Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-20 / 196. szám
1955. AUGUSZTUS 20. NAPLÓ 5 A% Alkotmány Tssz-ek életéből R simontornyal Alkotmány Tsz: 360 000 forint előleget fizettünk ki ebben az évben — Most láthatja a tagság, hogy érdemes volt igyekezni a munkákkal — mondja Majzik elvtars, a simontornyal Alkotmány Tsz elnöke, miközben az alomnak való töreket rakja sa- roglyára. — Még az esős időjárás előtt sikerült elcsépelni a gabonánkat. Egyik másik zúgolódott ugyan, hogy minek dolgozunk ünnepnapokon, a többség azonban azon a véleményen volt, hogy mindennél fontosabb a betakarítás. így aztán nem egyszer még éjjel is dolgoztak. Most már nyugodtan vagyunk, nem kell attól félnünk, hogy az Időjárás tönkreteszi termésünket. — Most már ráérünk más munkával is foglalkozni. A háztájival együtt 110 hold kukoricánk van, abban végzi a tagság a gazolást és a fattvazást. A jövő héten megkezdjük a silózás előkészületeit, s meg is akarunk tölteni egy 100 köbméteres silót. Silókukoricából, napraf orgóból, borsóból és szudánifűből készítünk a télre silótakarmányt. Megkezdjük már lassan az őszi vetések előkészületeit is. Kovácsunk már a vetőgépeket javítgatja. — Érdemes visszatekinteni az elmúlt évre. Uj tehénistálló épült azonkívül sertésfiaztató és baromfiól. Most lóistálló épül, persze lenne még mit építeni, nagy szüksége lenne a fiataloknak kultúrhelyiségre, ahol összejöhetnek szórakozni, tanulni. Ha előbb nem is, de két-három év múlva felépítjük. — Szövetkezetünk sokat fejlődött egy év alatt és a tagoknak most már egyre nagyobb jövedelmet tudunk biztosítani. Ebben az évben 10 000 munkaegységre 360 000 forint előleget fizetünk ki összesen, tehát 36 fo rintot munkaegységenként. Kiosztottuk már a tagságnak a búzaelőleget Is. Több tag évközben lépett be, s a munkaegység részesedése után kapott gabona- mennyiség nem lett volna elég. Ezért úgy határozott a tagság, hogy ezeket is ellátja gabonával. Természetesen azoknak a tagoknak, akik már régebb óta dől goznak és több munkaegységet tudtak szerezni, megvan a jövedelmük. Eredményeinket látják a kívülálló dolgozó parasztok. Ma reggel is kettő volt bent az irodában felvételét kérni. Nemrégiben is hat új jelentkező volt. Szövetkezetünk napról-napra erősödik, gyarapszik, s egyre vonzóbbá válik az egyéni gazdák előtt. Levél a leveli Alkotmány Tsz-bol: a eaüODlelf 8 iMiusl szemben 1? itt teraést Mnü ei lízfól A teveli Alkotmány termelőszövetkezet 1950-ben alakult. A szervezést ugyan már az előző évben megkezdték, de akkor még nehezen lehetett meggyőzni a' dolgozó parasztokat, hogy a közös gazdálkodást válasszák. A harcot azért nem adtuk fel, ,s végül összejött 12 család, megtudtuk alakítani a szövetkezetei, mivel augusztus 20-án alakult meg a tsz, így egyhangúlag az Alkotmány nevet adtuk neki. Bizony nehéz volt a kezdet. Mindössze 60 hold földet hoztak be a tagok. Bíztunk abban, hogy rövidesen megerősödünk 80 hold tartalékterületet szereztünk a tanácstól. Végül 154 holddal kezdtük meg a közös gazdálkodást. Minden tag behozta kis jószágállományát, hozzá takarmányt, azonkívül vetőmagot. Volt öt lovunk, 7 darab szarvasmarhánk közösen vettünk 8 sertést anyakocának. Már az első évben szép eredményt tudtunk elérni, amely után 270 holdra szaporodott a földünk, és emelkedett a tagok száma is. Azóta minden évben újabb tagokkal fejlődött szövetkezetünk, egyre több dolgozó paraszt kérte felvételét. Ma már 400 holdon gazdálkodunk, 37 család dolgozik. Hét pár lovunk van, 50 darab szarvasmarhánk. 110 darab sertésünk. S most 5 család írta alá a belépési nyilatkozatot. Látják azt, mennyivel jobb a közös gazdálkodás. Az egyéni földek átlagtermése bú zából alig éri el a 8 mázsát, a tsz nek viszont 12 mázsa termett holdanként, őszi árpából 15.5 mázsás termést takarítottunk be. Látják az egyéniek azt is, hogy mennyivel nagyobb a tsz tagok jövedelme, mint az övék. Steiner József jószággondozó 450 munkaegység után 22 mázsa búzát és 9 mázsa árpát visz haza. Havonta megkapják a tagok a 8 forintos munkaegységelöleget, Taft Jakab például az aratás időszakában feleségével egy hónap alatt 103 munkaegységet ért el. Ezután az egyhónapi részesedés 5 mázsa búza. 5 mázsa árpa. A pénzelőleget is számítva 2900 forintot kerestek. Érdemes megemlíteni még azt, hogy a 37 családnál 187 darab sertést lehet találni. Csaknem minden tagnak van háztáji tehene. Termelőszövetkezetünk a megalakulás óta eltelt öt év alatt sokat fejlődött, megerősödött és további, hatalmas fejlődés előtt áll. Bebizonyítjuk a kívülállóknak, hogy csak mi haladunk igazán a jobb élet útján. Ludas András Tevel. A dunaföldvári Alkotmány Tsz: Augusztus 20 termelőszövetkezetünk megalakulásának évfordulója Most az évforduló alkalmából érdemes számvetést csinálni. Tér méseredményeink- sokkal jobbak mint az előző évben, ötvennégy holdon 19.60 mázsa volt árpából a termésátlagunk. Jutott szépen belőle a tagoknak, miután gondoskodtunk az állatállomány abrakszükségletéről is. Prémiummal együtt 3.34 kilót kaptak a tagok egy munkaegységre. Jó eredményre számítunk búzából Is. Bár még nem tudtuk teljesen befejezni a cséplést. Eddig három kilót osztottunk ki munkaegységenként, végleges elszámoláskor körülbelül 5.40 kiló jut majd egy munkaegységre. Termelőszövetkezetünk teljes egészében eleget tett kötelezettségének, 100 százalékra teljesítette a beadást. Szabadfelvásárlási áron 100 mázsa búzát adtunk el az államnak. Az árpán és a búzán kívül a prémiummal együtt 73 deka lencsét kaptak munkaegységenként. Tekintettel az esős időjárásra, amely különösen kedvez a másodvetéseknek, ezideig 90 holdon vetettünk másodnövényt, hogy ezzel is több takarmányt biztosítsunk állatállományunknak A tagság örömmel dolgozik, látják érdemes volt egész éven keresztül fáradozni. Ma ünnepeljük az Alkotmány születésnapját és szövetkezetünk fennállásának évfordulóját. Több egyéni dolgozó parasztot is meghívtunk, hogy megismerjék szövetkezetünk fejlődését, s velük is megkedveltessük a közös gazdálkodást. Elmondjuk nekik mi mindennel meg kellett küzdeni amíg eljutottunk idáig. Elmondjuk azt is. hogy Kovács Lajos 27 mázsa búzát, 9 mázsa árpát és négymázsa lencsét vitt haza. Azt akarjuk, hogy ők is erre az útra térjenek miután meggyőződtek arról, hogy a jobb életet így lehet elérni. Tamás Istvánné Dunaföldyár, Alkotmány Tsz. A de esi Alkotmány: 41 niunkaegység-25 320 lóriul Ebben az esztendőben a termelőszövetkezet termésátlagai: búzából 13, őszi árpából 21. tavaszi árpából 14, zabból 12.1 mázsa volt. Aki mondjuk 400 munkaegységre kap ebben az évben részesedést, az kenyérgabonából 5, kukoricából 2, árpából 