Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-20 / 196. szám
4 NAPLÓ 1955. AUGUSZTUS 20. flimepi jegyzetek Boldog gyermekek kozott... Az Alkotmány napján Hatodik születésnapját ünnepli Alkotmányunk, amely annyi évszázad után először foglalta törvénybe a dolgozó nép jogait s ezzel széles kaput nyitott a jövő felé is. Hat éves az Alkotmány, de e rövid hat év mögött történelem van, biztos és szilárd múlt, amelyből biztos léptekkel mehetünk a jövőbe. Az „ősi alkotmány“, melyre nemeseink oly büszkék voltak, s amelyért ha kellett, kardot is rántottak, néhány ezer birtokos nemes elnyomásának szentesítése volt milliók felett, s az éhség, nyomor, a munka- nélküliség járt a nyomában. Ez a hatéves Alkotmány először foglalta írásbá történelmünk során, hogy társadalmi rendünk alapja a munka, de kimondta azt is, hogy minden hatalom a dolgozó népé. S ezzel az Alkotmánnyal vált hazánk a sokmillió koldús országából bízó, a jövőjét építő, munkás nemzetté. Móricz Zsigmond egyik alföldi útja alkalmával harmincezer kisvárosi munkanélküliről írt, aki „ott hever a gyatra házakban, a fűtetlen lakásokban és szívják a rossz, csempészett dohányt, vagy falevelet. Fel lehetne harmincezer emberrel építeni az országot...“ — írja Móricz, aki néhány évtizeddel korábban újjongó tudósításban számolt be az első magyar termelőszövetkezetről, amit Somogybán létesítettek, 1919-ben. Móricz ismerte az országot és ismerte a népet s méltán gondolt arra, hogy csak harmincezer emberrel is fel lehetne építeni, újjá lehetne építeni Magyarországot. De kedvetlenül teszi hozzá: „Csak kellene valaki, aki munkába tudja állítani a harmincezer munkást. Egy akarat, egy erő, ki egy cél felé tör. Újra lehetne berendezni az egész országot ezzel a harmincezer munkással...“ Móricz 1919-ben megláthatta, hogy van ilyen erő, a nép összefogásának ereje, az 1930-as években, a pusztító ellenforradalom esztendeiben csüggedten írta le: „Hol van az az ember, aki elég erős lehet arra, hogy kézbevegye ennek a» nemzetnek a sorsát?“ Ami akkor önkínzó ábránd lehetett csupán, most, hat esztendővel az Alkotmány megszületése után, jövőbe mutató valóság, mely eggyé forrasztja a nemzetet, ma és holnap. Mert a sokmillió nincstelen koldúsból, akik hónapokon, néha éveken át munka nélkül lézengtek, ma az ország urai lettek, tanácselnökök, vállalati igazgatók, megyei vezetők, tanítanak és közben maguk is tanulnak, mert tudják, hogy egy ország sorsa, egyre szebb élete van a kezükben. Mit mondana Móricz Zsigmond ma, ha végigjárhatná az ország városait és falvait, úgy mint egész életében tette, mit mondana ő, aki 1919-ben csírájában látta már az alakuló és erjedő újat? Mert mindaz, amiről ezer esztendő elnyomott és kizsákmányolt magyarsága álmodott, amit várt és amiért ha különböző eszközökkel, de minden korban harcolt, ma megtestesült valóság, amit ezzel a szóval foglalunk össze: Alkotmány. És ebben benne van a sok épülő új város, a pompás gyárak, az iskolák, napközi otthonok, az is, hogy távoli falvakban könyv van az emberek asztalán, s az is, hogy ernyedetlenül dolgzo- liatunk a holnapért, amely napjaink munkájában alakul és formálódik kezünkben. Móricz harmincezer embert is elégnek gondolt, hogy újra lehessen rendezni az egész országot. De az Alkotmány jegyében nyolcmillió ember fogott össze, hogy a múlt szenvedéseiből kiemelje s