Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-29 / 151. szám

1955 JŰW1US 29

NAPCö

3

A% alacsonyabb típusú tsscs-k segítése is fontos

feladata a gépállomásnak

A bonyhádi gépállomásnak — alkárcsajc a többinek — igen nagy feladata va:n a termelőszövetkezeti mozgalom szélesítése terén. A gépállomásnak nemcsak gazdaságilag, hanem politikai nevelőnrunfcá- via.I is kell segítenie a termelőszövetkezeteket .

A gépállomás azonban az alacsonyabb típusú .tenmelőcso- por telket elhanyagolja. Tizenhét első és másodiik taipusú tszcs tartozik ebhez a gépállomáshoz, de ezeknek mindösz- sze az a szerepük, hogy „biztosítják1' a tagságnak az adó és beadási kedvezményt, de a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak még azokat az elemeit sem találhatjuk meg náluk, amit az alapszabály előír. — Ezek a tszcs-k nem haladtak előre és ebben nagy szerepe van annak is, hegy a gépállomás pártszervezete és vezetősége nem törődött velük, lényegében semmi segítséget sem adtak nekik.

Nézzük a tényeket:

A 17 első és második típusú termslőcsoport mintegy 3000 hold szántőte^ületéből csak 70 normálholdon végzett a gépállomás egész évben talajmunkát. A közös gépi munka vég zése pedig a kidnaulópon-t ja az alacsonyabb típusú tennelő- csopcirtck fejlesztésének, jórészt ezen keresztül lehet velük megismertetni a fejlett nagyüzemi gazdálkodásban rej lő korlátlan . lehetőségeket. Er. ről azonban megfeledkeztek a gépállomáson és belenyugodtak abba, hogy a formai „felhívásuk“ után nem kötöttek talejiminika szerződést.

Az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportok tagsága körében végzett szívós agitációs munka helyett a könnyebbik megoldást választották: odamentek dolgozni, ahova hívták őket és nem törődtek azzal, hogy a tervük globális teljesítésével megadják-e azt a segítséget a termelőszövetkezeti mozga lom erősödésének, amivel őket megbízta a párt. Ugyanígy „segíti'1 a gépállomás más téren is az alacsonyabb típusú tszcs-ket. Növényápolást egyetlen egy hol. dán sem végez a gépállomás ezekben a tsacsk-ben, sőt: egyetlen egy hold aratásra sem kötöttek velük szerződést. A gépállomás igazgatója ez,t azzsil magyarázza, hogy „nem tudtuk rábeszélni őket, hogy dolgoztassanak géppel, meg nekünk nem is szükséges, mert máshol tudltuk biztosítaná a tervet.11

A világ legtermészetesebb dolgának veszik, hogy az alacsonyabb típusú termelőcsoportokat nem segítik gépekkel ... annak ellenére, hogy a Központi Vezetőség

júniusi határozata felhívta a figyelmet az alacsonyabb típusú termelőcsoportok fokozott fejlesztésére.

Az természetes, hogy a legnagyobb segítséget a hármas típusú -tsz-etonek kell nyújtón! gépekkel ás, de emellett fokozottabban kell segíteni az első és második típusú tszcs-k fejlesztését, mert tagjaik jórészt ezen keresztül Ismerik fel a fejlettebb típusú tsz-ek előnyeit.

Az is digiaz. hogy az alacsonyabb típusú tszcs-k tagjai kissé idegenkednek a gép hasz náliatától a bonyhádi gépállomás körzetében. Ezen azonban nem lehet csodálkozni, mert nem magyarázta meg nekik senki ammalk az előnyeit. A gépállomás vezetőit csak olyan ritkán lehet látni első típusú tszcs-ben, mint a fehér hollót, hónapok múlnak anélkül, hogy egy közgyűlésükön ds részi vermének. A mezőgazdászok néha elmennek egy- egy közgyűlésükre, de ez olyan formai dolog: senki nem kéri tőlük számon, hogy mit tettek a tsz-ben, senki nem ad ezzel kapcsolatiban nekik konkrét feladatot.

Hogyan vélekedik minderről a gépállomás pártszervezete?

A kommunisták ds megfeledkeztek arról, hogy alacsonyabb típusú tsaos-k is vannak a körzetben, — méghozzá viszonylag szép számmal, — és azok elhanyagolása egyet jelent a fejlettebb szövetkezeti forma dl terjedésének akadályozásával .

Vezetőségi és taggyűléseken ha foglalkoztak a termelő- szövetkezetekkel, az első és második típusúakat megkerülték, mintha nem is lennének a világon.

A kommunistáknak pedig ott is nagy segítséget kellene nyuj tani a politikai nevelőmunkában.

A pártszervezet és a gépál. lomás vezetősége nem törődik az alacsonyabb típusú terme- lőcsopartokkal. és ennek nagy szerepe van abban, hogy van ugyan 17 első és második típusú tszcs a körzetéiben, de ezek nem használják ki a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő lehetőségeket. Ezen az állapoton. pedig csak akkor lesz számottevő változás, ha a gépállomás pártszervezete és ve. zebősége is lelkiismeretesebben foglalkozik az első és másodiik típusú tszcs-k fejlesztésének ügyével. Politikai nevelőmunkával biztosítsák, hogy megkedveljék a gépi munkát, azt alkalmazzák és áttérjenek a fejlettebb, nagyobb jövedelmeit biztosító termelőszövetkezeti formára.

AMIKOR A TERMELŐSZÖVETKEZETI gazdálkodás előnyeiről beszélünk, nem egy esetben felvetődik az a kérdés, tud-e a szövetkezet megfelelő jövedelmet biztosítani? Akárhogyan számolunk is, a tények beszélnek. Még azokban a termelőszövetkezeteikben is na. gyobb egy tag jövedelme, min: egy egyéni dolgozó paraszté, amelyekben aránylag gyengébb eredménnyel zárult a gazdasági év.

Ez bizonyult be Német.ké- ren, amikor Nyárt János dolgozó paraszt a tanácselnökkel kiszámította, milyen jövedelme volt az elmúlt évben é.s ezzel szemben mennyi jövedelme volt az Uj Élet tsz egyik tagjának. A számítás részéin meglepő volt.

Nyári János németkéri dől. gozó paraszt 14 hold földön gazdálkodik.

összesen 188.61 mázsa terménye volt. Ennek értéke szabadpiaci áron:

Búza 22.27 mázsa, összesen 6681 forint;

Rozs 2 29 mázsa, összesen 687 forint:

Árpa 5.41 mázsa, összesen 1623 forint;

Zab 2.64 mázsa, összesen 792 forint;

Napraforgó 6 mázsa, összesen 1800 forint;

Kukorica 45 forint, összesen 6750 forint;

Beszédes számok • • •

Burgonya 25 mázsa, összesen 3000 forint;

Cukorrépa 50 mázsa, összesen 1400 forint;

Muharszéna 20 mázsa, ösz- szesen 1600 forint;

Konyhakerti termény értéke összesen 2000 forint.

összes terményeinek értéke tehát 26.333 forint.

Állati eredetű bevétele az elmúlt évben: Eladott egy lévai 5000 forintért, egy csikót 5100 és egy tehenet 4750 forintért.

A fentiek alapján termény, bői és állatiból összesen 39.183 forint jövedelme volt.

Beadási kötelezettsége rendezése után még adóba 6000 forint, 1963. évi hátralék^ 3000 forint, a beadási kötelezettség teljesítésére 3680 forintért vásárolt hízót, Kovács munkáért 700 forintot, bognár munkáért 400 forintot fizetett. Haláleset miatt 2800 forint költsége volt. Három mázsa kukoricát vásárolt még 1500 forintért.

A FENTIEK ALAPJÁN szabadpiaci árban számítva 33.343 forint kiadása volt. Nyári János egész éven keresztül ne- gyedmiagiával dolgozott: ő maga, felesége és két fia. Egyik fia a SERNEVÁL-nál is dolgozott, ahol 6000 forintot keresett. A négytagú család 1354 évi tiszta jövedelme tehát 11 ezer 840 forint volt.

Somogyi Gyuláné mint sertésgondozó dolgozott az Uj ,Eilet termelőszövetkezetiben,, s az elmúlt év folyamán 349.60 munkaegységet ért el. Jövedelme szabadpiaci áron a következő volt:

Búza 10.43 mázsa, 300 forintos árban: 3.129 forint;

Árpa 5.24 mázsa, 280 forintos árban: 2,067 forint; Takarmány 3.49 mázsa, 100 forintos árban; 349 forint;

Tengeri 17.84 mázsa, 150 forintos árban: 2,676 forint;

Zab 1.75 mázsa, 280 forintos árban: 408.40 forint;

Szappan 0.45 kg, 10 forintos árban: 45 forint,

Cukor 32.5 kg, 10 forintos árban 325 forint;

Készpénz 3.31 forint, ösz- szesen 810 forint.

Munkaegység részesedésének összértéke tehát 9.899.40 forint.

Egy hold háztájin termett 22 mázsa tengeri, 150 forintos árban 3300 forint és 14 mázsa burgonya 820 forintos árban 1680 forint. A termett zöldségféle értéke 300 forint.

Somogyi Gyulánénak tehát 15.179.40 forint jövedelme volt a termelőszövetkezetiben, jóval több, mint Nyári Jánog négy. tagú családjának. Ez a számítás meggyőzte Nyári Jánost is és arról beszél, hegy az ősz folyamán ő is belép a termelő szövetkezetbe.

Az első selyemgubó szállítás

A dolgozó parasztok közül egyre többen foglalkoznak selyemhernyó tenyésztéssel. Meg is éri nékik, mert államunk elég jó árat fizet a selyemgubó ért.

Magy-arkesz-i községben is töb ben varrnak, akik selyemhernyót tenyésztenek és öt gazda már be is adta a gubákat. Tamásiba kellett azcfcat bevinni és ott vette át a megyei vállalat járási kirendeltsége. Az első napon 250 küó gubót vettek át, a legtöbbet Sávai Károly szállított, aki a bevitt 88 kiló gubóért 2,885 forintot kap. Tepián Pálnak 51 kiló gubóá.rt 1&C0 forint jár.

Az átvétellel a gazdák meg is voltak elégedve, csak azzal nem, hogy az árat nem kapták meg. A kirendeltségnél arra hivatkoztak, hogy nincs még pénzük. Meddig keli várni a terme löknék, míg megkapják a pénzt? Nem lehet azt kívánni tőlük, hogy többször bejárjanak Magyarkesziiiból Tamásiba a pénzért.

A helyiipar

a lakosság szolgálatában

Németh Gyula pincehelyi kuláknak sem sikerült

becsapni a nép államát

Nem mindennapi dologra derült fény a közelmúltban Pincehelyen. A volt begyűjtési megbízottak elnéző magatartása miatt több agyafúrt kuláknak sikerült elszabotálni a törvényesen előírt beadási kötelezettség teljesítését, becsapni a nép államát. Nagyon sok kulák van olyan, — csaknem mind, — aki több mázsa sertéssel, többezer forinttal és egyéb más terménnyel adósa a nép államának. Horváth G. Gábor 38 holdas kuláknak például annyira összegyülemlett a tartozása, hogy jelenleg 95 416 forintot és 689 kiló sertést tesz ki. Bognár Lajos 28 holdas kulák is több, mint 58 000 forinttal adósa a nép államának.

A járási és megyei begyűj tési szervek a közelmúltban alaposan megvizsgálták, —

hogy miért éppen a kulákok tartozása olyan sok. A vizsgálat során fény derült arra is, hogy Németh Gyula 31 holdas kulák — jelenleg 19 holdon gazdálkodik — miért adósa a nép államának 469 kiló hízottsertéssel, 42 kiló tojással és 32 kiló baromfival.

Németh Gyula kulák Pincehelyen, a Csokonai utca 3. szám alatti házban lakik. Ezt a házat nem olyan régen vette, csupán azért, hogy ide eldughassa terményeit. Eredeti lakása Petőfi utca 32. szám alatt van. ahol jelenleg fia, Németh János 4 holdon gazdálkodó kulák „csemete” lakik. Mikor ellátogattak a begyűjtési szervek képviselői a kulák fiához, mindjárt rájöttek, hogy miért olyan üres a portája, miért olyan „földhöz ragadt

szegény”. A 4 holdon gazdálkodó Németh János az apjához képest milliomos. Van az istállójában 2 ló, 2 nö- vendégcsikó, egy kiscsikó, 2 darab tehén, egy növendék- szarvasmarha, 5 süldő és sok baromfi. Emellett a sok jószág mellett még mindig van a padlásán 12 mázsa morzsolt kukorica, 2 zsák rozs és többféle termény.

Természetes dolog, hogy senki nem hitte el, hogy a felsorolt sok állat és termény mind Németh János tulajdonát képezi. A legtöbbje Németh Gyula furfangos eszű kuláké. Ide rejtette el jószágát és terményét, hogy ne kelljen neki beadást fizetni. Végső terve azonban • nem sikerült, mert a járási, illetve megyei begyűjtési szervek képviselői, nagyon helyesen, a négy süldőt, a 12

mázsa kukoricát és a 2 zsák

rozsot elvitték tőle. Így ki egyenlítődött Németh Gyula pincehelyi kulák 469 kiló hízottsertés tartozása.

A pincehelyi dolgozó parasztok megelégedésére járt el így a begyűjtési apparátus. Szirmai Ádám, Mohai Vince és a többi beadását becsületesen teljesítő pincehelyi gazda jól mondta, hogy „legyen ez a példa tanulság a helybeli begyűjtési dolgozók számára is. De segítsenek, éberen őrködjenek a begyűjtési fegyelem felett a dolgozó parasztok is. Az állami vezetők, a begyűjtési aktívák segítségével a fentihez hasonlóképpen akadályozzák meg, hogy az ilyen Németh Gyula féle kulákok becsapják a nép államát.”í

SOMOGYI ISTVÁN

A szocializmus építésének időszakában a helyi- ipar akkor látja el helyesen feladatát, ha minél több közszükségleti cikket és háztartási tömegcikket gyárt, a lakosság javító és szolgáltatási szükségletét minél sokoldalúbban elégíti ki és így a nagyipar részére nagyobb feladatok megoldása válik lehetővé.

A helyiipar fejlődése nálunk is, mint a többi népi demokráciában, a Szovjetunió tapasztalatai alapján indult meg, jelentősebb fejlődése azonban csak a párt II. kongresszusa után mutatkozott. 1951-től 1954-ig 527 százalékkal emelkedett a helyiipar termelése, ez éviben pedig meghaladja a 600 százalékot.

M íg 1953-ban alig 25—30 százalékban termeltek vállalataink és szövetkezeteink a lakosság szükségleteire, a múlt évben már 70—75 százaléka volt a helyiipar termelésének az, amit a lakosság szükségleteinek kielégítésére termeltek.

Nagy nehézségekkel álltunk szemben azonban már az 1955- ös év indulásakor. Az elmúlt év tapasztalatai alapján a szükségletnek, megfelelően állítottuk össze 1955-ös évi terv- javaslatainkat, amit a minisztérium jóvá is hagyott. De a ■tervek teljesítésének kezdetén nehézségek mutatkoztak a szövetkezeti és az állami helyi iparban. A kereskedelem gyak ran nem veszi át a tervek sze rint termelt cikkeket,azzal az indokolással, hogy központi árualapból biztosítják szükségletüket. Itt megint megmutat koznak a Központi Vezetőség márciusi ülésén leleplezett opportunista irányzatnak következményei, a tökéletesebb gépekkel, sokkal nagyobb feladatok megoldására képes nehézipar gyártja sok esetben a helyiipar feladatkörébe tartozó közszükségleti cikkeiket. De felelős ezért a Kereskedelmi és a Könnyűipari Minisztérium is, mivel nem volit meg a megfelelő koordinálás közöttük.

A helyiipar fejlődésének nagy lendületet adott pártunk II. kongresszusa és az 1953 júniusi határozat. Azon bán a tervek maradéktalan- teljesítése és a gazdaságos termelés terén csak a III. kongresszus után mutatkoztak kon- krétj, kézzelfogható errechne-1 nyék, amelyek az 1955. első negyedévi tervtelijesítéseik, a felszabadulási verseny időszakában domborodtak ki. A he- lyiiipári vállalatok negyedéves tervüket 119.5 százalékra teljesítették, 104.5 százalékos létszámmal és 102.1 százalékos béralappal, ami 660 ezer forint többtermelést jelent. Ezen belül 14.4 százalékos termelékenység emelkedés mutatkozott a vállalatoknál. Jelentős eredmény az, hogy a tanácsi építőanyag iparágban az elmúlt években állandó lema-ra dás volt, most pedig ez évben a minőség javulása mellett állandó terv-túlteljesítés mutatkozott. A szövetkezeték első negyedévi tervüket 105.8 százalékra teljesítették, 95 százalékos létszámmal és 103-5 százalékos béralapfelhasználással. Az állami helyiipar 7, a szövet kezeti ipar pedig 0.6 százalékos önköltségcsökkentést ért eL A második negyedévben havonként teljesítette a helyiipar a tervét és az eddigi ered ményekből az következik, hogy a II. negyedévet is eredményesen fogja zárni.

fiz eredmények elsősorban annak köszönhetők, hogy a vállalatok, szövetkezetek vezetői és dolgozói magukévá tették pártunk és kormányunk politikáját, harcolnak ennek megvalósításáért, Javult a

munkafegyelem, fellendült a versenymozg-alom, különösen a felszabadulási verseny idején. Megmutatkozik ez a helyiipar dolgozóinak éves felajánlásában is, amely célul tűzi ki az éves terv december 15-re való befejezését, a terv 107.4 százalékos teljesítését az év végéig. A helyiipar önköltségi tervét 3.7 százalékra csökkenti, ami közel egymillió forint megtakarítást eredményez a népgazdaság számára. A termelékenység 4.4 százalékos emelése szintén közel egymillió forintot jelent.

Az eredmények ellenére még komoly hibák vannak a helyiipar területén, melyek ki javítása elengedhetetlen a vállalások tejesítése érdekében. Legtöbb hiba az anyaggazdálkodás és a bérgazdálkodás területén van. Nincsenek anyagnormáik, kuszáltaík, nehezen ellenőrizhetők az anyag nyilvántartások, ez az állapot sok esetben csábít a felelőtlen gazdálkodásra, lopásra. Kevés gondot fordítanak a vállalatok és szövetkezetek vezetői az anyagok helyes tárolására, aminek következtéiben azok veszítenek értékükből, nem egy esetben használhatatlanná válnak. Ez leginkább a Szekszárdi Vasipari Vállalatnál, a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülésnél és általában az építőipari és karbantartó kísz-eknél fordul elő, de kisebb mértékben -máshol is.

^ mumkabér-gazdálkodás- nál a javulás ellenére is még mindig sok a hiba. Sok az utalványozott idő, amely a szocialista bérezésnek -leglazálbb formája, forrása a bárcsalásnak. Gyakran egyes munkákat az előírtnál magasabb kategóriákba sorolnak, egyes vezetők így akarnak a „jó ember'1 szerepében tetszelegni. Felelősség terheli ezekér,t nemcsak a vállalatok; szövetkezetek vezetőit, hanem az irányító tanácsok ipari osztályait is, akik elnézőek e hibákkal szemben.

Nem foglalkoznak megfelelően a helyiipari vállalatok és szövetkezetek nagy részénél az újítómczgalommal, amit egyes vezetők egyszerűen egy szükségtelen adminisztrációnak, tekintenek. Egyes vállalatoknál, mint a Dunaföldvári Vegyesipari és Javító, a Szekszárdi Patyolat Vállalatnál egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a fontos kérdéssel.

IZ omoly hibák vannak még — a javulás ellenére — a minőség területén is, ennek oka főként az, hogy a vállalatoknál és szövetkezetek nél a vezetők nem tartatják be a Mini szí ért anács selejt- rendeletét. Sok esetben inkább azon gondolkodnak, hogy a minőségromlást milyen „objektív okok”-kal lehet megmagyarázni.

E -hibák kijavítása kell, hogy munkánk középpontjában álljon az elkövetkező

időkben.

Tervszerűbbé és az eddiginél szervezettebbé kell tenni a helyiipar termelését. Ennek érdekében a megye mezőgazdasági kisgépekkel való ellátását és a helyi lakosság szükségleteit figyelembe véve, júliusban a kereskedelem részére kiállítást rendezünk azokból a mintacikkekből, melyek gyártására a gépi berendezés és megfelelő szaktudású dolgozók megvannak, így kérjük a kereskedelemtől az 1956 évi szükségletet, hogy a jövő évi tervjavaslatok ösz- szeállításámál megfelelő adataink legyenek, ne forduljanak elő az 1955-ös tervek összeállításánál elkövetett hibák.

Nagy Béla

a Megyei Tanács Ipari Osztályának vezetője.