Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-14 / 216. szám

2 NAPIiÓ 1955. SZEPTEMBER 14. N. Á. Búig a nyíri és Konrad! Adenauer beszéde N. Á. Bulganyin fogadásán Az Űj Kína hírügynökség különtudósítőiának kommentárja a genfi kínai-ameriipá tárgyalások eredményeiről (Moszkva, TASZSZ.) N. A. Bulganyin szeptember 12-én a Kremlben fogadást adott Ade­nauer úrnak, a Német Szövet­ségi Köztársaság szövetségi kancellárjának tiszteletére. A fogadás során N. A. Bulganyin' a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke és Konrad Ade­nauer szövetségi kancellár be­szédet mondott. N. A. Bulganyin megjegyez­te, hogy a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségének tár­gyalásai befejezéshez köze­lednek, majd a következőket mondotta: — Ne találgassuk most a tárgyalások eredményét. A do­log a maga útján halad. Mégis úgy vélem, hogy minden jól végződik. Nem hiába mondják: a türelem és a munka mindent legyőz. Azonban már most elmond­hatjuk — folytatta N. A. Bul­ganyin —, hogy a szövetségi kancellár úr ide, Moszkvába érkezése és a vele, valamint a szövetségi köztársaság külügy­miniszterének és a többi tisz­telt vendégünkkel való talál­kozásunknak igen nagy jelen­tősége lesz a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársa­ság normális diplomáciai és baráti kapcsolatainak meg­teremtésére nézve. Önökkel folyó tárgyalásaink, kancellár úr, uraim — mon­dotta N. A. Bulganyin — kü­lönös jelentőségűek népeink számára, mivel mi valóban őszintén beszéltünk Önökkel. — Beszélnünk pedig van miről! — jegyezte meg N. Sz. Hruscsov. — Minden esetre — folytatta N. A. Bulganyin — derekasan fáradoztunk, amikor őszinte eszmecserét folytattunk. Ez mind jól van így. Nem vagyok borúlátó. Optimistán tekintek a dolgokra. S meggyőződésem kancellár úr, hogy minden jól fog menni. — Ha mindkét fél kívánja! — jegyezte meg, N. Sz. Hrus­csov. — Úgy vélem — mondotta a továbbiakban N. A. Bulganyin, — hogy az általunk nyiltan és őszintén megvitatott kérdések kedvező megoldása nagy jelen­tőségű lesz az országaink kö­zötti kölcsönös megértésre vo­natkozó valamennyi kérdés megoldása tekintetében: Syen kérdés pedig nem kevés van. Azt szeretném uraim, hogy Önök tudatában legyenek: a Szovjetunió kormánya nem űz játékot, hanem őszinte, béke­szerető, a világbéke megszilár­dítását célzó külpolitikát foly­tat. (Viharos taps.) Emelem e poharat — mon­dotta befejezésül N. A. Bulga­nyin — a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság reális diplomáciai, baráti kap­csolatai megteremtésére, e poli­tika folytatóira, a Német Sző­ve'ségi Köztársaság vezetőire és a Szovjetunió vezetőire. (Viha­ros taps.) Konrad Adenauer szövetségi kancellár válaszbeszédében az alábbiakat mondotta: Uraim! Az utóbbi napokban igen őszinte, nyilt és néha he­ves megbeszéléseink is voltak a szovjet kormány vezetőivel. — Jobboldali szomszédom, Hrus­Berlin (MTI). Willi Kress­mann, a Nyugat-Berlin ameri­kai megszállási körzetéhez tar­tozó Kreutzberg szociáldemok­rata polgármester a Berlingske Tidende című dán lap tudósító­jának adott nyilatkozatában javasolta, hogy Adenauer kancellár a Szovjetunióból való visszatérése után kezdjen reálpolitikai alapon közvetlen megbeszéléseket a Németor­szág újraegyesítésével össze­függő kérdésekről Otto Gro- tewohllal, a