Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-31 / 179. szám
4 NAPLÓ 1955. JULIUS 31. Ismerd meg megyénket 1848 II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának leverése után ismét az osztrák elnyomás kibírhatatlan súlya nehezedett a magyar népre. Kivégzések, börtönök megszámlálhatatlan sora pusztította a magyarság legjavát. De a kivégzések, bebörtönzések, kínzások, nélkülözések hosszú sora se törte meg a magyar nép szabadság- vágyát. A felvilágosodás kora már magában hordta a forradalom csíráját. Tűz kellett, ami lángra lobbantja az izzó, forrongó gyűlöletet, a szabadságvágy rejtett parazsát. Oldalakon keresztül lehetne tárgyalni az európai helyzetet, az 1848-as európai forradalmak menetét, a forradalmak okát, melynek egyik láncszeme a magyar nép forradalma, majd szabadságharca volt. A párizsi, milánói, bécsi forradalom után március 15-én Pesten is fellángolt a forradalom tüze. A magyar nép megpróbálta lerázni a fojtogató Habsburg bilincset. Ez a forradalom szabadságharccá nőtt. A bécsi udvar először kétségbeesetten engedményeket tett, de titokban a forradalom ellen dolgozott. Az új kormány ellen uszította a nemzetiségeket. Jellasich seregével betört az országba. Gyors cselekvésre volt szükség. Szinte a földből nőttek ki a „nemzetőr“ és „honvéd“ csapatok. (A tolna- megyei és szekszárdi események nem választhatók külön a szabadságharc egységes egészétől.) Nem voltak hivatásos tisztek, akik vezessék a harcokat, de az embereket vezette a szabadság gondolata, s ennél a reménynél beszélőbb vezér nem kellett, öregek, fiatalok indultak harcba, akik a harctól évszázados terheik megsemmisülését várták. Petőfi Sándor: „A vén zászlótartó“ című versében ezeket írja: „S kit eddig az asztaltól az [ágyba Alig-alig bírt elvinni lába, Ellenséget űz mostan [serényen Ifjúsága régi erejében.“ Az ország szíve felé masírozó sereg megállításában igen nagy szerep jutott a tolnamegyei nemzetőröknek. A Perc::el testvérek vezette nemzetőrök a Sukoróról Pákozdra visszavonult sereget megverik és elvágják utánpótlási vonalát. Jellasich seregének végleges megsemmisítése Ozoránál történt október 7-én, amikor a magyar seregek előtt minden tétovázás és alku nélkül letették a fegyvert. „Két generális, Róth és Philippovich, 3 stabális és mintegy 50 tiszt továbbá 12 ágyú, a töltés szekerekkel és öt zászló, végre 7500 közkatona és altiszt, a mai napon elfogatott és fogollyá tétetett.“ (Perczel Mór honvédelmi bizottmányi jelentéséből.) Az 1848. október 7-i ozorai horvát-osztrák fegyver letételről azt írja Eötvös Károly: „A legnagyobb, legtökéletesebb diadal függetlenségi harcunk egész folyamában.“ (Pesti Hírlap, 1904. március 10.) Az ozorai diadal kivívóihoz és elősegítőihez leiratot küldött az országos honvédelmi bizottmány... „Az országos honvédelmi bizottmány. Sztankovánszky Imre Tolna megyei főispán s kormány biztos úrnak. Szíves örömmel vette az országos honvédelmi bizottmány főispán és kormány biztos úrnak a hadi történetekben csak nem páratlan ozorai fényes győzelemről f. h. 11-én kelt jelentését. Az országos honvédelmi bizottmány kedves kötelességének ismeri azon lelkes liazafi- ságért, ernyedetlen buzgalomért, s vitéz elszántságért, mely- lyel az ellenség megsemmisítésében a tolnai nemzetőrök és felkelő nép szabadságharczát vívó összes magyar nemzet óhajtását felkarolva, ezzel kezet fogott legmelegebb köszönetét jelenteni kedves kötelességét ismeri főként Önnek, mint a megye közbizalom és szeretet körítetté főispánjának, ki a nemzetőrség és népfelkelés rendezésében és az országos kormány rendeletéinek fo- ganításában csüggedetlen erélyt és álhatatós készséget tanúsított. És kedves kötelességének ismeri. Önnel párhuzamban, a tolnai nemzetőrök szintply lelkes, mint bátor parancsnokának, Csapó Vilmos őrnagy úrnak, aztán az általa megnevezett több tiszt uraknak, s mindazon nemzetőröknek, kiknek közre munkálása által a fényes diadal kivívatott. Megtette a honvédelmi bizottmány a szükséges intézkedéseket, mi szerint Önnek jelentése a most nevezett őrnagy úr tudósításával együtt, a képviselő ház előtt felolvastatván kihirdetessék, hírlapok útján az egész haza köztudomásúra juttassák, s a tolnai nemzetőrség részére a honvédelmi bizottmány szives köszönetéhez az összes nemzethálája, sőt mielőbb tettleges jutalmazása is csatlakozzék:— Addig is pedig, míg a Csapó Vilmos őrnagy úr által szóval előterjesztett szükségletek fedezése teljesítethetnék intézkedett, hogy az ozorai fényes diadal örök emlékéül, a tolnai nemzetőrségnek, tulajdonul, 3 három fontos ágyú küldessék, s ez magokra az ágyukra is felmetszessék. Juttassa Ön mint ezt mielőbb tudtára, mentői nagyobb nyilvánossággal és illő ünnepélyességgel a tolnai derék nemzet őröknek, azon megnyugtató nyilvánítás mellett, hogy miután Majerhoffer, ki ellen már a jövő hétfőn lettek volna in- dulandok ellentállásra találván, a Dunán ismét visszavonult oly hirtelen kiindíttatások többé nem kívántatik, s így további rendelet vételéig gazdasági dolgaik elintézésének fekhetnek, — hogy azonban a Haza s a Nemzet honszerete- tőkre és bátor vitézségükre, továbbá is számol: sőt mihelyt a körülmények úgy kívánják, mint hű fiaitól tettleg is igénybe veszi. Pest Octobcr 13-án 1848. A Király, s Haza nevében az országos honvédelmi bizottmány Kossuth Lajos, Elnök.“ 1849. június 12—13—14-i szekszárdi sorozásról vannak hiányos adataink. A meglévő adatok szerint 32 földműves, egy szolga, két fazekas, öt szabó, három takács, egy kalmár, egy órás, egy esztergályos, egy szűcs, egy bognár, egy csizmadia vált be ... „Europa csendes, újra csendes Elrúgtak forradalmai... Szégyen reá! lecsendesült és Szabadságát nem vívta ki. Magára hagyták, egy magára A gyáva népek a magyart...“ írja Petőfi Sándor 1849. januárjában. Európa elcsendesült, forradalmait leverték, csak a magyar nép küzdött egyedül a Habsburg önkény ellen. A világosi fegyverletétellel azonban elbukott a szabadságharc- ügye. Ismét megkezdődött a szabadságharc hős vezéreinek és katonáinak kivégzése, bebör tönzése és kínzása. Szekszárd- ról többek között Újvári József plébánost üldözték, aki 1848- ban egy népgyűlést tartott és azon uszított a Habsburg ház ellen. Ezt rótták fel legfőbb bűnéül. Bújdosása közben Pécsett fogták el, ahol börtönbe vetették. Börtönében betegségben halt meg. Elbukott 1919-ben a Tanács- köztársaság, s szabadságunkat csak 1945-ben a hős szovjet hadsereg hozta el. Huni Géza Hedues pillanat ZomMn Búgnak a cséplőgépek a zom- bai szérűkön. Az árpa után megkezdődött a búza cséplése is. Elsőnek a Petőfi Tszcs közös szérűjén csépelték el a súlyos búzakévéket, s nyomban szállították is a kocsik a tömött zsákokat a Terményforgalmi raktárába. Nem kése't a zombai kulturgár- da sem. Az első kocsi búza beadásával egyidőben rigmussal kö szöntötte a Petőfi Tsz szorgalmas tagságát, akik gyors beadásukkal példát mutattak a község többi dolgozójának. A kis csoport vezetője röviden köszöntötte a Petőfi I. típusú termelőszövetkezet tagságát. Elmondta, hogy Zomba község első búza szállítmánya kéznyujtás a városok dolgozóinak, akik gyárakban harcolnak, aztán felcsendült az ének: „Vígan csendül, szól a nóta a Petőfi csoportban Jó a termés, nyomja a súlyt, itt a kövér zsákokban, Vigyük gyorsan a zombai magtárba! Egy szem búza, perc és óra se vesszen el hiába.” TOLNAI HAJTÁSOK Tolnai József: M. Tádi Géza: A mi házunk Csorba Géza hegedűje Csapott az eleje Piros a teteje, örülök, ha látom, Mindig ez volt álmom. Nádas volt azelőtt Beitta az esőt, De most már cserepes Padlásunk nem vizes. Borbély Tibor: 32 betű Költészetem, — oly egyszerű. Anyaga: 32 betű. És mindezt, — agyam, Kezemmel rakja rendbe, Úgy, ahogy szívemben írja meg az élet, Mindazt, mivel Mint látó ember, Szembenézek. Mester egy húrod hangja Egész a szívemig ért. Ne kérdezd miért, tán nem tudnám megmondani. Muzsikád hangja fellebbenti az idő takarta perceket, mikor az asztalnál nem én s nem te örültél az életnek. Emlékszel még a pezsgős éjszakákra: bor folyt és apánk izzadta árát, otthon nem volt kenyér holnapra, s az asszony rémülten mérte a gyerek lázát, Húzd, húzd ma örömkönnyet csalsz a szembe, hogy mit adok érte? Nem tudom. Küldöm e rímeket, fogadd el köszönetül, míg arcom mosolyra derül: Az élet szépségét lágyan dúdolja Mester, a húrod egy hangja. Vörösmarty Bonyhádon Vörösmarty születésének 100. évfordulóját ünnepeljük ez év őszén. A nagy költő több évet töltött Bonyhádbör- zsönyben, mint a Perczel-család nevelője.A költő élettörténetének egyik leg- íonthsabb szakasza az a kilenc esztendő, melyet mint nevelő egyévi megszakítással a Perczel-család három fia mellett eltöltött. Hogyan került a családhoz a nagy költő? Ezt a család körében is többfeleképpen beszélik el. Perczel Mór honvéd- tábornok feljegyzéseiben a következőket írja: „A Perczel-fiúk a nagy szünet után, 1817. novemberében két négylovas hintón és egy poggyászszekéren Pestre igyekeztek — midőn Nyéken túl az országúton egy boroshordót szállító törött szekérrel találkoztak. A törött szekéren Vörösmarty ült, aki szintén Pestre igyekezett volna, aki nagybátyjának akart bort szállítani Pestre. Az esetet Perczel Pista vette észre és szólt atyjának. A büszke földesúr megállt és közös erővel kijavították a kocsit. Jóságát a 16 éves Vörösmarty oly keresetlen szavakkal köszönte meg, hogy a hatalmas úrnak tüstént megtetszett. Perczel megkérdezte a nyílt tekintetű ifjútól, nem volna-e kedve az ő házához jönni fiai mellé magántanítóul. Az ifjú Vörösmarty nem csekély meghatottsággal köszönte meg és elfogadta az állást. Pár nap múlva meg is jelent, Perczel nem eresztette el, hanem ott marasz- totta, s bevezette új tisztségébe”. Ennyit foglalkozik Perczel emlékirata Vörös- martyval. A találkozás részleteit másként tudja Várady Antal. Szerinte Vörösmartyt már hallásból ismerte a Perczel-család, mivel a fiúkkal együtt járt Pesten iskolába. Az apátián árvának valóban nem lehetett nagy választása, örült, hogy elhelyezkedhetett és iparkodott a beléje helyezett bizalomnak minél jobban megfelelni. Magának is tanulnia kellett, azonkívül az új környezethez szoknia. Az ifjú nevelőnek, hogy munkáját becsülettel el tudja végezni, — hogy se tanítványait, se tanulmányait ne hanyagolja el — nagy türelemre és kitartásra volt szüksége. De szelídsége és akaratereje legyőzte a nehézségeket. Nemsokára a család megbecsülését is sikerült megnyernie. Perczel Mór 37 éves korában tesz tanúvallomást arról, hogy Vörösmarty soha nem hanyagolta el őket, mindig pontosan teljesítette nevelői kötelességét. Három esztendőt töltött Pesten tanítványaival, majd elköltözött velük a tolnamegyei Börzsönybe, ahol Perczel Sándornak kastélya és nagybirtoka volt. Ez az a vidék, melyet Széplak bevezetésében oly gyönyörűen megénekelt. A dombok között széles, hosszú völgy nyúlik el, melyet minden nap láthatott ha Börzsönyből Bonyhádra látogatott el. Börzsönyben olvasnivaló is volt, bár a Perczel-család könyvtára nem elégítette ki tudásszomját, mert magyar irodalmi termék kevés volt a könyvtárban. A háziasszony nagyrabecsülését is igyekezett kiérdemelni. Bizonyára ez a törekvés indította arra, hogy 1824 december 14-én, amikor Perczel László életének ötödik évében meghalt, megírja az „Egy kisgyermek halálára” című elégiáját. Elhagyja Börzsönyt, mert időközben elvégezte magánúton a jogot és Görbőre megy joggyakorlatra. Perczel Sándor nem vette rossz néven a költő ezen lépését, sőt, ajánlotta Cserfalvy alispán mellé. Görbőn érték Vörösmartyt azok a zajos küzdelmek, melyek az 1825-ös országgyűlést megelőzték: itt ismerkedett meg a politikai élet erősebb hullámverésével, ami a Zalán futásának keletkezésében is szerepet játszott. Egy évet töltött Görbőn, majd visszatért Börzsönybe. A költőt nemcsak Perczel Sándor családja, hanem a Bonyhádon lakó rokonok is nagyra értékelték. Ismerték tiszta, nemes lelkületét, tudták, hogy szabad óráiban költészettel is foglalkozik, s a család nő tagjai nagyra- becsülték költői tehetségét. Perczel Sándor családjában élt, állítólag egy Krisztina nevű hölgy, bár a család erről nem tud. Maga Gyulai Pál Vörösmarty életrajzírója is keresi ezt a női családtagot, aki Vörösmarty érzelmeit magafelé hajlította, s akit Vörösmarty elbeszélő költeményeiben a női tisztaság, kellem és báj mintaképéül állít elénk, nevét azonban nem mondja meg. Major M. (Folytatjuk.) üdülni Balatonszemesre Megyünk Nyugtalanul aludtam. Július 19-én, reggel nagy esemény kezdődött számomra: kéthetes ingyenes üdülésre kaptam beutalást a Megyei Tanács Oktatási Osztályától. Velem együtt még 50 fiú bizonyosan hasonló érzéssel ébredt... Sietve, izgatottan lépegettem a vasútállomás felé, ahol már több társam várakozott. Mindjárt megismertem őket, mert a piros karszalagos tanítóbácsi körül csoportosultak. Bogár István sárpilisi igazgató kísért bennünket. Már útközben elmesélte, hogy sok-sok népijátékra tanít majd bennünket. Az úton csatlakoztak hozzánk a bonyhádi és a dombóvári járás tanulói. Szép volt az utazás, sokan most láttuk először a somogyi dombokat, mert Kaposváron keresztül mentünk. Mire Balatonszemesre értünk, már 75 főre szaporodott kis csoportunk. Megérkeztek a gyönki, paksi és a tamási járás úttörői is. Velünk üdül még 25 pedagógus gyermeke is. Megérkezésünkkor a táborvezető elvtárs köszöntött bennünket, majd finom borjúpörköltet vacsoráztunk. Az utazás fáradalmait és izgalmait a tágas hálótermekben puha, matra- cos ágyakon pihentük ki. Nagyon boldog vagyok, hogy résztvehettem ezen a kiránduláson, melyet jó munkám és magaviseletem jutalmául érdemeltem ki államunktól. Könyvsorsjáfék... Az Állami Könyvterjesztő Vállalat a Pénzügyminisztérium engedélyével könyvsorsjátékot rendez. A főnyeremény 5.000 Ft. értékben 3+2 csöves világvevő rádió, mikrobarázdás lemezek játszására alkalmas lemezjátszóval, hangelemezek és kb. 2500 forint értékű könyv. 5 nyeremény egyenkint 2.000, 10 nyeremény 1000, 50 nyeremény 200, 100 nyeremény 100 és 500 nyeremény egyenként 40 forint értékű könyv. Egész sorsjegy ára 20, fél sorsjegy 10, BODROGI ISTVÁN VII. osztályos tanulónegyed sorsjegy ára 5 forint.
