Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-12 / 137. szám
A mezőgazdaság szoeialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól Hegedűs András elvtárs beszéde a Központi Vezetőség 195*5. június T-S-f ülésén 13S5 JÚNIUS ts N X P E Í5 f| Wegéd&s Andrát ekrtdri « Központi Vezetőség június 7—S~i ülésén elmondott beszédének első részét tegnapi »sámurűcbtm közöltük. Az áifami gazdaságaink legfontosabb feladata: az önköltség csökkentése A mezőgazdaságban előttünk álló feladatok megnövelik az állami gazdaságok szerepét és jelentőségét is. Az állami gazdaságok egyre inkább betöltik azt a fontos feladatot, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésében reájuk hárul. Szerepük különösen fontos a kenyérgabona, a húsárutermelésben és jelentősen növekedett a tejtermelésben is. Kenyér- gabona termelésünknek 18.8 százalékát, vágó árutermelésünk 26.3 százalékát, marhahús árutermelésünk 23.3 százalékát, a tejtermelésnek 21.1 százalékát ma már az állámi gazdaságok szolgáltatják. — Az állami gazdaságok a részükre biztosított lehetőségeket azonban még távolról sem használják ki. Munkájuk legfőbb hiányossága, hogy nagyon drágán termelnek, termékeik önköltsége magas és még mindig tűrhetetlenül nagy a veszteségük. Az állami gazdaságokban a legfontosabb feladat az önköltség csökkentése, a gazdálkodás veszteségmentessé tétele. *. Az állami gazdaságokban olyan mozgalmat kell szervezni, amely a legszigorúbb takarékossági elvek érvényesítése, s a szocialista tulajdon szigorú védelme mellett, minden helyi adottság kihasználásával, nyereségessé teszi „ gazdálkodást. Az állami gazdaságok. az önköltséget csak akkor tudják csökkenteni, ha lényegesen megemelik az átlagterméseket és. az állattenyésztés hozamait. E cél érdekében az állami gaz. uaságokban — még gyorsabban, mint a termelőszövetkezetekben, — a termelésben általánossá kell tenni mindazt az- eredményt, 'amit a mezőgazdasági tudomány és az élenjáró gyakorlat elért. Az ália- mi gazdaságok minisztériumának főfeladata ezeknek az élen járó módszereknek a bevezetése és elterjesztése a termelésben. Az állami gazdaságokban nem lehet csökkenteni az önköltséget, ha nem növeljük a mezőgazdasági munkák gépesítését. A magas önköltség egyik fő oka, hogy nem sikerült még áttörnünk azt az ellenállást, arra az állami gazdaságok vezetőinek és szakembereinek egy részénél — részben hozzá nem értésből, részben az újtói — Tisztelt Elvtársak 1 — Pártunknak és kormányunknak a mezőgazdaság szó eíalista átszervezésére irányuló munkával egyidejűleg komoly erőfeszítéseket kell tennie a mezőgazdasági termelés fellendítésére, továbbfejlesztve azokat az eredményeket, amelyeket az 1953 decemberi határozat végrehajtásában elértünk. Erőinket mindenekelőtt a legfontosabb kérdések megoldására kell összpontosítani: a kenyérgabona, a ta- Itarmánytermelés és a kertészet fejlesztésére, valamint a szarvasmarhatenyésztés fellendítésére. — A mezőgazdasági termelés fellendítése soronkövetke- zí feladatainak kitűzésénél népünk állandóan növekvő igényeiből kell kiindulnunk. A dolgozó nép életszínvonalának .emelkedésével — a bérből és fizetésből élők számának jeden t& növekedésével — mind nagyobb lesz a kenyérgabona.. .’szükséglet is. Ezért a mező- gazdasági termelésben legfon- tósáfcib feladatunk a kenyér- ’gabonatermelés olyan arányú vaió idegenkedés miatt, — a gépesítés eilen megnyilvánul. Haladéktalanul fel kell számolnunk azt a nagyfokú mun. fcaerőpazariást, amely a munkák alacsonyfokú gépesítése miatt, az állami gazdaságokban még ma is szinte általánosnak mondható. Az állami gazdaságokban gondoskodni kell arról, hogy a társadalmi tulajdon védelme biztosítva legyen és legszigorúbban kell eljárni nemcsak azokkal szemben, akik lopnak és fosztogatnak, hanem azok ellen is, akik eltűrik az állami vagyon megkárosítását és Csáki szalmájának nézik