Német Demokra­tikus Köztársaság miniszterel­nökével. Kressmann javaslata nyu­gatberlini és nyugatnémetor­szági körökben nagy feltűnést keltett, mivel eddig mind a bonni kormány, mind a Né­met Szociáldemokrata Párt el­utasította a Német Demokra­tikus Köztársaság vezető kép­viselőivel való közvetlen esz­mecsere gondolatát. • Berlin (MTI). A Neues csov úr igen nyiltan megmond­ja, amit gondol. Erre az em­berre lehet építeni. Adenauer úr a továbbiakban megjegyezte, hogy N. A. Bulga­nyin a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke, kitűnően szervezte meg a Német Szövet­ségi Köztársaság kormánykül­döttségének moszkvai tartózko­dását, majd a következőket mondotta: Azzal a meggyőződéssel té­rünk haza, hogy a moszkvai lá­togatás hasznos volt és sok kellemes emléket hagyott ben­nünk. Önök sokat olvastak a lapokban tárgyalásainkról. — Amit a lapok írnak, gyakran helyes, de nem mindig. Azt sze­retném mondani, hogy mi itt igen fontos és döntő tárgyaláso­kat folytattunk. Emelem poharam a köztünk evő jó, baráti, nem csupán diplomáciai kapcsolatokra, — a diplomaták nem mindig a leg­jobb barátok — de a diplomá­ciai kapcsolatokra is. A szovjet és német nép egész­ségére! (Taps.) Deutschland, Németország Szocialista Egységpártjának központi lapja keddi vezércik­kében hangoztatta, hogy a bon­ni kormány „erőpolitikája“, amelyhez Adenauer és környe­zete olyan nagy reményeket fűzött, a moszkvai tárgyalások Borán végleg hatástalannak és a német újraegyesítés legna­gyobb akadályának bizonyult. Adenauer Moszkvában tett kijelentésének, hogy „senki sem gondol erőpolitika folyta­tására“ csak az lehet a politi­kai értelme, hogy mindenek­előtt Németországban, a két német állam viszonylatában változzék meg a helyzet. Ez a moszkvai tanácskozások egyik tanulsága. A nyugatnémet po­litika só ét fej-'i-te elhárítha- tatlanul végéhez közeledik. Most a két német állam közötti megegyezés és együttműködés jegyében a német politika új fejezetének kell megkezdődnie. Kína és az Egyesült Államok nagykövete szeptember 10-i 14. ülésén megállapodásra jutott tárgyalásaik napirendjének első pontjában —, a két fél terüle­tén lévő polgári személyek ha­zatérésében. Amint a megállapodásról szóló nyilatkozat rámutatott, mindkét fél elismerte, hogy mindazok az egymás területén tartózkodó állampolgárok, akik hazájukba visszatérni óhajta­nak, ezt megtehetik és további intézkedések történnek, hogy hazatérési jogukat mielőbb gyakorolhassák. A két nagykövet elhatározta, hogy szeptember 14-én áttér a napirend második pontjának — a két fél között felmerült egyéb gyakorlati kérdések megvitatá­sára. Az első pontban elért megál­lapodás azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok és Kína között fennálló kérdések rendezésére megvannak a lehetőségek, ha a tárgyalá­sok folyamán mindkét fél őszinteséget és engedékeny szellemet tanúsít. Az első pontban létrejött megállapodás bejelentése után a különböző országok sajtótudó­sítói egyetértenék abban, hogy a megállapodás új kezdetet je­lent Kína és az Egyesült Álla­mok viszonyában.Nemcsak beve zeti a napirend második pont­jának tárgyalását, hanem ked­vező hatással lesz a békére, a Kína és az Egyesült Államok közötti feszültség enyhítésére és a távolkeleti helyzet alaku­lására. A kínai kormány a Kínában