Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-15 / 139. szám

2 NAPLÓ 1955 JÚNIUS 15 A Szórjetunióban és Jugoszláviában járt indiai parlamenti küldöttség vezetőjének nyilatkozata DuSles és Adenauer már hétfőn este tanácskozott Washington (MTI): A londoni rádió jelenti, hogy Adenauer szövetségi kancellár hétfőn este Washingtonban találkozott Dulles amerikai külügyminiszterrel. A találkozót Dulles kéré­sére tűzték ki hétfőn délutánra, holott eredetileg keddre ter­vezték. Dulles és Adenauer kétórás megbeszélésen a Német Szö­vetségi Köztársasághoz intézett szovjet jegyzékről és a kancel­lár moszkvai meghívásáról tárgyaltak. Az AFP jelentése szerint a washingtoni nyugati diploma­ták körében „bizonyos csodálkozást keltett az a sietség, hogy az amerikai vezetők már hétfőn találkozni akartak Adenaucr- rel.” Külföldi hírek Mezei szálláson A képeitr A „Póbjeda“ nevű új gabonaszovhozban (omszki te­rűiéi.) Az első részleg második brigádjának mezei szállásán pihenés közben. Delhi (TASZSZ) Krisnamur- ti Rao, az indiai államok taná­csának elnökhelyettese a Szov­jetunióban és Jugoszláviában járt indiai parlamenti küldött­ség vezetője és Hukam Szinghj a küldöttség tagja június 11-én visszatért Bomlbaybe. Mint a Hindustan Times cí­mű lep közli, Rao a sajtó kép­viselői előtt kijelentette, hogy a Szovjetunióban senki sem akar háborút. „A Szovjetunió őszintén óhajtja a békét, a nép azonban tudatában van erejének és hatalmas csapás­sal válaszol, ha támadás éri”. Rao a továbbiakban megje­(MTI) Mint hírügynökségi és rádiójelentésék közük, ille­tékes nyugati körökben hétfőn este már kommentárokat fűz­tek a szovjet kormány jegyzé­kéhez, amely bejelenti: a Szovjetunió beleegyezik, hogy a négy hatalom kormányfői­nek értekezlete július 18-án Genifban nyíljék meg. A londoni rádió jelentése szerint az angol külügyminÁsz- térium egyik szóvivője kijelem tette, hogy „az angol kormány megelégedéssel veszi tudomá­sul a szovjet döntést.” A szóvivő hozzátette, hogj „a brit kormány tanácskozás­ban áll a többi nyugati kor­mánnyal az értekezlet időtar­tamát illetően”, s reméli, hogy ez a kérdés a közeljövőben barátságos alapon megoldó­dik a négy érdekelt hatalom között.” Az AFP közli, hogy párizsi hivatalos körök megelégedés­sel fogadták a jegyzéket, amelyben a szovjet kormány elfogadta július 18-át, a négy kormányfő értekezletének kez­detéül és Genf városát az ér­tekezlet színhelyéül. Francia hivatalos körökben rámutattak, hogy ,bár a fran­cia jegyzékben három vagy négynapos határidőt jeleztek, a négy kormányfő muris áj? egy-két nappal megihossza.bboc’ hat, ha ettől függne & eszme­cserék kimenetele." A Szovjetunió (jegyzékével gyezte, hogy a Szovjetunió az ipar, az energetikai erőforrá­sok és a mezőgazdaság fejlesz­tésének grandiózus program­ját valósítja meg és a szűiz- föidék hatalmas térségeit töri fel. Rao hangsúlyozta, hogy az indiai küldöttség abban a tör­ténelmi pillanatban tartózko­dott Jugoszláviában, amikor aláírták a Szovjetunió és Ju­goszlávia vezetőinek közös nyi latkozatát. Rámutatott arra a baráti érzésre, amelyet Jugo­szlávia népe táplál India iránt. Ugyanakkor kiemelte a Jugo­szláviáiban Végrehajtott iparo­sítás sikereit. kapcsolatban nyilatkozott Dul­le« amerikai külügyminiszter is. Dulles a többi között azt mondotta, „örülök, hogy az oroszok elfogadták a meghv vást.” Az angol lapok üdv özük a Szovjetunió jegyzékét és figyel meztetilk a nyugati hatalmakat hogy az értekezletein „hajlé­kony magatartást” tanúsítsa­nak. — Az ügyrendnek nem szabad túlságosan merevnek lennie — írja a Scotsman — ha az első lépések biztatóak, szerencsétlen dolog lenne, ha a tárgyalásokat túlságosan ha­mar befejeznék. A lap a többi között hangoz­tatja, hogy „nincs értelműik ae elsietett követeléseknek" és rámutat „néhány napos elsie­tett konferencián nem lehet rendezni a világ sorsát az el­következő évszázadokra.” Berlin (MTI) A Német Szo­ciáldemokrata Párt parlamenti képviselőcsoportja felszólítot­ta a bonni kormányt, hogy ha­ladéktalanul vonja vissza az Önkéntes toborzási törvényja­vaslatot, amelynek jóváhagyá­sát a szövetségi tanács június BERLIN A Karlsruhe! szövetségi bíró­ság hatos számú büntető taná­csa megkezdte Georg Gampf«- a ny ugatnémetországi német- szovjet baráti társaság főtitká­ra és a két vád lót társa ügyé­nek tárgyalását. Az ügyészség a német és a szovjet nép kö­zötti barátság propagálása miatt ..államellenes összeeskü­vés előkészítésének” bűntetté­vel vádolja Gampfert és tár­sait. BEIRUT Lapjelentések szerint a tö­rök-iraki szerződés (megkötése óta megfigyelhető, hogy kül­földi „turisták” özönlik el Li­banont. A „turisták" között nagyszámban vannak törökök, amerikaiak, és angolok. Egyes lapok felhívják a figyelmet arra, hogy a török „turisták” többsége volt török katona­tiszt. PHENJAN A Koreai Központi Távirati Iroda keszoni különtudósítójá- nak jelentése beszámol arról, hogy a fegyverszüneti egyez­mény rendszeres megszegésé­vel párhuzamosan a liszinma­10-i ülésén megtagadta. A szociáldemokrata képviselők ezzel kapcsolatban hangsúlyoz zák, hogy a bonni kormány az önkéntes toborzási törvény segítségével jogalap nélkül meg akarja kezdeni Nyugat- Néimetország' út raf elf egy vér­zését. nista hatóságok az utóbbi idő­ben hírverésbe kezdtek a ko­reai fegyverszünet felborítá­sára. Mint az United Press hír- ügynökség jelentéséből kitű­nik, Ju Csang Jang, a délko­reai kormány washingtoni nagykövete június 8-ám egy sajtóértekezleten felszólította az Egyesült Államokat a ko­reai fegyverszüneti egyezmény hatálytalanítására, ta Dél-Ko- reának nyújtott katonai se­gély növelésére. Kaol Hon-ki, a Li Szín-mán kormány tájékoztató irodájá­nak vezetője, június 1-én szin­tén kijelentette, hogy „azon­nal hatálytalanítani kell" a koreai fegyverszüneti egyez­ményt. Figyelmet érdemel az a kö­rülmény, hogy a harcias hír­verés időpontja egybeesik Pék Du-csinmek, Li Szin-man gaz­dasági tanácsadójának és Szón Von-irnek. Iá Szin-man had-' ügyminiszíerének washingtoni tartózkodásával. BERLIN Az „oszthatatlan Németor­szág” nevet viselő kuratórium, amely a ibonmi kormány véd­nöksége alatt működik, vasár­nap braunschweigi értekezleté ről táviratot intézett az Ame­rikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britianmia és Franciaország ikülügyminisz tereihez. A távirat felkéri a nagyhatalmakat, hogy a küszö bönálló értekezleteken tegye­nek meg mindent Németország nemzeti egységének helyreál­lítására. A távirat azonban egyetlen szóval sem em’a'ti meg a német újraegyesítés leg nagyobb akadályát jelentő pá- * rizsi szerződéseiket. Stevenson nyilatkozata a négyhatalmi tárgyalások­ról Newyork (TASZSZ): A Uni­ted Press hírügynökség jelen­tése szerint Stevenson (a De­mokrata Párt 1952. évi elnök­jelölt je) június 13-án az Ohio állambeli Oberlánben mondott- beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak fel kell készülnie a kompromis/.- szumna és „mindem ésszerű le­hetőséget fel kell használnia1’ a négy nagy legmagasabb szin­tű értekezletén. A közelgő ér­tekezleten nem szabad megköt­ni Eisenhower elnök kezét, azt követelve, hogy rendíthetetlen álláspontot foglaljon el — mon­dotta Stevenson. Stevenson amellett is síkna- szállt, hogy újabb erőfeszítése­ket tegyenek a béke megte­remtése érdekében Berlin (MTI): Adenauer kancellár levélben közölte Ol- lenhauerra], a Német Szociál­demokrata Párt elnökével, hogy „időhiány miatt” csak Amerikából való visszatérése után tájékoztatja -majd a jú­nius 7-d szovjet jegyzékkel Nchru, indiai miniszter- elnök cs kísérete Grúziában Tbiliszi (TASZSZ): Dzsava- harial Nehru indiai mi nisz ter­elnek: éa kísérete június 13-.in Tbiliszibe történt megérkezé­se után ellátogat ott a grúz fö- vános (közeiéiben lévő R úszta vi váradba. Rusztaviból Nehru és kísé­rete egy közeli szőlőtermelő szovhoaba látogatott el. Este a tbiliszi Állami Opera és Balett színház előadását tekintették meg. A grúz újságírók a Nehru kíséretében lévő indiai újság­írók tiszteletére fogadást ad­tak. kapcsolatos kérdésekről. A szociáldemokrata párt szóvivője kijelentette, hogy Adenauer június 8-án kelt le­velét csak 13-án kézbesítették Ollenhauermaik. A szociálde­mokraták szándékosnak tekin­tik a késedelmet. A Szovjetunió válasz jegyzékének első nyugati visszhangjai A Német Szociáldemokrata Párt az önkéntes-toborzási törvényjavaslat visszavonását követeli Ádenauernek „nem vo’t ideje1' Ollenhauer tájékoztatására A békeharc — küzdelem a jelen és a •Irla: V. Korijonov „Kövér, jóltáplált, ápoltkül­sejű fontoskodó egyének gé­piesen teljesítik mindennapos kötelezettségüket az egyszer és mindenkorra megállapított fend alapján; lakást, ellátást és ruházatot kapnak a milliomo­soktól, akik csak azért tűrik meg intézetünket, mert műsza­ki szakembereket képez ki... Engedelmes és szolgalelkű szál lítói mindannak, ami kultúrá­nak számít ebben a meghábo­rodott világban és áruba bo­csátják a tudatlanság morzsáit, hogy elhódítsák az új „ural­kodó faj” képviselőinek üres agyvelejét”. Amsterdam professzornak — Howard Fast „Sylas Timber- man” című új regénye egyik hősének — szavai jellemző fényt vetnek az amerikai ér­telmiség ama részére, amely összekötötte saját sorsát az Egyesült Államok uralkodó felső rétegének reakciós po­litikájával és nem undorodott attól, hogy engedelmes eszkö­ze legyen egy maroknyi mil­liomos és milliárdos kalandor elgondolásának. Ez a tény til­takozásra kényszerít minden­kit, akinek drága a tudomány, a művészet, a kultúra — az ember: géniusz felbecsülhetet­len alkotásai. Az új háborús uszítók azon fáradoznak, hogy a kultúrát ki szolgálójukká változtassák. E bűnös próbálkozáscik elleni küzdelem a békeharc, az em­beriség boldogabb jövőjéért folytatott harc főrészét képezi. Ez óriási erővel lángolt fel manapság a világ minden ré­szén. Az agresszió politikája, az új háború előkészítése annyira összeegyeztethetetlen az igazi kultúrával, mint az élet a ha­lállal. így Douglas Bush, a harvar­di egyetem tanára a „New ö ork Times Magasin” hasáb­jain állhatatosan követeli, hogy csökkentsék az egyetemi és főiskolai hallgatók számát. Buzgalmában odáig jutott, hogy a tanulók számának növeke­dését a középkori barbár invá­zióval hasonlította össze! A tudomány és a művelődés elleni hadjárat szoros összefüg­gésben van Amerika azon ér­telmiségi rétege elleni hadjá­rattal, amely nem akart az agresszorok kiszolgálója lenni. Mennyit panaszkodik emiatt Albert Einstein a „Reporter”- ben tavaly megjelent levelé­ben. Ez a levél visszatükrözi a tudós fájdalmat a haladó tu­dományért, amelyet McCart- hyék annyira üldöznek. Ein­stein a levélben azt írta, hogy az Egyesült Államokban olya­nok a körülmények a tudósok számára, hogy inkább lenne „vízvezetékszerelő vagy kifu­tó”. Amerika értelmiségének sok­ezer képviselője vált a külön­féle vizsgálóbizottságok áldoza­tává, melyek nemcsak az Egyesült Államok kongresszu­sa mellett működnek, hanem az egyes államokban is, a vál­lalatoknál és intézményeknél. Brown, a Yale-egyetem jog­tudományi karának profesz- szora, az „Atomtudósok Tájé­koztatója” 1955. évi áprilisi számában megjelent cikkében rámutat arra, hogy az Egyesült Államokban jelenleg 12.6 mil­lió tisztviselőnek és egyéb fog­lalkozású személynek kell át­esni a hivatalos és nemhivata­los vizsgálaton és kell letenni­ük a „hűségesküt”. Közöttük több mint 7 millió — állami hivatalnok, 1.6 millió — tudós, mérnök, valamint egyéb fog­lalkozású. Brown szerint az is­kolai tanerők 75 százaléka ál­landó félelemben él és dolgo­zik, mert attól tart, hogy azon­nal elbocsátják állásából. Ezért kell letenniük a „hőségesküt”, hogy megmentsék állásukat. A magánvállalatoknál 3.5 millió dolgozót nemcsak hivatalos nyomozók ellenőriznek állan­dóan, hanem a vállalatok szol­gálatában álló magándetektí­vek és besúgók is . Napról-napra nő az úgyneve­zett „bomlasztó szervezetek” jegyzékébe felvett személyek száma. Ezt a jegyzéket az Egye sült Államok igazságügymi­nisztériuma, a kapitalista mo­nopóliumok kérésére állította össze. Hogy milyen lehetőséget ad ez a jegyzék a sokmillió egyszerű amerikai dolgozó ül­dözéséhez. ez abból is látható, hogy jelenleg már 303 szerve­zet foglalkozik vele. Az alábbi tények ékesen bi­zonyítják, hogy a valóságban mi is rejtőzik Washington urainak a „szabadságról” és a „demokráciáról” tett ünnepé­lyes nyilatkozatában. Az Egye­sült Államok postaügyi* minisz­tériuma a közelmúltban beszün tette a „Pravda” és az „Izvesz­tyija” postai kézbesítését az előfizetők részére. Még a „Wall Street Journal” is megjegyez­te, hogy ez „túlságosan rendőr­állam jellegű” intézkedés. De miért beszélünk a szovjet új­ságokról! Az Egyesült Államok postaügyi minisztériumápak ügybuzgó vezetői ez év már­ciusában betiltották Arisztofá- nesz „Lysistrata” című vígjá­tékának postai terjesztését és' elrendelték, hogy semmisítsék meg ennek a több mint két­ezer évvel ezelőtt írt darab­nak ritka példányait. Sommer­teid postaügyi miniszter nem talált semmi szellemesebb „okot” e rendelkezés alátá­masztására, mint azt a jelen­tést, hogy a „Lisistrata” néhány jelenete „frivol gondolatokat válthat ki az átlagos olvasó­ból”. Ezzel szemben az ameri­kai miniszter tudtával és bele­egyezésével terjesztik a gyer­mekeket megrontó és elzül- lesztő „comic’s”-ok százmillióit (amelyek kiadására az Egye­sült Államokban évente több pénzt fordítanak, mint tan- könyvkiadásra). A miniszter, amikor ezeket az erotikát, erő­szakot, gengszterizmust propa­gáló „műveket” támogatja, az „erkölcs” védőpillérének” sze­repében tetszeleg és a klasz- szikusoktól akarja „megvéde­ni” az olvasókat. Most pedig a politikai er­kölcs olyan példáját mutatjuk be, amelynek hatását saját bő­rükön érzik az Egyesült Álla­mok értelmiségének haladószel lemű képviselői. A múlt évben a newyorki hatóságok az Egye­sült Államok legfelső bírósá­gának támogatásával dr. Ed­ward Barskyt meghatározott időre eltiltották az orvosi hi­vatás gyakorlásától. Barsky volt az Antifasiszta Emigrán­sok Segélybizottságának elnö­ke. A döntést azzal indokolták, hogy dr. Barskyt 1947-ben a bizottságban végzett tevékeny­sége miatt bebörtönözték. Az elképesztő ítélet alkalmával Douglas, az Egyesült Államok legfelső bíróságának egyik tag­ja megjegyezte: „Amikor egy orvos csak azért nem gyógyít­hatja a betegeit, mert Franco ellen harcolt Spanyolország­ban, akkor elérkezett az az idő, hogy jól szemügyre kell ven­nünk a bennünket körülvevő hisztériát”. A reakció szeretné megtörni az Egyesült Államokban lévő haladó erők akaratát, úgyhogy azok ne küzdhessenek tovább az imperialista népbutítás el­■ ■■ ff 1 1 ■ r r m r r . jovo kultúrájáért len. Ezért üldözik az amerikai nép haladószellemű képvise­lőit, közöttük a kultúra sok kiváló alakját. Ezek a próbál­kozások azonban egyre gyak­rabban ütköznek a tömegek állandóan erősödő ellenállásá­ba. Az amerikai kultúra veze­tő alakjai a rendőrség megtor­lásai és a reakció üldözései ellenére is felemelik tiltakozó szavukat a reakciós klikkek új háborút előkészítő politikája ellen. Az atomháború elleni küzde­lem, jelenti ki Gold, a híres amerikai író, megfelel az egész emberiség érdekeinek. Goidnak és az amerikai társadalom egyéb képviselőinek határozott állásfoglalását Washington azon politikai irányvonala vál­totta ki, melynek hatására Nyugat-Németországban újjá­éled az agresszió és a revans gondolata. Washington poli­tikusai azt állítják, hogy a né­met új raf elf egy vérzés feltétlen szükséges a „szovjet veszély” elleni védekezéshez. Gold ezt az érvet a „lincselők siránko­zásának” nevezi, Howard Fast „az emberiség elárulásának” minősíti az amerikai befolyá­sos körök politikáját a német kérdésben. Az amerikai kultúra képvi­selőinek ehhez hasonló meg­nyilatkozásai az Egyesült Ál­lamok sökmillió egyszerű pol­gárának gondolatát és hangu­latát tükrözik vissza. Ez a sok- millió ember nem -akar sem ,hideg”, sem, „meleg’1 hábo­rút, hanem őszintén törekszik a békére, Paul Rabeson, a ki­váló békeharcos, a követke­zőket mondja az amerikai nép e törekvéséről: „Az Egyesült Államokban utazgatva újra és újra meggyőződtem arról, hogy nagy hazáinkban egyre jobban növekszik a békeharc és hogy az amerikai nép a békére tö­rekszik. Haaánk dolgozói—ál­lapítja meg Robe són — egyre gyakrabban vetik fel a nyu­gati és (keleti országok békés együttélésének kérdését, füg­getlenül attól, hogy ezekben az országokban milyen társa­dalmi rend uralkodik. Egyre több amerikai jut arra a kö­vetkeztetésre, hogy ez a békés együttélés megvalósítható ... És az Egyesült Államokban van elegendő népi erő ahhoz, hogy soha se tegyék le a fegy­vert a békeharcban .” .Egyre gyakrabban hallatják szavukat különböző világnéze­tű és beállítottságú személyek 6- szervezetek és megnyilatko­zásaikban elítélik a vezető kö­rök agresszív, kalandor politi­káját. Az Egyesült Államok pro­testáns egyházainak tizennégy vezetője azzal a kéréssel for­dult nemrégen az elnökhöz, hogy „térjen el attól az irány­tói, mely a háborúhoz vezet.” Ugyanilyen kérést intézeti a Fehér Házhoz a több, mint 36 millió hívőt számláló keresz­tény egyházak nemzeti taná­csa is. Ilymödon a tények azt bizo­nyítják, hogy az Egyesült Ál­lamokban egyre szélesedik a reakciós körök kalandorpoli- tikája elleni harc frontja. —* Amerika legjobb fiai a béke védőimében szüntelen harcot vívnak a reakcióval. Számuk ma még nem nagy. A fontos azonban az, hogy a haladás el­lenségeinek nem sikerül el- baFgabtatmok a béke és a ha­ladás védelmezőit. Ezeknek az embereknek egyre nagyobb befolyásuk lesz, erőik naptól- nepra növekszenek. Az ő ol­dalukon van a világ megszám­lálhatatlan békeharcosának együttérzése és rokonszenve.

Next

/
Thumbnails
Contents