Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-06 / 184. szám
N, A. Bulganyin beszámolója a Legfelső Tanács ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) kai Egyesült Államok részvételével. Ilyen biztons i ;i rendszer megteremtése egyes európai államok más európai államok ellen irányuló katonai csoportosulásai helyébe összhangban állna minden európai nép érdekeivel. Géniben állást foglaltunk amellett, hogy végeredményben ne maradjanak külföldi csapatok az európai államok területén és ebben a vonatkozásban álljon helyre a második világháború előtti helyzet. Az a meggyőződésünk, hogy ez megfelelne az európai népek békére, független létre irányuló törekvéseinek és teljes mértékben összhangban állna az európai népek biztonsága biztosításának feladatával. Mély meggyőződésünk, hogy az európai államok igazi biztonságát csak akkor lehet biztosítani, ha véget vetnek a katonai csoportosulások politikájának, ha az összes európai államok, valamint az Amerikai Egyesült Államok egyesítik erőfeszítéseiket a békéért folyó küzdelemben. Az általános európai biztonság biztosítását célzó konkrét javaslatainkat előterjesztve, mi rámutattunk arra, hogy nem ezek az egyedüli javaslatok, amelyeknek alapjan meg lehet közelíteni e fontos feladat megoldását. Mi készek vagyunk megvizsgálni rrns államok olyan javaslatait is, amelyek ilyen vagy olyan mértékben megfelelnek az európai biztonság megszilárdítása feladatának. A szovjet küldöttség a többi között kijelentette, hogy A. Eden angol miniszterelnöknek azok az elgondolásai, amelyek szerint lehetne biztonsági szerződést kötni az államok szűkebb körének részvételével, figyelmet érdemelnek. Fel kell tételezni, hogy az októberi négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten megvizsgálják a megegyezés újabb lehetőségeit e fontos kérdésben. Nem lehet azt mondani, hogy ezek a lehetőségek kimerültek. Ezzel kapocsalatban beszélnem kell az európai biztonságra vonatkozó egy másik javaslatunkról, amelyet az októberi négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet élé utaltak megvitatás végett. A szovjet kormánynak arra a javaslatára gondolok, hogy a jelenleg Európában fennálló csoportosulásokban részt vevő államok az általános európai biztonsági rendszer megteremtéséig kötelezzék magukat, hogy nem alkalmaznak fegyveres erőt egymás ellen. Az európai biztonság kérdéséről s ezen belül a szovjet kormánynak erről az utóbb említett javaslatáról nem jött létre végleges megegyezés. A négy hatalom kormányfői között lezajlott eszmecserék eredményeként mégis valamennyien egyetértünk abban, hogy e fontos kérdést megvitatását folytatni kell. A három nyugati hatalom képviselői egyebek közt állást foglalnak amellett is, hogy a szovjet kormánynak a nyugati és a varsói csoportosulások közötti szerződés megkötésére vonatkozó javaslatát meg kell vizsgálni. A genfi értekezleten eszmecsere folyt a német kérdésről is. A három hatalom képviselői védelmükbe vették a párizsi egyezményeket, amelyek kilátásba helyezik Nyugat-Német- ország újrafelfegyverzését és bevonását a nyugati hatalmak katonai csoportosulásába. Ennek kapcsán nem titkolták, hogy az egyesített Németországot sem képzelik el másképp, mint az említett nyugati csoportosulás tagjaként. Világos, hogy a Szovjetunió nem egyezhetett és nem egyezhet bele ilyen állás- foglalásba, mivel az nem felel meg az európai biztonság, ezenfelül a Szovjetunió biztonsága érdekeinek. Erre azt mondták nekünk, hogy a három nyugati hatalom belemenne az öt állam (a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és az egyesült Németország) paktumának megkötésébe és kész volna arra, hogy a Szovjetunió „biz- igi garanciát” kapjon e paktum említett résztvevőitől. Mi azt válaszoltuk, hogy teljesen világosan szeretnénk látni a Szovjetuniónak nyújtandó garancia kérdését. A garanciára vonatkozó javaslatok — mondottuk — érthetőek, amikor egy olyan kis államról van szó, amely nem rendelkezik akkora fegyveres erővel, amely teljes mértékben biztosítani tudná biztonságát. Teljesen érthető, hogy ilyen jellegű javaslatok teljesen megalapozatlanok a Szovjetunió vonatkozásában. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a garanciát olyan államok nyújtanák a Szovjetuniónak, amelyeket kötnek más külön katonai kötelezettségek, olyan egyéb szerződések és egyezmények alapján, amelyek nyilvánvalóan a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányulnak. A Szovjetunió úgy véli, hogy az európai biztonság legfontosabb garanciája lenne mindenekelőtt az egész Európára kiterjedő biztonsági rendszer létrehozása, a német militariz- mus feltámadásának, továbbá annak meghiúsítása, hogy Németország egy újabb európai agresszió tűzfészkévé váljék. így áll a német kérdés ügye, amennyiben Németország egyesítésének külső, nemzetközi feltételeiről van szó. Nem kell azonban elfelejteni, hogy magában Németországoan vannak belső feltételek is, amelyek ugyancsak nagy jelentőségűek Németország jövője kérdésének eldöntésénél. Az elmúlt évtized alatt Németország területén két önálló német állam alakult ki — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — és mindkét köztársaságot szuverén államként ismerték el más államok. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hagy mindkét államban természetüknél fogva különböző társadami és gazdasági rendszerek alakultak ki. Németország egyesítése kérdésének megoldásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni sem a Német Demokratikus Köztársaság, sem a Német Szövetségi Köztársaság véleményét. Másszóval, ezt a kérdést nem lehet megoldani maguknak a németeknek a részvétele nélkül. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi nemzetközi körülmények és Németország belső körülményei mellett nem lehet Németországot két részének mechanikus összeillesztése útján egyesíteni. Genfben nem jutottunk közös nevezőre a német kérdésben. Feltehető azonban, hogy a véleménycsere, amelynek keretében a szovjet küldöttség világosan ismertette áTáspont- ját, jelentős lesz, amikor a négy hatalom külügyminiszterei ez év októberében felújítják a tárgyalásokat a genfi értekezleten megvitatott kérdésekről. A szovjet kormánynak világos elképzelése van arról, hogy a külügyminiszterek a német kérdés megoldásának útján nem kevés nehézséggel nem kevés zátonnyal találkoznak majd. A német kérdés rendezésével kapcsolatos nehézségeknek azonban. nem szabad akadályt jelenteniük a külügyminiszteri értekezlet sikeres munkája szempontjából, így nem akadályozhatják a külügyminiszterek által megvitatandó alapvető, fő kérdésnek, az általános európai biztonsági rendszer megalakítása kérdésének megoldását. A genfi értekezlet nagy figyelmet fordított a leszerelés kérdésére. A szovjet kormány véleménye szerint a leszerelés kérdésének megvizsgálásánál jelenleg az a fő feladat, hogy megtaláljuk a módot a hatalmak e kérdésben elfoglalt álláspontjának közelebbhozására és a megegyezésre, mind a hagyományos fegyverzet csökkentésének, mind pedig az atomfegyver eltiltásának kérdésében. Éppen ezt a célt szolgálják a szovjet kormány május 10-én tett ismert javaslatai a fegyverzet általános csökkentésére, az atomfegyver eltiltására és az új háború veszélyének kiküszöbölésére. Ezek különfelhívják a figyelmet arra, hogy hatékony nemzetközi ellenőrzési rendszert kell létrehozni a fegyverzet csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának végrehajtása fölött. Mint az Egyesült Államok elnöke helyesen megjegyezte „minden leszerelési terv egyértelmű az ellenőrzés és a felügyelet kérdésével”. Ez a kérdés valóban igen komoly és kölcsönösen elfogadható megoldást kell találnunk rá. A szovjet kormány véleménye szerint jelenleg nincsenek meg a szükséges feltételek egy olyan nemzetközi ellenőrzéshez, amely valamennyi állam bizalmát élvezné és maradéktalanul megfelelne a '■ mzetközi biztonság érdekeinek. Ezzel az Egyesült Államok kormánya is egyetértett. Meg lehet érteni az Egyesült Államok elnökének a genfi értekezlet előestéjén hangoztatott kételyeit arra vonatkozólag, vajon a jelen pilanat- ban „meg lehet-e nyitni’ az Egyesült Államok „minden üzemét egy korlátlan felügyelet előtt”. D. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke a genfi értekezleten javaslatot tett arra. hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok szervezze meg a katonai értesülések .kicserélését és készítsen kölcsönösen légi fényképfelvételekéi egymás területén. Mi méltóképpen adózunk az e javaslatban foglalt ama törekvésnek, hogy megtalálja a megoldást a nemzetközi ellenőrzés oly bonyolult problémájára, de meg kell mondanunk, hogy az effajta lépések reális eredménye ne volna nagy. Mi reálisabbnak és hatékonyabbnak tartjuk azokat a nemzetközi ellenőrzés megteremtésére vonatkozó, részletesen kidolgozott javaslatokat, amelyeket a szovjet kormány május 10-én terjesztett elő. A szovjet küldöttség Genfben kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentése haladéktalanul kezdődjék meg. Javasoltuk, hogy a négy hatalom mutasson példát és csökkentse katonai kontingenseit az Ausztriából kivonásra kerülő csapatok létszámával. A szovjet kormány e javaslat szellemében cselekedett, amikor a napokban elhatározta, hogy az Ausztriában állomásozó összes szovjet csapatokat október 1-ig szovjet területre vezényli és a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát csökkenti az Ausztriából kivonásra kerülő csapatok létszámával. Ha a másik három hatalom is hasonlóképp intézkednék, ez elősegítené a nemzetközi bizalom légkörének megteremtését és megfelelne a fegyverzet csökkentése érdekeinek. ' Valamennyi javaslatunk egyetlen egyszerű és világos célt szolgált: kivívni a nemzetközi feszültség további enyhülését, megszabadítani a népeket a háborús rettegéstől, beléjük oltani azt a biztos tudatot, hogy nyugodtan élhetnek és dolgozhatnak az elkövetkező nemzedékek javára és boldogságára. Százmilliók erélyesen követelik ezt. Jellemző e tekintetben az a tény, hogy a szovjet kormányküldöttség genfi tartózkodása alatt tömérdek levelet kapott sok országból, a legkülönbözőbb szervezetektől és magánszemélyektől. Av okban a napokban több száz ki ’- löttség érkezett Genfbe Franciaországból Németország mindkét részéből és más államokból. Valamennyien állna- tatosan követelték a „hidegháború” megszüntetését és az emberek békés, nyugodt életéhez szükséges feltételek meg- eremtését. Mi természetesen nem tételeztük fel, hogy Genfben öthat nap alatt megegyzésre juthatunk a szovjet küldöttség által beterjesztett valamennyi javaslat tárgyában. Javasoltuk ezért, hogy a négy hatalom kormányfői rögzítsék nézeteiket, azokban a kérdésekben. melyekben azok lényegében megegyeznek vagy jelentősen közeledtek egymáshoz. A genfi értekezlet napirendjén szereplő negyedik kérdés a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolat fejlesztésének kérdése volt. A Szovjetunió híve volt és híve is marad a széleskörű nemzetközi együttműködésnek, az államok gazdasági, tudományos és kulturális kapcscA genfi négyhatalmi kormány fői értekezlet eredményeit összegezve emlékeztetnünk kell arra, hogy Genfbe utazásunk előtt kijelentettük: naiv dolog lenne arra számítani, hogy néhány nap alatt megoldjuk az összes bonyo lult nemzetközi kérdéseket. Csak azok számíthattak erre, akik csodádban hisznek. Mindamellett határozottan visszautasítottuk az alaptalan sötétenlátást. Az élet igazolta, mennyire helyes volt a helyzetnek ez az értékelése. Most senki sem tagadhat ja, hogy a genfi értekezlet jelentős pozitív eredményekkel járt. Ezek az eredmények még nagyobb mértékben megmutatkozhatnak a jövőben. A genfi értekezlet fontos szerepet játszott az államok közötti feszültség enyhítésében és mindenekelőtt a nagy hatalmak közötti feszültség enyhítésében, a nagyhatalmak között szükséges bizalom helyre- állításában. Nagyjelentőségű a személyes kapcsolat létrejötte a négy nagyhatalom vezető államférfiai között. örvendetes volt az együttműködésre és a kölcsönös megértésre irányuló törekvés szelleme, amely az értekezleten uralkodott. Ez különösen érezhető volt a nemhivatalos találkozókon, amelyek lehetővé tették a nyilt eszmecseréket minden kérdésben. Külön ki kell emelni, hogy nem találkoztunk más hangulatokkal a genfi értekezleten. Ellenkezőleg, mindenki kereste a lehetőséget az értekezleten megvitatásra került gyakorlati kérdésekkel kapcsolatos álláspontok összehangolására, tekintet nélkül az álláspontok különbözőségére a megvitatásra került kérdések lényegét illetően. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország vezető személyiségeivel együtt feltártuk, mely pontokon érintkeznek álláspontjaink a megvitatásra került kérdésekben, világosabban magunk elé állítottuk az eltéréseket és elhatároztuk, hogy tovább keressük az utat á szükséges megegyezés f#lé. Nem tatai általános fejlesztésének. Rendkívül hasznosnak tartjuk a küldöttségek cseréjét az országok között, az ipari, a mezőgazdasági a kereskedelmi, a tudományos, a kulturális és a művészeti szakemberek és a közéleti személyiségek kölcsönös látogatásait. Hívei vagyunk az idegenforgalom fejlesztésének is. Pozitívan értékelünk olyan tényeket, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok mező- gazdasági küldöttségeinek cseréje és megelégedéssel tölt el az a kedvező légkör, amelyben a szovjet mezőgazdasági küldöttség munkája az Egyesült Államokban, illetve az amerikai küldöttség munkája a Szovjetunióban folyik. Jelenleg tárgyalások folynak Nagy-Britannia és a Szovjetunió között a kulturális együttműködés fejlesztésének kérdéséről. Reméljük, hogy ezeket a tárgyalásokai siker koronázza. Meg kell jegyezni még, hogy Eden mi- Jerelnökkel folytatott nem-hivatalos megbeszéléseink során pozitív értelemben tárgyaltunk a hadihajók és a katonai küldöttségek kölcsönös látogatásainak megszervezéséről. Nem késtéges, hogyha sikert érnénk el ezen a területen, amelyen, amennyiben a négy hatalom közötti viszonyról van szó, még távolról sem értünk el kellő fejlődést — ez sok tekintetben előmozdítaná a nemzetközi feszültség enyhítését, a kölcsönös bizalom megerősítését az államok között, továbbá a nemzetközi együttműködés fejlődését. A szovjet kormány, mint már említettem, megvitatásra kételkedünk abban, hogy a további tárgyalások útján le lehet majd küzdeni a fennálló nehézségeket, és meg lehet találni a megoldást a vitás kérdésekben, a béke ügye érdekében. A négyhatalom külügyminiszterei számára az értekezleten kidolgozott irányelvek a kölcsönösen elfogadható megoldások keresésének eredményeként jöttek létre. A megoldások keresése során figyelemben részesültek a tárgyalások valamennyi részvevőjének érdekel. Csakis ily módon lehet megoldani a fontos nemzetközi problémákat. Genfben félretették az erő politikáját. •Ezt csak üdvözölni lehet, annál is inkább, mert a genfi tárgyalások konstruktív szelleme most tovább érezteti gyümölcsöző hatását a nemzetközi helyzetben, így például lehetetlen meg nem jegyezni, hogy az utóbbi napok bán mind az Egyesült Államokban, mind Angliában olyan a küszöbön álló diplomáciai találkozók szempontjából nem kis jelen tőségű elgondolások jutottak kifejezésre, hogy az államok közötti kapcsolatok alapelvének ,,a tárgyalásoknak kell lenniük, nem pedig az erőnek”. Bíztunk abban, hogy a genfi értekezlet pozitív eredményeket hoz és nem csalatkoztunk. Most abban bízunk, hogy a továbbiakban, ha meglesz a jóakarat és számításba veszik az összes érdekelt felek érdekeit, a négy hatalom pozitív eredményeket tud majd elérni a fontos nemzetközi kérdések megvitatása és rendezése ügyében. A genfi értekezlet helyeslésre talált a világ legszélesebb társadalmi köreiben. A genfi értekezlet eredményeit egészben véve joggal értékelhetjük komoly lépésként a béke felé, a hidegháború megszüntetése felé. A genfi értekezlet részvevői — Eisenhower amerikai elnök, Eden angol miniszterelnök, Faure francia miniszterelnök — nyilatkozatot tettek a genfi értekezlet eredményeiről. Rá kell mutatni arra, hogy ezekben a nyilatkozatokban továbbra is javasolta a genfi értekezleten Ázsia és a Távol-Kelet megérlelődött problémáit is. Bár nem sikerült megegyezni e kérdések genfi hivatalos megvitatásának szükségességében, nemhivatalos eszmecserét folytattunk e kérdésekről az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország küldöttségeinek vezetőivel. E nemhivatalos megbeszélések során az üléseken kívül, érintettük az indokínai kérdést az 1954-es genfi megállapodás végrehajtásával kapcsolatban, valamint érintettük az Egyesült Államok és a Kínai Nép- köztársaság közötti viszony kérdéseit. Természetes, hogy mi a legnagyobb figyelmet Tajvan kérdésére és a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogai- nak kérdésére összpontosítottuk. Munkája végén a genfi értekezlet elfogadta azokat a megegyezésen alapuló irányelveket, amelyeket a kormányfők adtak a négy hatalom külügyminisztereinek a genfi értekezleten megvitatásra került négy kérdéssel: az európai biztonság kérdésével, a német kérdéssel, a leszereléssel, valamint a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése kérdésével kapcsolatban. Ezek az irányelvek azért fontosak, mert kifejezésre juttatják az értekezlet valamennyi résztvevőjének azt i törekvését, hogy az említett kérdések részletesebb megvizsgálása útján megtalálják a lehetőséget a hatalmak között szükséges megegyezés létrehozására. Ebben rejlik a Genfben elfogadott irányelvek nagy jelentősége. Következtetéseink megvolt az együttműködésnek és a kölcsönös megértésnek az a szelleme, amely elősegítette a genfi értekezlet sikerének biztosítását és megnyitotta a perspektívákat az államok közötti bizalom további megszilárdítása felé. Mi, a többi között, üdvözöljük Eisenhower elnöknek azt a kijelentését, hogy „konstruktív módon kell előre haladni, nem pedig egyszerűen megismételni a múlt szánalmas, negatív cselekményeit”. Ezzel kapcsolatban meg kell mondani, hogy az Egyesült Államok hivatalos köreiben az utóbbi időben törekvés mutatkozik arra, hogy levonják a megfelelő következtetéseket és elősegítsék a nemzetközi viszonyok normalizálását. A genfi értekezlet alatt A. Eden, Nagy-BVitannia miniszter- elnöke és a Szovjetunió küldöttsége megvitatta a két ország közötti kapcsolatok elmélyítése lehetőségének kérdését. A sajtóból tudják, hogy engem és N. Sz. Hruscsov elvtársat A. Eden úr meghívott Angliába és mi elfogadtuk ezt a meghívást. Erről a brit kormánnyal összeegyeztetett közlemény látott napvilágot. A szovjet kormány pozitívan értékelte a brit kormány kezdeményezését, mégpedig abban a meggyőződésben, hogy a magasszintű személyes kapcsolatok fejlesztése fontos jelentőségű lesz a tárgyi együttműködés Genfben kialakult légkörének fenntartása szempontjából. A szovjet kormány, mint a vezető államférfiak közötti személyes érintkezés híve a Szovjetunió és Franciaország közötti viszony megszilárdítására törekedve elhatározta, hogy meghívja Faure urat, Franciaország miniszterelnökét, és Pinay urat, Franciaország külügyminiszterét látogassanak el a számukra kedvező időpontban a Szovjetunióba Küldött elvtársak! A genfi értekezlet eredményei ékesszólóan igazolják a szovjet kormány külpolitikájának, az (Folytatás a 3. oldalon.) III. A genfi értekezlet eredményei.
