Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-06 / 184. szám

1955. AUGUSZTUS 6. NAPIiO 3 (Folytatás a 2. oldalról.) államok békés egymás mellett élésénelt biztosítására irányuló külpolitikának a helyességét. A szovjet kormány az egész szov­jet nép támogatására támaszkod­va továbbra is ezen az űton fog haladni. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői­nek genfi értekezlete jól megalapozta a négy ország közötti együttműködés fel­újítását. Ez az együttműködés sikeresen fejlődött a második világháború alatt az agreszor elleni közös harcban, de megbomlott a hábo­rút követő időszakban. Most az a feladat, hogy fejlesszük ezt az együttműködést az őszinte tárgyi kapcsolatok és a kölcsönös meg­becsülés Genfben lerakott alap­jain. A genfi értekezleten résztvett négy hatalomnak a „hideghábo­rú” felszámolására irányuló kö­zös erőfeszítése és a megérlelő­dött nemzetközi problémák meg egyezéses megoldása a világ tartós békéje biztosításának egyik legfontosabb feltétele. A genfi értekezlet eredményei a következőket mutatták: ELŐSZÖR: az értekezlet hatá­rozottan elősegítette a nemzet­közi feszültség további enyhülé­sét és reméljük — előfogja segí­teni a nemes cél elérését — a szilárd és tartós béke biztosítását. A szovjet kormány mindent megtesz, hogy ez a cél megvalósulj on. MÁSODSZOR: a négy hata­lom államférfiainak az értekezlet alatt lezajlott személyes érintke­zései igen gyünölcsözőek voltak és jelentőségük nem volt cseké­lyebb, mint a hivatalos tárgyalá­soké. A szovjet kormány kész a jö­vőben is elősegíteni az államfér­fiak közötti kapcsolatok fejlesz­tését és erősítését. HARMADSZOR: a genfi érte­kezlet fontos ferdulat alapját ve­tette meg a négy hatalom kö­zötti — sőt nemcsak a négy ha­talom közötti — viszony megja- vulása felé. Ez a fordulat, mint reméljük, véget vet a hideghá­borúnak, ha mindegyik fél jó­akaratról és őszinte együttműkö­dési törekvésről tesz tanúságot. A szovjet kormány mindent el­követett és a jövőben is el fog követni annak érdekében hogy véget érjen a hidegháború hogy megszűnjön a nemzetközi fe­szültség, biztosítva legyen a tar­tós béke az egész világon. A genfi értekezlet eredményei azt mutatják, hogy ez az érte­kezlet pozitív eredményekkel járt a béke ügye szempontjából. Mindamellett előttünk áll még az a feladat, hogy megkeressük az utat a megoldatlan nemzet­közi kérdések rendezésére és ebből a szempontból nagy jelen­tőséggel bír a négy hatalom A Molnár házaspár Az országúti alsó dűlőre ráköszöntött az este, amikor Molnár István és felesége be­fejezte a kukorica vetését. Szedres és Sárga, a gazda két lovacskája lassan poroszkált ■hazafelé. Hé, Szedres, — szólt a gazda lovához — szedd a lábad, mert soha nem érünk haza. Átkozott gebéje, nem akar húzni, azt hiszed, hogy csak neked nehéz. Ejh ... Na, de mindenki saját maga keresi •azt, hogyan élhetne jobban. — Látod, asszony, — szólt a mellette ülő feleségéhez — az ősszel beléptünk a bonyhádi Ezüstkalász Tsz-be, gondol­tuk, hogy jobb lesz, de mást mondok én, miért ne lépnénk egyszerre két fokot? Azt mondom, legyünk a Dózsa Né­pe Tsz tagjai! — Nem ismerek rád — szólt az asszony. Te mondod éppen ezt, amikor egy évvel ezelőtt hallani sem akartál a szövetkezetről? Nem. sajnálod már a földet, meg a lovakat, meg mindent? Mi ütött be léd? külügyminisztereinek küszöbön- álló októberi értekezlete. A kormányfők által elfogadott Irányelvek értelmében a külügy­minisztereknek