Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-24 / 173. szám
4 NAPLÓ 1955. JULIUS 24. Ismerd meg megyénket (Múlt vasárnapi számunkban Szekszárd történetében a kuruc korig jutottunk el, s mai szamunkban a Rákóczi szabadságharc egyik alakjával, Béri Balogh Ádám kuruc bri- gadérossal foglalkozunk részletesen, akit a német csapatok Szekszárd mellett fogtak el.) Béli Balogh Mám (1663?—1710) Béri Balogh Ádám vasmegyei birtokos, nemes családból származott. Születési helye és ideje ismeretlen: valószínűleg 1663-ban született. Vitézi szellemben élő családnak volt a sarja. Atyja Béri Balogh István, Zrínyi Miklós udvarában nevelkedett és onnan hozta magával a hazaszeretet magasztos eszméjét. Béri Balogh Ádám ifjú korában maga is vitéz katona volt, polgári életében pedig éleslátású, erőskezű, igazságra törekvő férfi, aki mindig együtt érzett a köznép szenvedéseivel és küzdelmeivel. Életét és cselekedeteit ezek a jellemvonások irányították. A haza szolgálatához és a magyar nép szabadságharcához, mint II. Rákóczi Ferenc fejedelem leghívebb hadvezére akkor is hű maradt, amikor a szabadságharc már bukásához közeledett. Vas megyéből úgy került Tolna megyébe, hogy 1695-ben megváltotta Judith testvérétől annak faddi birtokát, melynek feleségével Fes- tetich Juliannával együtt birtokosa lett. A kuruc háborút megelőző egy-két esztendei Tolna megyei tartózkodásáról adatok hiányából semmit sem tudunk. Ugyanígy ismeretlen II. Rákóczi Ferenchez való csatlakozásának időpontja is. Annyi azonban bizonyos, hogy mindjárt a szabadságharc kitörésekor csatlakozott hozzá, 1704-ben a szabadságharc első esztendejében már lovas ezred- beli kapitány. valóban, sohasem vonta ki kardját ok nélkül és sohasem tette vissza becsület nélkül... AZ UJ DUNÁNTÚLI hadjárat nem sikerült. Érsekújvár elveszett, s a romhányi döntetlen ütközet után a vég rohamosan közeledett. Béri Balogh Ádám tigrisként harcolt, de a tigrisből hiányzott már a remény. Közeledik fogadalmának beteljesedése: utolsó órájáig kitart a szabadságharc ügye mellett. Az elveszett hadjárat után kevés számú csapatával a Duna balpartjára igyekezett visszavonulni. Visszavonulása közben Szekszárd mellett i7lJ. október 29-én rajta ütött az ellenségen, de a túlerő elnyomta és híres Murza nevű lovával együtt beszorult egy mély árokba, melynek iszapjából nem tudott idejében kimenekülni: az ellenség fogságába esett. (Ezen a helyen all az emléktábla és a monda szerint a szilfa, ami Balogh Ádám leszúrt lovagló pálcájából nőtt.) ELFOGATASA után vallatások közben igazi hős módjára viselkedett: kijelentette, hogy mint fogoly is kész Rákócziért élni és meghalni. Bajtársairól semmi rosszat nem vallott, mindent magára i/ál- lalt. A bosszútól lihegő ellenség mégsem merte mindjárt ki- végeztetni: félt a kurucok bosz- szúállásától és megtorlásától. Bécsben tábornoki rangot és nagy vagyont ígértek neki, ha hűséget esküszik a császárnak. Ő azonban megtartotta szavat, vérének utolsó cseppjéig hű maradt hazájához és fejedelméhez. Életét II. Rákóczi fejedelem sem tudta megmenteni, mert a császáriak a foglyok kicserélésére kötött egyezményt már rég megszegték. Béri Balogh Ádámnak, a nagyemlékű magyar szabadságharcosnak 1711. február 6-án reggel vette fejét a hóhér pallosa. A magyar nemzet örök dicsőségére és a bécsi udvar órók szégyenére. Dr. Hadnagy Albert Csillebércen szcill cl dal • • • Három héttel ezelőtt lázasan készülődtek szerte az országban az úttörő pajtások, egész évi jó munkájuk jutalmául a csillebérci nagytáborba. A lázas készülődés okát egyik úttörő röviden így magyarázta: „Többszáz úttörő táborban pihenhetünk, szórakozhatunk, de Csillebérc, az Csillebérc...“ Szemének csillogása azt sugározta, hogy ma nálunk a gyermekek előtt nincsenek elérhetetlen álmok. A Csillebércre kerülés álma sem megvalósíthatatlan. Sokezer példa bizonyíték van rá. Az úttörő köztársaság, Csillebérc varázsa, a nevelőket is csodálatba ejti. Ez év májusában fiatal nevelő, (Brenner Péter) sétálgatott az úttörőváros zöld fái alatt, fejében rímek zsongtak. Szöveg született a csillebérci, immár többéves táborélet hangulatának megörökítésére. A szöveghez zenét, Démuth József szerzett. A tábor ünnepélyes megnyitóján magam is hallottam az úttörők nagy kórusának előadásában. Lelkesítő volt. Élményt jelentett a megnyitó a gyermekek és minden résztvevő szántára egyaránt. Amikor i zászlók lassan, ünne- pélvcsen fetkúsztak az árbocokra, valamennyiünkön eluralkodott az az érzés, hogy a csillebérci lobogók mellé simulnak a varsói VIT-re készülő népek zászlóerdei és valamennyi rudat tartó fiatal akarja velünk együtt, hogy Csillebércen örökké szálljon a béke, a munka dala. Pellion Ervin A SZABADSAGHARC előtt Tolna megye népe az osztrák zsoldos hadsereg elviselhetetlen terhei miatt tömegesen menekült vissza a török uralom alá és a megyét az elnéptelenedés veszélye fenyegette. Balogh Adám tehát az osztrák elnyomás kibírhatatlan terheit közvetlen tapasztalatok alapján ismerte. Ez nagyban előmozdítója volt a szabadságharchoz való csatlakozásának. A szabadságharc alatt vitézségének híre csakhamar bejárta az országot és magára vonta a legendáshírű kuruc generálisnak, Bottyán Jánosnak a figyelmét is. Bottyán János igen nagyra becsülte őt és számos nehéz harci feladatot bízott reá. SZÁMTALAN haditette közül legnevezetesebb a Győrvári és a kölesdi diadal. Győrvárnál e maga három sebből is vérzik, lovát kilövik alóla, de gyalog is tovább küzd, lelkesít és mindenkit magával ragad a győzelemig. Kölesdnél pedig 1708 szeptember 2-án teljesen szétveri az ellenséget, s annak megsemmisítése után óriási hadizsákmánnyal tér vissza az ütközetből. Ezzel a haditettével megmentett«'- a Dunántúlt az ellenségtől és a trencsényi csatavesztés után elcsüggedt ku- rucokba új erőt öntött. A fejedelem megajándékozta őt azzal a karddal, amelyet XIV. Lajos francia király küldött neki ajándékba. Ennek a kardnak markolata fölé a következő volt írva: „Ne húzz ki ok nélkül, és ríe tégy vissza becsület nélkül. “Béri Balogh Ádám mintha a szívén viselte volna ennek a francia intelemnek az értelmét. Kiegészíts adatok Szekszárd történetéhez Dr. Mészáros Gyula múzeum vezető kiegészítő adatokat közöl a lapunkban megjelent Szekszárd történetéhez. A város területének és közvetlen környékének kedvező természeti fekvése a Duna—Sió árterében szökelő termékeny hegynyúlvány már jóval a kelták megjelenése előtt állandó megtelepedésre késztette a tanya helyet és életteret kereső embert. A véletlen folytán előkerülő leletek kimutatják, hogy városunk emberi településtörténetének kezdeteit az újabb kőkorig 5—6000 esztendővel ezelőtti időkig vezethessük vissza. Az újabb kőkor emberének munkaeszközeit, csiszolt kővésőt, baltát már megtalálták a város különböző pontjain. Ebből az időből származó kagylóékszerek kerültek napvilágra Szekszárdhoz tartozó palánki hegy tetején, szőlőforgatás közben. Ennek a népnek a közelmúltban került feltáras alá egyik népes temetője a város határához tartozó Agoston-pusztán. A zsugorított helyzetben fekvő tetemek mellett talált formás agyagedények láttán a kerámia-mű- vességnek már magas fokára kell következtetni. A szab-'i kézzel formált, gyakran vörös festésű edények már személyes tulajdont képeztek. Részben ételneműt tartalmaztak. Egy részük halotti kultikus célt szolgált. Ennek a népnek egyébként már virágzó központjai voltak Lengyelen és a baranya- meayei Zeneővárkony határában. Az újabb kőkor végén a fémkorszak hajnalán a talán még itt talált őslakosság mellett újabb népcsoport jelenik fneg Dunántúl és Tolna me- aye területén. Az ún. „bádeni kultúra“ hordozóinak népe. Ez a nép úi szokásokat, úi kultúrát hozott magával Észak- Nyugat felől. Temetkezési szokásukhoz új jelenség, hogy halottjaikat elhamvasztották és hamvait urnába helyezték. Már az úiabb kőkor végén vesszőfonásos vályogházak sorai népesítették be Szekszárd város területét. Az ártérre néző alacsony terraszokon előbukkanó emlékanyaguk között hálónehezék. rengeteg kagylóhéj és halcsont arról tanúskodnak, hogy főfoglalkozásuk a halászat volt. Hasonlóan népes lehe- lett Szekszárd területe a bronzkor idején i. e. 2000-től 1000-ig). A bronzkori nép hullaégetéses sírjai ismeretesek az alsóvárosi temetőből. Az adatok bizonyítják, hogy Szekszárd hazánk legrégibb időktől lakott helységeinek egyike, ahol az emberi térfoglalás és állandó megtelepülés jó néhány évezreddel megelőzte a már kő, majd téglaházakat is emelő keltákat és rómaiakat. TOLNAI HAJTÁSOK Hazafelé... M. Tádi Géza: Csönd ül a tájra, estefelé van, nyúlik az árnyak hosszú nyaka, vadliba gágog, messzire röppen, szekér döcög az úton haza: oldala közt pár vellányi kéve. Baktat a ló a földesúton, Fönt az ülésen gazduram éppen merész gondolaton lovagol. ... Napja, se éve járja a földet, szekerétől pár lova kidőlt. Egyedül volt és nem vitte sokra, most meg az est fejére köszönt. Nehéz a kasza, húzza a vállat sűrűn megáll már pihenni, de csak nekilendül vágni a rendet, amott kombájn arat versenyt vele. ... Fél holdja volt csak, az se fogyott le, kaszája élén csorba esett. Míg kalapálta, átnézett újra a kombájnosra, ki ránevetett, s hívta vidáman — jer öreg erre, szép itt az élet, több a kenyér... — ... mire egészen leszállt az este, elhatározta, hogy ő is belép. Vár az élet-... Kovács József: Vár ránk az élet ezernyi fénye, Várnak már a boldog holnapok. Jöjj kedvesem, jöjj el Te is vélem, Hadd legyünk mi ketten boldogok. Vár az élet, s mi örömmel megyünk. Csendes kis falucska tornya már Messziről integet egyre felénk: Ránk ott a jövő ifjúsága vár. Vár az élet és várnak bennünket: Gyermekek, ifjak és a vének, — Hogy emlékükből a port kitöröljük, Mit felhalmoztak az ezredévek. Tanítsd, neveld jövő nemzedékünk! Tanítsd, neveld ifjú tanító! Tanítsd meg végre arra népemet, Hogy eiShonban élni, élni jó. Mi megyünk, mert ifjú szíveinkben A tennivágyás lázasan dobog. Jöjj, csak jöjj kedvesem Te is vélem Ott legyünk mi ketten boldogok. A munka dicsérete Reseterits István: Egy embertől azt kérdeztem: Életének mi a célja? A kérdésre azt felelte: — Becsületes, szorgos munka, Amely nekem tiszteletet s megbecsülést oly bőven ád, Hogy felemelt büszke fővel Járhatom az élet útját. Nem gúnyol már senki azért Amiért „csak” munkás vagyok — ... Belenézek a szemébe S látom milyen tisztán ragyog % Amikor ezeket mondja S kérges kezét felém nyújtja. Könyvgyüjtő hónapot indít a Tolnamegyei Tanács A vidéki lakosság kulturális igényei örvendetesen növekedtek az utóbbi években. Ez az igény különösen meglátszik megyénkben is az állami könyvtárakban, Dunaföldvá- ron, Dombóváron, Tolnán, Pakson, Tamásiban, Bonyhá- don, Nagydorogon, de a megye székhelyén, Szekszárdon is. Ezeken cl helyeken, de sorolhatnánk tovább a könyvtárakat, a gyermekek és fiatalok szinte mindennapos szükséglete lett a könyv. Rendszeres könyvtárlátogatókká váltak azok a szülők és nagyszülők is, akik a felszabadulás előtt nem jutottak jó olvasmányokhoz. Ezt a lendületet nem veszíthetik el megyénk könyvtárai a jövőben sem, mert a könyvkölcsönzések számának csökkenése kihatna dolgozóink politikai öntudatára, termelési és begyűjtési eredményeikre s az iskolai tanulók tanulmányi színvonalára is. Ahhoz viszont, hogy új olvasók ezrei sorakozzanak fel a már meglévők mögé, még több jó könyvre van szükségük könyvtárainknak. Államunk ebben az évben is nagy anyagi áldozatot hoz: mintegy 150.000 forintot juttat megyénk könyv tárainak fejlesztésére. Az állami könyvtárak mellett körülbelül ugyanennyi összeget fordítanak különböző üzemek, szakszervezetek könyv- vásárlásra. A Széchenyi könyvtár kéthetenként 300— 400 kötet könyvet küld ajándékba a megyei könyvtárnak, s ez is hozzájárul a jobb könyvellátáshoz. A megnövekedett olvasói igények kielégítéséhez, azonban szükség van még arra is, hogy meglévő eszközeink mellett társadalmi úton is fejlesszük a könyvállományt. Ezért határozta el a Megyei Tanács Népművelési Osztálya és a Megyei Könyvtár, a Népművelési Minisztérium indítványára, hogy a megye területén augusztus 1-től szeptember 30-ig könyvgyűjtést szerveznek. Párt- szervezeteink, tömegszervezeteink és az üzemek segítségét kérjük a könyvgyüjtés szervezéséhez, propagálásához. Gondoskodni kell arról is, hogy a járási, vagy városi tanácsok és könyvtáraik is megszervezzék a könyvgyüjtést saját területükön. Szintén a párt, tömegszervezetek, üzemek, szövetkezetek segítségével. Minden üzem, sőt, minden dolgozó birtokában lehetnek olyan könyvek, amelyeket kihasználatlanságuk miatt szívesen odaadnak az allami könyvtár hálózatba, hiszen tudják, hogy ezzel eéetleg többszáz embert juttatnak jó olvasmányhoz, értékes könyvhöz. Az összegyűjtött könyveket, elsősorban megyénk községi népkönyvtárai kapják. Sokat segíthetnek ebben a munkában az úttörők és DISZ-fiatalok. A könyv ajándékozása mellett, természetesen pénzzel is hozzá lehet járulni a könyvállomány szaporításhoz. A könyvgyüjtés legjobb munkásait a megyei tanács Népművelési Osztálya jutalmazza, a Népművelési Miniszter pedig „Szocialista kultúráért” kitüntetést adományozza. Dr. Máthé Géza megyei könyvtárvezető Megjelent a „Népművelés" legújabb száma A Népművelési Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsának kulturális folyóirata júliusi számában a mezőgazdasági és üzemi kulturális tevékenység, valamint a népművelés legidőszerűbb kérdéseit veti fel. Több cikk foglalkozik az aratási és begyűjtési időszak művészeti agitációjával, valamint a Tsz- mozgalom fejlesztésével. A lap szemlerovata az öntevékeny kulturális csoportok kimagasló eseményeit ismerteti.