3. takarmányból egy, cukorból 0.08. olajból 1 kilogrammot kap minden munkaegységre. Ezenkívül 12 forint készpénzt. Négyszáz munkaegységre tehát kap ez a termelőszövetkezeti tag kenyérgabonából 20 000, kukoricából 8 000, árpából 12 000, takarmányból és olaj ból 400—400, cukorból 32 kilót. Hozzászámítva még a 400 munkaegységre kiosztott (munkaegységenként) 12 forintot és a háztáji jövedelmet, a bevétele pénzbe átszámítva majdnem 25 és félezer forint. As édesap tsstag lett ,Y z alsóvárszegi Búzakalász termelőszövetkezet valameny- nyi tagja évek óta éli a maga egyre gondtalanabb életét. Az egykori urasági cselédlakásokban az örökös bánat helyébe öröm költözött. Örül a nagyszülő, aki hálát érez azért, hogy élete alkonyát derűs, békés napok aranyozzák be, örül a fiatal az egyre jobb életkörülményeknek. Nagyon sokszor felvetődött a Búzakalász Tsz egyik tagja Gulyás Bertalan agyában, hogy szülei, akik jelenleg Öcsény- ben laknak, miért ne jöhetnének hozzájuk, a gyerekekhez, a tsz-be. Persze beszélgetni erről az asszonnyal sokkal köny- nyebb, mint az öreg Gulyás szülőket meggyőzni, hogy nem életcél pár hold földben turkálni. Hiszen megvan a lehetősége annak, hogy könnyebben éljenek. — Édesapáékkal mikor beszéltél? — kérdezte egyszer az asszony. — Hát tudod, amikor utoljára náluk jártam. — És mit mondott? — Mit? Tudod jól, a régi nótát fújja tovább, ő nem hagyja ott a földet, meg a házat, amit tavaly vett. Azt vágta a fejemhez, hogy márpedig fiam, te nem parancsolsz nekem. Rosszul is esett, hiszen nem parancsolgatni akarok én, hanem megértetni velük, hogy egy 66 éves embernek nem kellene már ennyit dolgozni, ha tsz tag lenne. Ejh .., nem is értem édesapámat, hogy lehet ilyen makacs. Pedig elmondtam neki, hogy élünk* mennyi részesedést kaptunk, építünk, gazdagodunk. Egy jóidéig nem is beszélgettek erről, legalábbis egymás között. Külön-külön azonban mindegyikőjük gondolatát foq- lalkoztatta ez a téma. Egy szombati napon aztán eképp száll a férj a feleségéhez. — Holnap elmegyünk Öcsénybe édesékhez. Beszélünk velük, meg kell végre értetni, hogy jobb lesz. így is történt. A szülők örömmel fogadták a régen látott gyerekeket, ezer és ezer kérdéssel ostromolták őket, hogyan éltek, mit csináltok? — Hát tudja, édesapám, nagyon jól megvagyunk. Kiosztották a búzaelőleget. Szépen kaptunk, nem is kell annyi. — Aztán ha nem kell annyi, mit csináltok vele, fiam? — Mit, édesapám? Hát eladom az államnak, igaz már el is adtam, méghozzá kereken 10 mázsát, amelyért 2800 forintot kaptam. Csak látták volna azt a vásárlást, amit mi csoporttagok a helyi földművesszövetkezet áruházában rendeztünk. Ami megtetszett, azt megvettük. Én is vettem többek között egy új kerékpárt. — A többiek is szépen kaptak? — Hogy kaptak-e édesanyám — sokan többet, mint én. A Kapinya-család csak prémiumként 7 mázsa búzát kapott. De édesapámék nem gondolták még meg? — Hát fiam, nem olyan egyszerű ez, meg aztán akkor oda kell költözni. — Ez a legkevesebb apám, mi mellettünk meglakhatnak, igaz-e, asszony? — Ugyvan, meg leszünk mi majd, meglátják, hogy menynyivel könnyebb és jobb lesz. — És én mit fogok csinálni? — Hát édesanyám otthon lesz, főz, meg vigyáz az unokájára, maga idős, nem kell a határba mennie. — Megvan még a birkaállománytak, fiam? — Meg bizony, kereken 146 darab, csak juhászra vár. — Akkor ne várjon tovább, leszek én a gazdájuk. Mondd meg ott a tsz-ben, ha bevesznek, örömest megyek. — Attól ne tartson édesapám, hogy nem fogadják a többiek örömmel — mondotta Berti, a fiú és boldogan ölelte magához a könnyesszemű öreget. Uj falu a homok felett Milyenek is ezek a volt cselédemberek! A rácegresiek sem kivételek, mert egészen hamar és egészen köny nyen megszokták azt, hogy nem verik már korahajnalban a vasdarabot, amelynek repedt hangja szinte úgy hatott az emberek idegzetére, mintha a hajukat huzigálták volna ki egyen ként. És még igényesek is, mert a szűk és nedves tömeglakások helyett ma tágas és napfényes lakásokat építenek a régi Rácegrestől északra, ott a fekete homokon. Eddig nem is tudta Apponyi Károly „gróf ', hogy a cselédsorban megöregedett ember igényes lehet. Pedig az. Rácegres, Pálfa, Ujmajor ... Valamikor Apponyi gróf birtokait képezte. Kránitz István volt „cseléd” szerint 150 ember robotolt ezeken a pusztákon korahajnaltól késő estig. Napjaik egyhangúan teltek, mármint ahogy a pusztán élő emberek napjai szoktak telni. A hajnali szürkülettel keltek, egv-két villa takarmányt dobtak a lovak elé a kocsisok (az utóbbi időben már kiszorította az ökrösfogatot a ló), az elázott almot frissel cserélték fel, megkapták az abrakot az állatok és még egy kis szénát, megitatták és mire a felkelő nap megindult útjára, ők is elindultak ki a határba. Legfeljebb akit: .r volt kissé felbolygatva a puszta élete, ha valamelyik úrféle ballábbal kelt fel. Ilyenkor aztán volt minden a cselédember, csak éppen jó nem. Bezzeg más volt a helyzet Lent a pusztán, ahcl a szegénységgel együtt nyüzsögtek a gyerekek és minél nagyobb volt a szegénység, annál több volt belőlük. Némelyik családnál akadt 10—11, de az öt-hat általában minden ház nál megvolt. Civakodás, ve -ze- kedés akadt itt bőven, de nemcsak a gyerekek között, hanem mintha ragadós betegség lett volna, bizony az asszonyok is össze-összekaptak. l e nem csodálkozott rajta senki, mert aht 1 négyen főztek egy konyhában, ott előfordult ilyesmi. Szoba mégcsak volt minden családnak egy. De a tizenkét-tizenót- tagú családnak sem volt nagyobb, mint azoknak, akik hatan vagy heten voltak. Nem a gyerekek száma határozta meg a nagyobb szobát, hanem hát az, hogy egy családból hány kommencióst tudtak kiállítani, Ezek még gyerekek voltak és nem hajtottak hasznot. Munkával, méreggel és unalommal teltek a napok ... 1945 úgy köszöntött be a pusztára, mint egy szerencsés ember. És ahogy a front elvonult, az emberek munkához láttak. Intézőbizottságot szerveztek és megkezdték a föld szétparcellázását, maguknak, melvre oly sokáig hiába hullott verejtékük. Nem nekik termett az, hanem csak az uraságnak. De ezentúl nekik ontotta a bőséges termést. Négy hold volt az alap, ezt megkapta minden család, majd ezután kimértek még mindenkinek aszerint egy-egy holdat, ahány gyermeke volt. Egyelőre még a megkapott szabadság nem hozta meg máról-holnapra a jólétet, mert bizony nem volt más a földhöz, mint kapa, ásó, meg kasza, no és az erős karok, még az akarterő, mely ösztönözte az embereket, mert most már tudták, hogyha dolgoznak, hát maguknak dolgoznak. Nehéz veit a megindulás, mert nem maradt ott a gazdaságban a nagy épületeken kívül semmi az egyélő világon. Mindent elszállíttattak a grófék. De aztán lassacskán mégiscsak összeíákolgattak egy-két szekeret és ki tehenet, ki egy tinót, ki pedig egy lovat vett, már amilyenhez hozzájutott. De nem is ez volt a fontos, hanem az, hogy lett és megkezdték a szántást, mert meleg sugaraival elérkezett a tavasz. Hát megkezdték. Valahogy megforgattak minden talpalatnyi földet. Ősszel termett. Jobb jószágokat vettek. Minden esztendővel nőtt, szaporodott a gazdaság. 1952-ben mégis, minden rábeszéléstől mentesen, csak úgy maguk döntöttek ebben a kérdésben, megalakították a termelőszövetkezetet. Az Illyés Gyula termelőszövetkezetet. Mi más nevet is adhattak volna a szövetkezetüknek? Dolgoznak most is az emberek, de most már a termelőszövetkezetben. Közösen. Közös a gond most már, hogy hán.v hold dohányt ültessenek, hogy mennyi búzát vessenek és hogy elég lesz-e a kukoricavetés. Egyszóval közös most már a munka, a gazdaság vagyona. És az öröm is. Mert együtt örülnek azon, hogy az árpa 20 mázsát termett, hogy a kukorica számításaik szerint megadja a 22—25 mázsát és hogy a fúza sem szégyeníti meg magát, mert az idén már előlegként négy kilót osztottak ki minden tagnak munkaegységenként. És ha nem makacsolja meg nagyon magát az idő, hát a rozzsal együtt meg lesz a 6—7 kiló kenyérgabona egy munkaegységre. Szóval gyűlt, szaporodott évről-évre a közös vagyon, miért eddig 51 szarvasmarha van bekötve az istállóba, 27 lovat, kell gondozniok, 214 sertés etetését látja el Kránitz elvtárs és 61 juhot őriz az öreg Tóth bácsi. De ugyanígy részesedtek a tagok is. Lett pénz. Ezek utál. határozták ci a rácegresiek, hogy új falut építenek távolabbra a régi pusztától, hogy még a nyomát is eltüntessék keservük színhelyének. Tavaly májusban hozzáfogtak a házak alapjainak a lerakásához. Először öté készült el, majd felhúzták a falakat, jó tömött falakat és felkerültek rá a cserepek is. Ebben az évben még tizenöt készül; el és az új lakasba sorban beköltöztek- Rüli Gyula. Müher Jakab, Widzberger Mátyás, Balogh Sándor, Deres József és a többiek mind. Idén újabb tizenhét lakás kerül tető alá. Ősszel már beköltözhetnek a gazdái. Szép. világos lakások ezek. Két szoba, egy konyha, kamra és fürdőszoba áll a tagok rendelkezésére. Egyre több épül belőle, ki idén, ki jövőre építtet. Lesznek akik csak egy szobás- konyhásat építtetnek. mint az öreg Bartos bácsi, mert csak egyedül van. Ennyi munka és ennyi küzdelem után végre sikerült megvalósítaniok a rác- egresieknek azt, amiről azelőtt csak álmokat szőhettek és amelyek régen sosem valósulhattak meg — saját házukban laknak. Most minden családnak külön konyhája van és még két szoba, kamra, fürdőszoba az egykori nyomortanya helyett. A cselédség nyomorúságából 45 után eljutottak a valóságos emberi életbe és három esztendővel ezelőtt a még jövedelmezőbb, a szövetkezeti gazdálkodást választották, mely lehetővé tette számukra, hogy világos, napfényes otthont építhessenek maguknak, önkénytelenül is gondol arra minden ember, hogy mindezt mi tette lehetővé. Kellett egy erő ahhoz, hogy az Apponyiak uralmát eltörölje örökre. És ők tudják, hogy ki volt ez az erő. A szovjet katonáknak, a pártnak és kormányunknak tartoznak hálával. Alkotmányunk és egész államunk olyan életet biztosított részükre, melyben a múltban nem veit részük egyiküknek sem! (K. J.)
