Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-04 / 182. szám

1955. AUGUSZTUS 4. NAPLÓ 3 A DISZ oktatás előkészületeiről A pórtoktatási év megkezdését több­nyire megfelelően készítették elő a párt- szervezetek, általában jól válogatták ki a propagandistákat és a hallgatókat. Nem mondható el azonban mindez a DISZ-oktatási év előkészületeiről, a Petőfi-iskolák szervezéséről. A hiányos­ságokért felelősség terheli a pártszerve­zeteket. Több községben megfeledkeztek ■arról, hogy a DISZ munkájáért elsősor­ban a pártszervezetek a felelősek, s úgy kell foglalkozniok a DISZ-szel, mint sa­ját ügyeikkel. Ez vonatkozik az oktatás megszervezésére is. A pártszervezetek nem tekinthetik befejezettnek területü­kön az oktatási év előkészületeit, amíg a DISZ-oktatás szervezésénél hiba van. Több figyelmet a DISZ-oiitatásra Több pártszervezet csak formailag fog­lalkozik a DISZ-szervezetek életével — így a DISZ-oktatással is. A napjainkban lévő taggyűléseken a DISZ-munkát tár­gyalják, de néhány helyen csak azért teszik ezt, hogy neve legyen a gyereknek. Csibrákon például úgy készült fel a párttitkár a taggyűlésre, hogy a Köz­ponti Vezetőség idevonatkozó határo­zatából kigépeltetett néhány részle­tet — és kész volt a beszámoló. Azt már nem vizsgálta meg a pártveze­tőség tagjaival karöltve, hogy a Köz­ponti Vezetőség határozatának egyes pontjai hogyan érvényesek községük életére, milyen hibát követtek el, milyen tennivalóik vannak a jövő­ben a DISZ-élet megjavítása terén. Hiba van a DISZ pártellenőrzése kö­rül is. Ha helyenként ellenőrzik is a fia- :\idk munkáját és ennek nyomán segí­tik őket, az rendszerint általános meg­állapítás® libán merül ki. Ritkán terjed ki például a pártellenőrzés és segítés a DISZ-oktatás területére. Pedig feltétlenül szükséges, hogy pártveze­tőségi ülésen napirendre tűzzék ezt a fontos kérdést és ott adjanak meg­felelő segítséget a fiataloknak e fontos feladat sikeres végrehajtásához. Természetesen még ebben sem merülhet ki a pártszervezet ellenőrző és segítő munkája. Szükséges, hogy például a DISZ propagandisták kiválasztását a párttaggyűlés hagyja jóvá és a párt vezetőség egyes tagjai a Petőfi- iskolák előkészítésének gyakorlati ré­szében is adjanak segítséget. Ez növeli a DISZ-oktatás tekintélyét és jó módszer arra is, hogy a DISZ-vezetők megtanul­ják a különféle szervezési, nevelési fel­adatok végrehajtását. Ha a pártszervezet nem ad megfelelő segítséget a fiataloknak az oktatási fel­adataik megoldásához, az lesz a követ­kezménye, mint tavaly télen a tamási Vörös Szikra Tsz-ben történt: a fiatalok lemorzsolódtak az oktatásról. A mostani párttaggyűléseken ne csak megállapítsák, hogy ,.hibák vannak a DISZ-szervezet körül”, hanem te­gyenek hathatós intézkedéseket is azok kijavítására, hozzanak határo­zatot arra, hogyan segítik a DISZ előtt álló feladatok megoldását — így a Petőfi-iskolák előkészületeit. Ügyeljenek arra, hogy a propagandis­táknak jelentős része párttag legyen és lehetőleg minél több fiatal értelmiségit bízzanak meg propagandista feladattal. A párttag propagandisták aránya terén különösen a gyönki járásban van sok tennivaló. A pártszervezetek felelőssége azon­ban egy pillanatra sem csökkentheti a DISZ-szervezetek. és bizottságok felelősségét. A DISZ önálló szervezet és ennek tevékenykedésükben is meg kell mutatkoznia. Nyilván nem engedhető meg például, hogy a tamási járási DISZ-bisottság hosszú ideig nem foglalkozott kellően a napi feladatok mellett a pártoktatási év előkészületeivel, mert magának Baka elvtársnak, a bizottság titkárának az volt a véleménye, hogy van még idő bőven a határidőig. Ami munkát végeztek, ab­ban is sok hiba volt. A propagandisták­nál például viszonylagosan jó a pártta­gok aránya, de nyilvántartottak olyan propagandistát is, aki még nem is tudta, hogy ilyen fontos megbízatása lesz az oktatási évben. A DISZ-munkának éppen olyan fon­tos része az oktatási év lelkiismeretes előkészítése, mint a napi feladatok meg­oldása. Nem lehet tehát alapos, jó mun­káról beszélni annál a DlSZ-szervezet- nél, vagy DISZ-bizottságnál, amelyik jól foglalkozik ugyan a cséplési, begyűjtési versennyel, de emellett elhanyagolja a Petőfi-iskola előkészítését. Ä tolnai kultúráiét ismét fellendült Dúzson valamennyi dolgozó paraszt a cséplőgéptől teljesíti beadási kötelezettségét — Ha ilyen jól halad a munka, akkor Duzs község egy hét múlva jelentheti, hogy befejeződött a cséplés — írta szerkesztőségünkhöz küldött levelében Ignácz Jenő elvtárs, Duzs község begyűjtési megbízottja. Levele további részében arról számolt be, hogy a cséplés megkezdése előtt a munkacsapat benevezett a DISZ II. orszá gos cséplő versenyébe. A cséplő munkacsapat a hőgyészi gép­állomás cséplőgépével és Zsolnay János felelős vezető irányí­tásával versenyez. A 900-as dobszélességű cséplőgép napi nor­mája 50 mázsa. Ezt azonban minden nap 200—250 százalék­ra teljesítik. Meg kell említenem még azt, hogy a cséplőcsa­pat valamennyi tagja nagy segítséget ad azzal, hogy elbe­szélgetnek a község dolgozó parasztjaival a beadás mielőbbi teljesítésének fontosságáról. Nincs is hiba e téren. Valamenyi gazda a cséplőgéptől teljesíti beadási kötelezettségét és örömmel kötnek a gazdák értékesítési szerződést, szabadga­bona átadásra is. Á Tolnai Napló cikke nyomán . Lapunk június 25-i számában megjelent „Sürgős intézkedést a munkafegyelem megszilárdítá­sáért a Furkópusztai Kender­gyárban” című cikkel kapcsolat­ban a Dunántúli Kostkészítő Vál­lalat budapesti központja érte­sítette szerkesztőségünket, hogy a cikk alapján vizsgálatot tar­tottak az üzemben. A vizsgálat megállapította, hogy a cikk min­den kitétele megfelel a valóság­nak, helyesen tükrözi az üzem termelési és munkafegyelmi hely zet.ét. Elrendelték, hogy f. hó 10-től kezdődően az első műszakot nem hajnali 4 órától, hanem reggel 6 órakor kell kezdeni, a későnjövőket, hiányzókat pedig megbízható, naprakész nyilván­tartásba kell venni. Ezekkel kap­csolatban az előfordulások indo­kaitól függően fegyelmi vizsgá­latot kell lefolytatni. Jarovizálás jégszekrényben Lesták Pista bácsi hatalmas plakáttekercset szorongat a hó­na alatt, amint kerékpáron elke­rekez a tanácsház előtt. A kor­mányon ragasztós vödör zörög, zsebéből kikandikál a kapcsoló­gép gombja. Nem messze a sar­ki szövetkezeti bolt előtt megáll. Gondos lassúsággal kiválaszt egyet a papírok közül és néhány perc múlva már a járó-kelők ol­vassák nagy buzgalommal á leg­újabb hirdetményt. . A község lakossága az elmúlt 10 év alatt igen sok jól sikerült előadást láthatott. Az új textil- kultúrház és a községi kutúr ott­hon szinte versenyben volt egy­mással: hogy melyikük ad jobb műsort a közönségnek. Ki ne emlékezne az elmúlt év legszebb előadásaira, amelyek megcáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a tolnai fiatalság az idő­sebbekkel karöltve komoly mun kát végzett. A jó munka ered­ménye nem maradt el és nem marad el ezután sem. Gondol­junk csak a „Mélyek a gyöke­rek” feledhetetlen jeleneteire, a „Mágnás Miska” sikereire, ame­lyet rövid időn belül a „Szabad szél” 15 előadása követett. Saj­nos kevesen voltak olyanok, akik a jól sikerült előadások mögött észrevették a rendező és a sze­replők fáradságos, áldozatkész munkáját. Még kevesebben vol­tak azok, akik ehhez a nehéz munkához segítséget nyújtottak. Bár Tolnán igen sok fiatal van, mégis csak 20—25 tagja volt a kultúrcsoportnak. Csak néhá- nyan érezték a hagyományok megőrzésének és tovább fejlesz­tésének szükségességét. A szép múltra visszatekintő tolnai kultúráiét ismét fellendült. Mindenki ismeri Tolnán a fiata­lok „Vili bácsiját” Raksányi Vil­most. Szeretik is a fiatalok. Ért a fiatalok nyelvén éppenúgy, mint az öregekén. Közel hét éve már, hogy a községi kultúrott­hon igazgatója. Szakszerű irányi tása meg is látszik a kultúrott­hon sokoldalú munkáján és fej­lődésén. Azóta alakult Martinék József képzőművész vezetésével a képzőművészeti szakkör, mely­nek kiállításai szép eredmények­ről tanúskodnak. Ferencz József, a mözsi Bartók Béla énekkar kar nagya, szimfonikus zenekart szervezett. A fotó és tekeszak- ■osztály is eredményesen dolgo­zik. A dolgozó parasztasszonyok továbbképzésére is gondot fordít a kultúrotthon vezetősége. Sike ­résén működött a gazdaasszony­kor, amelynek 70—80 résztve­vője a szabás-varrás és játék ké­szítés tudományát sajátította el. Számos népszerű együttes ven­dég szereplése tette még szín­vonalasabbá a kultúrotthon mun­káját. A községi tanács anyagi támogatásával több ezer forintot fordítottak különböző beruházá­sokra. Sok technikai akadály legyőzése után jelenleg Schubert „Három a kislány” című három felvonásos operettjének próbál folynak a kultúrotthon színpadán Raksányi Vilmos vezetésével. A fiatalok nagy lelkesedéssel ké­szülnek. . Az otthon vezetősége elhatá­rozta, hogy átalakítják a színpa­dot és a termet kibővítik. A munkából a község dolgozói: iparosok, mezőgazdasági munká sok, értelmiségiek, diákok egy­aránt kiveszik a részüket. Nem kell különösebb bizonyí­ték arra, hogy a kultúrotthon munkája állandóan javul. Ezt ■a javulást megköveteli a közönség igényének állandó növekedése. Molnár Gy. A bonyhádi Ifjú Természet­kutató Állomás 1954 decem­ber 13-án kezdte meg műkö­dését. Tehát olyan időszak­ban, amikor már őszi gabona­félék vetése lehetetlen volt. Az állomás keretén belül mű­ködő biológiai szakköreink a különféle nemesített gabona­félék és egyéb e tájon isme­retlen kultúrnövények ter­mesztésén kívül azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy fő­leg kísérletekkel foglalkoz­nak: trágyázási, keresztezési és jarovizálási kísérletekkel. A jarovizálási kísérletnek legalapvetőbb feladata az volt hogy Liszenko nyomán meg­ismerjük a természet tudatos és célirányos átalakítását és tájjellegének megfelelően új és nagy terméshozamú gabo­nafajtákat alakítsunk ki a meglévőkből. Jarovizálási kísérletünk megkezdésének útjában két nehézség állt abban az idő­ben. Az állomás igazgatója által több kutatóintézettől kért magvak csak februárban érkeztek meg, s az időjárás sem volt alkalmas a jarovizá­lási kísérlet lebonyolítására, vagyis az előcsiráztatott mag­vak alacsony és egyenletes hőmérsékleten való tartását a februári hirtelen felmelege­dés lehetetlenné tette. Ekkor szakkörünk vezető tanára azt a javaslatot terjesztette elénk, hogy próbáljuk meg a jarövi- zálást jégszekrényben. Jég­szekrényt a leánykollégium bocsátott rendelkezésünkre, melyben mintegy 18 őszi ga­bonafélét helyeztünk el tál­kákban. Jéggel a hőmérsékletet le­szorítottuk 0 fokra. A szek­rényben elhelyezett hőmérő jarovizációs felelősei Wágner Mária és Benke Julia VI. osz­tályosok naponta leolvasták és állandóan vigyáztak arra, hogy a hőmérséklet plusz 3 foknál magasabbra ne emel­kedjen, ami jéggel könnyen megoldható volt. A tálkákban lévő magvakat szükség sze­rint nedvesítették és forgat­ták. Több esetben a magvak eggyé fagytak, ennek ellenére az így jarovizált magvak ta­vasszal elvetve, mind szépen kikeltek, szárba szöktek és gyönyörű kalászt hoztak. A j arovizálás időtartama feb­ruár 7-től március 18-ig tar­tott, utána a magvakat elve­tettük. A kecskeméti kutató- intézettől kért magvak, rozs és búza csak február 28-ra érkeztek meg. Ezeket is ja- rovizáltuk még aznap és már­cius 18-án vetettük el, bár ké­sőbben, mint a többi mag, de ezek is szépen kalászba szök­tek. Kísérleti, növényeinket ágyúsokba, sorba vetettük, fejtrágyáztuk és háromszor kapáltuk. A kalászok igen dúsak és megvan a reményünk arra, hogy a jövő évre már több vetőmagunk lesz ezekből a gabonafélékből. Az őszi gabo­nafélék tavasziasítása mellett megkezdtük egyes tavaszi ga­bonafélék ősziesítését a fenti eljárással. Például kanadai és francia igen nagy kalászú és nagyszemű búzafélékkel. Az érés sorrendjében a gabona­féléket kiszedjük, címkékkel látjuk el és átadjuk az állo­más igazgatójának tárolásra. LAKI ZSUZSANNA fiz 1919-es mártírok sírjánál Ma 36 évvel ezelőtt dördült el először Szekszárdon a fehér­terror sortüze. Megbukott a di­csőséges tanácsköztársaság és utána véres, kegyetlen napok következtek. Tolna megye föld­jét is mártírok vére öntözte. Az évforduló alkalmából el­mentem a Szekszárd-alsóvárosi temetőbe, felkerestem a 19-es mártírjaink sírját. Egy közös sír, egy közös emlékmű — itt- nyugszanak a mi elvtársaink, akik a mi szabadságunkért ad­ták életüket. Olvasom az em­lékműről a neveket: Aranyosi, Berták és így tovább. Mind­mind jó elvtárs, ismerős volt, jól emlékszem rájuk. Kommu­nista harcosok voltak, hősök, — úgy is haltak meg. Nem hiába áldozták vérüket a szabad Magyarországért, ál­muk beteljesült: évtizedekkel később, de élő valósággá vált. A Horthy-pribékek kiontották vérüket, de a magyar nép szi­véből nem tudták kiölni a szabadságvágyat. Megvalósí­tottuk a Szovjetunió dicső hadseregének segítségével a szabad, független, békés Ma­gyarországot, rátért boldogabb jövőjének, a szocialista társada­lom megvalósításának útjára. Kezd alkonyodni. Búcsúzóul ráhelyezek a sírhalomra né­hány szál piros szekfűt annak jelképéül, hogy nem felejtünk cl benneteket, mártírok, régi harcostársak, kik életeteket ál­doztátok boldog jövőnkért. Szí­vünkbe zártuk örökre emléke­teket és ez arra buzdít ben­nünket, hogy nagyobb és na­gyobb lendülettel küzdjünk annak az ügynek valóraváltá- sáért, amelyért ti életeteket adtátok. —z—r— Jegyzetek az alsónánai Dózsa Tsz-böl Alsónánát körbefogja a hegy, mintha bölcsője lenne ennek a kis falucskának. Mondani sem kell ezek után, hogy földjei többnyire hegyol­dalon terülnek el. Ebben a kis faluban évek­kel ezelőtt két termelőszövet­kezet alakult: a Dózsa és a Világszabadság. A Dózsa ter­melőszövetkezetnek a 410 hold földjéhez 34 dolgos mun­káskéz van, fiatalok és öregek vegyesen. Dolgoztak eddig is esztendőről esztendőre, de csak nem tudtak kihozni 5—6 mázsa búzánál többet a föld­ből, árpából jó termésnek szá mított a 8—10 mázsa, kukori­cából meg a 15 mázsás ho­zam. De idén „csoda" történt, mert árpából 13. búzából 8— 8.5 mázsát takarítottak be. A kukoricájuk is megadja hol­danként a 25 mázsát. Megvan ennek is a titka: pétisót hasz­náltak. Szórták ők kalászosra, kapásra egyaránt. Meg is lesz az eredménye ... Nem csodálható, ha az el­múlt esztendőkben eléggé csehül jutott az osztalékból. Az évközi pénzosztás meg olyan ritka volt náluk, mint a fehér holló. Tavaly ősszel a termelőszövetkezet tagsága egy-egy munkaegységre 25— 28 forint értékű terményt ka­pott. Idén már más képet mu­tat a zárszámadás, mert bú­zából 4—5, árpából 2, rozsból 1, kukoricából 3 és burgonyá­ból két kilót osztanak. Pénz­ben pedig 8 forintot. Ha csak úgy hirtelenében számoljuk is össze, idén az egy munka­egység értéke 35—40 forint lesz. Ez azonban még mindig nem olyan sok, ha figyelembe vesszük, hogy egyes termelő- szövetkezetekben eléri az 50 —60 forintot is. A hiba forrására évek múl­tán rájöttek — maguktól: egyoldalúan gazdálkodtak. Azt hitték, hogy csupán a négyszáz egynéhány hold föld bői meg lehet élni. Persze eb­ből a földből 34 termelőszö­vetkezeti tagnak meg lehet élni, méghozzá jómódúan. A hibát Ők ott követték el, hogy nem tartottak és még ma sem tartanak ehhez a földterület­hez elegendő állatot* mert pil­lanatnyilag is minden 10 hold földre jut egy számosállat. Jelenleg mintegy tizennégy fejőstehenük van, de ezek is eléggé szedett-vedett fajták. Tervezik a tagok, hogy őszre mire elkészül az ötven férő­helyes új, modern istállójuk, végrehajtják a selejtezést és a tehenek számát 25 jól tejelő egyedre növelik. Az egész szarvasmarhaállományuk a mostani 36 helyett 50 lesz. A hitelkeret megvan mind az építkezésre, mind a vásárlás­ra. Tervezgetik, hogy naponta 150—200 liter téjet dolgoznak fel teavajnak. így minden nap nyolc kiló vajat értékesíte­nek Szekszárdon és esetleg saját községükben. A belőle származó pénzjövedelem na­ponta mintegy 600 forint. Megmarad azonban még a sok soványtej, amit hízókkal etetnek meg. Jövőre már eb­ből is 100 darabra szerző­dünk. Jövedelmező lesz szá­mukra a baromfi tartása is: mintegy 500 tyúkot nevelnek, 200 kacsát és 100 libát pedig meghízlálnak. Az alsónánai Dózsa terme­lőszövetkezet tagsága a saját bőrén tapasztalta eddig, hogy mit jelent az, ha nem tarta­nak elegendő állatot. Ezért határozták el, hogy a jövőben másként gazdálkodnak, több jószágot tartanak, mert a pénzforrásnak ez az egyik legbiztosabb alapja. Emellett lesz elegendő trágya is és o ma még gyéren termő talajo­kat ezúttal jól termővé teszik. Elgondolásuk helyességét leg­inkább az egy munkaegységre jutó részesedés mutatja meg; ez pedig számolásuk szerint, jövőre 50 forint lesz. Az alsónánai Dózsa terme­lőszövetkezet tagjai ma még csak tervezgetnek, de holnap ezekből a tervezgetésekből valóság lesz, olyan kézzelfog­ható valóság, amely előttük a jövő még jobb és boldogabb képét jeleníti meg. MEGJEGYZÉS A krumpli nem gomba... Ez a megállapítás úgy tűnik, hogy felesleges, mert mindenki tudja és a krumplit nem té­veszti össze a gombával. Ám mégsem így van, mert akad­nak emberek — például a Szekszárdi Népbüffében —, akik nagylelkűen odatesznek az asztalra egy tányér krump­lit — ha gombát kér az ember. A minap, pontosan kedden este 8 óra felé én is így jár­tam. Annak rendje és módja szerint megváltottam a blok­kot egy adag gombapörköltre sertésbordával. Odaadom a blokkot a felszolgálónak: „Gombapörköltet kérek sertés­bordával.“ A kartársnő eltűnik az ajtó mögött, majd vissza­tér és elém tesz egy tányért, tele párolt burgonyával és né­hány húsdarabbal. Gondolom talán a krumpli közé rejtették el a gombát. Összetöröm vil­lámmal az egészet — de a gom­bának nyoma sincs. Nem rosszmájúságból mon­dom, de most nem tudom, hogy én feledkeztem meg a gomba és a krumpli közti kü­lönbségről, vagy a büffé ki­szolgálója. Én mindenesetre nem. — a

Next

/
Thumbnails
Contents