Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

1955. SZEPTEMBER 1. NAPLÓ ;í Hindern erőt mozgósít a mőcsényi községi pártvezefőség a DISZ megerősítésére Az elmúlt évek során bizony a mőcsényi fiatalok nem sok segítséget kaptak a község ve­zetőitől. Néha, néha, különö­sen egy-egy kampányfeladat végrehajtása közben eszükbe jutott, hogy van DISZ szerve­zet, foglalkoztak is velük, de utána megint magukra hagyták őket. Van pedig a mőcsényi fiata­lokban is erő, s ezt éppen a kampánymunkákban mutatták meg. Szép sikereket értek el egy-egy nagy ünnep alkalmá­val kultúrműsorukkal, pedig még helyiségük sem volt. Az aratásnál 20 fiatal segített a termelőszövetkezet tagjainak az aratásban. A sport terén is volt egy időszak, amikor pró­bálkoztak eredményesen mű­ködni. A legfontosabb terüle­ten, a fiatalok politikai okta­tása, nevelése terén nem sok történt. indul ugyan egy Petőfi-iskoEa volt olyan eset, hogy huszon- ketten is megjelentek, de mi­vel a pártszervezet a propa­gandista kiválasztásában nem segített megfelelően, ez sem érte el a kívánt célt. Mindezeket azon a pártve­zetőségi ülésen állapították meg a falu vezetői, amelyen a Központi Vezetőség határoza­tát az ifjúsági munka segíté­sével kapcsolatos feladatokat beszélték meg. Erre a községi« pártvezetőség meghívta a DISZ-szervezet titkárát, Bar- ducz Mártont és a szervezet 2 tagját, Lotz Lászlót és László Bélát is. Itt határozták el, hogy mit tesznek a Központi Vezetőség határozatának szellemében politikai, gazdasági, kulturális valamint sport területén a DISZ-szervezet megerősítésé­ért. Elsősorban is Váncsodi La­jos elvtársat a községi pártve­zetőség tagját megbízták, hogy közvetlenül is segítse a fiata­lok munkáját. Taggyűlésen fogadták meg a párttagok, hogy személy sze­rint is elősegítik minél több ifjú belépését a DISZ-be. A fiatalok oktatására is nagyobb gondot fordítanak az idén. Nagy segítségükre van ebben Király István az általános is­kola igazgatója, aki például vállalta, hogy a nemrég oda­került, megnövekedett pedagó­gusgárdával nemcsak ezt, de a kultúr- és sportéletet is igye­keznek fellendíteni a Dísz­ben. — „Mához egy évre hír­neves DISZ-szervezetet aka­runk Mőcsényben teremtem“ — mondotta többek közt. A tanács különösen anyagi támogatás terén vállalt komoly kötele­zettségeket, amelyeknek egy részét már teljesítette is. Ki- meszeltették a DISZ-nek adott helyiséget s a labdarúgó fel­szerelés egy részére, a cipőkre, több mint 1500 forintot adtak. A további tervek szerint még ebben az évben a többi felsze­relést, a nadrágokat, dressze­ket is megkapják. Ezenkívül mintegy 1300 forint értékben asztalt és széket is juttatnak a fiataloknak. Komoly anyagi támogatás ez, hiszen ha min­dent összeszámolunk 3900 fo­rint jön ki, amelynek felét már meg is kapták a fiatalok. Most arra van szükség, hogy ez az együttes támoga­tós minden téren még tovább fokozódjon. Ennek egyik alap- feltétele, hogy a pártvezetőség gondosan ellenőrizze és segít­se a kommunisták és a tömeg­szervezetek vezetőinek további, a DISZ-szervezet megerősíté­séért végzett munkáját. Ekkor lehet állandóvá tenni a fiata­lok nevelését, jó munkáját. Megvan az alap a mőcsényi fi­atalokban is, hogy betölthes­sék hivatásukat maradéktala­nul, s a községben a pártszer­vezet álhatatos, bátor segítő­társai legyenek. DISZ-sz©ra?ez©t ólukul! o szálkai Fejlődés Tsz-ben Az éves vállalások helyzete a bonyhádi üzemekben A húsz budapesti ipari vál­lalat felhívásához csatlakoztak a bonyhádi üzemek dolgozói is. A cipőgyár és a zománc- gyár dolgozói az éves terv ha­táridő előtti teljesítését, a mi­nőség javítását, a termelékeny­ség emelését és az önköltség csökkentését vállalták. Azóta már eltelt néhány hónap, így már meg lehet állapítani, hol tartanak vállalásuk teljesíté­sével. A CIPŐGYÁRBAN A Cipőgyár dolgozói az éves terv teljesítését december 22- re vállalták. Terven felül 2 050 000 forint értékű árut termelnek az év végéig. A lerv túlteljesítését nagyrészt a mi­nőség javításával, a hulladék­anyagok bedolgozásával, a ter­melékenység emelésével érik el. Vállalásuk nagyrészét mór teljesítették. Az év első hét hónapjában 1 586 000 forinttal teljesítették túl a tervet. A mi­nőség javításánál vállalták, hogy 6 százalékkal növelik az 'elsőosztályú áru arányát, ezzel 1 159 000 forinttal emelik a tervteljesítést. Ténylegesen 10,7 százalékkal több az első­osztályú áruk aránya a ter­vezettnél, ami 1 130 000 forin­tot tesz ki. A ZOMÄNCGYARBAN A Zománcgyár dolgozói az éves terv 103,7 százalékos teljesítését vállalták. A terv túlteljesítésével 30 tonna zo­máncedényt gyártanak terven felül. E vállalásuknak július 31-ig esedékes részét túltelje-, sítették. A tervet 104 százalék­ra teljesítették, már eddig 18 tonna zománceuénnyel gyártot­tak többet az előírtnál. Az 1954. negyedik negyed- évéhz viszonyítva 21 százalé­kos selejtcsökkentést vállaltak. Tényleges eredmény 22,5 szá­zalék. A vállalt egy százalék­kal szemben 1,6 százaléknyi energiát takarítottak meg. A gyárban az év hátralévő részében nagyobb figyelmet kell fordítani a vállalás két igen fontos pontjának teljesíté­sére, amivel el vannak ma­radva: A termelékenységnél a terv 2,7 százalékos túlteljesí­tését vállalták, ténylegesen csak 1,5 százalékot értek el. Az önköltség terén a tervet 1,2 szá­zalékkal túllépték a vállalt 0,25 százalékos megtakarítás helyett. A legutóbbi taggyűlésen a szálkai pártszervezet beható­an foglalkozott a DlSZ-szerve- zet megsegítésével. Határozat­ba is foglalták, hogy három párttagot; Zám József, Nagy Sz. István és Varga Kálmán elvtársakat megbízzák a fiata­lok munkájának közvetlen segítésével. Ez az intézkedés és a megbízottak jó munkája máris érezteti hatását. Taná­csukra a DISZ munka további megjavítása érdekében újjá­választották a fiatalok a falusi DISZ-szervezet vezetőségét. A taggyűlésen közel 60 fiatal vett részt s a szervezet titkárává ifj. Jelics Miklóst választottak meg. A DISZ taggyűlés emellett foglalkozott a mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményeivel, feladataival. Különösen azért, Mivel az utóbbi időben mintegy 10 fiatul méréséként öt dolgozót: Weisz Gyulát, Csibráki Józsefet, Reich Sándort, Bányai Károlyt és Nyíró Józsefet oklevéllel és jelvénnyel tüntette ki, mert a versenyfeltételeket 6 hónapon keresztül folyamatosan teljesí­tették, illetve túlteljesítették. Továbbá nyolc dolgozó: Fride Máriát, Krémer Pétert, Csa­nádi Józsefnét, Somorjai Jó­zsefet, Ordasi Sándort, Barth László, Reitenger Istvánnét és Khiesz Lászlót oklevéllel tün­tették ki. Ezek a dolgozók az egyéni versenyfeltételeknek választotta a nagyüzemi gaz­dálkodást. Néhány hónappal ezelőtt bi­zony még alig volt fiatal a tsz-ben, s így DISZ-szervezet sem alakulhatott. E taggyűlé­sen a fiatalok számba vették, erőiket, s elhatározták, hogy 15 taggal megalakítják a Fejlődés tsz-ben a DlSZ-szer- vezetet. Az új DISZ-szervezet titkárává ifj. Nagy Sz. Feren­cet választották meg, aki ma­ga is mindössze néhány hete tagja a tsz-nek, s a falusi DISZ-szervezetnek vezetőségi tagja volt. Á taggyűlés által megbízott kommunisták segítsége azon­ban nemcsak ebben mutatko­zik meg, hanem abban is, hogy a fiatalok még közelebb jut­nak a pártszervezethez is. Ezen a taggyűlésen például négy fiatal, köztük a két meg­választott DISZ titkár is be­jelentették, hogy kérik felvé­telüket a pártba. megfelelően tervüket három hónapon keresztül folyamato­san túlteljesítették. A kitünte­tések mellett ezek a dolgozók pénzjutalomban is részesül­tek, de rajtuk kívül még 17 dolgozó kapott pénzjutalmat. A jutalmakon és kitünteté­seken kívül a KPDSZ Területi Bizottsága a jó szakszervezeti munkáért dicsérő oklevelet adott át Somorjai József, Né­meth László és Csanádi Jó- zsefné dolgozóknak. Perecsi József Éliizem lett a Tamási Földművesszövetkezet Pista esjty&í&mw M egkezdődik a tanítás, megnyílnak az iskolák kapui, s újra élet költözik a régi falak közé. Sok-sok éve ismétlődik ez minden őszön. Az első tanítási napot ünnepnek érezzük mindnyájan, és ebben az ünnepi hangulatban arra szeretném figyelmeztetni a „tudomány várának vívóit", hogy munkájukat lelkiismeretesen végezzék, hogy hasznos tagjaivá válhasanak szocializmust építő társadalmunknak. Egy ilyen fiatal történetét mondom el. Még a nyáron, amikor a felvételi vizsgák folytak Budapesten, nekem is dol­gom akadt, s felutaztam autóbusszal. Az autóbuszon talál­koztam egy régi ismerősömmel. Büszkén mutatta felvételre hívó lapját... de beszéljen inkább a történet. Itt Szekszárdon végezte a gimnáziumot két éve jeles eredménnyel. Egyébként itt lakik Tolna megyében egy Duna melletti kis faluban. Apja négy hold földön gazdálkodott, de öregsége miatt nem tudta művelni a földet, elkelt volna a fiatal a házhoz. Este Pista ahogy zsebében az érettségi bi­zonyítvánnyal, megérkezett, boldogan újságolta apjának továbbtanulási terveit. — Édesapám, tanulni szeretnék. Az öreg türelmetlenül legyintett. — Kell az erő itthon is, nem mész sehova! A gyerekben egy világ dőlt össze, de nem volt mit tennie, belenyugodott. Bekzcsolódott a falu DISZ-életébe, kultúr- csoportot irányított. Édesanyjának azonban elmondta szíve titkos óhaját, hogy tanulni szeretne. Az megértette, dehát az apjuk... Apjuk éppen az egyetlen lovukkal bajlódott az udvar­ban. Nem sokára el is indultak ki a földre: apa és fia. Ezen az estén is későn értek haza, de Pista még fáradtan is, késő éjszakáig könyvei fölé hajolva tanult... így ment ez majd­nem két évig. z otthon melege, kedves ismerősök, már majdnem felejttették vele bánatát. De mégsem volt egészen a régi. A falu párttitkára felfigyelt rá. Látta, hogy valami szo­morúság üli meg a gyerek szívét. Csak az okra volt kíváncsi. Egyik nap behivatta Pistát, elbeszélgettek: Pista kiöntötte szíve bánatát. * Egy vasárnap délután a párttitkár bekopogtatott Pistáék- hoz. Sok mindenről beszélgettek csendes pipafüst mellett a hűvös szobában. Szó esett a falu életéről, az alakulóban levő szövetkezetről... A jó szőlőlé megoldotta az öreg Pista bácsi nyelvét is. — Tudja, az én legnagyobb bajom ez a gyerek — mon­dotta a párttitkárnak. — Mégse maradhat ez így, hogy ne tanuljon, de ki segít, ha elmegy? És hát ha elmegy, tán vissza se jön a faluba. — Csak ez a baj, Pista bátyám — így a párttitkár — ismerem én a Pistát, jó dolgos gyerek, szereti a falut, s ha el is megy vissza jön ő ide. Az egyetemen megtanulja, hogyan kell okosan gazdálkodni, hogyan kell vezetni nagy gazdasá­got, hogy jobb termés legyen, mint az apró parcellákon... gondolkodjék Pista bátyám!... na, viszontlátásra. A rfista késő este ment haza, de rögtön látta, hogy valami történhetett, mert apja szokatlan ünnepélyes volt. Amint pipáját csendesen szivogatta és szopogatta az eléje állított kancsó levét. — Jóestét, édesapám. — Jóestét, fiam. — Ülj le, töltsél, aztán figyelj ide. A gyerek csodálkozva nézett apjára, nem tudta mire vélni ezt a komolyságot. — Volna neked még kedved tovább tanulni? — kérdezte komolyan apja. — Nekem? Nekem volna — mondta hirtelen —, dehát édesapámékat itthagyjam? Az öreg kivette szájából a pipát és a hatás kedvéért oda­csapta az asztalra. — Hát csak menj, én akarom, hogy menj! De tanulj meg okosan gazdálkodni, tanuld meg, hogyan kell vezetni nagy gazdaságot, me: t hát én belépek a szövetke­zetbe. Közösben dolgozunk. a konyha szögletében a sparheld mellett, köténye sar- kával az édesanya törölgette a szemét. — Mégis csak okos ember az én uram — suttogta maga elé... ... Eddig a történet. Az autóbusz egyenletes zúgással ha­ladt, kint a határban mindenütt dolgoztak. Az én Pista bará­tom csak nézte az elmaradó tájat. A szél friss levegőt csa­pott be az ablakon: a föld üzent, a falu, ahol sok dolgos, irá­nyító kézre van szükség ... HORVÁTH IMRE. Ö Jóska bácsinak is köztünk a helye • • • ÉPPEN BEFEJEZTÉK a vacsorát, amikor a népneve­lők bekopogtattak Lázár Jóska bácsi 4 holdas faddi gazda otthonába. A gazda ba­rátságosan, szíves szóval fo­gadta őket, és csakhamar élénken bizonyítgatták, ki-ki a maga igazát. — Hát kedves Jóska bácsi — mondotta az egyik nép­nevelő Kvárik Istvání, a hely­beli Kossuth Tsz tagja — gondolhatja, hogy miért ke­restük fel magát. Délelőtt már beszélgettünk feleségé­vel, ő mondta, hogy jöj­jünk el estére és beszél­jünk magával a belépésről. — Azt tudom, hogy a fe­leségem szeretné, de én nem megyek. Én annak idején dolgoztam „csoportban,“ tud­ják, amikor az uraságnál ré­szes arató voltam: 35—40-en dolgoztunk egy csoportban, és mindig volt olyan ember köz­tünk, aki nem fért össze. Ne­kem nem kell a csoport, eb­ből elég. — Kedves Jóska bátyám, azt a csoportot és a mai ter­melőszövetkezeti életet nem lehet közös nevezőre hozni, nem lehet egy napon meg­említeni. Nálunk nincs pa­rancsolgatás, nálunk meg­szűnt, hogy hajnali 2 órakor kell felkelni jelentkezni és attól félni, hogy kellek-e munkára vagy sem. — Tudom én, nagyon jól emlékszem, amikor Várszeg­nél vártuk a kompot, jött az intéző és azt mondotta: Na a Horonyányi a sógorával, Baross a fiával jöhet, a töb­bi mehet haza, nincs szükség rá. — Látja, Jóska bácsi, ez volt. Ennek az életnek a be­tege maga is. Éppen ezért meg kell érfeni, hogy nálunk a termelőszövetkezetben ta­lálhatja meg a gondtalan éle­tet. — Én dolgoztam — foly­tatta Jóska bácsi — és aka­rok is. Nagy családdal va­gyok és tudom azt, hogy a 4 hold föld jövedelméből nem tudok megélni, ügy gondo­lom, hogy a termelőszövetke­zetben sem tudom megkeres­ni azt... — Mért ne tudná megke­resni a termelőszövetkezet­ben, Jóska bácsi? Itt van a fia 15 éves, maholnap ko­moly munkaerőt képvisel és ketten tudnak annyit keresni, hogy elég legyen. Jóska bá­csi nagy családdal van. Meg­kapja az 1 hold háztáji föl­det, vesz egy tehenet, ezután nincs beadás, a tehén haszna mind a maguké. Nem mondok sokat, de 600 forint minden hónapban megvan. Tarthat anyadisznót, eladhat­ja a választási malacokat, vagy a süldőket. így nem le­het probléma a pénz körül. A teljesített munkaegysé­gekre pedig havonként előle­get kap, mi jelenleg 8 forin­tot kapunk, ez az összeg azonban jövőre emelkedni fog. —ÉN NEM MEGYEK ter­melőszövetkezetbe. Lehet, hogy később meggondolom, lehet, hogy két nap, egy hó­nap, vagy egy év múlva, de... — Minek gondolkodik Jós­ka bácsi ilyen sokat? Higyje el, a termelőszövetkezetben megtalálja a számítását. — Nekem hiába is beszél­nek, én bányába akarok men­ni, vagy olyan helyre, ahol havonta kapok pénzt, mert nekem ez a legfontosabb. — Erről pedig szó sem le­het, oda nem engedlek el! — Szólt a beszélgetésbe az asszony, aki eddig hallga­tott, de magában a népneve­lőnek adott igazat. — Higyje el kedves Jóska bácsi, nem megoldás az, hogy maga az ország túlsó fölén dolgozzon, a család meg itt­hon legyen. Na, gondol­kodjon, és írja alá a belé­pési nyilatkozatot. A fiú akár holnap is jöhet már dolgoz­ni. — Hát holnap akkor se, esetleg a jövő héten, mert cséplőgépnél van. — AKKOR JÖJJÖN a jövő héten. A teljesített munka­egységekre megkapja a zár­számadáskor azt, ami jár. Ne gondolkodjon még min­dig. Látja a felesége is sze­retné. Jobb lesz ott ma­guknak. Mondja meg őszin­tén, miért nem akar tsz-tag lenni, mitől fél? — Nem félek én semmitől és senkitől. Lehet, hogy meg­gondolom, de ma még néni írom alá a belépési nyilatko­zatot. — Miért húzza az időt, ked­ves Jóska bácsi? Inkább ma lépjen be, mint holnap, látja, menyecske lánya már közénk jött. Én négy éve dolgozom termelőszövetkezetben. Minden becsületes, dol­gos, szorgalmas embernek, így magának is köztünk van a helye. — ELMENTEK A NÉPNE­VELŐK, hogy holnap, vagy holnapután ismét visszajöjje­nek, hogy meggyőzzék Jóska bácsit arról, hogy a jólét az ő számára is csak a termelő- szövetkezetben található meg. B. R, Augusztus 28-án adták át a tamási íöldművesszövetkezqt- nek az „Élüzem“ kitüntetést és az ezzel együtt járó 5000 forint pénzjutalmat. A tamási földművesszövet­kezet, a SZÖVOSZ Igazgató­sága és a KPDSZ Országos Elnöksége közös határozata alapján megállapított verseny- feltételeket 1955. II. negyedév­ben minden üzemágával túltel­jesítette. Az „Élüzem“ cím elnyerése mellett a MÉSZÖV Igazgató­sága a kiváló munkájuk elis-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents