Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-20 / 196. szám
1955. AUGUSZTUS 29. NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS « Ä kommunisták munkája nyomán gépállomásunk felzárkózott a jók közé A Varsádi Gépállomás kollektívája a Központi Vezetőség márciusi határozatának megfelelően idejében felkészült a nyári munkák sikeres végrehajtására. Az aratást 8 aratógéppel és két kombájnnal idejében meg is tudtuk kezdeni, mivel a termelőszövetkezeteknél és az egyéni dolgozó parasztoknál szerződésileg idejében biztosítottuk a területet. E nagy munkák végrehajtására először a kommunistákat párttaggyűlésen, valamint pártcsoport értekezleten készítettük fel, s mozgósítottuk a pártonkívüli jól dolgozó népnevelőket is. Az aratási munkáknál a gépállomás kommunistái jártak az élen jó példával, ilyenek voltak Lestár Vendel és Labáth Sándor elvtársak, akik a 130 holdas aratás helyett G. 35-ös traktorral 155 hold aratást végeztek el. Kovács István elvtárs 154, Szite Ferenc elvtárs 134, Laborecz Antal elv- táíis pedig kombájnnal 130 hold helyett 142 holdat aratott le. Ezeket a jó példákat számos traktoros követte. Akadnak azonban gyengén dolgozó traktorosok is, akik tervüket nem teljesítették, mint Proksa Ádám, aki csak 49, Fekete László 70 holdat aratott le. Ezek az elvtársak nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy gépállomásunk aratási tervét nem tudta 100 százalékra teljesíteni. De hozzájárultak ehhez egyes termelőszövetkezeti vezetők is, akik még mindig idegenkedtek a kombájn, vagyis a gépi munkától. Több helyen előfordult, hogy a kijelölt táblákat learatták kézi erővel. Az udvari Uj Élet Tsz elnöke Jankó elvtárs az aratás kezdetén még hallani sem akart arról, hogy a kombájnra leszerződött 20 hold árpát a kombájn arassa le. De amikor a helyszínen a kombájn bebizonyította, milyen kifogástalan minőségi munkát végez, az elnök véleménye megváltozott s úgy nyilatkozott, jövőre akár minden gabonát kombájnnal arattat le. Minden tsz példát vehetne Zsigmond elvtárstól, a gyönki Vörös Csillag elnökétől, aki a leszerződöttön kívül jóval nagyobb területet biztosított az aratógépeknek és a kombájnoknak. A gyönki Vörös Csillag Tsz tagsága elismerte a kombájn-aratás előnyét, mert így a tsz többezer forint gyorsbeadási prémiumban részesült. De több gabona jut a tagok munkaegységére is, mert a kombájngabonából nem kell kiadni munkásrészt. A másodvetés vonalán jelentős javulás - tapasztalható, mert termelőszövetkezeteink jóval túlszárnyalták másodvetési tervüket, ami biztosíték arra, hogy a téli áttelel- tetés nem okoz gondot, mint az elmúlt években. Dolgozó népünk kenyérrel való ellátásának egyik fő tényezője a cséplési munkák zavartalan és időben való elvégzése. A gépállomás kisebb hiányossággal idejében megkezdte a gazdag termés el- cséplését. Az üzemi pártszervezet megalakította a cséplőmunkacsapatoknál a népnevelő-hálózatot (a községi párt- szervezetek és tanácselnökökkel karöltve) ezen belül versenyfelelős és sajtófelelős is működik. Különösen jó segítséget ad ezen a téren a felső- nánai tanács, ahol a cséplőbrigádok részére versenyzászlót rendszeresítettek Ennek meg is van az eredménye, Solymosi István elvtárs, tagjelölt, felelős vezető napi eredménye mindig 200 mázsán felül van, pedig normája 1070-es géppel 95 mázsa. Pék András átlagos napi teljesítménye ugyancsak 200 mázsán felül van. Solymosi elvtárs a tsz fejlesztése terén is kiváló munkát végez. Felsőnánán a gépállomás üzemi pártszervezetének megbízásából ezideig mintegy 12 egyéni dolgozó parasztot győzött meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről. Az, hogy gépállomásunk felzárkózott a jók közé, nem véletlen. Pártszervezetünk előre meghatározott munkaterv alapján dolgozik. Rendszeresen beszámoltatja a gépállomás igazgatóját és a szakhelyetteseket, segíti, támogatja őket munkájukban. Rendszeresen megtartjuk a népnevelők és pártcsoportbizalmiak értekezletét is, ahol beszámolnak a végzett munkáról és a pártszervezet vezetősége megbízza őket további feladatokkal. Ezzel párhuzamosan a pártszervezet vezetősége látogatja és ellenőrzi a dolgozókat kint a területen és helyben ad segítséget, javaslatot feladatuk jobb megoldásához. Zey Antal párttitkár, Varsád ÁMG. A férfiakkal egyenlő jogokat élvezek ,,A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek" — mondja az Alkotmány 50. paragrafusa. A mi Alkotmányunkban lefektetett jogok megvalósításának előfeltételeiről államunk gondoskodik. Ennek következtében min den magyar dolgozó nőnek gyökeresen megváltozott az élete. 1945 előtt mint napszámos parasztlány gondolni sem mertem arra, hogy valaha egy tekintélyes megyei szervezet vezetője leszek. Amiről álmodni sem mertem a munkában, ma pártunk jó voltából vezető vagyok és teljes egyenjogúságot élvezek a férfiakkal, melyet mind a felsőszervek, mind munkatársaim biztosítanak. A felszabadulás előtt nem volt lehetőségem arra, hogy tanulhassak. A múlt társadalom átka, hogy nekünk szegény gyerekeknek csak álom volt a továbbtanulás, hisz azt tartották a múlt társadalom urai elég a parasztnak, ha a nevét le tudja írni. Ezzel szemben a felszabadulás után elvégezhettem az általános iskola VII—Vili. osztályát, valamint pártunk, államunk segítségével elvégeztem egy 5 hónapos szakiskolát, melynek befejezése után kerültem jelenlegi beosztásomba, az SZTK Tolnamegyei Alközpontjához vezetőnek. Végez tem ezenkívül több iskolát is még. Mindezek a tények Is Igazolják, hogy Alkotmányunkban lefektetett női egyenjogúságok érvényesülnek. Számtalan nő van rajtam kívül még vezető funkcióban, mely pártunk é* államunk megbecsülését bizonyítja. A felszabadulás óta megváltozott anyagi helyzetem is. A földosztás során kaptunk 6 h. földet. Szép állatállománnyal rendelkeztünk, mellyel szüleim beléptek az ozorai Petőfi Tsz-be. Szép lakásom van, tudtam ven ni szoba, konyhabútort, melyre a múltban lehetőségem nem volt Anyagi helyzetem megváltozása komoly lehetőséget ad gyermekem neveléséhez is. Sok olyan jóban részesíthetem, amely számomra nem volt biztosítható. Tovább tanítása sem okoz problémát. Minden erőmmel, tudásommal azon leszek, hogy pártunk és dolgozó népünk bizalmából beállított funkcióban olyan munkát fejtsek ki, mely még szilárdabbá kovácsolja népünk egységét, mely virágzóbbá teszi hazánkat. özv. Bakos Ferencné Új vezetőséget választott a pincehelyi községi DISZ szervezet Pincehely község DISZ szervezete a napokban vezetőség újjáválasztó taggyűlést tartott, amelyen mintegy 70 fiatal vett részt. A DISZ vezetőségben eddig nem volt párttag, most két kommunistát is megválasztottak vezetőségi tagnak. Az egyik Ludvig Julianna elvtársnő, a helyi tanács elnökhelyettese, akit a fiatalok titkárnak választottak meg, a másik pedig Gyulasi János elvtárs. Ezen a taggyűlésen a fiatalok megbeszélték az augusztus 20-1 ünnepi műsort. Többek között el határozták, hogy a DISZ szervezet tánc és kultúr műsorral szerepel Alkotmányunk ünnepén. A taglétszám növelése érdekében minden fiatal vállalta, hogy a közeljövőben egv-egy DISZ-en kívüli fiatalt beszerveznek a DISZ-be. A gép a mindene... Beszélgetés egy ifjú kommunista traktorossal A NAPOKBAN hírt adtunk arról, hogy az ifjúsági cséplőcsapatok, de a gépállomások cséplőcsapatainak versenyében is Takács Ferenc, a mö- zsi gépállomás traktorosának cséplőcsapata érte el a legjobb eredményt. Akkor még csak közel jártak a 45 vagonhoz, de azóta kedd estig már az 53 vagonos teljesítményt is túlhaladták. Lelkesen, örömtől sugárzó arccal beszél munkájukról, amikor meglátogatjuk. Dicséri a csapat tagjait, akik minden percet kihasználnak, hogy vállalásukat, a 60 vagonos teljesítményt necsak elérjék, hanem túl is szárnyalják. Hogyan érik el Takács Ferencé Jc ezt a jó eredményt? — MINDEN PERCET igyek szünk kihasználni — mondja. — Nemcsak az esős idő miatt, de azért is, mert a huzatások- kal is sok idő elvész. Volt olyan nap, amikor 18 helyen 32 gazdának csépeltünk. Képzeljék el, tizennyolcszor hu- zatni, beállítani a gépet, a 32 gazda esetében búza, rozs, árpa, zab után külön is tisztogatni a rostákat. — Mint egy jól megolajozott gép, úgy működnek a fiúk — sorolja tovább. — Haj. nali fél 4, vagy 4 órától este 9—10-ig csépelünk, ha nem esik az eső. Még a reggeli, ebéd, uzsonna időre sem állunk le. Felváltva falatozunk, de a munka halad. — Ennek tudható be, hogy e fent említett napon is a 100 mázsás tervvel szemben 264 mázsát csépeltek. — Volt azonban ennél jobb napunk is, — teszi hozzá — amikor 280 mázsát csépeltünk. — Büszkén sorolja ezután a DISZ-fiatalok legjobbjai közül Apró János, Kiffer Károly, Kovács József és a többiek nevét. — Mindenütt ott van a szemük — folytatja tovább — s ezzel sokat segítenek nekem is. A törekrázónál például, ha meglazul a rugó észreveszik, szólnak s így még menet közben lehet segíteni a bajon. Megelőzik ezzel a törekrázó leszakadását, amely bizony egy-egy napot is elvenne tőlünk. — ÚGY DOLGOZNAK A FIUK, mint a parancsolat — ismételgeti újra és újra. — A cséplés befejezésére meg lesz a 80 vagonos teljesítmény is — a fiúk nagyon fogadkoznak erre. Saját magáról azonban igen keveset mond. Szerény, igen törekvő fiatalembernek ismeri mindenki. Kállai Sándor elvtárs, a tanácselnök például ezeket mondja: — Két éve láttam őt egy vizsgán s ez mindig eszembe jut. Határozott feleleteivel, melyek tudásról, szorgalmas tanulásról tanúskodtak, már akkor megnyerte tetszésemet. A tanács nevében akkor meg is dicsértem, hisz magam is vasút gyök, értek a gépekhez. Azóta is így ismerem Takács Ferencet. Mások arról beszélnek, hogy a cséplés alatt szántott is éjjel. Mikor erről kérdezzük, szerényen válaszolja, — nappal csépeltem, éjjel meg szántottam, s így sikerült 90 holddal teljesítenem a szántási tervemet. — A gép a mindene — ezt mondják többen is. Ennek is köze van ahhoz, hogy már az ősszel is első volt szántásban a gépállomáson. Keze alatt az elmúlt évek során nem egy fiatal vált jó traktorossá. A DISZ-SZERVEZET nevelte ilyenné Takács Ferencet s januárban a pártszervezet tagjelöltnek, majd e hó elején párttagnak vette fel. — Ez a kitüntetés, tudom, még nagyobb kötelezettségeket ró rám, mondja befejezésül — de igyekszem méltóképpen megfelelni a bizalomra. Boldog öregség Gulácsl bácsi, a Vörös Csillag termelőszövetkezet tagja. Elszálltak fejük felett az évek, megöregedtek. Hozzátartozójuk nincs: egy fiuk volt, de az meghalt a háborúban és ott maradt a két öreg magányosan a falu széli viskóban. Egy darabig még bírták a munkát, szegényesen megéltek, de az évek nem álltak meg, csakhamar kiesett minden szerszám a kezükből és rákényszerültek arra, hogy eladják fejük felöl a kis viskót. De ennek az ára sem tartott sokáig. Lassanként eladogatták az utolsó kopott ruhájukat is. De végül már nem volt mihez nyulniok, ha enni akartak. A két öreg tarisznyát kötött, vándorbotot vett a kezébe és elindultak, mentek, mentek, amerre az országút vezetett. Ahol házat értek, bementek kéregetni és az alamizsna silány kenyerén tengődtek. Persze két személy sok volt ahhoz, hogy egy irányba járva megélhessenek a könyöradományból és végül fájó szívvel, könnyes szemek kel búcsút vettek egymástól: egyik ment napkeletnek, a másik napnyugatnak. Az emberre ráragadt a „Senkiházi János” név, talált egy partbavájt barlangot és azt „kibérelte" otthonának. Innen járta a községeket, kéregetett, koldult és a jobbérzésű családoktól néha jutott Is egy-egy darab száraz kenyér. Az asszony más irányba meót, de sorsa ugyanez volt... Melyik községből származtak, mi volt a nevük, hol koldultak naphosszat egy darab száraz kenyérért? Nem lényeges... Aki emlékszik a felszabadulás előtti 'időkre, minden nap, minden közDe menjünk végig most az országutakon, kutassuk a mai öregek életét, sorsát és keressük meg azokat, akik a még múlt rendszerben koldussorsra jutottak. Álljunk meg például Gyönkön... Egy kapun nagy tábla van öregotthon. Az utcáról nem látni mást, mint egy nagy parkot, haségben találkozhatott ilyen öregekkel, talmas tölgyekkel, hársfákkal. Kissé beljebb szembetűnik egy nagy kastély. Valamikor Sul- kovszky hercegé volt és hozzátehetjük, a megyének ez az egyik legszebb kastélya. A ter- raszokon, a park árnyas fái alatt elhelyezett kerti padokon öreg anyókák, őszhajú apók ülnek. Az anyókák kötögetnek, vagy egyéb kézimunkát végeznek — időtöltésből, az apók pedig pipáznak. Itt van köztük Nővé Imre is, aki valamikor Szekszárdon népi ze- pész volt, de egészsége tönkrement és öregségére nem volt el tartója. Nővé bácsi öreg, kopott hegedűjét veszi elő és rázendít egy régi nótára ... A régi rendszer eldobta, nem törődött a magányos öregekkel, a mai megbecsüli, vidám gondtalan életet biztosított számukra, úgy élnek a kastélyban, hogy ve lamlkor a herceg sem élt különben ... Kissé odébb másik kapu felett másik felirat: „Vörös Csillag Termelőszövetkezet.” Nem igen lehet embert találni bent, mindenki a határban van, csak a kovácsműhelyből hallatszik az üllővas csengése. Gulácsl Péter bácsi táncoltatja rajta a kalapácsot, keréksínt készít. Gulácsl bácsi feje felett már több, mint 60 év elszállt, de a kalapácsot még nem tette le. — Pont most tenném le — mondja, — amikor végre látszatja van a munkámnak és még erőm is van hozzá? Szó van ugyan arról, hogy kapok öregségi járulékot, de én még dolgozni akarok. Dolgozik Gulácsl bácsi és olyan élete van, hogy még fiatal korában sem volt ilyen. Az idén már több, mint 300 munkaegységet szerzett, ami már magában véve nagy jövedelem. Otthon két hízója van, egyiket levágja a télen, a másikat eladja. Fiát, Lászlót még taníttatni is tudta. Most végezte el a gépésztechnikumot és még két hónapja sincs, hogy a Pincehelyi Gépállomásra helyezték. Most már fia is keres és tudna gondoskodni eltartásáról, de ő ezzel nem elégszik meg: dől gozni akar továbbra is azért a szövetkezetért, amelyik emberséges, gondtalan életet biztosított öregségére. Fiatalnak érzi magát. Megfiatalította szívét, lelkét a boldog öregség — a sokezer többi öregével együtt... Boda A gyönki öregotthonban.
