Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-11 / 136. szám

2 NAPLÓ 1955 JÜNIUS 11 A mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól Hegedűs András elvtárs beszéde a Központi Vezetőség 1955. június 7—8*/ ülésén típusú termelőszövetkezeti cso­portokat, valamint a különbö­ző termelési társulásokat, amelyek elsősorban a földimű- vesszövetkezetek keretében alakultaik és működnek. Sőt, még a legfejlettebb típusú szö­vetkezetiben is fent kell tarta­munk a szövetkezésnek azokat a vonásait, amelyek — mint a földjáradék fizetése, a bevitt állatok és felszerelések értéke egyrészének az alapszabály szerinti visszatérítése — kömy nyebfoé és érthetőbbé, éppen ez ért elíogadhatólblbá teszik a szövetkezést az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok, köztük a középparasetok szá­mára is. A termelőszövetkezetek ne­velkedése és az új termelőszö­vetkezetek alakulása már ez év őszén elkerülhetetlenül na­pirendre fűzi a belépő dolgozó parasztod földjének összevoná­sát olyan tábláikba, amelyekein nagyüzemi szövetkezeti gazdál­kodást lehet folytatni. Ahol a dolgozó parasztok nagyobb számban termelőszövetkeze­tekbe lépnek — ott eglész köz­ségre kiterjedő földrendezés, illetve tagosítás nélkül az új és megnövekedett terme# őszö- vetkezetek földijei szétszórt kis parcelláikban maradnának és így a szövetkezés előnyeit nem lehetne kihasználni. Pártunk és kormányunk tu­datéiban van annak, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének idején a tago­sítás az egyik legbonyolultabb •feladat, mert átmenetileg óhatatlanul énintd az egyéni­leg dolgozó parasztok egy ré­szét. Arra kell törekednünk, hogy a földek összevonása mi­nél kevesebb egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztot érintsen és azok feltétlenül kártalanítást kapjanak. A föl­dök összevonása legkevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot — a dolog természe­ténél fogva — a termelőszövet­kezeti községekben érint és -ott egyben elkerülhető a tagosítás megismétlése is. Ebből követ­kezik, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésénél elő­nyös szövetkezeti községek ala látása. Egyidejűleg a fenmelőszövet kezeli községekben éppúgy, mint másutt, továbbra is meg kell akadályoznunk, hogy a kulákok a szövetkezeteikbe be­léphessenek. — Tisztelt Központi Vezető­ség! — A munkásosztály hata­lomra kerülése óta társadal- munlklbajn, népgazdaságunkban és ezen beiül ? mezőgazdaság­ban is mélyreható változás kö­vetkezett be. Történelmi jelen­tőségű az a tény, hogy a me­zőgazdaságban szocialista szék tor alakult ki, amelyhez szán­tóterületünknek már egyhar- nada tartozik. Megindult és — a kuiákság, valamint más ellenséges ele­mek minden mesterkedése ellenére — ellenállhatatlan erővel halad a szocialista mezőgazdaság kialakítása, ami megteremti a lehetősé­get a mezőgazdasági termelő­erők gyors kifejlődéséhez és kizsákmányolástól mentes, szabad életet, jólétet bizto­sit a dolgozó parasztságnak. — Pártunk és kormányunk a gyorsan fejlődő szocialista nehéziparra támaszkodva, né­pünk élelmi szerotokel valój^bb ellátása, népgazdaságunk fej­lesztése érdekében nagy erő­feszítéseket tett a mezőgazda­ság1 termelés fellendítésére. Az 1953. decemberi határozat in­tézkedéseinek megvalósítása nyomán a mezőgazdasági ter­melés sek ágazatában kivált­képpen a kukéi.ca- és zöldség- termelésben, a sertés- és ba­romfitenyésztésben erőteljes fejlődés indult meg. — A mezőgazdaság egészsé­ges fejlődését azonban hátrál­tatták és sók tekintetben meg­akasztották a pártunkba o és államapparátusunkban fő- veszéllyé vélt népellenes, jobb­oldali nézetek, amelyek egya­ránt kánt okoztak a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­ben és a mezőgazdasági ter­melés általános fellendítésé­ben. — Tisztelt Elvtársak! Pár­tunk előtt ,, falun néjki demok- réciánk fejlődésének mostani szakaszában legfőbb feladat a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, a dolgozó parasz­tok kisüzemi gazdaságainak egyesítése, az önkéntesség alap ján, szövetkezeti nagyüzemi gazdaságokba. E feladat sike­res végrehajtása ad lehetősé­get a mezőgazdaságban a mun- k-3 termelékenységének gyors növekedésére és arra, hogy megszűnjék az az ellentmon­dás. amely a gyorsan fejlődő szocialista ipar és az egyhely­ben topogó mezőgazdaság kö­zött fennáll. A termelőszövetkezeti moz­galom megfelelő ütemű fejlő­déséhez pártunk III. kongres­szusa határozatának megvaló­sításához mindenekelőtt arra van szükség, hogy végrehajtva a Központi Vezetőség márciu­si és áprilisi határozatait, szét­zúzzuk a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését akadá­lyozó, mindenekelőtt Na.gy Imre elvtárs által képviselt káros jobboldali nézeteket. Elsősorban azokkal a néze­tekkel keil szembeszálinunk, amelyek szerint a kis- és középparaszti gazdaságok a maguk módján szintén a szo­cializmus irányába fejlődnek és a népi demokrácia viszo­nyai között tömegesen és évről-évre képesek rendsze­resen bővített újratermelés­re. Ezek a nézetek a termelőszö­vetkezeti mozgalom ellen irá­nyultak és hirdetőik — szem­ben a kongresszus halározatá­A mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyetlen he­lyes útja az, amelyet Lénán dől gozott ki szövetkezeti tervében és amelyet Sztálin fejlesztett tovább Ezen az úton győzött — a világon először — a Szov­jetunióban a szocializmus és létrejött a világ legfejlettebb és leggépesítettebb szocialista, nagyüzeme mezőgazdasága. Pártunk Központi Vezetősé­ginek márciusi és áprilisi ha­tározata döntő csapást mért ezekre a népellenes nézetekre, nyomatékosan aláhúzta, hogy ccak a lenini hármas je'sző k ovetkez e tes alkalmazásával, — a szegényparasztságra tá­maszkodva, szilárd szövetség- bam a középparasztsággal, har­colva a kuiákság ellen, — le­het megvalósítani a munkás­paraszt szövetség megerősíté­sét. A párt és a munkásosztály azonban nem tudná megszilár­dítani befolyását a középpa­rasztság között, ha a szegény­parasztságra támaszkodva nem íolytatna következetes, minden napi harcot a kulálkságnak a dolgozó parasztokra gyakorolt befolyása megsemmisítéséért. A jobboldali nézetek — figyel- menkívül hagyva az osztály­harc éleződését, — gyengítet­ték p kuiákság elleni harcot és ^ehetőséget adtak a kulék- ság politikai befolyásának meg növekedésére és gazdagodásá­ra is. Mo«t az a tennivalónk, hogy elsősorban politikai munká­val leleplezzük, elszigeteljük s határozott gazdasági intéz­kedésekkel visszaszorítsuk a kulákságoti ez egyik legfon­tosabb előfeltétele a- mező- gazdaságban előttünk álló feladatok sikeres megoldá­sának. Pártunknak és kormányunk naJk a helyes lenini politikát követve a faluban két egymás­tól elválaszthatatlan, egymás­sal egységet alkotó feladatot kell megoldania: győzelemre kell vinnie a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ügyét és ezzel egyidőben fel keli lendítenie a mezőgazda­sági termelést. I val — p mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének látszóla­gos elnapolását, ténylegesen azonban a napirendről való teljes levételét szorgalmazták. A kisárutenmelés fejlődés- törvényeinek meghamisítása, a kiis- és középparaszti gazdasá­gok termelési lehetőségeinek túlértékelése antimarxista ál­láspont. A kis- és középpa­raszti gazdaság, mint Lenin megállapította, a proletárdik­tatúra viszonyai között isnap- ról-napra szüli a kapitaliz­must. azaz lehetőséget ad a kizsákmányolás és a spekulá­ció különböző formáinak újjá­éledésére, sőt erősödésére. A kis- és középparaszti gaz. darálok természetesen fejlőd­hetnek a szocializmus irányá­ba, de nem automatikusam és nem a kisárutermeiés keretei között, ahogy azt mindenek­előtt Nagy Jmre elvtárs és má­sok állították, hanem a párt és a kormány tudatos, a mező- gazdaság szocialista átszerve- ro "anyuin politikai, gaz­dasági és szervezőmunkája : -.1 . óig , képpen; olymódom, hogy az önkéntesség elve alap ián fokozatosan szövetkezeti, nagyüzemi gazdaságokba egyesülnek. Pártiunk és icoirmányunkarak a mezőgazdaság szocialista át­szervezése értü kében nagyará­nyú politikai és gazdasági szer vezőmunkáit kell végeznie, hogy fokozatosan gyorsítva a termelőszövetkezetek fejleszté­sének ütemét, 19ői)-ra a ter­melőszövetkezetek szántóterü­lete az ország szántóterületé­nek a többségét tegye ki. A lenini utat követve nem szabad megismételnünk azo­kat a hibákat, amelyeket 1953. júniusa, előtt számos esetben elkövettünk és min­denképpen biztosítanunk kell a termelőszövetkezeti moz­galom fejlesztése egyik leg­fontosabb elvének, az önkén­tességnek a betartását. A kényszer és erőszak útján létrehozott szövetkezetek a gyakorlatban csak hátrányt je­lentenek. Pártunk és kormányunk nemcsak, hogy kényszert nem alkalmaz a szövetkezetek szer­vezésénél, hanem továbbra is segíti az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat abban, hogy növelhessék termelésüket és biztosítja, hogy szorgalmas munkájuk számukra megfele­lően gyümölcsözzék és niem tűri, hogy bárki is — elferdít­ve pártunk politikáját — e tekintetben zavart keltsen a dolgozó parasztság soraiban. Az önkéntesség elvének azon bán semmiféle köze nincs ah­hoz az ..elmélethez“, amely szerint a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése minden kü­lönösebb erőfeszítés nélkül, automatikusan megy végbe. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése csakis a párt és a népi demokratikus állam cél­tudatos. politikai és gazdasági szervezőmunkájával jöhet lét­re. Éneikül a szocializmus ügye nem győzhet a mezőgazdaság­ban. A szocializmus győzelmét a falun megkönnyíti, hogy a Szovjetunió tapasztalatainak feihasznélásávafl. hazánkban is kialakult a szövetkezésnek olyan egészséges, életerős for­mája, amilyen a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezet, amely a legjobban egyezteti össze a népi demokratikus állaim álta­lános és a dolgozó parasztság egyéni érdekeit. A mezőgazda- sági termelőszövetkezetek po­litikai, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt a to­vábbiakban is összehasonlít­hatatlanul nagyoibb segítséget és támogatást kell, hagy kap­janak, mint a szövetkezetek egyszerűbb típusai, vagy a kü­lönféle társulások. Az egyénileg gazKjEí’kodtó dolgozó parasztság egy része azonban nem egyszerire vá­lasztja a régitől leginkább el­térő, legfejlettebb szövetkezeti formát, hanem kezdetben olyan átmeneti megoldásokat tesz magáévá, amelyek ke- vésbbé térnek el a számára megszokott, régi gazdálkodás­tól. Pártunk és kormányunk ez­ért a. mezőgazdaság szocia­lista átszervezése érdekében a szövetkezésnek egyszerűbb formáit is segíti. Továbbra ’s támogatni kíván­juk a gyakorlatban bevált I. Bármennyire fontos iis a ter­melőszövetkezetek fejlesztése érdekéiben végzett! felvilágosí­tó munka, ez egymagában nem elég. Ezzel egyidőben átgondolt gazdasági szerve­ző tevékenységet kell foly­tatni azért, hogy az áttérés a kisüzemi gazdálkodásról a szocialista nagyüzemi gazdái kodásra, zökkenőmentesen menjen végbe és minél gyorsabban kibontakozhas- sék a nagyüzemi termelés fölénye és előnye. Teljesen elégtelen és helyte­len az, hogy egyes pánt- és állami szerveink nagyobb erő­feszítéseket tesznek új terme­lőszövetkezeteik létrehozására, vagy megnövelésére, mint a mega" akul t t érméi öszöveí feze­teknek erős, jövedelmező gaz­daságokká való fejlesztéséire. Célszerű lenne, ha a párt és állami szerveink az olyan köz séigéklben, amelyekben megvan a lehetőség a szövetkezetek gyorsabb fejlesztésére, kidol­goznák s a dolgozó parasztok­kal .ismertetnék azokat a gaz­dasági intézkedéseket, amelye­ket a szövetkezetek fejleszté­sével együtt végre kell hajta­ni, s amelyek révéin ezek a szövetkezeti gazdaságok gyor­san túljutnak a kezdet nehéz­ségein és már az első gazda­sági évben beváltják a hozzá­juk fűzött reményeket. Átgondolt és tervszerű poli­tikai, gazdasági és szervező munkával — a kommunistáik példamutatásával és helytál­lásával — el kell tehát ér­nünk, hogy gazda-sei1 ag meg­alapozva ez év őszén újra szám szerűSeg is növekedjék a szö­vetkezeti mozgalom. A továb­biakban pedig biztosi tanunk kell, hogy ez a növekedés egy­re gyorsabb ütemű