Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-12 / 189. szám

1955. AUGUSZTUS 13.

NAPLÓ

3

I Bonyhádi gépállomás fiataljainak példája

hagynak asztagot, mert amilyen I A Bonyhádi Gépállomás másik időjárás van mostanában, reg- jól dolgozó ifjúsági csépió mun- gelre könnyen beázhat. I kacsapata

Domáitf Péter gépénél

A párt, a dolgozó nép azt várja az ifjúságtól, hogy a termelés élharcosa legyen. A fiatalok a legtöbb helyen becsülettel megállják a helyüket és most a gabonabetakarítás idején is példás munkát végeznek.

Ha a Bonyhádi Gépállomás cséplési eredményeit vizsgáljuk.

egy részénél idős, gyakorlott gépkezelő van, akik állandóan tanácsokat adnak a fiataloknak, megtanítják őket a cséplés „művészetére”, minden apró-cseprő jól bevált módszerre, hogy kevesebb erőfeszítéssel is jobban, gyorsabban haladjon a munka. A gépállomás több gépénél szervezetlenség és ezáltal időpocsé- kolás van a gép beállításánál. Nem határozták meg pontosan, hogy huzatáskor kinek mi a tennivalója, ki miért felelős és ezért a munkásoknak csak egy része végez eredményes munkát.

ha az idő engedi pirkadáskor megkezdi a cséplést. Este mindig megbeszélik, hogy mikor kezdenek reggel és ahhoz valamennyien tartják magukat: nem fordul elő, hogy közülük egy is megkésne.

Akik egyirányban laknak, hajmindjárt kiderül, hogy az ifjúsági cséplőcsapatok a legjobbak között vonnak. Ferencz János csapata például a renkívül kedvezőtlen időjárás ellenére is már mintegy 25 vagon gabonát csépelt el. Melyek e jó eredmények „titkai”?

Ferencz János gépénél nem így van. Megtanította a fiatalokat a gép gyors beállítására: egy egy huzatáskor, beállításkor mindenkinek van dolga és szinte percek alatt megkezdhetik a csép lést. A gépállomás többi gépéhez viszonyítva 15—20 percet tudnak megtakarítani minden huzatásnál a jó szervezés által.

Amikor egyéni gazdáknál csépelnek, gyakran 7—8 esetben is kell huzatni és a megtakarított idő alatt még egy kilencedik, kevesebb terménnyel rendelkező gazda gabonáját is elcsépelhetik.

nalban bekiabálnak egymáshoz és kisebb csoportokba verődve a munkakezdésre valamennyien pontosan megérkeznek.

Este még lámpánál is dolgoznak. Többször megtörténik, hogy éjfélig is dolgoznak, de félbe nem

dolgozik. Domány elvtárs állandóan figyeli, megfelelően gondozza a gépet és így még akkor sem fordul elő üzemzavar, amikor a lehető legjobban megterhelték a gépet. Domány elvtárs megbeszélt a fiatalokkal néhány jelet, amelyekkel a nagy zúgásban is megértik egymást. Jellel közli azt is a csapat tagjaival, hogy mikor lehet a legmaximáli- sabbra terhelni a gépet. Ilyenkor aztán

„rákapcsolnak” a fiatalok... Két

Kovács István DISZ-titkár. Ez a gép is jól dolgozik általában, de néha olyan hangulat kezd eluralkodni, ami akadályozza a csép- lésra alkalmas minden idő kihasz nálását. A múlt szombaton például maga a csoport vezetője kezdte terjeszteni azt a hangot, hogy hagyják abba korábban a munkát, mert szombat van és vasárnap is ráérnek 7—8 óra felé elkezdeni a munkát.

Kovács elvtárs DISZ-titkárhoz méltóan mindjárt szót emelt a csoportvezető rossz véleménye ellen. Néhány gyakorlottabb cséplőmunkás segítségével sikerült Is megváltoztatni a gépénél a hangulatot és a csapat tagjai a csoportvezető véleménye ellenére nem azt nézte, hogy szomfiatal lány, kétoldalról vágja a kévét és a gép eszi a gabonát, ahogyan a torkán befér. Egy alkalommal megszámolták és 1 perc alatt 23 rozskévét eresztettek bele a dobba.

Meg kell jegyezni, hogy nemcsak azoknál a gépeknél dolgoznak példamutatóan a fiatalok, amelyek beneveztek a cséplőmunkacsapatok országos versenyébe, hanem ott is megállják a helyüket, ahol zömében idősebb emberek dolgoznak.

bat este van, hanem azt, hogy a sok eső miatt minden alkalmas időt fokozottabb mértékben kell kihasználni. Az nap élesépel'ek 250 mázsa gabonát, addig ez volt a legnagyobb teljesítményük Másnap, vasárnap sem 7—8 óra felé kezdték a munkát, hanem a megszokott 5 órakor.

Ezzel válaszoltak a csoportvezető kényelmeskedésére.

Ilyenek a bonyhádi gépállomás körzetében cséplő fiatalok, így küzdenek a cséplés mielőbbi befejezéséért. Jó munkájukkal nemcsak saját jövedelmüket fokozzák, hanem a körzetükhöz tartozó termelőszövetkezeteket, egyéni gazdákat is segítik abban hogy az esőzés miatt minél kevesebb legyen a szemveszteség.

Az ifjúsági brigádok

A Ferenczi munkacsapat

Nagy Hiányokon az egyik gép kezelője

A vasút kiváló dolgozói

Kimagasló eredmények az Alkotmány-műszak első napjaiban a tolnai üzemekben

A pécsi MÁV igazgatóság Távközlő és Biztosítóberendezési Osztályához tartozó Kül- szolgálati Főnökség, a Távközlő és Biztosítóberendezési Központi Ellenőrség folyamatosan, már negyedízben éri el a büszke „Élüzem” kitüntetést és háromízben a közlekedésügyi miniszter és a szakszervezet központi vezetőségének vörös vándorzászlaját.

Hogy ezt a szép kitüntetést a szolgálati főnökség elérhette, nagyban köszönhető a Dombóvár állomás és környéke távközlő és biztosítóberendezéseit kezelő és fenntartó műszaki személyzetnek.

Az alábbi dolgozók már a felszabadulási verseny időszaka

alatt elért kiváló eredményeikért megkapták a szatahano- vista címet és oklevelet. Teljesítményüket azóta is tartottá,!:, sőt fokozták, így félévi teljesítményük alapján már jogosult- tak a „Kiváló dolgozó” jelvényre és oklevélre.

'•ÜW®

Iszli József, Maros István, Szakács Ferenc és Nyers Sándor blokklakatosok, valamint Vincze János blokkműszerész kap „Kiváló dolgozó” kitüntetést, Faragó Gyula blokklakatos, Végh Jenő kőműves és Bogarus József blokkmunkás sztahanovista oklevelet kapnak.

PETŐ KÁROLY műszaki intéző.

Hétfőn indult az Alkotmányműszak a megye üzemeiben. A két tolnai gyárban, a Selyemfonóban és a Textilgyárban szép eredményeket értek el a dolgozók a műszak első napjaiban.

A TEXTILGYÁRIJÁN élénk verseny folyik a brigádok között. Jelenleg az első műszak három brigádja áll az első helyen a versenyben, Jarovszki József és Isgum Ádám DISZ- brigádja és Csákvári János brigádja. Az első két napon tervüket 116 százalékra teljesítették.

A gyárban komoly mértékben javult a minőség. Augusztus 1-től 9-ig 90 százalékban

készült elsőosztályú áru az üzemben. Kedden érték el a legjobb eredményt, 94 százalékban gyártottak elsőosztályú pamutszövetet.

AZ ÉLÜZEM SELYEMFONÓGYÁRBAN a fonoda és a cérnázó között folyik a verseny. E versenyben a fonoda vezet, keddig 124,9 százalékra teljesítette esedékes tervét, míg a cérnázó 119 százalékra. A legjobb eredmény az Alkotmány-műszak második napján kedden született, amikor a fonoda 148 százalékra teljesítette a napi tervet. Paszler Józsefné sztahanovista fonó ezen a napon 158 százalékos teljesítményt ért el.

Új műsorral készül a simontornyai kultúrotthon Alkotmányunk ünnepére

Szép kultúrotthonnal dicsekszik a Simontornyai Bőrgyár kultúrcsoportja. Uj DISZ leiyi- ség, zeneterem, tánchelyiség áll a fiatalok rendelkezésére. A kultúrház a bőrgyári dolgozóké, de szívesen látott vendégek a falu fiataljai, dolgozói is. A DISZ helyiségben is elvégezték már az utolsó simításokat, s pénteken birtokába vette az ifjúság. Jó híre van a fiatalok tánccsoportjának, amelyik a járási seregszemlén az első helyezést, a megyein pedig a második helyet szerezte meg.

A színjátszó csoport nagy feladat megoldására készül. A gyár 175 éves fennállásának évfordulóján Móricz Zsigmond „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ című színművét mutatják be. Emellett készülnek augusztus 20-a, Alkotmányunk ünnepének méltó megünneplésére. Szavalatok, tánc- és énekszámok, egyfelvonásosok, villámtréfák szerepelnek az Alkotmány ünnepére tervezett műsorban.

Cserháti József, a kultúrotthon igazgatója igen helyes tervet árult el. A zenekar és a tánccsoport a rigmus brigáddal a napokban meglátogatja a község termelőszövetkezetét, az élenjáró egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat és ajándék számokkal köszöntik őket. Megállapítható, hogy helyes műsorpolitikát folytat a simontornyai kultúrotthon vezetősége. Kézzelfogható bizonyíték erre a dolgozók véleménye, akik örömmel és jóérzéssel látogatják mindig nagyobb számban a kultúrotthont. Nemrég például ismeretterjesztő előadást tartottak a kultúrotthon- ban, melyen 60 dolgozó jelent meg, s hallgatta végig az előadást, nézte végig az előadás után vetített filmet.

Üj és új emberek jelennek meg napról napra a kultúrot- honnál, s ezek az új arcok azt árulják el, hogy a kultúrotthon jó munkája hívja őket.

Kulturális hírek a tamási járásból

Járásunk kultúrmunkásai és az általános iskolák úttörő- csapatai napól-napra alig várják, hogy elindulhassanak köszöntem a beadásukat becsületesen teljesítő gazdákat, tervüket túlteljesítő cséplő munkacsapatokat.

Szakály községben Kelemen István nevelő vezetésével a kis úttörő-csoport rendszeresen köszönti a beadásban élenjáró gazdákat. Hasonlóan Pári községben is, ahol Csepiga Gyuláné pedagógus és kultúrotthon igazgató vezetésével 20 főből álló csoport szórakoztatta már két-ízben a cséplőgépek munkacsapatait. Rigmus, ének és táncszámok váltakoznak a kis együttes műsorában. Felsőnyék is felkészült a köszöntésre. Elhatározták, hogy hetenként kétízben felkeresi a cséplőgépeket a kultúragitációs brigád.

A pincehelyi úttörők zenekara is megköszöntötte a község legjobb munkát végző cséplőcsapatát. A munkacsapat tagjai ígéretet tettek, hogy továbbra is jó munkát végeznek, hogy az elnyert vándorzászlót megtarthassák.

MAGYARSZÉKI JÓZSEF

A Szekszórd-szőlőhegyi dolgozó parasztok teljesítik beadási kötelezettségüket

Az időjárás meglehetősen zavarja a gabonabetakarítást A Szekszárd szőlőhegyi dolgozó parasztokat is sürgeti a szeszélyes idő és minden percet kihasználnak, hogy gyorsan fedél alá kerüljön a család évi kenyere és minél előbb eleget tehessenek az állam iránti kötelezettségüknek.

Külön kell megemlíteni az élenjárókat, akik példamutatásukkal magukkal ragadják dolgozó paraszt társaikat. Ilyen többek között Boros József 11 holdas dolgozó paraszt, aki a kukoricán kívül egészévi beadási kötelezettségét teljesítette. Ezután pedig értékesítési szerződésre 1600 kg búzát adott el az államnak szabad áron. Budai János 14 holdas dolgozó paraszt a kukoricán és burgonyán kívül szintén eleget tett már egészévi beadási kötelezettségének és 1500 kg búza szabad értékesítésére kötött szerződést, amelyet már le is szállított. Fehér Imre tanácstag, 5 holdas dolgozó paraszt évi sertés, szarvasmarha, tojás, baromfi, kenyér- és takarmánygabonabeadási kötelezettségének már eleget tett, ezenkívül 680 kg gabonát adott el az államnak mázsánként 280 forintos áron.

Katonaélet

„A Magyar Népköztársaság polgárainak megtisztelő kötelessége, hogy általános védkötelezettség alapján, katonai szolgálatot teljesítsenek.” (Az Alkotmány 60. szakasza.)

„A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége.” (Az Alkotmány 61. szakaszának 1. pontja.)

M

indenki jól emlékszik a tavalyi nyárra, amikor a megvadult Duna széttörte gátjait, kilépett medréből. A Duna árterében lévő falvakat, terményeket olyan veszély fenyegette, amilyenre még a legöregebbek sem emlékeznek. Az egész ország az árvízveszélyeztetett területekre sietett, hogy segítsen az ottani lakosságnak. Elsőnek mindenhova néphadseregünk harcosai, tisztjei érkeztek és mindenütt szinte emberfeletti munkát végeztek. Nem egy helyen két-három napon keresztül annyi időre is alig hagyták abba a gáterősítési és mentési munkálatokat,

amíg néhány falatot ettek. Sok közülük életének kockáztatásával segítette a megriadt lakosság holmiját menteni.

Azóta is gyakran találkoztunk ezekkel a katonákkal: egyszer a gyakorlótéren látjuk őket; máskor a gabonabetakarításban, segítenek valamelyik termelőszövetkezetben, állami gazdaságban, vagy valamelyik rászoruló öreg egyéni paraszt családnak. Amikor látja az ember ezeket a katonákat, önkéntelenül is az a gondolata támad, hogy menynyivel más ma a katonák tevékenykedése, élete, mint azelőtt.

*

Mielőtt bevonultam volna sorozott katonának, egy ismerősöm így látott el útravaló- val:

P'.-am, én jól tudom, hogy mi a katonaélet, végigharcoltam már az első világháborút is. meg most legutóbb is katonáskodtam. Amikor én bevonultam, azt mondta az őrmester: „A katonának nem kell se többet, se kevesebbet tudni, mint anynyit; hogyha rálőnek, feküdjön hasra.” Ezt aztán megtanulta még az is, aki a nevét sem tudta leírni. Ezenkívül megtaníttatták velünk, hogyan kell fogkefével felsúrolni a laktanyát, megismertették velünk a kikötést és a hasonló kínzó eszközöket.

Megmondom őszintén, egy kicsit elkedvetlenített az útba igazítás, csak akkor nyugodtam meg, amikor már az első napokban is kellemes meglepetés ért. Nem kikötőoszloppal, hanem emberséges parancsnokokkal találkoztunk, akik valamikor onnan kerültek a Néphadseregbe, ahonnan mi: üzemből, faluból, a dolgozó nép sorai közül és ezek megtanítottak bennünket arra, hogy miért kell szeretni hazánkat miért és hogyan kell megvédenünk minden külső és belső támadással szemben.

Rövid egy-két hét alatt megszerettük a katonaéletet.

M

ég a kiképzés elején megismerkedtem egy földivel, Bartha Józseffel, Egyik este azt mondja nekem: — Gyere ,olvasd már el ezt a levelet. Irt a feleségem. — Utána kicsit bizonytalanul hozzátette: — Tudod barátom, nem valami jól megy az olvasás, és ha más olvassa, mégis csak jobban megértem.

Az egész dologban valami feltűnőt láttam. Kezdtem kutatni földim életét és végül sok mindenre magyarázatot kaptam.

Illyés Gyulának van egy könyve: „Puszták Népe" a címe. Rácegres cselédjeinek nyomorúságos, kultúrálatlan életéről szól. Ilyen körülmények között nevelkedett Bartha József is. Az iskolában is olyan „nevelésben” részesítették, hogy az írás-olvasás megtanulása helyett kórházba került, mert a tanító annyira megverte, megijesztette, hogy idegzete összeroppant. Evekig betegeskedett és még az írásolvasást sem tanulhatta meg.

múltnak ezt az emlékét bevonuláskor magával hozta Bartha József. De, mint a „Puszták Népe”, ő sem törődött bele sorsába, mert szilárd akaraterőt, elhatározást is hozott magával: először felküzdeni magát az írni-olvasnitudók közé és utána még feljebb ... Az első napokban még értelmes szót is alig tudott leírni, ha feleségének küldött levelet, annak megírására is úgy kért meg valamelyőnket. De nem volt rest tanulni. Hol tőlem, hol másik elvtárstól kérdezte meg valamelyik betűt. A parancsnokok is sokat segítettek neki. Lehetővé tették, hogy általános iskolába járjon. Füzetében pedig kezdtek megj

lenni először az értelmes szavak, később pedig a mondatok. önállóan tudott már feleségének is levelet írni, elérkezett az idő, amikor a foglalkozáson is önállóan jegyzetelt és leírta jegyzetfüzetébe önállóan az első címet: Mi a különbség a kapitalista és a szocialista hadsereg között?

imondhatatlan nagy volt az öröme. En pedig papírt, tollat fogtam és levelet írtam haza, annak a bizonyos ismerősömnek, aki bevonulásom előtt ellátott „útravalóval”. Levelem valahogy így kezdődött: „Most már én is tudom, mi a katonaélet és azt is, hogy miért kötelező á katonai szolgálat. Csak nekem más a megállapításom, mint magának volt. Minket először is emberségre tanítottak meg, a katonaélet egyenlő a tanulással, művelődéssel és nálunk olyan embereket nevelnek, akik a haza védelméért bármikor készek fegyvert fogni.”

B—F