Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-28 / 176. szám

Y 1955. .Július 28. NAPLÓ Ä Vasufasmapra, az őszi forgalomra készültök a bálaszéki vasutasok Alig két hét választ el ben­nünket az Országos Vasutasnap­tól. A vasút dolgozói — Báta- széken is — jó munkával, ered­ményeik fokozásával készülnek a Vasutasnap és augusztus 20-a méltó megünneplésére. Az állomásnál már érezhető az őszi forgalom „előszele”. Egymást követik a gabonával telt kocsik, szerelvé- vények. Ezekben a hetekben kü­lönös figyelmet és gondosságot kíván a még nem egészen meg­száradt gabona szállítása, hiszen — ha nem vigyáznak — köny- nyen begyullad, romlik. Dicsére­tére válik az állomás dolgozói­nak, hogy területükön ilyen hiba még nem fordult elő. Jó munkát végez Kengyel Pál sztahanovista kocsiintéző, aki a gabonaszállításoknál biztosítja a folyamatos rakodást, kocsiinté­zési tervét 100 százalékra telje­siti. A vonatösszeállítás területén kiváló munkát végez Pécsi Má­tyás tolatásveztő „Érdemes Va­sutas” és brigádja. A kocsimoz- dítási egységidő tervének 115 százalékos teljesítését vállalták, de eddig már 123 százalékot tel­jesítettek. A kocsitartózkodási egységidőt a vállalt 108 száza­lék helyett 125-re teljesítették. A kocsikifutásnál a vállalt 100 százalékkal szemben 119 száza­lékot értek el. A brigádnak még javítani kell a vonatok átlagos terhelé­sén. Itt nem fordítottak kellő fi­gyelmet az összekapcsolt moz­galomra, ezért a vállalt 110 szá­zalék helyett csak 105-öt telje­sítettek. Detári Géza forgalmi szolgá­lattevő „DISZ” brigádja kocsi­tartózkodási egységidőt a vállalt 108 százalék helyett 112-re tel­jesítette, a kocsikifutást pedig 116 százalékra. Különösen jól dolgozik Baka György DISZ tit­kár, előjelentő, aki a kocsirako- mányu áruk előjelentését ponto­san végzi. Az állomás dolgozóinak javí­tani kell még a kocsikihasználás nál, amiben a szállíttató vállala­tok segítségére van szükség, hi­szen e területen a lemaradás nagyrészt abból ered, hogy egyes vállalatok — mint az erdő gazdaság — nem használják fel a megrendelt kocsikat. A fűtőháznál a mozdony-fiókműhely már az augusztusi tervén dolgozik. Már régen elvégezték a júliusra ter­vezett két mozdony részleg Szépen fejlődik a rövidtenyészidejű kukorica a sióagárdi Béke Tsz-ben A sióagárdi Béke termelő- szövetkezetben a kombájn után azonnal letakarítják a tarló­ról Zetorral a szalmát és el­végzik a tarlóhántást. A tsz tagsága tarlóba már mintegy 20 hold másodnövényt vetett takarmánynak és 30 holdon zöldtrágyának. Az 5 hold rövidtenyészidejű kukorica, már 10—15 centi nagyságú és szépen fejlődik. Képünkön Kovács Károly, a gépállomás kihelyezett agro- nómusa vizsgálja a fiatal nö- növényt. Giialogh János ffiiieljesílette inttd Ml Tegnapi számunkban a ^szekszárdi járási tanács jelen­tése alapján hírt adtunk arról, hogy a gépállomások aratógép kezelőinek versenyében első Gyalogh János a sárpilisi gép­állomás aratógépkezelője. A gépállomásról tegnap arról szá­moltak be, hogy Gyalogh Já­nos elsőnek teljesítette túl aratási tervét, 26-án estig 160 hold gabonát aratott le. Teg­nap pedig megkezdte a zab aratását a decsi Alkotmány termelőszövetkezet földjén. (egyéves) vizsgálatát, kettőnek a hathavi vizsgálatát és a kisebb javításokat. A 375—687-es gép részlegvizsgálata augusztusra volt tervezve, de szerdán már tel­jesen készen, útjára indulhatott. Ezen a napon már egy újabb gé pet vettek munkába. A műhely dolgozói úgy terve­zik, hogy az időszakos javítások tervét augusztus végéig elvég­zik, mire itt az őszi csúcs forga­lom, már csak kisebb, futó-javí­tásokra lesz szükség. Különösen jó minőségű mun­kát végeztek a javításoknál a fiatalok közül Horváth János és Guncsaga József mozdonylakato- tosok. Az idősebb szakmunká­sok közül