folytatniok kell az európai biztonság kérdésének a német kérdésnek, a leszerelés, valamint a Kelet és Nyugat kö­zötti kapcsolatok fejlesztése kér­désének megvitatását és haté­kony intézkedéseket kell java- solniok e kérdések megoldására. E bonyolult nemzetközi problé­mák megoldásához vezető úton a külügyminiszterek elkerülhe­tetlenül nehézségekkel fognak találkozni. Ezek a nehézségek azonban nem leküzdhetetlenek. Reméljük hogy ha a küszöbönálló külügy­miniszteri értekezlet valamennyi részvevője ugyanolyan törekvést tanúsít majd együttműködésre és a megegyezésre, mint aminő a kormányfői találkozó légkörét jellemezte, a négy hatalom kül­ügyminiszterei sikert érnek majd el a megoldatlan nemzet­közi kérdések rendezésében. A szovjet kormány a maga részéről minden erejét latba veti, hogy a küszöbönálló találkozón a négy hatalom külügyminiszterei sikeresen oldják meg az eléjük tűzött feladatokat. Létrejöttek az első sikerek az egészségesebb nemzetközi lég­kör kialakulása, az államok kö­zötti bizalom és együttműködés megteremtése elé vezető úton. Mindamellett mi nem hunyunk szemet az előttünk álló nehéz­ségek fölött. Tudjuk, hogy a genfi értekezlet csupán kezdete volt annak a nagy és nehéz mun kának, amelynek célja az álla­mok közötti igaz bizalom meg­teremtése és a béke megszilár­dítása. Nem szabad megfeled­kezni arról, ttogy vannak olyan erők, amelyek kísérletet tesznek majd a cél elérésének megaka­dályozására. Ez állhatatosságot és kitartást követel a népek kö­zötti békéért folyó harcban. Ez arra késztet bennünket, hogy folytassuk hazánk erejének gya­rapítását, fejlesszük szocialista gazdaságunkat, kellő éberséget tanúsítsunk és gondoskodjunk a szovjet állam védelmi képessé­géről. A szovjet kormány mindent elkövetett, hogy kedvező felté­teleket teremtsen a négyhatalmi kormányfői értekezlet munkájá­nak sikeréhez. A szovjet kormány erejét nem kímélve arra fog töre­kedni, hogy a genfi érte­kezlet határozatai valóra váljanak az egyetemes béke és biztonság érdekében. A szovjet kormány a szovjet nép és az összes békeszerető né­pek hatalmas támogatására tá­maszkodva továbbra is megin­gathatatlanul folytatja a nemzet­közi feszültség további enyhíté­sét szolgáló politikáját, tovább­ra is harcol a világ tartós béké­jéért. A nagydorogl gépállomáson... Van egy érdekes közmondás „Eső után késő a köpönyeg.“ Kétségtelenül igaz. Mégis en­nek ellenére érdemes egy-két dolgot megvizsgálni a Nagydo­rogi Gépállomáson. Nem az a célunk az aratás megszervezé­sének a vizsgálatánál, hogy en­nek a tételnek az ellenkezőjét bizonyítsuk be, csupán a jö­vőre akarunk utalni, mivel az aratási munkák már legna­gyobb részt befejeződtek, vagy ahhoz közelednek. Befejezés előtt esz aratás A Nagydorogi Gépállomá­son az aratási munkák meg­szervezését jól végezték el. Nem egy aratógépet küldtek minden termelőszövetkezet­be, mint azt tavaly tették, hanem ha a szükség úgy kí­vánta, akár kettőt, hármat is. Mégpedig azért, mert a talajtípusok az egyes terme­lőszövetkezetekben mások és mások: homokos, középkö­tött és szigeti fekete föld. így azután a gabonák sem egyszerre értek be; jutott idő arra, hogy amelyik táblába belekezdtek, azzal gyorsan . végezzenek is. Ezzel valójában megvalósí­tották azt az elvet, hogy minél kevesebb szem menjen kárba az aratás ideje alatt. Előnyükre szolgált még az idei aratás ilyenirányú megszervezése ab­ból a szempontból is, hogy az idei