az állam tulajdonát kezdve a termelési igazgatóságoktól a minisztériumi vezetőkig. Az állami gazdaságokból, a vezetés megerősítése érdekében. a vezetők és az alkalmazottak közül el kell távolítani az oda befurakodott ellenséges elemeket, volt hivatásos (ludovikás) katonatiszteket, nagybirtokosokat, nagybérlőket, kalákákat.' Őrködni kell azonban azon, hogy amikor a legkeményebben ' fellépünk az ellenséges elemek kel szemben, megbecsüljék az állami gazdaságokban azokat a régi szakembereket, akik a felszabadulás óta jó munkájukkal bizonyították. be népi demokráciánkhoz való hűségüket. Nem szabad megengednünk, hogy az ellenséges elemek elleni harc érintse és zavarja mdn- kájukban ezeket a becsületes szakembereket. A szocialista munkaverseny a mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyik legfőbb mozgató ereje, előrehaladásunk egyik legfőbb hajtóereje. Az élenjáró mezőgazdasági dolgozók tízezreinek gyakorlati eredményei mutatják meg leginkább azokat a hatalmas Lehetőségeket, amelyekkel a mezőgazdasági termelés fellendítésében rendelkezünk. A mezőgazdaság szocialista, szektora élenjáró dolgozóinak tízezrei jelentik számunkra a legnagyobb erőt a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, a mezőgazdasági termelés fellendítéséért folyó harcban. Ők a haladás, a szocializmus zászlóvivői a mezőgazdaságban, ezért pártunknak és kormányunknak teljes erejével támogatnia kell őket. fejlesztése, hogy még kedvezőtlen időjárás mellett is behozatal nélkül, zavartalanul elégíthessük ki a lakosság szükségletét mindazokból az élelmiszereikből, amelyeket kenyérgabonából nyerünk, sőt megfelelő tartalékokkal is rendelkezzünk. Az előző években ózt a nagy feladatot nem tudtuk megoldani. Ezért fordulhatott elő, hogy bár országunk kiválóan alkalmas jómioőségü kenyérgabona termelésére, mégis ebben a gazdasági évben a lakosság zavartalan ellátásához jelentős behozatalra volt szükség, Ez súlyos terhet rótt népgazdaságunkra. Megengedhetetlen az. ami az elmúlt év őszén is történt, hogy míg a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok teljesítették kenyérgabona vetéstervüket, addig az egyénileg gazdálkodó parasztok csak 89.3 százalékra teljesítették, ami több. mint 200.000 ka- tasztráíis hold kenyérgabona vetésterület kiesését jelentette. Lehet-e csodálkozni a kialakult helyzeten akkor, amikor az elmúlt évben a kenyér gabonatermelés fontosságát lebecsülő hamis nézetek kaptak lábra és még a Szabad Népben is olyan cikkeket lehetett olvasná — Itt elsősorban Fehér Lajos eivtárs cikkére gondolok. — amelyek kétségbe vonták a kenyérgabonatermelés feji esetésének jelentőségét. A dolgozók bőséges kenyér- ellátásához szükséges kenyér gabona vetésterülete a következő években nem lehet kevesebb a határozatban javasolt 3.3—3.4 millió katasztrális holdnál. A vetésterv teljesítéséért már ez év őszén az illetékes helyi pártezervek és a tanácsok vezetőit, valamint a földművelésügyi minisztert és az állami gazdaságok miniszterét személyükben kell felelőssé tenni. Egyidejűleg meg kell adnunk azit a jogot a községi tanácsok elnökeinek, hogy a község kenyérgabona vetéstervét egyénekre bontsák és a beadási könyvben, mint kötelezettséget írják elő. Azokkal a termelőkkel szemben, akik kötelezettségüknek nem tesznek eleget, még az ősz. folyamán el kell járni és meg kell vonni tőlük a kenyérgabona beadással kapcsolatos összes juttatásokat és kedvezményeket. Egyszersmiindemikorra meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy kenyérgabona termésátlagainak alakulása szinte teljes mértékben az időjárás függvénye legyen. Az élenjáró termelőszövetkezetek és állami gazdaságok tapasztalatai azt. bizonyítják, hogy korszerű agrotechnikai módszerek ideje ben való alkalmazásával minden különösebb anyagi beKenyéreliátásurjk mellett legfontosabb feladatunk, hogy biztosítsuk dolgozó népünk bőséges ellátását állati termékekkel, hússal, tejjel, tojással, stb. Bár a hús és más állati termékek fogyasztása az 1938. évihez viszonyítva jelentősen növekedett, mégsem mondhatjuk, hogy a mind magasabb igényekhez képest az ellátás megfelelő lenne. — Mi az oka ennek? — Állatállományunk számszerűleg elérte, sőt túl is haladta a felszabadulás előtti mennyiségét. Ez az állomány jóval nagyobb hozamok elérésére képes, termelőképességét azonban még távolról sem használjuk ki, főleg azért, mert nem termelünk megfelelő mennyiségű és értékű takarmányt. Ebbe a helyzetbe nem nyugodhatunk bele. Takarmány- szükségletünk biztosításának nem lehet módja a vetésterületek növelése, mert többi növényeink területét sem csökkenthetjük. Az a feladatunk, hogy a mostani takarmányvetésterületeken a helyileg meg- teraneihető legértékesebb, legtöbb tápanyagot adó takarmánynövényeiket termeljük, azok termésátlagait felemeljük és így teremtsünk szilárd alapot az állati termékek termelésének jelentős fokozásához. Takarmánynövényeink közül a kukorica és a lucerna a legértékesebb, azért más, ke- vésfobé értékes takarmánynövények rovására elsősorban ezek vetésterületét kell növelni és fokozni termésátlagukat. A kukorica termésátlagai az elmúlt évtizedekben alig növekedtek, pedig úgyszólván nincs még egy olyan növényünk, amelynek termésátlagát úgy fokozhatnánk, mint a kukoricáét. Ennek a legkézenfekvőbb bizonyíték*; hogy azonos termelési viszonyok mellett, a jól és rosszul termelő gazdaságok kukoricatermésátlagai között 25—30 mázsás, sőt egyes esetekben még ennél is nagyobb a'különbség. Mit kell tennünk a nagy átlagtermések eléréséhez a ku- koricatermeiéstoen? Mindenekelőtt országosan alkalmaznunk kell mindazo-» fektetés nélkül — elérhető az 1953 decemberi határozatban előírt 1—1.5 mázsás termés- átlagnövelés. A tudósokmik és kutatóiknak az, eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordíta- niok a kenyérgabonatermelés fejlesztésére, mind a kutatásban, mind a legjobb módszerek széleskörű elterjesztésében. Közvetlenül előttünk álló feladat az araöás-cséplés időben és veszteségmentesen való elvégzése és ezzel kenyér gabonaellátásunk biztosítása a következő évre. A betakarítási szemveszteségek leszorítása katasztirálds holdanként legalább ötven kig-mal, országosan mintegy másfél millió mázsával több kenyérgabonát jelentene. Az eknúif évek. tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a toenyérgabonatenmés betakarítása nem. egyszerű termelési folyamat csupáh, hanem igen fontáé politikai és gazdasági feladat^ amely nagy erőfeszítést követel nemcsak a dolgozó parasztság részéről, hanem a mezőgazdaságot irányító .pánt- és állami szervek részéről is. össznépi feladat ez, melynek jó végrehajtásával sokezer vagon gabonával többet nyerhetünk. A mezőgazda- sóig szocialista szektorában különös gonddal kell foglalkozni a gépi aratás helyes megszervezésével. Már jó előre szembe kell szállni a gépellenes nézeteikkel, amelyek az elmúlt évben sok helyen akadályozták az aratógépek és kombájnok jó kihasználását; ez nagy szemvesztepéget okozott, amit a folyó évben el kell kerülnünk. kát az agrotechnikai eljárásokat, amelyekkel biztosítani lehet a magas kukoricatermést: őszi trágyázás, őszi mélyszántás, jó vetőmag, legalább háromszori kapálás és nyári gazoló kapálás, a kukorica idejében való törés se és a szár haladéktalan felhasználása sil ótakarmány készítésére. Az állami gazdaságokban és lermelőszövetkezetekben a fejtettebb termelési eljárások alkalmazásával még további n,a,gy lehetőségek vannak a kukoricatermelés fokozásánál. Ilyen elsősorban, a kukorica négyzetes fészkes vetése, mely lehetővé teszi a gépesített növényápolást és ezzel a munka termelékenységét mintegy kétszeresére fokozhatjuk. A múlt évben a Baranya megye mohácsi járásában lévő'bólyi állami gazdaságban a négyzetesen vetett kukorica 27.3 mázsás átlagtermést hozott, a sorosan vetett kukorica 15.2 mázsájával szemben, egyidejűleg a négyzetesen művelt kukorica önköltsége ebben a gazdaságban alig érte el a soros művelési kukorica önköltségének felét. \ A fajtaheterózis kukorica- vetőmag használatával már igen sok termelőszövetkezet és állami gazdaság ért el jó eredményt és a jövő évben már 500—600.000 katasztrális hold bevetéséhez szükséges vetőmaggal rendelkezünk'. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az egyszerű heterózis kükoócavetőmag használata 10—15 százalékkal növeli a tér mást. Ennél nagyobb hasznot hajthat és 20—25 százalékos ter- mésíöibbletet jelenthet a bel- tenyés'ztéses hibridkukorica, amelynek előállítására nagyjelentőségű mimika folyik a mar tonvásári növény termelési kutatóintézetben. Ez az intézet állította eSő a kiváló termőké- pességü M-5-ös beltenyésztése« hibmdikukoricavetőmagot, mely bői 1957-re már százezer katasztrális hold vetéséhez elegendő vetőmagot szaporíthatunk el. , A kukoricatermelés mellett, a szálas takarmány növények közül a legnagyobb figyelmet a lucerna termelésére kell fordítanunk, A szálastakairmányok vetésterületén beíffl e növirvf vcsét- területi araryrdr kék «tocsorbán növe>n<S«fc ** tóink a 1 naA takarmánytermelés, elsősorban a kukoricatermeíés növelésére támaszkodva minden lehetőségünk megvan arra, hogy továbbfejlesszük állatállományunkat és növeljük az állattenyésztés hozamát minden fontos állattenyésztési ágban. Az 1953. decemberi határozat megjelenése óta a növény termeléshez hasonlóan állattenyészetünk több fontos ágában is jelentős eredményt értünk el. Sertés — és baromfiállományunk — dolgozó parasztságunk állattenyésztési kedvének növekedése folytán — a határozatban előírtaknak megfelelően alakult, s nőtt lóállományunk is. — Nincs azonban megfelelő előrehaladás — sőt visszaesés tapasztalható — az állattenyésztés legfontosabb ágában, a szarvasmarhatenyésztésben. Különösen rossz a szarvasmarhaállományon belül a tehenek aránya: a tehén és előhasi üsző az osszál! omámyna'k mind össze 45.7 százaléka. A tehénállomány csökkenésében szerepet játszik az is, hogy a mezőgazdáságot irányító szervek: a földművelésügyi minisztérium, * elsősorban az állattenyésztésért felelős miniszterhelyettes Magyari András elvtárs, a megyei tanácsok és mezőgazdasági igazgatóságok, valamint a megyei párt- bizottságok nem foglalkoztak és még ma sem foglalkoznak kielégítően a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésével. Egyes megyékben olyan káros begyüj tési és felvásárlási gyakorlat alakult ki, hogy a begyűjtési, illetve a felvásárlási terveket a szarvasmarhaáilomány, különösen a tehénállomány rovására igyekeznek teljesíteni. Mind ezekért súlyos felelősség terheli a begyűjtési és élelmiszeripari minisztériumot, — személy szerint Mihályi Lászlót, az állatforgalmi igazgatóság vezetőjét, — valamint a két minisztérium vidéki begyüjtő- és felvásárló szerveinek vezetőit, akik a könnyebb ellenállás. irányában haladva ilymó- don akarták pótolni a sertés- begyűjtésben mutatkozó elmaradást. A szarvasmarhatenyésztés fejlesztése érdekében mindenekelőtt ezén a tűrhetetlen — Kedves Eivtársak! Dolgozó, népünk táplálkozását változatosabbá és egészségesebbé kell leniniünk, ezért biztosítani keffl a bőséges zöldség- és gyümölcseslátást. A dolgozók folyamatos és olcsó zöldség ellátásának további gyors javítása érdekében az idén szervezettebbé kell tennünk a zöldség- ellátást. Ezért szüntettük meg a bürokratikusán és drágán dolgozó MEZŐKER vállalatot és a dolgozók olcsó és friss Zöldséggel való ellátásának megszervezését a földművesszövetkeze lekre bíztuk. A SZÖVOSZ- nak és a földműve&szöv&tkeze- tekinek egyik legfontosabb kötelessége most, hogy ezt a rájuk bízott új feladatot eredményesen és közmegelégedésre oldják meg. Fokozottabb gondot kell fordítani elsősorban a Sárköz- Sajó-Hemádvöligy, a Szigetköz zöldségtermelésének fej!s*teté- sére, mert ezek a vidékeit kiválóan alkalmasak zöldségtermelésre. De tovább kell fejleszteni a hagyományokkal rendelkező Békés. Bács-Kis- kun, Szaíbolcs-Szatmár megyrei, a makói, szentesi, valamint a Balatonkörnyéki zöl dségterme lést is. A kertészet fejlesztésében — a zöldségtermelés mellett, — legnagyobb jelentősége a gyümölcstermelésnek van, -« ayeröb gondol kell íordítanunk a betakarítási veszteségek es6tefceiV,é»ére is. helyzeten kell változtatnunk. Meg kell óvnunk a tehénállományt. Ezért a húsbeadási terveket más állattenyésztési ágak, elsősorban a sertés beadás, a nagyobb ökörkivágás, a tinó- és bikanövendékálloniány magasabb súlyra való hizlalása, általában a vágósúly növelése révén kell biztosítanunk. Az üszőnevelés elősegítése érdekében a határozati javaslat intézkedéseket tartalmaz olyan üszőneveiési szerződéses akció megindítására, amely termelőszövetkezeteket és egyé ni leg dolgozó parasztokat fokozottan érdekeltté teszi az üszöneveLé^bemt. E célt szolgálja az a javaslat is, hogy az eddig egy éves karban adott négyszáz forintos üszőnevelési adókedvezményt a jövőben fél éves kortól kezdve írjuk az üszőt »triók- javára és azt hatszáz forintra emeljük. A húsbeadási tervek maradéktalan teljesítésének biztosítása — a tervezettnél nagyobb áLIatkivágás nélkül —■ megköveteli a vágósúly emelését. Minden lehetőség megvan arra, hogy a szarvasmarháinál a vágósúlyt darabomként egy mázsával emeljük: ez negyedévi hússzü'kségle tünket fedezné, egyidejűleg javítaná a marhahús minőségét, s ez egymagában is megszüntetné a húsellátás! zavarokat. A hús mellett a szarvasmar- hatenyésztés legfontosabb terméke a tej. A tehénállományunk zömét képező, jó tejeld képességéről isméit magyar piros-tarka marha megfelelő tenyésztésével és gondozásával jelentősen meg tudjuk emelni a tejtermelést és ezzel a tej- és a tejtermékek fogyasztását is. A mezőgazdaságot irányító állami szervek, valamint a megyei párt- és tanácsi szervek az eddigieknél fokozottabban segítsék a termelő- szövetkezeteket abban, hogy saját erőforrásaik, az állam által nyújtott hitelek és kedvező feltételű akciók felhasználásával nagy hozamú tehenészeteket alakítsanak ki és az egy tehénre jutó évű fejési átlag már az elkövetkezendő évben egyetlen termelőszövetkezetben sem legyen kevesebb kétezer liternél. A decemberi párt- és kormány határozat által nyújtott támogatás következtében ez a termelési ág is fellendült. Megnövekedett a telepítési kedv. Távlati fejlesztés» terveink szerint mintegy 200.000 katasztrális holddal kívánjuk növelni üzemi gyümölcsöseink területét. E program jelentőségét még fokozza az, hogy a telepítéseket nagyrészt mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas, résziben futó bőrnek területeken és kopár- hegy oldalakon kívánjuk elvégezni. Uj gyümölcsösök telepítésével az egy kátasztrális holdra eső termelési érték ezeken a területeken húsz— harm.inc-szorosára is emelkedik. A nagyüzemi gyümölcstermelés fejlesztése mellett többet kell törődnünk a szétszórt háztáji gyümölcsösök pót iásával. Elő kell segíteni, hogy ipar- és bányavidékeink dolgozói is kertjeikben minél több gyümölcsfát ültessenek. 1956-tól kezdve a háztáji gyümölcsfaállomány fejlesztésére évente körülbelül két millió gyümölcs-facsemetét kívánunk forgalomba hozni. Nagyszabású gyümölcsteimelési programunk végrehajtásában megyei tanácsainknak és pártbizottságainknak igen fontos feladataik vannak. A Szabcícs-Szatmár megyei ta(Folytatás a 4. oldalon) A gabonatermelés növelése egész dolgozó népünk érdeke A fakarmánvterinelés fokozásával fejleszthetjük állattenyésztésünket Nagy figyelmet kell fordítanunk a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére A zöldség, gyümölcs, szőlő és bortermelés növeléséről 4