élő amerikai állampolgárok irá­nyában kifejezetten mindig ugyanazt a politikát követte, mint bármely más ország állam polgárai tekintetében. Kiter­jesztette védelmét valamennyi­ükre, feltéve, hogy tiszteletben tartják a kínai törvényeket. Kí­nában lakhatnak és ott munkát vállalhatnak. Bármikor távoz­hatnak, ha akarnak, hogyha nem keveredtek bele megoldat­lan polgári jogi, vagy büntető­iovi ügyekbe. Tény az, hogy 1950 óta több, mint 1500 ame­rikai polgár utazott haza Kíná­ból. Nagyon csekély azoknak az amerikai állampolgároknak a száma, akik nem utaztak el és még mindig Kínában vannak, akár azért, mert nem óhajta­nak távozni, vagy, mert még nem rendezték személyi ügyei­ket. Van csekély számú ame­rikai állampolgár, akit letartóz­tattak, vagy börtönbüntetésre í lékek kémkedésért, szabotázs- ’selekményekért, vagy a kínai törvények más megszegéséért. A kínai kormány azonban, amint azt már kijelentette, haj­landó elnézést tanúsítani irán­tuk, a kínai törvényes eljárás­nak megfelelően, fogságuk alat­ti magatartásuk figyelembevé­telével, vagyis büntetésük ide­jének letelte előtt kész szaba- donbocsátani őket. Az első pontban szombaton elért megállapodás után Van Ping-nan ismét értesítette az amerikai felet, több Kínában levő amerikai bűnös ügyére vo­natkozó döntésekről. A dönté­sek a következők: Három, bűn­ügyek miatt fogságban lévő amerikait büntetésük kitöltése előtt szabadonbccsátanak és hét szintén bűnügyi foglyot kiutasí­tanak Kínából. Ezt a tíz ame­rikai állampolgárt a legköze- 'ebbi néhány napon belül Hon- kongba szállítják. Vain Ping-nan arról is értesí­tette az amerikai felet, hogy az említett elvnek megfelelően egymás után újból mérlegelik néhány más amerikai állampol­gár ügyét is, akiknek börtön- büntetése még nem telt le. Más jellegű, az Egyesült Ál­lamokban élő kínai állampolgá­rok kérdése és a körülmények eltérőek. E kínai polgári szemé­lyek közül csupán a diákok száma több, mint 5000. Ezek a fiatal diákok tanulmányuk folytatására mentek külföldre abban a reményben, hogy a ta­nulásuknak befejeztével hazájukat és népüket szolgálhatják. Az amerikai ha­tóságok .azonban 1950 óta min­den lehető eszközzel és a koreai háború ürügyével, megakadá­lyozták, hogy hazatérjenek. So­kat közülük, akik hazatérésü­II moszkvai tárgyalások idején Utiképek Bulgáriából Dr. Pataki József: i. A baráti nemzetekkel kötött kultúrális csere-egyezmény ré­vén ezév nyarán ötödmagam- mal közel 4 hétig (júl. 12— aug. 8.) alkalmam volt a test­véri bulgár nép csodálatosan szép és változatos országát töb- bé-kevésbé megismerni. Július 12-én este indultunk a Balt—Orient expresszel. Erdé­lyen és Bukaresten, Ruszén és a Coloradószerű. 100 méteres sziklafalak közit kanyargó, vad regényes Iszker-völgyön keresz­tül júl. 14-én délben érkeztünk meg Szófiába. Első élményünk a Bukarestből velünk utazó bulgár sportolók rendkívül szí­vélyes, baráti magatartása volt. Mikor megtudták, hogy magya­rok és geográfusok vagyunk, akik Bulgáriát akarjuk megis­merni, nem győztük írni a sok tanácsot és javaslatot, hogy ezt és még ezt is feltétlenül nézzük meg. Nyelvileg nem volt nehéz megértenünk őket, hiszen min­den iskolázottabb ember megér­ti, ha nem is beszéli az orosz nyelvet. Bulgáriát az oroszok sza badították fel 1878-ban a török iga alól. Azóta az iskolában ta­nítják az oroszt, amely egyéb­ként is igen közel áll a bulgár nyelvhez. Későbbi német befo­lyás hatásaként a régibb gene­rációból sokan megtanultak né­metül: a múzeumok vezetői, gyárak mérnökei, egyetemi ta­nárok e nyelven magyaráztak nekünk. A másik meglepetés a bulgár nép fegyelmezettsége. A vona­tok és állomások itt is zsúfol­tak, de a vonatba nem száll be senki, amíg ki nem szálltak. (A szekszárdi állomás jelenetei sok szór eszembe jutottak a 4 hét alatt!) Az autóbusz és villamos- megállóknál sorba állanak és úgy szállnak föl! A legnagyobb meglepetés Szófiában várt ránk Megérkezésünk után a Hotel Bulgária halijában kiterítették a térképet és megkérdezték: mit akarunk megnézni Bulgá­riában? Persze egyöntetűen „mindent” mondtunk. Vala­hogy úgy voltunk, mint Gárdo­nyi Göre Gábora, aki az orvos­tól kapott 10 fürdőjegyet egy­szerre akarta lefürödni. össze­állítottuk 3 hétre az útitervet és már aznap hozzáfogtunk, hogy autón, autóbuszon, vona­tot), hajón, gyalog, szamárháton és repülőgépen a kb. 2500 km- es úton keresztül-kasul járjuk Bulgáriát. Szófia Mindenekelőtt Szófiát ismer­tük meg: részletekben 5 napot töltöttünk ott. Szófia csak kb. 70 éve főváros, de az 5000 lako­sú helységből háromnegyed- millós európai nagyváros lett. (Legfeljebb a közlekedés nem oly nagyvárosias, mert viszony­lag kevés az autó, villamos.) Széles utcák, mészkő és már­ványborítású stílusos épületek, hatalmas, gondozott parkok; sehol papírhulladék, szemét, mindenütt ragyogó tisztaság. Nem locsolják, hanem szinte lemossák az utcákat, tereket naponta kétszer, pedig nyáron elég gyakori a zápor. Persze könnyű Szófiában öntözni, a vá­ros a 2286 méteres Vitosa tövé­ben és a Rila (2925 m) közelé­ben fekszik, ahonnan korlátla­nul kapja a csodálatosan lágy vizet. A városban — általában min­den városban — az, utcai élet lüktetőbb este, mint nálunk: mindenki az utcán (kevésbé a járdán!) és parkokban van. A szórakozóhelyek itt is zsúfol­tak, mindenütt hangosan, lelke­sen játszó zenekarok (magyar népi zenekar is van), amelyek nap-mint nap magyar darabo­kat — elsősorban az igen nép­szerű csárdást, Liszt rapszódiát is játszanak. Az üzletek, áru­házak, vásárcsarnokok tágasak, tiszták. Az úttörő áruház min­tája lehet az ilyen típusú üzlet­nek: a csillárok állatfigurák­kal díszítve, a folyosókon pár- nás ülések a szülők részére stb. Múzeum aránylag kevés van és egyik sem e célra készült épületben. A régészeti egy kö­zépkori mecsetben, a néprajzi és a képtár a volt királyi palo­tában. Sok és szépen rendezett anyaga van viszont a Munkás­mozgalmi Múzeumnak. Az Alekszander Nyevszkij katedráiig tornyáról és a Vitosa oldalában fekvő bojannai tem­plom (12. századi freskókkal) mellől csodálatos panoráma tá­rult elénk: alattunk Szófia, élőt tünk, észak felé a 2000 méteres Balkán hegység hegyláncai, mögöttünk, nyugat felé a Ljulin hegy és a Vitos, délre a Rila hófoltokkal tarkított, erdővel -borított tömege. Szabad idő­ben tíz- és tízezer dolgozó ke­resi fel a környék természeti szépségeit (a Vitosa oldalán, a mintegy 5 km hosszú, 50—100 méter széles kőfolyó, amely 2— 3 méteres gömbölyűre lekopott sienittömbök millióiból áll, vagy 2000 méter magasan a süppedő dagadó-lápot stb.). gyógyfürdőit. Pedig Szófia ma­ga is egészséges város, egyrészt mert a tenger fölött 500 méter­rel fekszik, másrészt, mert a városból kilépve, azonnal „vi­déken’ vagyunk.* T. i. hiányza­nak a Pestre jellemző füstoká­dó ipari elővárosok. Á siófiai egyetem két kérvényezték, vagy meg­büntették vagy korlátozó intéz­kedések alá helyeztek. Az ame­rikai külügyminisztérium fe- •egctései és az amerikai be­vándorlási hatóságok vallatásai terrorlégkört teremtettek a diákok körében. Az üldözések és nehézségek azonban nem tudták megtör­ni a külföldön élő hazafias kínai diákok szilárd elhatá­rozását, hogy visszatérjenek hazájukba. Ilyen körülmények között kezdték meg a Kína és az Egye­sült Államok képviselői első tárgyalásaikat a múlt évi genfi értekezlet folyamán a polgári személyek kölcsönös hazatéré­séről. Ezeket a tárgyalásokat a két ország genfi főkonzulja folytatta. Az első találkozók alkalmával a kínai fél azt ja­vasolta, hogy a két ország kor­mánya tegyen nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy a polgári személyeknek joguk van kölcsönösen visszatérni hazájukba. Az amerikai fél azonban megtagadta ennek a javaslatnak az elfogadását. A helyzet hosszú ideig eny- nyiben maradt. Hála a Csou En-laj minisz­terelnök által az ázsia-afrikai értekezleten tett békés javas­latnak, amely a világ közvé­leményének meleg helyeslésé­vel találkozott és ugyanakkor a kormányfők genfi négyhatal­mi találkozójának jótékony be­folyása alatt július 25-én Pe- kingben és Washingtonban egyidejűleg bejelentették a most folyó kínai-amerikai nagyköveti tárgyalások össze­hívását. A kínai fél az engedékeny­ség szellemében bocsátkozott a tárgyalásokba. A tárgyalások augusztus 5-i megkezdése előtt a kínai igazságügyi hatóságok bejelentették, hogy bünteté­sük kitöltése előtt szabadon- bocsátják a kémkedésért le­tartóztatott 11 amerikai piló­tát. Van Ping-nan kínai nagykö­vet a tárgyalások második ülé­sén átadta az amerikai félnek a Kínában lévő amerikaiak teljes névsorát és azt javasolta, hogy valamely harmadik nem­zet vegye gondjaiba a két fél állampolgárainak hazatérését. Ez az ésszerű és gyakorlati javaslat volt a főtárgya az első napirendi pont megvitatásá­nak, amelyben a szombati 14. ülésen létrejött a megállapo­dás. A megállapodás megkötése azonban nem ment minden nehézség nélkül. Az amerikai fél például nem viszonozta a kínai lépést azzal, hogy átadta volna a kínai félnek az Egye­sült Államokban tartózkodó kínai állampolgárok teljes névsorát. Ezenkívül az Ame­rika elhagyását kérelmező kí­nai diákok még mindig külön­féle nehézségekkel állnak szemben. Nagyon fontos tehát a mos­tani megállapodásban foglalt rendelkezések szigorú betartá­sának biztosítása, hogy az Egyesült Államokban lévő kí­nai polgári személyek tényleg és mielőbb visszatérhessenek hazájukba. A polgári személyek haza­térésének ügyében elért meg­állapodás most jó kezdetet jelent a kínai­amerikai tárgyalások folyta­tásához és a két ország kö­zötti feszültség csökkentésé­hez. Minden ok megvan arra a fel­tevésre, hogy a napirend má­sodik pontjában *— a két fél közötti felmerült egyéb gyakor­lati ügyekben — szintén pozi­tív eredményeket lehet elérni, ha a két fél ragaszkodik a tárgyalások szelleméhez és őszinte magatartást tanúsít a szőnyegen forgó kérdések ren­dezése tekintetében. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents