Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-14 / 191. szám
1955. AUGUSZTUS 14. NAPGO A szekszárdi járás DISZ-szervezeteinek életéből A kommunisták példát mutatnak a cséplésben is A Juhépusztai Állami Gazdaság kommunistái szívós harcot folytatnak a gabonabetakarítás sikeréért. Ennek az eredménye, hogy augusztus 9-ig elcsépeltünk már több, mint 140 vagon terményt. Természetesen az időjárás sok akadályt jelent, de szívós akarással leküzdjük ezt is. Pártszervezetünk a gazdaság vezetőségével karöltve arra törekedett, hogy minél több gabona legyen asztagokban. Ezt sikerült is elérnünk, s most, ha az eső eláll, azonnal tudunk csépelni. Eddig minden vasárnap dolgoztunk: búgtak a cséplőgépek. A vasárnapi munkában is a kommunisták mutatnak példát. A párttitkár, Bánéi elvtárs, Szabó igazgató elvtárs és a szakvezetők mind a cséplőgépnél dolgoztak és felváltották azokat, akik már négy vasárnap is dolgoztak egymás után. A pártszervezet tevékenykedése nyomán a cséplőgépvezetők jórésze is példásan megállja helyét. Hizli Péter sztahanovista traktoros már 42 vagon gabonát csépelt el 1200-as gépével. Jól dolgozik Gál Sándor is, aki 1070-es gépével 26 vagon gabonát csépelt el. Elhatároztuk, hogy két kombájnt beállítunk keresztekből való cséplésre. Úgy tervezzük, hogy augusztus 15-re befejezzük a cséplést. KOMÁROMI SÁNDOR levelező. Nagy segítséget ad a Nagydorogi Gépállomás Az utóbbi levelemben még azt írtam, hogy csak egy cséplőgép dolgozik községünkben. Azóta küldött a gépállomás még kettőt és most már három dolgozik. Örömmel írom azt is, hogy mind a háromnak a munkájával meg vagyunk elégedve, mert jól dolgoznak, alig van szemveszteség. Úgy látszik a Nagydorogi Gépállomáson sokkal jobban kijavították a cséplőgépeket, mint az elmúlt években. A csépléssel egyidőben a begyűjtés is jól halad. Eddig csak két gazda volt, Horváth István és veje, akik nem teljesítették beadási kötelezettségüket és alkalmazni kellett velük szemben a törvény szigorát. A szabadfelvásárlásról is sok szó esik nálunk, megmagyaráztuk a dolgozó parasztoknak, hogy miért van arra szükség és miért előnyös a parasztság számára. Községünk lakói megértették a szabadfelvásárlás jelentőségét és ma már több olyan gazda van községünkben, akik elhatározták, hogy az összes gabonafeleslegüket eladják az államnak: BARTOS JÓZSEF párttitkár, Pusztahencse. Uj tagokkal erfisödött a nagyszékely! pártszervezet A járási DISZ-bizottság továbbra is nagy gondot fordít arra, hogy a fiatalok közül minél több alkalmas legyen pártunkba tagjelöltnek. Azokat a fiatalokat, akik a termelésben példát mutatnak és a DISZ szervezeti életében is megállják a helyüket, javasolja tagjelöltnek. Augusztusban a Járás területén 17 fiatalt javasolt tagjelöltnek a járási DISZ-bizottság. Különösen nagy gondot fordít arra, hogy elsősorban a vezetőségi tagok legyenek tagjelöltek, mert a DISZ pártirányításának ez az egyik alapja. Érért javasolta tagnak többek között Szente Benjamin elvtársat, a bogyiszlói DISZ- alap szervezet titkárát és Buzánszkl Mária elvtársnőt, a Tolnai Selyemgyár DISZ titkárát. Tagjelöltnek javasolta a DlSZ-bizott- ság Klein Máriát, a tolnai DISZ- alapszervezet vezetőségi tagját, a decsi Alkotmány.termelőszövetkezetből Dömötör Sándor elvtársat. Nemrégiben vették fel tagjelöltnek Kovács György elvtársat, aki jelenleg Varsóban a VIT-en képviseli megyénk fiataljait és jó munkájáért kormánykitüntetést is kapott. * A járás DISZ-szervezetei új párttagokkal erősödtek a legutóbbi párttaggyűlések óta. Ezeken a párttaggyűlések sn a kommunisták a DISZ-szervezetek megerősítésével foglalkoztak. A taggyűléseken részt vettek a fiatalok is. A Tolnaszigeti Állami Gazdaság kommunistái például három fiatal párttagot küldtek a DISZ-be dolgozni: köztük vannak Viszlói Jenő és Bertha Jánosné elvtársak, akik már azelőtt is tevékenykedtek a DISZ-ben és gya korlátúk van az ifjúsági munka terén. Ezeknek az elvtársaknak az a pártmegbizatásuk, hogy a DISZ-vezetőségnek a gyakorlatban is segítséget adjanak a szervezet megerősítésében és irányításában. * A járás fiataljainak megjutal- mazására legutóbb 3000 forintot kapott a járási DISZ-bizottság. A járási DISZ-bizottság Alkotmányunk ünnepén osztja ki a jutalmakat az augusztus 20-i versenyben legjobb eredményt elért DISZ-alapszervezeteknek. Az 1. díj egy gramafon 10 lemezzel, egy röplabdafels»erelés és egy sakkészlet több, mint 1200 forint értékben. A 2. díj egy gramafon 10 lemezzel és egy sakkkészlet 900 forint értékben. A 3. dij pedig egy röplabdafelsz jrelés egy néprádió és egy sakkkészlet mintegy 800 forint értékben. A járási DISZ-bizottság a járási tanács mezőgazdasági osztályának segítségével értékeli a DISZ-szer vezetek versenyét. * A szekszárdi járási DISZ-bi- zottság elhatározta, hogy még ebben a hónapban DISZ-szerve-. zetet alakít minden olyan termelőszövetkezetben, ahol eddig nem működött az ifjúsági szervezet. A DISZ-szervezetek megalakításában a járási pártbizottság munkatársai gyakorlati segítséget is adnak. A hónap elején már több termelőszövetkezetben létre hozták a DISZ-szervezetet: mint például a sárpilisi Márciusi Ébredés és a Sarló Kalapács termelőszövetkezetekben. A Sarló Kalapács Tsz DISZ-szervezete 8 taggal alakult meg, de megalakulásuk óta a tsz többi fiataljait is beszer vezték. Belépett a DlSZ-szerve- zetbe a termelőszövetkezet elnöke, Fekete elvtárs is. DlSZ-tit- kárnak Nyúl János elvtársat választották meg, aki tavaly ősszel szerelt le tényleges katonai szolgálat teljesítése után. A vezetőség másik két tagja Horváth József és Dankó János elvtársak. A DISZ-szervezet bekapcsolódott a fiatalok országos silózási versenyébe. A mözsi Úttörő termelő- szövetkezetben sem volt DISZ- szervezet. A közelmúltban alakította meg a járási DISZ-bizottság 15 taggal. Az új DISZ-szervezet Is bekapcsolódott a fiatalok országos silózási versenyébe és a szervezet tagjai részt vesznek a gabonabetakarítási munkálatokban is. Jó munkájukért a járási DISZ-bizottság röplabdafelszereléssel jutalmazta őket. A Központi Vezetőség határozata értelmében a kommunisták felelősek a DISZ fiatalok munkájáért, tehát nekünk kell segíteni a DISZ-szervezet megerősítését. Elsősorban arra kell nevelnünk a fiatalokat, hogy szeressék a pártot, a dolgozó népet, minél többen alkalmasak legyenek közülük pártunk tag jelöltségére is. Községünkben sokáig elhanyagolták a- fiatalok munkáját» most kezdünk ugyan foglalkozni a DISZ-szervezettel, ahogyan azt előírja a Központi Vezetőség határozata. Ennek eredményeként az augusztusi taggyűlésen már fiatal elvtársakat is tudtunk felvenni tagjelöltnek és tagnak. Ezen a taggyűlésen két elvtársat tagjelöltnek, egyet pedig tagnak vettünk fel. Pável Bertalanná párttitkár Nagyszékely * Csarmasz tisztelendő úr és a szennyese A magyarkeszi plébánia udvarából nemrégiben szokatlan zaj halattszott ki. A kíváncsiskodó járókelők benéztek a kapun és legnagyobb meglepetésükre kiderült, hogy Csarmasz István esperes plébános úr és a keszegfejű kispap összeverekedtek. Fekete csuhájukban úgy püfölték egymást, mint amikor a szemétdombon egy idősebb és egy fiatal kakas tépázza egymást, hogy ki az úr azon a portán .. . Verekedésük oka nem derült ki, beleveszett a magyarkeszi plébánia kulisszatitkai közé. Annyi azonban bizonyos, hogy a község lakóiból ez az eset ismét kiváltotta a gyűlöletet. Azt kérdezték: ,,Azért van itt a két pap, hogy ellássa a papi teendőket, vagy azért, hogy ve rekedjenek?”Utána aztán jöttek a különféle megjegyzések is: „Nem az első eset az ilyen a papi portán ...” és maguk a falu lakói mondják el Csarmasz István plébános úr élettörténetét. — Volt neki egy öreg édesapja, még abban az időben, amikor Csarmasz volt a község egyik legnagyobb kulákja. Az apja éppenúgy élt, mint a cselédjei: istállóban volt a lakása és még valamirevaló ruhája sem volt. Az öreg Csarmasz minden nap szokott 8 fillért kérni a fiától egy pakli pipadohányra. Egy darabig adott is neki, de egyszer aztán megso- kalta. — Elpipázza az egész vagyonomat — kiabálta a plébános úr tulajdon édesapjának, aki természetesen ragaszkodott a napi 8 fillérhez, mert ennyit csak megérdemel munkája után. Szó szót követett és végül a tisztelendő úr egy csizmával úgy elverte apját, hogy többet sohasem volt kedve egy pakli pipadohányt kérni. Módja sem igen lett volna, mert a beteges öregember nemsokkal ezután meghalt... Amikor erről az esetről jön elő a szó, a becsületes magyarkeszi dolgozók azt mondják: — Mi az ilyen embert nem nevezzük lelkipásztornak, hanem apagyilkosnak, mert még a legöregebb emberek sem emlékeznek arra, hogy egy tisztességes gyermek agyonverte volna saját édesapját — 8 filléres dohány miatt. Lókupec Talán azért nem tellett még egy pakli dohányra sem, mert a szentéletű tisztelendő úr úgy cselekedett, amint a bibliában meg van írva: Oszd el minden vagyonodat a szegények között és kövess engem? — Nem, szó sincs erről — válaszolják a magyarkesziek — Csarmasz Istvánt a felszaba dulásig nem is hívták máshogyan, mint „lókupec”, mert mindig 8—10 lova volt — a 60—80 hold föld mellett — és azokkal üzérkedett. Volt neki egy csődöre is, ahhoz vezették a környékből az összes kancákat. Reggel még a misének a végét is elharapta, mert ezidő alatt vezettek a csődöréhez egy kancát és hát sietni kellett, hogy ott is tudjon segédkezni. A csődör talán még a misézésnél is nagyobb hasznot hajtott a házhoz... Csarmasz reverendájában tehát nem az igazság, szeretet és békesség áhitatos hirdetője volt hanem egy tőkés vállalkozó, aki ott csapta be versenytársait, ahol tudta és a papi palást csak arra volt jó, hogy elősegítse a 60—80 hold, a lovak és a jól jövedelmező csődör megszerzését ... Disznókereskedő A felszabadulás után, amikor látta, hogy megváltozott a levegő és a régi vagyongvüjtési módszerrel fel kell hagynia, más eszközökhöz folyamodott: felcsapott disznókereskedőnek. De nem akármilyen vállalkozás volt ám ez sem, mert hogy biztosítani tudja tekintélyes tő- kécskéjét, dollárért adta és vette a disznókat. Természetesen ügyelt arra Is, hogy lehető leg minél Kevesebb legyen a szakavatottak száma és ezért jórészt saját maga — mise előtt, vagy mise után — bonyo lította le a disznókereskedéssel kapcsolatos fizikai és szellemi munkálatokat. A fiatal népi demokrácia ezt megsokalta és egy szép napon lecsukták Csarmasz tisztelendő urat valutázásért és feketézé- sért... Itt került első Ízben szöges ellentétbe népi demokra tikus államrendünkkel. Amikor kiszabadult a börtön bői, felhagyott a valutázással, de megmaradt továbbra is népi demokráciánk esküdt ellenségének. 1955. január 17-én például meg akarta vesztegetni a községi begyűjtési megbízottat, hogy adjon ki neki öt személyre vágási engedélyt, noha csak harmadmagával van. A begyűjtési megbízott természetesen nem volt hajlandó megszegni a törvényességet még a tisztelendő úr kedvéért sem . . . Erre aztán a tisztelendő úr elkezdte fenyegetni: — Ezért még felelni fogsz .. . Később még azt is megjövendölte neki hogy a tanácselnökkel együtt lógni fog, mint Krisztus a keresztfán és a begyűjtési megbízott lesz az egyik lator... Az államhatalom esküdt ellensége Ez a fenyegetés sem volt egyedülálló. Az államhatalom képviselőit általában annyiba sem nézte, hogy velük szóbaáll jón. Ha pedig mégis „leereszkedett” hozzájuk, hasonló megjegyzésekkel látta el őket, mint a begyűjtési megbizottat, mert hát mit neki a Magyar Népközt, államhatalma, amelyre ő is letette az esküt, mit neki az állam és az egyház közti megegyezés betartása, amelyben a papság többek között megfogadta, hogy tiszteletben tartja az államhatalmat, az állami törvényeket és segíti az ország felvirágzását, az állam pedig még anyagi támogatást is biztosít az egyháznak. Csarmasz például 800 forint fizetést kapott havonta az államtól. Ellentétbe került népi demokráciánk iskolapolitikájával is. Amikor szétválasztottuk az egy házat az államtól és bevezettük a fakultatív hitoktatást, elkezdett ezellen agitálni. Hazafias szólamokat kezdett hangoztatni akkor is, amikor megvonták tőle a hitoktatási engedélyt, mert vétett az állam és az egyház közti megegyezés ellen. Azt beszélte mindenkinek, hogy 5 „csak” magyar szellemben nevelte a gyerekeket. Ez a „magyaros” szellem természetesen egyet jelentett nála a vagyonszerzés, zsarolás, csalás szellemével, mert vájjon mire oktathat egy olyan ember aki a háború alatt a menekült szülők gyermekét csak zsírért akarta eltemetni és közben a szülőket is úgy tartották el a helybeli lakosok? Mire taníthatja a gyerekeket az, aki a kehes, beteg lovát bepálinkáz- tatta, hogy a vásárban el tudja adni és amikor az új tulajdono" sa reklamálni jött hozzá, kizavarta a szobájából? Ez csak egy-két epizód azok közül, amelyek miatt az állam és az egyház közti megegyezés értelmében megvonták tőle a hitoktatási engedélyt, ő azonban mégis odáig ment, hogy még az irányító megyei szerveknek is levelet irt, amelyben alattomos gúnnyal sóvárogja vissza a régi iskolarendszert: ...... mégiscsak az én időmben f izettük ki az iskola felépítési költségeit” — írja, mintegy bizonyítva a jogát az iskolához. Mikor a levelében közölt külön féle becsmérlő és ellenséges kijelentései beszédközben is szóba kerültek, tagadni kezdett. Csak akkor jött rá, hogy rajta fogták a hazugságon, amikor megmutatták maki saját keze- írását. Másnap azonban minden lelkiismeretfurdalás nélkül hirdette a templomban az „igazmondás” az „egyenes út” szentségét. Ma kegytárgykereskedő Hiába, akiben egyszer kupec vér lakik, az nem tud nélküle megélni — még ha az illető pap is. így van valahogyan Csarmasz esperes úrnál is. Már a népi demokráciában is megégette a kezét a valutázásért, feketézésért, de azért csak nem hagyott fel vele. „Finomabb“ módszerekkel kereskedik tovább, amire „nem is nagyon“ lehet rámondani, hogy kereskedés, hanem inkább azt, hogy a „kereszténység álhatatos hirdetése.“ Az történik ugyanis napjainkban, hogy minden házasulandó párnak az esküvő alkalmával átad egy feszületet — csekély harminc forintért. Ez eddig még rendjén is volna, mert akinek kedves az ilyen szent ereklye, az fizesse meg, de közben kiderült, hogy Tep- lán Lajosné tojás- és baromfifeketéző, ’ aki most kerül bíróság elé üzelmeiért — hordja ezeket a kegytárgyakat Budapestről 6 forintért. Csarmasz tisztelendő úr tehát először lókupec volt, később disznókereskedő lett. mostanában pedig átvedlett kegytárgykereskedőnek — és ez az utóbbi is elég jó hasznot hajt a házhoz ... Az egyházi adórendszert is meg akarta „reformálni“. Kihirdette a szószéken — semmi- bevéve az egyház felsőbb szervei által megállapított tarifát —. hogy minden katolikus pár havonta 10 forint egyházi adót fizessen, mert aki nem teszi meg, az megtagadja a vallását. A hívek erre gyorsan kiszámították az imakönyv hátlapján, hogy mit jelentene ez a tisztelendő úrnak. Kiderült, hogy nem kevesebbet, mint 12 000 forintot havonta. A hívek egy része erre azt mondta: „A múltkor tyúkot, tojást, meg hasonlókat kért tőlük a szószéken, most pedig még ezt is? Nem ...“ és ezzel összecsukták imakönyvüket... A felemelt esketési pénz és a kegytárgykereskedés mellett természetesen ott van a temetkezések jövedelme is. De hiába, itt sem tudja már palástolni „üzleti“ hajlamait, mert a közelmúltban elterjedt róla egy mondás a faluban: „Csarmasz úr temetkezési szertartása olyan, amilyen hasznot tud belőle húzni...“ Ez a mondás valószínűleg onnan ered, hogy Fűzi Mihály felesége halálakor nem tudott többet fizetni a papnak, mint 100 forintot, mert Fűzi bácsi egy szegény ember. Erre a pap, a gyászolók legnagyobb felháborodására két-há- rom szóval elmondta a búcsúbeszédet és már végzett is a temetési szertartással. Ha meg tudta volna fizetni a kért 150 forintot, akkor talán még 10 percig is beszélt volna, ha még több pénzt kapott volna, akkor pedig még hosszabb ideig ..: Hiába, nem adják olcsón Ma- gyarkeszin a lelki üdvösséget, még a halottaknak sem ... Madarat tolláról — embert barátjáról Mostanában, mivel az egyszerű dolgozók között már nem igen talál jóbarátot, természetesen nem esik kétségbe, mert megmaradtak a régi jó, hű barátok, akikre még most is biztosan számíthat. Nézzük csak, kik is ezek? Mindenekelőtt meg kell említeni Szabó István urat. aki valamikor detektív főfelügyelő volt és ha nem jön közbe a felszabadulás, eddigre már a „méltóságos“ elmet is megszerezte volna. A következő Orbán Gyula 36 holdas kulák, majd pedig Illés István 26 holdas kulák. Mindkettőnek „dicső“ múltja van és méltó a tisztelendő úr barátságára, mert vetésszabotálásért már börtönben is voltak. És így tovább... Ezekkel aztán tervezik a jövőt, amit Csarmasz úgy foglalt össze a begyűjtési megbízott esetében, hogy „lógni fogtok ...“ Arra természetesen nem gondol, hogy a jövőbe a magyar dolgozó nép is beleszól ... Mindezekután nem lehet csodálkozni azon, hogy a magyarkeszi dolgozó parasztok már régóta azt mondják, hogy szeretnék, ha Csarmasz tisztelendő úr szennyesével együtt eltűnne közülük. Nem nintha nem akarnának papot a községben, mert amint mondják, szükségük van rája, de nem olyanra, akik a papi palást mögül akadályozza a község munkáját. Boda Ferenc
