Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! r A MAI SZAMBÁN: A békés együttélés kérdéseit vitatta meg az Interparla­mentáris Unió konferenciája (2. o.) — Minden erőt mozgó­sít a mőcsényi községi pártvezetőség a DISZ megerősítésé­re <3. o.) — Jóska bácsinak is köztünk a helye (3. o.) — Mona Brand: Hamilton család A Déryné Színház új mű- ^ _______________sora megyénkben (4.0.)_________________J A Z M DP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTT JÄGANAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM ARA: 50 FILLÉR. CSÜTÖRTÖK, 1955. SZEPTEMBER 1. r---------;-----------------^ K öszöntjük az új tanévet Ma megnyíltak az iskolák kapui, szélesretárulva, mint az anya ölelő karjai, ha gyermekét hívja szerető gondosko­dással. A régi, aktatáskás, nagydiákok már ismerik az utat az iskolához, már fölfogták, tudják, hogy az iskola, a má­sodik otthon kedvességével fogadja őket, formálja egyéni­ségüket, lelkűket becsületessé, igazzá, egyszóval hasznos tagjává szocializmust építő hazánknak. De az elsőosztályo­sok még csak azt tudják, hogy kell menni az iskolába, hogy ott majd egy tanítónéni kezüket betűformálásra ido­mítja türelmesen, s a betűknek — ma még kusza össze­visszaságából — megtanítja kiolvasni a szépet. Érdemes visszapillantani a mai elsőosztályosok szülei­nek gyermekéveire, és összehasonlítani a jelen szeptember elejét egy 15—20 évvel ezelőtti szeptember elejével. Mi az eredmény? — Sokat emlegetett dolog, de érdemes újra és újra fölhívni rá a figyelmet, hogy a mát megtudjuk be­csülni. — A tudás, a tanulás kiváltságosok joga volt. Az a hat elemi, amit a munkásember végzett, éppen elég volt arra, hogy oda tudja írni a nevét a váltó alá. Az okos em­bert nehezen, vagy egyáltalán nem lehet becsapni. Minek tanultak volna tehát a munkások és parasztok gyermekei? S amit tanultak a sötét, dohos iskolák mélyén — mert vajmi keveset törődött az állam az iskolákkal — az szép kevés volt. A tanító, a nemzet napszámosa — ahogy nevez­ték — maga is megélhetési gondokkal küzdött, s örült, hogy délben szabadjára engedhette diákjait, s egy óra szabadidejében — míg jött a délutáni tagozat — megpró­bálta kicsit kipihenni magát. Hogy hány tanító szerzett tüdőbajt, bolondult bele emberfeletti munkájába, nehéz lenne összeszámolni... Ma már elértük azt, hogy azokban a községekben, ahol régen egytantermes iskolában tanított egy tanító 80—100 gyereket, legalább három pedagógus veti a tudomány mag­ját a fiatal koponyákba. Pártunk és kormányunk nagy súlyt helyez a fiatalok nevelésére és továbbtanulására. Minden tehetséges mun­kás és parasztfiatalnak lehetőséget biztosít középiskolai, majd egyetemi továbbtanulásra. A gimnáziumok, techni­kumok kapui nyitva állnak a tanulnivágyó fiatalok előtt. A megye 198 iskolájában, ma 226 osztályban 5436 gyermek indul el az első betű megismeréséhez, és ezen keresztül a tudás, a hatalom meghódításáhez. Nagy szám ez, mely év- ről-évre nőtt idáig és a jövő évben még nagyobb lesz. Évről-évre állandóan növekszik a városunkban ta­nuló középiskolás diákoknak a száma is. Az 1954—55-ös tanévben a Garay János gimnáziumban 90 diák tett érettségi vizsgát. A tavasszal már 95 diák végez a gimnáziumban. És négy év múlva? ... Kielégítő választ ad erre a kér­désre az a tény, hogy az idei tanévben öt osztályban 175 elsőosztályos diák kezdi meg középiskolai tanulmányait a Garay János gimnáziumban. És sorolhatnánk tovább az iskolákat, hisz hasonló a helyzet a Közgazdasági Techni­kumban s a Mezőgazdasági Technikumban is. Az általános iskolákról csak egy számot említünk, ami bizonyítja pártunk és kormányunk fokozott