újjáalakítsa azt a Magyar- országot, amelyet ma már méltán hívunk hazánknak. Ismerd m&g megyénket Bonyhád nevének eredete A „Völgység” girbe-görbe táján legnépesebb és legforgalmasabb községe a közel 3 kilométer hosszúságban épült Bonyhád. A bonyhádi medence még 2000 évvel ezelőtt is feneketlen mocsár volt, s ez, valamint az ezt szegélyező dombokat borító erdőségek már a kőkori ősembernek is bőséges táplálékot nyújtottak halban és vadban. A néo- vándorlás idején keltáknak, avaroknak szolgált lakóhelyül, míg, a rómaiak nyugatra nem szorították őket. A magyarok bejövetele utáni évtizedekben északra Árpád törzséből származó Tevel és Tormás lettek a vidék birtokosai, így valószínű, hogy Bonyhád is valamelyik fejedelmi sarj nevét rejti magában. Anonymus, Béla király névtelen jegyzője krónikájának 24. és 27. pontjában „Bucna” nevű helyiséget em lít, melyet Melich János profesz- szor szerint ,,Buknya”-nak vagy ,,Buchnya”-nak is lehet olvasni. Ez utóbbiak már hasonlítanak a későbbi okmányokban szerepelt „Bohnya” elnevezéshez, ,,Bo (u) chnya” pedig személynévből ered. A „Budai krónika” az 1040. évről szóló fejezetében Visca Bua és Buhna-t említi, kik Péter király zsarnoksága ellen fellázadtak, Buhna-t mint fent Buchná-nak is lehet ejteni, így mindkét okmány a személy, vagy családnevet igazolja. Felmerül ezután a kérdés, hogy a község nevéhez hogyan ragadt a „d”? Kézai krónikájában (1260—1290) a „d” mint kicsinyítő képző szerepel, így lett „Bonyhá”-ból „Bonyhád”. Ujab 1 bán a község nevében valami besenyő család nevet sejtenek a kutatók. Kodolányi János író is „Holdvilág völgye” című regényében Bonyhát, mint besenyő fejedelmet szerepelteti. Ezek azonban csak feltevések, melyekre történelmi, vagy nyelvészeti bizonyítékaink nincsenek. Az előbb említett okmányszerű adatokat kell valószínűbbeknek el 2 adni. \ multszázad végén a német építésekkel próbálták a község nevét megmagyarázni. Azt mondták, hogy Bonn-vidéki németek telepedtek le először a puszta vidékre a mohácsi csata után. Puszta németül: „Heide”, svábosan ejtve „Hád” lett belőle összetéve a kettőt, vagyis Bonn a pusztában és svábosan ejtve: ,,Bonni(n)d(er)hád” lesz Bonni- hád, amiből rövidesen Bonyhád lett volna. Van azonban az őslakó magyar reformátusoktól származó szájhagyomány is, mely szerint az elpusztult község központjában valami „Banya" nevű csárda maradt meg és ezt a .Banyát’ szívesen keresték fel a vásározók A csárda körül aztán a török megszállás idején lassanként házak is épültek, s így kis faluvá vált. Az új községen rajt maradt a csúnya Banya elnevezés, csak egy emberöltő alatt sikerült Bonyhádra szépíteni. Akármelyik magyarázatot nézzük és vizsgáljuk, mindegyik érdekes ■ névalakulási folyamatot mutat és példának szolgálhat községnevek eredetének kutatásához. K. V. „A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére: következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit.” A Tolnai Textilgyár napközi otthona körül délelőtti csend szunnyad. Furcsa a járókelőknek, hogy a homokhalmok apró gyermekkézásta gödreiben árván hevernek a játéklapátok, ásók, s hogy hangos zsivallyal nem épül gyermekiélek alkotta tornyos homokvár. Búsan, szomorúan lóg a hinta is ... de a napközi otthon ablakain kacagás, vidám st költések szűrődnek a játszótér csendjébe. Bent a napközi barátságos falai közt vidáman játszanak jövőnk reménységei. A helyiségben apró asztalkák, székel: sorakoznak. Külön a kislányok szobája, és külön a fiúké. A fal mellett állvány nyújtózkodik fiókokkal, ahova a kicsinyek teszik ruhájukat, s ahol ez egyforma napközi ruhát reggel megtalálja minden gyermek a maga fiókjában. Éppen 10 óra van és az apró asztalokon étvágygerjesztő tízórai illatozik. Kézmosás után sorra nyúlnak á kis kezek a sajtos vajaskenyér után. Majszolnak jóízűen tele szájjal, s huncutul pislan.tanak a tálca felé: vajon jut-e még? Tízórai után az egyik kicsi ajkán énekszó csendül. Székely Józsika énekel, s aztán va lamennyien: „Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak . . .” Majd „Ha bemegyek a bableves csárdába . ..” Egy emelettel feljebb a 2 — 3 évesek napközi otthonában 9 apróság szórakozik Balogh Edit óvónő felügyelete alatt. Akinek éppen sírós kedve támad az félre húzza a száját és potyognak könnyei. De az óvónéni hama” megvigasztalja őt: kezébe adja a nagybabát, a mackót, oda ülteti a többi közé az asztalhoz és építenek kockából tornyos- elejű várat. .. A nagyobbak közben lemennek az udvarra, egészséges nap sütésben fü'rdenek, zajos lesz a homokdomb s épülnek a homok várak. Leng a- hinta, kacagó gyermekek hintáztatják egymást Az árnyat adó fenyőfák között pedig az óvónénik vezetésével a csöppségek játsszák a koszorúcs kát: forognak, tipegnek, s aztán leguggolnak kacagva. A Texttlgyár zakatoló gépeinek zaja csak zümmögésnek hat az ablakon keresztül. Bent a színes fonalak erdejéből suhanó vásznat, szöveteket szőnek a nap közi otthon lakóinak szülei. Nincs gond a gyermekekre, tudják, hogy biztos helyen vannak az apróságok, nyugodtan dolgoz nak, építik gyermekeiknek a bol dog jövőt. A gépek halk zümmögése mintha azt duruzsolná: játszatok, játszatok . . . Igen, játszatok, játszatok. Építünk nektek sok-sok bölcsődét, napközi otthont, ahol elindulhattok az élet útján. Buni Géza ücsényi színjátszók vendégszereplése Pakson A kultúrcsoport külön autóbuszon érkezett Paksra, hogy Kisfaludy: Csalódások című 3 felvonásos zenés vígjátékát bemutassák a paksi közönségnek. A kis csoport talán mindössze 12 főből álló de jó felkészültségükkel meglepték Paks közönségét. A jól sikerült darabért dicséret illeti a csoport vezetőjét, idős Dőrr Zoltán bácsit, aki már régóta rendezője, irányítója ennek a színjátszó csoportnak. Ugyanakkor dicséret illet külön- külön minden szereplőt is, amiért ilyen nagy munkaidőben vállalkoztak ilyen nehéz darab betanulására és előadására, melyet már otthon háromszor, Decsen, Szálkán és most Pakson is előadtak. Érdemes megjegyezni, hogy Dörr Zoltán bácsin kívül családjából még szerepel a kul- túrcsoportban a fia is: Zoltán, leánya Magdus és fiának a felesége is. Az együttesnek számos dolgozó paraszt tagja van. Például Aranyos Lajos, vagy Papp József és felesége, akik nappal a cséplőgép mellett, este pedig a reflektorok fényében állták meg becsülettel helyüket. De tovább sorolhatnánk akár Balogh Ernőt, a MAVAUT dolgozóját, vagy Vida Józsefet, a szakmunkást, aki szintén feleségével együtt tagja a csoportnak. Kőntorné KÖNYVISMERTETÉS Julius Fucik: Utak és állomások Keserű Ilonka iskolába megy „A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát.” Keserű Ilonka apró, kékszemű kislány, 6 éves múlott és az ősszel első osztályba megy. Hogy mi az iskola?... Hallott már róla, de csöpp agyában még nem döntötte el, hogy milyen intézmény is lehet az: Jó lesz-e, vagy talán rossz... Bátyja, az ötödik osztályos Ferkó mesélt már neki néha a betűkről, meg az írásról: meghallgatta és tovább öltöztette rongybabáját, közben mérgelődött is néha ha a baba fejéről lecsúszott a fejkötő... Most se igen felel az apjának, aki ebéd után a szobában gyetekéi között beszélget. A kis Ilonka csak ül az ágy szélén, fonogatja a haját, és amikor apja kérdezi, hogy szeret-e majd iskolába menni, azt feleli: — Nem tudom. — Hát mi leszel, kislányom? — Nem tudom. Nem tudja... De apjának örömtől csillog a szeme. Egy rövid percre elfelejti betegségét, amikor arra gondol, hogy kislánya iskolába megy. Igen, Felsőrácegresre iskolába. Szívesen járt volna ő is, Keserű István annakidején. Ment is egy évig, de félbe kellett hagynia. Apját frontra vitték az első világháborúban, s hogy a héttagú család valahogy megéljen, a bátyja és ő — az elsőosztályos — keresték a betevő falatot. S ha már elkezdte a munkát, az uraság megkövetelte, hogy rendszeresen dolgozzon. így aztán nem járt iskolába, s lassan azt a nagyon keveset is elfelejtette, amit az első osztályban tanult. Keze elszokott a betűvetéstől, ujját bütykösre törte a villa, s a gyengén agyába karcolódott betűk formáját kiölte a holnapi betevő falat gondja. De most öröm csillant szemében, hogy az ő lánya, az alsórácegresi állami gazdaság dolgozójának a lánya, tanulhat. Nem kell majd abbahagyni az iskolát... Két gyerek tanul a családból. Az ötödikes Ferkó és az elsőosztályos Ilonka. S ha két gyerek a hosszú téli estéken majd a könyvek fölé hajol, melléjük telepedik ő is, s a kislánnyal együtt majszolja majd az ákom-bákom betűket, a számtant és olvas az olvasókönyvben az Alkotmányról, a Szovjetunió hős fiairól, akik elhozták a szabadságot, a tanulás lehetőségeit az ő gyermekeinek is. B. G. (Ifjúsági Könyvkiadó) Julius Fucik válogatott írásait találja ebben a kötetben az olvasó. „Üzenet az élőkhöz” című börtönnaplója, melyet a Gestapo fogságában írt kivégzése előtt, már régóta közismert Magyarországon — és az egész világon. Ezenkívül kisebb cikkeinek három csoportját mutatja be ez a kötet. Először is kultúrális tárgyú írásokat, melyeket Fucik a cseh nép haladó hagyományainak szentelt a fasiszta megszállás idején. Nagy írókról van szó bennük, akik azóta magyarul is megszólaltak: Jan Nerudáról, Bozena Nemcováról. erejével küzdő hazafiak a kommunisták előtt. Az ő egyéniségét hozza még közelebb az olvasóhoz az író özvegyének, Gusta Fucikovának bevezetője, meleg színekkel rajzolva meg az ifjú Fucikot. A fordítás Réz Adám munkája. így válik valóra az Alkotmány minden sora A második rész cikkeiben Fucik az első, kapitalista csehszlovák köztársaság életéről ír. A kö tét harmadik része szemelvénye két közöl Fucik szovjetunióbell riportjaiból .melyek annakidején híressé tették írójuk nevét, s tárgyuknál, eleven stílusuknál fogva mindmáig megőrizték érdekességüket. A kötetből egy harcos és rokonszenves egyéni ség arcképe bontakozik ki előttünk, aki azóta nemzeti hőssé magasztosult, s ma világszerte példaként áll a fiatalság, a toll Szekszárdon bölcsődét építenek és ezzel ismét nagy segítséget kapnak államunktól a dolgozó Bonyhádon és séinte minden járásban szülő- nok. otthon áll a szülő anyák rendelkezésére.
