Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-14 / 216. szám

1955. SZEPTEMBER 11. NAPLÓ 3 Állami gazdaságaink példát mutatnak — Sfírkösi Ám G. — Műssaki aktívaértekeslet a Bonyhádi Zománcárugyárban i. Ha egy-egy állami gazdaság önköltségalakulását vizsgáljuk, sok mindent figyelembe kell ven nünk. Például egy liter tej elő­állításánál meg kell, hogy vizs­gáljuk: mennyi a felhasznált ta­karmány, az alom, a ráfordított munkabér és az egyéb költsé­gek. Ezek gondos «lemzése után állapítható csak meg, hogy az állami gazdaság a kereten belül gazdálkodott-e, vagy túllépte a megengedett keretet. így álla­pítható meg az is — természe­tesen mindent összesítve — hogy plusz jövedelemmel zár­ták-e az évet, vagy veszteséggel gazdálkodtak. Mindez nemzet- gazdasági szempontból igen fontos, mert célunk az, hogy ugyanazon költséggel minél töb­bet állítsunk elő egy-egy tér mékből. A sárközi állami gazdaság pé! dáját vizsgálva, első látszatra nem valami nagyon biztató kép alakul ki előttünk, mert 1955. első félévében a tervezett költ­1945 előtt megyénkben csak néhány egyéni vállalkozó fog lalkozott tógazdasági haltenyész téssel és természetes vizeink is néhány halászbérlő kezén vol tak, ahol intenzív halgazdálko­dás helyett ,.feles” halászokkal végzett tervszerűtlen halterme­lés folyt. Felszabadulásunk után mindjobban előtérbe került ha­zánkban a haltermelés fokozása. Legelőször is a halászati terme­lőszövetkezetek létrehozása és gazdasági megerősítése, majd később a tógazdasági művelésre alkalmas területek felkutatása és azoknak mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek részére való megépítése, haltermelésre való beállítása volt a fő feladat. Tolna megyében ez nem volt túlságosan nehéz feladat, mert tógazdaságnak alkalmas terület bőven van és tsz-elnk hamar rá­jöttek a halgazdálkodásban rej­lő rendkívüli anyagi és más ter­mészetű előnyökre. 1952-ben még nem volt megyénkben tsz tógazdaság. 1953—54. évben aztán a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatósággal karöltve állam­segély, illetve hosszúlejáratú ál­lamkölcsön alapján rohamlépés­ben megkezdtük a tsz-ek részé­re alkalmas területeken a ha lastavak megépítését, és hala- sítását. séggel szemben 32 százalékos költségtúllépés mutatkozik. Emellett ugyan volt munkabér­nél 13 százalékos megtakarítás. A gazdaságban a 17 százalék termelési költségnövekedés mind össze 15 százalék termelési több letet eredményezett, vagyis az első félévben 66 ezer liter tej­jel termelt többet a sárközi ál­lami gazdaság. A megengedett takarmányozási költséggel szem ben 28 százalékkal használtak fel többet. Ez a túllépés — kü­lönösen az első negyedévben — abból adódott, hogy az állatok kénytelenek voltak fogyasztani a tavalyi rossz, kilúgozott takar mányt, melynek tápértéke így nyilván nagyon gyenge volt. Ezt az állítást igazolja az a tény is, hogy a második negyedévben 19 fillérrel lett olcsóbb egy liter tej előállítása, mint az első ne­gyedévben. Lényegében mennyi is egy liter tej előállítási ára a sárközi állami gazdaságban? A betervezett és a felsőbb szervek által elfogadott ár három forint Termelőszövetkezeteink ma már — mint ahogy azt a meg ejtett próbahalászatok is mu­tatják — komoly eredménye­ket várnak az őszi lehalászá­sok idején. Feltétlenül kiemelkedik jó ha­lász gazdálkodásával megyénk­ben elsősorban a zombai ..Béke” TSZ, a bonyhádi ..Dózsa Népe ’ TSZ, az újiregi „Béke” TSZ, a gyulaji ,,Uj Barázda” TSZ, de a többi tsz-nél is szép eredmények várhatók. A simontornyal ,,A1- kotmány”-nál ugyan a halgaz- dálkodás elhanyagolását tapasz­taltuk, de az új elnök, Faluközi elvtárs a halgazdálkodás feltét­len javulását ígérte meg, amit el is várunk tőle és a tsz-től. Szép eredmény várható még a sióagárdi „Béke” TSZ rizsföldjé­ről Is, ami nem is csoda, hiszen Tolna megye egyik legjobban képzett halászmestere, ifjú Isgum István halászmester a hal felelős. Megyénkben a tsz