Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-27 / 201. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! XAT.WH* ! f--------------------------------------------->v A MAI SZAMBÁN: Az Interparlamentáris Unió negyvennegyedik értekezletének megnyitó ülése (2. o.) — A tamási járási DlSZ-szerve- zetek nyomában (3. o.) — Holczmann József keresi az igazságot (3. o.) — Mi újság a kiállításon (4. o.) — A ko- csolai ifjúság példamutatása. (4. o.) V________________________________) A Z MDP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTTJÁGA'NAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM. AHA: 50 FILLÉR. SZOMBAT, 1955. AUGUSZTUS 27. Gyorsítsuk meg a begyűjtést A FELEMELKEDÉS ÚTJÁN Az elmúlt héten megjavult az időjárás, ezt követően meggyorsult a cséplés üteme is, sőt több községben már befejeződött a cséplés. A dolgozó parasztok legnagyobb része becsülettel teljesítette kötelezettségét, közvetlen a cséplőgéptől szállította be gabonáját a begyűjtőhelyre. Megértették azt, hogy dolgozó népünk kenyérellátása függ attól, hogyan teljesítik beadási kötelezettségüket. Az Alkotmány-ünnep előkészületei során számos gazda teljesítette korábbi felajánlását, a beadás maradéktalan teljesítését. Százával, ezrével lehet felsorolni azokat a dolgozó parasztokat, akik teljesítették kötelezettségüket. Mondhatjuk ezekután, hogy jól halad a begyűjtés? Azt állapíthatjuk meg, hogy még nagyon sok a tennivaló. A dolgozó parasztok többsége valóban teljesítette kötelezettségét. Ha a cséplési eredményeket megnézzük, azt állapíthatjuk meg, hogy a legigyekvőbb, legszorgalmasabb dolgozó parasztok csépeltek el — jórészük még az esőzések előtt — és teljesítették kötelezettségüket. Ezek az emberek általában azt szeretik, ha annak rendje-módja szerint elvégeznek mindent időben, ha rendezve van állam iránti kötelezettségük. Ezek mellett találunk olyanokat is, akik önmagukkal törődnek elsősorban, a közösség, az egész ország lakosságának érdekeivel vajmi keveset. Ezek azok, akik azt hangoztatták, nem szükséges az aratással sietni, ráérünk. S mi lett az eredmény? Jött a gyakori esőzés, alig-alig tudtak learatni, kint a határban a keresztekben, ázott a gabona. Végül nedves gabonát hordtak be, amelyet nehezebben lehetett csépelni és mivel nedves volt, az átvevőhelyen sem vették át. Mondhatnánk azt, most már helyben vagyunk, megvan az oka annak, hogy a megyében miért halad lassan a begyűjtés. A gazda, akinek nedves volt a gabonája, halasztást kapott. A tanács, a begvűjtés szervei több helyen belenyugodtak ebbe a ténybe, „nedves a gabona“ nem lehet beadni. Arra már nem gondoltak, ellenőrizni is kellene, hogyan szárítják meg gabonájukat ezek a gazdák. Mi sem volt könnyebb, mint a jelentésekbe beírni, hogy ennyi és ennyi gazda nedvesség miatt halasztást kapott. így aztán annak ellenére, hogy az utóbbi .egymásfél hétben nem volt eső, napról napra nő az ilyen nedvesség miatti hátralékosok száma. Ebből is azt lehet megállapítani, hogy az illetékes szervek nem tesznek meg mindent a begyűjtésért, s ezért van az, hogy Tolna megye az utolsók között van a gabonabegyűjtésben. Helyénvaló lenne, ha jobban ellenőriznék, mi lesz a sorsa a nedves gabonának és a begyűjtési apparátus munkája arra irányulna, hogy a gazdák mielőbb megszárítsák gabonájukat és teljesítsék a beadást. Annál is inkább, mert a hátralékosok közt vannak olyanok is, akik az elmúlt évben sem tettek eleget kötelezettségüknek, s arra számítanak most is, hogy majd csak elengedik végül a hátralékot. Államunk megköveteli a tanácsoktól, a begyűjtési szervektől, hogy az ilyen megrögzött nemteljesítőkkel szemben lépjenek fel a törvény szigorával. Ezt elvárják a kötelezettségüket becsülettel teljesítő dolgozó parasztok is. Megyénkben több község jó eredményt ért el a begyűjtésben. Példamutatóan teljesítette kötelezettségét eddig Mözs, Tolna, Kisvejke Pári, Báta- szék, Duzs községek lakossága. Pedig valószínű, ezeken a helyeken sem volt kevesebb eső, mint a megye többi községeiben. A bonyhádi járásban Apar- hanton, Bonvhádvarasdon különösen sok volt a hátralékos. Azzal már nem törődtek a tanács, a begyűjtés szervei és a pártszervezetek sem, hogy mi lesz a sorsa a nedves gabonának, szárogatják-e a dolgozó parasztok. Elég volt az, hogy ..megvannak róla a Dapí- rok.“ Ezekután nem lehet csodálkozni, hogy a bonyhádi járás az utolsó a járások közti begyűjtési versenyben. Ugyancsak feltűnően sok a hátralékos a tamási járásban is, de ebben nem kivétel az első hűlvén álló szekszárdi járás sem. Ezek aztán ugvancsak lerontják a kötelezettségüket becsülettel teljesítő dolgozó parasztok eredményeit. Mi tehát a teendő? Tovább kell foglalkozni a begyűjtési verseny szervezésével, azzal, hogy a felajánlások valóban teljesítve legyenek. Ne csak szervezzük a versenyt — mint ahogvan augusztus 20 előtt a paksi és a szekszárdi járások tették — hanem olvan munkát kell kifejteni, amelyen keresztül teliesítik kötelezettségüket a dolgozó parasztok kivétel nélkül. A szekszárdi járási tanács utasítást adott ki az elmúlt nanokban a községi tanácsoknak. hogy a hátralékokat azonnal fel kell számolni. Ez azonban még igen kevés. Módszerbeli segítséget kell adni: hogvan számolják fel ezeket a hátralékokat. A begyűjtés természetesen nemcsak a tanácsok feladata. A községek kommunistáinak is komoly munkát kell végezni a begyűjtés érdekében. A kommunisták nyílt, harcos kiállása, meggyőző érvelése nagy lendületet adhat a begyűjtésnek. Természetesen, csak akkor lehet meggyőző az érvelésük, ha maguk is példát mutatnak a kötelezettség teljesítésében, felvilágosító munkájuk csak így válik eredményessé. A falu kommunistáinak, a tanácsoknak, a begyűjtési hivataloknak együttes munkáján múlik, lesz-e a cséplés befejezése után hátralékos a községben, vagy sem. A meggyőző szó erejével, a törvényes rendelkezések alkalmazásával el kell érni, hogy megyeszerte sikerrel folyjon a gabonabegyűj- tés, hogy minden egyes dolgozó paraszt maradék nélkül teljesítse kötelezettségét. Húsz új taggal erősödött a szálkai Fejlődés Tsz A szálkai Fejlődés Termelőszövetkezet tagságának szorgalmas munkáját bő gabonatermés eredményezte, őszi búzából 13,53 mázsa, tavaszi búzából 19,33 mázsa, őszi árpából 17,28 mázsa, tavaszi árpából 13,18 mázsa átlagtermést takarítottunk be. Ezek az eredmények igen jóknak mondhatók, mivel a szálkai földek nem a legjobb termőföldek közé tartoznak. Volt olyan három hold föld, amelyik átlagban többet adott 20 mázsánál. Nem emlékeznek Szálkán arra, hogy valaha is termett volna egy hold föld 20 mázsa búzát. Munkaegységenként 5,74 kiló búzát osztottunk szét a tagság között. Azok a tagok, akik a tavasz folyamán föld nélkül léptek be, 8—10 mázsa búzát kaptak előlegként, régi és új tagnak egyaránt biztosítva van a kenyere. Van ezenkívül felesleg is, amelyet szabadon adunk el az államnak. Terméseredményeinket látva, több egyéni gazda választotta a közös gazdálkodás útját, öt család tíz taggal, 70 hold földterülettel lépett be termelőszövetkezetünkbe és föld nélkül újabb öt család, tíz taggal csatlakozott sorainkhoz. Az új belépők, akik csak az új gazdasági évben kezdik meg a munkát, a régi tagokkal együtt végezték a betakarítás és cséplés munkáit. Természetesen a tsz is segített nekik, hogy termésüket időben betakarítsák. Egyed Sándor Újabb 7 tag a szövetkezés útján 35 új tag kérte felvételét a dunaszentgyörgyi Szabadság TSz-be A dunaszentgyörgyi Szabadság termelőszövetkezetben a tavasszal megválasztott új vezető ség és tagság egy emberként, vállvetve küzdött azért, hogy minél gazdagabbá, jövedelmezőbbé tegyék szövetkezetüket. Nem is maradtak el az eredmények. Az anyagi siker mellett az erkölcsi sikert is kiharcolta a tagság. A végleges elszámolás, a jövedelem elosztása csak október végén lesz meg, de máris olyan mennyiségű terményt és pénzt kaptak a tagok munkaegység előlegként, hogy az n;m egy dunaszentgyörgyi középparaszt jövedelmét felülmúlja. Hirczi Adám például 18 mázsa búzát és 8 mázsa árpát kapott előlegként. De nemcsak ő az egyedüli, minden egyes tsz-tag olyan mennyiségű búza és árpaelőleget kapott, amelyből eladásra is jut. Az eredmények nem maradtak nyomtalanul. Az utóbbi hetekben jelentős és örvendetes változás történt. 35 új taggal gyarapodott a termelőszövetkezet tagsága. Szorgalmukon, eredményes, jó gazdálkodásukon keresztül ugyancsak megnőtt a tekintélyük Dunaszentgyörgyön. A tolnanémedi Meggyőződés termelőszövetkezet tagsága igen szép eredményeket ért el ezideig a gazdasági év során. Augusztus 20-án, az Alkotmány Ünnepén a termelőszövetkezet 15 dolgozó parasztot hívott meg a községből, másik 10 dolgozó parasztot pedig Belecskáról, hogy bemutassa nekik, milyen eredményeket ért el a tagság. A látogatás eredményes volt, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a termelőszövetkezet 7 új tagot vett fel és előreláthatóan rövidesen újabb öt család kéri felvételét. A termelőszövetkezet tagsága most már felkészül az őszi vetések elvégzésére, folyik a magágy előkészítése. Úgy tervezik, szeptember 10-ig elvetnek 50 hold őszi árpát és 20 hold rozsot. A tagság és a vezetőség azon van, hogy a határidő előtt elvessék az őszi gabonaféléket s az őszieket is betakarítsák. — Székelyek — A napokban a bonyhádi járási pártbizottság titkárával, Szabó elvtárssal beszélgettem. Sorra jött szó a székelyekről is, huszonhétezer székely gondjáról. A középtermetű, csendes szavú, inkább álmodozó tekintetű fiatalember egy kilencol- dalas feljegyzést tett elém. A címe: A bukovinai székelység gazdasági helyzetének vázolása/ — Olvassa — biztatott. Elolvastam, s mielőtt erről szólnék, a mából vissza kell pergetnem két évszázadot. Legalább ennyit ismerjen az, aki a Tolnába települt székelyek tíz esztendejéről, mai életéről akar írni. Egy régi lajstrom bizonysága szerint a ma tízezer lakosú Bonyhádion 1712-ben mindössze két család élt... hasonló volt a helyzet a labanc seregek felperzselte Völgységi falvakban is. — Amit a török meghagyott, bevégezte a német. Az osztrák császár, hogy új Rákóczi-párti Balogh Ádámok, szabadságért küzdő magyar parasztok ne háborítsák Ausztria békéjét, a Déldunántúl legszebb vidékére Württenbergből, Sváb és Bajorországból a telepesek ezreit küldte Tolnába. Két évszámot érdemes megegyezni: 1744 ..., amikor a színmagyar Zomba engedetlen jobbágyait Jozef Trautson szekszárdi apát kiűzte falujukból (ők alapították azután a Tiszántúlon Orosházát) és 20 évvel később 17641 telén ugyanezek a császári ágyúk gyilkolták a szolgasorba hajlani nem akaró mádéfalvi székelyeket. /Tolnában 25—30 holdat kapott minden sváb telepes, Mádé faivárói egy gúnyában, rongyokba csavart gyerekekkel me nekültek Bukovinába a székelyek. A történőiéin a magyar néppel együtt nyújtott nékik is igazságot. Az évszázados hányódás után 1945 kora tavaszán ugyanaz a kéz vezette őket új hazába, amely a földosztó parasztok kezébe adta a nagyúri birtokot felosztó mércét. A háború forgatagában és az utána következő nehéz években a kommunisták voltak azok, akik re biztosan számíthatott az országutakon szenvedő 20.000 székely. Az első munkásokból lett főispánok, a párt egyszerű tagjai álltak ügyük mellé, hogy földet, hazát kapjanak végre. Idegen, ellenséges volksbun- dista és fasiszta környezetben egyedül a kommunistákra számíthattak és nem csalódtak. A párt megvédte a parasztok, az új gazdák földjével együtt a székelyek völgységi településeit is. Ma ugyanez a párt segíti, őszinte jóakarattal a székelygazdaságok megerősödését, virágzását. A Központi Vezetőség a mezőgazdaság fejlesztéséről hozott határozatában, mint min den dolgozó parasztra, a székelyekre is gondolt, amikor minj den támogatást biztosít, hogy erős, virágzó szövetkezeti gazdaságokat alakíthassanak. Ahogy tíz esztendeje a kommunisták vezették a székelysé- get a „Schivabische Türkei” elleni harcban, ugyanúgy vezetik ma is a boldog élet, a szövetkezés útjára. Ezt a segítséget a mindennapi felvilágosító, okos szót várják a székelyek is. Ha valahol, akkor a bonyhádi járásban igen nagy szükség van a sokoldalú politikai munkára. Az itt dolgozó elvtársainknak éleslátással kell nap, mintnap megkülönböztetni igen sok esetben, hogy „sovinizmusról” vagy pedig a szé- kelység egészséges, nemzeti összetartásáról van-e szó. Azon senki sem csodálkozhat, hogy a székelyek összetartása mindennél erősebb, hiszen évszázadokig egymásra voltak utalva. / És most kell szólnom Szőts (Gergely idős székely tanító feljegyzéséről. A székelyek Bukovinában a román királyság leghíresebb kertészetét alapították. Tehát értettek a gazdálkodáshoz és összetartásuk a kalákában nyilvánult meg legszebben. Idézem Szőts Gergely jegyzetét: „Jellemző vonás a székelység életében a kaláka. Ez igen változatos formában nyilvánult meg. A távollevő földekre a trá gyát is kalákában hordták. Ez úgy történt, hogy 10—20 lovas- /gazda összefogott és sorra mind egyik trágyáját kihordták, de ha valamelyiknek nem is volt lova, akkor is minden meghívott gazda szívesen segített fél III és Boldizsár is a szövetkezeti utat választotta... Illés Boldizsár hét hold földdel lépett he a bonyhádi Dózsa Népe termelőszövetkezetbe. Egyénileg dolgozó paraszt korában a hét hold föld mellett még az állami gazdaságban is dolgozott, de úgy találta, sokkal jobb életet teremthet magának, ha a termelőszövetkezetet választja. Illés Boldizsár nem csalódott számításában. vagy egész munkanapon. — Ugyanez történt a kaszálásnál, betakarításnál, cséplésnél. A nők különösen a káposzta és egyéb palánták kiültetésénél segítették egymást... Ha egy ház felépítéséről volt szó, hasonlóan segítették egymást... Itf az összetartás ereje, csak okosan vezetni, irányítani kell ezt az erőt. A székelyt nem kell külön meggyőzni, hogy mit jelent számára az összefogás. Az életét, ennek az egymást őszintén segítő összefogásnak köszönhette. Ez az összefogás egymás becsülése és szeretete tette a bonyhádi Dózsa Népe termelőszövetkezetet a megye és az ország egyik legjobb társasgazdaságává. — Ezen az úton haladnak a bonyhádi járás székely telepes községeinek már megalakult termelőszövetkezetei is, a cikói, a nagyvejkei, a bonyhádi, az apar hanti stb. szövetkezetek. A székely ember bízik abban a pártban, amely megvédte, tíz éven keresztül segítette új hazájában. A székely ember ért a szóból és a bonyhádi járásj bizottságon dolgozó elvtársaink szavára egyre többen hallgatnak. Továbbra is okos szóval, nagy türelemmel magyarázzák, hogy boldogulásuk egyetlen útja ha a gazdag völgységi föld művelésére erős szövetkezeti gazdaságokat alakítanak. A székelyeknek pedig arra kell gondolniok, hogy nem kisebbségi népcsoportot alkotnak Tolnában, hanem a dolgozók nagy családjának többségéhez tartoznak, ahol nincs helye már a vélt, vagy mesterségesen táplált kisebbségi sérelmeknek. SZAMOS RUDOLF >