kedvezőtlen, esős idő­járás ellenére sokkal többet vágtak le, mint tavaly, ami­kor nem gátolta őket munká­jukban semmi. Jelenleg a szerződött 1150 holdból jú­lius 31-ig 1036 holdat learat­tak. Az aratás még tart a Nagy­dorogi Gépállomás körzetében. Hogy az idén ilyen eredményt értek el, ahhoz hozzájárultak az olyan jól dolgozó traktoro­sok is, mint Bőlhm Fülöp, aki 180, Dömény István, aki 175, Tóth József, aki 168 holdat vá­gott le aratógépével. Folyik a cséplés A learatott és behordott ga­bona cséplését megkezdték a gépállomás dolgozói. Mind a 22 gép teljes kapacitással dolgo­zik. Azonban itt meg kell áll­nunk egy pillanatra; a gépek szétosztása aszerint történt, ahogy megállapították: az egyes községekben hány hold ga­bonavetésterület van, erről mennyi a betervezett termés. Ennek a figyelembevétele után osztották szét a cséplő­gépeket már a cséplés meg­kezdése előtt két héttel. Csak így érthető meg, hogy Nagydorogon például öt, Sár- szentlőrincen pedig négy csép­lőgép dolgozik. Elszórtan már idestova két hete csépelnek a gépállomás­hoz tartozó 13 termelőszövetke­zetben és a hat községben az egyénileg dolgozó parasztok ré­szére. Teljes erővel azonban csak hétfőn kezdék a munkát. Azóta állandóan mennek a gépek és csupán az eső az, amely néha néha akadályozza őket. A tel­jesítményük naponta majd­nem kétszerese a tervnek. Ezt egyrészt elősegíti az idei jobb termés, mert a tavalyi 6 mázsával szemben az idén 12 13 mázsát adott holdja, más­részt az emberek akarata, lel­kesedése. Tancsa József pél­dául Pusztahencsén hat nap alatt cséplőcsapatával tizennégy Marosi Lajos pedig 11 vagon búzát csépelt el. Több gondot a tarlóhántásra A tarlóhántással mint me­gyénkben általában gépállomá­saink többsége, a Nagydorogi Gépállomás is eléggé gyengén áll. Ennek egyik oka, hogy kezdetben a termelőszövetke­zetek javarésze nem gereblyéz­te össze a tarlókaparékot és így a gépek nem mehettek. Je­len pillanatban azonban már minden tarló tiszta. Most meg, és kezdetben is bizonyos mér­tékig, az okozza a lemaradást, hogy a termelőszövetkezeteik többsége nem tarlóhántást vé­geztet, hanem szántat. A ter­melőszövetkezetek vezetősége nem érti meg, hogy a gabona lekerülése után nincs szükség a talaj mély megforgatására, hanem ilyenkor csupán az a cél, hogy sekélyen aláforgas­suk a tarlón maradt szemet és a gyommagvakat. A szántás természetesen nagy mértékben lassította a tarlók megforgatását, mert az eke csak egyharmadát fogja an­nak a szélességnek, amelyet a tárcsa elvisz és sokkal las­súbb is. Ezzel magyarázható az, hogy a learatott gabona­területnek eddig mindössze 65 százalékát hántották fel. Most a cséplés ideje alatt kény­telen volt a gépállomás vezető­sége külön tíz erőgépet erre a célra visszatartani. A lemara­dást igyekszenek azáltal is pótolni, hogy azok a traktorok, amelyek nappal csépelnek, éjszaka a közvetlen közelben lévő tar­lókat megtárcsázzák. A tar­lóhántásban eddig a Nagydo­rogi Gépállomáson Rutkai Ferenc vezet 37 lvu las telje­sítménnyel, majd utána Boch János Következik 82 holddal. Befejezésül csna. annyit: a gépállomás dolgozói jó mun­kát végeztek az aratás idején. A gépállomás vezetősége pedig a jövőben igyekezzék nagyobb összhangot teremteni a saját és a termelőszövetkezetek mun­kái között, mert a •.arlónántási munka elmaradása nemcsak a termelőszövetkezetek, <je az ő hibájuk is! Békenagygyűlés Döbröközön Döbrököz községben július 31-én délelőtt 11 órakor a köz­ségi békebizottság béke-nagy­gyűlést tartott. Az ülésen, me­lyen mintegy 350 dolgozó vett részt, az óvódás gyermekek ad­tak műsort. Horváth József elv­társ ,a járási békebizottság tit­kára ismertette a helsinki Béke­világtalálkozó és a genfi négy­hatalmi találkozó eredményeit. Beszédét a dolgozók igen nagy érdeklődéssel hallgatták és ígé­retet tettek, hogy a béke gondo­latát a? egész községben népsze­rűsítik. A gyűlésen megjelent dolgozók Ígéretet tettek, hogy községük­ben társadalmi munkával gőz­fürdőt létesítenek, vállalták, hogy beadási kötelezettségüket közvetlenül a cséplőgéptől telje­sítik. Elhatározták, hogy 12 tagú állandó békebizottságot szerveznek. Az államnak adják el szabadgabonájukat az ozoraiak ,,Ugy kell ellopni a cséplést az időjárás elől” — lehet hallani Ozorán. Hat gép állt munkába az elmúlt napokban a község szé rüin. A gyakori esőzés miatt azonban gyakran félbe kellett szakítani a cséplést. Azok a gaz­A jó eredmény híre gyorsan terjed“ j? A tolnanémedi „Meggyőző­dés“ Tsz-ben örömnap volt augusztus 1-e. Befejeztük a cséplést, eleget tettünk az ál­lam iránti kötelezettségünk­nek. A legszebb gabonákból tettük félre a vetőmagot, ez­után munkaegységenként 8 kilogramm kenyérgabonát és 3 kilogramm árpát osztottunk előlegként. A jó eredmény híre gyorsan elterjedt a faluban, felkeltette a község egyénileg dolgozó parasztjainak érdeklő­dését, s nagy figyelemmel kí­sérik további munkánkat. Horváth György tsz .elnök, Tolnanémedi. dák, akiknél már befejeződött a cséplés, nyomban teljesítették beadási kötelezettségüket. A község dolgozó parasztsága gabona feleslegét az államnak adja el értékesítési szerződéssel, ugyanakkor az értékesítés által biztosított kedvezményeket Is kihasználják. Egyesek a korpa­juttatást veszik igénybe, többen a gépállomási munka utáni ked­vezményt használják fel, mivel Ozorán is megszerették a gép­állomás gépeinek munkáját. Ezért kötött értékesítési szerző­dést Nagy Gyula 695 kiló búzá­ra. őri János 445, Nagy Imre 493, H. Kovács Pál 349 kiló, F. Kovács István 483 kiló búzát ad el az államnak szabadáron. — Bár csak előbb ütött vol­na belém ez az okos gondo­lat. Ott van a mi helyünk, a termelőszövetkezetben. —És ha nem vesznek fel bennünket? Te tudod a leg­jobban, hogy a Dózsa Népe Tsz-ben csak május 1-ig van tagfelvétel, ma pedig 15-e van. — Igaz ezt hallani, de pró­báljuk meg. így is történt, a Molnár-há­zaspár másnap elindult a Dózsa Népe Tsz-be. — Hova mentek ilyenkor munkaidőben? — kérdezték többen az ismerősök közül. — Bemegyünk a községbe, — tovább nem is mondta Mol­nár István, hanem sietve mentek tovább. — Nem mered megmonda­ni, hogy hova megyünk? — szólt az asszony. — Nem az, hogy nem mer­tem megmondani, de hátha tényleg nincs tagfelvétel, azt mondják majd, hogy elmen­tek és nem kellettetek. * Pletyka volt az egész. Volt tagfelvétel, kitöltötték a be­lépési nyilatkozatot. Május óta a Molnár-házas­pár boldogan dolgozik a Dó­zsa Népe Tsz-ben. Ezt a rövid kis történetet, maga Molnár elvtárs mondotta el. amikor találkoztunk kint a határban, asztagrakás közben. — Amióta itt vagyok, meg­ismertem, megszerettem a termelőszövetkezetet, a tago­kat. Nekem erről az életről mielőtt beléptem volna, más­ként meséltek, most már örü­lök, hogy így határoztam. Jó termés várható n t-^-hon és tudom, hogy az a pillanat lesz a legboldogabb számomra, amikor kocsival hazahozom a részesedést. Beszélgettünk az új életről, amelyet olyan gyorsan szeret­tek meg Molnárék. Búcsúzó­ul pedig azt mondotta Molnár István. Amerre mennek a megyében és beszélgetnek, a még kívülálló egyéni gazdák­kal, tolmácsolják nekik az en szavamat — ne féljenek a ter­melőszövetkezettől, ott talál­ni meg az igazi életet. A PÉLDA „Ifjú Tezás Károly 1954. december 6-án belépett a sárszentlőrinci Kossuth termelő- szövetkezetbe.” Aki ezt a rövid­ke kis hírt olvassa, bizonyára le­gyint egyet kezével, mondván: „Ez nem újság, hiszen az élet­ben számtalan példa van erre.” Az 5 életében azonban valami egészen különös dolog történt, ami nem minden emberrel esik meg az életben ... ... Az ősz, ez a deres szakállu ősz szinte észrevétlenül megér­kezett. Bekopogott a kicsiny há­zak ablakán, azután kilátogatott a földekre. A tavasszal csírába indult, majd a nyáron sudár testbe öltözött növényeket beér­lelte. ősz volt. A munka gyümöl esőzésének ideje. Lassan, de ilyen biztosan megérett az ő sze­relmük is azzal a kreolarcú, bar­nahajú leánnyal, akibe belesze­retett még katona évei alatt ott Debrecen mellett ahol csupa gyümölcsfa a dísze az egész ha­tárnak és a Szőlőskertnek. Októ­ber 9-én megtartották az eskü­vőjüket, november 11-én pedig Tezás Károly leszerelt. 10-én este még búcsút vett az ifjú asszony­tól és másnap reggel már a vo­nat ringatta Hajdusámsontól Sárszentlőrinc felé. Megérkezett a két esztendővel előtte elha­gyott falujába. Itt nem találko­zott sok újdonsággal, legfeljebb megtudta, hogy melyik lány ment férjhez távolléte alatt, vagy melyik barátja választott magának élettársat. Megtudta azt is, hogy Jóska vagy Pista bácsi még nem unta meg a gür­cölést és két kis tehenével nyúzó gatja a pár hold földecskéjét. Értesült arról is, hogy az öreg Tezás sem határozott még. A be- szélnivalóból hamar kifogytak, nem kötötte le érdeklődését az sem, hogy édesapjának segítge- tett a maga kis gazdaságában. A felesége távolléte is aggasz­totta. Egy napon aztán felkere­kedett és feleségével tért vissza. Teltek, múltak a napok. Elér­kezett december. Apja és 5 ép­pen egy kocsi trágyával fordul­tak ki az udvarból. A földre igye keztek vele. Útjuk a falun ke­resztül vezetett. Amint g Kos­suth termelőszövetkezet irodája előtt haladtak el, megszólalt az ifjú Tezás: Nem gürcölök nap Tezás Károly megjelent a csoportirodában. Belépett a szö­vetkezetbe. Dolgozott napról- napra. A hónap végén már 24 munkaegységgel dicsekedhetett. Az öreg szótlanul figyelgette egy darabig a fiát, mígnem ja­nuár elején ő is megosztotta ter­hét a szövetkezettel: — Vegyetek fel engem is — szólt az öreg az elnöknek és .más nap megkezdte a munkát. Alig egy hónap leforgása alatt tör téntek ezek a dolgok a Tezás családban. Ezután már nem volt megállás követte őket az egész család. Belépett Tezás Károly fe­lesége, majd sógora, Kiss János és annak neje. A példa hatott... Január óta öten apám tovább, hanem belépek a csoportba. Az apának nem volt válasza a fia elhatározására. Más dolgoznak a Kossuth termelőszö vetkezetben. öt dolgos ember. És ha arról érdeklődünk, hogy milyen itt az életük, feleletül csak annyit mondanak, hogy ősszel 50 forintot kapunk min­den megdolgozott munkaegy­ségre.” Befejezésül még csak annyit, hogy az öreg Tezás Károly, aki­nek egykor nem volt válasza fia elhatározására, most a Kossuth termelőszövetkezet elnöke, mely­nek egy téli napon 5 is tagja lett...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents