Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-04 / 130. szám

2 NAPÉ 6 1955 JÜNIUS 4 A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nyilatkozata Londonban megkezdődtek a szovjet-japán tárgyalások Bclgrád (TASZSZ): A Szov­jetunió kormányküldöttsége — amelynek tagjai N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja és az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára, N. A. Bulga- nyin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke, A. I. Miko. jan a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyette­se, D. T. Sepilov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa nemze­tiségi tanácsa külügyi bizott­ságának elnöke, az SZKP Köz. ponti Bizottságának tagja és a Pravda főszerkesztője, A. A. Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első helyet­tese, P. N. Kumikin, a Szov­jetunió külkereskedelmi mi­niszterhelyettese — és a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság kormányküldöttsége — amelynek tagjai Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, E. Kar- delj, A. Kankovics, Sz. Vuk- manovics-Tempo, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökei, M. Todorovics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, K. Popovics, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság külügy­minisztere, V. Micsunovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság külügyminiszterhelyet tese, — 1955. május 27-től jú­nius 2-ig Belgrádban és Brio- ni szigetén tárgyalásokat foly­tatott egymással. A megbeszé­lések a barátság és a kölcsö­nös megértés szellemében foly tak le. A tárgyalások során eszmecserét folytattak a Szov­jetunió és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság érde­keit érintő nemzetközi kérdé­sekről. minden oldalról meg­vizsgálták a két ország politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak kérdéseit is. I. A megbeszélések kiinduló­pontja a két kormánynak az a kölcsönös óhaja volt, hogy a nemzetközi kérdések békés megoldása, valamint a népek és az államok együttműködé­sének megszilárdítása végett a tárgyalások módszerét alkal­mazzák. A két ország népei és fegy­veres erői különösen kifejlesz­tették barátságukat és harci együttműködésüket a háború éveiben, amikor más békesze­rető népekkel közösen küzdöt­tek a fasiszta hódítók ellen. A két kormány megegyezett, hogy további intézkedéseket tesz kapcsolatainak rendezésé­re és a két ország együttmű­ködésének fejlesztésére, mivel meggyőződése, hogy ez mind­két ország népeinek érdekeit szolgálja és elősegíti a feszült­ség enyhítését, valamint a vi­lág békéjének megszilárdítá­sát. A tárgyalások során meg­mutatkozott mindkét ország kormányának az az őszinte tö­rekvése, hogy tovább fejlesz- sze a Szovjetunió és a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság mindenoldalú együttműkö­dését, mert az teljesen meg­felel mindkét ország érdekei­nek, valamint a béke és a szo­cializmus érdekeinek, s erre ina megvannak az objektív fel­tételek. Azoknak a kérdéseknek meg vizsgálásánál, amelyekről a tárgyalások folytak, s a népek közti bizalom és együttműkö­dés megszilárdítása végett mindkét kormány a követke­ző alapelvekből indul ki: a béke oszthatatlansága, — egyesegyedül ezen alapulhat a kollektív biztonság; a szuverénitás, a független­ség, a Területi sérthetetlenség és az egyenjogúság tiszteletben tartása az államok kölcsönös kapcsolataiban és a más ál­lamokkal való kapcsolatok­ban; a népek közötti békés egy- másmellett élés elismerése és fejlesztése, tekintet nélkül az ideológiai különbségekre és a társadalmi rendszer különbsé­gére. Ezen minden állam együttműködése értendő, álta­lában a nemzetközi viszonyok s különösen a gazdasági és kul turális kapcsolatok területén; a kölcsönös megbecsülés és % más országok belügyeibe va­ló be nem avatkozás elvének tiszteletbentartása, legyen az akár gazdasági, akár politikai, akár ideológiai jellegű beavat­kozás, minthogy a belső beren­dezkedésnek, a társadalmi rendszerek különbözőségének és a szocializmus konkrét fej­lődési formái különbözőségé­nek kérdései kizárólag az ille­tő országok népeibe tartoznak; kétoldalú és nemzetközi gaz­dasági együttműködés fejlesz­tése és mindazoknak a gazda­sági tényezőknek a kiküszöbö­lése, amelyek megnehezítik az árucserét és gátolják a terme­lő erők fejlődését, világviszony latban és az egyes országok gazdaságának keretei között; segítségnyújtás az ENSZ megfelelő szervei útján, vala­mint más, az ENSZ alapelvei­nek megfelelő módon, mind az egyes országok gazdasága, mind pedig a gazdaságilag el­maradott területek számára, e területek népeinek érdekében és a világgazdaság fejlesztése végett; a propaganda és a helytelen tájékoztatás minden formájá­nak, valamint minden egyéb olyan cselekmények megszün­tetése, amely bizalmatlansá­got kelt és bármiképpen is nehezíti a konstruktív nemzet­közi együttműködéshez és a népek békés egymásmelleit élé­séhez szükséges légkör meg­teremtését; mindennemű agresszió és minden olyan kísérlet elítélé­se, amelynek célja politikai és gazdasági uralom megteremté­se más országok fölött; annak elismerése, hogy a katonai tömbök politikája fo­kozza a nemzetközi feszültsé­get, aláássa a bizalmat a né­pek között és növeli a hábo­rús veszélyt. El. A két kormány politikája azokból az elvekből indul ki, amelyek az Egyesült Nemze­tek Szervezete alapokmányá­ban jutottak kifejezésre és egyetért abban, hogy további erőfeszítéseket kell tenni az ENSZ szerepének és tekinté­lyének növelésére. Ezt legin­kább megerősítené, ha ,, Kínai Népköztársaság megkapná tör­vényes helyét az ENSZ-ben. Jelentőséggel bírna az is, ha ebbe a szervezetbe felvennék tagnak mindazokat az orszá­gokat, amelyek megfelelnek az ENSZ alapokmánya köve­telményeinek. A két kormány egyetért, hogy valamennyi népnek újabb erőfeszítéseket ke.ll len­nie, hogy pozitív eredmé­nyekkel és megegyezésekkel végződjenek a tárgyalások a világbéke lényegbevágó kérdé­seiben, mint például a fegy­verzetek csökkentésének és korlátozásának, valamint az atomfegyver eltiltásának kér­dése, az általános kollektív biztonság megteremtésének kérdése, ezen belül szerződé­sen alapuló európai kollektív biztonsági rendszer megterem­tése, az atomenergia békéscé- iú felhasználásának kérdése. Ilyen erőfeszítések eredmé­nyeként olyan légkör alakul­na ki, amely egyúttal lehető­vé tenné olyan elsőrendű fon­tosságú és égető nemzetközi problémák békés úton törté­nő megoldását, amilyen példá­ul a német kérdés demokra­tikus alapon, s a német nép óhajának és érdekeinek, vala­mint az általános biztonság érdekeinek megfelelően törté­nő megegyezés megoldása és a Kínai Népköztársaság Taj­vannal kapcsolatos törvényes jogainak kielégítése. A két kormány üdvözli a bandungi értekezlet eredmé­nyeit, amelyek jelentősen elő­mozdították a nemzetközi együttműködés gondolatát s támogatták Azsia és Afrika népeinek politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdítá­sára irányuló erőfeszítéseit. A két kormány úgy véli, hogy mindez hozzájárul a világ bé­kéjének megszilárdításához. 111. Nagy figyelmet fordítottak a két ország eddigi kapcsolatai­nak elemzésére és e kapcsola­tok további fejlődésének per­spektíváira. A Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kormánya — te­kintetbe véve, hogy az utób­bi években e kapcsolatokban jelentős zavarok következtek be, ami kárára volt mindkét érdekelt félnek és a nemzet­közi együttműködésnek is — kifejezésre juttatja azt az el­határozását, hogy a jövőben kapcsolatait a baráti együtt­működés szellemében fejleszti és e nyilatkozatban lefekte­tett alapelvekre támaszkodik. Ennek alapján a két kormány a következőkben egyezett meg: 1. Minden szükséges intéz­kedést megtesznek, hogy meg­teremtsék a normális szerződé­ses helyzetet, amelynek alap­ján rendezni és biztosítani fog­ják kapcsolataik normális fej­lődését a két ország közti együttműködés kiszélesítése cél jából; minden olyan területen, amelyhez mindkét kormány­nak érdekei fűződnek. 2. Meg kell .erősíteni a két ország gazdasági kapcsolatait és ki kell terjeszteni gazda­sági együttműködését. Evégett a két kormány meg­egyezett abban, hogy megteszi azokat a szükséges intézkedé­seket, amelyek megszüntetnék a két ország gazdasági kap­csolatai normális, szerződésen alapuló viszonyának megbom­lása miatt támadt következmé­nyeket. Megállapodtak abban is, hogy megkötik a szükséges szerződéseket, amelyek szabá­lyozzák és megkönnyítik majd a gazdasági kapcsolatoknak a fentemlített irányban való fej­lesztését. 3. A kulturális kapcsolatok fejlesztése céljából a két kor­mány kifejezte készségét kul­turális együttműködési egyez­mény megkötésére. 4. A két kormány nagy je­lentőséget tulajdonít annak, hogy a népek közötti baráti együttműködés fejlesztése cél­jából tájékoztassák a közvéle­ményt és kívánatosnak tartja a közvélemény pontos és tárgyi­lagos tájékoztatását. Ezért a két kormány meg­egyezett, hogy a szükséges egyezményt kötni a tájékozta­tási szolgálatokat illetően az ENSZ határozatainak szellemé­ben és a kölcsönösség alapján, abból a szempontból, hogy e szolgálatok szerveinek milyen helyzete és milyen előjogai le­gyenek a szerződő felek terü­letén. 5. A két kormány támogatja az ENSZ-nek arra vonatkozó javaslatát, amelynek értelmé­ben fejleszteni kell minden or­szág együttműködését az atom­energia békés felhasználása céljából, ami döntő fontossá­gú a béke megszilárdítása és a világ haladása szempontjá­ból s ezért a két kormány meg egyezett, hogy együttműködést létesít ezen a téren. 6. A két kormány megegye­zett, hogy intézkedéseket tesz olyan szerződések megkötése végett, amelyek megoldják az állampolgárság, illetve hazate­lepítés kérdését a szerződő fe­lek valamelyikének olyan ál­lampolgáraira vonatkozóan, akik a másik fél területén lak­nak. Mind a Két kormány egyetért azzal, iiogy e szerződé seknek az emberiség elveinek tiszteletbentartásán, valamint a szóbanforgó személyek ön­kéntességének általánosan el­fogadott elvein kell alapulniok. A két kormány megállapo­dott abban is, hogy jogvédel­met biztosít saját területén a másik fél állampolgárai szá­mára, ideértve azt is, hogy az állampolgároknak jogukban áll megtartani azt az állam- polgárságot, amellyel a másik szerződő fél területére érkezé­sük előtt rendelkeztek. 7. A két kormány, a jelen nyilatkozatban kifejtett béke­szerető elvek szellemében, va­lamint avégett, hogy országaik népei kölcsönösen jobban meg ismerjék és megértsék egy­mást, megegyezett, hogy támo­gatja és megkönnyíti a két or­szág társadalmi szervezeteinek együttműködését a kapcsola­tok megteremtése, a szocialis­ta tapasztalatok kicserélése és a szabad eszmecsere útján. 8. A két kormány megegye­zett, hogy' a lehető legnagyobb erőfeszítésekkel igyekszik vég­rehajtani a jelen nyilatkozat­ban megjelölt feladatokat és határozatokat, a két ország kölcsönös kapcsolatai további fejlesztése céljából, a nemzet­közi együttműködés és a világ békéjének megszilárdításáért. Belgrad, 1955. június 2. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsé­gének kormánya nevé­ben: N. A. BULGANYIN a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsé­ge Minisztertanácsának elnöke a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságok kor­mánya nevében: J. BROZ TITO a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke BERLIN Panitzky volt náci ezredes, a Blank-hivatal légierőfőosztályá nak vezetője cikket írt a Flying Review című angol fo­lyóiratba. Ebben elpanaszolja, hogy a felállítandó nyugatné­met légierőknél teljesítendő szolgálatra a szükséges száz- ötzer önkéntes helyett az Adenauer-kormány széleskörű propagandája ellenére eddig csak tizenkétezer jelentkezett. Ez aggasztó jelenség — írja cikkében Panitzky — mivel a második világháború pilótái ma már harminckettő-harminc nyolc évesek, újrafelvételük a légierőkhöz ezért tárgytalan. PEKING Japánból érkezett jelentés szerint a szovjet és a kínai-ja- pán kapcsolatok helyreállításá­ért küzdő japán országos ta­nács Tokióban gyűlést tartott. A felszólalók. követelték, hogy mielőbb rendezzék Japán viszonyát a Szovjetunióval. A gyűlésen határozatot fo­gadtak el, amely azt követeli, hogy Japán küldjön parlamen­ti küldöttséget a Szovjetunióba és tegye lehetővé szovjet par­lamenti küldöttség japáni láto­gatását. Bizonyos angol körök, ame­lyek Nyugatnémetország remi- litarizálásának politikáját tá­mogatják, meglehetősen fur­csán emlékeztek meg a hitleri fasizmus szétzúzásának tizedik évfordulójáról. A brit televízió éppen a győ­zelem évfordulóján közvetítette Charles Morgan „Határ a fo- lyónál’ című új darabját. A szerző a darabban mindunta­lan értésre adja, hogy furdalja a „bűntudat” egyes emberek­nek a háború idején elkövetett cselekedetei miatt. A londoni Daily Worker megmagyarázza: Charles Morgant és a hozzá hasonlókat az nem hagyja nyugton, hogy „úgy érzik, nem azokat ölték, akiket kellett volna, amikor a nácikat öldös- ték halálos ellenségeik, a kom­munisták oldalán”. A szerző a darab egyik hősével egyenesen „őrültségnek” nyilvánítja az európai megszállt országokban j kibontakozott hazafias anti- ! fasiszta ellenállási mozgalmat... ! El sem lehet képzelni ennél nagyobb aljasságot! Hasonló méltatlan kiroha­násra ragadtatta magát a brit rádió is. Május első napjaiban a rádióhallgatók csodálkozva hallhatták a BBC iiullámhosz- szán a „Deutschland, Deutsch­London (TASZSZ): Június másodikén J. A. Malik, a Szov­jetunió nagybritanniai nagykö­vete, akit a szovjet kormány a szovjet-japán viszony rendezé­séről szóló tárgyalásokkal meg­bízott, viszonozta Sunicsi Ma- comuto a tárgyalások folytatá­land, über alles”-t. Be kell vallanom... nem örültem, írja a Daily Worker egyik olvasója, — amikor a rádióban meghal­lottam ezt a rosszemlékű dalla­mot, amely oly keserű és kel­lemetlen emlékeket kelt so­kunkban. Szeretném tudni csu­pán tréfás kedvében volt éppen a BBC, vagy komolyan így akarta megünnepelni az új né­met birodalom születését?” Ez bizony nem volt tréfa. Az angol vezető körök ezzel a himnusszal az újjászülető né­met militarizmust köszöntöt­ték, s egyúttal gúnyt űztek azok emlékéből, akik életüket áldozták a hitlerizmus elleni harcban. sára kijelölt japán megbízott látogatását. A látogatás proto- kolljellegű volt. Június 3-án a Szovjetunió londoni nagykövetségén meg­kezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió és Japán viszonyá­nak rendezéséről. Két hirdetmény — kommentár nélkül Az alábbi két hirdetmény az East Anglián Daily Times cí­mű vidéki angol lapban jelent meg. Az első hirdetés — a „Kerestetik” rovatban: „Ame­rikai hadszolgálatosok és csa­ládtagjaik számára összkom­fortos házak és lakások keres­tetnek”. A második a „Kiadó” rovatban — egy sokat sejtető kikötéssel: „Kiadó egy nyaraló, garázzsal, esetleg két hektáros festői földparcellával... de csak nem amerikaiaknak”. Ez minden szónál ékesebben be­szél arról, milyen érzülettel viseltetnek az angolok az or­szágukat elárasztó amerikai megszállók iránt. A „széplelkek“ és a nyomor- negyedek A l’Echo Turistique című francia folyóirat beszámolt a Marokkó „hasznosításával” foglalkozó vállalkozók szövetségé­nek gyűléséről. A beszámolóban többek között ez áll: „A bi- donville-k (nyomornegyedek) ' problémája szintén magára vonta a gyűlés figyelmét. A megjelentek kifejezésre juttatták, hogy szeretnék, ha ezeket a szociális fekélyeket megszüntet­nék ... vagy legalábbis széles zöldövezettel vennék körül, amely elrejtené ezeket azok szeme elől, akik szeretik a szé­pet ...” Hát bizony a marokkóiak nyomora tökéletesen alkalmas arra, hogy elrontsa a francia turisták hangulatát. Ezekben a bidonviliekben éppencsak valahogy összeácsolt bódékban zsúfolódik össze az elképzelhetetlen nyomerrban élő benszü- lött lakosság. De. mint a l’Ech o Turistique közleményéből ki­tűnik, a modern Tartuffe-ok a bidonvillek problémájának „radikális'’ megoldásmódját találták meg. Zöldövezetet a nyo­mornegyedek köré, hogy ne bántsák a gyarmatosítók szépér­zékét! Az ugyan nem bántja őket, hogy a marokkóiak to­vábbra is embertelen körülmények között maradnakitt Széljegyzetek a nemzetközi eseményekhez Méltatlan kirohanások Németország Szocialista Egység- pártja új javaslatokat tett a német kérdés rendezésére és a béke biztosítására Berlin (MTI): Németország Szocialista Egységpártja Köz­ponti Bizottságának június 1-én és 2-án tartott ülésén Walter Ulbricht a Központi Bi­zottság első titkára ismertette a varsói értekezlet eredményét és a Németországra váró új feladatokat. Walter Ulbricht Külföldi hírek PEKING Csütörtökön délután Peking- ben ünnepi ülésen megalakí­tották a kínai-indonéz baráti társaságot. Az alapító ünnepségen jelen volt indonéz részről Ali Szaszt- roamidzsozso miniszterelnök és felesége, továbbá Mononutu, Indonézia pekingi nagykövete. A Kínai Népköztársaság ré­széről megjelent Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság ál­lamtanácsának elnöke és Csen Ji, az államtanács alelnöke, Kuo Mo-zso, az országos népi­gyűlés elnökségének alelnöke, továbbá a politikai, gazdasági és kulturális élet több vezető személyisége. A társaság elnöke Burhan, a kínai-mohamedán társaság el­nöke lett. Burhan, a társaság elnöke és Indonézia részéről Mononutu Indonézia pekingi nagykövete mondott beszédet az alapító ünnepségen. HANOI A vietnami néphadsereg fő­parancsnoksága szerdán hozzá­járult az Észak- és Dél-Viet- nam közötti, polgári személyek részére mozgásszabadságot biz­tosító határidő 1955. július 20-j meghosszabbításához. PEKING Vang Zsu-ping, a Kínai Nép- köztársaság első norvégiai nagykövete szerdán megérke­zett Oslóba — jelentik Norvé­gia fővárosából. ismertette azokat az elveket, melyeket a párt javasol egész Németország demokratikus és békeszerető erőinek, hogy ösz- szefogva ezek jegyében fejlesz- szenek ki hatalmas népi moz­galmat a német kérdés rende­zése és a béke biztosítása cél­jából. BERLIN A karlsruhei boszorkányper csütörtöki tárgyalásán a Német Kommunista Párt jogi képvise­lői erélyesen tiltakoztak azok ellen a törvénytelen módszerek ellen, amelyekkel Adenauer bí­rósága szüntelenül akadályozza a bonni kormány által benyúj­tott vádirat légbőlkapott adatai nak megdöntését. Kroger ta­nár, a párt jogi megbízottai- nak egyike indítványozta, hogy a bíróság idézze be és hallgas­sa ki tanukként a nyugatnémet tartományi kormányok belügy­minisztereit és a Kommunista Párt tartományi szervezeteinek titkárait. Wintrich tanácselnök közölte, hogy a bíróság ké­sőbb dönt az indítványokról. LONDON A nyugati hírügynökségeket és a sajtót továbbra is foglal­koztatja az angol választásók eredménye és mindenekelőtt ,a Munkáspárt választási kudar­ca. Mind a burzsoá sajtó, mind. pedig a Munkáspárt jobbolda­li vezetői a pártonbelüli ellen­tétekkel magyarázzák a la- bourista vereséget. A munkás­párti jobboldal ebből kiindulva a Bevan vezette balszárnyra próbálja hárítani a felelőssé­get „kétpárti” politikájának csődjéért. A jobboldal most a jelek szerint a burzsoá sajtó­val teljes összhangban kon­centrált támadást indított Be­van és követői ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents