Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-29 / 151. szám
2 IN A F L 6 1955 JÚNIUS 29 Lukács György beszéde a helsinki béke világtalálkozón Helsinki (MTI): A béke világtalálkozó hétfői ülésén, amelyen Alain le Leap, a Francia Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkára elnökölt, Izland, Belgium, Csehszlovákia., India, Nyugat-Németország, Görögország, Olaszország, Magyarország, Columbia, Indonézia, Albánia, Törökország, Egyiptom és Svédország küldöttei szólaltak fel. Az ülésen német nyelven beszédet mondott Lukács György Kossuth-díjas akadémikus, a magyar küldöttség tagja. A világszerte ismert magyar tudóst a kongresszus résztvevői melegen ünnepelték. Lukács György elvtárs besséde Teljesen érthető és helyes is, ha akkor, amikor a béke megőrzése és a népek önrendelkezési joga közötti összefüggésről van szó — mindenekelőtt a gyarmati és félgyarmati népek képviselői szólalnak meg. Hiszen ténylegesen náluk, az ő sorsuk alakulásában dől el messzemenően: meg tudja e valóban hiúsítani a népeik akarata a reatkciósdk kis csoportjának agressziós szándékait, meg tudja-e őrizni, biztosítani tudja-e az embereik milMói számára a szelbad és bélkés életet. Mindezek általánosan ismert és elismert dolgok. Ismeri és elismeri őket a magyar nép is, amelynek nevében én itt szólok. Mégis úgy gondolom: akkor lesznek szavaim ezeknek a törekvéseknek és határozatoknak szellemével a legteljesebb összhangban, ha a népek önrendelkezési jo gának és a béke megőrzésének problémáját saját népem nemzeti érdekeiből kiindulva, közvetlenül azt képviselve igenlem. Mi, magyarok kis nép vagyunk, amely nagyhatalmak közé beé'kelve, ezer év óta, fennállása óta kénytelen volt küzdeni a jogért, hogy sorsát maga határozhassa meg Egy évszázad előtt, midőn népünk mérsékelt polgári újjászerveződését kísérelte meg, a Habsburgok s később a Roma- novok fegyveres intervenciója támadt rá s csaknem két évig tartó véres háborúra volt szükség, hogy meghiúsítsák azokat a jogos követeléseket, amelyekkel népünk szabadságáért és függetlenségéért síkraszállt. Az utolsó évtizedekben pedig á német imperializmus nvo mása és belső ügyeinkbe avatkozó politikája sodort minket két világháborúba. Két ízben jutott hazánk idegen érdekekért rákényszerített háborúban örvény szélére, abba a veszedelembe, hogy elveszti nemzeti létét. Amikor pedig, hogy e nyomástól szabaduljon, 1319-ben tlépünk végre 'saját lábára akart állni, megint csak véres, fegyveres imperialista intervenció akadályozta meg ebben. Tudjuk, nem állunk egyedül ezekkel a nemzeti tapasztalatainkkal. Európa története azt mutatja, hogy a nagy háborúk túlnyomó többsége annak következtében tört ki, hogy t „vés nagyhatalmak reakciós módon megsértették más népek önrendelkezési jogát. Már a francia forradalom után is az robbantotta ki az évtizedekig tartó háborúkat, hogy Ausztria és Poroszország jogot formált ahhoz, hogy meg akadályozza Franciaországot egy saját népe akaratának megfelelő belső rend megalakításában. És ki ne tudná, hogy az első világháborúhoz az szolgált kivaló alkalomként, hogy Ausztria, Szerbia belső ügyeibe avatkozott, s hogy a második világháborút Hitlernek a szomszédos népek önrendelkezési jogát sértő állandó interveniálása készítette elő és robbantotta ki. S azt sem szabad soha elfelejtenünk, hogy az akkori nagyhatalmak folytonos beavatkozása a balkáni népek belügyeibe, hozzájárult az első-, Hitler és Mussolini beavatkozása a spanyol polgárháborúba, pedig a második világháború előkészítéséhez. Korunk történetének egy általános té- nyéről van tehát itt szó. De nem csupán történelemről — aktuális politikáról is. Mindannyian ismerjük Dul- les és Eisenhower urak fontos jelszavát Közép-Európa ama népeinek „fölszabadításáról" amelyek mint végre szabaddá vált nemzetek a világháború után létrehozták a népi demok ráciákat. Ez közvetlenül fenyegeti önrendelkezési jogunkat, azt a jogot, hogy saját nemzeti életünket úgy rendezzük be, ahogyan azt népünk többsége kívánja. Még akkor is fenyegeti, ha olyan formát ölt, hogy semlegesítést akarnak reánk kényszeríteni. Nem akarunk mások belügyeibe avatkozni, de azt sem tűrjük, hogy mások avat kozzanak be a mi problémáinkba. S itt nemcsak a mi önálló, szabadon választott nemzeti létünk megalakítására való jo- dunkat fenyegetik, hanem a lengyel, cseh, román, bolgár és albán népekét is. Nemzeti ön- gyilkosság volna, ha nem tennénk kísérletet arra, hogy ezeket az éietérdekeinlket megvédelmezzük. A népi demokráciák varsói szerződése egymással és a Szovjetunióval ilyen védelme nemzeti érdekeinknek és egyúttal védelme a világ békéjének is. Ezáltal kerül ez a kérdés napjaink nemzetközi problémáinak homlokterébe és nagy szerepet fog játszani minden valószínű pás szerint a 4 nagyhatalom találkozóján is, éspedig — tartalmának megfelelően — mint ütközőpont a háborút előkészítő és a békét védelmező erők között. Az Egyesült Államok állam- férfiainak nyilatkozatára a Pravda éleshangú válasza kiemelte, hogy a Szovjetunió számára nem képezheti megvitatás alapját egy olyan módszer, amely beavatkozást jelent szabad népek belső ügyeibe. A kis népek önrendelkezési jogának kérdése számunkra, magyarok számára sorskérdés, egyben a világpolitika egyik sarkalatos pontja. Ez semmi esetre sem véletlen. Mert az' intervenció abszolút eltiltása — még polgárháborúk esetére is — azok közé a legfontosabb momentumok közé tartozik, amelyek révén a békepolitika eljuthat az agresz- szió fogalmának egyértelmű meieih- ‘aroz ásóhoz. Csak ha elismerik, hogy a nemzeti sors eldöntése egészen a forradalomig és polgárháborúig minden ■'gyes n,érmeik tisztán belső ügye, amelynél külső beavatkozásnak elvileg semmi helye nem lehet, csak akkor szüntethető meg az agresszió definíciójának minden kétértelműsége, amely évszázadokon át elhomályosította a kérdést, amely még ma is újra meg újra ürügyül szolgál az agresz- szív beavatkozásra, háborús veszedelem előidézésre, anélkül, hogy mindig és mindenütt átlátnák agressziós jellegét. Világos, hogy csak az agresz- szió ilyen egyértelmű félreérthetetlen meghatározása lehet elvi és gyakorlati alapja az olyan népek békés együttélésének, amelyek egymástól eltérő, gazdasági politikai és kulturális rendben élnek, Mégis olyan megfogalmazásoknak vagyunk tanúi manapság, amelyek rabulisz- tikus módon feje tetejére állítják az egész kérdést és arra törekszenek, hogy az agressziót demagóg módon önvédelemnek állítsák be. Az „indirekt“ agresszió maghatározására gondolok az Egyesült Államok diplomáciád szótárálból. Eszerint ha egy nép, amellyel valamely nagyhatalom kapcsolatban van, vagy amelynek iparában, kereskedelmében, s>tb. érdekelve van, alkotmányát megváltoztatja, akárcsak demokratikusan más természetű kormányt választ, elegendő ahhoz, hogy az Egyesült Államoknak „joga1' legyen ugyancsak az önvédelem pózában, erre az „indirekt agresszióra“, direkt agresszióval válaszolni. Guatemala sors,, világosan megmutatta, mit jelent a gyakorlatban az „indirekt" agresszió elmélete. Az, hogy ebből nemcsak a kis népek leigázása, nemcsak annak megtiltása következik, hogy belügyeölket sajáit szükségleteik - niek megfelelően, saját érdekeik szerint rendezzék, hanem, hogy ez egyben az általános háborús veszély forrását is jelenti, nyilvánvaló. Ez a szoros összefüggés a mi sorsiunk: Magyarország s a népi demokráciák sorsa és az indirekt agresszió elve között. Egyes teoretikusok és történészek:, ennek a mélységesen reakciós elvnek ideológiai napszámosai, felszabadulásunk puszta tényében az Egyesült Áliemdk ellen irányuló indirekt agressziót látnak. Annakidején — mond ják ők, — kénytelenek voltunk alkalmazkodni ehhez a tényhez, most azonban elég erősek volnánk, hogy azoknak a népeknek „agresszióját“, amelyek elég fennhéjázok voltak ahhoz, hogy önálló nemzeti életet teremtsenek magúiknak, ismét saját korlátáik közé utasítsuk. Igen, mi felépítettük saját nemzeti életünket. Népünk többízben végrehajtott választásokon és napról-napra tízévi lelkes munkával megteremtette nemzeti létünknek ezt az új felvirágzását. Államformánk társadalmi be rendezkedésünk kérdésében nem hallgatunk másra, csali népünk szavára. így találkozik a mi magyar nemzeti érdekünk a béke meg őrzésének világérdekével. Népünk mindig mély szolidaritást érzett az imperialista háborúk vagy háborús előkészületek által fenyegetett többi nép iránt, önként jelentkező orvosaink és ápolónőink kórházat tartottak fenn Koreá bán az egész polgárháború ideje alatt. Népünk tettekkel bizonyította a szabadságukért és önállóságukért harcoló népek iránt érzett rokonszenvét más esetekben is. Ilit azonban sokkal többről van szó, mint puszta szimpátiáról. Mi magyarok tudjuk és egész lelkűnkkel érezzük, hogy a koreai, vietnami és a gyarmati világ más népeinek szabadság harca a mi szabadságunkat és függetlenségünket is védi és nekik is tudni ok kell, hogy midőn a mi népünk az Egyesült Államok politikusainak agresszív igényeivel szemben védekezik, mi is ugyanazt a közös bókéi óvjuk, amelynek alapjárt Colomboban, Genifben ás Bandiungban rakták le. Annak felismerése, hogy az indirekt agresszió veszedelmes elve Európa népeit is fenyegeti, nem gyengíti tehát a gyarmati népek szabadságvédelmének központi jelentőségét, ellenkezőleg, aláhúzza azt. A világ nem ott tartana, ahol ma tart. hanem sokkal tovább, ha évszázadok óta a népek előrehaiadását számtalan ilyen intervenció nem akadályozta volna. Amikor mi a népek korlátlan önrendelkezési jogát védelmezzük, amikor szenvedélyesen tiltakozunk az imd>- nekt agresszió hazug és mélyen reakciós elve ellen, nemcsak a békét védjük, hanem azt is, ami a békével elszakíthatatlan kapcsolatiban van, a népek korlátlan előrehaladását is. Július 16-án Párizsban tanácskoznak a NATO- miniszterek Párizs (MTI): Az APP ismerteti aert a közleményt, amelyet az atlanti tömb állandó ta_ nécsának hétfő délután Lord Ismay elnökletével tartott ülése után adtak kii. A közlemény szerint Lord Ismay a NATO főtitkára bejelentette, hogy az Atlanti Tanács miniszterei ülését július 16-án tartják Párizsban, Mint a közlemény mondja, az ülés alkalmait ad majd Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügyminiszterének arra, hogy a NATO többi tagállamának mi. nlsateretiwel eszmecserét folytasson a genfi értekezlet előtt. Bulganyin elvtárs választávirata Rákosi Mátyás eivtárs Dobi István e'vtcrs üdvözletére es Rákosi Mátyás elvtársnak. a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkárának, Budapest Szívből jövő köszönetét mondok önnek és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének a 60. születésnapom alkalmából küldött testvéri üdvözletért és baráti jókívánságokért. N. BULGANYIN Dobi István elvtársinak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökéinek, Budapest Elnök Elvtárs, fogadja köszönetemet a 60. születésnapom alkalmával kifejezett baráti üdvözletért és jókívánságaiért. N. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Az ENSZ jubileumi ülésszakának záróülése San Francisco (TASZSZ) Június 26-án az ENSZ alapokmány aláírásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyes üléssel végétért az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi ülés szaka. Az ünnepélyes ülés Van Kleffens rövid megnyitó beszédével kezdődött. Ezután üdvözlő beszédet mondtak az ENSZ közgyűlés volt elnökei. Van Kleffens, az ülésszak elnöke rámutatott, hogy az ENSZ tagállamok képviselőinek jelentős része tájékoztatta őt arról a közös kívánságról, hogy a záróülésen összegezze az ülésszak jelen-, tőségét. Ezzel kapcsolatban Van Kleffens felolvasta a következő nyilatkozatot: „1. Az ENSZ megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából San Franciscóban tartott ENSZ jubileumi ülés szak összes résztvevői ismét megerősítették azt a közös elszántságukat, hogy megmentik a jövő nemzedéket a háború borzalmaitól. Az 1945 június 26-án kezdődött tíz esztendő újabb jelentőséget és halaszthatatlanságot adott a népek ezen általános törekvésének mert a népek tudják, hogy egy újabb háború a most rendelkezésre álló fegyverek alkalmazásával felmérhetetlen szerencsétlenséget zúdítana az emberiségre. A népek célja az alapokmány világos szövegének megfelelően a biztonságon, az igazságosságon s a jószomszédi viszonyon alapuló béke. 2. A népek ismételten kinyilvánítják közös ragaszko- dásulkat az ENSZ alapokmányba foglalt célokhoz és elvekhez. Elismerik: a tartós békéhez fűzött remény megvalósulása attól függ, hogyan teljesítik az államok ezeket a célokat és támogatják ezeket az elveket egymáshoz fűződő kapcsolataikban, 3. A népeik megerősítik eltökéltségüket, hogy újabb erő feszítéseket tesznek a vitás nemzetközi kérdések békés eszközökkel való rendezésére, — amire őket az alapokmány felszólítja!, — és arra, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét, biztonságot és igazságosságot, hogy békében, valamint barátságban éljenek együtt. 4. A népek arra is kötelezettséget vállalnak, hogy további erőfeszítéseiket tesznek a leszerelésre vonatkozó meg egyezés érdekében, ami na- gyobbfokú biztonságot biztosíthat az államoknak és elháríthatja a világról az atomromiboláscuk veszélyét. A népek kijelentik.* bíznak az államoknak abban az elszánt ságában, hogy a fegyverkezési terhek megszűnésének eredményeként felszabaduló anyagi forrásokat mindenütt a népek életfeltételeinek megjavítására fordítják." Van Kleffens üléssaaki elnöknek ezt a nyilatkozatát a jelenlévő küldöttek egyöntetű tapssal helyeselték. Ezzel az ENSZ jubileumi ülésszaka végétért. Nehru indiai miniszterelnök távirata N. A. Bulganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökéhez Moszkva (TASZSZ) Dzsava- harlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke a következő táviratot küldte N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének: ,.N. A. Bulganyin őexcellenciájának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, — Moszkva. A Szovjetunióban tett látogatásom befejeztével őszinte köszönetét szeretnék mondani önnek mindazért a figyelmességért, (óindulatért és vendég szeretetért, amelyben excellen ciád és munkatársai engem részesítettek. Azt is szeretném tudatni excellenciáddal, milyen mély érzéseket váltott ki bennem annak a szeretetnek az őszinte megnyilvánulásai, amelyet a Szovjetunió népei irántam mindenütt tanúsítottak. Mindazok a helyek, amelyeken jártam és az emberek, akikkel találkoztam, örökre friss emlékként maradnak meg emlékezetemben. Ha látogatásom elősegítette nézeteink mélyrehatóbb, kölcsönös megértését és barátságunkat, valamint azt az eltökélt szándékunkat, hogy a közös felvirá- gozásént munkálkodjunk, akkor úgy érzem, elegendő jutalmat kaptam. Számítok az önnel való találkozásira Indiában. Dzsavaharlal Nehru. Varsó, 1955, június 25.” Végctértek a belgrádi tárgyalások Beligráa (MTI): A jugoszláv fővárosiban június 24-étől 27-ig megbeszélések folytak Szrgya Priea jugoszláv külügyi állam - tii'tlkárhelyettes, valamint az Egyesült Államok. Anglia és Franciaország belgrádi nagykövete között. A belgrádi rádió jelenti, hogy a tárgyalásek végeztével hétfőn este hivatalos 'közleményt adtak ki a tanácskozásról. Üzenetváltás a Szovjetunió Legfelső Tanácsa és a sziriai parlament között Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Tanácsa és a gsóriai Parlament között üzenetváltás történt a szinted parlament küldöttségének „ Szovjetunióba látogatásáról. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa üzenetében meghívta a Szírián Köztársaság parlamentjének a küldöttségét, hogy látogasson el a Szovjetunióba. Nazem El-Kudszd, a sziriai képviselőház elnöke, üzenetében elfogadja a meghívást. A sziriai parlament,i küldöttség „ parlament körülbelül tizenhat képviselőjéből áll majd és 1955. július 10-én szándékszik. újnak Indulni Damaszkusziból. Az ENSZ paleszlinai fegyverszüneti bizottságának határozata (MTI) Az Associated Press ieruzsálemi tudósítása szerint az ENSZ palesztinéi fegyverszüneti bizottsága június 27-én Egyiptomot és Izraelt egyaránt megrótta a hatánmentii incidensek miatt. A bizottság Egyip ternot tette felelőssé azért, mert egy egyiptomi járőr tüzet nyitott egy izraeli katonai gépkocsira, Izraelt pedig azért, mert az izraeli hadsereg ágyu- zott egy egyiptomi állást. Külföldi liírek PÁRIZS Creuse megye számos polgármestere, alpolgármestere és városi tanácsos^, határozatot írt alá- és ebben felszólítja a kormányt, „tanúsítson függet. len, a francia nép érdekeinek .megfelelő‘magatartást n négyhatalmi értekezleten. Ha ezt teszi, remény van arra, hogy a tárgyalások eredményesek lesznek.“ WASHINGTON „A felforgató tevékenységet ellenőrző hivatal“ a napokban felszólította az amerikai-szovjet baráti társaságot, ismerje el, hogy a „Kommunista Front‘“-hoz tartozik és kötelezte, hogy a belbiztonsági törvény alapján nyilvántartásba vétesse magát. John Kings- bury, az Amerikai-Szovjet Baráti Társaság országos tanácsának elnöke nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette, hogy „az Egyesült Államok és a Szovjetunió együttműködésé nek helyreállításával, valamint a kulturális csere és a kereskedelem kiszélesítése „védelmezésével" az országos tanács hazafias kötelességét tel jesítette és elősegítette az egész világ békéjének ügyét“ Az Amerika-Szovjet Baráti Társaság országos tanácsa to- vábbr„ is „elősegíti az Egyesült Államok és a Szovjetunió kölcsönös megértésének fejlődését, hogy elkerülhető legyen a pusztító világháború.“ A Szovjetunió, a Bielorussz SzSzK és az Ukrán SzSzK küldöttsége elutazott San Franciscoiból San Francisco (TASZSZ) Június 27-én San Franciscoiból — úton a Szovjetunióba — repülő gépen New Yorkba utazott az ENSZ jubileumi ülésszakán résztvett szovjet küldöttség N. T. Fedoirenko szovjet külügy- minisatenhelyettes vezetésével. Ugyancsak, úton a Szovjetunióba hétfőn San Franci sco- ból Newyonkba utazott az Ukrán SzSzK küldöttsége L. F. Paiamarcsuknak, az Ukrán SzSzK külügyminiszterének vezetésével és a Bjeiocussz SzSzK küldöttsége K. V. Ki- szelevnelk, a Bjelorussz SzSzK külügyminiszterének vezetésével. (■