pedig Flamann Béla és Csima Árpád. A pályafenntaHásnál minden brigád tett felajánlást a Vasutas Napra. A dolgozók nem csak a pályafenntartási munkák határidő előtti és jő minőség­ben! elvégzését vállalták, hanem azt is, hogy parkosítással szebbé teszik területüket. Az őszi forgalom zavartalan biztosítása érdekében kicserélik a kitérőket, nehézsúlyú kitérő­ket fektetnek le, hogy a vona­tok közlekedése biztonságosabb és gyorsabb lehessen. Az előké­születeket 70 százalékban már elvégezték, most már csak a ki­térőket várják a gyárból, hogy azokat elhelyezhessék. A verseny legjobbja Maszler Mihály „Kiváló dolgozó” hét ta­gú gatteres brigádja. A brigád tagjai azt vállalták, hogy tervük kel szemben augusztus 30-ig tíz napos előnyre tesznek szert. Már most hat nappal előzték meg esedékes tervüket. Jó munkát végez a Kossuth nak, hogy közben minél kevés­pályafenntartó brigád is, mely­nek Puskás Sándor a vezetője. Állandóan 120 százalék felett teljesítik a normát, úgy dolgoz­óé akadályozzák a forgalmat és jó minőségben végezzék el a munkát. Képünkön a kitérő sza­bályozását végzik. ló mmikát végeznek az adminisztratív dolgozók is A szekszárdi MÁV pályafenntar tási főnökség a felszabadulási versenyben — hasonló üzemek között — országos viszonylatban is komoly helyet tudott kivívni magának. Eredményei alapján az I. negyedévben élüzem lett, A második negyedévi eredmé­nyek alapján is minden remé­nyünk megvan arra, hogy ismét megkapjuk ezt a kitüntető címet E szép eredmények csak úgy voltak elérhetők, hogy a mű­szaki és fizikai dolgozók mellett az adminisztratív dolgozók is tel jes odaadással, fáradtságot nem ismerve végezték munkájukat. A pályafenntartási főnökség kö­zel ezer főnyi személyzetének ügyes-bajos dolgait, fizetésének és bérkeresetének számfejtését mindössze 21 főnyi adminisztra­tív dolgozó végzi. Ez a kislét- számu kollektíva becsületesen megállja a helyét ebben a mun­kában. Ernyes József pft. főnök. Egy házaspár — két agronómus — A tavasz első napján, március 21-én érkeztünk meg férjemmel új munkahelyünk­re, a zombai termelőszövetke­zetekbe —• mondotta Tuza Sándorné, a zombai Béke Tsz fiatal agronómusa. A házaspár két elvtárs, két mezőgazdasági szakember, akik öt éven keresztül a Szov­jetunióban tanultak. A lenin- grádi agráregyetemen sajátí­tották el a mezőgazdasági tu­domány ágait — mindketten kitűnő eredménnyel végeztek. — Tulajdonképpen az egye­temen ismerkedtünk meg fér­jemmel, ott kötöttünk házas­ságot. A Szovjetunióban szü­letett első gyermekünk, kisu­nyunk, a kis Katika is. — Az iskola befejezése után terme­lőmunkára jelentkezett a fia­tal agronómus házaspár és így kerültek Zomba községbe. — Jobb megoldást el sem tudok képzelni — mondja mo­solyogva az asszonyka. Férjem a Vörös Csillag Tsz agronó­musa, én pedig itt dolgozom a Béke Tsz-ben. Úgy tudo.m, a két tsz már évek óta páros- versenyben áll egymással és ezt a versenyszellemet most még jobban elmélyíthetjük. Azonos feltételek s a két tsz-t csak a mesgye választja el egy­mástól, tehát nagyszerű lehe­tőség van a versenyzésre. — Hogy jelenleg hogy áll a verseny? — Egyelőre még a Béke Tsz-é az elsőség, minden '.un kával előbbre vagyunk, mini a szomszédék, — kacsint a férjére. — Hát igen, a Béke Tsz-ben nincs munkaerőhiány, mint nálunk, így előbb végeztek egy-egy munkával és emellett a tehenészet is az első h ilyen áll a megye törzstenyésztő tsz-ei között — mondja a férj. — Vannak jó eredmények mind a két tsz-nél, de nem szeretném, ha a mi munkánk­nak tulajdonítanák — mo \ l a szerényen Tuza elvtárs. — Az agronómus munkájának érté­keléséhez legalább egy év szükséges — mi pedig még most ismerkedünk a tsz gaz­daságával és a lehetőségekkel. Amikor Zombára jöttünk, nem ismertek bennünket, mint ember nem ismer­ték a képességünket és hiba volt talán az is, hogy kölcsö­nösen bizalmatlanok voltunk egymáshoz. Ez a bizalmatlan­ság azonban fokozatosan el­múlik, mert a tsz tagsága figyeli munkánkat, értékeli segítőkészségünket, s úgy lát­juk, sikerül bizalmukat meg­nyerni, mert most már elfo­gadják javaslatainkat. Mind a két tsz-ben befeje­ződött az aratás, a cséplést, tarlóhántást és a másodvetést végzik, ezekben a munkák­ban is a Béke Tsz vezet. A Vörös Csillag Tsz-ben Tuza elvtárs javaslatára be­vezették a szakaszos trágya- kezelést. A trágyát naponta kihordják annak a földnek a szélére, amely megír ágy ázásra kerül. Egy mázsa istállótrágyá­ra fél kg foszforműtrágyát szór nak ezzel megkötik a nitro­gént és foszforban gazdagít­ják az istállótrágyát. — ügy tervezzük, hogy a Szovjetunióban szerzett ta­pasztalatok felhasználásával bevezetjük a szerves ps a műtrágya együttes alkalmazá­sát. így javítjuk a földet, ez lesz a jövőévi jó termés egyik feltétele. Esténként közösen tervez­nek és ezekről a tervekről már beszéltek a tsz és a köz­ség pártvezetőségével is. — Mindkét tsz-nek jó a talajviszonya, van déli fekvé­sű domboldal, amely kiválóan alkalmas gyümölcs, illetve szőlő termesztéséré — beszél a tervekről a férj. — Nálunk a Békében lehet­ne bővíteni a kertészetet is, mert körülbelül 30 hold öntöz hető területünk van — veszi át a szót a feleség. Sok szép terve van a fiatal agronómus házaspárnál:, ma- ' i lyeknek megvalósítása idő kérdése, s a kivárása számuk­ra kissé távolinak tűnik. A Szovjetunióban töltött ót év alatt hozzászoktak a nagy­arányú gépesített mezőgazda­sághoz és a helyi viszonyok között ezekből adódnak a zök­kenők, melyeket kissé nehéz leküzdeniök. A közös munka azonos pro­blémákat ad, s a Tuza há­zaspár kicseréli a tapasztala­tokat. Esténként együtt ta­nulnak. —<■ Szeretnénk Aspiranturá- ra jelentkezni és levelező ta­gozaton továbbtanulni, inért a mezőgazdaság szakemberei számára legfontosabb a gya­korlati termelő munka. 1 ta­nulmányok legjobb kiegészí­tője pedig maga az élet. Napvilágra kívánkozik Egy daráló sorsa.. » Vadonatúj daráló érkezett a a decsi Búzakalász termelő- szövetkezetbe. A tagság dédel­gette, babusgatta, akárcsak a maszületett gyermeket. Bez­zeg, ha tudták volna ... Akkor tájban többen megjegyezték: „Végre ez is van, s milyen szép, milyen jó. Hogy fog ez majd dolgozni! Majd meglát­játok!’’ Persze, meglátták, de egészen mást... Egy telefoncsengetés ide, egy telefoncsengetés oda, míg végül tudomására jutott a MEGYEVILL-nek is: új dará­lója van a Búzakalásznak. — Beszerelitek? — Be bizony! — Hamar készen lesz? — Hát öregem, csak ismer­tek ... Eltelt egy fél év, a másik is tovább ballagott. Már egy újabb esztendőnek is utána néztek a szövetkezet tagjai de bizony az a daráló csú • nem akart elkészülni. Nosza, mit volt mit tenni, ennyiben mégsem hagyhatják a dolgot. Küldöttséget menesztettek a MEGYEVILL-re. — Van egy darálónk ... — Tudunk róla, elvtársak. —r- Be kellene szerelni... — Tudjuk, elvtársak, na­gyon jól tudjuk. Menjenek csak haza ... Amint hazafelé ballagnak, megszólal az elnök: — Hallod-e Pista? — Hallom. Mondd csak! — Ismered te a lucaszék történetét? No, látod, ezek ép­pen olyanok, csak azzal a kü­lönbséggel, hogy az legalább pár hónap alatt elkészül és a készítője még ki is próbálhat­ja, de a mi darálónk beszere­lése már évek óta történik és még csak az első szeget sem verték bele ... Beszámoló az Änyak Világkongresszusáról Július 24-én Gyönkön a tanácsháza nagytermében szá­molt be útjáról és a kongresszus munkájáról Hermann Ká- rolyné járási MNDSZ titkár az Anyák Világkongresszusának küldötte. A gyönki édesanyák nagy szeretettel, virágcsokrok­kal köszöntötték. Hermann Károlyné beszámolójában beszélt az anyák szerepéről a békében, az anyák erejéről, akik ha összefog­nak, gátat tudnak emelni a háborús uszítok felé. A hallgatók nagy érdeklődéssel figyelték színes, sokszor megható beszámolóját, s az előadás után többen felszólal­tak: elítélték a háborús uszítókat, kifejezésre juttatták, hogy békében akarják építeni szocialista hazánkat, biztosí­tani akarják gyermekeiknek a békés, boldog életet. Bácsi Sándorné a Vörös Csillag termelőszövetkezet MNDSZ szervezetének elnöke ígéretet tett a termelőszövet­kezet asszonyainak nevében, hogy továbbra is példamutató­an végzik termelőmunkájukat, hogy ezzel járuljanak hozzá a béke megszilárdításához. Zsigmond Endréné MNDSZ elnök. Visszajöttem, ahonnan elindultam... FIATAL LÁNY, alig 25 éves és már hét munkahelye volt. Nem tudott gyökeret verni, nem tudta, vagy nem akarta megszilárdítani maga alatt a talajt sehol. Rumi Piroska, a Bonyhádi Cipőgyár dolgozója. Szülei ré­gi bonyhádiak, most is mind­ketten a vállalatnál dolgoznak és becsülettel megállják helyü­ket a beosztásukban. Beszélgetünk vele sorsáról, hányatottságéról. Arca szé­gyenlősen mosolygós és látszik rajta, hogy nem szívesen beszél az elmúlt évek eseményeiről, arról, miképpen történhetett meg, hogy alig néhány esz­tendő alatt eddig már hét he­lyen dolgozott. — VISSZAJÖTTEM oda, ahonnal elindultam — mondja —, mert beláttam, hogy helyte­lenül cselekedtem és magam is kárát vallom úgy anyagilag, mint erkölcsileg, a megbecsü­lés szempontjából. — Első munkahelyem a Bonyhádi Zománcgyár volt 1947-től 1951-ig. Mint „létszám­felettit“ — hozzájárulással en­gedtek el. Innen eljöttem a Bonyhádi Cipőgyárba, ahol csak hat hónapot dolgoztam, mert mint ifi kádert, „kiemel­tek“. Ma sem tudom, miért kellett újabb beosztásomat el­hagynom, ahonnan később visszajöttem a cipőgyárba dol­gozni. 1953. tavaszán hozzájá­rulással kiléptem. Rövid idő alatt három mun­kahely! — Komlóra mentem, a bá­nyába — folytatja —, innen mér filmszerűen peregnek az események. Komlón csak öt hónapot dolgozott és mivel Bonyhádról Komlóra való közlekedés naponta több órába kerül, az utazás nehézségei miatt önkényesen hagyta el munkahelyét. 1954. JANUÁRTÓL áprilisig a Budapesti IX. kerületi Tanács­nál dolgozott, mint fűtő. Idő­szakos munkás volt, a fűtési idény lejárta után „hozzájá­rulással“ lépett ki. Elment a Magyar Gyapjúfonó- és Szö­vőgyárba. Itt csak egy hónapot dolgozott és ismét önkényesen hagyta el munkahelyét. „Visz- szahívtak a szüleim és kevés volt a keresetem.“ — hangzik a vallomás. — Most itt vagyok. Vissza­jöttem, itt élek szüléimmel és nagyon megbántam mindent — mondja. — Tudom, hogy a vándorlással nemcsak magam­nak ártottam, hanem az üzem­nek is, az ország többi dol­gozóinak. Sokat tanultam pár év alatt. Munkahelyemmel elégedett vagyok és soha többé nem akarom végigjárni ismét azt az utat, amit meg­tettem néhány esztendő alatt. RUML PIROSKA valami­kor jó DISZ aktíva volt. Funkciókkal is megbízták. Pa­naszosan mondja, hogy egyéni hibái mellett másokat is fele­lőssé tesz, mert nem foglalko­zott vele senki, sem a DISZ szervezet, sem mások. A lej­tőn nem igyekezett megállí­tani senki, magára hagyták. Vajon hány Rumi Piroská­hoz hasonló eset fordult már elő? Gyakran kerül kezünkbe olyan munkakönyv, ahol egy­mást érik a különböző, „hoz­zájárulással“, „önkényesen" bejegyzések. Megmagyaráz- ták-e ezeknek a dolgozóknak, milyen kár származik abból nekik is, az országnak is, ha gyakran váltogatják munkahe­lyüket? Minden új munkahe­lyen sok időbe kerül, míg új dolgozó begyakorolja magát. Az első időkben alacsonyabb a teljesítménye. Ha tovább áll, kezdheti elölről, újra kevesebb keresettel. Hátráltatja ez az üzem tervteljesítését is, végső­sorban a dolgozók jólétének fokozását. Horváth József

Next

/
Thumbnails
Contents