legyen. Pártunk és kormányunk előtt most a legfontosabb feladat, úgy fejleszteni a termelőszö­vetkeze teket, gépállomásoka t ás állami gazdaságokat, hogy azok meigfeleiljeinek a mező­gazdaság szocialista átépítésé­ben rájuk váró feladatoknak. A termelőszövetkezeteket olyan szocialista nagyüzemek­ké kell fejleszteni, amelyek nagy tefméahozamaikkál, a munka magas termelékenysé­gével, a tagak számára meg­felelő jövedelmet tudnak biz­tosítani és ilymódon vonzóbbá teszik a szövetkezést az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztság előtt. A gépállomások mák, mént a népi demokrati­kus állam előretolt falusi bás- lyáiimak biztosi tani ok keli a termelőszövetkezetekben a munkák mind fokozottabb gépesítésével • a terméshoza­mok, valanrmt a munka ter­melékenységének növekedését és ezzel gazdasági, politikai és szervezeti szempontból is dön­tő hatást kell gyakorclndok a ‘ fimelőszöveitlkezetek megszi­lárdítására, fejlesztésére. Az áll] ami gazdaságokat — íz eredeti célkitűzésinek meg­felelően — ma,g.as színvonalú árutermelő gazdaságokká kell íenmii, amelyek minőségi vető­magvak termelésével és te­nyészállatok nevelésével motor jaivá válnak az egész mező- •■üwíssági termelés fellendíté­sének és jól szervezett magas színvonalon álló gépesített szocialista gazdálkodásukkal iskolapéldái a szocialista mező gazdálkodásnak. Pártiunknak és kormányzatunknak mindent — A termelőszövetkezetek az elmúlt évben jelentősen erő­södtek, nőtt a termelékenység, javult a munkafegyelerfi, fejlő­dött a közös gazdaság, növe­kedett a tagság jövedelme. A gyakorlat már nálunk is bebi­zonyította, hogy a szövetkezeti gazdaságokban a gépállomások segítségével a munka termelé­kenyebb, mint az egyéni gaz­daságokban és így a termelőszö­vetkezeti tagok jövedelme is — azonos mennyiségű munka után — jóval nagyobb mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoké. Nem lehetünk azonban meg­elégedve a termelőszövetke­zetekben az egységnyi szántó területre jutó átlagos hoza­mok alakulásával, pedig a szövetkezetek szervezésével az egyik legfontosabb cél ép­pen az, hogy gyorsan meg­növeljük a mezőgazdaság összhozamát. A termelőszövetkezetekben, figyelembevéve természeti adottságaikat, olyan talajműve­lési rendszert kell meghonosí­tani, amelyik mélyíti és gazda­gítja a termőtalajt. Nemcsak fenntartani, hanem fokozni kell a talaj termőképességét, mindenekelőtt az ístállótrágya helyes kezelésével és felhasz­nálásával. Emellett termelő­szövetkezeteinket egyre foko­zottabb mértékben fogjuk ellát ni műtrágyával, mert ez év őszén megkezdi a termelést a sajóvölgyi műtrágyagyár és bővül a péti gyár termelése is. Termelőszövetkezeti vezetőink­nek meg kell tanulniok a na­gyobb műtrágya adagok helyes alkalmazását, ami a termésát­lagok emelésének fontos esz­köze. Nagyobb műtrágyameny- nyiségek használata azonban csak akkor járhat megfelelő eredménnyel és akkor segíthet magasabb színvonalra emelni egész mezőgazdasági termelé­sünket, ha ez együtt jár az is­tállótrágya kezelésének és fel- használásának gyors és gyöke­res megjavításával. Véget kell vetnünk annak a tűrhetetlen helyzetnek, ami különösen a tiszántúli termelőszövetkezete két jellemzi, hogy az istálló­trágya rossz kezelésével és annak hanyag felhasználásával évente száz és százmillió forint kár éri a termelőszövetkezete­ket. Feltétlenül biztosítani kell a megfelelő vetőmagot és olyan minőségi törzsállományt a kö­zös állattenyésztésben, amely- lyel .magas hozamokat lehet elérni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a mezőgaz­dasági termelés fellendítésé­ben döntő szerepük van a gép­állomásoknak. Munkásosztályunk, népi ál­lamunk erőfeszítésének ered­ményeként a gépállomások gép állománya jelentősen megnőtt; ez tette lehetővé, hogy 1954- ben a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztok részére már több mint ötmillió normálhold érté­kű munkát végeztek. Lényege­sen növekedett az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­toknál végzett munka mennyi­sége, ami 1954-ben az előző évinek közel két és félszere­sére emelkedett. Javult a gépi munka minősé­ge is, az előrehaladás mégsem kielégítő és a gépállomások munkája még mindig főként ebből a szempontból fogyaté­kos. Ez az ofea annak is, hogy a gépi munka termésnövelő hatása még nem jelentkezik a kívánt mértékben a termelő- szövetkezetek terméseredmé­nyeiben. A gépállomás munkáját csak akkor lehet jónak tekinteni, ha körzetében a termelőszö­vetkezetek termésátlagai jó­éi kell követed azért, hogy * mezőgazdaság egész szocialista szakit óra megszilárduljon. és így el tudja látni a rá háruló feladatokat. — Gyorsabban fejlődne ter­melőszövetkezeti mozgal­munk, ha pontosabban betar tanák az alapszabályt és kü­lönösen annak a háztáji gaz­daság méreteire vonatkozó intézkedéseit. Pártunk és kormányunk a ter­melőszövetkezeti tagoltat segí­tette abban, hogy háztáji gaz­daságukat az alapszabályban megszabott keretek között, fej­leszthessék: tehénvásárláshoz hitelt adott, elengedte a tejbe­adási kötelezettséget a háztá­ji tehén után. A továbbiakban is az a célunk, hogy minden termelőszövetkezeti tagnak lé­gyen legalább egy tehene, egy vagy két hízott sertése és meg felelő baromfiállománya. A közös gazdaság elhanyago­lása, a megszabottnál nagyobb méretű háztáji gazdaság azon­ban káros a tagságra, mert bomlasztja a termelőszövetke­zeti gazdálkodást, megfosztja a szövetkezeti tagokat azoktól az előnyöktől, amelyek a közös gazdálkodással járnak. A járási tanácsoknak és a járási pártbizottságoknak biz­tosítanak kell, hogy a terme­lőszövetkezetek tagsága az alap szabályt ebben a tekintetben is tiszteletben tartsa és a meg­engedettnél nagyobb háztáji földet és állatállományt bead­ja a közös gazdaságba. A termelőszövetkezeti gazda­ságok megerősítésének, a tag ság jövedelme növekedésé­nek alapja a növényterme­lés, az állattenyésztés fejlesz­tése, az átlagtermések és hozamok fokozása. Erre alapozva, a termelőszö­vetkezetek jövedelmüket to­vább növelhetik azzal, ha fel­használva a szövetkezet elő­nyeit, beadási kötelezettségük teljesítése után fennmaradó termékeiket feldolgozott állapot bán értékesítik. Államunk se­gíti a termelőszövetkezeteket abban, hogy saját terményeik feldolgozására kisebb segéd­üzemeket létesítsenek. Meg kell azonban akadályoznunk azt, hogy a termelőszövetkeze­tek olyan segédüzemeket léte­sítsenek, amelyek nem mező­gazdasági terményeket dolgoz­nak fel, vagy másoktól felvá­sárolt termékek feldolgozásá­ra rendezkednek be. Ez a ter­melőszövetkezetek figyelmét és erejét elvonja, legfontosabb fel adatuktól, a mezőgazdasági termeléstől. val meghaladják azokat a terméseredményeket, ame­lyeket a szövetkezeti tagok előzőleg mint egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok elértek. Ez a terméstöbblet a gépállomás munkájának igazi fokmérője. A párt és tanácsi szervek, a gépállomások vezetői és szak emberei nagyon sok helyen idegenkednek a munkaigényes termelési folyamatok gépesíté­sétől, mert ezek nagyobb szer­vezőmunkát igényelnek. Ez magyarázza azt, hogy míg ja­vulás van az egyszerű, alap­vető taiajmunkák, a szántás, a vetés, a tarlóhántás gépesíté­sében, addig nagy az elmara­dás a gépi növényápolásban, a gépi aratásban és különböző más munkák gépesítésében. Pedig jelentősen növelni a munka termelékenységét és gyorsabban, határozottabban érvényre juttatni mindazokat az előnyöket, amelyek a szo­cialista gazdálkodásban rejle­nek, csak a munkaigényes me­zőgazdasági munkák gyoisöte- mű gépesítésével lehet. Hegedűs elvtárs beszédem* további részét, lapunk vasár­napi számában közöljük. Legfőbb feladat falun a mezőgazdaság szociálissá átszervezése Biztosítjuk az önkéntesség és fokozatosság betartását A mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében átgondolt gazdasági szervező tevékenységet kell folytatni A szövetkezetek szervezésével az egyik legfontosabb cél, hogy gyorsan megnöveljük a mezőgazdaság összhozamát A mezőgazdaság szocialista átszervezésében döntő szerepük van a gépállomásoknak /

Next

/
Thumbnails
Contents