tógazdasá­gokban kataszteri holdanként átlagosan 3 mázsa pontyterme- lésre számíthatunk — ez az őszi lehalászásnál 400—500 mázsa elsőosztályú pontyot jelent — ami teklntetbevéve az állami tógazdasági terméseredményeket és hat fillér, de a gazdaság 26 fillérrel drágábban, azaz három forint és 32 fillérért állítja elő. 1954-ben minden liter tej há­rom forint és 83 fiiérbe került az évvégi értékelés alapján. Te­hát a tavalyi évhez viszonyítva idén az első félévben jelentős javulás van, de van-e biztosíték arra, hogy ez az összeg nem fog-e növekedni. Szőllősi pénz­ügyi előadó szerint van, mert Idén az állatállományhoz képest igen sok silókukoricát vetettek. Ennek tárolására a gazdaság sa­ját fedezetből megépít 18 darab egyenként 150 köbméteres tégla silót, melynek elkészítése 224 ezer forintba kerül. Kérdezhet­né bárki, hogyan befolyásolja ez az önköltség alakulását? Egy­részt úgy, hogy a téglasilóban a romlási százalék mindössze 6—> 8, a gödörsiló 25 százalékos rom lásával szemben. Nyeremény tör ténik egyszer itt és nyeremény adódik másodszor ott, hogy az ilyen takarmány értékesítési szá (kát. holdanként országos átlag 2.5 mázsa ponty) igen kitűnő eredménynek számit. Van aztán megyénkben több természetes vízzel bíró tsz is, mint az öcsé nyi ,,Ut a Szocializmus felé" TSZ, ahol Szili Péter, a tsz elnö­ke vállalta egyúttal a halfelelős tisztet is, aminek meg is lesz az eredménye annál is inkább, mi­vel a pontyivadék beszerzéséről idejében gondoskodott és mint régi halász ért is a halgazdál­kodáshoz. Rendkívül szép eredményeket ért el a nemeshal tenyésztése és termelése terén a paksi „Vörös Csillag” halászati termelőszövet­kezet és a tolnai „Béke” halá­szati termelőszövetkezet. A paksi „Vörös Csillag” HTSZ hartai ivató tavában sok má­zsa kiváló nemes és gyorsan növekedő pontyivadékot te nyésztett, mellyel a használatában lévő ta­vait és élő Dunaszakaszát fogja még ez évben behalasítani. Di­cséretükre váljék még az, hogy a beadást és ivadéktarmelést, mint az elmúlt évben, jelenleg is 100 százalékon felül teljesí­tették. zaléka jóval nagyobb, mint a szálastakarmányoké. Idén már megtérül az építésre fordított összegből 20 ezer forint, jövőre pedig a fennmaradt összeg. Ez a 18 siló eredményezi, hogy a következő években 20—25 fil­lérrel lesz olcsóbb minden liter tej. Végső következtetésként azt állapíthatjuk meg, hogy a ta­valyi évhez viszonyítva máris van javulás, mert eddig minden liter tej 51 fillérrel kerül keve­sebbe, mint tavaly. És az idei jobb takarmányellátással bizto­sítani tudja a gazdaság vezető­sége, hogy ez az arány nem vál­tozik évvégéig sem. Másrészt pedig biztosíték van arra is, hogy a következő esztendőkben újabb 20—25 fillérrel csökken az egy liter tej előállítási költ­sége. Ez viszont azt jelenti a sárközi állami gazdaság részére, hogy egy liter tejet azon az áron állítanak elő, ahogy meg­tervezik. Kovács Komoly eredményeket ért még el a halivadéktermelés és halbeadás terén a tolnai „Béke” Halászati Termelőszövetkezet is. Faddi ivat ótavában már tíz­ezerszámra nyüzsög a félmes­terségesen keltetett nemes pontyivadék, melyet az ősz folyamán fog ki­helyezni a Duna holt ágaiba. Ezenkívül bogyiszlói tavába ez év tavaszán 29 000 forint költ­séggel 10 mázsa vásárolt nemes ponty ivadékot helyezett ki, melyet ezév őszén, illetve a jövő évben kíván lehalászni. A Duna halasításánál elért ki­váló eredményeiért dicséret illeti a Dunaföldvári Sporthorgász Egyesületet is, amelynek tagjai sok mázsa nemes pontyivadék­kal halasították be a bérletük­ben lévő solti Duna-ágat, illetve a környező élő Duna-szakaszt. A halasítás terén elért eredmény elsősorban Jancsó Árpád, Klupp Ferenc, Nagy Sándor és Kövics János egyesületi vezetők érde­me. Tolna megye természetes és zárt vizein a halgazdálkodás egyébként oly eredményesen folyik immár második éve, hogy megyénk dolgozóinak halellátá­sa már a közeljövőben jelentő­sen megjavul. Dratik János halászati felügyelő. A Bonyhádi Zománcárugyár modern ebédlőjében vörös drapériával leterített asztalok­nál tanácskoztak a gyár ve­zetői és élenjáró dolgozói. A hangulatot az asztalra helye­zett virágok, hűsítő ital, cu­korka és cigaretta tették csa­ládiassá. A gyűlés-vezetők asz­tala felett hatalmas felírás hir­dette „A könnyebb, jobb és gyor­sabb munka alapja, a tech­nika fejlesztése.“ Nemcsak a felírás hirdette e nagy igazságot, hanem ott lán­golt minden sztahanovista, újító, műszaki vezető szívé­ben, akik közös akarattal, gondos törődéssel jöttek ide munkálkodni azon, hogy gyá­ruk is hozzájáruljon ehhez a nagyszerű mozgalomhoz, amely páratlan jelentőségű iparunk történetében. Ezt mutatta a sok termékeny vita, hozzá­szólás, javaslat, ami ezen a gyűlésen elhangzott. Jelen volt az értekezleten Plesz elvtárs is, akinek újítá­sairól lapunk már beszá­molt. Ott volt Bottyán Ferenc szerszámkészítő, aki az edény- simítás automatizálásáról nyújtott be újítást. Ez az újí­tás nehéz fizikai munkától szabadítja meg a dolgozókat, emellett javult az edénysímí- tás minősége és munkavé­delmi szempontból is igen jelentős. Gyenge János elvtárs újításáról is beszéltek, aki a bográcsfülek eddigi szegecse­lése helyett kidolgozta a bog- rácsfülhegesztés módszerét, amely bográcsonként 4 szegecs megtakarítását teszi lehetővé és megtakarítja a lyukasztási időt is. Ezenkívül a fülhez vékonyabb lemezek is alkal­masak lesznek, mint eddig. Ki győzné felsorolni mind a 28 újítást, amelyet ez a kon­ferencia megvitatott és ame­lyeket augusztus eleje óta nyújtottak be a dolgozók. Mind a 28 újítást nem fogad­ták még el, nagyobb részük még kísérlet alatt van, mégis 6 000 forint újítási díjat fizet­tek ki már eddig augusztus eleje óta. Eljöttek a gyűlésre a Kő­bányai Zománcárugyárból Or­bán Sándor és Tóth János- né technológusok, a Budafoki Zománcárugyárból pedig Fe­renc László főtechnológus. A három gyár között termé­keny műszaki kapcsolatok alakulnak ki, például közö­sen kísérleteznek a zomán­cozás gépesítésén. Gyopár Ferenc elvtárs, a bony­hádi gyár főmérnöke is volt már a kőbányaiak műszaki konferenciáján és hivatalos Budafokra is. Reméljük, ezek a kapcsolatok a jövőben még jobban elmélyülnek, az iparág termékei mennyiségi és minő­ségi színvonal emelkedésének javára. Nem feledkeztek meg az ér­tekezleten a jelen műszáki fej­lesztési feladatai mellett a tervteljesítés és a második Ötéves Terv műszaki fejlesz­tési feladatairól sem. Már a beszámolóban értékelte Gyopár főmérnök elvtárs az 1955. évi tervteljesítést és is­mertette a második 5 éves terv fontosabb ' tervmutatóit. Fel­hívta a beszámoló többek kö­zött a figyelmet arra is, hogy a második 5 éves terv folya­mán 26 százalékkal kell emel­ni a termelékenységet 1955-höz viszonyítva: egyrészt 19 száza­lékos létszámemeléssel, más­részt pedig főleg a technika fejlesztésével is. Ezenkívül 10 százalékkal kell csökkenteni a fajlagos anyagfelhasználást és 25 százalékkal az önköltsé­get. E két mutató elérésében ugyancsak döntő szerepe van a technika fejlesztésének. Augusztus 5-én megtartott üzemi értekezlet után elké­szítette az üzem második 5 éves tervre vonatkozó 33 pont­ból álló műszaki fejlesztési feladattervet, melyet, miután a dolgozók megismertek, 10 ja­vaslat érkezett be. A konferen­cián megtárgyalták ezeket a javaslatokat is, és elfogadták végleges formájában a fel­adattervet. A háziasszonyokat bizonyára érdeklik azok az új gyártmányok, amelyeket a második 5 éves terv idején gyárt majd a Bonyhádi Zo­máncárugyár. Ilyen lesz többek között a galuskaszag­gatógép, a zománcozott bur­gonyapároló, a befőzőfazék, a takarékfőzőedény, melyben a jelenlegi főzési idő negyede alatt készül el az étel, stb. • A beszámoló zárószavaival fejezzük be mi is ezt a cikket. „Bízom abban — mondotta Gyopár elvtárs —, hogy a mai értekezletünkön megtárgya­lásra és elfogadásra kerülő mű­szaki fejlesztési intézkedések nagymértékben biztosítani fogják üzemünk második 5 éves tervre vonatkozó felada­tainak megvalósítását. Erre biztosíték öntudatos, képzett munkásaink, műszaki dolgozó­ink lelkesedése, akik nem­csak a korszerű technikát ké­pesek elsajátítani, hanem azt jelentősen tovább is tudják fej­leszteni. Bízom abban, hogy a második 5 éves terv folyamán a műszaki fejlesztés üzemünk­ben még magasabbra fog emel­kedni és az új iránti szeretet és fogékonyság biztosítékot nyújt üzemünk korszerűsíté­séért és gyártástechnológiánk fejlesztéséért vívott harc si­keréért.“ Mi is bízunk benne ... Egyre többen lépnek be az izményi Nagysarló Termelőszövetkezetbe Eredményesen folyik a haltenyésztés megyénkben Nem mindenki tudja A bonyhádi járás Izmény községében arról nevezetesek a dolgozó parasztok, hogy a terveiket nem mindenkor tel­jesítik. Azonban nem mond­ható ez az izményi Nagy sarló Termelőszövetkezetről. A tsz tagjai mindenben igyekszenek az egyéni dolgozó parasztok előtt jó példát mutatni. Beadá­sukat már teljesítették és ezenkívül még 25 mázsa szabad gabonát adtak el az államnak, melyért több mint 7 000 forin­tot kaptak. Hosszú hónapokon keresztül jószágjaik a tejtermelésben is elsők voltak a járásban. Most azért kerültek kissé hátrább, mert a tehenek jelenleg elle­nek. A szabadon beadott tej­ért annyi korpát kaptak, hogy nem tartanak igényt a gabona v után járó korpára. Eddig a tej árából több mint 35 000 forint volt a jövedelmük, pe­dig alig 8 tehenet fejnek. De gondoskodnak is az állatállo­mányról, mert még mindig van 20 köbméter tavalyi silójuk. Hozzáfogtak azonban már a jövő évre mintegy 100 köbmé­ter siló elkészítéséhez is. Ipari növénytermelésük is szépen jövedelmezett. Az 5 hold borsóból például 42 000 forint jövedelmük volt. Ilyen bevétel után természetesen a tagságnak is jutott a munka­egységre részesedés. Ledényi Lajos például 14 mázsa búzát, 2,5 mázsa árpát és mintegy 5 000 forintot, Major János ál­latgondozó szintén 14 mázsa búzát, 2,20 mázsa árpát és mintegy 5 500 forintot kapott munkaegységeire előlegként. Jól kerestek azok is, akik az idén léptek be a termelőszö­vetkezetbe. László Vilmos és Fábián Péter elsőnek írták alá a belépési nyilatkozatot. László Vilmos 5,80 mázsa bú­zát, majdnem egy mázsa ár­pát és 1 660 forinot kapott, Fábián Péter pedig munkaegy­ségei után 6,40 mázsa búzát, 1 mázsa árpát és 1,900 forintot. Ennek láttán a dolgozó pa­rasztok érdeklődnek a ter­melőszövetkezet iránt. Leg­utóbb Takács Károly és csa­ládja kérte a felvételét, Sza­bó József is szavát adta már, hogy belép. A termelőszövetkezet tagjai annak ellenére, hogy eddig még semmi gépi segítséget nem kaptak, saját erőből 5 holdon már elvégezték a vetőszántást. Péterbencze László levelező. ... hogy a szekszárdi kórház az ötéves Terv időszakában 11 osztállyal bővült. i ... hogy évente másfélszer annyi orvos végez egyetemein­ken, mint 1938-ban. ... hogy az egészségügyi ellá­tás fejlesztését az ötéves Terv idején 843 millió forint beruhá­zás szolgálta. ... hogy 1938-ban 10 ezer la­kosra 14 tbc-halálozás jutott, az elmúlt év végére ez az arány 3.4-re csökkent. ... hogy az ország lakosságá­nak 60 százaléka biztosított az 1938-as 31 százalékkal szemben. ... hogy a rendelőintézeti rendelőórák száma az ötéves Terv folyamán több, mint két­szeresére emelkedett. ... hogy a tüdőszűrővizsgála­tok száma 1938-hoz viszonyítva 1954-ben majdnem harminc- szorosára emelkedett. ... hogy a rákszűrő vizsgála­tok száma 1954-ben tízszer volt több, mint 1949-ben. • • • ... hogy tüdőbeteggondozó intézeteink száma 1938-hoz ké­pest több, mint kétszeresére emelkedett. ... hogy 1954-ben ezer lélek­re számítva 60.7 volt a csecse­mőhalandóság mutatója az 1938. évi 131.3-mal szemben. ... hogy a természetes szapo­rodás ezer lélekre számítva, 12 volt, míg 1938-ban 5.6. ■.. hogy a kórházi ágyak szá­ma 17.500-zal emelkedett a fel- szabadulás óta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents