Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-13 / 215. szám

2

NAPLÓ

1955. SZEPTEMBER 13.

N. A. Bulganyin, V. M. Molotov és Adenauer felszólalása a moszkvai szovjet-nyugatnémet tárgyalásokon

A szovjet-nyugatnémet tárgyalások szombati ülésén nyilat- I kozatot tett N. A. Bulganyin elvlárs, Adenauer kancellár és von Brentano külügyminiszter. Ezt követően N. Sz. Hruscsov elvtárs, majd V. M. Molotov elvtárs mondott beszédet.

V. M. Molotov elvtárs felszólalása

összeültünk erre az értekezletre, amelyre talán valamivel korábban is so" kerülhetett volna. Mindenesetre az itt most megkezdett tárgyalásokat távolról sem szabad nem eléggé mag érettnek tekinteni ahhoz, hogy megtárgyalja az előttünk álló problémákat. Mivel azonban első Ízben találkozunk természetszerűleg különösen gondoskodnunk kell arról, hogy megértsük egymást, hogy őszintén kimondj amit íjjiiOiimR érzünk és igyekezzünk megtalálni közeledésünknek azokat a lehetőségeit, amelyek valóban megfelelnek mind a szovjet nép, mind a német nép érdekeinek.

Az adott esetben szeretnek nem annyira mint külügj miniszter felszólalni, hanem inkább, mint egyszerű szovjet ember, így nyomban megmondhatom, hogy két kézzel aláírom azt amit a-, imént Hruscsov elvtárs mondott.

Mi, szovjet emberek nem hagyhatjuk figyelmen kívül az olyan kijelentéseket, amelyekben területeink hitleri megszállóinak gaztetteit összehasonlítják a szovjet csapatok hadműveleteivel, amely szovjet csapatok becsülettel védelmezték hazájukat a Nagy Honvédő Háborúban. Az agresszorral szemben védekezve kénytelenek voltak a hadműveletek során olyan katonai Intézkedéseket tenni, amelyek elkerülhetetlenek voltak. Egészen nyilvánvaló, hogy a szovjet csapatoknak Németország területén foganatosított katonai intézkedéseit nem lehet összehasonlítani a területrablóknak szovjet területen véghezvitt gaz tetteivel.

Ez megalázó lenne a szovjet népre nézve. Remélem, hogy e tárgyalásokon közös nevezőre jutunk az adott kérdésben.

Meg kell említeni, hogy 1945- ben, amikor a szovjet csapatok a hadműveletek során Németország területére léptek, általában ugyanazt cselekedték, mint az amerikai és angol csapatok. A szovjet és más szövetséges csapatok között természetesen mégis volt különbség, mivel a szovjet csapatok előretörtek, magukra vállalták a háború legnagyobb nehézségeinek leküzdését. Ennek magyarázata az, hogy korábban, majdnem négy éven keresztül a ml területünkön, szovjet területen folyt a háború, s a szovjet hadsereg kellő gyorsasággal és határozott Sággal cselekedett, hogy meggyorsítsa a háború befejezését.

Helyénvaló lesz Itt nemcsak arról beszélni, mit tettek a szovjet csapatok saját hazájukért, hanem arról Is, mit tettek a német népért.

A szövetségi kancellár azt mondotta nekünk, hogy nem szabad azonosítani Hitlert és a hitlerizmust a német néppel. Ml ezzel teljes mértékben egyetértünk. Jól emlékszünk J. V. Sztálin még 1942 elején mondott szavaira, hogy hitierek jönnek és mennek, de a német nép, a német állam marad. Ezek a szavak minden szovjet ember mélyen gyökerező gondolatait fejezik ki.

De vájjon nem tény-e az. hogy

ha a hi'leri hadsereg nem támado't volna a Szovje*unióra,

nem szenvedett volna a német nép sem.

Vájjon nem tény-e, hogy a német nép nem tudta felszabadítani saját magát Hitlertől és a hitlerizmustól. Ha valaki, úgy a szovjet emberek nagyon örültek volna annak, ha a német nép még a második világháború kitörése előtt megszabadította volna magát Hitlertől és a hitlerizmustól. De a német nép akkor ezt nem tudta megtenni.

Tegnap azt mondta nekem a szövetségi kancellár, hogy sohasem látta Hitlert, de ha találkozott volna vele, akkor saját kezével fojtotta volna meg. Mi természetesen megértjük Adenauer úrnak ezt az érzelmét. Akkor értsenek meg bennünket, szovjet embereket is, fogják fel a hadseregünk által végrehajtott történelmi tettek jelentőségét, hogy

a mi szovjet hadseregünk szabadította fel a német népet a fasizmus, a hitlerizmus alól.

Nem kételkedem abban, hogy Adenauer úr nem akart semmi sértőt mondani, amikor a háború végén német területre lépő hadseregünk hadműveleteit említette. Mégis jogunk van megmondani, hogy hatalmas áldozatokat hozó szovjet csapatok a szovjet nép felszabadítójaként és ezzel együtt a német nép felszabadítójaként léptek Németországba.

Önök jól tudják, hogy népünk nem csekély áldozatot hozott más európai népek felszabadítása érdekében sem.

Áttérek azokra a kér désekre, amelyeket megvizsgálás céljából elénk terjesztettek.

Mit javasolt a szovjet kormány?

A szovjet kormány javasolta és javasolja a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtését a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között.

Erről világosan és határozottan beszélt tegnap Bulganyin Ívtárs, a szovjet küldöttség vezetője, ma pedig Hruscsov elvlárs is. Ez jó alapként szolgálna a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, valamint a kulturális kapcsolatok fejlesztésére is. Tudjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság egyetért azzal, hogy a tárgyalásokat e kérdéseknek és az ezzel az ügygyei kapcsolatos más kérdéseknek kell szentelni.

A Német Szövetségi Köztársaság küldöttségének vezetője a maga részéről javaslatot terjesztett elő a szovjet bíróság által a háború idején különösen súlyos bűncselekmények elkövetéséért elítélt volt hadifoglyok — valójában a háborús bűnösök bizonyos csoportjáról van szó —• kérdésének és egv másik kérdésnek — Németország egysége helyreállítása kérdésének megtárgyalására is.

Ma itt a kancellár tír azt mondta, hogy a „hadifogoly" szót nem említette tegnapi beszédében. Ez igen helyes. Nem törtért említés „háboríts bűnösökről“ sem. Ez szintén'helyes. Akkor hát kik azok. akikről beszélünk? Mit foglal magában ez a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége által felvetett kérdés? Nálunk van né- hányezer elítélt háborús bűnös. olyanok, akik kegyetlenkedéseikkel rendkívül súlyos bűncselekményeket követtek el a szovjet népnél, a békével és az emberiséggel szemben. Nálunk más nincs. Éppen róluk van szó, minthogy ezt s kérdést a szovjet kormány elé terjesztették.

Megelégedéssel hallgattuk azokat a megjegyzéseket, amelyeket mind a kancellár, mint a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere tett, arról szólva, hogv megértik a hódítók és a háborús bűnösök által szovjeti em.berek ellen elkövetett bűncselekményektől és gaztettektől lelke mélyéig felháborodott szovjet nép érzelmeit.

Mi nem gondoljuk, hogy az egész német nép ezt a problémát — vagyis azt a kérdést, hogyan bánjanak el az említett súlyos háborús bűnösökkel —- alapvető, vagy elsőrendű problémának tekinti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kölcsönös kapcsolatok megoldása szempontjából. Másrészt

azonban feltétlenül el kell ismerni, hogy ez a kérdés, a háborús bűnösök kérdése, érinti mind a Német Szövetségi Köztársaságot, mind a Német Demokratikus Köztársaságot. Es ha ÖnöK hajlandók volnának megvitatni ezt az ügyet a Német Demokratikus Köztársa ság képviselőivel együtt, úg> azt meg lehetne tenni. De m: feltételezzük, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége ezt a jelenlegi körülmények között aligha tartja célszerűnek. Ezzel számolnunk kell.

Felvetődött egy másik kérdés is, a német egység helyreállításának kérdése. A szovjet emberek természetesen megértik, milyen fonlos ez a kérdés a német nép számára.

Ezzel kapcsolatban meg kell mondanunk, hogy

jelenleg a párizsi egyezmények miatt e kérdésben komoly nehézségek támadtak. Hányszor jelentette ki és figyelmeztetett rá annak idején a Szovjetunió, hogy ezeknek az egyezményeknek a megkötése egyáltalán nem felel meg a német újraegyesítés érdekeinek, hogy ez lesz az az akadály, amely nem rég még nem létezett és amelyet ki lehetett volna kerülni. Nemcsak a szovjet emberek, hanem sok-sok német és más országok fiai számára is teljesen érthető, hogy Nyugat-Németországnak a Szovjetunió és más békesze- retó európai államok ellen irá nyúló katonai csoportosulásokban való részvétele és Nyugat- Német ország remilitarizálásá- nak megvalósítása nem az az út, amely elősegítheti Németország egységének helyreállítását.

Engedjék meg annak a reményemnek a kifejezését, hogy nem sok időnek kell elmúlnia és ez világossá válik a német nép többsége számára. Az a tény, hogy jelenleg a nemzetközi feszültség enyhülésének időszakában vagyunk, az ilyen feltételezés mellett szól.

Engedjék meg kijelentenem azt is, hogy

Németország újraegyesítésének kérdésé* nem lehet helyesen megoldani, ha maguk a németek nem egyesítik erőfeszítéseiket és nem fognak hozzá e kérdés megoldásához.

Helyesen hangzott el az. hogy e téren a négy hatalomnak is vannak kötelezettségei. Ami a Szovjetuniót, a szovjet, kormányt illeti, ezt jól tudjuk. És mégis,

Németország egységének helyreállítása elsősorban a németek ügye.

Anélkül, hogy a németek ebben az ügyben megtalálnák a közös nyelvet, nem tűnnek el a nehézségek.

Szó volt itt arról, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége nem támaszt semi- lyen „előzetes feltételt“. Ezt mi úgy értjük, hogy nem támaszt semilyen előzetes feltételt a- Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtésével kapcsolatban. Helyeselnénk a szövetségi kancellár erre vonatkozó világos nyilatkozatát. Ilyen értelem ben helyeseljük von Brentano úrnak, a Német. Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének mai nyilatkozatát is, amelyben elítélően szól az úgynevezeti, „előzetes feltételekről.“ De a szövetségi kancellárnak az a tegnapi nyilatkozata, hogy „egységes egészként“ meg kell oldani azokat a kérdéseket is, amelyek a szovjet kormány javaslataiban szerepeltek és azokat a kérdéseket is, amelyek a szövetségi kancellai nyilatkozatában szereneltek. aligha ielent mást. mint valami „előzetes feltételt.“

Úgy ke'l e érteni ezt a nyilat kozatot, hogy nem lehet a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió között diplomáciai kapcsolatokat létesíteni, amíg a háborús bűnösök kérdése és Németország újraegyesítésének kérdése nincs megoldva?

Ha mi három vagy négy vagy még több olyan probléma egyidejű megoldását fogjuk várni, amelyiknek mindnek megvan a maga jelentősége,úgy felvetődik a kérdés, meg fog-e ez felelni a szovjet és a német nép érdekeinek vagy ellenkezőleg. Ellentétben lesz mind a német, mind a szovjet nép érdekeivel.

Nézetünk szerint úgy érjük el a legjobb eredményeket, ha egymás után megoldjuk ezeket a kérdéseket. Ha viszont az egyik kérdés megoldását a többi kérdés megoldásáig elhalaszt juk, elhúzzuk mindegyik kérdés megoldását.

Úgy véljük, hogy

a diplomáciai viszony megteremtése a jelenlegi viszonyok között megfelel mina a Szovjetunió, mind pedig — és nem csekély mértékben — a Német Szövetségi Köztársaság érdekeinek.

Ezt a kérdést még ma megoldhatnánk, ha ezt a Német Szövetségi Köztársaság kormánya célszerűnek tartaná. Ilymódon lehetőségünk nyílnék a viszonyok további javítására és az összes többi kérdés megvizsgálására. Ha viszont elhalasztjuk a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtése kérdésének megoldását vagy pedig félmegoldásra teszünk bármiféle kísérletet, ez nem vezet célhoz és teljesen célszerűtlen.

Úgy gondolom, hogyha öt évvel ezelőtt találkozunk, a helyzet kedvezőbb lett volna, mint most, tíz évvel a háború befejezése után. De természetesen most is lehet így is úgy is eljárni.

A szovjet kormány úgy döntött, hogy magára vállalja a kezdeményezést ezen a téren, a két állam képviselőinek találkozása ügyében. Úgy véljük, hogy ezt helyesen értelmezi a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége is. De csatlakoznom kell azokhoz az imént elhangzott szavakhoz, hogyha a Német Szövetségi Köztársaság

V. M. Molotov felszólalását követően Adenauer kancellár másodszor szólalt fel. Kijelentette:

Ma délelőtt igen komoly beszélgetésünk volt és meg lehetnek győződve arról, hogy a német küldöttség igen részletesen és komolyai! megvitatja az önök felszólalásait. Ennek ellenére azonnal szembe kell szállnom néhány kijelentéssel, mert úgy tűnik számomra, hogy eltérés történik attól az állásponttól, amelynek alapján összegyűltünk.

Molotov külügyminiszter úr arról beszélt, hogy ezeknek a tárgyalásoknak az a céljuk, hogy a normális diplomáciai kapcsolatokat megteremtsük. A szov Jet kormány június 7-1 jegyzéke alapján máskép értelmezzük találkozásunk célját. Ebben a jegyzékben az áll: ,,A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy a béke és az európai biztonság érdekei, valamint a szovjet nép és a német nép nemzeti érdekei szükségessé teszik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának rendezését.”

A jegyzékben ezután az olvas ható: ,,A történelem tapasztalatai arra tanítanak, hogy az euró pai béke fenntartása és megszilárdítása döntő mértékben függ attól, hogy normális, jó viszony álljon fenn a szovjet nép és a német nép között.” Az európai béke érdekében és népeink érdekében azért jöttünk ide, hogy helyreállítsuk a népeink közötti normális és jó viszonyt és nemcsak azért, hogy normális diplomáciai kapcsolatokat létesítsünk — hiszen ez feladatunknak csak kis réssé volna. Sőt, mitöbb, mi jó viszonyt akarunk kialakítani. Ezért gondoltuk, miniszterelnök úr, uraim, «hogy itt beszélnünk

szükségesnek tartja a most megvitatás alatt álló kérdés megoldását valamilyen más időpontra elhalasztani, ám legyen úgy.

Szeretnék kitérni arra, milyen jelentőségű az általunk megvitatott kérdések szempontjából a négy hatalom kormányfőinek nemrég megtartott genfi értekezlete. Nem kétséges, hogy

a genfi értekezlet kedvező előfeltételt teremtett az államok közötti viszony megjavításához és a német probléma megoldásához.

Világszerte elismerik, hogy a genfi értekezlet olyan szakasz volt a négy állam közötti viszonyban, amely megfelel a béke megszilárdítása érdekeinek és az államok közötti viszony megjavítása érdekeinek. Mégis azt lehet olvasni néhány nyugatnémetországi és nemcsak nyugatnémetországi lapban, hogy a genfi értekezlet bizonyos kedvezőtlen követelményekkel járt a Német Szövetségi Köztársaságra és a német népre nézve. Ezzel nem érthetünk egyet. így csak azok gondolkozhatnak, akik nem akarják a nemzetközi feszültség enyhülését és az ellenkező oldalra vonzódnak.

A négy nagyhatalom közötti viszonyban most megállapítható javulás kedvezőbb helyzetet teremt a megoldatlanul maradt háború utáni kérdések rendezéséhez. Ezzel hasznára van a német probléma sikeres megoldásának is.

Maga az a tény, hogy most tárgyalások folynak, az államaink közötti viszony javulásának kezdetéről tanúskodik. E tárgyalásoknak elő kell mozdí- taniok a nemzetközi feszültség enyhülését. Mindez megfelel mind a szovjet nép, mind a nemet nép érdekeinek.

kell valamennyi visszatartott személy sorsáról, ezért, az európai biztonság miatt, kell beszélni itt Németország újra egyesítésének kérdéséről.

Áttérek a másik pontra. Hrus csov úr és Molotov úr azt mond ta, hogy én arról beszéltem, hogy a szovjet hadsereg bejövetele után ugyancsak követett el bűntetteket. Kategorikusan kijelentem — ezt ellenőriztem Hallsteln államtitkár jegyzetei ben, hogy tudatosan és szándékosan nem használtam ezt a szót. Azt mondtam, hogy a csapatok bevonulásakor ugyancsak történtek szörnyű dolgok és helytelen volna, ha Itt nem foglalkoznánk ezekkel a dolgokkal.

Molotov külügyminiszter úr azt mondotta, hogy a németek nem voltak képesek megszabadulni a hitlerizmustól, de uraim — ne nehezteljenek rám ezért, amit most mondok — és ez nem egyedül a Szovjetunióra, hanem több más országra is vonatkozik. Miért hagyták a nagyhatalmak 1933 után, hogy Hitler úgy kinöjje magát? Hiszen ez a döntő kérdés. Amikor arra gondolok, milyen tisztelettel adóztak a nagyhatalmak Hitlernek, például a berlini olimpiai játékok idején, akkor — kérem .értsenek meg — valóban nem tudom visszatartani temperámén tumomat. Soha nem felejtem el, milyen büntetlenül megúszta Hitler a nemzetközi szerződések mindenféle megszegését. Ezzel néhány ostoba német szemébe hőssé tették ezt az embert, másokban kiábrándultságot keltettek.

Látták tehát — én 1933 óta figyeltem — hogyan engedték ezt az embert ily nagyra nőni és mi — a szövetségi kormányra és parlamentünk tagjaira gondolok — szerencsétlen örökösei vagyunk mindennek. Meg kell próbálnunk — mivel Németország is rendkívül sokat szenvedett a háború idején — meg kell próbálnunk Németország helyreállítását, meg kell próbálnunk újból kivívni a külföldi államok bizalmát, az önök bizalmát is! Tudom, hogy ez nehéz feladat, de meg kell oldani. Most szeretnék egyt-mást elmon dani a NATO-ról. Meggyőződé sem, hogyha a nagyhatalmak továbbra is józanul fognak tárgyalni, ahogy ezt már megkezdték, akkor az, amit a NATO-ban elértek, eszköze lehet és eszközének kell lennie az európai biztonsági rendszerének. Én úgy vélem, hogy a nagyszabású és józan politika céljának ennek kell lennie.

Uraim, szeretnék még teljes nyíltsággal szólni egynéhány szót önökhöz. Úgy gondoljuk, van tudomásuk olyan esetekről — nem kevés esetről —, amikor katonaként fogságbaesett németeket olyan bűntettekért elítéltek amelyeket a hadműveletek beszüntetése után követtek el. A szovjet nép jószívű és nagylelkű nép. Ugyanezt állíthatom saját népemről is és éppen ezért játszik ez a kérdés népünkben olyan hatalmas szerepet. Semmi mást inem kívánunk, csak azt, hogy önök velünk mégis csak tanulmányozzák ezt a kérdést. Nagyon kérem önöket, tárgyalják meg velünk ezt a kérdést. Kérem, ne tegyék azt, hogy nekünk ezzel a közléssel kelljen hazatérnünk: A szovjet kormány egyáltalán nem volt hajlandó beszélni velünk erről a kérdésről.

Most a Német Demokratikus Köztársaságról. Molotov külügy miniszter úr arról beszélt — és feltételezem, hogy Bulganyin úr szintén erről mondotta —, hogy a németeknek maguknak kell kezdeményezniük találkozásunkat. Ebben sok az igazság és ezzel tökéletesen egyetértek. De uraim, mi úgy véljük, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nem tarthat igényt a szovjet övezetben élő tizenhét, vagy tizennyolc millió német képviseletére, mert a szovjet övezet lakosai nem ismerték el képviselőjüknek. Higyjék el, egyáltalán nem arról van szó, hogy mi itt ülünk önökkel szemben s önhittséggel gondolkodunk egyik vagy másik országról — erről nem is lehet szó. Abban a pillanatban, mikor meggyőződünk, hagy valóban a szovjet övezet lakossága által elismert képviselők állnak előttünk, egy asztalhoz ülünk velük. A német nép akkor — és ez meggyőződésem — tudni fogja, mi a feladata és mi a kötelessége.

Szólni szeretnék még valamit Bulganyin úr. Legyen szíves, tartsa szem előtt, hogy mi, németek, világosan tudatában vagyunk földrajzi helyzetünknek és ön ennél a földrajzi helyzetnél nem találhat jobb tényezőt, amely ellene szólna az európai háború kirobbantására irányuló kísérletnek, mert bennünket mindenkinél jobban sújt a háború.

Most engedjék meg, hogy arra térjek rá, amit Hruscsov úr mondott a gazdasági kapcsolatokról. Én is úgy vélem, hogy köztünk és a Szovjetunió között mindkét ország számára igen előnyös gazdasági kapcsolatok fejlődhetnek. Szeretném javasolni Önöknek, hagyjuk most a háborús és a háború utáni témákat, hogy mindkét fél — ha ön miniszterelnök úr egyetért evvel — tanácskozzék a ma elhangzott beszédekről és legalább is ma ebédig fogjunk hozzá a gazdasági kapcsolatok témájának megvitatásához.

(Folytatás a 3. oldalon.)

Adenauer újabb felszólalása