Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-31 / 179. szám
1955. JULIUS 31. NAPLÓ 5 Meggyőzés (A hét elején történt, a diósberényi Március 9 Tsz gabonatábláján) Az idő: kora reggel. A kombájn motorja felbúg, a hatalmas gép megindul és odakanyarodik a még lábon álló gabonához. Folytatja ott, ahol előző este abbahagyta. Másodszor kerüli meg a táblát, amikor egy motorkerékpáros érkezik. A kombájn vezető, Vezekényi József átadja helyét társának, Krémer Péternek, leszáll, beszélgetnikezd a motorossal. — Hogyan álltok Józsikám? — Hát gyűrjük az ipart, az este 11 óráig mentünk. — Számoljuk csak össze, mennyit arattál. — összesen 63 hold eddig. Itt van még a kukorica mellett 6 hold, itt pedig 5 hold. — 50 holdat még a szakadátiaktól is ki tudunk préselni, csak össze tudjuk hozni a 130 holdat. Ha teljesíted a tervet és fődarabtörés nélkül átadod a kombájnt, amikor végeztél, 600 forintot kapsz még a kereseten felül. — Azt a... — ereszt meg egy cifra fohászt a kombájnos — hiszen azon igyekszem, hogy teljesítsem a tervet, hogy mielőbb lekerüljön a földről a termés. De ezek... az este 9 óra után már azon fohászkodtak, hogy haza kellene már menni. Mi magyaráztuk nekik, az ő érdekük, hogy mielőbb learassunk, nem lehet most az órát nézni. Az öregek még dolgoznak, de a fiatalok nem valami szívesen. Ha szólunk nekik, az öregek is őket pártolják, hogy „miért bántjátok ezeket a gyerekeket". A Pétert meg akarták verni a minap, mert azt találta mondani „ilyen nnbereket az isten se látott, hogy nem akarnak dolgozni”. Még az a jó, hogy énrám hallgatnak. Már rég elvégezhettük volna az aratást, ha engednek a kombájnnal dolgozni, amikor kijöttem. Azt mondták akkor, „a nagy fejszét kellene belevágni”. Most meg ... így vannak a szakadátiak is. — Hát jól van, Józsikám, csak dolgozzatok tovább, én most megyek át Szakadátra, megnézem ott, hogyan állnak. A motor elporzik. A kombájnvezető letelepszik a tábla szélén álló kis fik alatt, reggelizni kezd. Egy fiatal fiú telepszik melléje, talán 20 éves lehet. Sötétkék svájci sapka alá rejti dús szőke fürtjeit. — Én bizony nem dolgozom, ha csak kitolnak az emberrel, a háromtized munkaegység helyett csak kettőt adnak — mondja — eddig segítettem itt is, ott is, de ezután ... — Nem úgy van az egészen — magyarázza nyugodtan a kombánjvezető — tegnap is elmentek kocsival üzemanyagért. Több, mint egy óráig tartott, amíg visszajöttek. Ezalatt az idő alatt akár kézzel is, fel lehetett volna gurítani a hordót a brigádszállásról. — Hát, közben el kellett menni almát is szedni. — Igen. Ha időben visszaértek, fel lehetett volna tankolni, amíg álltunk, így munka közben kellett megállni tankolni. Csak hátráltattátok a munkát. Mit szólnál hozzá és mit szólnának a többiek, ha én a tábla közepén fognám magam, leszállnék a kombájnról azzal, hogy elmegyek almát szedni. Tudom, nem mondanátok „jól van, menj csak”. — Igaza van, de ... — Tudom, azt akarod mondani, hogy nem mindig a munkára kell gondolni és, hogy a lányokhoz is el kell menni, Most az aratás az első. Ha elvégeztük, arra is jut idő. Nektek is fontos, hogy mielőbb a zsákban legyen a gabona, hiszen a tiétek. Az este is mond- tátok ,hogy fejezzük már be a munkát. Én ilyen fiatalon már uradalmi cseléd voltam. Ilyenkor ,aratáskor, takarortás- kor, este 11 óra után feküdtünk le, hajnalban 2 órakor már talpon kellett lennünk. Alig győztem az álmot kidörzsölni a szememből — beszél csendesen Vezekényi József — nektek még az is sok, ha le kell kaszálni egy kis borsót és a kombájntól be kell hordani a gabonát. — Hiszen nem azért mondtam ... — Én meg azért beszéltem, mert ami igazság, az igazság. Nagyobb igyekezettel kellene dolgoznotok, hiszen nemcsak magadnak dolgozol, hanem az egész termelőszövetkezetnek. Bognár István Érdemes állathisslalási szerződést kötni Megkezdőit) a (okoeeőea szeeződfefőse Kormányzatunk — szemelőtt tartva a cukorrépát termelő gazdák érdekeit — felemelte a cukorrépa mázsánként! készpénz alapárát. A természetbeni 2 kg cukor mellett a répa mázsájáért 6 forint helyett 9-et fizet, továbbá a nagyobb termést elérők részére prémiumot biztosít az 1956-os esztendőben. Mig 1955-ben az egy kataszteri holdon termelt 100 mázsáért 600 forintot és 200 kg cukrot kapott a termelő és így összjövedelme 2/720 forint volt, addig az új, felemelt répaár mellett 900 forintot és 200 kg cukorjárandóságot biztosít az állam a gazdák részére. A prémium 101 mázsás termésnél kezdődik és fokozatosan emelkedik. Ha valaki 120 mázsát termel holdanként alapárként 1.080 forintot, prémiumként 120 forintot kap és cukorban 240 kg-ot. összes jövedelme 3.744 forint lesz a tavalyi 3.414-el szemben. Az utolsó kaszavágások A csibráki Viharsarok termelőszövetkezetben bőséges termésre számítanak búzából. Az aratásban résztvesz a szövetkezet apraja-nagyja. Példásan állják meg a helyüket a DISZ fiatalok, köztük Vanya aftía, aki az aratás kezdete óta résztvesz a nagy munkában. Madocsán a Kiss-utca 47 szám alatt lakik Komáromi Mihály dől gozó paraszt. Elbeszélgettünk vele az aratásról, cséplésről, ■majd megkérdeztük tőle, hallott-e már arról, hogy a dolgozók még jobb húsellátása érdekében új, az eddiginél jövedelmezőbb szerződéskötési akciót Indított be kormányzatunk. Komáromi Mihály elmondotta, hogy bizony már hallott róla sőt a napokban le is kötötte hizlalásra tenyésztésre nem alkalmas, kiselejtezett tehenét, örömmel újságolta, hogy a tehenére ráhizlalt' minden egyes kilogramm után 14 forintot fizet a vállalat. A beállítási súlyt pedig az érvényben levő szabadáron fizetik ki. ami másodosztályú te: hén esetében kilónként 6 forintot jelent. Ezért már csak érdemes szerződést kötni. De nem csak a marhahizlalás jövedelmező, hanem a sertéshizlalás is. Hallottam azt, hogy most már nemcsak magas árat fizetnek, hanem még a kukoricabeadást is mérsékelik. Ha az ember lead egy 160 kiló súlyú szerződött hízott sertést, 19 forintot fizetnek kilogrammonként azonkívül 180 kiló májusi morzsolt kukoricát engednek cl a beadásból. Ha ezt a kukoricát átszámítjuk pénzre, úgy a sertés átvételi ára kilogrammonként 24 forintnak felel meg. Ezért már érdemes jószágot hizlalni, — magyarázza Komáromi Mihály. N-né Faddi jegyzetek Esti beszélgetés Népnevelők járják a falut. Ismerősen köszöngetnek a házak előtt a kis pádon üldögélő embereknek. A kisebb-na- gyobb csoportoknál megállnak. Sok mindenről folyik a szó, de leginkább az érdekli most a faddiakat — hogyan s mint lesz majd a cséplés után? TJgy gazdálkodjanak-e, ahogy ezidáig? Vagy új módot keressenek, összefogjanak? Nehéz, nagy kérdés ez. A népnevelők türelmesen hall gatják az öt-, tízholdas apró gazdaságról szóló panaszokat, a szövetkezeti gazdaságokról körbejáró jó és rossz híreket, pletykákat. — Mert jó dolog a szövetkezet, akinek szeme van a látásra, az minden magyarázga- tás nélkül látja, hogyan vergődtek jóra a falunk szövetkezetei ... Nem is erről van szó. — Hanem? — .. Hogy kik fognak össze, mert az nagyon fontos ... Én magam — mondja Bartos József — kubikba járogatok. Ott bizony azon múlik a kereset, milyen a „banda”, hogyan fog össze, meg van-e az egyaka- ratúság? Ha ez hiányzik, akkor csak kínlódás a munka és eredménye mégis nagyon csekély ... — Ugy-e, eddig el voltunk a magunkéban — tódítja az asszony — ebben az utcában, itt a szentgyörgyi országút két oldalán mindenki magának gürcölt. Takaros, tiszta ház Bartosé- ké. Nem nagy, de annál nagyobb itt a rend. A verandára lugas szőlőt vezettek. A nyári estében nehéz, bódító illatot lehel a ház köré, a kiskertbe ültetett temérdek virág. A népnevelő dicséri a gazdát és az asz- szonyt, dicséri a virágokat. Ahol ilyen rend van, ott csak rendes, becsületes emberek élhetnek... — és csendesen kérdezi —: Miért kell az embernek egy életen át gürcölni, amikor olyan világot élünk, hogy lehetőség nyílott köny- nyebb, örömteljesebb paraszti életre? A háziak hallgatnak, majd sokára az ember dünnyögi szinte csak magárnak. — Gyerek koromtól hozzászoktam én a munkához, a nehéz munkához. Nem abból éltem, hogyan tudok másokat becsapni. Ez a kis föld, ami nekem, van, bizony nem sok, amikor a terményt számolom, annál több, amikor művelni kell, mert igával csehül vagyok ... Mégis nehéz arra a szövetkezésre állni, mert az biztos, hogy az állam is támogatja az olyan paraszti gazdaságot, lehetőség is nagyobb, de az emberek? — Az emberek ? ... ... Úgy van, az embereken múlik hogyan élnek azzal a lehetőséggel, amit a szövetkezés biztosít nekik ... Biztosan ismerik maguk is azt a régi történetet, hogy három ember egyformán egy-egy aranyat kap és mire letelik az egy esztendő, az egyiknek, aki elásta és csak dicsekedett, megmaradt az egy aranya, de hasznát nem látta. A másik elherdálta, a harmadik okosan forgatta, dolgozott, annak lett még egy aranya, pedig mindegyiknek egyforma lehetőség nyílott. így van ez a szövetkezeti gazdasággal is. Á kormány minden dolgozó parasztnak lehetővé teszi, hogy jobban éljen, mint most a legszerencsésebben gazdálkodó jómódú középparaszt... — Bizony, ránk férne már... És mondja csak... elvtárs, hogyan kezdjük? — Nem maguk az elsők, vannak már vagy húszán ebből a sorból, akik most belépnének a Győzelembe és ott kertészetet, gyümölcsöst alakítanának. — Az emberemnek kéne. Beszélgessenek róla, nézzenek körül kikkel társulnának a legszívesebben, szorgalmas, dolgos emberekkel, akikkel megtalálnák az egyakaratúságot. Az ember is, az asszony is erősen gondolkozik. A népnevelő búcsúzik. Már a kiskapuban állnak, amikor az asszony így szólt. — Lennének ebből az utcából sokan, akik hajlanak, csak kezdeni nem mernek ... Úgy van az a mifajta népnél, hogy egyik sem akar az első lenni... — Az első? Ismerik maguk azt a régi magyar mondást. — amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra? ... Különben is van már itt öt szövetkezet, egyik-másik már milliomos, tehát az elsőségről lekéstek... És ha megcsinálják a kertészetet, jobbat mint az Uj Életé — pedig ebben az esztendőben az is legalább százötven- ezer forintot terem a tagoknak — és egyszerre húszán állnak össze olyan ember vezetésével, mint a Kulcsár aki okos, ügyes ember, jó gazda, akkor maguk sem tudják eldönteni, ki kezdte, ki volt az első ... —- A.z már igaz ... Én beszélek majd az asszonyokkal, miért ne éljen az ember köny- nyebben, ha lehet. Sz. R. Kedvezményes termelői áron vásárolható továbbra is má zsánként fél kiló melasz, 65 kg friss, vagy 3 kg szárított szelet. Beadási kedvezményben is részesül a cukorrépát termelő gazda: terménybeadás alól 100 százalékban, mig állat, tojás, baromfibeadás alól 50 százalékban mentesül a cukorrépára leszerződött terület. A korai szerződéskötés nagy fontosságú a termelő szempontjából, mert kellő időben elvégezheti a talaj előkészítést: tarlóhántást, érett istállótrágyázást, augusztusban középmélyen leszántva, október végén őszi mélyszántást (30—35 cm.) a műtrágya kiszórásával egyidőben. Szerződést a helybenl cuKorrépafelelősnél lehet kötni és egyben benevezni a 200 mázsás cukorrépatermelési mozgalomba. A cukorrépaszerződtetés már országos viszonylatban megkezdődött, így például Nagyberki (Somogy megye) község egyéni termelői két nap alatt 66, Bánfa (Baranya megye) 40 és Kisdobsza (Baranya megye) 24 holdat szerződtek. Kaposvári Cukorgyár Nemrégen választották a szövetkezés útját Bódi Miklós és Zám János a szálkai Fejlődés termelőszövetkezet tagjai. Bódi Miklós tavasz- szal, Zám János pedig a nyár elején lépett be a tsz-be. Mindketten nagyon jól érzik magukat az új közösségben és csak azt bánják, hogy nem régebben választották a szövetkezetét, mert akkor már nekik is olyan szép jövedelmük lenne, mint a többi tagoknak. Képünkön Bódi Miklós és Zám János lucernakaszálás után, vidáman mennek hazafelé. Fiildmíívesszövelkezeteink az aratás sikeréért Földművesszövetkezeteink elsőrendű feladata, hogy az aratás Idején ellássa a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat és egyénileg dolgozó parasztokat megfelelő áruval. A zavartalan áruellátás érdekében mozgóboltokat létesítettünk, melyek munkahelyükön keresik fel a dolgozó parasztokat és hűsítő italokkal, fagylalttal, cukrászsüteményekkel látják el őket. Gondoskodnak még húsról, zsírról, szalonnáról. így cselekedett például a hőgyészi földművesszövetkezet de ezenkívül brigádot alakítottak és az állami gazdaságban, valamint a termelőszövetkezetben két napig arattak. A pincehelyi földművesszövetkezet 15 tagú brigádot szervezett és a helybeli Haladás termelőszövetkezetnek egy nap alatt 150 keresetet arattak. A gyönki földmüvesszö- vetkezet dolgozói az elmúlt va sárnap a helyi Vörös Csillag termelőszövetkezetben segítettek aratni. A földmüvesszövetkezetek do! gozóin kívül a járási központok dolgozói is segítséget nyújtanak. A gyönki például a helybeli Vörös Csillagnak aratott, a bonyhádi pedig a grábóci termelő- szövetkezetnek. Perecsi József előadó.
