkozat rámutatott, mindkét fél elismerte, hogy mindazok az egymás területén tartózkodó állampolgárok, akik hazájukba visszatérni óhajtanak, ezt megtehetik és további intézkedések történnek, hogy hazatérési jogukat mielőbb gyakorolhassák. A két nagykövet elhatározta, hogy szeptember 14-én áttér a napirend második pontjának — a két fél között felmerült egyéb gyakorlati kérdések megvitatására. Az első pontban elért megállapodás azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok és Kína között fennálló kérdések rendezésére megvannak a lehetőségek, ha a tárgyalások folyamán mindkét fél őszinteséget és engedékeny szellemet tanúsít. Az első pontban létrejött megállapodás bejelentése után a különböző országok sajtótudósítói egyetértenék abban, hogy a megállapodás új kezdetet jelent Kína és az Egyesült Államok viszonyában.Nemcsak beve zeti a napirend második pontjának tárgyalását, hanem kedvező hatással lesz a békére, a Kína és az Egyesült Államok közötti feszültség enyhítésére és a távolkeleti helyzet alakulására. A kínai kormány a Kínában élő amerikai állampolgárok irányában kifejezetten mindig ugyanazt a politikát követte, mint bármely más ország állam polgárai tekintetében. Kiterjesztette védelmét valamennyiükre, feltéve, hogy tiszteletben tartják a kínai törvényeket. Kínában lakhatnak és ott munkát vállalhatnak. Bármikor távozhatnak, ha akarnak, hogyha nem keveredtek bele megoldatlan polgári jogi, vagy büntetőiovi ügyekbe. Tény az, hogy 1950 óta több, mint 1500 amerikai polgár utazott haza Kínából. Nagyon csekély azoknak az amerikai állampolgároknak a száma, akik nem utaztak el és még mindig Kínában vannak, akár azért, mert nem óhajtanak távozni, vagy, mert még nem rendezték személyi ügyeiket. Van csekély számú amerikai állampolgár, akit letartóztattak, vagy börtönbüntetésre í lékek kémkedésért, szabotázs- ’selekményekért, vagy a kínai törvények más megszegéséért. A kínai kormány azonban, amint azt már kijelentette, hajlandó elnézést tanúsítani irántuk, a kínai törvényes eljárásnak megfelelően, fogságuk alatti magatartásuk figyelembevételével, vagyis büntetésük idejének letelte előtt kész szaba- donbocsátani őket. Az első pontban szombaton elért megállapodás után Van Ping-nan ismét értesítette az amerikai felet, több Kínában levő amerikai bűnös ügyére vonatkozó döntésekről. A döntések a következők: Három, bűnügyek miatt fogságban lévő amerikait büntetésük kitöltése előtt szabadonbccsátanak és hét szintén bűnügyi foglyot kiutasítanak Kínából. Ezt a tíz amerikai állampolgárt a legköze- 'ebbi néhány napon belül Hon- kongba szállítják. Vain Ping-nan arról is értesítette az amerikai felet, hogy az említett elvnek megfelelően egymás után újból mérlegelik néhány más amerikai állampolgár ügyét is, akiknek börtön- büntetése még nem telt le. Más jellegű, az Egyesült Államokban élő kínai állampolgárok kérdése és a körülmények eltérőek. E kínai polgári személyek közül csupán a diákok száma több, mint 5000. Ezek a fiatal diákok tanulmányuk folytatására mentek külföldre abban a reményben, hogy a tanulásuknak befejeztével hazájukat és népüket szolgálhatják. Az amerikai hatóságok .azonban 1950 óta minden lehető eszközzel és a koreai háború ürügyével, megakadályozták, hogy hazatérjenek. Sokat közülük, akik hazatérésüII moszkvai tárgyalások idején Utiképek Bulgáriából Dr. Pataki József: i. A baráti nemzetekkel kötött kultúrális csere-egyezmény révén ezév nyarán ötödmagam- mal közel 4 hétig (júl. 12— aug. 8.) alkalmam volt a testvéri bulgár nép csodálatosan szép és változatos országát töb- bé-kevésbé megismerni. Július 12-én este indultunk a Balt—Orient expresszel. Erdélyen és Bukaresten, Ruszén és a Coloradószerű. 100 méteres sziklafalak közit kanyargó, vad regényes Iszker-völgyön keresztül júl. 14-én délben érkeztünk meg Szófiába. Első élményünk a Bukarestből velünk utazó bulgár sportolók rendkívül szívélyes, baráti magatartása volt. Mikor megtudták, hogy magyarok és geográfusok vagyunk, akik Bulgáriát akarjuk megismerni, nem győztük írni a sok tanácsot és javaslatot, hogy ezt és még ezt is feltétlenül nézzük meg. Nyelvileg nem volt nehéz megértenünk őket, hiszen minden iskolázottabb ember megérti, ha nem is beszéli az orosz nyelvet. Bulgáriát az oroszok sza badították fel 1878-ban a török iga alól. Azóta az iskolában tanítják az oroszt, amely egyébként is igen közel áll a bulgár nyelvhez. Későbbi német befolyás hatásaként a régibb generációból sokan megtanultak németül: a múzeumok vezetői, gyárak mérnökei, egyetemi tanárok e nyelven magyaráztak nekünk. A másik meglepetés a bulgár nép fegyelmezettsége. A vonatok és állomások itt is zsúfoltak, de a vonatba nem száll be senki, amíg ki nem szálltak. (A szekszárdi állomás jelenetei sok szór eszembe jutottak a 4 hét alatt!) Az autóbusz és villamos- megállóknál sorba állanak és úgy szállnak föl! A legnagyobb meglepetés Szófiában várt ránk Megérkezésünk után a Hotel Bulgária halijában kiterítették a térképet és megkérdezték: mit akarunk megnézni Bulgáriában? Persze egyöntetűen „mindent” mondtunk. Valahogy úgy voltunk, mint Gárdonyi Göre Gábora, aki az orvostól kapott 10 fürdőjegyet egyszerre akarta lefürödni. összeállítottuk 3 hétre az útitervet és már aznap hozzáfogtunk, hogy autón, autóbuszon, vonatot), hajón, gyalog, szamárháton és repülőgépen a kb. 2500 km- es úton keresztül-kasul járjuk Bulgáriát. Szófia Mindenekelőtt Szófiát ismertük meg: részletekben 5 napot töltöttünk ott. Szófia csak kb. 70 éve főváros, de az 5000 lakosú helységből háromnegyed- millós európai nagyváros lett. (Legfeljebb a közlekedés nem oly nagyvárosias, mert viszonylag kevés az autó, villamos.) Széles utcák, mészkő és márványborítású stílusos épületek, hatalmas, gondozott parkok; sehol papírhulladék, szemét, mindenütt ragyogó tisztaság. Nem locsolják, hanem szinte lemossák az utcákat, tereket naponta kétszer, pedig nyáron elég gyakori a zápor. Persze könnyű Szófiában öntözni, a város a 2286 méteres Vitosa tövében és a Rila (2925 m) közelében fekszik, ahonnan korlátlanul kapja a csodálatosan lágy vizet. A városban — általában minden városban — az, utcai élet lüktetőbb este, mint nálunk: mindenki az utcán (kevésbé a járdán!) és parkokban van. A szórakozóhelyek itt is zsúfoltak, mindenütt hangosan, lelkesen játszó zenekarok (magyar népi zenekar is van), amelyek nap-mint nap magyar darabokat — elsősorban az igen népszerű csárdást, Liszt rapszódiát is játszanak. Az üzletek, áruházak, vásárcsarnokok tágasak, tiszták. Az úttörő áruház mintája lehet az ilyen típusú üzletnek: a csillárok állatfigurákkal díszítve, a folyosókon pár- nás ülések a szülők részére stb. Múzeum aránylag kevés van és egyik sem e célra készült épületben. A régészeti egy középkori mecsetben, a néprajzi és a képtár a volt királyi palotában. Sok és szépen rendezett anyaga van viszont a Munkásmozgalmi Múzeumnak. Az Alekszander Nyevszkij katedráiig tornyáról és a Vitosa oldalában fekvő bojannai templom (12. századi freskókkal) mellől csodálatos panoráma tárult elénk: alattunk Szófia, élőt tünk, észak felé a 2000 méteres Balkán hegység hegyláncai, mögöttünk, nyugat felé a Ljulin hegy és a Vitos, délre a Rila hófoltokkal tarkított, erdővel -borított tömege. Szabad időben tíz- és tízezer dolgozó keresi fel a környék természeti szépségeit (a Vitosa oldalán, a mintegy 5 km hosszú, 50—100 méter széles kőfolyó, amely 2— 3 méteres gömbölyűre lekopott sienittömbök millióiból áll, vagy 2000 méter magasan a süppedő dagadó-lápot stb.). gyógyfürdőit. Pedig Szófia maga is egészséges város, egyrészt mert a tenger fölött 500 méterrel fekszik, másrészt, mert a városból kilépve, azonnal „vidéken’ vagyunk.* T. i. hiányzanak a Pestre jellemző füstokádó ipari elővárosok. Á siófiai egyetem két kérvényezték, vagy megbüntették vagy korlátozó intézkedések alá helyeztek. Az amerikai külügyminisztérium fe- •egctései és az amerikai bevándorlási hatóságok vallatásai terrorlégkört teremtettek a diákok körében. Az üldözések és nehézségek azonban nem tudták megtörni a külföldön élő hazafias kínai diákok szilárd elhatározását, hogy visszatérjenek hazájukba. Ilyen körülmények között kezdték meg a Kína és az Egyesült Államok képviselői első tárgyalásaikat a múlt évi genfi értekezlet folyamán a polgári személyek kölcsönös hazatéréséről. Ezeket a tárgyalásokat a két ország genfi főkonzulja folytatta. Az első találkozók alkalmával a kínai fél azt javasolta, hogy a két ország kormánya tegyen nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy a polgári személyeknek joguk van kölcsönösen visszatérni hazájukba. Az amerikai fél azonban megtagadta ennek a javaslatnak az elfogadását. A helyzet hosszú ideig eny- nyiben maradt. Hála a Csou En-laj miniszterelnök által az ázsia-afrikai értekezleten tett békés javaslatnak, amely a világ közvéleményének meleg helyeslésével találkozott és ugyanakkor a kormányfők genfi négyhatalmi találkozójának jótékony befolyása alatt július 25-én Pe- kingben és Washingtonban egyidejűleg bejelentették a most folyó kínai-amerikai nagyköveti tárgyalások összehívását. A kínai fél az engedékenység szellemében bocsátkozott a tárgyalásokba. A tárgyalások augusztus 5-i megkezdése előtt a kínai igazságügyi hatóságok bejelentették, hogy büntetésük kitöltése előtt szabadon- bocsátják a kémkedésért letartóztatott 11 amerikai pilótát. Van Ping-nan kínai nagykövet a tárgyalások második ülésén átadta az amerikai félnek a Kínában lévő amerikaiak teljes névsorát és azt javasolta, hogy valamely harmadik nemzet vegye gondjaiba a két fél állampolgárainak hazatérését. Ez az ésszerű és gyakorlati javaslat volt a főtárgya az első napirendi pont megvitatásának, amelyben a szombati 14. ülésen létrejött a megállapodás. A megállapodás megkötése azonban nem ment minden nehézség nélkül. Az amerikai fél például nem viszonozta a kínai lépést azzal, hogy átadta volna a kínai félnek az Egyesült Államokban tartózkodó kínai állampolgárok teljes névsorát. Ezenkívül az Amerika elhagyását kérelmező kínai diákok még mindig különféle nehézségekkel állnak szemben. Nagyon fontos tehát a mostani megállapodásban foglalt rendelkezések szigorú betartásának biztosítása, hogy az Egyesült Államokban lévő kínai polgári személyek tényleg és mielőbb visszatérhessenek hazájukba. A polgári személyek hazatérésének ügyében elért megállapodás most jó kezdetet jelent a kínaiamerikai tárgyalások folytatásához és a két ország közötti feszültség csökkentéséhez. Minden ok megvan arra a feltevésre, hogy a napirend második pontjában *— a két fél közötti felmerült egyéb gyakorlati ügyekben — szintén pozitív eredményeket lehet elérni, ha a két fél ragaszkodik a tárgyalások szelleméhez és őszinte magatartást tanúsít a szőnyegen forgó kérdések rendezése tekintetében. (MTI)