gon­doskodását a tanulóifjúság nyugodt, tanulásának biztosí­tásához. Az Általános Leányiskola például 40.000 forintot költ az épület rendbehozatalára, s ugyanakkor két osz­tály kapott új padf el szerelést és bővült a szertárak beren­dezése, fölszerelése is. ^_______________________________J 4 5 ezer forintos házat vett Baricza István a tolnanémedi Felszabadulás Tsz tagja A tolnanémedi Felszabadulás termelőszövetkezet tagsága 299 hold szántóterületen példamuta­tóan gazdálkodik. A jó gazdál­kodás ereménye nem is marad el. A 63 holdas búzatábláról 16.88 mázsás termésátlagot ta­karítottak be. De volt nyolc hold búzavetésük, melynek a holdan- kénti átlagtermése 22.50 mázsa volt. A gabonaféléken kívül az egyéb növények terméséből is jelentős jövedelemre számítanak a tagok. A két hold dohány rendkívüli jó termést ígér, 70— 75 ezer forint bevételt remélnek belőle. A közös jövedelemből bőven jut a tagoknak. Baricza István termelőszövet­kezeti tag ezévi jövedelme a kö­vetkezőképpen alakult: gabona .61.50 mázsa, kukorica előrelát­hatóan 25 mázsa, árpa 18 mázsa szálastakarmány 25 mázsa cu­kor 1.86 mázsa, olaj 62 kiló, készpénz 19 840 forint. A ház­táji gazdaságból 7600 forint jö­vedelem származik. Baricza Ist­ván fiával együtt 620 munka­egységet szerzett, melyre 52 184 forint értéket kannak. Az apa és fia évi munkájának megvan a gvflmlöcse. az a 45 000 forintos családi ház. melyet Baricza Ist­ván a nanokban készpénzért vá­sárolt. KiliiiHuagDiieiwfM a sárközi állami gazdaságból Tolna megyében a sárközi ál­lami gazdaság 138 holdon ter­melt vetőmagborsót ebben az évben. A kiváló minőségű mag­termés jól fizetett: kitisztítva 12.81 mázsa jött le holdanként íz egész terület átlagáról, c'e az újbereki üzemegységben a 16 mázsás átlagot is elérte. A gaz­daság a belföldi vetőmagellátás mellett kilenc vagon Viktória borsót adott exportra. E meny- nyiségből hatszáz mázsát mai korábba* leszállított s szerdán az utolsó háromszáz mázsás le­telt is vagonba rakták a külföld részére. Íz őszi nullái iiírei Augusztus utolsó napjaiban megyénk valamennyi ter­melőszövetkezeteiben, gépállomásán, állami gazdaságaiban és az egyéni portán megfeszített erővel dolgoznak a cséplés mi­előbbi befejezésén. Megyénkben eddig mintegy 96 tsz és 30 község fejezte be a cséplést. Függetlenül attól, hogy a tsz-ek befejezték-e a cséplést, teljes lendülettel láttak hozzá és vég­zik a vetőszántást, trágyahordást és silózást. * A Bonyhádi Dózsa Népe Termelőszövetkezetben pél­dául 200 holdon, a Murgai Petőfi Tsz-ben pedig 30 holdon végeztek eddig vetőszántást. Azonkívül a zombai termelő- szövetkezetek is jelentős területen készítették már el a vető­ágyat. * A megyei gépállomási igazgatóság jelentése alapján me­gyénk gépállomásain megtörtént az őszi munkákra való át­állás. A leálló cséplőgépek erőgépei is talajmunkát végeznek, sőt, a bonyhádi gépállomás körzetében megkezdték már a biborhere és a repce vetésének előkészítését. • A termelőszövetkezetek és a gépállomások mellett az ál­lami gazdaságokban is teljes erővel indult meg az őszi munka. A gerjeni állami gazdaságban példáid mintegy 8 von­tató hordja állandóan a trágyát, amelyet azonnal szántanak alá. A leperdpusztai állami gazdaságban pedig 250 holdon végeztek eddig vetőszántást. * A Tolna megyei Állami Gazdaságokban már javában halad az őszi talajelőkészítés, mélyszántás. A sárközi Állami Gazdaságban mintegy háromszáz hold vetőszántás áll ké­szen. Ennek egyharmadát gondosan elmunkálták, s szerdán megkezdték az őszi repce vetését. A vetőszántás mellett egy garnitúra „gőzeke“ is dolgo­zik a gazdaságban. Augusztus 26-a óta közel száz holdon forgatta meg a talajt 30—40 centiméter mélységben. Rövide­sen még egy második 24 lóerős gőzeke is megkezdi a mély­szántást. * Jól haladnak az őszi vetés előkészületei a dunakömlődi termelőszövetkezetben, A dunakömlődi Szabadság Tsz már a nyári munkák végzésében kitűnt a paksi járásban. A beta­karítás után nyomban hozzálátott az őszi vetés előkészítésé­hez. Alig néhány nap alatt mintegy száz kataszteri holdon készítette elő a magágyat. A külső munkák alatt a magtár­ban is szorgalmasan dolgoznak: az ősszel elvetésre kerülő magvakat szelektorozzák. Teplán Erzsi követte társait Újabb 11 belépő Ozorait A ozorai Petőfi Tsz augusztus 10-én tartott közgyűlésen 11 ta­got vettek fel, azóta újabb 22 tag írta alá a belépési nyilatko­zatot Ozora községben. Nagyré­szük főleg a Petőfi Tsz-be a múlt héten lépett be. Az új belépők között van Császár. Ferenc 7 holdas dolgozó paraszt, a köz­ségi alapszervezet titkára és Porteleki János és felesége, — mindketten párttagok. Juhász Pál ma reggel írta alá a belépési nyilatkozatot s 1 J hold földjét is beviszi a termelőszövetkezetbe. Czibere József 7 és fél holdas gazda is az új belépők között van. Néhány nappal ezelőtt hírt ad­tunk arról, hogy Iregszemcsén három fiatal kérte felvételét az Uj Élet Tsz-be, a DISZ agitációs brigád munkája nyomán. A fia talok példamutatása élénk vissz hangra talált. Társai példáját kö vette Teplán Erzsébet is, aki kedden írta alá a belépési nyilat kozatot. A fiatalok közül még számos belépőre számítanak. Egy-két nap alatt felére csökkent a hátralékosok száma Nagyszokolyban befejeződött a cséplés, de az utóbbi napokig még igen sok hátralékos volt, a község vezetői a lemaradást a nedves gabonával magyaráz­ták. A felsőbb szervek közbelé­pésével a helyi vezetők hozzá­fogtak a hátralékosok felszámo­lásához. Pados elvtárs a tanács elnöke és a tanács-apparátus minden dolgozója sorra járják a hátralékosokat. — Kiderült, hogy nagyon sok gazda, első­sorban a kulákok, ki akarták játszani az államot: az aszta- goknak csak egy része volt ned­ves és ebből a gabonából vit­ték be a begyüjtőhelyre köte­lezettségüket, amit természete­sen nem vettek át. Ugyanakkor a padláson volt a száraz gabo­na. A tanács és a begyűjtési megbízott erélyes közbelépésé­re egy-két nap alatt több, mint felére csökkent a hátralékosok száma. Székelyek — Cikó ­1945-BEN, tavaszidőn, nem sokkal a potsdami konferen­cia előtt, mint fiatal legény­ke jártam utoljára ebben a faluban. Abban az időben, amikor a legnagyobb harc kavargóit a föld és település gondjai körül. A svábok még itt voltak és a székelyek már megérkeztek. Láttam székely családokat pajtában, félszer­ben tanyázni. A szerencsé­sebbek már a német gazdá­val egy fedél alatt éltek. Ak­koriban ezen a vidéken járt Bechtler Budapest szociál­demokrata alpolgármestere volksbund-mentő nyilatkoza­taival ugyancsak nagy vihart vetett a falu amúgy is zava­ros életébe. A község akkori székely bírája, Barabás Gáspár, az égető nagy gondok között olyat mondott: — Nem élhe­tünk műnk es, velek — Az idő sok sebet begyógyí­tott azóta — ... és a gyárilag készült faoszlopokra muta­tott, amelyek valósággal tobzódtak a rikító színekben. Piros, kék, lila, sárga szín egy tornácon, a magyar em­ber szemében a legnagyobb ízléstelenségnek hatott. — Majd megváltozik ez es, csak legyünk má benne ... Tíz esztendő után, míg a bonyhádi lapály szélén kí­gyózó tenyérnyi gödrös kö- vesúton, Cikóra vitt az autó, erre a mondatra gondoltam. A szűk völgybe szorult falu első házától az utolsóig Ba­rabás Gáspár jóslatának tel­jesedéséről szólt. Hová lettek innét a lilára mázolt házak, a piros, barna, kék tornác­oszlopok? A Bechtlerekkel együtt el­tűntek életünkből. A tanács­háza előtt, ahol kétfelé válik az út néhány támaszko SC székelyt találtam. Két kezes­lábas munkaruhát viselő em­ber körül csoportosultak. Elő­ször azt hittem traktorosok, később tudtam meg, hogy a bonyhádi járási pártbizottság munkatársai. A szövetkezet dolgát hány- ták-vetették nagy szapora szóval. Sokáig hallgattam őket, majd közbevetve meg­jegyeztem; — Akkor nagyot változott maguk felé a világ ... — Megjárja — válaszolt a mellettem álló hosszú, szikár, aprószemű ember — Barabás András a helyi szövetkezet tagja — kilencvenöt száza­lékban műnk élünk már itt... A külső jele ennek, hogy tiszta fehérre meszelték a há­zakat, az oszlopokról leva­karták a rikító festékeket. ŰJ ÚTRA LÉPETT A FA­LU. Barabás András — ki annyi évet számlál, ahányat ez a század ír — kiokosított a falu dolgában, ő mesélte azt is, hogy a faluban még ma is akad olyan ember, aki a régi sérelemmel és a néme­tekkel ijeszti a szövetkezeti­eket ... — Mert, amikor én a tava­szon beléptem a mü szövet­kezetünkbe, az Alkotmányba — mesélte — jön ám este az egyik gazda, azzal volt rokon­ságba, akinek házába most a közös tehénistálló van: — Mondja, mit gondol kend Barabás, meddig etet maga itt? — Míg világ nekem a világ... — És ha jönnek a néme­tek, hová futnak? Elfutott erre engem is a méreg ... Hát tudja meg se­hova se megyünk innen, mü már itt maradunk a ha­zánkba, ha más megélt 150 évig, műnk is megélünk ben­ne, jobban mint azok, mert műnket mindennel támogat az állam, hogy erős szövetke­zete legyen a székelységnek is ... De meg olyat, hogy én, egy német elől fussak Ma­gyarországon? ... Van még kapa, keisza ... — A székelyek mégsem akarják a jobb életet? — mondom erre. — Má, hogy nem? — húz­ta össze gyanúsan szemöldö­két — aki mondta, az is ha­zudott ... mert műnket az összetartás mentett meg. — Az összetartás?... a gazdák jórésze mégsem akai szövetkezetbe állni, vagy lgalább is húzódozik. — JÖN AZ ES, csakhát, ol- lik másiknál személyi bántő- dás van ... Mondtam nekik én is, te miért kell félre fa­ragni? Látod, engem az isten se agitált, most a tavaszon én es beálltam, két jó lóval meg tizennégy és félholddal, mert mind bolond ember, aki meg­látja a jót, es nem hajlik rá... márciusban volt ez, onnét "egy nap hiányom sincs. De megmondtam azt es, hogy én ezidáig megtaláltam a számí­tásom, nem szólhatok egy rossz szót se, van egy anya­kocám, három hízóm... De nekem nem es volt adóssá­gom, amikor beálltam. — Ez derék dolog ... —Most kaptam kétezer­kétszáz forént pénzt, a lisz­ten fejjül csak úgy, egy kis köttőpénznek ... Nem is pi- puálok már, inkább cigárt szívok, az asszonynak is job­ban tetszik. Cikó neki csak külsőségei­ben változott, nagyot fordult lakói élete is. Megszűnt a sok rágalom alapja, a bizonyta­lanság. Érdemes tervezni, érdemes építeni, már pedig, aki építeni akar juhhodályt, tehénistállót, házat, annak bízni kell a jövőhöz. A falu nagyobbrésze szövetkezetre állt, én csak eggyen lepőd­tem meg ... Olyan tekinté­lyes székely gazdák, mint Barabás Gáspár a telepesek első bírója, Bíró Bernát, a Hazafias Népfront helyi el­nöke, hogyan szakadhatott el a székely jövőt munkálok dolgos csapatától? Tisztelik, becsülik őket a faluban. MAGA BÍRÓ BERNÁT IS a székely összesegítésről be­szél, hogyan lehet, hogy né- hányad magával mégis ki­marad a székelyek erős, szí­I v esen látott szövetkezeteiből. Most már tettekkel kellene bizonyságát adni, hogy a székely összefogás, rövid né­hány év múlva nagyobb gaz­dagságot teremt Cikón, mint valaha volt. Szamos Rudolf

Next

/
Thumbnails
Contents